Ajax-loader

Odze György könyvei a rukkolán


Beolvas%c3%a1s0012
elérhető
1

Odze György - Henrik
Barátaim ​óvtak attól, hogy vállaljam a beszélgetést Havas Henrikkel. Ha azt mondom róla, hogy nehéz ember, akkor még enyhén fogalmaztam. Nemigen tudni, hogy mi jár a fejében, nem könnyű követni a gondolatmenetét, néha elképesztően őszinte, máskor szégyenlős, mint egy kisfiú, egy perccel később pedig bezárkózik és hosszú ideig meg sem szólal. Persze, szakmai kihívás is van a világon. De végül nem ez döntött. Egy apróság döntött, amit megtudtam róla. (Odze György)

Odze György - Diplomáciai ​körök
Odze ​György diplomata és közíró. Delhiben, Londonban és - jelenleg - Pekingben diplomata. Könyve nem klasszikus útleírás, nem diplomáciai kézikönyve, inkább jókedvű, vidám, olvasmányos életképek sorozata.

Odze György - Halotti ​beszédeim
Odze ​György gyönyörű, halk, lírai, méltóságos és finom vallomásait mesterien ellensúlyozza korának bemutatása: a vallomásokat kiegészítő lábjegyzetekben rejtőzik a kor, nyersességével, kisszerűségével. "Hol volt, hol nem volt a világon egyszer..."

Odze György - Tőled ​függ
"Turkál ​a lemezei között, kívánja a zenét, ujja végigfut a tasakok bordáján, kiemeli a Brahms Elsőt, megvan, most megy majd az írás, először azonban levelet fogalmaz Raffael Mártának, bocsánatkérés, magyarázkodás, csak legyen valaki, aki az ő testét is kívánja, valaki, akivel reggel megint hálátlan lehet, nem számít válaszra, talán csalódna is, ha a lány visszajönne, aztán összegyűri, ropog a papír a tenyerében, az ablak előtt áll megint, a sötét kertet figyeli, most kell döntenem, folytatom-e a regényt vagy sem, százéves örökölt, a sejtjeibe épült félelmek fészkelődnek benne, fél a bukástól, a sikertől, minden ami befejezett, veszélyt hordoz magában, nem szívesen gondol a jövőre, nem készít terveket, egy pohár konyak, az üveget már fejtetőre kell állítania, hogy az utolsó csepp is a nyelve hegyére gördüljön, az ablak előtt elrohannak a kifutópálya fényei, a felszállás sikerült, távolodik a földtől, amelyen sohasem tudta megvetni a lábát."

Odze György - Szebeni András - Verebes ​István
"Állj, ​s felelj, ki vagy?" - ez a Hamlet első mondata. Van-e ennél fontosabb kérdés az életben? Verebes fiatal kora óta erre kereste a választ. Megállás nélkül. Fordulatos, kalandos magánéletében és sokoldalú, sokszínű, szélsőségektől sem mentes szakmai pályafutása során. Volt már fenegyerek, népszerű kedvenc, zseni és bohóc. Egyiket sem szégyellte. Zárkózott, ellentmondásos egyéniség, aki látszólag nem sokat törődik azzal, hogy ki mit gondol vagy mit cselekszik körülötte, valójában azonban mindent Iát, mindent hall, mindent megfigyel. Szereti a szerepeit, mégsem azonosul velük teljesen. Csehov kortársa, miközben igazi, huszonegyedik századi városi fiú. Gyűlöl látszani, tudja magáról, hogy esendő, következetlen, feledékeny, a hangja nazális, néha túlságosan hosszasan kotorász a táskájában, kapkodva eszik akkor is, ha van ideje, a legváratlanabb pillanatokban tör rá az alvás, mert soha nem tudta rendesen beosztani az idejét, vagyis olyan, mint mi, mindnyájan. Miközben minden gondolata eredeti, minden cselekedete ösztönösen tehetséges. Amihez nyúl, azon ott marad a névjegye. Élete nagy része vendégségben telt, lányoknál, barátoknál, feleségeknél, ismerősöknél, ismerősök ismerőseinél. Vidéki színházak, társalgók, albérletek, bérelt lakások, színészházak, igazgatói irodák, vágószobák, stúdiók, gyorsan szívott cigaretták folyosókon, rövid alvások pamlagokon, taxikban, vonaton. Sokan felismerik, de kevesen ismerik. Állj, s felelj...

Odze György - Magyar ​regény
A ​lendületes sodrású, eseményes, bátor kisregény az elmúlt évtizedek "sztálini típusú" szocalizmusának hibáit érzékíti - magyar változatában. A szándékosan elrajzolt tablón minden figura jellemtelen, korrupt - talán csupán a nők egy része tisztességes. Értelmes, esetenként tehetséges, de gyönge erkölcsű káderek küzdenek, buknak, verekednek, gyilkolnak - sorsuk kapcsolódik egy nagyszabású vidéki komplexum beindítása körüli országos érdekű csetepatéba. A szereplők keserű pillanataikban keményen, meghökkentően merészen ítélkeznek.

Odze György - Sorstöröttek
Az ​Onódy-ügy a hatvanas évek legnagyobb elhallgatott botránya volt. Onódy Lajos, a kor legsikeresebb üzletembere, átalakította az idegenforgalmat,ő alapította a Mézes Mackót,ő hozta be az első grillsütőt, moteltés a Wurlitzert. Be akart épülni a politikába, de a kemény oldal nem fogadta be. Csalással, "a társadalmi vagyonmegkárosításával" vádolták, börtönbe került, megromlott az egészsége, gyakorlatilag száműzöttként halt meg. Az Onódy-ügy igazi nagy vesztes azonban Bara Margit, korának egyik legtehetségesebb és legszebb színésznője volt. Neve nemzedékek tudatában összefonódott az Onódy- üggyel, amelynek úgy lett áldozata, hogy részt sem vett benne, sőt Onódyt sem ismerte. Azzal vádolták meg, hogy az Onódy által szervezett orgiákon vett részt, a felső pártvezetés tagjait kényeztette, szórakoztatta. Az 1960-as években vagyunk. Az emberek utánakiabáltak az utcán, obszcén telefonhívásokat, gyalázkodó leveleket kapott, a Nemzeti Színházból el kellett mennie, csak egy-két kolléga védte, a szakma elfordult tőle. Végül úgy döntött, otthagyja a színészetet. Filmekben ugyan szerepelt még, de soha nem tudta megbocsátani a politikusoknak azt, amit vele tettek. Az ő sorsukat törték meg: koncepciós perben az egyikét, koholt vádakkal a másikét.

Odze György - A ​tökéletes bejárónő
Ezeket ​az írásokat végig kell könnyezni. Folyik az Olvasó könnye a kacagástól, de sírva fakad az élet megrendítő fordulatait olvasva. Odze György keserédes írásai feladják a leckét. A tragikus történetek igen szerethetetlennek tűnő szereplőihez mégis elnéző az Író, és megszereti őket az Olvasó is, a maguk összes elviselhetetlennek tűnő idiótaságával, élhetetlenségével, szemétségével együtt, mert az Író is ezt teszi. A hihetetlennek tűnő történetekről pedig rendre kiderül, hogy azok úgy igazak, és különlegességükkel együtt mégis, akár mindennaposak. Minden egyes szereplő mi magunk vagyunk és minden egyes történet velünk is megeshetett volna. Ez a könyv nem szól másról, mint szeretni tudásról, elfogadásról.

Odze György - A ​halál oka: politikai gyilkosság
"1983-ban ​politikai gyilkosság áldozata lett Elbert János, a nagyhírű műfordító és egyetemi tanár. "Balesete" nevetséges magyarázatok tárgya volt, minden értelmiségi tudta, hogy így ember nem hal meg. Nem titkolom, regényemet, amelyben keverednek a szépirodalmi elemek a dokumentumokkal, Elbert Jánosról írtam. Halálának oka és pontos körülményei a mai napig ismeretlenek. Felesége és fia nem sokkal később szintén tragikus és szintén nem tisztázott körülmények között távozott az élők sorából." Odze György

Odze György - David ​Beckham
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Odze György - Lebomlás
A ​Lebomlás két nap sűrített története. Az okos, szép és tehetséges Nagy Kati férjhez megy Palotás Gábor orvoshoz. Gábor szintén okos, szép és tehetséges. Minden együtt van tehát a boldogsághoz. Mért jut válságba még is ez a házasság, főleg a Kati élete? A Palotás család a főváros egyik legtekintélyesebb famíliája. A nagy befolyású apa mindent könnyűszerrel biztosít a fiataloknak. Gábor számára pesti állást szerez egy elsőrangú klinikán, Katinak pedig üzemi újságírói státuszt. Kati eredetileg, mintegy misszióképpen, vidéki tanár szeretett volna lenni. Enyhe vitatkozás után elfogadja az állást. De csakhamar észreveszi: kezd elbizonytalanodni. Engedi megszakíttatni a terhességét, noha szeretne gyermeket. Újságírói munkájában is elbátortalanodik: nem találja azokat az éles, egyértelmű szavakat, amelyekkel írni kezdett. Pár évi házasság után, külsőleg minden átmenet nélkül, elhatározza: elválik Gábortól. Akkor talán visszatalál régi önmagához. De kiderül: semmi fogódzkodója. Szülei kapcsolata is szétesett, barátságai kiürültek, nem talál követhető mintát. Ott áll, és rájön: nem is akar ő már semmit, csak gyermeket. Az okos, szép és tehetséges Nagy Kati minden törekvése tehát az asszonyi élet ősi, nagy alapképletére bomlik. Sok ez, vagy kevés? Az író nem mond ítéletet. Gondolkodásra késztet.

Odze György - Dunakeringő
Bevallom, ​hogy nincs bennem sajnálat, csak együttérzés. Nem szeretek kezet fogni, nem szeretem, ha férfiak megölelnek. Nem szeretem a nagy társaságokat, mert mindenki csak a saját hangját akarja hallani. Nem tudok berúgni. Nem tudok önfeledt lenni. Sohasem éreztem félelmet, csak aggodalmat. Szeretek bátor lenni, mert szórakoztat. Gyakran megbántok másokat, és sohasem csodálkozom azon, ha engem is megbántanak. Nem tudok meghátrálni, de szeretek kompromisszumot kötni. Szeretem ezt az országot, mert egy ország csak akkor viheti valamire, ha szeretik a polgárai. Szeretem Angliát is, mert ott az emberek hisznek a törvényeikben. Nem hiszek az igazságban, mert mindenki csak a saját igazságában hisz. Szeretem a házasságot, mert szabaddá tett. Szeretem a sikert, mert önbizalmat ad. Csak a bukásaimból tudok tanulni. Nem szeretem az unalmas könyveket, nem szeretem, ha az olvasónak kell megküzdenie az élményért. Nem akarom megváltoztatni a világot. Azt akarom, hogy a világ változtasson meg engem. Négy éve gondolkodom azon, hogy hogyan lehet írni arról, ami manapság történik Magyarországon. Ez az én válaszom Dunakeringő

Odze György - A ​világ olyan gazdag
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Odze György - Laura ​diplomáciai kalandjai
Pentik ​Laura fiatal, szép és független nő, aki ráun az ügyvédi pályára, és diplomata szeretne lenni. Rövidesen egy mediterrán városban kezdheti meg konzuli munkáját a magyar nagykövetségen. A külföldi élet azonban kegyetlen csapdákat is rejt, amelyek rádöbbentik, hogy egyedülálló nőként mennyire kiszolgáltatott, és ha nem óvatos, könnyen belekeveredhet a nagykövetség intrikákkal teli életbe. Laura azonban jól hasznosítja tapasztalatait: sikeres munkája elismeréseként önálló konzulátus vezetését bízzák rá egy kínai nagyvárosban. Itt újabb kihívások várják, most aztán csakugyan egyensúlyoznia kell a kulturális szakadékok szélén. Kína még egy meglepetést tartogat számára: megjelenik életében a szerelem. A diplomata kötelességeit és a szívügyeket sokszor nehéz összeegyeztetni. A helyes megoldásokig Laurának hosszú és kalandos utat kell bejárnia...

Odze György - Csak ​az igazat ne
A ​címben olvasható tanács az egykori illegális kommunista mozgalom egyik alapszabálya. A lebukott mindent valljon be, csak az igazat ne. Odze György új regényének főszereplője, Budai László 1945 előtt is jómódú üzletember, vállalattulajdonos. A feddhetetlen polgár gyakran jár Bécsbe, Svájcba, ezeken az üzleti utakon apróbb-nagyobb feladatokat is teljesít a kommunisták számára. A hozzájuk fűződő felületes kapcsolatoknak köszönhetően 1945 után nem esik bántódása, és bár szinte mindenét elveszíti, fényes karrier várja. Ráadásul a jóvágású Budaiért bolondulnak a nők: a férfi egyre feljebb hág az új rend ranglétráján. Csakhogy Budai - szakember. Akármit csinál, szakszerűen jár el. Érti a dolgát, és ez baj. Egyre gyakrabban kerül konfliktusba a középszer, az átlag társadalmával. Budai nem képes a szürkeség szabályai szerint létezni, pedig jól tudja, hogy az új uniformizált világ nem viseli el a szabálytalan emelkedést. Odze György izgalmas karriertörténet keretében érzékelteti a szárnyaló emberi tehetség és a lebéklyózó társadalmi környezet tragikus konfliktusát.

Odze György - Negyven
A ​kisregény főhőse egy negyven éves, zsidó származású, értelmiségi férfi. Egyes szám első személyben meséli el családi életét, karrierjét a Kádár-rendszer Magyarországán.

Odze György - Álomkarmester
"Sokat ​gondolok arra, hogy mi lesz majd az utolsó gondolatom. Mi volt Mozart utolsó gondolata? Bevégzem, még mielőtt kiélvezhettem volna a tehetségemet. Az élet mégis olyan szép volt, a pályám olyan szerencsés kilátásokkal indult, de senki sem változtathatja meg a saját sorsát. Senki sem szabhatja ki a saját napjait, bele kell törődnöm, minden úgy lesz, ahogyan a Gondviselés kívánja, én bevégzem, íme a gyászénekem, amit nem szabad befejezetlenül hagynom. Ez volt Mozart utolsó gondolata. De az is lehet, hogy nem Mozart utolsó gondolata volt, csak én találtam ki. Minden lehet. Ugyanis gyakran összekeverem a tényeket az álmaimmal, mert hát én alapvetően ilyen álmodozó típus vagyok. Álmodoztam karmesteri pályáról is, de álmodoztam Nágel Juliról is. Melyik volt a fontosabb? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy az álmokkal vigyázni kell. Mert ha az ember álmodozik, akkor a legnagyobb tragédia, ami csak érheti, az az, hogy az álmok valóra válnak. Akkor aztán megnézheti magát. Mert akkor már semmi más nem marad."

Odze György - Ténymásolatok
A ​II. világháború után született nemzedéket szokás elkényeztetett nemzedéknek nevezni. Hiszen békében, viszonylagos gondtalanságban nőtt föl, tömegnyi méretben nyílt lehetősége a tanulásra, az érvényesülésre - mégis passzívnak, határozatlannak tűnik. Odze György első kötetének novelláiból ennek a nemzedéknek a diagnózisát olvashatjuk ki. S kiderül: bonyolultabb a valóság, mint sokan gondolták, ítélték. Kiderül, hogy az elkényeztetettség, a "gondtalanság" igen nagy tehertétel, önmagában is ellentmondásos: mert ugyan megóv a nehézségektől, de meg is köti a cselekvési szándékokat. Ennek az ellentmondásnak a fölismerése sok fiatalt megriaszt - menekülni próbálnak kamaszálmokba, tétlenségbe. Mások csak azért is küzdenek, nem csupán társadalmi szerepeket, de érvényes tetteket is ki akarnak vívni maguknak. Odze György a csöppet sem egyszerű realitással néz szembe azzal, hogy leírja a tényeket. Nem szépít, nem "irodalmasít", még csak nem is kommentál. S paradox módon ez a negatívum adja meg a novellák hitelét, ez a szigorú szembenézés garantálja, hogy Odze túljut a "tények másolatán", s ő maga is "tényezővé" lesz az irodalomban, miként írásai az "életben".

Kollekciók