Ajax-loader

Vasadi Péter könyvei a rukkolán


Vasadi Péter - "A ​szív szüntelen mormolása"
Ez ​a levélregény, végén a főszereplőnek, Olasz Bálintnak válogatott jegyzeteivel - a magjában - megtörtént eseménysort ábrázol. Egy írásmű azonban nem "a mag"-nak, hanem a kilombosodott, terebélyes "fá"-nak felel meg. Ezenkívül nem riválisa a megtörtént eseményeknek, a valóságnak, hanem más valóság, s ha lehet, valódibb a ténylegesnél: sokrétűbb, szétágazóbb, teljesebb. S mindezen túl, ez a történet igazában a lélek kifürkészhetetlen, a fölismerések villámaival és a visszavonás homályaival átjárt vidékein zajlik. Vagy talán senki másról nincs itt szó, mint rólunk? Talán Önről kedves Olvasó, és rólam (aki nem okvetlenül a szerző, hanem egy "én" vagy valaki más, egy barát, egy ellenfél, egy társ, vagy a lélek jobbik fele)? Lehet, hogy ezeken az oldalakon mi magunk vitatkozunk magunkkal? Lehet, hogy az itteni végkifejlet, a hallgatás, egy szerzetesrend csöndje nem más, mint a lélek (a belső várkastély) legrejtettebb terme? Területe? Paradicsoma? Ne zárjunk ki egyetlen lehetőséget sem. A lélek mormol, mielőtt benyitna ebbe a térbe, mormol benne is, és mormol, miután már e tér örök lakója lett. Mormol "szüntelenül". Mivel szabad. Elhallgathatatlan. S minél nagyobb a csöndje, annál inkább az.

Vasadi Péter - Hó ​és madarak
Vasadi ​Péter 1926-ban született. A második világháborúban szerzett élményei alaposan megterhelték ifjúkorát, gondolkodásmódját elmélyítették. Sokfajta foglalkozás után újságíróként dolgozik. Versei 1960 óta jelennek meg a Vigiliában, a Confessióban, az Alföldben, a Jelenkorban, az Élet és Irodalomban. Költeményei 1967-ben, egy közép-európai verspályázaton a nemzetközi Pen Club dicséretét érdemelték ki. 1972-ben versei megjelentek A magunk kenyerén című antológiában. 1974-ben lát napvilágot Jelentés babylonból című első, 1976-ban Ének a szomjúságról című második, 1978-ban Tamariszk című harmadik verskötete. A Hó és madarak című negyedik kötete érett, kiforrott jelentésű, mély líráról tudósít. "Dylan Thomas bonyolult tisztasága egyszerre káprázatos és olyan mély, hogy nem lehet követni, csak sejtelmekkel" - írja Vasadi Péter. "Ez a tisztasága tett költeményeink örök barátjává. Ezért írtam vallomásainak egy mondatát középső mottót a kötetem elé s azért is, mert azonosságot érzek vele abban, hogy költészete - mint fa sebén a gyanta - gyöngy - küzdelmének terméke." Vasadi Péter költészetét eddig is jellemezte - a képgazdaságon, a látásmód élességén, a pontosság szeretetén kívül - az objektiváció, legyen az tárgy, külső vagy belső történés. Ebben a kötetében talán még erőteljesebb ez a törekvése, amit az ábrázolás növekvő egyszerűsödése kísér. Szóhasználata takarékos, kifejezései a látomások szuggesztivitását mutatják, líraisága eredeti. Verseiben az etikus ember magatartása rajzolódik ki, aki egyetemes felelősséget érez emberek és dolgok, a jó és az élet iránt. Szenvedélye kimondatlanul is a rossz, az igazságtalanság, az erőszak ellen mozgósít, és a lelkiismeretre hivatkozik, amely akár a "borotvaélű sivítás", beférkőzik az ember "szemhéja alá, hogy / titkos ébrenléteit kilesse". "A költészet szabadságát - írja Vasadi - nem lehet kicövekelni, a költészetnek nincs eddig-je. De azt hiszem, mégsem az a költészet dolga, hogy az elképzelhetetlennel bajlódjék. Az a lényege, hogy hajmeresztő kísérletet tegyen a lét legmélyének megérintésére, illessz oda ujja hegyét a lüktető titokhoz, ahol már éget... De miért hajmeresztő?... Mert ez a kísérlet nem végződhet mással, csak kudarccal. S minél jobban megközelíti a célt, annál biztosabban és annál nagyobb a kudarc. És azt már végképp nem értem, hogy minél nagyobb a kudarc, annál szebb, mert megrendítőbb a költészet... Mégis, enni nagyon is elég nekem."

Vasadi Péter - Tenger ​mögötte
Vasadi ​Péter legutolsó, Csönd születik c. kötete 2016 tavaszán jelent meg a Napkút Kiadó gondozásában. Az ezután született verseit egy fekete színű, "Új versek, 2016.IV.-" felirattal ellátott dossziéba gyűjtötte. Könyvünk ennek a dossziénak az anyagát, vagyis a költő életének utolsó bő másfél évében írt költeményeit tartalmazza.

Vasadi Péter - Végh Attila - A ​kígyó bőre
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Vasadi Péter - Világpor
Vasadi ​Péter érett, letisztult, szuggesztív, összetéveszthetetlen versnyelven szólal meg, amelyben soha nem formai bravúrok, mint inkább a lélek csöndjében kiporciózott szavak igazság-súlya kápráztat el. A katarzis itt nem bonyolult építkezés, hanem lebontás által születik. A költő eltolja az útból az akadályokat. Félretolja a látszatvilágot, hogy a lét megmutatkozzon. Takarít. A Magyar Naplónál megjelenő új kötet a mester huszonegyedik verseskönyve, amelyben tovább épül a Vasadi költői univerzum.

Vasadi Péter - A ​zendülés vízszaga
Vasadi ​Péter (1926, Újpest) verseit az elevenen lélegző élmények és az áttetszően bennük lüktető gondolati, filozófiai tartalmak poézisa jellemzi.

Kolbein Falkeid - Vasadi Péter - Kovács Ferenc - Innen, ​onnan / Herfra, derfra
Kolbein ​Falkeid 1933-ban született Haugesundben. 1962-ben jelentkezett első verseskötetével, s azóta közel 35 könyvet publikált. Fordít, színdarabokat, dalszövegeket is ír. Munkásságát 1985-ben, 1993-ban és 2001-ben különböző kitüntetésekkel díjazták . Kovács Ferenc 1982 óta él Norvégiában, az Oslói Egyetem Média és Kommunikációs Intézetének médiamérnöke. 1995-ben debütált a Színrevalók c. drámakötettel. Öt könyve jelent meg, s több fordításkötet közreadója, társfordítója. Fest, rajzol, önálló kiállításai voltak több országban. Vasadi Péter 1926-ban született Budapesten. 1972-ben debütált a Magunk kenyerén című antológiában. Költő, író, esszéista.

Vasadi Péter - Vasadi ​Péter válogatott versei
Talán ​nem is látomás, hanem a látás szenvedélye az, ami Vasadi Péter kimagasló költészetét előrehajtja. Látásmódjának mélysége, pontossága és elevensége. Verseit szigorú és kimunkált formákba kényszeríti, s így éri el a drámaian ellentétes hatásokat.

Vasadi Péter - Kenyeret ​adtál...
Vasadi ​Péter nemcsak kortárs irodalmunknak: a katolikus eszmélkedésnek is kivételes alakja. Hosszú évtizedek óta az örök igézetében alkot és gondolkodik; sokféleképpen beszél ugyanarról, elaprózva is az egyről, az egyetlenről. Esszéit a lírikus írja, verseiből a teológus szól: művészete a keresztény művelődés fontos állomása. Szellem és szeretet fogódzik össze mondataiban: esztétikája ebben az értelemben evangéliumi, szigora ebben az összefüggésben szolgálat. Jó irodalmat sokan művelnek. Ám Vasadi Péter írásai többek ennél: jóságosak. A szabad beszéd ünnepében vesz részt az olvasó, ha Vasadi-kötetet lapozgat. A háttérben, a kegyelem diszkrét takarásában, angyal szegi meg a kenyeret. Halmai Tamás

Vasadi Péter - Sokan ​vagyok
"A ​hit sohasem egzakt bizonyosság, mint a szegecselt bőrkapaszkodó a régi villamoson, mert mindig hinni akarás marad, még ha a teljes ember támogatását élvezi is. Már ez a szó: 》élvezi《, félrevezet, mert nem mutatja, illetve elkendőzi a hit roppant törékenységét, ami egyébként a hit nem evilágiságának egyik legfőbb 》felületi《 jellemzője. A hit nem élvez semmit, és az ember sem élvezheti a hitét. Már csak azért sem, mivel az ő hite nem ő, és nem az övé, bár 》beleszállt《, s legmélyebb fönn- és megtartója lett. Az egy, egyetemes, szóba szedett, mégis körülhatárolhatatlan hit az emberben struktúra, világrend, mustármagnyi önfölülmúlás, fénytöbblet, olyan, mint egy arc elsuhanóban a nyakszirt mögött hátulnézetből, mint a testrostokba beleivódott jelenlét, árnyékolt fény, mondattan, emlékezet. Az ember hite valaki. S amint ezt kimondja magában, rögtön ellene fordul. S hosszas tusa, tanulás, cáfolat, szenvedélyes önelégtelenség s mindenen áttörő, bizonyítahatatlan bizonyosságtudat, öröm, kitörő fölismerések s konokul visszatérő, de illatszerű meggyőződés után a legelején köt ki megnyugodva. A hit élet, iszonyú, édes, belső s külső testi-lelki burkolat, korornázási palást. Akarás nélkül mégis nagyon el tud fáradni s fárasztani. Akarással könnyű nadárrepülés - nyílzáporban. Amit csak akkor érzékel, amikir - tényleg - elrugaszkodik a földről (mellesleg: ne rugaszkodjék el? S miért ne?...). A hitnek karvalycsőre van, de rózsa a szíve. A hit kétségbeesésünkben is - szóalakzat nélkül - beszél bennünk. Jézus tanítványainak értetlensége nem más, mint ezzel az óriásszárnyú Küldöttel folytatott küzdelmük hányattatása, zavara; törvényeken edzett, nyers, vészes, profetikus modorát, sebző egyértelmüségét mégis gyógyítónak, bársonyosnak, szabadságnak és félelmetesnek érezték - egyenként, együtt -, meg-megszakítva, de abbahagyhatatlanul." (Tehetség, öntudat, szépség - út a hittől a tettig)

Vasadi Péter - A ​szív tágassága
Vasadi ​Péter hitről való gondolatait tartalmazó esszéit gyűjtötte össze, azokat az elmélkedő írásokat, amelyek az evilági szeretet és a túlvilági üdvözülés - semmiképp sem teológiai, de erőteljesen szépirodalmi - kivetítései a tér-idő koordinátarendszerébe. Az emberi létezés határait kijelölő tér-idő mezők fókuszpontjában a szeretet áll, ez a mindent eldöntő minőség szabja meg az egyén sorsát, még úgy is, hogy aki fizikai létével túléli önnön szeretet-képességét, az már valóban csak testében él. ; Nem elvont teológiai fejtegetések ezek a roppant érzékeny és módszerükben, világlátásukban nemkülönben körültekintő, árnyalt rajzolatú esszék, s ha az író él is a hittudomány fogalmi rendszerével, azért művészként gondolkodik - erről nyíltan is beszél a kötetet záró interjúban (A Teológia beszélgetése a szerzővel). Vasadi kiindulópontja ugyanis az evilági ember, éspedig a "gyarló" lélek, aki öttalálatos lottónyereményre, Opel Corsára vágyik, ami önmagában semmiképp sem elítélendő; a baj akkor van, ha a mindenki életében legalább egyszer fölbukkanó, megváltásra lehetőséget adó pillanat mellett a halandó süketen és vakon elmegy, nem áldoz kimért létidejéből, lelkének rezdületeiből szemernyit sem a kegyelmi lehetőség megragadására. E pillanat-lehetőségek emberi alkalmait járják körül az esszék (A szeretet civilizációja; A megbocsátásról; A szeretet hasadékai stb.). Külön csoportot képeznek az író dolgán, a művészet és az irodalom küldetésén tűnődő írások. Itt nagyon határozottan leszögezi: "Azt hiszem, nincs egyéb célja az író életének, hivatásának, mint a küzdelem a rontás ellen." (Az író ír). E szentenciózus megfogalmazást árnyalja azoknak az esszéknek a sorában, melyek a mai kor Európája kulturális pótcselekvéseinek, szellemi nihilizmusának, értékvesztéseinek tüneteit elemzi (Az angyali Kafka néhány mondata; Kopogtatás a művészet nevű ajtón; Szavak szolgálatában). Ami az emberi létben a szeretet, a művészetben az a szépség, ennek hitvallásán és esztétikáján keresztül jut el az Evangéliumhoz, az Ige tökéletes befogadásához (Az Ige teste; Esztétika az Evangélimban). ; Vasadi elmélkedő-példázatos írásai a vallásos ember számára a hittételek napi újraélésének lehetőségét jelenthetik; azok számára, akik csak a mívesen csiszolt, gondolatgazdag esszéket keresik: rányithatja a szemüket a létezés egy új - gazdag dimenziójára, spirituális erőterére, amelyben a napi lét képes elszakadni a napi megszokástól. - A tűnődésre késztető kötetet elsősorban művelt olvasók kereshetik.

Vasadi Péter - Nem ​ragyogtak hiába
Olyan ​mélyen van a hazaszeretet az ember szívében, mint az imádság. Befészkeli magát a szemekbe és a látásba, a fülekbe és a hangokba, be a kiáltásba, amikor tiltakozol a hazugságok ellen, az akaratba, hogy tehesd a jót, a követelésbe, hogy tiszteljék emberi méltóságodat, a csöndedet, a nyelvet, amelyen beszélsz, az egészségedet, az örömödet, amely megillet téged. A haza csak akkor lehet a magasban, ha a haza szeretete ebből a mélyből áramlik fölfelé, s fönt megsűrűsödik. Hazád a hosszú, szótlan és gondolattalan szemlélődés, s a vaskos valóság megtapintása is. Hogy fölemelheted, körbejárhatod, megfoghatod, mint egy keményfa széket vagy egy vekni kenyeret, egy vasrudat, és beletúrhatsz, mint a gyalupad mellett fölhalmozódott faforgácsba. Hazád az, hogy élsz. A hazaszeretet tehát az életösztönöd. Vasadi Péter

Vasadi Péter - Szerelem ​és szerelem
Vasadi ​Péter életének utolsó hónapjaiban frissen születő versei mellett egy válogatáson dolgozott, melynek a Szerelem és Szerelem címet szánta, és úgy tervezte, hogy az Új Forrás Kiadónál jelenteti meg. A költő halála után hagyatékában fennmaradt egy mappa, mely az első, 1974-ben kiadott Jelentés Babylonból kötettől az életében utolsóként publikált Csönd születikig bezárólag gyűjtötte össze szerelmi tematikájú verseit. Vasadi Péter örökösének jóvoltából jutott el a kiadóhoz a mappa, így a költő akaratának megfelelően adjunk most közre ezt a kötetet. A Szerelem és Szerelem időrendben közli a Vasadi Péter által válogatott verseket, a szövegek elrendezésénél figyelembe vettük az eredeti kötetbeli helyüket is. Csak a nyilvánvaló sajtóhibákat javítottuk, megtartottuk a versek eredeti központozását és a Vasadi-versek nyelvhasználati sajátosságait.

Vasadi Péter - Az ​ember reménye
A ​szerző műve öt ciklusból áll. A kötet -- mint híd a pilléreken -- e ciklusokon nyugszik. Az első ciklus a szó, a nyelv, a kifejezés erejét és a szellem felelősségét veszi számba. A második és az ötödik ciklus között feszül az az ív, amit s kisebb-nagyobb tanulmányok alkotnak, s tartalmilag az ószövetségi kezdetektől az újszövetségi kifejletig, az egyház életéig, a mai hívő mindennapjáig húzódik. Az utolsó ciklus tárcái és novellái fényt villantanak a keresztény ember alakjára. A szerző eleven, érzékletes nyelven mondja el éles és mély megfigyeléseit. Egyaránt fontosnak tartja a látványt és azt, ami a látvány mögött rejlik; a vallás eseményeit, és amit az események megsejtetnek. Nemcsak kinyilvánítja, hanem meg is vallja hitét, tanúsító forrósággal, félreérthetetlenül a Léleknek tulajdonítva minden szentet, vonzót és szellemit. Eszközei irodalmiak: pontos szóválasztása, hasonlatai, helyenként költői lendülete. Szóhasználata az író egyetemes felelősségét jelzi: nemcsak hittestvéreihez szól, hanem mindenkihez, akit a Jézus Krisztusban fölfedezett emberi egység érdekel, az ember és a hívő sorsa, terhei és bűnei nyugtalanítanak, a szív és a szellem szeretetszomja örömre hangol.

Vasadi Péter - A ​kórus kitart
VASADI ​PÉTER (1926–2017) költő, esszéíró a kortárs magyar líra legszűkebb élvonalába tartozik. A Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas alkotó 2017 novemberében hunyt el. Életműve legjavát tartalmazó kötetünk két részből áll: az első zenei témájú verseinek és prózáinak bőséges gyűjteménye, még a költő halála előtt készült; a második szakasz pedig időrendi válogatást nyújt fajsúlyos költészetéből.

Vasadi Péter - Különben ​szétesik ...
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Vasadi Péter - Fahíd
"Ez ​a henye mondat: - A költészet ma nem aktuális!, az én fülemnek úgy hangzik, mintha valaki azt hirdetné, hogy a szívdobogás kiment a divatból. Egyáltalán: maga a szív ma már említésre sem méltó. Ugyan, s miért nem? - kérdezném. Mert - mondaná X., s tüneményes riporteri-zsurnaliszta golyóstollát könnyedén forgatná az ujjai között - mert a komputerizált világban mások a szempontok, másról van szó, másképp élünk, mások az igények, mást tartunk fontosnak!... Híg általánosságok a konkrét költészettel szemben. Az életszerű elvadult fogalmazási ingere, szemben "az" élet egyszerű, nyílt és valóságos tényével. A köd azonban átmegy a kerítésen: a költészet tény, bizonyítékai a művek; az értetlenség ténytelen, hallomásra épít és szeszélyes. A költészet esszencia. Nem azért, mert aki nem költő, az nem is "lényeges", hanem mert legbenső élete szerint - ír vagy nem ír - mindenki költő. Így élünk, mi emberek, így érzünk, ilyen (koltői) mély és titkos lelki hátországot keresünk napjaink homokhoz hasonlóan pergő múlásában. Nem igaz, hogy nem kell nekünk "valami ünnepi", ami a költészetben lehet akár a leghétköznapibb is. Nem igaz, hogy nem akarunk túllátni a falként előttünk magasodó látóhatárunkon vagy katatóniánkon. Nem igaz, hogy ne akarnánk bensőleg kiterjeszkedni, befogadva a szellemiekből (is) azt, ami nem vagyunk. Nem azt mondom, hogy az emberek az én verseimbe foglalt világ törvényei szerint akarnak élni. Nekem is nehéz mindaz, ami másnak. De az én verseimben is van valami fontos (mint ahogy minden igazi költő művében), amiről nem tudni - veszteség. Amit nem átbocsátani magunkon egy nagy mosakodás vagy a megértés aktusának elmulasztását jelentheti. Ezek a versek elfordulást mutatnak valamitől, és egyben odafordulást valamihez. Különbséget és azonosságot. Egy tónust. A figyelem egy irányát. Több irányát. Csillagszerű szétszóródását. Valakinek a jelenlétét. A szó, a jelkép, a gondolat uralkodását, elmúlását, fölizzását. Akkor azt. Akkor azért kellett őket megírnom." V.P.

Vasadi Péter - Ahogy ​én tudom...
"Az ​igazi erény az embert önmaga ellen hangolja, életterét leszűkíti, mintha súlyos bűnt követett volna el, s amikor már elítéltnek érzi magát, akkor nyílik ki benne az önmérséklet, a szűkszavúság, a másokra irányított figyelem, a belátás, a biztos ítélet, a hallgatás képessége, a rágalmazás elhárítása. Akinek már megverték érte a száját, az tudja, mi az igazság. Akit már lehengerelt valaki sima és ömlő beszédével, az becsüli a kevés és pontos szót. Aki már látta, hogyan pusztít a jómód, annak lesz elég, amennyije van. akire sokáig nem figyelt a kutya sem, annak lesz ereje és ideje odahallgatni a társára. Akinek hosszú éveken át ködben kellett botorkálnia, az nem tud betelni a kitisztuló táj látványával."

Vasadi Péter - Ének ​a szomjúságról
Második ​kötetében a már megtalált érvényes hangon szól Vasadi Péter. Verseinek látomásait napjainkig meghatározza a fiatalon átélt háború, a nácizmus iszonyú pokla. A pusztító alapélményből erkölcsi követelményként forró, sürgető igény torlódik össze: tetten érni a gonoszt, a rosszat, a külvilágban és önmagunkban. Költészete kutató szembenézés, lelki vizsgálat - nem hagy elmúlni egyetlen pillanatot sem lazán, üresen; szigorú éber figyelemmel kíséri a gonosz minden moccanását, és nyitott lélekkel áll az öröm elé. Az öröm: tisztaság. Az öröm: a másokért hozott áldozat, az emberiség ügyében való részvétel, a másik boldogsága. Az öröm a szépség is. Ez az erős, sűrű indulat verseinek, látomásainak feszítő ereje. Képei meghökkentően szuggesztívek, izzóak. "Számomra a költészet valamiképpen mindig alkonyati vagy hajnali hadművelet, amely becserkészi a világot zsákmányaiért - mondja a költő verseiről. - Energiája az átélés, vezénylő elve a képzelőerő. Tűzereje a nyelv. Állig kell állni a világban, hogy fölébe kerekedjünk. Akárcsak a szeretetben, "melyről az tud igazán - Musil szavaival -, aki belefullad, nem pedig aki csak áthajózik rajta".

Vasadi Péter - Tetőzés
Az ​igazság megtörténik: mintha ez a tapasztalat foglalná egységbe Vasadi Péter sokrétű költészetét. Bármennyire különböznek is életművében az individuális versalkalmak és ‑alkatok, mindig és mindenütt az örök lényegre felhívó figyelmeztetés képződik meg a különböző lírai beszédváltozatok többszörös tetőpontjain.  Mert az ő verseinek _vannak_ kimagasló pontjai; ezek a csúcsok pedig a legújabb fejlődési szakasz verseiben nem a kompozíció valamely kitüntetett pontján, például a végén mutatkoznak, hanem a drámai monológ kiszámíthatatlan, előreláthatatlan folyamatának bármely ízületén. A beszélő a lét legmindennapibb helyzeteiben, megpróbáltatásaiban is fölismeri és kimondja az örök-egy igazságot, amely mégis ezerféleképp és ezerfelől „hatolhat be” az élet nyersanyagába. Az igazságot mondja ki? Még ha nehéz volna is ennél a líránál _véglegesebb_ művészetre rámutatni korunk magyar irodalmában, Vasadi költészete – talán valamiféle páratlan felelősségérzettől is áthatva – az igazságot mint inkarnációt keresi, s legfőképpen a jeleire figyel. tudja és tudatja, hogy a _megjelenés_ súlyosabb és kifejezőbb minden tételmondatnál.  Ha ekképpen fordítja szavakba az igazságot: „…örvény a szívben, kard, / elevenenszült, örökös / ismétlés” _(A sötét fénye)_ – akkor ezt a drámai erejű és hatású, szinte biológiai evidenciájú betörést mint a megváltás létmódját nevezi meg.  Legújabb gyűjteménye is fejlődésről tanúskodik. Töretlen az az ív, melyet hosszú pályája eddig is kirajzolt: mégis szembetűnő az újabb meg újabb gyűjtemények mozgásformáinak váratlansága, azaz eseményjellege. Még a verstípusok köre is mindegyre bővül: például groteszk, szatirikus dialógusversekkel. De ez az új kötete folytatja azt a lírai műfaját is, amelyet apokaliptikus nagyformának nevezhetnénk _(Emlékezés az áldozatokra, Szürke zóna)_. A _Triviális_ meg _Az ember áll_ című darabok pedig a végső pólusok olyan egységével rendítik meg az olvasót, amelyet csak az igazi költészet sugallhat és bizonyíthat.

Vasadi Péter - Tűzjel
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Vasadi Péter - Intarzia
A ​kötet, mely a Kortárs vers című sorozatban jelent meg, Vasadi Péter verseiből nyújt át az Olvasónak egy csokorra valót.

Vasadi Péter - Tettetés ​nélkül
Édes ​semmi. Nem lehet másképpen mondani: az ember feledhetetlen, édes semmi. Egy mozdulat, ahogy fölkattintja a kézilámpát. Hirtelen megtelik a szoba. Óvatosan fölkel az ember, s kibotorkál a nehéz függönyig. Kint szürkület van s benne a magukra találó fenyők, tuják, fagyalok. A szürke ég. A négyemeletes házak ablakai szétszórtan világítanak. Kávé gőzölög. Megerednek a vízcsapok. Oldódik az álomi merevség. Ki megy el ma? Ki nő meg? Ki érkezik? Elállt az eső. Lila-vörösfejű giliszták vesződnek a betonon. Ma is a van lesz. Az egyedüli. Nem égies. Nem földies. Ez van. Csak ez van, van. Most látja a forrását. Érzi a szagát. Fölfogja az eső tudását. Áll benne, csordultig. A titkos van örökre eljegyezte. Nem szabad durván megragadnia. Érinteni. Csak érinteni. Vasadi Péter

Vasadi Péter - Nem ​kő, se csillag
Vasadi ​Péter versei egy szuverén, örömre és szenvedésre hajló ember finoman szürrealista árnyaltságú vallomásai, mindig az értelmezhetőség határán innen, hangulatilag érzékletesen és megejtően. Lázasan izzó, erős sodrású verseiben kevés képet használt; hóporos agancsú szarvasai, nyitott torkú farkasai mintha a középkori festőket idéznék. De ott van verseiben a külvilág is: az éji utca, a kocsma gőze, az emberek testmelege, a földi szerelem. „A víziók költői élettanának nemcsak a morális számadás állandó magatartása vagy a hitnek itt-ott fogalmakkal is megpendített problematikája ad egységet, hanem az indulatait lávázó egyéniség, amely világnézetének szószéke. Vasadi látása nem a belső életet térképezi fel elsősorban, hanem a külvilágot magához hasonlítva teljesedik ki költői birodalma, és filozófiailag is mérlegelhető magatartása Gabriel Marcel lételméleti felfogásához áll közel. A személyes lét Vasadinál is főként más és újra más helyzetek, a felelősségek vállalásában éri el szilárdulási fokát… legjelentősebb versei olyan határhelyzetek, melyeket éber álmaiban személyisége meghalad, s egyszersmind jelentésgazdagítóan kiteljesít” – írja Vasadi Péterről Rába György a Jelenések költője c. tanulmányában.

Vasadi Péter - Ha ​az áldozat elszabadul
Vasadi ​Péter (1926, Újpest) József Attila-díjas költő, író, esszéíró. Új regénye a XX. század díszletei között játszódó, sajátos hangulatú, költői tisztaságú próza. Az író képzeletének színpadán a modernitás ismerős-ismeretlen szereplőivel elevenedik meg az Ezékiel próféta könyvében található Istenítélet. Lírai szuggesztivitással rajzolja meg az emberi szenvedésnek minden értelmet meghaladó sokféleségét és mélységét, amely a háborúk, kínzások, kiagyalt pusztító szándékok sodrában éri utol áldozatait: "A harckocsik újra megindulnak, de egyetlen harckocsi fénye még eleven. Egy élő ember áll hosszú csövű tornya mellett, leugrik és fut felénk. Felénk fut, arcán az értelem bódultsága, kinyitott tenyere világít. Körülötte az egyedüllét völgye. Most visszafordul, kocsija felé kiált, mely ismét fénytelen és szigorú, mint egy koporsó. A harckocsi géppuskája kelepelni kezd. Beméri, célbaveszi, lövi az embert, aki megismert bennünket. Mellét, combját, vállát, nyakát, hátát, s tarkóját tépi a hosszú sorozat. Két kezét magára szorítja s elterül a földön."

Kollekciók