Ajax-loader

Antal Balázs könyvei a rukkolán


Antal Balázs - Történet ​polcnyi könyvvel
Mózes ​Attiláról írt monográfiájában Antal Balázs elbeszélő irodalmunknak ezt a jelentős életművét dolgozza fel, a 60-70-es évek fordulóján végbement prózafordulat vonulatában helyezve el a szerzőt és művét. A monográfia, elméleti fejezetei után, könyvről könyvre haladva elemzi Mózes prózaművészetét, melyet három nagyobb szakaszra bont. Külön fejezetben foglalkozik a kritikaíró Mózes Attilával is. A könyv tehát egy időben és térben behatárolt kánon – az 1945–1989 közötti romániai magyar irodalom – jelentékeny alkotójának e kánonon kívüli pozícióját kívánja tisztázni, hozzájárulva kortárs prózánk és irodalmi gondolkodásunk közelmúltjának mélyebb megismeréséhez.

Antal Balázs - Öreg
Mi ​a pontos jelzője Antal Balázs tehetségének? Komoly? Sugárzó? Istenáldotta? Egyik sem volna túlzás. De maradjunk annál, hogy írói. Ez a könyv olyan, mint egy nagy író első kötete. Szeretet, türelem, pontosság, nyugalom. Ezek írói erények, amikkel Antal Balázs rendelkezett, prózaírótól szokatlanul korán, már tizenévesen. (A könyv hat évig készült.) Kafka, Márquez, Bodor Ádám. Írók, akik saját valóságot készítettek maguknak. Antal Balázs nyolc elbeszélése is egy saját valóságban játszódik. A fő színtér egy falu. A közelben a Bükk erdősége, távolabb egy-két gyárváros. Ez itt a civilizáció alja (vagy széle). Ami ide le(el)kerül, innen nem jut tovább. Többnyire öregen kerülnek ide a tárgyak és a szavak is. Szemétként, lomként, máshonnan. Orvos, plébános, tanító nem lakik már itt, test-lélek-szellem hanyatlik. Titokzatos és értelmetlen törvények, törvény-foszlányok, személyes (feudális) viszonyok mozgatják a szereplőket. Többnyire egy-egy magányos, öreg falusi beszél. Többnyire magában. Vagy magának. Többnyire úgy, ahogy falusi öreg soha nem beszélne, gondolnánk. Mert csak motyogna, és nem figyelne oda rá senki. De a motyogásban nyelvi erő van, nyelvi szemét, logika, egy-egy váratlan kultúrszó, bölcsesség. És még valami titokzatos többlet is: élesen belehallatszik a patakcsobogás, a madárdal, a járókeret zörgése a falusi utcán, az erdész káromkodása embereivel, egyszóval – a megmaradt természet. A második bekezdésekben pedig elkapja az olvasót a történet. Érdekelni kezdi a mesélő, aki titokzatos és értelmetlen feladatokat hajt végre ráérősen, mert a végére kell járni a dolgoknak, bár túl sok értelme nincs. Így tett egész életében, és így tesz most is, utolsó dolgánál, amikor elmeséli az egészet, azt amit el lehet mondani belőle. Így: „Nagy volt a temető, és akár egy óriás kabát, zsebeiben itt is, ott is rokonokat rejtett.” Az írói erények közül is első a szeretet. Antal Balázs azt mondja, hogy valami nagyon megöregedett körülöttünk, valamit nagyon meg kéne menteni, sőt, hogy még nem késő. Kemény István

Antal Balázs - Le
Le. ​Élni. Köpni. Törni. Nyelni. Törölni. Borulni. Vágni. Játszani. Lépni. Szerepelni. Állni. Térdelni. Szopni. Verni. Bukni. Borotválni. Tépni. Tekerni. Csókolni. Ölni. Hullni. Mászni. Akasztani. Mosni. Szúrni. Hajtani. Égni. Oltani. Aratni. Teremteni. Dőlni. Épülni. Le. Antal Balázs 1977-ben született Ózdon. Kemény Zsigmond Irodalmi Díjas kritikus, író, a Nyíregyházi Egyetem adjunktusa, a Műút portál szerkesztője. Ez a harmadik kötete.

Antal Balázs - Kézikönyv ​határátlépéshez
Az ​olvasás számomra akkor is az örömszerzés tevékenysége, ha, mint az e könyvben olvasható kritikák nagy részénél, megbízásból történik, tulajdonképpen munkaként. Vagy akkor is, ha sokadjára történik egy szöveggel, tanulmányírás végett. S akkor is, ha a szerző sok mindent akart a könyvével, csak éppen örömet szerezni nem. S még akkor is ha a könyv igazában nem is tetszik nagyon. Örömömet igen sokszor szavakba tuszkolom át, hogy leírhassam, vagy legalább elmondhassam valahogy. Végülis ekkor is örülök, még ha ez aztén végkp a munkaköri kötelességem is. Az olvasás és az írás öröme egyben az állandó nyitottságé is. Ha bármilyen téren bezárnék, örömeimről mondanék le, ezáltal kevesebb is lennék. Ezért inkább igykszem folyamatosan kifelé tolni a saját határaimat - és ezzel persze azokét is, akik elolvassák, amiket írok. Például ebben a könyvben. Amúgy is a nyitott elme és a szabad szellem örömét tanultam meg legjobban abban a szellemi mozgalomban, amelynek részese lehettem diákként - a Nyíregyházi Iskolában. Antal Balázs

Antal Balázs - Vad
Hol ​lakik az érkezés? Mi történik a kertben? Hová vezetnek az ösvények? Merre a folyók? Hogyan nyúlik délutánná a délelőtt a fekete üzenetű csermely mellett? Milyen éjszaka lopózik be a teliholdas versbe? Ki közelít a szöveg túlvégéről? Mekkora a család? Hová tűnt el a falu? Kinek apja és anyja az Óriás és a Földszagú? Kit mutattak be a hónak, akár a világnak? Mit üzen a fenevad és mit jelent találkozni a szarvasbikával? Mi a csodatemető? Mindenki elhagy ezt-azt? Mekkora távolság időben és térben másfélmillió lépés Magyarországon? Az öregeink a földbe vesztek és a föld megrohadt tőlük? Milyen a remény, ha magyar? Milyen lesz a találkozás a régivel? Mitől vad a Vad? Antal Balázs 1977-ben született Ózdon. A Nyíregyházi Egyetem adjunktusa, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem oktatója, a Műút portál szerkesztője. Kemény Zsigmond Irodalmi Díjas. Ez a negyedik kötete, egyben az első verseskönyve. Műút-könyvek 032

Kollekciók