Ajax-loader

Gabriel García Márquez könyvei a rukkolán


Gabriel García Márquez - Szerelem ​a kolera idején
A ​csodálatos történet 1880-ban kezdődik, amikor a gyönyörű Fermina élvezhetné életét, helyette választania kell két udvarlója között, a jóképű Florentino Ariza és a népszerű Juvenal Urbino doktor között. Ez a gyötrődés és háromszög csaknem 50 éven át tart. A meghökkentő befejezésű szerelmi történet egy buja, lüktető, letűnt világban játszódik, melyet egyaránt uralnak a misztikus események és a sztentori hangú bölömbikák; ahol a tengerben olykor még feltűnik egy éneklő vízitehén keblén a borjával, vagy egy gyönyörű vízihulla; ahol még a legjózanabb gondolkodású embernek is természetesnek tűnik, hogy a tárgyak olykor elsétálnak a helyükről. Teljesen más világ ez, mint a mi közép-európai, misztikumtól mentes és romantikátlan valóságunk.

Gabriel García Márquez - Száz ​év magány
Gabriel ​García Márquez regénye azok közé a művek közé tartozik, amelyek maradéktalanul igazolják jó előre beharangozott világhírüket. A vágy, a szenvedély varázslatos, leigázó és fölszabadító erejéről ritkán olvashatunk oly gyönyörű sorokat, mint a Száz év magány lapjain. Az örökké visszatérő gyötrelmet és beteljesülést hozó szerelemben García Marquez a magány és reménytelenség ellenszerét találja meg, s ez teszi a tragikus történetet legmélyebb mondanivalójában optimistává. Gabriel García Márquez élményeinek forrása - nyilatkozatai szerint - a gyermekkor. Egy ősrégi hagyományokat elevenen őrző kis kolumbiai falu mindennapi élete s a nagyszülők meséiben megelevenedő múltja csodálatos képeivel benépesítette a gyerekkor képzeletvilágát. S aztán évitzedeken át kísérletezik azzal hogy formába öntse élményeit. Végül 1965-ben a Mexicóból Acapulcóba vezető országúton hirtelen egyetlen pillanat alatt megjelenik előtte "regényfolyója". "Annyira kész volt, hogy szóról szóra lediktálhattam volna" - mondja. Hazament, bezárkózott, és tizennyolc hónap alatt megírta a Száz év magány-t - sokak szerint a legjobb latin-amerikai regényt.

Gabriel García Márquez - Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Gabriel García Márquez - Notizia di un sequestro
Pablo Escobàr, il più potente boss del narcotraffico mondiale, proprio non ci sta ad accettare che in Colombia viga la nuova legge che permette di estradare lui ed il suo gruppo detto, appunto, degli “estradabili” in un carcere degli Stati Uniti. Bisogna reagire, fare qualcosa, farsi sentire e possibilmente inventarsi una reazione eclatante, di quelle che rimangano sui giornali per giorni, mesi. La decisione cade su un’azione senza precedenti in Colombia, tale da mandare in tilt un intero apparato di sicurezza, i sistemi di polizia: rapire dieci personalità di spicco della società Colombiana, paralizzando l’attenzione del paese su questa azione spettacolare, costringendo lo Stato a trattare, concentrare tutta l’informazione su di lui per un consumato vizio di potere, egocentrismo, vanità. Dall’altro lato ci sono uomini e donne, prelevati a forza da casa, dalle loro automobili sotto gli occhi atterriti dei figli, dei coniugi. Trasferiti bendati in una sarabanda di spari ed azioni che rispondono ai più classici schemi dei sequestri di persona, vivono la loro prigionia dentro celle fetide, su pavimenti luridi e freddi in una dimensione in cui l’umanità non è di casa mentre fuori si contratta sul loro destino. I giorni si trasformano in mesi, la rigidità della segregazione si allenta, ma non la violenza e la brutalità dei carcerieri, sottili aguzzini, grevi e volgari: ai prigionieri è consentito prepararsi il caffè, girare liberamente per la cella, ma sono anche costretti a guardare film violenti o pornografici. C’è un lavoro, neanche tanto sottile, di snaturamento, disumanizzazione, alienazione, abbrutimento. Non tutti torneranno, alcuni pagheranno il prezzo di questa follia con la vita…

Gabriel García Márquez - Il generale nel suo labirinto
Non ancora vecchio ma stremato dalle malattie, dalle delusioni e dal tradimento, il generale Simón Bolívar, "el Libertador", l'uomo che ha scosso l'America Latina dal giogo spagnolo, rivive come in un sogno i giorni eroici delle sue battaglie e le appassionate notti dei suoi numerosi amori. Nel lungo viaggio che lo riporta nei luoghi che lo videro trionfatore, Bolívar, ormai morente e circondato solo da un pugno di seguaci, riflette sul fallimento dell'ideale che ha perseguitato per tutta la vita: l'unità politica delle terre che lui ha liberato e che gruppi di profittatori dominano ormai senza possibilità di riscatto. Un romanzo epico e drammatico, velato di una tristezza fatale e pervaso da un poetico senso di ineluttabilità del destino con il quale García Márquez rende onore al più illustre e sfortunato degli eroi del suo paese.

Gabriel García Márquez - El ​amor en los tiempos del cólera
La ​historia de amor entre Fermina Daza y Florentino Ariza, en el escenario de un pueblecito portuario del Caribe y a lo largo de más de sesenta ańos, podría parecer un melodrama de amantes contrariados que al final vencen por la gracia del tiempo y la fuerza de sus propios sentimientos, ya que García Márquez se complace en utilizar los más clásicos recursos de los folletines tradicionales. Pero este tiempo - por una vez sucesivo, y no circular -, este escenario y estos personajes son como una mezcla tropical de plantas y arcillas que la mano del maestro modela y fantasea a su placer, para al final ir a desembocar en los territorios del mito y la leyenda. Los zumos, olores y sabores del trópico alimentan una prosa alucinatoria que en esta ocasión llega al puerto oscilante del final feliz.

Gabriel García Márquez - Cien ​años de soledad
1967. ​En Buenos Aires aparece la novela de un escritor colombiano de cuarenta años. No queda hoy lengua literaria a la que no haya sido traducida. Cien años de soledad cautiva a los lectores de cualquier condición. A propósito de esta edición se aclara: "Desvelar la magia de su prosa, acotar las arenas movedizas de su particular quehacer literario son tareas tan imposibles como dañinas; sí agradecerá el lector, en cambio, la aclaración de ciertas alusiones, la comprobación de la densidad que subyace a un texto aparentemente diáfano. No nos engañemos: son millones las páginas que se han inspirado en la novela, pero ante ella al lector no le queda otra actitud que la misma lectura devoradora y deslumbrada del último de los Aurelianos.

Gabriel García Márquez - El ​coronel no tiene quien le escriba
_El ​coronel no tiene quien le escriba_ fue escrita por Gabriel García Márquez durante su estancia en París, adonde había llegado como corresponsal de prensa y con la secreta intención de estudiar cine, a mediados de los años cincuenta. El cierre del periódico para el que trabajaba le sumió en la pobreza, mientras redactaba en tres versiones distintas esta excepcional novela, que luego fue rechazada por varios editores antes de su publicación. ___Tras el barroquismo faulkneriano de _La hojarasca_, esta segunda novela supone un paso hacia la ascesis, hacia la economía expresiva, y el estilo del escritor se hace más puro y transparente. Se trata también de una historia de injusticia y violencia: un viejo coronel retirado va al puerto todos los viernes a esperar la llegada de la carta oficial que responda a la justa reclamación de sus derechos por los servicios prestados a la patria. Pero la patria permanece muda...

Gabriel García Márquez - A ​Very Old Man with Enormous Wings
"A ​Very Old Man with Enormous Wings" begins with a husband and wife, Pelayo and Elisenda, who find a very old man in their courtyard one stormy afternoon. Amazed, they gaze at the enormous wings attached to the body of the old man as he struggles to get up from the mud. The couple attempts to communicate with the old man, but are unable to because he speaks a different language (which is never identified.) A neighbor comes by and lets them know that the old man is an angel who has come to take their sick child. Unsure of what to do, Pelayo decides to lock the angel in a chicken coop overnight. Early the next morning the local priest, Father Gonzaga, comes to the home, followed by the rest of the community, to test the old man and determine whether or not he truly is an angel. Ultimately, Father Gonzaga finds many reasons why the man cannot be an angel, such as the fact that the old man cannot understand Latin, and also because he has too many mortal characteristics. Elisenda, tired of having so many people at her house, decides to charge an entrance fee to see the angel. The family becomes rich and builds a mansion with the money they have collected. The crowd soon loses interest in the angel because another freak has risen to fame. The new attraction is a woman who disobeyed her...

Gabriel García Márquez - A ​guajava illata
"- ​Ma szerencsésnek tartom magam, ha egy jó bekezdést tudok írni egy munkanap alatt. Az idők során az írás gyötrelemmé vált. - Miért? Az ember azt hinné, minél jobban birtokában vagy a mesterségnek, annál könnyebben kellene mennie az írásnak. - Az a helyzet, hogy növekszik a felelősségérzet. Az embernek az az érzése, hogy minden betű, amelyet leír, nagyobb visszhangot kelt, sokkal több embernek szól. - Ez talán a hírnév következménye. Ennyire kényelmetlen ez neked? - Zavar; a legrosszabb, ami megeshet egy olyan emberrel, akit nem a sikervágy hajt, és egy olyan kontinensen, amely nem volt felkészülve arra, hogy sikeres írói legyenek, az, ha a könyveit úgy veszik, mint a sült kolbászt. Utálom, ha nyilvános látványossággá kell válnom. Utálom a televíziót, a kongresszusokat, a konferenciákat, a kerekasztalokat... - Az interjúkat. - Azokat is. Nem, a sikert senkinek sem kívánom. Az történik az emberrel, ami az alpinistákkal, akik meghalnak azért, hogy feljussanak a csúcsra, és amikor fölérnek, mit csinálnak? Leereszkednek, igyekeznek diszkréten leereszkedni, a lehető legnagyobb méltósággal."

Gabriel García Márquez - The ​Autumn of the Patriarch
One ​of Gabriel Garcia Marquez's most intricate and ambitious works, The Autumn of the Patriarch is a brilliant tale of a Caribbean tyrant and the corruption of power. From charity to deceit, benevolence to violence, fear of God to extreme cruelty, the dictator of The Autumn of the Patriarch embodies the best and the worst of human nature. Gabriel Garcia Marquez, the renowned master of magical realism, vividly portrays the dying tyrant caught in the prison of his own dictatorship. Employing an innovative, dreamlike style, and overflowing with symbolic descriptions, the novel transports the reader to a world that is at once fanciful and real.

Gabriel García Márquez - Cent'anni ​di solitudine
Nel ​tentativo di spiegare il clamoroso successo di _Cent'anni di solitudine_ nel Vecchio Continente, i critici hanno parlato del bisogno dei lettori europei di riscoprire il fascino del romanzo in un momento in cui la narrativa dei loro paesi attraversava una fase di ristagno e sterilità creativa. Il libro di Màrquez aveva tutti gli ingredienti del successo: univa infatti alla suggestione di tradizioni ignote, echi della migliore narrativa europea; affascinava il lettore con le frequenti incursioni nel mondo della magia e del fantastico e gli offriva al tempo stesso una visione in chiave simbolica della realtà storica del continente latino-americano. Il tutto avvolto da una straordinaria vitalità creativa. Si trattava anche della scoperta folgorante di un mondo letterario in ascesa, che salvo i nobili esempi di Neruda o Asturias era rimasto fino ad allora quasi del tutto sconosciuto (e lo rimane ancora in parte, nonostante le numerose traduzioni apparse negli ultimi anni). Oltre a questo, naturalmente, l'unanimità di consensi derivò dal pregio letterario dell'opera, che ha resistito agli "assalti" più minuziosi della critica (dallo scrittore peruviano Mario Vargas Llosa a numerosi critici italiani come Cesare Segre, Roberto Paoli, Pier Luigi Crovetto e Gabriele Morelli), volti a mettere in luce i meccanismi narrativi del romanzo da diverse angolazioni, e ha conservato intatta nel tempo la sua seduzione originaria. D'altra parte, il capolavoro marqueziano non nasceva dal nulla: come si è visto, l'universo di Macondo aveva avuto una lenta gestazione e si era sviluppato combinando i ricordi delle esperienze vissute (il mondo magico dell'infanzia e le tormentate vicende politiche della Colombia) con un personale itinerario di scrittura: più che singoli esperimenti, le opere giovanili costituiscono altrettante tappe nell'edificazione del mitico villaggio. _Cent'anni di solitudine_ è la saga della famiglia Buendìa, in tutte le sue ramificazioni, e abbraccia un secolo della storia di Macondo; in realtà questa misura è puramente simbolica: il racconto prende le mosse da una preistoria mitica in cui "centrifugato dalla collera dell'uragano biblico". L'origine, lo sviluppo e la decadenza del villaggio vengono scanditi da alcuni significativi riferimenti strorici, come l'arrivo di funzionari governativi, i tentativi di conversione al cristianesimo da parte del padre Nicanor, l'introduzione della ferrovia, il funesto avvento della compagnia bananiera: un piccolo condensato della storia coloniale dell'America Latina. Accanto alla scansione cronologica lineare, esiste una particolare dimensione temporale legata al ricordo del passato e alla capacità di premonizione, che consente di far girare a volontà la ruota del tempo, come è sottolineato dalla ricorsività degli eventi e dal continuo ripetersi degli stessi nomi nei discendenti dei Buendìa fondatori di Macondo. Ma questo "tempo curvo" (secondo la definizione di C. Segre) non gira all'infinito: il movimento rotatorio si arresta nel supremo istante finale, in cui passato, presente e futuro coesistono nella distruzione che cancella Macondo dalla faccia della terra, come era profetizzato nelle pergamente di Meladuìqes. La solitudine è un altro grande tema del romanzo; si tratta di una condizione mentale, una specie di introversione a cui sono condannati tutti i membri della famiglia e sopratutto quelli di nome Aureliano; il leggendario colonnello, che arriva al punto di grattare "la dura crosta della sua solitudine", ne è la figura emblematica. Inoltre, la solitudine dei Buendìa è il sintomo di un isolamento endemico in cui vive Macondo, e in una prospettiva più ampia appare come la metafora della condizione umana di un intero continente, isolato per secoli dal resto del mondo e poi travolto dalla colonizzazione. Gli abulici abitanti di Macondo, e i Buendìa in particolare, se da un lato si rivelano incapaci di dialogare con l'esterno, possiedono in compenso una facoltà eccezionale di comunicare con la natura e decifrarne i segni premonitori; e la natura stessa appare animata e capace di inviare messaggi agli uomini: fra tanti esempi, ricordiamo la pioggia di fiori gialli che segue la morte del patriarca Josè Arcadio Buendìa, o il rivolo di sangue che annuncia ad Ursula la morte del figlio. La stessa solitudine in cui si rinciudono, predispone i Buendìa a captare i presagi: Amaranta, ad esempio, apprende con assoluta naturalezza il giorno e l'ora precisa della sua morte. Il loro mondo, quindi, si popola di visioni ed eventi magici, i fantasmi dei morti passeggiano tra i vivi senza creare sbigottimento, e perfino i sentimenti si traducono in termini concreti (come le farfalle gialle, materializzazione della sfortuna di Mauricio Babilonia). Tra le credenze magiche dei personaggi, assume particolare rilievo il timore che i rapporti sessuali tra consanguinei portino a concepire un figlio con la coda di porco: vera e propria ossesione ancestrale, che si verificherà puntualmente nelle ultime pagine del libro, in cui viene generato "l'animale mitologico che avrebbe posto fine alla stirpe". Ben colse lo spirito di questa magica epopea la motivazione con cui l'Accademia svedese insignì Màrquez del prestigioso premio Nobel: la reazione di un universo autonomo, in cui si fondono il reale e l'irreale, in cui la morte convive con una strabiliante forza vitale. Maria Vittoria Calvi

Gabriel García Márquez - Egy ​előre bejelentett gyilkosság krónikája / Crónica de una muerte anunciada
Angela ​Vicario hason feküdt az ebédlő díványán, a pofonoktól dagadt arccal, de már nem zokogott. Pedro Vicario, két bátyja közül a határozottabb egyéniség, derékon kapta, fölemelte a díványról, és az ebédlőasztalra ültette. - Na, kislány - mondta, remegve a dühtől -, mondd meg, hogy ki volt. És ő nem kérette magát, már nyitotta is a száját. Épp csak körülfürkészett a homályban, és máris rátalált a sok-sok evilági meg túlvilági, ki tudja milyen név közt, biztos kézzel célba vette, és egyetlen nyíllövéssel a falhoz szögezte, mint egy pillangót, amely immár mozdulni se tudott, és amelynek sorsa öröktől fogva meg volt írva. - Santiago Nasar - mondta.

Gabriel García Márquez - Söpredék
„Másodszor ​vagyok ebben a szobában. Tíz éve, amikor először jártam itt, ugyanígy volt minden. Olyan, mintha azóta hozzá sem nyúlt volna semmihez, mintha - az óta a távoli reggel óta, amikor ideköltözött Memével - többé nem törődött volna a saját életével. A papírjai ugyanitt hevertek. Az asztal s az a néhány ócska ruhadarab is épp ott volt, ahol most. Mintha csak tegnap lett volna, hogy a Kölyökkel átjöttünk hozzá, hogy helyreállítsuk a békét a hatóság és e között az ember között. Akkorra a banántársaság már teljesen kifacsart bennünket, továbbállt Macondóból, és magával vitte a nekünk hozott szemét szemetjét. S velük a söpredék is odébbállt, s az 1915-ös virágzó Macondónak nyoma sem maradt. Egy tönkrement falu maradt itt nekünk, négy sötét, nyomorúságos bolttal; az emberek ingerültek voltak, nem akadt munka, a virágzó múlt emléke gyötörte őket meg a lesújtó, pangó jelen keserűsége. Jövőjük pedig egyáltalán nem volt, csak egy közelgő, baljós, fenyegető vasárnap, mikorra kitűzték a választásokat."

Gabriel García Márquez - Doce ​cuentos peregrinos
En ​Barcelona, una prostituta que va entrando en la vejez entrena su perro a llorar ante la tumba que ha escogido para sí misma. En Viena, una mujer se vale de su don de ver el futuro para convertirse en la adivina de una familia rica. En Ginebra, el conductor de una ambulancia y su esposa acogen al abandonado y aparentemente moribundo ex presidente de un país caribeño, sólo para descubrir que sus ambiciones políticas siguen intactas. En estos doce relatos magistrales acerca de las vidas de latinoamericanos en Europa, García Márquez logra transmitir la amalgama de melancolía, tenacidad, pena y ambición que forma la experiencia del emigrante.

Gabriel García Márquez - A ​bölömbikák éjszakája
Ismerős ​világ tárul az olvasó elé, az a sajátosan márquezi csodavilág, mellyel a Száz év magányban találkozott először a magyar olvasó. A motívumok és a képek műről műre vándorolnak, hősei, színhelyei rendszeresen visszatérnek: a kolumbiai író úgy beszél alakjairól, ahogy baráti társaságban szoktunk távollevő, közös ismerősökről. Úgy is mondhatnánk: a Száz év magány total planban mutatja be García Márquez világát, a novellák pedig közelképekben a legérdekesebb részleteket. Mi is ennek az írói világnak a titka? Tán az, hogy García Márquez úgy számol be csodálatos, valószínűtlen dolgokról, mintha a legtermészetesebb események lennének, ugyanakkor körülményesen, a rendkívüli történéseknek kijáró áhítattal és alapossággal ír le mindennapos apróságokat. Ezzel teremt sajátos belső feszültséget és sejtelmességet.

Gabriel García Márquez - The ​General in His Labyrinth
General ​Simón Bolívar, one of the Western Hemisphere’s supreme heroes, embarks on a seven-month voyage down the Magdalena River. Forced from power, made old and ill by the pressures of war, passion, victory, and betrayal, the General examines his life, confronting the phantoms of his past, reliving the campaigns that brought him renown, and remembering the women he loved for a night or a lifetime. On a journey that is at once a fantasy of triumphal progress and a nightmare of loss and delusions, we come to know the Liberator—the dazzling orchestrator of political and military intrigue, as well as the lover, the libertine, the fighter capable of heroism, mercy, and ruthlessness.

Gabriel García Márquez - Bon ​Voyage Mr. President and Other Stories
`Bon ​Voyage, Mr President' is a short story collection from Marquez that offers a brief introduction to his style and which features four stories from his book `Strange Pilgrims'. The first story follows an ousted South American President as he receives medical treatment in Geneva, the second is a short episode about a beautiful woman on a plane and how a fellow passenger falls in love with her despite her aloofness, the third is a terrifying story about a woman who gets mistakenly admitted to a mental asylum and no-one will believe she is sane and wants to get out and the last story is a fantasy piece about some boys who swim and dive in electrical light! Each story is wonderfully written in Marquez's unique style and whilst they are not as fantastical as his novels (except the last story) they are all just as superbly crafted and written. This is a lovely collection to dip into at odd moments and offers a short introduction to Marquez's writing that will only serve to whet your appetite to go off and explore more.

Gabriel García Márquez - One ​Hundred Years of Solitude
One ​Hundred Years of Solitude tells the story of the rise and fall, birth and death of the mythical town of Macondo through the history of the Buendía family. Inventive, amusing, magnetic, sad, and alive with unforgettable men and women -- brimming with truth, compassion, and a lyrical magic that strikes the soul -- this novel is a masterpiece in the art of fiction.

Gabriel García Márquez - Egy ​emberrablás története
"Az ​őr letett egy matracot az ágy mellé, és egy perc múlva már mélyen horkolt; időnként fütyült is hozzá. Késő este volt már. Pacho a sötétben fekve döbbent rá, hogy ez csak az első éjszaka, és ki tudja, hány jön még utána, hiszen bármi megtörténhet vele. María Victoriára gondolt - vagyis Mariavére, ahogy a barátaik hívták - csinos, okos és remek feleségére, aki akkor már két gyerek anyja volt: a húsz hónapos Benjamíné és a héthónapos Gabrielé. Valahol a közelben kukorékolni kezdett egy kakas; Pacho elképedt, hogy milyen rosszul jár a kakas órája. Csak egy tébolyodott kakas kukorékol este tízkor, gondolta. Pacho Santos érzelmes, lobbanékony és könnyen elérzékenyülő ember volt: apjának tökéletes mása. Andrés Escabi, Pacho húgának, Juanitának a férje nem sokkal azelőtt halt meg egy repülőgép-szerencsétlenségben: a Kiadatás Alá Esők felrobbantották a gépet. Pacho akkor, a lesújtó hírre összegyűlt családtagok előtt olyat mondott, amitől mindenkinek végigfutott a hátán a hideg: - Decemberig még valaki meg fog halni közülünk."

Gabriel García Márquez - Chronicle ​of a Death Foretold
On ​the day they were going to kill him, Santiago Nasar got up at five-thirsty in the morning to wait for the boat the bishop was coming on.

Gabriel García Márquez - Crónica ​de una muerte anunciada
Un ​hombre regresa al pueblo donde ocurrió un asesinato desconcertante 27 años atrás, con la determinación de descubrir la verdad. Todos parecen estar de acuerdo en que Bayardo San Román, sólo unas horas después de su matrimonio con la bella Angela Vicario, la devuelve por deshonrada a la casa paterna. La atribulada familia fuerza a la novia a revelar el nombre de su primer amante; y los hermanos gemelos de ella anuncian su intención de matar a Santiago Nasar por haber deshonrado a su hermana. Sin embargo, si todos sabían que se iba a cometer un asesinato, ¿por qué nadie trató de impedirlo? Cuanto más se sabe de este asunto, menos se comprende, y cuando la historia al fin se precipita a su inesperada conclusión, una sociedad entera —no sólo un par de asesinos— está siendo enjuiciada.

Gabriel García Márquez - Laubsturm
Gabriel ​GarcÝa Mßrquez' erster Roman, den er bereits mit 19 Jahren schrieb, f³hrt in die unverwechselbare Welt von Macondo. Ein alter unbeugsamer Oberst, seine Tochter Isabel und sein neunjõhriger Enkel erzõhlen von den Geschehnissen, nachdem B³rgerkriege, Bananenboom und Naturkatastrophen ³ber das in der Hitze verfallende Dorf hinweggefegt sind. " Ein Roman, durchaus eigenstõndig, knapp und brillant, auf dem Weg zur Meisterschaft." Frankfurter Rundschau

Gabriel García Márquez - La ​increíble y triste historia de la cándida Eréndira y de su abuela desalmada
Este ​libro excepcional reúne la novela corta que le otorga su título y otros seis relatos más, de los que todos menos uno pertenecen a la etapa de plena madurez del escritor. Fueron los años en los que Macondo le abrió las puertas del realismo mágico: la frase se hace más larga y caudalosa, la realidad se expresa mediante fórmulas mágicas y legendarias, los milagros se insertan en la vida cotidiana. La cándida Eréndira y su abuela desalmada personifican la inocencia y la maldad, el amor y su perversión, y el relato recuerda al mismo tiempo las gestas medievales y los cantos provenzales o trovadorescos, aunque, como siempre, inmersos en ese mundo denso y frutal del Caribe americano. Estas siete narraciones no son ejercicios de estilo, sino siete exploraciones en el mundo definitivo que el escritor había conquistado de una vez por todas.

Gabriel García Márquez - Egy ​hajótörött története
Egy ​hajótörött története, aki tíz napig hánykolódott egy mentőcsónakban, étlen-szomjan, aztán a haza hősének kiáltották ki, szépségkirálynők illették csókjukkal, reklámkampányokban meggazdagodott, majd a kormány elfordult tőle, és egyszer s mindenkorra elfelejtették...

Gabriel García Márquez - Hundert ​Jahre Einsamkeit
Hundert ​Jahre Einsamkeit ist die Geschichte vom Aufstieg und Niedergang der Familie Buendia und des von ihr gegründeten Dorfes Macondo. Der Schreibstil ist sehr aktionsbetont. Man kann kaum einen Satz entfernen ohne gleichzeitig Handlung auszuklammern. Allerdings ist die Handlung so sprunghaft, dass es andrerseits nichts ausmachen würde (man würde das Fehlen des Satzes kaum bemerken). Die Handlung fließt ohne Spannung dahin. Beim Leser wird kein Mitgefühl für handelnde Personen erzeugt. Er ist nicht interessiert, den Fortgang der Geschichte zu erfahren. Durch den aktionsbetonten Stil ist es aber auch nie kleinräumig langweilig (eher schon bezogen auf den Gesamthandlungsablauf). Zwei nette Einfälle notierte ich mir.

Gabriel García Márquez - De ​verhalen van Gabriel García Márquez
Dutch ​translation of Marquez short stories.

Gabriel García Márquez - Bánatos ​kurváim emlékezete
Gabriel ​García Márquez legújabb regénye egy aggastyán és egy fiatal lány lehetetlen szerelméről szól. Az író műveiből jól ismert karib kisvárosi környezetben játszódó történet fiktív, de az önirónia nagyon is valóságos, és a regény minden sorát áthatja. Márquez új regénye nemzetközi irodalmi szenzáció, amely a memoárkötetek írása közben, divertimentóként született.

Gabriel García Márquez - A ​szerelemről és más démonokról
„A ​hír ott volt a főoltár harmadik fülkéjében, az evangéliumi oldalon. A kőlap az első csákányütéstől darabokra pattant, és egy rézvörös, élő hajzuhatag ömlött ki a kripta üregéből.az építésvezető meg a körülötte lévő emberei egyben akarták kihúzni az egészet, és minél tovább húzták, annál hosszabb volt és dúsabb, egészen a tövéig, mely még hozzá volt tapadva egy gyermekkoponyához. A (...) a rücskös salétrommarta kőlapon csak a keresztnév volt olvasható: Sierva María de Todos los Ángeles, a földre kiterített gyönyörű hajzat huszonkét méter, tizenegy centiméter hosszú volt.Az építésvezető egy cseppet sem csodálkozott rajta: elmagyarázta nekem, hogy az emberi haj a halál után is tovább nő, havonta egy centimétert, így tehát a huszonkét méter nagyjából kétszáz évnek fele meg. Nekem viszont nem tűnt hétköznapinak a dolog, mert a nagyanyám gyerekkoromban mesélt nekem egy tizenkét éves márkilányról, akinek olyan hosszú volt a haja, hogy úgy húzta maga után, mint egy menyasszonyi fátylat, és aki egy veszett kutya harapásába halt bele: a Karib tenger partvidékének falvaiban csodatévő szentnek tisztelik. Abból a feltevésből elindulva, hogy a kripta az övé lehet, megtudtam írni az aznapi cikkemet, és ez a könyv is abból született.”

Gabriel García Márquez - Baljós ​óra
A ​rothadás bűze lengi be a híres-nevezetes Macondótól nem messze fekvő falut, amely a kolumbiai polgárháború után néhány évvel látszólag békésen szunnyadozik. Ezt a feszült csendet, a baljós nyugalmat zavarják meg a rejtélyes falragaszok, amelyek reggelente megjelennek itt-ott a házak falán, s bár titkot nem árulnak el senkiről csupa olyasmit tesznek közhírré, ami már úgyis jó ideje közszájon forog -, ezek a falragaszok indítják el az események végzetes láncolatát. "Nem a falragaszok okoznak álmatlanságot az embereknek, hanem a falragaszoktól való félelem" - mondja az egyik szereplő, s lassanként azt is megtudjuk, mi is táplálja igazából a falubeliek félelmeit: a rothadás bűze (melyet egy bozótban fennakadt tehén áraszt) már-már emberi alakot ölt, amikor az elöljáró, a véres polgárháborúban győztes új hatalom helyi képviselője rászabadítja a terrort a falura.

Gabriel García Márquez - Egy ​előre bejelentett gyilkosság krónikája
A ​mi házunk messze volt a főtértől, egy mangófaligetben, a folyónál. Margot húgom a folyóparton ment végig; az emberek olyan izgalomban voltak a püspök érkezése miatt, hogy minden más megszűnt számukra. A fekvő betegeket mindenütt kitették a kapuba, hogy megkapják az Isten orvosságát, és szaladtak az asszonyok, hozták a pulykát, a malacot meg a többi ennivalót a házak udvarából, a folyó túlsó partja felől pedig felvirágozott csónakok közeledtek. De aztán, amikor a püspök elhajózott az orruk előtt, és még a lába nyomát se hagyta ott nekik emlékbe, a másik hír, mely addig kicsire zsugorodva lapult meg, hirtelen nőni kezdett, és visszanyerte botrányméretét. Margot húgomra ekkor zúdult rá, teljes súlyával: a szép Angela Vicariót, akinek az előző napon volt az esküvője, a férje visszavitte a szülői házba, mert azt kellett tapasztalnia, hogy már nem szűz. "Úgy éreztem, hogy énalattam nyílik meg menten a föld - mondta a húgom. - De bárhogy hányták-vetették a dolgot, senki se tudta elképzelni, hogy a szegény Santiago Nasar hogyan keveredhetett bele az ügybe." Csak azt tudták biztosan, hogy az Angela Vicario két bátyja már elindult, hogy megölje.

Gabriel García Márquez - Azért ​élek, hogy elmeséljem az életemet
Az ​élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, miközben el akarja mesélni. Ezzel a mondattal indítja útjára a Nobel-díjas Gabriel García Márquez hatalmas regényfolyamát a saját életéről. Ez a könyv az első harminc évének története, 1927-től az ötvenes évek közepéig.1950-ben az akkor huszonhárom éves újságíró Gabriel García Márquezt felkeresi édesanyja, hogy tartson vele az észak-kolumbiai Aracatacába, eladni a nagyszülői házat. Az utazás élményei adják a kezdő lökést a visszaemlékezéshez. Megismerhetjük a kis Gabo gyermekkorát és serdülő éveit, a nagyszülőket, akik nem kisebb szerepet kaptak a márquezi regényvilágban, mint a Száz év magány José Arcadiója és Ursula Buendíája. A szerző idegenvezetésében csodálhatjuk meg Macondo, vagyi Aracataca utcáit és házait, a banánültetvények munkásait, valamint a Száz év magány és a Szerelem a kolera idején nagy hatású alakjainak ihletőit. A gyemekkor után pedig a bogotai tanulóévek következnek, a jogi kar, az újságírás és az elkerülhetetlen politika. Részlet a könyvből: "Így és ott történt, hogy a hét fiú és a négy lány közül megszületett az első fiú, 1927. március 6-án reggel kilenckor, hatalmas felhőszakadás közben, mely egyáltalán nem illett az évszakhoz, mialatt a Bika ege felemelkedett a láthatáron. Kis híján megfojtotta a köldökzsinór, mert a család bábaasszonya, Santos Villero a legrosszabb pillanatban vesztette el a fejét. Nála jobban csak Francisca néni vesztette el: ordítva rohant az utcai ajtóhoz, mintha égne a ház:- Fiú! Fiú! - És rögtön utána, mint a félrevert harang: - Rumot, mert megfullad!A család feltevése szerint nem azért kérte a rumot, hogy megünnepelje az eseményt, hanem azért, hogy bedörzsölje vele az újszülöttet, aki ettől majd feléled talán. Juana de Freytes kisasszony, akit a Gondviselés hozott a hálószobába, sokszor elmesélte nekem, hogy nem a köldökzsinór volt a legnagyobb veszély, hanem az, hogy anyám rosszul feküdt az ágyban. Gyorsan igazított rajta, de nem volt könnyű újjáéleszteni engem, úgyhogy Francisca néni sürgősen rám locsolta a keresztvizet. Olegariónak kellett volna elnevezniük, mert szent Olegario napja volt, de senkinek sem volt a keze ügyében a szentek könyve, így aztán gyorsan megkereszteltek az apám első nevére, a második meg José lett, az ács neve, mivel ő Aracataca védőszentje, és mivel március az ő hónapja. Juana de Freytes kisasszony egy harmadik nevet is javasolt annak emlékére, hogy világra jöttöm meghozta az általános megbékélést a családok és barátok között, de a hivatalos keresztelésemkor, három év múlva kiállított okiratba elfelejtették beírni: Gabriel José de la Concordia."

Kollekciók