Ajax-loader

Leszek Kołakowski könyvei a rukkolán


Leszek Kołakowski - Ha ​nincsen Isten...
Leszek ​Kolakowski (szül. 1927) Oxfordban élő lengyel író, publicista és mindenekelőtt filozófus az 1968-as lengyel emigráció egyik legjelentősebb alakja. 1956 után a lengyel "revizionista" értelmiség legfőbb teoretikusa volt, majd a hatvanas években szakított a marxizmussal és a kommunista párttal. 1968-ban az antiszemita és értelmiségellenes kampány kényszerítette emigrációba. Számos nyugati egyetemen tanított, s közben nagy hatású filozófiai műveket írt - A marxizmus fő irányai, A mítosz jelenléte, Megváltható-e az ördög és huszonhét más prédikáció. 1970 óta Oxfordban él, és 1988-ig nem is látogatott haza Lengyelországba. Ha nincsen Isten... című műve Oxfordban jelent meg angolul - Religion (Vallás) címmel -, majd számos más világnyelven is. A könyv azóta a modern vallásfilozófia alapműve lett. Kolakowski - mintha egy személyben volna szkeptikus és misztikus - azt valósította meg ebben a tanulmányban, amire példa alig akad a vallásbölcselet történetében: a vallási jelenséget egyszerre írja le belülről, igazi átéléssel, s kívülről - felsorakoztatva az emberiség történelme során valaha is felvetett legfontosabb Isten-érveket és ellenérveket. Ráció és hit ritka, példaértékű találkozása ez a mű, amelynek filozófia-, sőt társadalomtörténeti értéke abból fakad, hogy a szerző nem tesz kísérletet sem a szent, sem a profán gondolkodás elsődlegességének bizonyítására, nem oldja fel a konfliktust, amely - Kolakowski hite szerint - az emberi szellem örök konfliktusa volt és marad, s ugyanakkor rendkívül pontosan tárja fel ennek a konfliktusnak a történetét és örök lételméleti határait. Kolakowskitól mindkét véglet - a szent és a profán gondolkodás uralma - egyaránt idegen: a kultúrához mindkettő nélkülözhetetlen, a két autonóm világ kölcsönösen feltételezi egymást. Elődjének a filozófiai gondolkodásában talán Pascal tekinthető, de tanulmányának íve az ember legősibb mítoszaitól Wittgensteinig, Jaspersig, Teilhard de Chardinig húzódik.

Leszek Kołakowski - Újabb ​kis előadások nagy kérdésekről
A ​világhírű lengyel filozófus nem leereszkedik a mindennapi élet felvetette kérdések előtt bizonytalanul toporgó, de a saját érdekében mindenáron válaszolni akaró emberhez, hanem szelíd szóval, világos okfejtéssel felemeli magához. Tudatja ezzel az abszolút igazságra vágyó emberrel, aki útmutatást kíván napi cselekedeteihez, hogy bár korlátozott emberi tudásunk, megismerésre való képességünk miatt nehezen kimondhatók a végső válaszok, mindez még nem jelenti, hogy ezek a válaszok nem léteznek. Isten és önmagunk lényegének megértése folyamat, amelynek talán soha nem lesz vége. "Az én hitvallásom azon alapul, hogy a jó és a rossz megkülönböztetése az erkölcsi intuíción múlik, sőt mi több, ez a megkülönböztetés tulajdonképpen az emberi világban felmerülő minden kérdésre vonatkozik" - írja a lengyel filozófus. Leszek Kołakowski kis előadásainak második sorozata - az első Magyarországon is nagy sikert aratott - az okos, érzékeny és erkölcsös életre nevelő kalauz.

Leszek Kołakowski - Kis ​előadások nagy kérdésekről
A ​világhírű, Oxfordban élő filozófust 1996-ban meghívta a lengyel televízió tíz előadás megtartására. "Előre jeleztem, hogy előadásaimnak két értelme van: először is rövidek, s így hallgatóimnak remélhetőleg nem jut ideje elaludni; másodszor, egyáltalán nincs bennük szó a lengyel politikáról." Ez a tíz előadás kiegészült még öt másutt elhangzott szöveggel, s megszületett ez a kis könyv, amelyről csak elragadtatással lehet beszélni. A XX. század végén az összezavarodott, s bizonyos szociológiai bölcseleti iskolák által szinte már kéjjel összezavart, de tájékozódni, eligazodni vágyó emberhez szól Kolakowski. Nem a kiválasztott tudós fölényével, hanem a tapasztalt embertárs megértésével, nyugalmával, világos, tiszta szavával. Közérthetően, tehát bátran. És azt sugallja, hogy van támpont ebben a világban; hogy az értékválságról alkotott hangzatos és teátrális szólamok zajában az ember higgadtan és józanul megtalálhatja azokat a valőröket, amelyek egyáltalán nem tűntek el, s amelyek most is segítenek erkölcsös lényként sikeresen élni. Hatalom, szabadság, tolerancia, egyenlőség, kollektív felelősség - csupa olyan fogalom mélyére ás le Kolakowski, amelyekkel naponta együtt élünk, amelyekkel naponta nem tudunk mit kezdeni. A lengyel filozófus (1927) idős korára olyan kötettel ajándékozta meg az olvasót, amelyet nyugodtan definiálhatnánk Francis Bacon Esszéi-nek alcímével: "Tanácsok az okos és erkölcsös életre."

Leszek Kołakowski - Metafizikai ​horror
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Leszek Kołakowski - Mit ​kérdeznek tőlünk a nagy filozófusok?
Leszek ​Kolakowski lengyel humanista, filozófus, író, nemzedékek nevelője és spirituális rektora volt, „a liberális értelmiség lelki mestere" (Józef Tischner), akit „jó ideje a lengyel humanisztika legnagyobb koponyái közt tartunk számon" (Adam Michnik). Az eredetiként három kötetbe komponált sorozat Leszek Kolakowski népszerű televíziós előadásait foglalja össze. Szinte egy mini lexikon, amely a „bölcsesség szeretetére” bátorítja olvasóit. A benne szereplő mesterek, mint Szókratész, Platón, Arisztotelész, Szent Ágoston, Aquinói Tamás, Eckhart Mester, Descartes, Pascal, Leibniz, Hume, Kant, Kierkegaard, Nietzsche, Husserl, Heidegger - és sok más filozófus - felel nekünk olyan kérdésekre, minthogy: Milyen kritériumok alapján tudnánk megítélni a fejlődést a történelemben, ha lemondunk arról, hogy az erkölcsi jóhoz/rosszhoz viszonyítjuk? Elképzelhető-e, hogy a jó dolgok, élvezetek, melyek megadatottak nekünk, azok csupán negatív jelenségek, a szenvedés, a fájdalom hiányai. Ha hinnénk az örök visszatérés elméletében, hogy minden részleteiben végtelen sokszor megismételjük az életünket, akkor ez biztató, rémisztő vagy érdektelen? Gyakoroljuk-e a hatalom akarását, adjunk-e saját értelmet az életnek nem törődve a jó és a rossz öröklött szabályaival. A nagy művész különbözik-e a nagy bűnöstől, vagyis mind a kettőt ugyanúgy kell-e csodálnunk, ha mind a ketten ugyanúgy építették fel az életük értelmét, ahogy akarták. Hihető-e, hogy az emberek jobbak lesznek, ha meggyőzik őket arról, hogy az élet elkerülhetetlen vereséggel végződik és nincs sem vigasz sem pedig megváltás. Van-e értelme általában véve annak a kérdésnek, hogy mit jelent létezni? Szabad-e ilyen kérdést feltenni, abban a reményben, hogy van erre válasz.

Leszek Kołakowski - Legújabb ​kis előadásaim nagy kérdésekről
A ​lengyel filozófus immár harmadik kötetben adja közre eredetileg tévéelőadásoknak készült fejtegetéseit olyan "nagy kérdésekről", amelyekkel naponta találkozhatunk, amelyek nyugtalaníthatnak bennünket, és amelyeknek egyszerű, alázatos végiggondolása a felismert igazság vagy a tartósított kétely bizonyosságát vezetheti be zaklatott, rendezetlen mindennapjainkba. Kolakowski, a hívő katolikus gondolkodó sohasem kinyilatkoztat - tudja jól, hogy ennek jogát ember nem sajátíthatja ki. Ez mást illet. Arra viszont szívesen vállalkozik, hogy a tudós felebarát szeretetével kézen fogjon bennünket, s egy tizenkét perces peripatetikus séta közben helyettünk és velünk gondolkodjon. Miről? Például, hogy mit jelent az adósság és a hála; miért nehéz kérdés a megbocsátás. Hogy az ember rekordszenvedélyének metafizikai gyökere van: "tudniillik ott rejlik bennünk a vágy, hogy túllépjünk azon, ami van, bármi furcsaságban fejeződik is ez ki, Bármi groteszkbe és abszurdba hajlik is - mint minden, ami emberi, akár jó, akár rossz -, mégis felfedezhető benne a végtelen reménye." És olvashatunk még a múltról és a jövőről, a temetésről, az igazságosságról, az ellenségről és a barátról, a demokrácia természetellenességéről és így tovább. Kolakowski emberi és filozófusi nagysága abban rejlik, hogy őt látva, hallgatva vagy olvasva nincs kisebbrendűségű érzésünk: értjük, amit mond, és érezzük, hogy értünk mondja. Mesterünk és felebarátunk egyszerre.

Leszek Kołakowski - Isten ​nem adósunk semmivel
A ​kitűnő lengyel filozófus ebben az időskori művében a pascali életművet és annak történeti és teológiai hátterét, a janzenizmust állítja elemzése középpontjába. Az elsõ rész a janzenizmussal foglalkozik, amelyet egyrészt olyan teológiai iskolának tart, amely megpróbál választ adni a kereszténység néhány megoldhatatlan titkára, másrészt olyan reakciós törekvésnek, amely kétségbeesett kísérletet tett a kibontakozóban lévő felvilágosodás feltartóztatására. A janzenista reakcionáriusok és a jezsuita modernisták konfliktusát szemlélve megoszlanak a szerző szimpátiái. Objektív értékelésre törekszik, rámutatva a szemben álló felek pozitívumaira és negatívumaira. A janzenizmus jelentőségét abban látja, hagy alkalmat adott a római katolikus egyháznak a Szent Ágoston-i örökséggel való leszámolásra. Enélkül ugyanis az egyház nem tud megfelelni a modern idők kihívásainak, a leszámolás azonban olyan nagy változásokat idézett elő az egyházban, hogy Szent Ágoston örökösei, a janzenisták nehéz szívvel állapítanák meg: a kereszt elvesztette tartalmát. A második rész Pascal „szomorú hitét” elemzi. Azt a közös mondanivalót keresi Pascal műveiben, amely az életmûvet egységes egésszé teszi, és olyan átfogó összefüggésrendszer felfedezésére törekszik, amely korunkra is alkalmazható. A szerző hasonlóságot vél felfedezni Pascal kora, a XVII. század, és a mi korunk között: ugyanis mindkét korszak a keresztény hittől való tömeges elfordulás kora. Ebben a helyzetben szól Pascal azokhoz, akiknek szívében nem aludt még ki a hit utolsó szikrája, és biztatja õket, hogy vállalják a „hit hazárdjátékát”, „fogadjanak” Istenre. Kołakowski Pascaljának a mai ember számára is van mondanivalója, akár hívőnek tartja magát, akár úgy érzi, szeretne, de nem tud hinni.

Kollekciók