Ajax-loader

Bruno Monsaingeon könyvei a rukkolán


Bruno Monsaingeon - Menuhin-varázs
A ​kanadai zenetörténész-hegedűművész, Bruno Monsaingeon felbecsülhetetlen archívumot teremtett portréfilmjeivel, melyet a XX. század legnagyobb előadóművészeiről: Szvjatoszlav Richterről, David Ojsztrahról, Glenn Gouldról, Dietrich Fischer Dieskauról, Yehudi Menuhinról készített. A beszélgetések anyagait könyv formájában is közreadta, melyek közül a sorozatunkban korábban megjelent Richter- és Gould-kötetek után most a század emblematikus hegedűművészének, Yehudi Menuhinnak gondolataival találkozhatunk. Végigkísérhetjük, ahogy egy gazdag és kalandos életút során a mindenkit megbabonázó csodagyerekből humánus felnőtt, érzékeny művész érik, majd élete minden tapasztalatával és bölcsességével fordul az ifjú muzsikusnemzedékek tehetségeinek felfedezése, nevelése felé. Menuhin kapcsolata a magyar zenei élettel különösen fontos számunkra. Számos budapesti vendégszereplésén túl a könyvben is megjelenő találkozása Bartók Bélával már a zenetörténet része. Szoros szakmai és baráti szálak fűzték Doráti Antalhoz, majd a magyar karmester halála után átvette a Philharmonia Hungarica, az 1956 után menekült magyar muzsikusokból alakult zenekar irányítását..

Bruno Monsaingeon - Richter
Richter ​a zenének szentelt egész élete során alig beszélt saját eszményeiről, törekvéseiről. Úgy tartotta, az eloadóművésznek az a dolga, hogy tükörként mutassa meg az alkotónak akaratát; saját személyisége érdektelen. A közönség számára Richter, az ember, ismeretlen maradt. Itt, ezekben a kivételes interjúkban és saját naplójegyzeteiben, végre bepillantást enged belső világába. Monsaingeon nem sokkal a művész halála előtt készítette el Richter, a rejtély c. filmjét, melyben Richter beszél gyerekkoráról és pályakezdéséről, elmondja szülei sorsát, mesél a jelentős orosz művészekhez stb. fűződő viszonyáról...

Bruno Monsaingeon - Glenn ​Gould
„Azokban ​az években, amikor megismertem Glenn Gouldot és együtt dolgoztam vele, gyakorta elgondolkoztam azon, vajon mi is az a különös vonzerő, amellyel a közönségét megbabonázza, s amely több, mint amivel a zeneszeretők táborát egy mégoly nagy előadóművész vagy zongorista általában elbűvöli. Ennek lényege, azt hiszem, abban áll, hogy Gould rajongója nem pusztán karizmatikus előadóművész szolgai csodálója, hanem a zenéjét hallgatva vagy írásait olvasva sokkal inkább egy olyan felfedezés részese, amelynek nyomán egy gondolatrendszer részesévé is válhat. A Gould-élmény – ha az ember fogékony annak transzcendens oldalára – vallási jellegűnek mondható, mert Gould életműve nem zárt rendszer, hanem a lét egységes, összefüggő látásmódjához való csatlakozást jelenti. Természetesen azok, akik nem csatlakoznak, netán egyszerűen nem érzékenyek erre a gondolatrendszerre és Gouldot egy összehasonlító keretbe helyezik, mondván, hogy ő is csak egy a sok nagy pianista közül, ők egészen biztosan úgy látják, hogy a jelenség ilyetén körülírása eszelősen túlzó, míg azok, akik érzik, amit megpróbáltam megfogalmazni, tudják, hogy egyszerűen csak megállapítottam valamit. Mindkét csoportnak ajánlom ezt a könyvet.” (a szerző) Legendás muzsikusokról szóló legendás portréfilmek alkotójaként Bruno Monsaingeon alighanem korunk egyik legismertebb dokumentumfilm-készítője. Olyan előadáművészeket találunk a hősei között, mint David Ojsztrakh, Yehudi Menuhin, Dietrich Fischer-Dieskau vagy Szvjatoszlav Richter. Richter, a rejtély című filmjének anyagából nagy sikerű könyvet adott közre, amely a Holnap Kiadónál néhány évvel ezelőtt magyarul is megjelent. Ennek párdarabja az a kötet, amelyet az olvasó most a kezében tart, s főszereplője a Monsaingeon számára talán legfontosabb előadóművész, Glenn Gould. A negyed százada elhunyt, zseniális kanadai zongoraművész interjúi közül válogatva Monsaingeon kötete átfogó képet nyújt egy halltlanul eredeti zenei gondolkodó szellemi világba. Gould kijelentései az előadóművészet kérdéseit illetően, egyes megfogalmazásai a zenetörténet nagy alakjaival kapcsolatban olykor meghökkenthetik, máskor megbotránkoztathatják az óvatlan olvasót, de egyértelművé teszik, hogy Gould nemcsak zongoristaként volt a múlt század legizgalmasabb alakja, hogy nemcsak hallgatni érdemes, de olvasni is.

Kollekciók