Kleinheincz Csilla könyvei a rukkolán

Kleinheincz Csilla - Sárkányfi
Rabonbán, ​akinek az anyja sárkány volt. Rabonbán, a szív nélküli, elátkozott férfi, akinek a sorsa összefonódott a félig tündér, félig ember Emeséével. De ki volt ő, mielőtt elveszítette a szívét? A Sárkányfi című kisregény Rabonbán ifjúkorába vezeti el az olvasót, amikor a történet fonala épp csak elkezdett letekeredni...

Kleinheincz Csilla - Nyulak, ​sellők, viszonyok
A ​tizenkilenc éves Kleinheincz Csilla 1997-ben, a Huszonötödik óra c. antológiában (melynek az ő verse volt a címadója) szinte kötetnyi verssel mutatkozott be. Nem ment ez akkor ritkaságszámba; kötetbeli társai Grecsó Krisztiántól Rózsássy Barbaráig ugyanennyi vagy még több költeménnyel szerepeltek. Akkor még szívderítőbbnek látszott a költészet helyzete s vele az egész kultúráé, akárcsak a diktatúrából alig néhány éve kiszabadult társadalomé is. Nem úgy, mint tizennyolc elszelelt évvel később, amikor a Lehetsz-e még hármasikrek? című – egy híján húsz Gérecz-díjas költőt tömörítő antológiánál –, már a címének megfejtésébe is fogát törő kritikus telejajongta írását, amiért olyan rengeteg vers elolvasására kényszerült. Látszott is a cikken, mennyire nem birkózott meg a feladattal. Nyilván ez az (egyre silányodó) közszellem hajtotta Kleinheincz Csillát – költőtehetsége védelmében is – a pályamódosításra. 2005-ben jelentkezett Város két fül között meglepő című, fantasztikus témájú első, majd 2007-ben Ólomerdő című második, a tündérmesék világának sok évszázados kincstárából merítő regényével. Az Ólomerdő szerzői utószavában Kleinheincz Csilla figyelemre méltó kijelentést tett. Szívesen idézzük, mert innen, harmadik könyve, a Nyulak • Sellők • Viszonyok végéről visszatekintve, új, pályamódosítással fölérő jelentéstartalma van. Utószavában az íróról szólt, aki néha varázsló – mágus – lehet: „Nem feltétlen jó mágus – csupán mágus, aki hírvivőjévé válik egy történetnek.” Majd még ezt tette hozzá: „közvetítő voltam”. Most ez a tíz novellája – a kisregény terjedelműtől az alig néhány oldal rövidségűig – mutatja legérzékletesebben, hogy mennyire lehet valóban közvetítő. Tóth Árpád-i értelemben Lélektől lélekig hatoló, nagyon is a hajdani költői indulás elszántságáig és rátermettségéig visszagyökerezetten. A prózaíró innen eredeztetett új ereje hősei és viszonyaik életre keltésében és életrevalóságában mutatkozik meg elsősorban. Maradandó kisugárzású-e, hosszú, erős emlékezetű-e az író által teremtett alak? Megráz-e, felkavar-e novellájának cselekményszövése? Szereplői elismerésünkre, egyetértésünkre számíthatnak-e, vagy a meg-nem-érintettség közönyével haladunk el mellettük? Vagyis Kleinheincz Csilla ki tud-e szólni a legbensőnkből? Tud, de még mennyire! Példa rá az Egyetlen esztendő robosztus-szuggesztív apafigurája. Az Éjfél után, hajnal előtt vak nője. A toronyőr, akinek sellő volt a felesége (Sellődal). A szerető temetésére utazó Emma, mikor a vonat elragadja (Emma utazása). Az Egy csepp málna lánnyá megszemélyesedő tava. A Jambalaya fűszeres ízeiből kedélyes-puha életszeretővé formált férfi. Mélyen, felejthetetlenül emlékezetünkbe vésődnek egytől-egyig. De akkor még nem szóltunk Kleinheincz Csilla izzó-lobogóvá hevített vagy jéggé dermesztett novella-jeleneteiről, prózájának emberi viszonyairól. Amilyen a Nagyerdő kisfiú Zolija, kezében bicskájával, ahogy eltévedésük erdejében vakbélműtétre görnyed ájult barátja teste fölé. Vagy a Nyulak Amandájának és Verájának külön éje a közös ágyban, szerelmük utószezonján. Vagy az Egyetlen esztendő indiai találkozása Judit és Iván között a megjövendölt halál órájában. Kik vagyunk valójában az embert próbára tevő, többnyire tragikus helyzetekben? – Kleinheincz Csilla novelláival pályája eddigi legdrámaibb értékeit gyűjtöttük kötetünkbe.

Benyovszky Anita - Grecsó Krisztián - Kleinheincz Csilla - Kovács Judit - Nagy Cili - Pacziga Andrea - Renczes Cecília - Rózsássy Barbara - Huszonötödik ​óra
„A ​Stádium körül hullámzó, ideig-óráig ott szélárnyékra lelő, fedezéket találó félig gyerek – félig koraérett fiatalok első antológiája (A sivatag kupolája) mindössze 3 éve jelent meg. Ezekkel a mondatokkal indítottam útjára: A költészet lehet, hogy haldoklik. Lehet, hogy meghal. De hogy közben repül, repülni tud, erről szól a jelenés a puszta látomás ebben a könyvben.” (A szerkesztő utószavából) „Majdnem” irodalomtörténeti érdekességű gyűjtemény! Az egyetlen férfi költőn, Grecsó Krisztiánon (az 1996-os év Gérecz Attila-díjasán) kívül hét költőlány antológiája. A maga nemében így is páratlan, hiszen 9 évvel később, napjainkban még mindig hiányzik könyvkiadásunkból a pályakezdő költőnők antológiája. (Ahogy hiányzik a kortárs költőnőké is!) Természetesen a Huszonötödik óra mai jelentőségét nem majdnem betöltött nem szerinti csoportosulása, hanem a képviselt költői érték adja: az azóta sorjázó évek meghozták Nagy Cili Gérecz Attila-díját és 4 verseskötetét, Rózsássy Barbara Gérecz-díját és 2 kötetét, Renczes Cecília 2 verskötetével és Kleinheincz Csilla regény és novelláskötetével együtt.

Kleinheincz Csilla - Város ​két fül között és más elvarázsolt történetek
Túl ​az ébrenlét határán létezik egy rejtélyes város, amely örvényként húzza magához az álmodókat. Vali, a budapesti légtornásztanuló élete egyik pillanatról a másikra változik meg, amikor egy éjszaka álomból habarcsolt falak között találja magát. Rejtélyek és idegen álmodók veszik körül – gondolataik hatalmára sötét virágként bomlik ki a város, és megelevenedik a múlt. Ám az éhes kapualjakban sötét árnyék lapul, és Valinak hamar rá kell döbbennie, hogy a múlt nem mindig olyan, mint ahogyan az emlékeinkben él… Álmok és rémálmok veszik körül a kötetben található négy novella szereplőit is. Az élőket tébolyba taszító, suttogó fantomok, végső megállójuk felé utazó holtak és gyönyörű paraziták bukkannak fel a könyv lapjain; mind ennek a valóság és misztikum határára épített városnak lakói, ahol a múzsa csókja egyaránt nyújthat mámort és halált.

Kleinheincz Csilla - Üveghegy
„Elég ​szörnyű dolgokat művelünk egymással puszta szeretetből.” A tündér Lóna visszatért, lánya, Emese azonban képtelen megbocsátani neki, hogy egykor elhagyta. Az öntörvényű lány inkább a saját útját keresi a tündérek varázslatos birodalmában, amely fenyegető változások előtt áll. Nincs könnyű dolga, hiszen meg kell tanulnia varázsolni, elfogadni Lónát, és elengedni a múltat. ___Emese nem tud lemondani a vágyairól, még ha ezeknek nem is csupán ő fizeti meg az árát. Miután megszegi a tündérek egyik legnagyobb tabuját, kénytelen elszánni magát: az emberi életet választja, vagy Héterdő legendáit és varázslatait? Mindkét világban hosszú útra indul, hogy meglelje a válaszokat, ám döntései meghatározzák a családja és a tündérek sorsát is – de hogy a lány hős lesz-e vagy romboló, azt talán még a végzetnők sem tudják. Az _Ólomerdő_ hét éve várt folytatása két kisregényt tartalmaz, amelyek újra igazolják, hogy Kleinheincz Csilla sorozata elvárásainkra rácáfoló fantasy, egyúttal nagyon is emberi konfliktusokat bemutató családtörténet a döntések súlyáról.

Kleinheincz Csilla - Ólomerdő
Minden ​gyerek hisz a tündérekben, a sárkányokban és a lányok segítségére siető lovagokban. Emesének édesanyja mesélt róluk; megígérte, hogy megmutatja neki a másik világot, márpedig az ígéret köti a tündéreket. És Anya tündér volt. Emese nem hitt bennük, amióta Anya eltűnt. De már maga sem tudja, mi is az igazság. Végül mégiscsak eljön érte egy lovag, ám korántsem azért, amiért hitte. A tündérek ólomerdejében rá kell jönnie: az is eladná, aki a legjobban szereti, a hős lovagoknak pedig nincs szívük. És akkor még nem is találkozott a családjával… Bár mese lenne!