Ajax-loader

Carlo Goldoni könyvei a rukkolán


Carlo Goldoni - Chioggiai csetepaté
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Carlo Goldoni - Nyaralás-trilógia
Miről ​is szólhatna a klasszikus komédia? Szerelemről, első pillantásra édes, hamvas fiatalokról. És gubancos bonyodalmakról, cselszövésről, csapdákról, mert semmi sem olyan egyszerű. Carlo Goldoni két és fél évszázaddal ezelőtt három darabból álló folytatásos színjátékot írt. Az események kerete a nyaralás. Nyaralni kell, mert így parancsolja a szokás, az illem. Hőseink hát nyaralnak, ha másképp nem megy, hitelbe, kávéznak, esznek-isznak, kártyáznak, pletykálkodnak, udvarolnak, lángolva és gyakorlatiasan. Mert a szép érzelmekhez pénz kell, megkörnyékezik a vagyonán kotló vénembert, a férjre sóvár korosodó hölgyet. Ómódi, divatjamúlt helyzetek? Mégis milyen eleven a játék! Mert Goldoni komédiáiban semmi sem egyértelmű, a fergetegesen mulatságos történetsor alól minduntalan kifeslik valami bölcs, kiábrándult, részvéttel színezett borúlátás, egy-egy kisszerű, köznapi tragédia, tragikomédia. Mai nézőit leginkább talán ez a többszólamúság nyűgözi le

Carlo Goldoni - Carlo ​Goldoni emlékezései
Goldoni ​maga a két lábon járó XVIII. század. 1707-ben született Velencében, 1793-ban halt meg Párizsban. Élete első szakaszában bebarangolta Észak-Itáliát, dolgozott orvosként, ügyvédként, színházigazgatóként, darabjainak cselekményét többnyire megtörtént események alapján bonyolította. Ő volt az, aki a commedia dell'arte inkább vásári mutatványokra emlékeztető műfajából megteremtette az olasz jellemvígjátékot. Élete felénél hagyja ott szülővárosát és előbb a párizsi Olasz Színház igazgatója lett, majd az udvarban tanította olaszra a királyi család gyermekeit. Megérte a francia forradalmat - nem értett egyet céljaival. Utolsó nagy műve a francia nyelven írt Emlékezések, amelyben lejegyezte élete történetét.

Carlo Goldoni - Vígjátékok
Tartalom: Két ​úr szolgája (Magyarósi Gizella) A hazug (Magyarósi Gizella) A kávéház (Barna Imre) A fogadósnő (Magyarósi Gizella) Utószó

Carlo Goldoni - Az ​igaz barát
Carlo ​Goldoni a XVIII. századi színház egyik legnépszerűbb szerzője, az olasz vígjátékírás egyik legnagyobb alakja - akinek a darabjait máig előszeretettel tűzik műsorra a színházak. Az igaz barát most először jelenik meg magyar fordításban.

Carlo Goldoni - Két ​úr szolgája
A ​Két úr szolgája fontos állomás Goldoni művészi fejlődésének útján. Ebben a vígjátékban még kihasználja a commedia dell'arte minden lehetőségét, de a hagyományos motívumokat és típusokat már újszerű, költői szándékának megfelelő tartalommal tölti meg. A commedia dell'artenak nincs megírt szövege, csak a cselekmény menetét őrző canavacciók (kanavászok), a dialógusokat a színészek rögtönzik. A játék egész cselszövevénye a főhős Truffaldino kezében van, aki egyszerre naiv és ravasz, mint a commedia dell'arte két sztereotip szolgája Arlecchino és Brighella. Komikusságát pedig már nem az akrobatikus mutatványoknak köszönheti, hanem Goldoni által mesterien alkalmazott költői eszközöknek. A történet Truffaldinóval kezdődik. Szolga, szerelmes, még egy szolgaságot vállal,... Miért is? Hogy valami nagy dolgot vigyen véghez. Szerelem, félreértés, gyilkosság, álruha, összeveszés, elszakadás, keresés és egymásra találás.

Carlo Goldoni - A ​patikus
Előny-e, ​hátrány-e, ha a színpadi szerző előre gyártott elemekkel dolgozik? Az olasz komédiának kezdettől fogva volt néhány kötelező figurája. A szemfüles cseléd, az együgyű vagy agyfúrt szolga, aki hol a gazdáját ejti át, hol a gazdájára fenekedőket. A nézőknek ismerős bohócok. A színész adott nekik lelket. Szöveget is, mert Goldoni előtt az nem volt megírva. Ha ezek az így-úgy egymáshoz hajazó maszkok nincsenek, talán be sem megy a színházba a közönség. Az igazi nagy teljesítmény persze az, hogy tud egy nagy tehetség a készen kapott mintákkal, a minták ellenére valami újat csinálni. A velencei Carlo Goldoni (1707–1793), az olasz vígjáték megteremtője, tudott. Tudta, mi kell a közönségnek, de tudta azt is, hogy mi kell neki. Micsoda helyzeteket, micsoda alakokat talált ki! A bogaras régiséggyűjtő mellé két nagyszerű nőfigurát állít: az egyik a fedezetlen előkelőség megszállottja, a másik a vagyona biztonságában a maga igazáért, de a rangért, a házi hatalomért is küzdő menyecske. A betegséget színlelő szerelmes kisasszony sok akkori színdarabból ismerős, de mellette ott vannak a szélhámos, tudálékos kocadoktorok, hátuk mögött meg az újságjaiba temetkező, pletykákra, szenzációkra éhes, a gyógyászattal alig-alig törődő patikus. Vagy a művészvilág, a magukat kellető, egymással marakodó, kétes tehetségű színésznőcskék, a cinikus mecénások. Vagy a kor nem is nagyon bonyolult érdekek, megrögzött elvek, szokások közt mulatságosan botladozó módos bugrisai! Goldoni vígjátékai azért olyan elevenek ma is, mert a kötelező alakokban, szituációkban színpadra tudta vinni azt, amit csak ő látott földijeiben, kortársaiban. Olykor még azt is meg merte csinálni, hogy a fergeteges vígjáték keserves-szomorú zárójelenetbe futott. Azért játsszák ma is világszerte, mert meg tudta szegni a szabályokat. Kötetünk – Magyarósi Gizella fordításában – három, könyvalakban magyarul még meg nem jelent komédiát (_A szmirnai impresszárió, A patikus, A régiséggyűjtő családja_) tartalmaz a híres _Bugrisok_ mellett.

Carlo Goldoni - Carlo ​Goldoni válogatott vígjátékai
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Carlo Goldoni - Három ​komédia
Carlo ​Goldoni (1707-1793) a komédiaszínház atyamestere és reformere, az olasz vígjáték klasszikusa. Rendkívül termékeny szerző, mindent összevetve több mint kétszáz darabot írt, melyek közül jó néhányat a mai napig játszanak világszerte. Színháztörténeti fordulópontként számon tartott reformja a commedia dell'arte hagyományaival való szakítást jelentette: az állandó típusok helyett hús-vér figurákat, reális jellemeket ábrázolt, a rögtönzés helyett teljes egészében megírt darabokkal újította meg a színpadi nyelvet és állította vissza a szerzői szöveg tekintélyét. A Kötetben három komédiája kapott helyet: Két úr szolgája (1745), A hazug (1750), A fogadósnő (1752).

Kollekciók