Ajax-loader

Gilles Deleuze könyvei a rukkolán


Gilles Deleuze - Bergson
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Gilles Deleuze - Félix Guattari - Anti-Oedipus
When ​it first appeared in France, Anti-Oedipus was hailed as a masterpiece by some and "a work of heretical madness" by others. In it, Gilles Deleuze and Félix Guattari set forth the following theory: Western society's innate herd instinct has allowed the government, the media, and even the principles of economics to take advantage of each person's unwillingness to be cut off from the group. What's more, those who suffer from mental disorders may not be insane, but could be individuals in the purest sense, because they are by nature isolated from society. More than twenty-five years after its original publication, Anti-Oedipus still stands as a controversial contribution to a much-needed dialogue on the nature of free thinking.

Gilles Deleuze - Félix Guattari - Kafka
A ​francia 1968 egyik szimbolikus eseménye Gilles Deleuze (1925-1995) filozófus és Félix Guattari (1930-1992) pszichoanalitikus találkozása, majd az e barátságból születő közös alkotás -skizoanalízis-, amely az 1972-ben megjelent Anti-Œdipe című műtől az utolsó közösen szignált 1991-es könyvig - Qu’est-ce que la philosophie?- tart, közte olyan jelentős írásokkal, mint a rizóma 1980-as geofilozófiai traktátusa a Mille plateaux bevezetőjeként. E közel két évtizedes együttalkotás második kötetét tartja most kezében a magyar olvasó. Deleuze és Guattari KAFKA. A kisebbségi irodalomért című könyve nem kizárólag a vájt fülű Kafka-szakértőknek szól: mindenki felszabadultan forgathatja, akinek fontos a gondolkodás. Merthogy a gondolkodás - s innen felforgató ereje - mindig a gondolat kívülét, a kívül rekedő, kicsi, „még nem” gondolatot fejezi ki. Deleuze és Guattari a kisebbségi irodalom fogalmán keresztül tanítja olvasóját másképpen gondolkodni - irodalomról, struktúráról, társadalomról. A könyv az Anti-Œdipe polemikus szellemében a pszichoanalízis rövidlátó igazságait forgatja ki, mégpedig úgy, hogy Kafka műveit nem a már ismert családi viszonyrendszer keretei közt, nem az ödipális értelmezésgépezetnek alárendelve olvassa. A leveleket, elbeszéléseket és regényeket működtető vágygép ugyanis kilép ödipális struktúrájából, új elrendeződésbe kerül, s a domináns, bürokratikus társadalmi gépezet kibillentésével újabb hangzásra lel, a német-cseh-zsidó kisebbség hangjára. Kafka írásgépezetének feltérképezésével Deleuze és Guattari a közép-európai kisebbségi lét olyan finoman árnyalt képét vázolják elénk, amelynek igazsága harminc év távlatából még mindig mély tanulságokkal szolgálhat - nem csak a posztstrukturalista irodalomelmélet számára, de kisebbségeink, s nem utolsósorban a bennünk élő kisebbségi megismerésében is.

Gilles Deleuze - Félix Guattari - A ​Thousand Plateaus
A ​Thousand Plateaus is the second part of Deleuze and Guattari's landmark philosophical project, Capitalism and Schizophrenia - a project that still sets the terms of contemporary philosophical debate. Written over a seven year period, A Thousand Plateaus provides a compelling analysis of social phenomena and offers fresh alternatives for thinking about philosophy and culture. Its radical perspective provides a toolbox for `nomadic thought' and has had a galvanizing influence on today's anti-capitalist movement.

Gilles Deleuze - The ​Fold
Gilles ​Deleuze (1925-1995) was Professor of Philosophy at the University of Paris VIII. He is a key figure in poststructuralism, and one of the most influential philosophers of the twentieth century. In The Fold Deleuze proposes a new and radical way of understanding philosophy and art. Leibniz drew on the art of the baroque period in his invention of the concept of the fold; Deleuze develops the concept further to present a new way of practising philosophy based upon the fold as the relationship of difference with itself.

Gilles Deleuze - Claire Parnet - Párbeszédek
Deleuze ​könyvei közül ez a legszemélyesebb és a legkönnyebben emészthető. A Claire Parnet-vel folytatott beszélgetéseinek során keresztül Deleuze az életművének – és a szerzőtársával, Félix Guattarival közösen írt könyveinek, elsősorban a Kapitalizmus és skizofréniának – legfontosabb témáit járja körül. A kulcsmozzanat mindvégig a világról alkotott modelljeink megváltoztatásának, újrateremtésének kérdése. Ez a kötet talán a legjobb bevezetés Deleuze filozófiájába. Deleuze ama gondolatainak és módszereinek szédítő mélységű bemutatása, melyek új utat törtek az élet önfelszabadításának irányába. Ez a könyv egy újonnan létrejövő, új típusú forradalmi gondolat megjelenésének dokumentuma.

Gilles Deleuze - Proust
Tévedünk, ​ha a tényekben hiszünk, mert csak jelek vannak. Tévedünk, ha az igazságban hiszünk, mert csak értelmezések vannak. Mert nincsenek mechanikus törvények a dolgok, se akaratlagos érintkezés a szellemek között. Minden valami másban van rejtve, minden egybe van foglalva, minden jel, értelem és lényeg. Minden ezekben a sötét zónákban létezik, amelyekbe úgy hatolunk be, mint a kriptákba, hogy ott megfejtsük a hieroglifákat és a titkos nyelveket. Deleuze - saját életművén belül is kiemelkedően szép Proust könyvében (1964) a filozófiai szempontból is jelentős irodalmi szövegből bontja ki a Différence et répétition (1969) nagyszabású filozófiai alapgondolatát.

Gilles Deleuze - A ​bergsoni filozófia
Tévedünk, ​ha azt hisszük, hogy az igaz és a hamis csak a megoldásokra vonatkozik, a megoldásokkal kezdődik. A társadalom és az annak parancsait közvetítő nyelv kész, "az állam adminisztratív kartotékaiból" kikerülő problémákat "ad" a kezünkbe; ezek "megoldására" kényszerít bennünket, szűk játékteret hagyva. Mindez szolgaságban tart bennünket. A valódi szabadság abban áll, hogy magunk dönthetünk problémákról, mi fogalmazhatjuk meg őket: ez a "félig isteni" hatalom vezet a hamis problémák kiküszöböléséhez és a valódi problémák teremtő felvetéséhez. A bergsoni filozófia módszere az intuíció. Az intuíció nem érzés, nem is inspiráció vagy homályos vonzódás, hanem kidolgozott módszer, sőt: a filozófiatörténet legkidolgozottabb módszereinek egyike.

Gilles Deleuze - Félix Guattari - Mi ​a filozófia?
Qu’est-ce ​que la philosohie?Az 1991-ben megjelent (Mi a filozófia?) a Deleuze–Guattari szerzőpáros legismertebb és legolvasottabb könyve. Az 1968-as francia diákmegmozdulások egyik szimbolikus eseménye Gilles Deleuze és Félix Guattari találkozása, majd a barátságukból születő közös alkotások sora. A mintegy két évtizedes együttes munka utolsó szisztematikus művét tarthatja kezében az olvasó. Mi a filozófia?A természetesen nem csak a filozófia mibenlétéről szól: a szerzőpáros különböző tudatformák (filozófia, logika, tudomány, művészet) vizsgálatán keresztül a filozófiai gondolkodás alapfeltételeire kérdez rá. A könyv utolsó nagyobb fejezetében a művészet érzéki rehabilitációja, egy komplex és újszerű művészetfilozófia körvonalai bontakoznak ki. A szerzők álláspontja szerint a filozófiát nem illeti meg különleges hely, státusa mellérendelő. Mind a tudomány, mind a filozófia, mind a művészet gondolkodik, de mindegyik másképpen: a filozófia feladata, hogy fogalmakat teremtsen, a tudomány tételeket hoz létre, míg a művészet az érzeteken keresztül láttatja a világot. Gilles Deleuze (1925–1995) francia filozófus, esztéta, filmteoretikus Félix Guattari (1930–1992) pszichoterapeuta, filozófus, politikai aktivista

Gilles Deleuze - Francis ​Bacon
Kafkához ​hasonlóan a gerincoszlop Bacon számára sem más, mint egy kard a bőr alatt, amit egy hóhér csúsztatott egy ártatlan alvó testébe. Gilles Deleuze (1925-1995) a kortárs francia filozófia nagyhatású gondolkodója 1969-ban írt egyik fő művét, Az érzet logikáját az erőszaknak, rombolásnak, enyészetnek kitett emberi test zseniális angol festője, Francis Bacon (1909-1992) műveinek szentelte. Deleuze Bacont nem "az apokalipszis udvari festőjének", hanem a "borzalom helyett a kiáltást" megfestő művésznek látta. A tanú és a látvány viszonyának mély elemzése is e könyv.

Gilles Deleuze - Az ​idő-kép - Film 2.
A ​filmművészet nagy alkotói egyenrangúak nemcsak a festőkkel, építészekkel és zenészekkel, de olyan gondolkodókkal is, akik fogalmak helyett mozgás-képekben és idő-képekben gondolkodnak. A jelentéktelen művek hatalmas aránya a filmgyártásban nem mond ennek ellent: nem rosszabb ez az arány, mint másutt, igaz ugyan, hogy gazdasági és ipari következményei összehasonlíthatatlanok más területekéivel. A film a művészet és a gondolkodás történetének szerves része.

Gilles Deleuze - Hume ​és Kant
Kötetünk ​együtt jelenteti meg Gilles Deleuze Hume-ról és Kantról szóló - eredetileg külön könyvekként kiadott - elemző tanulmányait. "Az igazi dualitás Hume-nál nem az affekció és az ész, a természet és a mesterséges intézkedés között húzódik, hanem a természet egésze, beleértve a mesterséges intézkedéseket is, és a szellem között, amelyet ez az egész afficiál és meghatároz." /Empirizmus és szubjektivitás/ "Világosan látszik, mely ponton szakít Kant Hume-mal. Hume jól látta, hogy a megismerés szubjektív elveket implikál... Ezek az elvek azonban számára csak az emberi természet elveinek tűntek, vagyis az asszociáció pszichológiai elveire gondolt, melyek saját képzeteinkre vonatkoznak. Kant átformálja a problémát: annak, mai oly módon mutatkozik meg a számunkra, hogy egy Természetet formál, szükségszerűen ugyanolyan típusú elveknek (sőt, mi több, ugyanazoknak az elveknek) kell engedelmeskednie, mint amelyek képzeteink lefolyását irányítják."

Gilles Deleuze - Spinoza
Spinoza's ​theoretical philosophy is one of the most radical attempts to construct a pure ontology with a single infinite substance. This book, which presents Spinoza's main ideas in dictionary form, has as its subject the opposition between ethics and morality, and the link between ethical and ontological propositions. His ethics is an ethology, rather than a moral science. Attention has been drawn to Spinoza by deep ecologists such as Arne Naess, the Norwegian philosopher; and this reading of Spinoza by Deleuze lends itself to a radical ecological ethic. As Robert Hurley says in his introduction, “Deleuze opens us to the idea that the elements of the different individuals we compose may be nonhuman within us. One wonders, finally, whether Man might be defined as a territory, a set of boundaries, a limit on existence.” Gilles Deleuze, known for his inquiries into desire, language, politics, and power, finds a kinship between Spinoza and Nietzsche. He writes, ""Spinoza did not believe in hope or even in courage; he believed only in joy and in vision . . . he more than any other gave me the feeling of a gust of air from behind each time I read him, of a witch's broom that he makes one mount. Gilles Deleuze was a professor of philosophy at the University of Paris at Vincennes. Robert Hurley is the translator of Michel Foucault's History of Sexuality.

Gilles Deleuze - Spinoza ​és a kifejezés problémája
Baruch ​(vagy Benedictus) Spinoza (1632-1677) az egyetemes filozófiatörténet legnagyobbjainak egyike. Életművéről, kivált főművéről, az Etikáról (legutóbb: 9722017) magyarul is számos mű jelent meg. Régebben ontológiája állt a róla szólók figyelmének középpontjában (az egyetlen, Isten vagy a természet, szubsztancia tana), később az első igazán kritikai bibliai exegézist végző került a figyelem reflektorfényébe, napjainkban konferenciák és tanulmánykötetek elsősorban a zseniális politikai gondolkozót vizsgálják benne. A posztmodern egyik pápája, Gilles Deleuze azonban szakít minden korábbi Spizona-képpel. Nem érvényteleníti őket, egészen egyszerűen őt más ragadja meg, más foglalkoztatja Spinoza-ouvre-jében. Nem függetlenül a posztmodern filozófia nyelvi reflektáltságától, attól a koncepciótól, hogy a referalitás (a valóság "visszatükrözése") éppen nem kézenfekvő, sőt alighanem teljesen téves ismeretelméleti modell, Deleuze-t az foglalkoztatja, amit Spinoza (elsősorban Etikájában, de egyebütt is) a kifejezésről, az általa fölismert "igazságok" (a szubsztancia, az immanencia, a moduszok elmélete stb.) kifejezésének moduszáról (nem azonos a létmoduszokkal) mond. Ez az üzenete a spinozai életműnek meglehetősen rejtve maradt (többek közt ennek kapcsán alakította ki Leo Strauss az ezoterikus beszédmódtól való elméletét), ám Deleuze számára ez az elsőrendűen fontos. Nézetei persze nem maradnak meg Spinozánál (nem Spinoza-monográfiát ír), tulajdonképpen a monográfia címszereplője ürügyén a posztmodern beszéd- és kifejezéselmélet alapjait rakja le, különös tekintettel annak szembenállására az (angolszász) analitikus filozófia argumentáció-elméletével. - Kitűnő, nagy hatású mű, ám elsősorban szakemberek, a filozófiatörténetben is, a mai filozófiai vitatémákban is járatosak olvasmánya.

Gilles Deleuze - A ​mozgás-kép - Film 1.
A ​filmművészet nagy alkotói egyenrangúak nemcsak a festőkkel, építészekkel és zenészekkel, de olyan gondolkodókkal is, akik fogalmak helyett mozgás-képekben és idő-képekben gondolkodnak. A jelentéktelen művek hatalmas aránya a filmgyártásban nem mond ennek ellent: nem rosszabb ez az arány, mint másutt, igaz ugyan, hogy gazdasági és ipari következményei összehasonlíthatatlanok más területekéivel. A film a művészet és a gondolkodás történetének szerves része.

Gilles Deleuze - Nietzsche ​és a filozófia
Nietzsche ​filozófiáját nem értjük meg, ha nem vetünk számot lényegi pluralizmusával. És valójában a pluralizmus ( másként nevezve empirizmus) egyet tesz magával a filozófiával. A pluralizmus sajátosan filozófiai, a filozófia által feltárt gondolkodásmód: a szabadság egyetlen kezese a konkrét szellemben, az egyedüli princípiuma egy erőszakos ateizmusnak. Az istenek halottak: de a nevetésbe haltak bele, amikor a fülükbe jutott a hír, hogy egy isten kijelentette, egyedül ő létezik csupán.

Kollekciók