Ajax-loader

Gabriel García Márquez könyvei a rukkolán


Gabriel García Márquez - Szerelem ​a kolera idején
A ​csodálatos történet 1880-ban kezdődik, amikor a gyönyörű Fermina élvezhetné életét, helyette választania kell két udvarlója között, a jóképű Florentino Ariza és a népszerű Juvenal Urbino doktor között. Ez a gyötrődés és háromszög csaknem 50 éven át tart. A meghökkentő befejezésű szerelmi történet egy buja, lüktető, letűnt világban játszódik, melyet egyaránt uralnak a misztikus események és a sztentori hangú bölömbikák; ahol a tengerben olykor még feltűnik egy éneklő vízitehén keblén a borjával, vagy egy gyönyörű vízihulla; ahol még a legjózanabb gondolkodású embernek is természetesnek tűnik, hogy a tárgyak olykor elsétálnak a helyükről. Teljesen más világ ez, mint a mi közép-európai, misztikumtól mentes és romantikátlan valóságunk.

Gabriel García Márquez - A ​szerelemről és más démonokról
„A ​hír ott volt a főoltár harmadik fülkéjében, az evangéliumi oldalon. A kőlap az első csákányütéstől darabokra pattant, és egy rézvörös, élő hajzuhatag ömlött ki a kripta üregéből.az építésvezető meg a körülötte lévő emberei egyben akarták kihúzni az egészet, és minél tovább húzták, annál hosszabb volt és dúsabb, egészen a tövéig, mely még hozzá volt tapadva egy gyermekkoponyához. A (...) a rücskös salétrommarta kőlapon csak a keresztnév volt olvasható: Sierva María de Todos los Ángeles, a földre kiterített gyönyörű hajzat huszonkét méter, tizenegy centiméter hosszú volt.Az építésvezető egy cseppet sem csodálkozott rajta: elmagyarázta nekem, hogy az emberi haj a halál után is tovább nő, havonta egy centimétert, így tehát a huszonkét méter nagyjából kétszáz évnek fele meg. Nekem viszont nem tűnt hétköznapinak a dolog, mert a nagyanyám gyerekkoromban mesélt nekem egy tizenkét éves márkilányról, akinek olyan hosszú volt a haja, hogy úgy húzta maga után, mint egy menyasszonyi fátylat, és aki egy veszett kutya harapásába halt bele: a Karib tenger partvidékének falvaiban csodatévő szentnek tisztelik. Abból a feltevésből elindulva, hogy a kripta az övé lehet, megtudtam írni az aznapi cikkemet, és ez a könyv is abból született.”

Gabriel García Márquez - Száz ​év magány
Gabriel ​García Márquez regénye azok közé a művek közé tartozik, amelyek maradéktalanul igazolják jó előre beharangozott világhírüket. A vágy, a szenvedély varázslatos, leigázó és fölszabadító erejéről ritkán olvashatunk oly gyönyörű sorokat, mint a Száz év magány lapjain. Az örökké visszatérő gyötrelmet és beteljesülést hozó szerelemben García Marquez a magány és reménytelenség ellenszerét találja meg, s ez teszi a tragikus történetet legmélyebb mondanivalójában optimistává. Gabriel García Márquez élményeinek forrása - nyilatkozatai szerint - a gyermekkor. Egy ősrégi hagyományokat elevenen őrző kis kolumbiai falu mindennapi élete s a nagyszülők meséiben megelevenedő múltja csodálatos képeivel benépesítette a gyerekkor képzeletvilágát. S aztán évitzedeken át kísérletezik azzal hogy formába öntse élményeit. Végül 1965-ben a Mexicóból Acapulcóba vezető országúton hirtelen egyetlen pillanat alatt megjelenik előtte "regényfolyója". "Annyira kész volt, hogy szóról szóra lediktálhattam volna" - mondja. Hazament, bezárkózott, és tizennyolc hónap alatt megírta a Száz év magány-t - sokak szerint a legjobb latin-amerikai regényt.

Gabriel García Márquez - Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Gabriel García Márquez - Notizia di un sequestro
Pablo Escobàr, il più potente boss del narcotraffico mondiale, proprio non ci sta ad accettare che in Colombia viga la nuova legge che permette di estradare lui ed il suo gruppo detto, appunto, degli “estradabili” in un carcere degli Stati Uniti. Bisogna reagire, fare qualcosa, farsi sentire e possibilmente inventarsi una reazione eclatante, di quelle che rimangano sui giornali per giorni, mesi. La decisione cade su un’azione senza precedenti in Colombia, tale da mandare in tilt un intero apparato di sicurezza, i sistemi di polizia: rapire dieci personalità di spicco della società Colombiana, paralizzando l’attenzione del paese su questa azione spettacolare, costringendo lo Stato a trattare, concentrare tutta l’informazione su di lui per un consumato vizio di potere, egocentrismo, vanità. Dall’altro lato ci sono uomini e donne, prelevati a forza da casa, dalle loro automobili sotto gli occhi atterriti dei figli, dei coniugi. Trasferiti bendati in una sarabanda di spari ed azioni che rispondono ai più classici schemi dei sequestri di persona, vivono la loro prigionia dentro celle fetide, su pavimenti luridi e freddi in una dimensione in cui l’umanità non è di casa mentre fuori si contratta sul loro destino. I giorni si trasformano in mesi, la rigidità della segregazione si allenta, ma non la violenza e la brutalità dei carcerieri, sottili aguzzini, grevi e volgari: ai prigionieri è consentito prepararsi il caffè, girare liberamente per la cella, ma sono anche costretti a guardare film violenti o pornografici. C’è un lavoro, neanche tanto sottile, di snaturamento, disumanizzazione, alienazione, abbrutimento. Non tutti torneranno, alcuni pagheranno il prezzo di questa follia con la vita…

Gabriel García Márquez - Il generale nel suo labirinto
Non ancora vecchio ma stremato dalle malattie, dalle delusioni e dal tradimento, il generale Simón Bolívar, "el Libertador", l'uomo che ha scosso l'America Latina dal giogo spagnolo, rivive come in un sogno i giorni eroici delle sue battaglie e le appassionate notti dei suoi numerosi amori. Nel lungo viaggio che lo riporta nei luoghi che lo videro trionfatore, Bolívar, ormai morente e circondato solo da un pugno di seguaci, riflette sul fallimento dell'ideale che ha perseguitato per tutta la vita: l'unità politica delle terre che lui ha liberato e che gruppi di profittatori dominano ormai senza possibilità di riscatto. Un romanzo epico e drammatico, velato di una tristezza fatale e pervaso da un poetico senso di ineluttabilità del destino con il quale García Márquez rende onore al più illustre e sfortunato degli eroi del suo paese.

Gabriel García Márquez - Chronicle ​of a Death Foretold
On ​the day they were going to kill him, Santiago Nasar got up at five-thirsty in the morning to wait for the boat the bishop was coming on.

Gabriel García Márquez - A ​Very Old Man with Enormous Wings
"A ​Very Old Man with Enormous Wings" begins with a husband and wife, Pelayo and Elisenda, who find a very old man in their courtyard one stormy afternoon. Amazed, they gaze at the enormous wings attached to the body of the old man as he struggles to get up from the mud. The couple attempts to communicate with the old man, but are unable to because he speaks a different language (which is never identified.) A neighbor comes by and lets them know that the old man is an angel who has come to take their sick child. Unsure of what to do, Pelayo decides to lock the angel in a chicken coop overnight. Early the next morning the local priest, Father Gonzaga, comes to the home, followed by the rest of the community, to test the old man and determine whether or not he truly is an angel. Ultimately, Father Gonzaga finds many reasons why the man cannot be an angel, such as the fact that the old man cannot understand Latin, and also because he has too many mortal characteristics. Elisenda, tired of having so many people at her house, decides to charge an entrance fee to see the angel. The family becomes rich and builds a mansion with the money they have collected. The crowd soon loses interest in the angel because another freak has risen to fame. The new attraction is a woman who disobeyed her...

Gabriel García Márquez - Az ​ezredes úrnak nincs, aki írjon
Az ​időtlen kisváros és a nyomort nemes méltósággal viselő öregember története.A Kiadó eddig nehezen hozzáférhető, új kötetekkel bővíti klasszikus Márquez-sorozatát, amelynek keretében korábban a világsikerű Száz év magány, Szerelem a kolera idején, Tizenkét vándornovella, vagy legutóbb Márquez önéletrajzi regénye, az Azért élek, hogy elmeséljem az életemet is megjelent.A kiadó célja, hogy a méltán népszerű sorozatot még teljesebbé téve, három újabb darabbal egészítse ki a Nobel-díjas író remekműveinek sorát. A sorozat újabb darabjai: három kisregény, három mítoszteremtő történet, amelyek az unalmasnak tűnő, de fojtogató légkörű, képzeletbeli Macondóban játszódnak.

Gabriel García Márquez - Doce ​cuentos peregrinos
En ​Barcelona, una prostituta que va entrando en la vejez entrena su perro a llorar ante la tumba que ha escogido para sí misma. En Viena, una mujer se vale de su don de ver el futuro para convertirse en la adivina de una familia rica. En Ginebra, el conductor de una ambulancia y su esposa acogen al abandonado y aparentemente moribundo ex presidente de un país caribeño, sólo para descubrir que sus ambiciones políticas siguen intactas. En estos doce relatos magistrales acerca de las vidas de latinoamericanos en Europa, García Márquez logra transmitir la amalgama de melancolía, tenacidad, pena y ambición que forma la experiencia del emigrante.

Gabriel García Márquez - One ​Hundred Years of Solitude
One ​Hundred Years of Solitude tells the story of the rise and fall, birth and death of the mythical town of Macondo through the history of the Buendía family. Inventive, amusing, magnetic, sad, and alive with unforgettable men and women -- brimming with truth, compassion, and a lyrical magic that strikes the soul -- this novel is a masterpiece in the art of fiction.

Gabriel García Márquez - Nem ​azért jöttem, hogy beszédet mondjak
A ​címmel ellentétben huszonkét beszédet tartalmaz a kötet, és Márquez maga válogatta őket. Az elsőt még 1944-ben mondta el (tizenhét éves volt ekkor!), az utolsót 2007-ben - egy egész élet, egy koherens írói világszemlélet rajzolódik ki belőlük. Márquez saját bevallása szerint két dologtól ódzkodott leginkább: a díjaktól és a beszédektől. Díjakból jócskán kijutott neki, a beszédekről pedig ez a kötet tanúskodik: vérbeli Márquez-írások ezek a szövegek is. Szenvedélyesek, elkötelezettek, hatásosak: minden mozzanatukban magukon viselik a világ egyik legnagyobb élő írójának összetéveszthetetlen kézjegyét.

Gabriel García Márquez - Crónica ​de una muerte anunciada
Un ​hombre regresa al pueblo donde ocurrió un asesinato desconcertante 27 años atrás, con la determinación de descubrir la verdad. Todos parecen estar de acuerdo en que Bayardo San Román, sólo unas horas después de su matrimonio con la bella Angela Vicario, la devuelve por deshonrada a la casa paterna. La atribulada familia fuerza a la novia a revelar el nombre de su primer amante; y los hermanos gemelos de ella anuncian su intención de matar a Santiago Nasar por haber deshonrado a su hermana. Sin embargo, si todos sabían que se iba a cometer un asesinato, ¿por qué nadie trató de impedirlo? Cuanto más se sabe de este asunto, menos se comprende, y cuando la historia al fin se precipita a su inesperada conclusión, una sociedad entera —no sólo un par de asesinos— está siendo enjuiciada.

Gabriel García Márquez - Bon ​Voyage Mr. President and Other Stories
`Bon ​Voyage, Mr President' is a short story collection from Marquez that offers a brief introduction to his style and which features four stories from his book `Strange Pilgrims'. The first story follows an ousted South American President as he receives medical treatment in Geneva, the second is a short episode about a beautiful woman on a plane and how a fellow passenger falls in love with her despite her aloofness, the third is a terrifying story about a woman who gets mistakenly admitted to a mental asylum and no-one will believe she is sane and wants to get out and the last story is a fantasy piece about some boys who swim and dive in electrical light! Each story is wonderfully written in Marquez's unique style and whilst they are not as fantastical as his novels (except the last story) they are all just as superbly crafted and written. This is a lovely collection to dip into at odd moments and offers a short introduction to Marquez's writing that will only serve to whet your appetite to go off and explore more.

Gabriel García Márquez - A ​tábornok útvesztője
1830 ​ősze táján, egy kis gőzhajón, mely a Magdalena folyón lefelé igyekszik, Santa Marta felé, Simón Bolívar képzeletben újra átéli a hajdani csaták dicső napjait és a hajdani szerelmek viharos éjszakáit. Az élet lassan elszáll belőle, s életével együtt egy nagy utópiának is vége. De ő, a „Felszabadító” máig is a kontinens egységének és függetlenségének jelképe. Törvényszerű volt, hogy Latin-Amerika legnagyobb írója előbb-utóbb szembesüljön Latin-Amerika történelmének legnagyobb alakjával, és faggatni kezdje. Ő, a nagy mítoszteremtő most visszafelé teszi meg az utat: a mítoszokból bontja ki az egykori embert, és úgy állítja elénk a maga esendőségében, megható illúziók között, hogy elhisszük neki: Simón Bolívar csakis ilyen lehetett. Mindent elhiszünk neki.

Gabriel García Márquez - Macondóban ​hull az eső
Gabriel ​García Márquez kolumbiai írót elsősorban regényeiből ismerjük, hiszen az idén negyedszázados Száz év magány és az 1990-ben megjelent Szerelem a kolera idején is hatalmas sikert aratott. A regényíró García Márquez mellett ezért kissé háttérbe is szorult az elbeszélő García Márquez. Pedig a negyvenes-ötvenes években megjelenő első írásaiban már ott szunnyadnak a későbbi nagy művek csírái. Kötetünk, amellyel a hazánkba látogató kolumbiai írót köszöntjük, az elmúlt évtizedekben magyarul megjelent elbeszélésekből és kisregényekből válogat, s néhány eddig ismeretlen írást is közöl. Szeretnénk az olvasót bevezetni García Márquez vegykonyhájába, hogy láthassa, miképpen formálódott lépésről lépésre, hogyan épült föl az élmények mozaikkockáiból a Száz év magány mágikus világa,

Gabriel García Márquez - El ​amor en los tiempos del cólera
La ​historia de amor entre Fermina Daza y Florentino Ariza, en el escenario de un pueblecito portuario del Caribe y a lo largo de más de sesenta ańos, podría parecer un melodrama de amantes contrariados que al final vencen por la gracia del tiempo y la fuerza de sus propios sentimientos, ya que García Márquez se complace en utilizar los más clásicos recursos de los folletines tradicionales. Pero este tiempo - por una vez sucesivo, y no circular -, este escenario y estos personajes son como una mezcla tropical de plantas y arcillas que la mano del maestro modela y fantasea a su placer, para al final ir a desembocar en los territorios del mito y la leyenda. Los zumos, olores y sabores del trópico alimentan una prosa alucinatoria que en esta ocasión llega al puerto oscilante del final feliz.

Gabriel García Márquez - Egy ​előre bejelentett gyilkosság krónikája
A ​mi házunk messze volt a főtértől, egy mangófaligetben, a folyónál. Margot húgom a folyóparton ment végig; az emberek olyan izgalomban voltak a püspök érkezése miatt, hogy minden más megszűnt számukra. A fekvő betegeket mindenütt kitették a kapuba, hogy megkapják az Isten orvosságát, és szaladtak az asszonyok, hozták a pulykát, a malacot meg a többi ennivalót a házak udvarából, a folyó túlsó partja felől pedig felvirágozott csónakok közeledtek. De aztán, amikor a püspök elhajózott az orruk előtt, és még a lába nyomát se hagyta ott nekik emlékbe, a másik hír, mely addig kicsire zsugorodva lapult meg, hirtelen nőni kezdett, és visszanyerte botrányméretét. Margot húgomra ekkor zúdult rá, teljes súlyával: a szép Angela Vicariót, akinek az előző napon volt az esküvője, a férje visszavitte a szülői házba, mert azt kellett tapasztalnia, hogy már nem szűz. "Úgy éreztem, hogy énalattam nyílik meg menten a föld - mondta a húgom. - De bárhogy hányták-vetették a dolgot, senki se tudta elképzelni, hogy a szegény Santiago Nasar hogyan keveredhetett bele az ügybe." Csak azt tudták biztosan, hogy az Angela Vicario két bátyja már elindult, hogy megölje.

Gabriel García Márquez - A ​guajava illata
"- ​Ma szerencsésnek tartom magam, ha egy jó bekezdést tudok írni egy munkanap alatt. Az idők során az írás gyötrelemmé vált. - Miért? Az ember azt hinné, minél jobban birtokában vagy a mesterségnek, annál könnyebben kellene mennie az írásnak. - Az a helyzet, hogy növekszik a felelősségérzet. Az embernek az az érzése, hogy minden betű, amelyet leír, nagyobb visszhangot kelt, sokkal több embernek szól. - Ez talán a hírnév következménye. Ennyire kényelmetlen ez neked? - Zavar; a legrosszabb, ami megeshet egy olyan emberrel, akit nem a sikervágy hajt, és egy olyan kontinensen, amely nem volt felkészülve arra, hogy sikeres írói legyenek, az, ha a könyveit úgy veszik, mint a sült kolbászt. Utálom, ha nyilvános látványossággá kell válnom. Utálom a televíziót, a kongresszusokat, a konferenciákat, a kerekasztalokat... - Az interjúkat. - Azokat is. Nem, a sikert senkinek sem kívánom. Az történik az emberrel, ami az alpinistákkal, akik meghalnak azért, hogy feljussanak a csúcsra, és amikor fölérnek, mit csinálnak? Leereszkednek, igyekeznek diszkréten leereszkedni, a lehető legnagyobb méltósággal."

Gabriel García Márquez - Titokban ​Chilében
Gabriel ​García Márquez Nobel-díjas kolumbiai író ebben a könyvében egy különös kalandról készített nem mindennapi riportot. Miguel Littín világhírű chilei filmrendező legújabb filmjének keletkezési körülményeit ismerjük meg, amelyek egyedülállók a filmművészet történetében. A XX.század egyik legutolsó diktatúrája kényszerítette tizenkét éve száműzetésben a kiváló filmművészt, aki megváltoztatott külsővel, csak titokban térhetett vissza hazájába. Az életveszélyt is vállalta, hogy filmet készítsen Chile valóságáról a kegyetlen diktatúra közepette. A történet bővelkedik váratlan, néha hátborzongató kalandokban, az olvasó emberileg is közel kerül a történet főbb szereplőihez. Littín mondta kalandjáról az írónak: "Nem ez a leghősibb tette életemnek, de a leginkább emberhez méltó."

Gabriel García Márquez - Cien ​años de soledad
1967. ​En Buenos Aires aparece la novela de un escritor colombiano de cuarenta años. No queda hoy lengua literaria a la que no haya sido traducida. Cien años de soledad cautiva a los lectores de cualquier condición. A propósito de esta edición se aclara: "Desvelar la magia de su prosa, acotar las arenas movedizas de su particular quehacer literario son tareas tan imposibles como dañinas; sí agradecerá el lector, en cambio, la aclaración de ciertas alusiones, la comprobación de la densidad que subyace a un texto aparentemente diáfano. No nos engañemos: son millones las páginas que se han inspirado en la novela, pero ante ella al lector no le queda otra actitud que la misma lectura devoradora y deslumbrada del último de los Aurelianos.

Gabriel García Márquez - No ​One Writes to the Colonel
Nobel ​Laureate Gabriel Garcia Marquez, author of "One Hundred Years of Solitude" and "Love in the Time of Cholera", tells a powerful tale of poverty and undying hope in his moving novel "No One Writes to the Colonel". 'The Colonel took the top off the coffee can and saw that there was only one spoonful left'. Fridays are different. Every other day of the week, the Colonel and his ailing wife fight a constant battle against poverty and monotony, scraping together the dregs of their savings for the food and medicine that keeps them alive. But on Fridays the postman comes - and that sets a fleeting wave of hope rushing through the Colonel's ageing heart. For fifteen years he's watched the mail launch come into harbour, hoping he'll be handed an envelope containing the army pension promised to him all those years ago. Whilst he waits for the cheque, his hopes are pinned on his prize bird and the upcoming cockfighting season. But until then the bird - like the Colonel and his wife - must somehow be fed... _"Marquez writes in this lyrical, magical language that no one else can do."_ - (Salman Rushie). _"Masterly. He dazzles us with powerful effect."_ - New Statesman _"One of this century's most evocative writers."_ - (Anne Tyler).

Gabriel García Márquez - El ​coronel no tiene quien le escriba
_El ​coronel no tiene quien le escriba_ fue escrita por Gabriel García Márquez durante su estancia en París, adonde había llegado como corresponsal de prensa y con la secreta intención de estudiar cine, a mediados de los años cincuenta. El cierre del periódico para el que trabajaba le sumió en la pobreza, mientras redactaba en tres versiones distintas esta excepcional novela, que luego fue rechazada por varios editores antes de su publicación. ___Tras el barroquismo faulkneriano de _La hojarasca_, esta segunda novela supone un paso hacia la ascesis, hacia la economía expresiva, y el estilo del escritor se hace más puro y transparente. Se trata también de una historia de injusticia y violencia: un viejo coronel retirado va al puerto todos los viernes a esperar la llegada de la carta oficial que responda a la justa reclamación de sus derechos por los servicios prestados a la patria. Pero la patria permanece muda...

Gabriel García Márquez - In ​Evil Hour
'César ​Montero was dreaming about elephants. He'd seen them at the movies on Sunday . . . ' Only moments later, César is led away by police as they clear the crowds away from the man he has just killed. But César is not the only man to be riled by the rumours being spread in his Colombian hometown - under the cover of darkness, someone creeps through the streets sticking malicious posters to walls and doors. Each night the respectable townsfolk retire to their beds fearful that they will be the subject of the following morning's lampoons. As paranoia seeps through the town and the delicate veil of tranquility begins to slip, can the perpetrator be uncovered before accusation and violence leave the inhabitants' sanity in tatters?

Gabriel García Márquez - Utazás ​Kelet-Európában
A ​kötet García Márqueznek a keleti blokk államaiban 1957-ben tett látogatásáról írt útinaplóit, riportjait tartalmazza. A fiatal újságíró a moszkvai Világifjúsági Találkozó résztvevőjeként Budapesten, Kelet-Berlinben, Csehszlovákiában és Lengyelországban is járt. A riportok egyúttal sajátos korrajzok - a szerzőt itt is az élet izgatja: a mindennapok pulzálása, a szokások, a gesztusok, az emberi arcok. A tudósítások a fiatal baloldali értelmiségi eszmélésének dokumentumai is: ezekben az országokban, ezekben az években egészen mást jelentett kommunistának lenni, ahogyan ezt a kolumbiai vendég is megtapasztalhatta. A könyvet Székács Vera és Scholz László fordította.

Gabriel García Márquez - Azért ​élek, hogy elmeséljem az életemet
Az ​élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, miközben el akarja mesélni. Ezzel a mondattal indítja útjára a Nobel-díjas Gabriel García Márquez hatalmas regényfolyamát a saját életéről. Ez a könyv az első harminc évének története, 1927-től az ötvenes évek közepéig.1950-ben az akkor huszonhárom éves újságíró Gabriel García Márquezt felkeresi édesanyja, hogy tartson vele az észak-kolumbiai Aracatacába, eladni a nagyszülői házat. Az utazás élményei adják a kezdő lökést a visszaemlékezéshez. Megismerhetjük a kis Gabo gyermekkorát és serdülő éveit, a nagyszülőket, akik nem kisebb szerepet kaptak a márquezi regényvilágban, mint a Száz év magány José Arcadiója és Ursula Buendíája. A szerző idegenvezetésében csodálhatjuk meg Macondo, vagyi Aracataca utcáit és házait, a banánültetvények munkásait, valamint a Száz év magány és a Szerelem a kolera idején nagy hatású alakjainak ihletőit. A gyemekkor után pedig a bogotai tanulóévek következnek, a jogi kar, az újságírás és az elkerülhetetlen politika. Részlet a könyvből: "Így és ott történt, hogy a hét fiú és a négy lány közül megszületett az első fiú, 1927. március 6-án reggel kilenckor, hatalmas felhőszakadás közben, mely egyáltalán nem illett az évszakhoz, mialatt a Bika ege felemelkedett a láthatáron. Kis híján megfojtotta a köldökzsinór, mert a család bábaasszonya, Santos Villero a legrosszabb pillanatban vesztette el a fejét. Nála jobban csak Francisca néni vesztette el: ordítva rohant az utcai ajtóhoz, mintha égne a ház:- Fiú! Fiú! - És rögtön utána, mint a félrevert harang: - Rumot, mert megfullad!A család feltevése szerint nem azért kérte a rumot, hogy megünnepelje az eseményt, hanem azért, hogy bedörzsölje vele az újszülöttet, aki ettől majd feléled talán. Juana de Freytes kisasszony, akit a Gondviselés hozott a hálószobába, sokszor elmesélte nekem, hogy nem a köldökzsinór volt a legnagyobb veszély, hanem az, hogy anyám rosszul feküdt az ágyban. Gyorsan igazított rajta, de nem volt könnyű újjáéleszteni engem, úgyhogy Francisca néni sürgősen rám locsolta a keresztvizet. Olegariónak kellett volna elnevezniük, mert szent Olegario napja volt, de senkinek sem volt a keze ügyében a szentek könyve, így aztán gyorsan megkereszteltek az apám első nevére, a második meg José lett, az ács neve, mivel ő Aracataca védőszentje, és mivel március az ő hónapja. Juana de Freytes kisasszony egy harmadik nevet is javasolt annak emlékére, hogy világra jöttöm meghozta az általános megbékélést a családok és barátok között, de a hivatalos keresztelésemkor, három év múlva kiállított okiratba elfelejtették beírni: Gabriel José de la Concordia."

Gabriel García Márquez - A ​pátriárka alkonya
"Tudom, ​mi adta az ötletet, hogy egyszer megírom egy diktátor történetét. Caracasban történt, 1958 elején, amikor Pérez Jiménez megbukott. Pérez Jiménez akkor már nem volt ott. A kormányzó junta egy mirafloresi villa szalonjában tartott ülést, és az előszobában ott voltunk valamennyien, az összes caracasi újságíró, hajnali négy óra volt: ott töltöttük az egész éjszakát, hogy megtudjuk az ország további sorsát, amely akkor dőlt el, abban a szobában. Egyszer csak, az éjszaka folyamán első ízben, kinyílt az ajtó, és kijött egy katonatiszt, tábori egyenruhában, sáros csizmában, hátrálva, géppisztolyát a szoba felé szegezve, ahol Larrazábal és a többiek éppen eldöntötték Venezuela sorsát, és elhaladt köztünk, újságírók között, hátrálva, abban a csizmában, lement a szőnyeggel borított lépcsőn, beült egy autóban, és elhajtott. Nem tudom, ki volt az a katonatiszt, csak annyit tudok, hogy Santo Domingóba emigrált. De ott, abban a pillanatban, nem is tudom, hogyan, megsejtettem, hogy mi a hatalom. Hogy ez az ember, aki elment egy hajszálnyi kontaktushiba miatt nem kapta meg a hatalmat, és hogy ha meglett volna a kontaktus, akkor ennek az embernek és az egész országnak a sorsa is másképp alakul. Hát akkor mi az a szikra, amely hatalmat gerjeszt? Mi a hatalom? Rejtély! Könyvem diktátora azt mondja róla, hogy olyan, mint "egy tündöklő szombat". " (Gabriel García Márquez)

Gabriel García Márquez - Utazás ​Kelet-Európában
A ​kötet García Márqueznek a keleti blokk államaiban 1957-ben tett látogatásáról írt útinaplóit, riportjait tartalmazza. A fiatal újságíró a moszkvai Világifjúsági Találkozó résztvevőjeként Budapesten, Kelet-Berlinben, Csehszlovákiában és Lengyelországban is járt. A riportok egyúttal sajátos korrajzok - a szerzőt itt is az élet izgatja: a mindennapok pulzálása, a szokások, a gesztusok, az emberi arcok. A tudósítások a fiatal baloldali értelmiségi eszmélésének dokumentumai is: ezekben az országokban, ezekben az években egészen mást jelentett kommunistának lenni, ahogyan ezt a kolumbiai vendég is megtapasztalhatta. A könyvet Székács Vera és Scholz László fordította.

Gabriel García Márquez - A ​bölömbikák éjszakája
Ismerős ​világ tárul az olvasó elé, az a sajátosan márquezi csodavilág, mellyel a Száz év magányban találkozott először a magyar olvasó. A motívumok és a képek műről műre vándorolnak, hősei, színhelyei rendszeresen visszatérnek: a kolumbiai író úgy beszél alakjairól, ahogy baráti társaságban szoktunk távollevő, közös ismerősökről. Úgy is mondhatnánk: a Száz év magány total planban mutatja be García Márquez világát, a novellák pedig közelképekben a legérdekesebb részleteket. Mi is ennek az írói világnak a titka? Tán az, hogy García Márquez úgy számol be csodálatos, valószínűtlen dolgokról, mintha a legtermészetesebb események lennének, ugyanakkor körülményesen, a rendkívüli történéseknek kijáró áhítattal és alapossággal ír le mindennapos apróságokat. Ezzel teremt sajátos belső feszültséget és sejtelmességet.

Gabriel García Márquez - Egy ​hajótörött története
Egy ​hajótörött története, aki tíz napig hánykolódott egy mentőcsónakban, étlen-szomjan, aztán a haza hősének kiáltották ki, szépségkirálynők illették csókjukkal, reklámkampányokban meggazdagodott, majd a kormány elfordult tőle, és egyszer s mindenkorra elfelejtették...

Gabriel García Márquez - Egy ​előre bejelentett gyilkosság krónikája / Crónica de una muerte anunciada
Angela ​Vicario hason feküdt az ebédlő díványán, a pofonoktól dagadt arccal, de már nem zokogott. Pedro Vicario, két bátyja közül a határozottabb egyéniség, derékon kapta, fölemelte a díványról, és az ebédlőasztalra ültette. - Na, kislány - mondta, remegve a dühtől -, mondd meg, hogy ki volt. És ő nem kérette magát, már nyitotta is a száját. Épp csak körülfürkészett a homályban, és máris rátalált a sok-sok evilági meg túlvilági, ki tudja milyen név közt, biztos kézzel célba vette, és egyetlen nyíllövéssel a falhoz szögezte, mint egy pillangót, amely immár mozdulni se tudott, és amelynek sorsa öröktől fogva meg volt írva. - Santiago Nasar - mondta.

Gabriel García Márquez - Love ​in the Time of Cholera
On ​the Caribbean coast at the dawn of the twentieth century hopeless romantic Florentino Ariza falls passionately for beautiful Fermina Daza - but tragically his love is rejected. Instead Fermina marries distinguished Dr. Juvenal, while Florentino can only forget her in the arms of other women. Yet fifty-one years, nine month and four days later, Florentino has an another chance to profess his enduring love for Fermina when her husband anexpectedly dies in a bizarre axcident. Can a love over half a century old remain unrequited?

Kollekciók