Ajax-loader

Mircea Eliade könyvei a rukkolán


Mircea Eliade - Vallási hiedelmek és eszmék története
Mircea Eliade (1907-1986) századunk egyik legjelentősebb összehasonlító vallástörténésze. Romániában, majd 1945-től Párizsban, élete utolsó évtizedeiben pedig az Egyesült Államokban, Chicagóban tevékenykedett. Fő műve eredetileg három kötetben jelent meg. A kiadó most egy kötetben adja ki ezt a jelentékeny művet. Az első kötet az őskori ember vallási hiedelmeinek ismeretével kezdődik, majd végigvezet Mezopotámia, az ősi Egyiptom, Izrael, az európai és indiai megalitikus kultúrák, a hettiták isteneinek világán, az indoeurópai vallások kezdetein, megismertet a korai görög pantheon alakjaival és az eleusziszi misztériumokkal. A második kötet az ősi Kína vallásaitól a brahmanizmuson, a hinduizmuson, a római valláson át a kereszténység születéséig és győzelméig, míg a harmadik kötet Mohamedtől a reformkorig taglalja a vallástörténet eseményeit. A köteteket bőséges jegyzetanyag és kritikai bibliográfia egészíti ki.

Mircea Eliade - Vallási hiedelmek és eszmék története I-II-III.
Könyv Osiris kiadó, 2006 1068 oldal, Kemény kötésű fűzött ISBN 9789633898055 MIRCEA ELIADE szerző (1907-1986) századunk egyik legjelentősebb összehasonlító vallástörténésze. Romániában, majd 1945-től Párizsban, élete utolsó évtizedeiben pedig az Egyesült Államokban, Chicagóban tevékenykedett. Fő műve eredetileg három kötetben jelent meg. A kiadó most egy kötetben adta ki ezt a jelentékeny művet. • Az első kötet az őskori ember vallási hiedelmeinek ismeretével kezdődik, majd végigvezet Mezopotámia, az ősi Egyiptom, Izrael, az európai és indiai megalitikus kultúrák, a hettiták isteneinek világán, az indoeurópai vallások kezdetein, megismertet a korai görög pantheon alakjaival és az eleusziszi misztériumokkal. • A második kötet az ősi Kína vallásaitól a brahmanizmuson, a hinduizmuson, a római valláson át a kereszténység születéséig és győzelméig, míg • a harmadik kötet Mohamedtől a reformkorig taglalja a vallástörténet eseményeit. A köteteket bőséges jegyzetanyag és kritikai bibliográfia egészíti ki.

Mircea Eliade - The ​Forge and the Crucible
Primitive ​man's discovery of the ability to change matter from one state to another brought about a profound change in spiritual behavior. In The Forge and the Crucible, Mircea Eliade follows the ritualistic adventures of these ancient societies, adventures rooted in the people's awareness of an awesome new power. The new edition of "The Forge and the Crucible" contains an updated appendix, in which Eliade lists works on Chinese alchemy published in the past few years. He also discusses the importance of alchemy in Newton's scientific evolution.

Mircea Eliade - Misztikus ​születések
A ​Bukarestben született, Kalkuttában diplomát szerzett, a második világháború alatt Londonban és Lisszabonban diplomáciai szolgálatot teljesítő, majd Párizsban és Chicagóban oktató világhírű vallástörténész és mítoszkutató munkái ma már kivétel nélkül a műfaj klasszikusainak számítanak. A Misztikus születések azokat a "Haskell-előadásokat" tartalmazza, amelyeket Eliade 1956 őszén a Chicagói egyetemen tartott. A mű Eliade elképzelése szerint nemcsak a szakértő olvasóknak szól, hanem elsősorban a tanítványainak, az egyetemi hallgatóknak, sőt mindenkinek, akit érdekel az emberiség szellemtörténete. Ezért a szerző saját bevallása szerint arra szorítkozott, hogy a beavatás összetett jelenségét nagy vonalakban vázolja fel. Az előadások kötetbe gyűjtésekor a másik szempont az volt, hogy új módszertani megközelítést tárjon fel, a kultúrtörténet nyújtotta perspektíván túl azt derítse fel, hogy vajon egy-egy szimbólum, mítosz, szertartás milyen történelmen túli üzenetet revelál a ma embere számára. Hiszen Eliade meggyőződése szerint a beavatás minden autentikus emberi létezés velejárója, annak az örök emberi vágynak a kinyilvánítása, hogy át akarjuk és át is tudjuk alakítani az életünket. A mű vezérmotívuma az a gondolat, hogy a primitív világtól a modern felé haladva a beavatás szerepe egyre csökken. Eliade szerint a kereszténység épp azért válhatott világvallássá, mert megszabadult a görög és keleti vallások misztériumaitól és mindenki számára hozzáférhető üdvözülést kínált. A szerző hat fejezetben tárgyalja a belevaló iniciációt, a sámánikus és katonai beavatásokat, valamint a nagy vallások, a görög és keleti vallások, illetve a kereszténység iniciációs rítusait, hogy végül az egészet beavatási motívumok és bizonyos irodalmi témák közötti párhuzamokkal, valamint a modern világ okkultista mozgalmainak az elemzésével zárja. Eliade szokásos szerzői erényei, lenyűgöző tárgyismerete, szellemes okfejtése és közérthető, élvezetes irodalmi stílusa a nagyközönség számára is vonzó olvasmánnyá teszik a művet.

Mircea Eliade - Shamanism
First ​published in 1951, Shamanism soon became the standard work in the study of this mysterious and fascinating phenomenon. Writing as the founder of the modern study of the history of religion, Romanian émigré--scholar Mircea Eliade (1907-1986) surveys the practice of Shamanism over two and a half millennia of human history, moving from the Shamanic traditions of Siberia and Central Asia--where Shamanism was first observed--to North and South America, Indonesia, Tibet, China, and beyond. In this authoritative survey, Eliade illuminates the magico-religious life of societies that give primacy of place to the figure of the Shaman--at once magician and medicine man, healer and miracle-doer, priest, mystic, and poet. Synthesizing the approaches of psychology, sociology, and ethnology, Shamanism will remain for years to come the reference book of choice for those intrigued by this practice.

Mircea Eliade - Az ​örök visszatérés mítosza
Az ​1949-ben írott mű az archaikus társadalomban élő és a modern ember világmindenséghez fűződő viszonyát tárgyalja. Az archaikus ember egyetlen olyan mozdulatot nem tesz, amelyet korábban ne tett volna már egy felsőbb szellemi lény, egy démon, egy istenség. Élete így mások cselekedeteinek szakadatlan ismétléséből áll. Ezáltal a mindenséghez kötődik, melynek "történelmét" végtelen szertartásokban éli át újra meg újra, s melyhez az idő szokványos folyásáról megfeledkezve, örökké visszatér.

Mircea Eliade - Kovácsok ​és alkimisták
Fémművesség, ​mágia és alkímia: a föld mélyének sötétjében rejlő, "élő" érc, a kovács kohójában vörösen izzó, megolvadt fém, a retortában bugyborékoló kotyvalék, kénből arany, az örök élet elixírje - megannyi titok és misztérium, amely a kezdetektől fogva csodálattal vegyes félelemmel töltötte el a be nem avatottak fantáziáját! Ebbe a misztikus, titokzatos világba kalauzol el bennünket a világhírű vallástörténész, M. Eliade munkája, amely nem annyira a fémek technika- és kultúrtörténetével, mint inkább az "archaikus embernek" az Anyaghoz való vallásos viszonyával foglalkozik - meglepő, eredeti kapcsolatokat fedezve és fedve fel számunkra a fémek, a bányászat, a kovácsmesterség, a meteorok, a tűzgyújtás, a termékenység, az antropogónia, az alkímia, valamint a jungi mélypszichológia világa között.

Mircea Eliade - Mohamedtől ​a reformációig
Mircea ​Eliade (1907-1986) századunk egyik legjelentősebb vallástörténésze. Romániában, majd Párizsban, élete utolsó évtizedeiben pedig Chicagóban tevékenykedett. Már a 30-as évek végén Bukarestben egyetemi előadásokat tartott, főként a keleti vallások történetéről. 1945 novemberétől a párizsi egyetemen tanított, majd 1957 márciusától a chicagói egyetemen adott elő. Főműve a Vallási hiedelmek és eszmék története. Most harmadik, befejező kötetét veheti kezébe az olvasó, mely Mohamedtől a reformációig taglalja a vallástörténet eseményeit. Az immár magyarul is teljes terjedelmében megjelent monográfiából az olvasó átfogó képet kap az összehasonlító vallástörténetről.

Mircea Eliade - Vallástörténeti ​értekezések
Jelen ​munkánkban két kérdést vizsgálunk: 1) mi a vallás? 2) mennyiben beszélhetünk a vallások történetéről? A magunk részéről szkeptikusak vagyunk minden, a vallási jelenségről előzetesen megadott definíció hasznosságát illetően, s ezért beérjük azzal, hogy a hierofániákat a szó legtágabb értelmében (valami, amiben a szent megnyilvánul) tárgyaljuk. Ennélfogva a vallási formák történetének kérdését csak azután vethetjük föl, miután már jó néhányat megvizsgáltunk közülük. A vallási jelenségeknek az „egyszerűtől a bonyolult felé” tartó bemutatása vizsgálódásunk céljai szempontjából nem tűnik járható útnak számunkra. Ezzel ugyanis a vallási jelenségnek az „egyszerűtől a bonyolult felé” tartó fejlődését tételeznénk, ami nem egyéb bizonyíthatatlan hipotézisnél: sehol sem találkozunk egyszerű, elemi hierofániákra korlátozódó vallással, ráadásul kitűzött célunkkal ellentétesen járnánk el, hiszen valójában azt kutatjuk, miben állnak a vallási tények és mit tárnak föl. Vizsgálódásunkat néhány kozmikus hierofánia, a különböző kozmikus szinteken (Ég, Vizek, Föld, Kövek) jelentkező szentség bemutatásával kezdtük. Leírásuk egyfelől a szent dialektikájára, másfelől azokra a struktúrákra ad magyarázatot, amelyekben a szent létrejön. Ezután a biológiai (holdciklusok, nap, növényvilág, földművelés, szexualitás, stb.), majd a helyi (szent helyek, templomok, stb.) hierofániákra térünk át, végül a mítoszokat és a szimbólumokat tanulmányozzuk. Miután elegendő mennyiségű anyagot tanulmányoztunk át, egy következő munkánkban a vallások történetének többi problémáját is megvizsgálhatjuk: az „istenformákat”, az ember és a szent közötti viszonyt, a szent befolyásolását (rítusok, stb.), a mágia és a vallás kapcsolatát, a lélekre és a halálra vonatkozó elképzeléseket, a szentséggel övezett személyiségeket (pap, varázsló, király, beavatott, stb.), a mítosz, a jelkép és az ideogramma közötti viszonyokat, a vallástörténet megalapozásának lehetőségét, stb. Ebben az értelemben, és kizárólag ebben az értelemben viselheti könyvünk a Vallástörténeti értekezés címet – azaz annyiban, amennyiben bemutatja az olvasónak a vallási tények labirintusszerű bonyolultságát, megismerteti vele alapvető struktúráikat és az őket létrehozó kultúrkörök különbözőségét. Arra törekedtünk, hogy minden fejezetünk számára saját architektúrát, sőt néha saját „stílust” dolgozzunk ki, hogy ekképp elkerülhessük a didaktikus kifejtéseket fenyegető egyhangúságot.

Mircea Eliade - Az ​eredet bűvöletében
"A ​kötetben szereplő tanulmányokat nem a 'specialistának', hanem az 'érdeklődő embernek' és az intelligens olvasónak írtam. Ezért is nem haboztam olyan példákat idézni, amelyeket a vallástörténész, az antropológus vagy az orientalista jól ismert (vagy legalábbis módja van ismerni), de amelyek a nem szakember olvasó számára feltehetően nem ismeretesek. Mindazonáltal remélem, hogy a modern Nyugat és az ismeretlen vagy kevésbé ismert jelentésvilágok találkozásából megszületik az, amit 'új humanizmus'-nak nevezhetünk. E tanulmányokkal - a korábbi publikációimhoz hasonlóan - azt szándékozom hangsúlyozni, milyen kulturális szerepet játszhatna a vallástörténész egy deszakralizált társadalomban..."

Mircea Eliade - Maitreyi
A ​szépíró Eliade legnépszerűbb regényének első kiadása. Mircea Eliade (1907–1986), a nemzetközi hírű román vallástörténész, író és filozófus 1933-ban jelentette meg indiai élményei ihlette regényét, amelynek eredeti címe Maitreyi. Az európai ifjú és az indiai lány szerelmi története Eliade szépírói munkásságának máig legkedveltebb darabja. Több nyelvre lefordították (olasz, német, spanyol, francia, angol), Bengáli éjszakák címen meg is filmesítették (1988), Hugh Granttal a főszerepben. A regényből magyarul eddig csak részletek jelentek meg rangos irodalmi folyóiratok lapjain, vagyis a szépíró Eliade most mutatkozik be a magyar olvasók előtt. A csodaszép keleti mese főszereplője az Indiában dolgozó, angol úriember, bizonyos Allan, aki az ország infrastruktúrájának fejlesztésén dolgozik Kalkuttában. Egy nap azonban megismerkedik pártfogója és szállásadója gyönyörű lányával, Maitreyivel, aki észrevétlenül rabul ejti a szívét… Eliade regénye olyan szerelmi történet, amelynek minden lapjáról árad az idegen kultúrával való találkozás, a keleti világ felfedezésének olykor fájdalmas, máskor elbűvölő, de mindig felkavaró élménye.

Mircea Eliade - The ​Sacred and the Profane
In ​The Sacred and the Profane, Mircea Eliade observes that while contemporary people believe their world is entirely profane, or secular, they still at times find themselves connected unconsciously to the memory of something sacred. It's this premise that both drives Eliade's exhaustive exploration of the sacred—as it has manifested in space, time, nature and the cosmos, and life itself—and buttresses his expansive view of the human experience.

Mircea Eliade - Okkultizmus, ​boszorkányság és kulturális divatok
A ​jelen kötetbe került anyagokat a szerző az utóbbi tíz év alatt írt többtucatnyi előadás és cikk közül válogatta. A tanulmányok többsége amolyan bevezetés; leginkább azzal a céllal íródtak, hogy felidézzenek néhány régebbi, de mostanában elhanyagolt problémát, és új vagy kevésbé ismert szemszögből újra fölelevenítsenek jól ismert vitákat: A világ, a város, a ház; A halál mitológiái; Az okkult és a modern világ; stb. Nyilvánvaló, hogy az utolsó fejezet, a Lélek, fény és mag bizonyos mértékig ellenpontozza a többi tanulmányt. Ez egy tudós folyóirat számára készült, néhány kevésbé ismerős kultúrából származó dokumentumot vonultat fel, kiadós bibliográfiával.

Mircea Eliade - Különös ​kalandok
Mircea ​Eliade világhírű tudós, a két világháború közötti időben a román irodalom egyik jelentős személyisége, a román fantasztikus irodalomnak is nagy egyénisége. Ebben a kötetben négy elbeszélése szerepel - bennük izgalmas, különös világot rajzol a szerző, természetesen a tudós indológus hozzáértésével és varázsteremtő írói eszközökkel.

Mircea Eliade - Gautama ​Buddhától a kereszténység győzelméig
Eliade ​(1907-1986) századunk egyik legjelentősebb vallástörténésze. Romániában, majd Párizsban, élete utolsó évtizedeiben pedig Chicagóban tevékenykedett. Már a harmincas évek végén Bukarestben egyetemi előadásokat tartott, főként a keleti vallások történetéről. 1945. novemberétől G. Dumézil meghívására a párizsi egyetemen tanított, 1956-ban utazott az Egyesült Államokban, ahol 1957. márciusától a chicagói egyetemen adott elő. Alapművévei, a Vallási hiedelmek és eszmék története három kötetével az Olvasó teljes képet kap az összehasonlító vallástörténetről.

Mircea Eliade - Mítoszok, ​álmok és misztériumok
" ​A mítosz megértése egy szép napon majd a 20. század leghasznosabb felfedezései közé fog tartozni. A nyugati ember már nem a világ ura: most már nem "benszülöttekkel", hanem beszélgetőtársakkal áll szemben. Jó, hogy tudjuk, hogyan kezdjük a beszélgetést; nem tekinthetünk el annak beismerésétől, hogy a "primitív" vagy "elmaradott" világ és a modern Nyugat között nincs szakadás a folyamatosságban. Már nem elég - ahogyan a fél évszázada már elég volt - fölfedezni és megcsodálni a néger vagy óceáni művészetet; újra föl kell fedezni önmagunkban a művészetek szellemi forrásait, tudatára kell ébredni annak, ami a modern létben még megmaradt "mitikusnak".

Mircea Eliade - Dionüszosz ​kertjében
Egy ​bukaresti nyelvtudóst villámcsapás fiatalít meg, három idős hölgynek pedig egy forradalmi rákgyógyszer adja vissza időről időre ifjúságát. És nemcsak ezek az emberek vándorolnak múlt és jelen között, hozzájuk hasonlóan maguk az írások is bebolyongják legújabbkori történelmünk útvesztőjét, melynek sötét zugaiban titkolt szerelmek, emberi drámák, hősiesség és árulás húzódnak meg. Hol a második világháború borzalmai idéződnek meg szemünk előtt, hol a 60-as évek kommunista diktatúrájának grand guignolja, de bármilyenek is a díszletek, a tét mindig az egyén, a művész, sőt a művészet szabadsága, a gondolatok, a fantázia leláncolhatatlan, örök szárnyalása. A hétköznapi eseményekben is a rendkívüliséget kereső krónikás nem más, mint a román származású, de emigrációba kényszerült neves filozófus és vallástörténész, aki tudományos munkássága mellett szépíróként is világhírre tett szert. A Különös kalandok, a Serampuri éjszakák és a Honigberger doktor titka szerzőjének újabb nyolc remekbe szabott történetével ismerkedhet meg az olvasó e kötetben, köztük azzal („Hamis ifjúkor”), melyből maga a hollywoodi sikergyáros, Francis Ford Coppola készített 2007-ben mozifilmet.

Mircea Eliade - A ​kőkorszaktól az eleusziszi misztériumokig
Mircea ​Eliade (1907. március 9-1986. április 22) századunk egyik legjelentősebb összehasonlító vallástörténésze. Romániában, majd Párizsban, élete utolsó évtizedeiben pedig Chicagóban tevékenykedett. Legjelentősebb vallástörténeti áttekintésének első kötetét veheti kezébe az olvasó. Eliade már a harmincas évek végén Bukarestben egyetemi előadásokat tartott, főként a keleti vallások történetéről. 1945 novemberétől G. Dumézil meghívására a párizsi egyetemen tanított, 1956-ban utazott az Egyesült Államokba, ahol 1957 márciusától a chicagói egyetemen adott elő. Eliade alapművének, a "Vallási hiedelmek és eszmék történeté"-nek három kötetével az olvasó teljes képet kap az összehasonlító vallástörténetről.

Mircea Eliade - Honigberger ​doktor titka / Serampuri éjszakák
Egy ​tudós segítségét kéri egy asszony. Sok éve a férje nyomtalanul eltűnt a szobájából, s nem maradt utána más, csak számos szanszkritül írott füzet. Az egyik füzetbõl kiderül, hogy az eltűnt férfi joga gyakorlatai alatt olyan természetfölötti képességekre és hatalomra tett szert, melyek során láthatatlanná vált. A tudós felkeresi az özvegyasszonyt, hogy tudassa vele kutatásai eredményét, de az asszony nem ismeri fel, az eltűnt férfi könyvtára meg eltűnt. A tudós természetfölötti hatalmak befolyásolására gyanakszik.

Mircea Eliade - A ​jóga
Halhatatlanság ​és szabadság "A jóga az ind szellem egyik sajátos dimenzióját jelenti; olyannyira így van ez, hogy bárhová hatolt is be az indiai vallás és kultúra, ott bizonyosan megtalálható a jóga valamely többé-kevésbé tiszta formája... A modern India különféle keresztény és szinkretista jógái újabb bizonyítékot jelentenek arra, hogy az ind vallási tapasztalat elmaradhatatlannak tartja a meditáció és az összpontosítás jógamódszereit. Hiszen a jóga végül mindenféle spirituális és misztikus technikát, a legelemibbtől a legösszetettebbig, fölszívott és magába épített. Az általános >>jógi<< megnevezés ugyanúgy vonatkozik a szentre és a misztikusra, mint a mágusra, az organisztikusra vagy a közönséges fakírra és varázslóra - írja műve összefoglalójában a szerző. Mircea Eliade \(1907-1986) korunk egyik legnagyobb vallástörténésze és néprajztudósa volt. Az indiai vallásra és kultúrára vonatkozó ismereteit kalkuttai egyetemi tanulmányai során sajátította el. 1940 és 1944 között Románia londoni, majd lisszaboni nagykövetségének kulturális attaséja. A háború után nem tért vissza Bukarestbe, hanem előbb a Sorbonne-on, majd pedig Chicagóban volt egyetemi tanár. Sorra jelentek meg vallástörténeti és vallásfilozófiai tárgyú művei, melyeket lebilincselő esszéstílusban írta meg. Két összefoglaló könyvét, a jógáról és a samanizmusról szólókat joggal tartják a téma legjobb európai összefoglalásának.

Mircea Eliade - A ​szent és a profán
Mircea ​Eliade a vallást, ezt a szimbolikus létgyakorlatot tekinti a különböző kultúrák közötti közvetítő elemnek. Kutatásai mindenekelőtt azokra a nyelvi fordulatokra, illetve magatartásmintákra irányulnak, melyek egy valahai, illetve jövőbeni kulturális egyneműséget idéznek-ígérnek. Számára a vallásban az emberi lényeg mutatkozik meg, amely antropológiai sajátja minden halandónak, s úgy véli, az istenhit elegyítő vonzereje képes megszüntetni a kultúrfokok egyenetlenségeit. Eliade szerint a kultúra az egyén lelki jelenléte a mindenségben; az „örök visszatérés" hitéből az egzisztenciális egység visszaszerzésének reményét merítheti az individuum. Vallástörténeti kutatásaiban a lét egyneműségének mitikus hagyományát akarja újjáteremteni. Mircea Eliade 1907-ben született. A bukaresti, majd a kalkuttai egyetemen tanult filozófiát, történelmet és néprajzot. Rövid időre egyetemi oktatóként visszatért Romániába, majd az Antonescu-rezsim képviseletében diplomáciai szolgálatot teljesített Londonban és Lisszabonban. A második világháborút követően a Sorbonne-on tanított, és a párizsi Román Kulturális Központ elnöki posztját töltötte be. 1956-tól az óceánon túl, Chicagóban volt egyetemi tanár. Eliade 1986-ban, az Egyesült Államokban hunyt el.

Mircea Eliade - Serampuri ​éjszakák
1976-ban ​a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatban szűk novellaválogatás jelent meg Budapesten - mindössze ennyi, amit a magyar olvasó megismerhetett eddig a világhírű tudós, a két háború közötti román próza kimagasló képviselőjének művéből. Ezt a futó ismeretséget próbálja némileg elmélyíteni a Serampuri éjszakák, mintegy adalékul a szerző fantasztikus világlátásának érzékeltetéséhez. A keleti mítosz személyes átéléssel hitelesített ismeretében és a román folklórban gyökerező sajátos fantasztikum az Eliadéé. Miként Aspect de mithe c. tanulmányában kifejtette: az archaikus ember tudata, miszerint a mítosz állandóan jelenlevő valóság, tehát mindaz, ami az idők kezdete óta történt, bármikor megismételhető, feloldhatatlan ellentétbe kerül a történelmi ember valóságtudatával. E két felfogás kibékíthetetlensége teremt írásaiban olyan fantasztikus helyzeteket, amelyekben hősei minduntalan régmúlt korok tér- és időélményeinek vannak alávetve, s a két világ törvényszerűségei között őrlődve oldódnak fel a végtelenségben. A kötet három novellát tartalmaz: Serampuri éjszakák, A lányoknál és Cristina kisasszony.

Mircea Eliade - Maitreyi ​(román)
Maitreyi ​este un roman viu, substanţial, cu o deschidere nouă spre problematica omului modern (un spirit, între altele, voiajor, confruntat în experienţele lui existenţiale cu mentalităţi înrădăcinate în ceea ce antropologii numesc cultura de profunzime). Nu atât exotismul – deşi nici acesta nu poate fi ignorat – este elementul inedit în romanul lui Eliade, ci un spirit nou de a gândi destinul omului în secolul al XX-lea, o voinţă clară de sincronizare cu spiritul timpului. Un roman viabil, după mai bine de o jumătate de secol de când a fost scris. Eliade incearcă să construiască, după o formulă a lui Bachelard, o mitologie a seducţiei. Acad. EUGEN SIMION

Mircea Eliade - Képek ​és jelképek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mircea Eliade - A ​samanizmus
Sámánok ​- különféle neveken, de hasonló jellemzőkkel és szerepben - a világ szinte minden archaikus kultúrájában léteztek, és léteznek sokfelé ma is. Mircea Eliade az első, aki ezt az igen összetett jelenséget egységes egészként kezelte és illesztette az általános vallástörténet keretei közé. Eliade bemutatja a sámánná válás lépcsőfokait, a különféle beavatási technikákat, a szibériai, az indoeurópai, az észak- és dél-amerikai, az indonéz, az óceániai samanizmust, a sámánszimbolikát, valamint a kapcsolódó mítoszokat és rítusokat. A magyar olvasó gyakran találkozhat ismerős motívumokkal, hiszen a mi sámánunk, a táltos alakja és szimbolikája sokáig elevenen élt a néphagyományban. A kötetet Hoppál Mihály utószava zárja, összefoglalva az 1968-as, bővített francia kiadás megjelenése óta eltelt időszak kutatási eredményeit.

Kollekciók