Ajax-loader

Zachar József könyvei a rukkolán


Zachar József - A ​mi huszadik századunk
Leírás: ​Jelen kötet már a címével felveti a kérdést, lehet-e, kell-e még az oly viharos XX. századi magyar történelemről újabb önálló művet írni, miután már könyvtárnyi alkotás született meg mindhárom - itt sorsfordítóként középpontba állított - esztendővel kapcso­latosan is. Ez a kötet válasz erre. Igen, határozottan vállalt nemzeti érzelmű feldolgozásra még mindig szükség van, papírra kell vetni, mi is történt velünk valójában. Ezek az írások elsődlegesen a XXI. századból eddig eltelt néhány esztendő hazai politikai bukdácsolásait tapasztalva, az ehhez görcsösen ragaszkodók részéről a hatalomgyakorlás jelen irányvonalának igazolására mutatkozó, a múlt meghamisítását is felhasználó hazugságözön ellenhatásaként születtek meg. Végleg fel kellett ismernünk, hogy a nemzetközi kommunista Saulusokból nemzetközi demokratikus Paulusok lettek, a változás csupán annyi, megtagadott nemzettestvéreik feletti hatalmukat immár nem orosz szuronyokkal, hanem amerikai bankokkal biztosítják. Nekik sem a kommunizmus szóban rejlő általánosan közös, sem a demokratizmus fogalom által lefedett népuralom meghatározáshoz nincs közük. Hatalmuk továbbra sem a nemzetakaratot testesíti meg, ezért az ezt igazolni szándékozó, múltat, jelent, jövendőt tekintve egyaránt megtévesztő tanításaikat tapasztalva, nem hallgathatunk tovább. Ezekkel a mindenünnen visszaköszönő hamis nézetekkel szemben a múltbéli eseményeket illetőn feltétlenül indokolt a már megjelent, de elfeledett, vagy még levéltárakban, irattárakban elfekvő forrásokhoz visszanyúlni és azok tükrében, azokra építve a valós összefüggéseket bemutatni. Hiteles csak az a történelmi mű lehet, amely - miként reményünk szerint ez is - így tesz. * „A MI HUSZADIK SZÁZADUNK” című ezen kiadványt az 1918, 1944 és 1956 - os évek eseményei, az orosz szuronyok helyett az amerikai bankok által biztosított hatalom gyakorlás eszközei, a valós összefüggések iránt érdeklődő olvasóink figyelmébe ajánljuk

Zachar József - Habsburg-uralom, ​állandó hadsereg és magyarság 1683-1792
Hány ​magyar tisztből lett tábornok a Habsburg-birodalom hadseregében? Mennyi hadiadót fizetett a bécsi udvarnak a magyar lakosság a 18. században? Elismerték-e a magyarok hőstetteit az osztrák generálisok? Ilyen és hasonló kérdésekre keresett választ Zachar József, a neves hadtörténész a Habsburg-uralom, állandó hadsereg és a magyarság 1683-1792 című könyvében. Zachar József 1986 és 1995 között az Osztrák Hadilevéltárban a magyar részleg vezetője volt, így kilenc éven át alkalma volt, hogy adatokat gyűjtsön a magyar hadtörténelem e homályos időszakával kapcsolatos kérdések megválaszolásához. Zachar József új könyvével - amelyben több mint tízévi hadtörténeti kutatásait összegezte - bebizonyította, hogy vannak még „fehér foltok” a magyar hadtörténelemben, amelyeket elfogultságok nélkül, a történelmi tények tiszteletben tartásával kell a továbbiakban is elemezni.

Zachar József - "Egy ​ezred évi szenvedés"
Jézus-hitű ​magyar szerző magyar szellemű, a teljes magyar múltat felölelő művét veszi kezébe az olvasó. Ez szakítva a hagyományos politikatörténeti korszakolással, a sajátos magyar Kárpát-medencei keresztút tizennégy stációját mutatja be a hadifejlemények tükrében. Az ezeregyszáz esztendős államiság állandó fegyveres küzdelmének középpontba állításával a nemzet minden külső és belső veszély ellenére érvényesült túlélése kap hangsúlyt. Az így nyert önismeretnek kell erősítenie a mára nyolc államiságba és jelentős szórványba szorított magyarság önbecsülését és az önrendelkezésbe vetett hitét. E szokatlan, egyszemélyes összefoglalásra négy évtizedes kutatómunka és felsőoktatási tapasztalat alapján vállalkozott a tudományág egyik jelentős magyar egyénisége, Zachar József, Zrínyi Miklós-díjas hadtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia (történelemtudományok) doktora, az Eszterházy Károly Főiskola egyetemi tanára, korábban a HM Hadtörténeti Intézet, Levéltár és Múzeum tudományos főigazgató-helyettese. A szerző számos más külföldi és magyarhoni tudományos egyesület volt és jelen tisztsége mellett a Magyar Hadtörténészek Nemzeti Bizottságának elnöke. A nagyszámú, más országbeli és hazai szaktudományos előadás és publikáció után ezúttal népszerűsítő formát választott, hogy megossza gazdag ismereteit nemzettársaival, remélt olvasóival. A Heraldika Kiadó ajánlja ezt az áttekintést a szerző volt és jelen tanítványain túl mindenkinek, aki szeretne olvasmányos stílusban hiteles képet kapni a magyarság múltbéli szenvedéseiről, hogy a jelen viszontagságai között lelki támaszban részesülve, ezáltal a jövőbe vetett hitet nyerjen.

Zachar József - Póka-Pivny Aladár - Az ​amerikai függetlenségi háború magyar hőse
1944. ​szeptember 16-án bocsátották vízre a floridai Jacksonville-ben a Kováts Mihály nevű hajót, amely azonnal bekapcsolódott a fasiszták elleni háborúba. 1955. április 15-én az Amerikai Egyesült Államok szenátusa május 11-ét Kováts Mihály-emléknappá nyilvánította. 1978. január 6-án Cyrus Vance külügyminiszter Budapesten, az Országházban így beszélt: ...Fiatal köztársaságunk, amely függetlenségi harcát vívta, hálával fogadta Kováts Mihály ezredest, aki segített George Washington tábornok lovassági alakulatainak megszervezésében és kiképzésében. Kováts ezredes életét áldozta az amerikai függetlenségért Dél-Carolinában, a charlestowni csatában. 1979-ben Karcagon, a Győrffy István Nagykun Múzeumban Kováts Mihály életét bemutató kiállítás nyílt, amelynek rendezésében részt vállalt a Hadtörténelmi Intézet és Múzeum, valamint a Magyarok Világszövetsége is. Talán e néhány mozaik után is kialakult az olvasóban a kérdés: ki ez az ember, akiről hajót neveznek el, akinek halálának napját emléknappá nyilvánítja az amerikai szenátus, akiről megemlékezik az Egyesült Államok szenátusa, akinek életéről kiállítás nyílt. Ezekre a kérdésekre is válaszol az a két kontinensre kiterjedő kutatómunkával összeállított életrajz, melyet Zachar József az 1974-ben elhunyt Póka-Pivny Aladár tudományos hagyatékának felhasználásával, saját magyarországi, ausztriai és németországi kutatásaira támaszkodva írt.

Zachar József - Csaták, ​hadvezérek, katonák a XVIII. században
Az ​olvasó hadtörténeti keretekbe foglalt művet vesz a kezébe, amely felidéz egy rég letűnt, elfelejtett és máig kevéssé ismert korszakot. Már a másfél-két évszázaddal ezelőtt lezajlott polgári forradalmak számára is a klasszikus ancien régime, azaz a leküzdendő, régi rendszer megtestesülése volt a XVIII. század. E század gazdasági-társadalmi-politikai-hatalmi-ideológiai-művelődési valóságát pedig Európa nagy részében talán éppen a következő három fő jellemző határozta meg: a feudális viszonyok továbbélését lehetővé tevő abszolút monarchia, az ennek az uralmi rendszernek a hatalmi bázisát jelentő állandó hadsereg és az e haderővel vívott, a kialakított hatalmi szféra megőrzését vagy kiterjesztését célzó, "örökösödésinek" nevezett, egymást érő dinasztikus háborúk sorozata.

Zachar József - Idegen ​hadakban
A ​XVIII. század a gyakran fellángoló dinasztikus háborúk kora. Az új hadművészeti elveken szerveződő, nagy létszámú állandó hadseregekben megjelenik a huszárság, mint csapatnem. Meghonosítói mindenütt főleg magyarok, akiket egyrészt az emigráció kényszerűsége juttatott idegen földre, másokat a kalandvágy és a katonai karrier lehetősége csábított. A század háborúit három katonanemzedék harcolja végig idegen hadakban. Róluk szól e kötet, akik méltatlanul kívülre kerültek az itthoni hadtörténetírás látóköréből. Emléküket, kimagasló katonai erényeiket a „választott” haza ma is számon tartja. Tegyük ezt mi is.

Zachar József - Franciaország ​magyar marsallja, Bercsényi László
Bercsényi ​László a Rákóczi-szabadságharc katonai vezetőjének, Bercsényi Miklósnak a fia, a fejedelem „társ-híveként” kezdte pályáját, s fegyveres szolgálata során kapitány lett. A bukást követően követte szeretett fejedelmét Lengyelországba, ahonnan a szövetségesnek tekintett Francia Királyságba távozott. Ott kamatoztatta mindazt a tudást, amelyet fiatalon szülőföldjén magáévá tett, ott fejlesztette tovább kivételes tehetségét, ott vált kora neves hadvezérévé. 46 esztendei francia szolgálata alatt 14 hadjáratban vett részt, mint a huszárság első számú szakértője, majd 1743-tól főfelügyelője. Pályája csúcsán egyetlen magyarként bekerült a francia történelemben a legmagasabb katonai méltóságot elért 323 személy közé: Franciaország marsalljává nevezték ki. A majd fél méter hosszú, elszórt aranyliliomokkal díszített, kék bársonnyal bevont marsallbotot 1758-ban személyesen vehette át XV. Lajostól. Miközben választott hazáját megszerette és mindenkor becsülettel szolgálta, soha nem felejtette el szülőföldjét. Haláláig készen állva várta egy új magyar szabadságharc kitörését, hogy vele katonáskodó honfitársai élén hazatérhessen. Egész életében követte francia jelmondatát: „Si tout est perdu, sauve l'honneur.” „Ha mindent elveszítesz, mentsd meg a becsületet.”

Kollekciók