Ajax-loader

Lénárd Sándor könyvei a rukkolán


Lénárd Sándor - Rapos Nóra - Fejlesztő ​értékelés
A ​szerzők a fejlesztő értékelés elméletét tekintik át a nemzetközi és hazai szakirodalom alapján. A kötet bemutatja, hogy a fejlesztő értékelés megjelenése a mindennapi iskolai gyakorlatban nem egyszerűen az új módszerek rendszeres használatát jelenti, hanem azok reflektív eszközként való alkalmazását, amelynek során az egyes egyén jobban megismerheti saját tanulási folyamatát, tisztább képet alkothat ismereteiről, és képes önmaga számára megfogalmazni továbbfejlődésének lépéseit. A szerzők konkrét ötletekkel (leírások, minták, feladatlapok) nyújtanak segítséget ahhoz, hogy a fejlesztő értékelés a közoktatás teljes spektrumában teret nyerhessen.

Lénárd Sándor - Völgy ​a világ végén s más történetek
Ha ​megpillantom Donna Irma első házait, okkal vagy ok nélkül, de otthon érzem magamat. Pedig tudom, otthon ott van az ember, ahol gyökerei vannak, halottai az anyaföldben, ahol tegezik az embert, ahol a nagyapja ültette diófának a gyümölcsét töri, és fát ültetve unokáira gondol. Mégis otthon érzem magam, mert ismerem a két házat, melyek balról, az út felett, jobbra, az út alatt, mint zöldre mázolt deszkavárak, a bejáratot őrzik. Jobboldalt kisfiú született, és egy-két fogással segítenem kellett; bal felől egy nagyon fáradt, nagyon öreg asszonyt kísértem az utolsó kikötő felé: útja a német Samoa-szigeteken kezdődött, Ausztrálián, a Csendes-óceánon keresztül vezetett ide, és már nem volt érdemes folytatni. Nincs kulcsom az élet kapuihoz, de néha hívnak, hogy kenjem meg sarkait.„Szép szeptemberi, vagyis tavaszi délelőtt volt. Úgy éreztem, Háry János nyomán járok, eljuthatnék a világ peremére is, leülhetnék egy kicsit, és lóbálhatnám lábaimat a Semmibe... Az út mentén, pálmalevéllel fedett kunyhó előtt egy öreg sváb szívta a kertjében termett dohány füstjét. Én sem vagyok mai gyerek, de valahogy diákos csínytevő kedvem kerekedett, megálltam, megszólítottam az öreget: ťJó napot, mondja csak, uram, itt van a világ vége? Az öreg nem haragudott, még csak nem is csodálkozott. ťNem. Nincs itt. Ha épp oda kívánkozik, lovagoljon csak egykét órát tovább! Köszöntem, folytattam utamat. A kunyhók még kisebbek lettek, a fák még magasabbak."Itt, a világ végén, a dél-brazil őserdőszéli házban talált otthonra e sorok írója, Lénárd Sándor. 1910-ben született Budapesten, Bécsben szerzett orvosi diplomát, a háború éveiben, a nácizmus elől menekülve, Rómában bújt meg, majd 1952ben kivándorolt Brazíliába. Donna Irma völgyében, egy kis falu orvos-patikusaként halt meg 1972. április 14-én. A polihisztor szerző, költő, író, műfordító, kiváló zeneértő tizenhárom nyelven beszélt; a világ hírt a Micimackó latin fordítása hozta meg számára. Könyveiben a jóízű mesélőkedv, a magával ragadó elbeszélő tehetség, a játékos képzelet a való élet tényeivel és szépségre való fogékonysággal önöződik.A Völgy a világ végén egy falu regénye önarcképpel. Lénárd Sándor az őslakosok és telepesek legendái közé rejti gondolatait életről, halálról, és megható emberséggel írja meg a honvágy természetrajzát.

Lénárd Sándor - Római ​történetek
"Ha ​a valóság - a "nagy Valóság" - számtalan egymástól független csillagközti űrök által elválasztott valóságokból áll - Róma az egy és oszthatatlan, számtalan különvilág, különhangulat együttese. A hét domb közt régen mocsarak s erdők voltak. Helyükön megmaradtak a határok, melyeket az igazi római nem lép át. Végigmenni a városon... ez idegennek való dolog, legyen az idegen kínai vagy nápolyi. A római az ő kis negyedében - "nel rione" - él, ott van orvosa, patikája, titkos lisztszállítója, s az ottani rendőrőrs értesíti, hogy mikor tűnjön el, mert feljelentették. A kis "rioné"-k összetartásán törik meg a diktatúra önkénye. Ezek őriznek egy hangulatot egy fél évezreden át. A régi Rómában insulának, szigetnek neveztek egy-egy háztömböt. Ma is Velencéhez hasonlítható szigetváros az igazi, a régi Róma."

Lénárd Sándor - Roma ​1938-1943
S. ​Lenard, ungherese di nascita con una sensibilità tutta mediterranea, ci descrive una Roma scomparsa ma pur sempre viva nell'animo dei romani. Il nostro scrittore è di gran classe, ed è forse il primo globe-trotter a percorrere le strade d'Europa ed in particolare le strade della città eterna, senza i denari di tutti quegl'intellettuali che sostavano a Parigi in quel tempo. Il libro racconta le sue picaresche avventure e presenta una borghesia non troppo ricca ma che nulla prende sul serio e valica il fascismo con quella ironia, che ancor meglio dopo saprà esprimere Flaiano. Lenard da voce al sommesso mascherato bisbiglio dei popolani antifascisti, in una splendida Roma, che con le sue parole-verità colora e fa grande la città e come un quadro di Mafai da Trinità dei Monti tutta la città ci appare con i suoi lucidi paesaggi nei suoi meravigliosi colori. Lenard racconta con perizia tecnica, le strade, i quartieri, i palazzi, con pagine potenti ed affascinanti.

Lénárd Sándor - A ​római konyha
Lénárd ​Sándor, a Völgy a világ végén című nagyszerű regény szerzője kulturális kalandtúrára hívja olvasóit: a gasztronómián, pontosabban az olasz konyhán keresztül vezet be minket Itália történelmébe, kultúrhistóriájába. Ám a legfontosabbak ebben a könyvben mégis a receptek - tésztáktól a zöldségételekig, borjútól, báránytól a csigáig. Minden ételnek megvan a maga meséje; nevek és alakok, évszámok, évszakok és alkalmak, kalandok és szituációk kötődnek hozzájuk, vagy ha nem is kötődnek, köthetőek, hiszen a leleményes és rengeteg humorral megáldott író mindezeket üde jókedvvel s magától értetődő módon képes a receptekhez passzítani. Az illatok és ízek kalandtúrája ezek által is igazolja Lénárd egyik tételét, miszerint: "Van lelke a városoknak, van illata."

Lénárd Sándor - Egy ​nap a láthatatlan házban
A ​ház a világ végi völgyben felépült már; a kertet áthatolhatatlanul sűrű mandarinsövény veszi körül; a ház lakója csengő és óra nélkül éli napjait; de van saját forrása és zongorája meg könyvtára. Betegek ritkán zavarják - arrafelé az emberek csak végszükségben fordulnak orvoshoz, és az író bőségesen megoszthatja idejét orvosi teendői, kertje, tanulmányai, könyvei és a muzsika között - nem háborgatja senki. De nem igazi magány ez: a szerző, aki tizenhárom nyelven ír és beszél, és a fél világot beutazta, korunk kultúrájának legjelentősebb képviselőivel tart fenn levelezést, könyvének legmegindítóbb részlete az az alkonyi kép, amint a kanyargós úton közeledő autóbuszt várja, szívszorongva: "Az utolsó lejtőn felkapaszkodva, a felhőket keresi a fénycsóva. Most már csak két lehetőségre gondolok: vagy megáll majd a kapu előtt vagy sem. Ha lassít, valószínűleg megáll. Ha megáll, valószínűleg jött posta. Ha jön, talán jó híreket hoz! Megáll! Még nincs egészen vége a napnak: visszamenet még jöhet erre műhold, a fényes Echo II. a hunyorgató Anna... még lezuhant egy kései repülőgép, nekimehet a Serra falának, lehullhat egy meteor, mint az, amely az időknek előtte egy csíknyi vasdarabot szórt végig a völgyön úgy, hogy földemen is néha égitestbe botlok... még jöhetnek betegek, vendégek, még csaphat villám az eukaliptuszfába, fakadhat forrás a szőlőhegyen, szellemek szállhatnak az éjszakában, halottak jöhetnek búcsúzni, meghalhatok... de tudom: fontos, döntő dolgok ma már nem történhetnek."

Lénárd Sándor - Apám
Lénard ​Sándor olasz nyelvű kéziratából fordította: Vajdovics Zsuzsa

Lénárd Sándor - Családtörténeteim
Lénárd ​Sándor író, költő, fordító és orvos (1910-1972) élete az örökös újrakezdés jegyében telt el: háromszor cserélt hazát és nyelvet, amikor az első világháború után szülővárosából, Budapestről Bécsbe, onnan az Anschluss elől menekülve Rómába, végül a hidegháborús Európából egy brazíliai faluba, Donna Emmába került. Magyar olvasói a hatvanas évek végén ismerték meg. Megjelentek a brazíliai remeteségéről hírt adó memoárregényei - Völgy a világ végén; Egy nap a láthatatlan házban -, melyekben az őserdő peremén levő kis falu orvos-patikusaként megélt mindennapjairól számol be, illetve a Római történetek, melyben az olaszországi háborús éveket rajzolja meg. Ám ezekben a művekben csak töredékesen esik szó élete első éveinek két színhelyéről . Ez a hiánypótló, a Lénárd-képet kiegészítő, magyarázó és sokban megvilágító kötet, a fiaihoz írt két levelét, és néhány versét mutatja be. Fényt vet Lénárd életének első, a nagyközönség előtt ismeretlen időszakára, a gyermekkorra, a családi legendákra, egyszóval az író gyökereire.

Lénárd Sándor - Egy ​magyar idegenvezető Bábel tornyában
Lénárd ​Sándor (1910 1972) orvos és költő-író Magyarországon született, Ausztriában nevelkedett, először Olaszországba, majd Brazíliába menekült. Brazíliában azzal lett híres, hogy Bach életét és zenéjét választva témának megnyerte a televízió műveltségi vetélkedőjét; a nagyvilágban azzal, hogy latinra fordította a Micimackót, a magyar olvasók számára pedig a Völgy a világ végén című könyvével vált ismertté. Lénárd ugyanakkor a nyelvek szerelmese és kimagasló művelője is volt. Ez a kötet elsősorban erről az oldaláról kívánja bemutatni, olyan szerzőként, aki lenyűgöző magabiztossággal kalauzolja a kíváncsi érdeklődőt a nyelvek bábeli tornyában. Az Európai Unió küszöbén különösen fontos, hogy a művelt nagyközönség Magyarországon minél több élményszerű tapasztalatot szerezzen az idegen nyelvek tanulásának és használatának szépségeiről valamint izgalmáról, s ennek bemutatására kevés szerző lehet alkalmasabb, mint a tolmács, fordító, poliglott művész és gondolkodó Lénárd Sándor.

Kollekciók