Ajax-loader

Thiery Árpád könyvei a rukkolán


Thiery Árpád - Freytág ​testvérek
Thiery ​Árpád vallja a Freytág testvérek-ről: "Sok évig készültem a regény megírására. Alighanem írói pályám kezdete óta. Freytágék magyar család. Regénybeli történetük 1943-tól a hatvanas évek végéig tart. Ez már történelem, ilyenformán a Freytág testvérek történelmi regény is. Az ötvenes évek, az ötvenhat utáni konszolidáció, hatvannyolc eseményeinek története. Hagyományos családregény olyan értelemben is, hogy vezérlő eszménye a szabadság, igazság, a remény, a korlátlan hit mámoros önfeledtsége, a felelősség gyanútlan vállalása. Az életünk."

Thiery Árpád - Mentsük ​meg lelkeinket!
Thiery ​Árpád válogatott novelláit és az 1971-ben megjelent, ma már szinte fellelhetetlen Bábel volt Véménd című tényregényét tartalmazza a kötet. "Frank novellák"-nak nevezi az író szeretett figurája, Frank köré szerveződő történeteit, amelyek egymásutánisága szinte regénnyé formálja a ciklust. "Megpróbáltam eleget tenni az elhatározásomnak, de semmit sem tudtam száműzni magamból, amire megvetéssel kell hogy gondoljak. Így a kételyt sem válthatta fel a hit, a hiúságot a szerénység, a rendetlenséget az önfegyelem, a szomorúságot a remény öröme..." - vallja magáról a szemlélődő, magányos ember, miközben különösebbnél különösebb kalandokba keveredik. Vajon merre vezet az útja, kínálkozik-e számára lelki megnyugvás? Megleli önmagát? Véménd - bizonyos fokig jelképe annak a nehéz és bonyolult népvándorlásnak, amely a második világháború előtt, alatt s még utána is bizonytalan mozgásban tartotta Európa népeit. Az egymás mellett élő nemzetiségek "Bábel"-ében próbál eligazodni az író, amikor az egyszerű emberek gyakran drámai sorsán keresztül hűségesen és igazsággal követi a történelem, a társadalom változását egészen napjainkig.

Thiery Árpád - A ​gólzsák
"Gyerekkoromban ​a futball még tömegjáték volt. Iskolából jövet minden nap találtunk magunkban teret, parkot, zsákutcát, és rúgtuk a teniszlabdát, a rongylabdát, a kavicsot - ami éppen akadt. Bajnokságokat szerveztünk. Egy iskolaközi mérkőzés jelentőségével semmi sem ért föl. Miénk volt a salak, az aszfalt, a gyep, a park. Bizonyos, hogy vége a legendáknak. Átalakulóban van vagy már át is alakult az életünk, s vele együtt a játékhoz való viszonyunk. Átalakult a labdarúgás is. A grundoktól a stadionokig, a mezítlábas kisfiúk viselkedésétől a profivá lett világsztárokéig. A grundok megszűntek. A tereken autók parkolnak. A lakótelepek aszfaltozott játékketreceiben legfeljebb nyolc-tíz gyerek "döngeti" a labdát. Több nem fér el a ketrecben. Ma már más a divatsport, a szülők előkelőbb sportágakat választanak, a fiúk szakszerűen irányított edzésekre járnak. Az életük beosztva, szinte óraműszerűen zajlik. Van ebben valami lehangoló. S talán aggasztó is."

Thiery Árpád - A ​szabadság rongyosai
A ​regény története ma játszódik.Két barát újonc sorkatonáról szól, akik elhatározzák, hogy az emberséghez méltatlan bánásmód és a körülmények miatt megszöknek az alakulattól. Olyan ezredről van szó, amelynek egy évvel előtte a teljes vezetését leváltották, tiszteket fokoztak le, ítéltek el és helyeztek át, mert uralkodóvá lett a katonákkal való durva, embertelen bánásmód. A két katona egyike, Mettera Bálint az utolsó pillanatban gyávaságból meggondolja magát és marad. A másik, Bíró Géza leüti az őrt, elveszi a géppisztolyát, a lőszert, a kapunál lefegyverzi az ezredügyeletet, és túszul ejtve az ügyeletes tisztet egyébként a saját századparancsnokát, autón rnegszökik Első útja a menyasszonyához vezet majd onnan tovább kell szöknie. Kalandok sorát éli át, hogy végül egy ostoba félreértés folytán teljesedjen be a sorsa. Mettera a gyáva ember pszichózisnak összes hátrányával éli át a barátja halálát, és azokat a durva atrocitásokat, amelyek annál az alakulatnál, de máshol is honosak a mai napig, hogy aztán megsokallja, és végső, bátor tettre szánja el magát A regény izgalmas, fordulatos történet keretében, a civil háttér árnyalt ábrázolásával együtt, merészen mutatja be azt a szellemet amely a mai napig megvan a hadsereg sok alakulatánál. Nyíltan ábrázolja azokat a közvéleményben és a hadsereg vezetésében tapasztalt törekvéseket, amelyek humanizálni akarják a hadsereg szellemét és mindennapi életét.

Thiery Árpád - Rekviem ​Wolf Antalért és a többiekért
A ​Tanácsköztársaság hadseregében sok ösztönös fiatal forradalmár, anarchista lázadó vált a forradalom tudatos katonájává. Az izgalmas történet ezt a folyamatot ábrázolja. A kisregényt követő elbeszélések kiszélesítik időben azt az emberi, közéleti témakört, melyet a Rekviem nyit meg, s egészen napjainkig követik az egyre bonyolultabb szálakat.

Thiery Árpád - Benyovszky ​gróf
Minden ​hájjal megkent kalandor, netán álmodozó idealista? Lelketlen, kíméletlen zsarnok, Cortez, Alvaro, Pizarró kései utóda, vagy éppenség népének, a madagaszkári bennszülötteknek választott, jóakaratú és kiváló képességű uralkodója? Az egész világot bekalandozó magyar gróf, Benyovszky Móric alakja rendre fel-feltünedezik irodalmunkban. Mégis Thiery Árpád vállalkozása az első, amelyben a kétségtelenül nem mindennapi sorsú gróf élete a romantikus túlzásoktól mentesen mutattatik be. A szerző, ahol csak lehet - és ebben is úttörő a vállalkozás -, Benyovszky hiteles, először angol nyelven, Londonban, 1789-ben kiadott naplójára támaszkodik. Színes, érzékletes képekben elevenedik meg előttünk a 18. századi Oroszország és Szibéria, Benyovszky gróf kalandos életútjának első állomásai. Aztán a nehéz szökés, kalandozás a távol-keleti vizeken, majd a visszatérés Európában: immáron kész, kialakult tervvel egy leendő gyarmat ideális és emberséges kormányzatára... Bevezetésül, étvágygerjesztőnek legyen elég ennyi, valamint az az állításunk, hogy ez a Benyovszky életrajz nemcsak az eddigi leghitelesebb, leginkább korába ágyazott, de talán a legizgalmasabb is. Mert feszült, sodró cselekményszövése mellett megismerhetjük belőle a szerelmes de egyben családszerető, hús-vér férfit, az igazi Benyovszky Móricot is.

Covers_299393
elérhető
0

Thiery Árpád - A ​rend
Mindenütt ​történt velem valami fontos, amit nem fogok elfelejteni. Minden városhoz, faluhoz, utcához, házhoz fűz valami. Visszagondolva: a riporter látszólag sehol sem találta helyét, nyugtalanul járt-kelt, mégis otthonos volt mindenütt, ahol megfigyelhette az embereket. Amit pedig megismert és elfogadott, azt azóta is sajátjának érzi. Küzd érte. Tisztán és még mindig gyanútlanul. Az utazás és a megismerés felér a szülőházzal, és így nyugodt lelkiismerettel írhattam "A rend" című riportomban: ".. szülőföldemnek érzek ebben az országban minden talpalatnyi helyet, ahol tanulhattam valamit, ahol barátokra, szeretetre és jóindulatra találtam, ahol azon a nyelven beszéltek, mint én... ahol mindig éreztem és érezhettem, hogy a hazámban élek..." Kisebb megszakításokkal huszonegy éves korom óta írok riportokat. Napilapokba, folyóiratokba. Sokat köszönhetek régi mestereimnek. Talán nem is tudják, hogy mennyit tanultam tőlük. Nem is sejtik, hogy mennyit tanulhattam tőlük. A riport engem mindig megerősített társadalmi elkötelezettségemben és indulatomban is, hogy az író közéleti küzdelmeiben végül is van valami reményteljes és biztató. Megerősített a küzdelemben - az igazságért és a boldogulásért. A riport mindig segített abban, hogy a valóságot a maga teljességében és összetettségében láthassam. Novelláim, regényeim, történeteim, hőseim sejtjeiben állandóan ott működik a valóság ereje. Ez az erő az, amely írás közben a képzelet messzeségébe repít. Sokat köszönhetek a riportnak. A megfigyelés művészete.

Thiery Árpád - Úszó ​partok
A ​regény 1956-ban játszódik. "Kívül voltunk minden olyan kör hatósugarán, amit ember húz a másik ember köré. Semmink sem volt már, a szó világi értelmében, kivéve az életünket..." - mondja a történet végén a regény főhőse, túl a drámai események és egy szenvedélyes szerelem kábulatán. Az őt türelmesen végighallgató újságíró pedig így tűnődik Testvér András története és sorsa fölött: "Ki ez az ember, aki egy olyan helyzetben látott meg engem, amire nem szívesen gondolok vissza, most pedig egy véletlen találkozás nyomán érthetetlen nyíltsággal tárta föl előttem az életét, a történetet pedig úgy fejezte be, mintha... rájött volna a kapcsolatok teljességének a nyitjára, amit én, már-már mániákusan beférkőzve mások bizalmába, hiába kutatok... Már sejtem hogy e titok feltárásából valami lényeges momentum mindig hiányzik, és tökéletességem az oka, hogy ennek a nyitjára soha rá nem jöhetek..." A regény az emberi kapcsolatok életbe vágó fontosságát és bonyolultságát kutatja egy fiatalember sorsának tükrében: a szerelem szenvedélyében, a történelmi helyzet megpróbáltatásaiban a barátság nemes fényében, az ember és ember közötti szüntelen közeledés és távolodás titkainak vizsgálatában.

Thiery Árpád - Királynék ​városa
Egyszerre ​belülről és kívülről...Ez a szociográfiai megközelítésmód egyik műfaji lényege, és ezt sikerült megvalósítania Thiery Árpádnak Veszprémről szóló könyvében. Egyszerre tudott ugyanis meghitt otthonossággal és a tér- és időbeli távlat biztosította tárgyilagossággal mozogni városában, amelyhez életének és pályájának egy meghatározó szakasza kötötte. A bennszülöttek elfogultsága nélkül van otthon e városban, melynek "felfedezésére" vállalkozik. Szerencsés csillagzat alatt - tegyük hozzá azonnal! Hiszen a "felfedező" író és újságíró egy személyben. Író, aki szabad kézzel formálhatja fikcióvá a valóságot, s újságíró, aki a valóságot fogja vallatóra, hogy tényeket közöljön, informáljon. Írói szubjektivitás és újságírói objektivitás keveredik tehát - a műfaj diktálta szigorú arányokban - e könyvben. Thiery Árpád "saját" Veszprémje sohasem tolakodik az előtérbe, csak ott és annyira van jelen, hogy megértesse az olvasóval: e "saját" Veszprém elengedhetetlenül szükséges volt ahhoz, hogy a szerző immár a szociográfus szemével fedezze fel - újra - városát. Veszprém nem egyszerűen egyik vidéki városunk a sok közül. "Felfogás és homályos elvi indítékok alapján mondják munkásvárosnak, egyetemi városnak, turistanevezetességnek, közigazgatási központnak, diákvárosnak, a vegyipari kutatás városának. Noha bizonyos mértékben valamennyi érvényes, egy se meghatározó. Veszprém egy a közepes magyar városok közül, amelynek ahhoz, hogy nagyváros lehessen, mindenekelőtt erős iparra és magasan képzett értelmiségre van szüksége" - írja Thiery Árpád. Bonyolult konglomerátum; múlt, jelen és jövő egyszerre van jelen nemcsak e kiragadott tömör jellemzésben, hanem az egész könyvben. Hiszen a szerző élő szervezetet vizsgál, erről készíti rétegfelvételeit. Rokonszenves írói alázattal vállalja fel a cicerone szerepét; hol üzemlátogatásra, hol vári sétára, hol történelmi emlékhelyek, dokumentumok felkutatására, hol futurológiai kirándulásra invitál. Ajtókat nyit meg előttünk, azokhoz, akik e város életéről, fejlődéséről felelősen döntenek, illetve hétköznapjait formálják. Dokumentumokat tár fel a múltból, visszaemlékezéseket szembesít a történelmi tisztánlátás igényével. Gondokról, konfliktusokról szól, mert tudja, hogy ezek feltárása és ütköztetése az első és elkerülhetetlen lépés a problémák, ellentmondások meg- és feloldása felé. Mert Thiery Árpád könyve meggyőzően érzékelteti, hogy a "királynők városának" patinás múltjánál csak egy izgalmasabb: a jövője. Ennek alapkőletételéről szól ez a könyv.

Thiery Árpád - Bábel ​volt, Véménd!
Egy ​belső világában egyszerre távoli és közeli magyar falu gondolkodását, érzelmeit, gyanakvásait, vágyait, törekvéseit, lakóinak életét tárja fel. Véménd egyszerre riasztó jelzése annak a gyűlölködésnek, ami volt, a háborútól és az uszítástól szított alantas érzelmeknek, amelyek századunk Európájában halálos gyűlölettel állította szembe az embereket. S Véménd jelképe annak a nehéz és bonyolult népvándorlásnak is, amely a második világháború előtt, alatt s még utána is bizonytalan mozgásban tartotta Európa népeit. De a falu mai élete megnyugtató bizonyítéka, hogy a sebek - ha nehezen, egyenetlenül is - gyógyulnak, és elkezdődött a lelkek megnyugvása.

Thiery Árpád - Csillagáztatás
Noha ​úgy tűnhet, hogy Csányi hadnagy alakja véletlenül született, a regényalakok nem véletlenül és elvonatkoztatva lépnek elő az író műhelyéből. Így történt ez Csányival is. Nem találok erre hitelt érdemlőbb bizonyítékot, mint a gondolkodó és esendő fiatal katonatiszt töprengését: „… Egy idő óta önmagát figyelve megállapította, hogy felfogásában, érzésekben, etikában, cselekvésben, vagyis általában és valóságosan másképpen ítéli meg az embereket, mint azelőtt. Másfajta következtetéseket is von le. Megértette, hogy amíg sokan a könnyebb ellenállás felé sodródnak, sőt sodortatják magukat, minden különösebb szívfájdalom nélkül hanyagolják el közösségi teendőiket, s mondanak le olyan elképzelésekről, amelyek a társadalom és az ember megváltoztatását szolgálhatnák, s amelyre sokan fel is esküdtek – addig ő romantikusan kapaszkodik az emberi tisztaság, az örökös remény, a haladás, az egymás megsegítésének árbocába, mint egy viharba került hajós. A katonai élet szolgálat, szokta magának mondogatni, itt mások a célok és a formák, és némely fogalmaknak más a jelentésük is. A katonai hivatás nem választható el a civil élet normáitól, de lényegénél fogva annál sokkal puritánabb. Nekem a katonai pálya, a laktanya, egy jó parancs sikeres végrehajtása, egy feszes mozdulat vagy nyílt tekintet, egy katonának a belső megismerése olyan, amiért érdemes minden értéket és energiát bevetni. Nyilván fanatikus vagyok, de más nem lehetek, hisz a hivatásból ez jutott részemül…” Thiery Árpád

Thiery Árpád - Évszakok
Az ​évszakok: tizennégy év egy ember életéből. A legszebb és legnehezebb évek, attól a pillanattól fogva, amikor kilép a kamaszkor ártatlan, játszi fényhomályából a felelősségteljes döntések, cselekedetek, állásfoglalások szigorú világába, addig a súlyos pillanatig, amikor számot kell vetnie eddigi életével, szembe kell néznie újra az eszmével, amelyre életét föltette, és újra, életre szólóan igent vagy nemet kell mondania rá. A regény hőse 1943-ban, húszévesen, egy Don-menti tábori kórház ágyán, a halálveszedelemben sejti meg először, hogy az embernek utolsó leheletéig ragaszkodnia kell méltó elhatározásához, embersége zálogához. Máté nem felejti el többé ezt a pillanatot. És soha nem felejti a leckét: tarts ki és tedd, amit tenned adatott. Ami a kezdet kezdetén csak sejtés volt, később egyre világosabb felismeréssé nő benne: csak így lehet, így szabad élni. Így nő fel ő maga is. Így lesz kommunista. És így dolgozik mindig, mindenütt, ahová a sorsa, tehetsége állítja, vagy ahová a vak véletlen veti: bányában, vezetőként vagy az internáló táborban. Az ember válhat olykor külső körülményei foglyává, de gondolataiért, érzéseiért ilyenkor is maga felel: a kezét megköthetik, a lelkiismeretét nem - ezt vallja Máté, ezt mondja Máté teremtője, az író e drámaian szerkesztett, tömör és szép regénnyel, amely a Szépirodalmi Könyvkiadó felszabadulási pályázatán díjat nyert.

Thiery Árpád - Az ​örökség legendája
A ​valóságos eseményeken alapuló, a negyvenes években játszódó kerettörténetbe ágyazott, kalandos, izgalmas mű a XVII. századi Franciaországba és Velencébe vezeti az olvasót. Jean Thierry, a champagne-i kisnemes lázadó szellemű fia, miután megszökik a párizsi líceumból, Itália felé veszi az útját. Élete során hatalmas vagyonra tesz szert. A történetet két szerelem lírai szálai szövik át. Jean Thierry különös végrendelete évszázadokon át tartó, máig lezáratlan pereskedést indít el a leszármazottak között. A regény a családi legendát, Jean Thierry kalandos életét, vagyonának történetét eleveníti fel.

Thiery Árpád - Hosszú ​szökés
Bálint ​egy dunántúli nevelőintézetből szökik meg, nem először. Apja katonát szeretett volna nevelni belőle, de ő nagyon is álmodozó, még tizenöt évesen is a Micimackó a kedvenc könyve. Sok szeretetre volna szüksége, de a körülmények nem kedveznek neki: anyja korán meghalt, apja egy fiatal, az anyai szerepre nem nagyon alkalmas nőt vesz feleségül. Bálint saját képzeletvilágába menekül, autóversenyekről ábrándozik. Magánya a szökés napjaiban is alig-alig oldódik. Egy kislány révén nyaraló tizenévesek társaságához csapódik, de ez a kapcsolódás sem jelent kiutat, a kaland autólopásba, karambolba torkollik. Egyedül Anna jelenti számára a megoldás lehetőségét, ez a szerelem az egyetlen szál, melyet követve az ábrándok mélyvizéből a való élet fényébe emelkedhetik.

Thiery Árpád - Szerelmes ​korallok
A ​dunántúli város egyik öreg házában két család él: a Kozák és a Cseh család. Kozák Simon régi mozgalmi ember, de megöregedve lassan kikopott az egyre összetettebb közéletből. Cseh András fodrász, de hányatott élete során Dunaújvárosban is dolgozott. A két család viszonyát az apák ellentétei, a múlt nehéz örökségei terhelik, az a sok visszahúzó erővel is telített tudati világ, amely felhalmozódott az emberekben. Ebből akar kitörni Kozák Áron és Cseh Jolán a jövő felé. Szerelmükben, a felnőttéletben tett első lépésekben egészségesebb, emberibb tartalmak nyilatkoznak meg.

Thiery Árpád - Tériszony ​változatokkal
Solti ​András a regény főhőse, átlagos fiú. Céljai, tervei éppoly szertelenek és kialakulatlanok még, mint a többieké. " Mániája " az autó. A kamaszember életének " nehéz " éveit tapossa. Nem a felnőtté válás ideje még ez, hiszen egy tizenöt esztendős fiú esetében az meglehetősen messze van, de nagyon fontos változások időszaka. Hősünk, alighogy kilép az általános iskolából, új társakra, új barátokra lel. Új élmények érik, új helyzetekben találja magát. A helytállás nem egészen ugyanazt jelenti, mint annak előtte. Változik körülötte az olyan fogalmak jelentése is, mint a hősiesség, a barátság, a szerelem. Átalakulóban van a példakép is... Felejthetetlen életkor ez, amikor még mindennek teljes szívvel tud örülni az ember, s a legcsekélyebb sérelem vagy csalódás is borzasztó kegyetlenül fáj.

Thiery Árpád - Miközben ​a Jóreménység-fok felé haladtunk...
Az ​elbeszéléskötetet egyetlen hős, Frank személye formálja összefüggő egésszé. Frank, ez az örökké úton levő újságíró, ez az érzelmes-szerelmes, ez a múltjához és emlékeihez egyszerre hűtlen és ragaszkodó, kissé korosodó fiatalember nem ismeri a megállapodottságot. Élete állandó változás: ismerkedések és búcsúzások sorozata. Kalandjaiból megragadhatóan rajzolódik elő jelleme, természete s ezzel együtt a világhoz való viszonya is. A világ Frank értelmezésében bonyolult, és minduntalan váratlan meglepetésekkel szolgál. Egyszerre jó és rossz, szánalmas és szeretetre méltó, akárcsak az emberek, akikkel a sors Frankot összehozza. A kötet minden írásában felmerül a kérdés: az élet szakadatlan változásai közben képesek vagyunk-e hűek maradni másokhoz és önmagunkhoz? - Frank nem talál más megoldást, mint saját tiszta ítélőképességének, elfogulatlanságának őrzését, amellyel együtt jár a lelkiismeret-furdalás, a hűtlenség örökös érzése is...

Thiery Árpád - Freytágék
Fényes ​családi régmúlt és emberpróbáló jelen, kényszerű választások és hit a jövőben, felemelkedések és zuhanások, széthullás és összetartozás, felkínált karrier és bármi helyzetben megőrzött emberi tisztesség sokszor kibékíthetetlennek tetsző ellentétei feszülnek a klasszikus családregények hagyományai szerint formálódó történetben. A Freytág testvérek hol egymásba kapcsolódó, hol szétváló életútját követve, az író nyílt őszinteséggel ábrázolja a lassanként történelemmé ülepedő közelmúlt: a háború s a mostanában oly sokat emlegetett ötvenes évek eseményeit. Egyúttal föleleveníti az akkor ifjú nemzedék nagy pillanatait és válságokkal nehezített önmagára eszmélését. A szabadság, a nagy remények, a korlátlan hit mámoros önfeledtségét, az építés magával sodró lendületét, a felelősség gyanútlan vállalását, a türelmetlenséget és a tekintet nélküli, elszánt jobbító akaratot, a valósággal való szembesülés keserves folyamatát s benne a bizalom fokozatosan töréssé mélyülő hajszálrepedéseit feledni nem tudókat és kiútkeresőket. - ez vajon egy és ugyanaz a F. testvérekkel?

Kollekciók