Bertha Zoltán könyvei a rukkolán

Bertha Zoltán - Kányádi Sándor válogatott versei
Kányádi Sándor közösségi költő, illetékesnek tudja magát egy emberközösség dolgaiban. A modern lírikusok nagy veszedelmétől, a magányos elszigetelődéstől sohasem kellett tartania, költői világa mégsem lehet harmonikus. Verseire sötét árnyékok vetülnek, annak az emberi közösségnek történelmi létét látja veszélyeztetve, amelynek hűséget fogadott. Az erdélyi magyarság anyanyelvének, anyanyelvi kultúrájának lassú háttérbe szorulását tapasztalja. Felelősségtudattól vezetve vállalja a történelem tanújának szerepét, megoldásokra váró gondokkal és derengő reményekkel vet számot költői vallomásaiban. (Pomogáts Béla)

Bertha Zoltán - Görömbei András - A ​romániai magyar irodalom válogatott bibliográfiája, 1971-1980
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bertha Zoltán - Bálint ​Tibor
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bertha Zoltán - Sorsmetszetek
A ​debreceni irodalomtörténész tanulmánykötetében fontos problémakörként jelenik meg a nemzeti irodalmi paradigma mibenléte, a hagyományok átörökíthetőségének kérdése: hogyan hullnak ki életművek a kollektív emlékezetből, és vesznek el tanulságaikkal együtt. Illetve az, hogy valóban elvesznek-e, és szembeállítható-e bármi is a minden értéket elmosó feledéssel. E kérdéskör mentén ír Ady népszerűségéről és későbbi - köztük kortárs - íróink Ady-élményéről - továbbá Németh Lászlóról, Sütő Andrásról, Lászlóffy Aladárról, Utassy Józsefről, Nagy Gáspárról és napjaink a csángómagyar, kárpátaljlai és felvidéki magyar irodalmáról.

Bertha Zoltán - Fekete-piros ​versek költője - Kányádi Sándor
A ​2004-ben a 75. születésnapján sokak által megünnepelt Kányádi Sándor ma az egész magyar nyelvterületen, a légszélesebb olvasóközönség körében (de idegen nyelvekre fordított verseinek nagyszámú kötete révén sok más országban) is az egyik legközismertebb, legnépszerűbb - és klasszikusként megbecsült alakja kortárs irodalmunknak. Több mint fél évszázadot átölelő lírája olyan vallomásos sorsköltészetként is értelmezhető, amelyben a személyiség élményi-hangulati változásai katartikus erővel sűrítik magukba és sugározzák át a sajátos székelyföldi, erdélyi és romániai (és általában az elszakított) magyar kisebbségi, sőt a teljes Kárpát-medencei és egyetemes magyar nemzeti-közösségi életérzések legmeghatározóbb fajtáit. Ez a kis könyv ennek a kiemelkedő életműnek néhány jellegzetes vonását igyekszik felvillantani. Jelezni - s talán felnövekvő diáknemzedékek számára is tudatosítani -, hogy magyarság és emberség, erdélyiség és európaiság, hagyomány és modernség vagy erkölcs és esztétikum elválaszthatatlanul összetartozó fogalmak, ha olyan szellemi-művészi értékminőségben összegződnek, amely Kányádi Sándor írásművészete által is mindnyájunkat, mindenkoron: köt és emel. Köt a sorsunkhoz, a múltunkhoz, a gyökereinkhez - és emel a hit, az örök eszmények lélektisztító magaslatai felé. Hazánkhoz a mélyben - és a magasban. Tanítva hűségre - és reményre a reménytelenségben is.

Bertha Zoltán - A ​szellem jelzőfényei
"A ​lélek és a mű tájain" vándorol írásaiban a fiatal kritikus, irodalomtörténést, Bertha Zoltán. A Debrecenben élő szerző első önálló tanulmánykötete széles érdeklődési körről tanúskodik: napjaink neoavantgarde törekvéseinek elméleti hátteréről, az erdély magyar irodalom helyzettudatáról, esztétikai hozadékáról, Tamási Áron és Bodor Ádám írásművészetéről vagy Nádas Péter színműveiről egyaránt van mondandója. Kritikusi arcéle mögött kirajzolódik az esztétikai tendenciákat mélyebb összefüggésekben láttatni akaró irodalomtörténészé; szövegelemzéseire az elméleti megalapozás igénye és körülhatárolt eszmei tájékozódás villantja rá "a szellem jelzőfényét".

Bertha Zoltán - Erdély ​felől
Az ​irodalomtörténészi középgenerációhoz tartozó Bertha Zoltán az anyaországi Erdély-irodalom kutatásnak az egyik legkiválóbb képviselője. A mostani tanulmánykötet nem egyszerűen átfogó és új felismerésekkel ékesített értékelése a 20. századi erdélyi magyar irodalomnak (a teljesség igénye nélkül Tamási Árontól, Wass Alberttől, Nyírő Józseftől Páskándi Gézáig, Dsida Jenőig, Bálint Tiborig, Szilágyi Domokosig), de eredeti szemlélettel az erdélyi folyamatokat több helyen a korabeli magyarországi népi írótársadalom gondolati rendszerével összefüggésben tárgyalja.