Ajax-loader

Kukorelly Endre könyvei a rukkolán


Kukorelly Endre - Mind, ​átjavított, újabb, régiek
Kukorelly ​Endre harminc év lírai terméséből válogatta ki, írta át, rendezte új szerkezetbe verseit az első kötettől (A valóság édessége, 1984) a legutóbbiig (Mennyit hibázok, te úristen, 2010). A gyűjteményben az olyan emblematikus darabok mellett, mint a Vojtina-redivivus című Arany-átirat, a H.Ö.L.D.E.R.L.I.N.-ciklus vagy a nagy sikerű Samunadrág gyerekversei, kötetben még nem publikált legújabb művei is helyet kaptak. A Mind, átjavított, újabb, régiek a legteljesebb összefoglalása egy olyan szerző lírai pályájának, aki mérhetetlen műgonddal „hibázó”, eltéveszthetetlenül egyedi költői nyelven, zavarba ejtő eleganciával vonja kérdőre, „javítja át” a költészetről alkotott konvencionális fogalmainkat. „Van, aki próbálkozik [K. E.] írásaival, de azt gondolja, ez neki magas. Van, aki azt, ez neki alacsony. Van, akinek tetszik. Mindenki más. (Hogy legyen egy általános kijelentés is.) Én például azt gondolom, szövegeinek elég kis része rossz, a nagy része elég jó, és helyenként baromi jó. Vagyis erős.” Farkas Zsolt Kukorelly Endre 1951-ben született Budapesten. Költő, író, de volt többek között sorkatona, kézirattáros, szerkesztő, újságíró, a Szépírók Társaságának elnöke, valamint 2010 és 2013 között 30 hónapig az LMP parlamenti képviselője.

Kukorelly Endre - Porcelánbolt
Nem ​irodalomtörténet. De. Nem szakkönyv, regiszterek keverve, épp most vettem észre, hogy egyes írásoknak még a szopol ige, a György(i) tulajdonnév, a Bassa teremtetem! szintagma és a nagy pofa jelzős szerkezet is meg van engedve. Másnak más. Vicc, vers meg minden. Csaknem összes irodalmi vonatkozású szövegem gyűjteménye, az 1997-es Kedvenxc cirka négyszeresére nőtt változata-folytatása; utánanéz annak, amit eddig így-úgy nézegettem, nyelvet és formát keres ahhoz, amit gondolni-érteni-érezni vélek." Kukorelly Endre nem csak ír, de olvas. Majdnem mindent, ami érdekli, amibe belebotlik. Régieket és újakat, ezenközben papírra veti, hogyan gondolkodik elődök és kortársak műveiről, írásról, műfordításról, az irodalom oktatásáról, közvetítésének lehetőségeiről. Főként a szabálytalanságok izgatják. Az irodalom szabálytalan és izgalmas terepe, ahol földre szegezett tekintettel nem veszélytelen kóborolni. A szerző új kötetének esszéiből az is kiderül, hogy irodalom közügy, hisz mindannyian olvassuk és/vagy műveljük. Így és/vagy úgy.

Kukorelly Endre - Kukorelly ​Endre legszebb versei
Ebben ​a válogatásban Kukorelly Endre legszebb verseit olvashatjuk.

Kukorelly Endre - Egy ​gyógynövény-kert
Ahogy ​elrendezem, és ahogy elrendezik magukat ebben a könyvben a versek; egy jól bejárt kert, itt virulnak és száradoznak. Törik, hajladozik, prüszköl és zörög. S hogy megszabadulok tőlük, otthagyom, használja őket, ha lehet, most már valaki más. Ezért, és csak így.

Gink Károly - Kukorelly Endre - Budapest ​- Papírváros
A ​fotográfus Gink és a költő-író Kukorelly mintha nem ugyanabban a városban élne. Kettejük sajátos Budapest-képe felesel - vagy egészíti ki egymást - a kötetben.

Kukorelly Endre - H.Ö.L.D.E.R.L.I.N.
Azt, ​hogy Friedrich Hölderlin nyelve, alkata és működése, a körülményei, és még ki tudja mi minden mássága vagy épp ellentétessége miatt alakult-e úgy, hogy a könyvem darabjait épp az ő írásainak részletei köré írtam, vagy csak így jött, most nem nagyon akarom eldönteni. Vagy mégis: legyen inkább az, hogy így alakult. Egyszer kaptam ajándékba egy német nyelvű kötetet, és úgy. Azt mondjuk, jó dolog, ha van, aki megmondja nekem, mit csináljak, én pedig szépen megértem és félreértem, és úgy csinálom. (Kukorelly Endre)

Kukorelly Endre - Rom
Meddig ​él velünk a kommunista diktatúra emléke? És mit kezdjünk vele, ha már nem tudjuk elfelejteni? - így fogalmazhatók meg röviden Kukorelly Endre Rom című könyvének alapkérdései. Pontosabb volna egyes szám első személyben kérdezni, hiszen a könyv mindvégig így és innen beszél közös történetünkről: már ezzel elhárítva a hamis közösségiség mítoszait és nyomasztó beszédmódjait. Ironikusan, önironikusan rákérdez arra, amit ma a térség legszívesebben elfelejtene, illetve amiről kínzóan ostoba önigazoló történeteket gyárt. Kukorelly Endre kikezdi ezt a fárasztó, önigazoló retorikát, ám a könyv beszélője nem áltatja az olvasót, hogy ő kívülálló lenne, aki már akkor is átlátott a szitán. Nem, csak éppen megőrizte ízlését és humorát, ami talán elég ahhoz, hogy hitelesen beszélhessen az ízléstelenség és kedélytelenség világáról. Ami nem csak a múlt. Kukorelly Endre a kilencvenes évek óta folyamatosan írja, újraírja e könyvét. Mert nem csak a múlt, hanem annak feldolgozása is lezárhatatlan. Éles, önkínzóan mulatságos és kellemetlen könyv a Rom, mert rendre olyasmit érint, amit letakarnánk múltunkból.

Kukorelly Endre - Ezer ​és 3
Kukorelly ​Endre új regénye a nagysikerű TündérVölgy folytatása, ugyanakkor botránykönyv. Botrány abban az értelemben, hogy a magyar irodalomban még nem írtak ilyen nyílt őszinteséggel a nőkről, a testiségről és a házasság hiábavalóságáról. A regény az Anna Karenina című Tolsztoj-mű radikális újraírása.

Kukorelly Endre - A ​Memória-part
Tegnap, ​vagy egyszer, vagy néhány napja. Egy nő, akit akkor láttam először, és nem is tudom, hogy kivel jött, mikor, hogy kicsoda és hogyan került oda, egyszercsak már ott ült, elég otthonosan, azt mondta a pincérnek, hogy uram, vagy kedves uram, egy _olyat_ hozzon ki, a könyökével mutatta, milyet is. Nyilván egy süteményre vonatkozott. Akkor ez megvan, ezt lehetett látni az arcán, egy ilyen arckifejezés, hogy most már biztosítva van a süteményezés. Ezután pedig, mert nyilván érezte, hogy nézem, tényleg ránéztem, mert pont úgy ült, arrafelé, amerre néztem, azon a _folyosón_, ezután odafordult, vagyis ide, felém. És azt kérdezte, hogy _miért kell valamit (vagy ilyeneket?) leírni_. Könyökölt közben a márványlapon. Ez a testrész tehát ki volt használva. _Hát, nem kell_, mondtam. De csak egy idő múlva. _Hát, nem kell_, mondta (A). És aki addig hallgatott, az (B). Nem szólt. És akit elöntött az izzadság, az? Mondjuk, ez túlzás. Csak a hajam tövénél egy kevés víz. De majd esetleg megered a homlokomon, lefelé. Ekkor az is az eszembe jutott, hogy jó, de _én_ hogy kerültem oda, de azt nem mondtam ki.

Kukorelly Endre - Maniére
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kukorelly Endre - Napos ​terület
"Más ​ember. Bizonyos futballisták, bizonyos nők karmaiban. Ki más ember nem játszott volna el azzal ( a gondolattal), hogy miféle más ember volna szívesen. Lenne-e annak a pofának a helyében. Bárki helyében, akinek éppen semmi baja nincs. Én mindenesetre a nyelvvel vacakolva, egy számítógép előtt, az íróasztalom előtt nemigen tudom. Mert ha nem is jól (hanem rosszul), mégis érezzük magunkat a bőrünkben, és ezt - az érzést tehát - elveszíteni sehogyan sem akarjuk. Túlzás, hogy nehéz, inkább talán nagyon is kézenfekvő irodalomról, irodalom körüli ügyekről írni, mert nekem lassacskán minden aköré kerül, az egész életem. És ha már egyszer így alakult: így élni, aztán meghalni szépen, valahogy."

Kukorelly Endre - Kicsit ​majd kevesebbet járkálok
„Az ​irodalomhoz nem kis pofa kell. Úgy látszik, mégis van hozzá pofám.” Kukorelly Endre lírája kezdettől fogva kerüli a nagy szavakat. Vagy legalábbis olyan új költői nyelv kialakítására törekszik, amely folyamatosan lebontja az irodalom régi beszédformáit, hogy ezek áthelyezésével és újraértelmezésével kimondhatóvá váljanak az ún. költői szavak. A kicsik és nagyok – de hogy pontosan mikor melyik, ezt e költészet magányos, szemlélődő Énje nem dönti el. Ennél többet bíz az olvasóra. És jobban számít rá. Új verseskötetében tovább tisztázza saját formaelvét, úgy tér vissza kimunkált kötött és szabad képleteihez, hogy redukált nyelvezetével biztonsággal fordulhasson mindennapi létkérdéseihez.

Kukorelly Endre - A ​valóság édessége
"Budapesten ​születtem, 1951. április 26-án. A Szondy utcában, ahol lakom, romantikus a táj, az egyirányú úttestet gyalogjárdák övezik. Most tataroznak a környéken, szépül a város, és jó nagy zörejt kelt mindenki. Az óvodában én még zakatoltam, erre jól emlékszem. Amikor kisfiú voltam, a Fradi-kölyökben fociztam, szép volt, hatalmas, eléggé rossz labdákkal folyt az edzés. A tánciskolában angol keringőt tanítottak, a lányok fél fejjel magasabbak voltak nálam, a gimnáziumi házibuliba nyakkendőben mentünk, és nyelvtanórán egyszer leküldtek nyiratkozni. Majdnem véletlenül lettem történelem szakos az egyetemen; féltem ettől, és szabadulni akartam, később jobban érdekelt már a történelem, mint az irodalom. Gyakran belenézek a levélszekrénybe, van-e küldemény. És komoly vagyok, ha nem is vágok fájdalmas képet." Kukorelly Endre olyan kifejezőeszközökkel él, amelyeknek látszólag nincsenek értékhatáraik; ekképpen keresi és véli megtalálni a kor hiteles poétikáját. Magától értetődő közlésként hatnak versei: evidenciájuknak; egyszerűségükben, száraz naivitásukban még ügyetleneknek is érezhetők; iróniájuk mintha öntudatlan lenne. Természetesen nincs szó sem ügyetlenségről, sem pedig öntudatlanságról vagy azok keresett jelenlétéről. Sokkal inkább játékosságról és valamilyen mozgalmas bájról, a valóság furcsa édességéről; arról az "ízről", ami a nyilvánvalóságban van, minden "fűszerezés" nélkül. A kézenfekvő és adódó játékosságot követi Kukorelly Endre versépítkezése és stílusa is; oly módon pátoszmentes, hogy a pátoszellenességet is magába foglalja; ezért hat meghökkentően közvetlennek és természetesnek.

Kukorelly Endre - Reggel ​az egyik istennő
"A ​nők naplót írnak, és nem a férfiakat fenyegetik. Az intelligensebb és érzékenyebb lányok legalább. Minden nő intelligens vagy érzékeny, vagy jó a lába, ha engedi. Hagyja, nem tesz semmit ellene. Felhúzza térdig a nadrágját, pompás fehér lábak, ül a fűben, irkál a füzetébe, aztán abbahagyja, mert napozik. A nők naplót írnak. Ha fordulat jön, eltüzelik az egészet. Olykor elégetik a naplójukat, fordulat áll be az életükben, vagy olvastak valamit, beleolvastak egy író naplójába. Véletlenül, vagy csak úgy. Író, így nevezik a férfiakat. Ha pedig elégették, amit írtak, mérgesen néznek maguk elé a tűzbe, tekergő papírlapokra, a hamura, a kályha ajtajára, ilyenkor látszik rajtuk valamiféle fenyegetés is, ahogy néznek, ahogy a fájdalmuk gyarapodik, és nincs vége a gyarapodásnak." Kukorelly Endre "Tündérvölgy és Ezer és 3" című regénye költészetével egyenrangú. Kisprózai írásainak gyűjteménye is a szerző kivételes írói erényeiről, nyelvi pontosságáról, fanyar öniróniájáról és visszafogott érzelmeiről tanúskodik: mert minden a szíven alapszik, és a szív egy jó nagy kövér bálnán alapszik.

Kukorelly Endre - Samunadrág
A ​hazánkban is népszerű svéd gyermekversek látásmódja és hangvétele elevenedik meg Kukorelly Endre új kötetében. Persze, Kukorelly önálló versvilágához hasonlítja e hagyományt: a hat és háromnegyed évesek komolyságát, báját és szemtelenségét ötvözi sajátos humorával, nyelvi játékosságával. A Samunadrág az újabb magyar gyermekirodalom kiemelkedő könyve, amelyet Tettamanti Béla rajzai illusztrálnak.

Kukorelly Endre - TündérVölgy
"Egyszerű ​emlékezet, előbb el kell mesélnem neki, kitalálni a részleteket, hogy legyen mire visszaemlékeznie. Legkisebb dolgok is megzavarhatják, elhangolják az egészet, elborítják, lefedik szépen. Akad azért mindig, ami már jól megy, újra meg újra előbukkan, mint a télikabát bélése, ha egyszer fölfeslett a varrás. Visszatömködöd, kibújik megint. A földrengés például eléggé megy, az be van rendesen gyakorolva. Egyetlen, jókora lendülés. Ha nem mese, nem csak képzelem, hogy emlékszem rá, hanem igazából volt. Nem azért emlékszem, mert annyiszor elmondták ugyanúgy. A csillár kilendült, mint a harang nyelve, a karácsonyfa végigkorcsolyázott a parketten a gyerekszoba sarkáig, aztán megindult visszafelé" - olvasható Kukorelly Endre TündérVölgy c. új regényében, ami az író eddigi legnagyobb vállalkozása. Nemcsak abban az értelemben, hogy a szerző kilenc évig írta könyvét, hanem a regény szintézis jellegű alkotás. Érvényesülnek benne Kukorelly írásmódjának legfőbb erényei: a nyelvi pontosság és szigorúság, irónia és gyöngéd humor, az emlékezet működésének állandó felülvizsgálata, az elbeszélői Én oszcilláló mozgása a múlt és jelen között, a lírai hangoltság. Tematikusan a regény az apa alakja köré szerveződik, és ezáltal felöleli az elmúlt fél évszázad történéseit. Metaforikusan szólva: a regény beszélője mintegy az apa hallgatását próbálja megérteni, aki horthysta katonatisztként megjárta a Don-kanyart, megsebesült, majd a kommunista diktatúrában banktisztviselőként "másodosztályú élet"-re kényszerült. A család deklasszálódását és saját szenvedését néma beletörődéssel elviselő apa mindvégig hallgat a múltjáról: a regény melankolikus nyomozása ennek a lehetséges okait és történéseit rekonstruálja. Minden egyes fejezete az emlékezet próbája: kísérlet arra, hogy mítoszok és ráfogások nélkül férjen hozzá az élet legszemélyesebb tapasztalataihoz. Túlzás nélkül állítható, hogy a TündérVölgy az író legautentikusabb könyve.

Kukorelly Endre - Országházi ​divatok
Mit ​keres az író a Parlamentben? Mi köze hozzá, és a többieknek mi közük az íróhoz? És ha már ott van, hogyan lehetne haszna, vagy legalábbis hogyan definiálhatná magát ebben a helyzetben? Kukorelly Endre ciklusnyi politikai közszereplésének vissza-visszatérő motívuma a kultúra helye és szerepe a társadalmunkban, valamint a döntéshozók tudatában. Elsősorban a viselkedési- és beszédkultúráé, ami akaratlanul is elárulja, honnan jövünk, és mit akarunk. Az író messziről jött, és hamar távozott saját történetéből, amelynek jellegzetes fragmentumaiba most bepillantást enged. Az elbeszélés repedéseiből pedig itt-ott előtüremkedik a régebb múlt, az Országház épületében szintén gyakran megforduló Jókai, Mikszáth és még sokan, akiknek a mondataiban ott visszhangzik a mi jelenünk.

Kukorelly Endre - Mintha ​már túl sokáig állna
Még ​van bennem egy kis hely nevetni, menekülni és letűnni. De az nem enged közel. A lemondás szaga. Egy nagyon szűk kabátban vagyok. Mint egy cső. Ilyen expressis mondatok. Mélyen mellé haladnak. Nem kell mindjárt hanyatt esni, és ez nem biztos.

Kukorelly Endre - Mennyit ​hibázok, te úristen
Kukorelly ​Endre a nagysikerű TündérVölgy és Ezer és 3 című regénye után versekkel jelentkezik. Tíz év után jelenik meg új verseskötete: szigorúan válogatott,fanyar, melankolikus és játékosan üde versek – megőrizve a Kukorelly-líra utánozhatatlan hangját.

Kollekciók