Bertha Zoltán könyvei a rukkolán

Bertha Zoltán - Kányádi Sándor válogatott versei
Kányádi Sándor közösségi költő, illetékesnek tudja magát egy emberközösség dolgaiban. A modern lírikusok nagy veszedelmétől, a magányos elszigetelődéstől sohasem kellett tartania, költői világa mégsem lehet harmonikus. Verseire sötét árnyékok vetülnek, annak az emberi közösségnek történelmi létét látja veszélyeztetve, amelynek hűséget fogadott. Az erdélyi magyarság anyanyelvének, anyanyelvi kultúrájának lassú háttérbe szorulását tapasztalja. Felelősségtudattól vezetve vállalja a történelem tanújának szerepét, megoldásokra váró gondokkal és derengő reményekkel vet számot költői vallomásaiban. (Pomogáts Béla)

Bertha Zoltán - Világképteremtő ​enciklopédizmus
Az ​ebbe a kötetbe foglalt tanulmányok elsősorban a gondolkodó, a bölcselő, az "értelemalapító" Németh László esszéírói munkásságának, eszmevilágának jellegzetes alapelemeit igyekeznek újrahangsúlyozni.

Bertha Zoltán - Bálint ​Tibor
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bertha Zoltán - Gond ​és mű
A ​művészi színvonal és egyetemesség kérdése gyakori vitatéma a romániai közgondolkodásban. A megítélési és értékbizonytalanságok, vagy elfogultságok tévedésekhez vezetnek; filozófiai, etikai és esztétikai szempontok összekeveréséhez, tisztázatlanságához. A legáltalánosabb hiba a tematikus jelleg értékmércévé avatása: úgynevezett "közösségi" és "egyetemes" témák szembeállítása, az egyik elmarasztalásával.

Bertha Zoltán - A ​szellem jelzőfényei
"A ​lélek és a mű tájain" vándorol írásaiban a fiatal kritikus, irodalomtörténést, Bertha Zoltán. A Debrecenben élő szerző első önálló tanulmánykötete széles érdeklődési körről tanúskodik: napjaink neoavantgarde törekvéseinek elméleti hátteréről, az erdély magyar irodalom helyzettudatáról, esztétikai hozadékáról, Tamási Áron és Bodor Ádám írásművészetéről vagy Nádas Péter színműveiről egyaránt van mondandója. Kritikusi arcéle mögött kirajzolódik az esztétikai tendenciákat mélyebb összefüggésekben láttatni akaró irodalomtörténészé; szövegelemzéseire az elméleti megalapozás igénye és körülhatárolt eszmei tájékozódás villantja rá "a szellem jelzőfényét".

Bertha Zoltán - Fekete-piros ​versek költője - Kányádi Sándor
A ​2004-ben a 75. születésnapján sokak által megünnepelt Kányádi Sándor ma az egész magyar nyelvterületen, a légszélesebb olvasóközönség körében (de idegen nyelvekre fordított verseinek nagyszámú kötete révén sok más országban) is az egyik legközismertebb, legnépszerűbb - és klasszikusként megbecsült alakja kortárs irodalmunknak. Több mint fél évszázadot átölelő lírája olyan vallomásos sorsköltészetként is értelmezhető, amelyben a személyiség élményi-hangulati változásai katartikus erővel sűrítik magukba és sugározzák át a sajátos székelyföldi, erdélyi és romániai (és általában az elszakított) magyar kisebbségi, sőt a teljes Kárpát-medencei és egyetemes magyar nemzeti-közösségi életérzések legmeghatározóbb fajtáit. Ez a kis könyv ennek a kiemelkedő életműnek néhány jellegzetes vonását igyekszik felvillantani. Jelezni - s talán felnövekvő diáknemzedékek számára is tudatosítani -, hogy magyarság és emberség, erdélyiség és európaiság, hagyomány és modernség vagy erkölcs és esztétikum elválaszthatatlanul összetartozó fogalmak, ha olyan szellemi-művészi értékminőségben összegződnek, amely Kányádi Sándor írásművészete által is mindnyájunkat, mindenkoron: köt és emel. Köt a sorsunkhoz, a múltunkhoz, a gyökereinkhez - és emel a hit, az örök eszmények lélektisztító magaslatai felé. Hazánkhoz a mélyben - és a magasban. Tanítva hűségre - és reményre a reménytelenségben is.

Bertha Zoltán - Székely ​Homérosz
A ​Németh László által székely Homéroszként tisztelt Tamási Áron - e világirodalmi költő - kivételes hatású életműve elsősorban a bartóki értékszintézis szerint teremti meg ősi és modern művészet- és létszemléleti formáknak, világképi és stiláris alakzatoknak különleges gazdagságát. Próza- és drámaírása sajátos szépségével és lenyűgöző nyelvi, művészi eszköztár mozgósításával éri el olvasóinak megmozdító hatását Ez a könyv ennek a klasszikus életműnek elsősorban olyan értékeit kívánja felmutatni, amelyek napjainkban is érvényesek, és értelmezésük pedig minden olvasóréteget érdekelhet.

Bertha Zoltán - Erdély ​felé
„Hol ​keresse méltóságát egy (...) kisebbségi sors? A kevesebb joga az élethez az, hogy különb" - szögezte le Németh László a kisebbségi kérdésben. „Az erdélyi magyar szellem arra van hivatva, hogy kicsiny lehetőségek között, nagy erőfeszítéssel egyetemesen emberi szellemmé legyen. Erdély legkiválóbb fiai mindig érezték, hogy olyan magaslatokra kell emelkedniök és emelniök népüket, honnan ők is megláthassák a nyugati kultúra palotáinak és bástyáinak ormait, de őket is megláthassák onnan azok, akik az emberi szellem haladásának határvonalát figyelik"; s „az lenne a kívánatos, ha erdélyi magyar szellemről csak azért lehetne és kellene külön beszélni az egyetemes magyar szellemiségen belül, hogy ezzel a névvel az egészséges, életrevaló és modern magyar szellem mintaképét jelölhessék meg" - hirdette Makkai Sándor is. Vagyis az ideált, amely a sajátos kisebbségiséget közvetlenül kapcsolja össze a modern európaisággal és az emberi szellem erkölcsi univerzalitásával, az alapjaiban, lényegében egységes és oszthatatlan nemzeti kultúra feltétlen lét- és értékközegében. S ez az eszmény nemcsak vezette, hanem kezdettől máig igen gyakran annak megvalósítására is képesítette a veszélyeztetettség ellenére kibontakozó kisebbségi magyar irodalmak - így a transzszilván literatúra - legjobbjait. Erdély felé fordulni tehát: tágas és megtartó önazonosságunk, minőségi önmagunk irányába való fordulást is jelenthet - jövőnyitó megmaradásakarattal, hites és éltető reménységgel.

Bertha Zoltán - Erdélyiség ​és modernség
Irodalmi ​kultúránk különleges önismereti gazdagsága: mindenkoron a magyarság megmaradásának és emelkedésének legnemesebb lehetőségeit erősítette. Ez az önazonsságot szilárdító szellemiség érvényesül az egységes és teljes magyar literatúrán belül az erdélyi magyar irodalomban is – amelyben a hely szelleme sohasem elzárkózást, hanem ellenkezőleg: roppant nyitottságot jelent mind a sajátos, mind az egyetemes értékekre. Példa erre a legkiválóbb írók életműve Kós Károlytól Tamási Áronig, Sütő Andrástól Székely Jánosig, Kányádi Sándorig, Páskándi Gézától Szilágyi Domokosig.

Bertha Zoltán - Sorsmetszetek
A ​debreceni irodalomtörténész tanulmánykötetében fontos problémakörként jelenik meg a nemzeti irodalmi paradigma mibenléte, a hagyományok átörökíthetőségének kérdése: hogyan hullnak ki életművek a kollektív emlékezetből, és vesznek el tanulságaikkal együtt. Illetve az, hogy valóban elvesznek-e, és szembeállítható-e bármi is a minden értéket elmosó feledéssel. E kérdéskör mentén ír Ady népszerűségéről és későbbi - köztük kortárs - íróink Ady-élményéről - továbbá Németh Lászlóról, Sütő Andrásról, Lászlóffy Aladárról, Utassy Józsefről, Nagy Gáspárról és napjaink a csángómagyar, kárpátaljlai és felvidéki magyar irodalmáról.

Bertha Zoltán - Erdély ​felől
Az ​irodalomtörténészi középgenerációhoz tartozó Bertha Zoltán az anyaországi Erdély-irodalom kutatásnak az egyik legkiválóbb képviselője. A mostani tanulmánykötet nem egyszerűen átfogó és új felismerésekkel ékesített értékelése a 20. századi erdélyi magyar irodalomnak (a teljesség igénye nélkül Tamási Árontól, Wass Alberttől, Nyírő Józseftől Páskándi Gézáig, Dsida Jenőig, Bálint Tiborig, Szilágyi Domokosig), de eredeti szemlélettel az erdélyi folyamatokat több helyen a korabeli magyarországi népi írótársadalom gondolati rendszerével összefüggésben tárgyalja.

Bertha Zoltán - Görömbei András - A ​romániai magyar irodalom válogatott bibliográfiája, 1971-1980
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.