Ajax-loader

Borza Tünde könyvei a rukkolán


Borza Tünde - A ​magyar történelem híres nőalakjai
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Borza Tünde - Irodalmunk ​nagyjai emberközelben 1.
A ​könyvsorozat első része, amely irodalmunk legkiemelkedőbb alakjait mutatja be részletesen. Megismerhetjük életüket, munkásságukat, közelebb hozza őket hozzánk.

Borza Tünde - Érzelem ​és értelem
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Borza Tünde - A ​madarak világa
"Amikor ​Ausztrália felfedezői és majd később a telepesek meglátták azt a sok-sok színes rikácsoló valamit, ami ellepte az eukaliptuszerdőket, nemigen gondolták, hogy néhány évtized múltán ezek a kis állatok meghódítják Európát és Amerikát. Manapság már talán nem is tudjuk, hogy ezek a természet ékkövei – mi egyszerűen csak díszmadaraknak hívjuk őket. Bizony-bizony, a madártartásnak hihetetlen kultúrája van. Messzeföldön híresek voltak a magyar solymászok, és bizony aranyárban mérték a legjobban tanított kerecsensólymokat. Manapság persze környezetünkben a leggyakrabban csak a tökéletesen háziasodott tollas barátainkkal találkozunk. A nagyvárosok meghatározó élőlénye például a feketerigó, aki ma már nemhogy nem fél az embertől, hanem még a balkonládákat is meglátogatja, és teljesen természetesen fészkel egy-egy belvárosi ház kertjében. Se szeri, se száma a madárvilág különböző csodáinak: a madaraknak, akik nem tudnak repülni, a madaraknak, akik vándorolnak földrészeken át, a madaraknak, akik a mínusz 20 fokban érzik jól magukat, a madaraknak, akik tudtak alkalmazkodni a 40 fokos sivatagi hőséghez is. A madaraknak, akik itt élnek velünk, és a madaraknak, akik – miközben e sorokat írom, hogy szívvel ajánljam tollas barátainkat – itt csiripelnek a fülembe, és játszanak az íróasztalomon a papírlapokkal. Mert bizony én sem tudok egy kedves, néha szemtelen, néha hangos, de olyan „emberi” madár nélkül élni." Gajdos László Igazgató Sóstó Zoo Nyíregyháza

Borza Tünde - Hazánk, ​Magyarország
„Magyar ​vagyok. Legszebb ország hazám Az öt világrész nagy területén. Egy kis világ maga. Nincs annyi szám, Ahány a szépség gazdag kebelén.” (Petőfi Sándor: Magyar vagyok – részlet) A külföldieknek általában a következő három dolog jut eszükbe azonnal Magyarországról: a Hortobágy, a gulyás és Puskás Öcsi. A Hortobágy egyedülálló táj, a gulyás szó hallatán rögvest éhesek leszünk, és természetesen büszkék vagyunk Puskás Öcsire is, ám ezeken az értékeinken kívül hazánk számos egyéb érdekességet tartogat. Ennek a könyvnek az a küldetése, hogy színes, sokoldalú országunkról átfogó képet nyújtson. Bemutatja nemzeti jelképeinket, fontos történelmi eseményeink helyszíneit, természeti értékeinket, népművészetünket, hagyományainkat, iparművészetünket, lovaskultúránkat, épített örökségünk gyöngyszemeit és azokat a tudósokat, feltalálókat, művészeket, sportolókat, akikre joggal lehetünk büszkék. Természetesen a teljesség igénye nélkül teszi ezt, hiszen valamennyi szépség megörökítéséhez több kötetre volna szükség. Nyissuk ki hát a könyvet, és indulhat Magyarország felfedezése!

Borza Tünde - Komolyzenei ​arcképcsarnok
Sokan ​legyintenek a komolyzene szó hallatán, vagy éppenséggel Haydn, Mozart, Beethoven neve tölti el őket olyan irtózattal, mintha a pokol legsötétebb bugyrainak emberkínzó ördögeit említették volna előttük. Úgy képzelik el, hogy az elmúlt századok zeneszerzői mással sem töltötték az időt, csupán énekléssel, zeneszerzéssel, és egész nap verték a zongora billentyűit, nyúzták a hegedű húrjait. Igaz, hogy a legtöbb zeneművész már gyermekkorában a muzsika bűvkörébe került, általában a családja hatására. Vannak közöttük olyanok, akik hamarabb megtanultak zenét szerezni, mint írni-olvasni-számolni. Ettől függetlenül, bármennyire is zseniknek számítottak jó néhányan, kitartóan, szorgalmasan kellett gyakorolniuk, és nem az ördöggel kötött szövetség eredményeként alkottak remekműveket a világnak. Emellett ugyanúgy élték a mindennapjaikat, mint mások. Szerettek; ha megtehették, jókat ettek-ittak; segítették egymást, vagy éppenséggel másokon átgázolva törtettek előre. Hogy melyikük milyen életet élt, hogyan érte el céljait, s mit hagyott az utókorra, kiderül ebből a színes fotókkal, rajzokkal, festményekkel illusztrált kiadványból.

Borza Tünde - Magyar ​irodalmi arcképcsarnok
Ahogy ​az utcán járunk-kelünk, szemünkbe ötlenek a fölénk magasodó köztéri szobrok: általában hősiesen pózoló, komor, gondterhelt Petőfik és Csokonaik néznek le ránk, arra az utókorra, amelyben annyira reménykedtek. Mintha nem hozzánk hasonlóan éltek volna, mintha az étel és ital helyett beérték volna hömpölygő jambusokkal, lüktető hexameterekkel. Valójában ugyanúgy meg kellett küzdeniük pozícióikért, mint a ma emberének. Nem rendelkeztek természetfeletti képességekkel – voltak szerelmesek, éltek át kudarcokat és sikereket. Bizonyára mindannyian örültek annak, s törekedtek is arra, hogy minél többen olvassák műveiket, ám valószínűleg kevesen gondolták közülük, hogy egyszer majd tananyaggá válnak. E kiadvány segíteni kíván abban, hogy az olvasó könnyebben átérezhesse a régi korok hangulatát, átlássa az akkor élők céljait, gondolkodását, ugyanakkor a kortárs alkotókat is közelebbről megismerhesse. A fotók, rajzok, a szerkesztési mód segítségével ez a kötet bizonyíthatja, hogy az irodalom nem csupán egy tantárgy, nemcsak kötelező olvasmányokból és verselemzésből áll, hanem olyan érzésekről, elképzelésekről, problémákról, emberi kapcsolatokról szól, melyek örök érvényűek. „Tömören, világosan, mert szorít az idő” – ezek mai életünk jelszavai, s e könyv ezt tartja szem előtt. Ki volt Móricz Zsigmond utolsó szerelme? Melyik írónk vette el kétszer is ugyanazt a nőt feleségül? Hogyan lett Janus Pannoniusból pap? Miért hagyta el a tanári pályát Gárdonyi Géza? Melyik írónőt takarja a Kispál Éva név? Ezekre és sok egyéb kérdésre ad választ eme kiadvány. Ismeretterjesztő jelleggel – történelmi eseményeket, személyeket is bemutatva – szól az olvasókhoz: gyermekekhez, felnőttekhez és azokhoz, akik nem szeretnének annyira izgulni az érettségin.

Kollekciók