Ajax-loader

Végh Antal könyvei a rukkolán


Végh Antal - Imádság ​a vadlibákért
Végh ​Antal első kötete Korai szivárvány címmel jelent meg 1963-ban. Most huszonegyedik kötetét tartja kezében az olvasó. E novellás kötet az utóbbi három-négy év /1980/ írásait tartalmazza. Hol meseszerűen, hol dokumentumhűséggel áradó novellák és hosszabb elbeszélések ezek az első szerelem hold-tisztaságáról, a falu mindennapjairól, a bemocskolt szerelem kínjairól, a szülők megpróbáltatott sorsának visszfényéről a gyermekek életében, egy beatzenekar hétköznapjairól, az apakeresés divatjáról, egy cigányfiú tragikus életéről. Végh Antal mindig izgalmas, mélyreható témákhoz nyúl; ebben a kötetben is minden írása erőteljes és meggondolkodtató.

Végh Antal - Helyőrség ​az isten háta mögött
Egy ​kisváros vezetősége szobrot rendelt a neves szobrászművésztől. A mű elkészült, és fel is avatták. Lovas szobor volt. Aztán később a város vezetői közül egyre többen és egyre hangosabban fejezték ki nemtetszésüket. Azt hozták fel ellene, hogy a ló nem így tartja a lábát. Egy lónak a füle nem így áll. Egy ló sörénye nem ilyen borzas... - De hiszen - mondta az alkotó - ez nem ló, ez csak szobor! Tisztelettel felhívom az olvasó figyelmét, ez az írás, amelyet most közreadtam: csak regény! V. A.

Végh Antal - Miért ​beteg a magyar futball?
A ​könyv a következő műveket tartalmazza: Miért beteg a magyar futball? (riport) 90 perc (regény) Szép volt, fiúk! (színmű) 2 novella (1. Az utolsó magyar nemzeti 11. 2. A Rákosi-kupa ) 3 beszélgetés (1. Beteg-e még a magyar futball? 2. Lehet-e Magyarországon futballcsapatot csinálni? 3. Szándékosan kavart vihart? ) Mundial 1982. (tanulmány)

V%c3%a9gh_lelt%c3%a1r
elérhető
0

Végh Antal - A ​leltár
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Veadandp0137
elérhető
1

Végh Antal - Vándorbot
A ​kötet a szerző két régebben kiadott könyvét adja újra az olvasó kezébe. Az Északi utakon első ízben 1973-ban jelent meg a Magvető Könyvkiadónál, a Nyugati utakon pedig 1980-ban a Gondolatnál. Az Északi utakon egy 1969-es skandináviai, elég kalandos útról számolt be. Akkor még nagyon keveset látott egy magyar író a nagyvilágból, sok - ma már nálunk is mindennapi - jelenség csodálkozásra, sőt csodálatra készteti. A nyloning-valuta kora volt ez és a hetvendolláros nyugati utaké. A szerző sok barátot szerez útján és friss, vidám élménybeszámolót ad. Ugyanakkor ma is aktuális témák is hangot kapnak, pl. a magyar gyümölcs exportja és az exporttermelés kérdései. A Nyugati utakon egy észak-amerikai és kanadai útról számol be, amelyre az ottani magyarok hívták meg a már ismert írót. Ebben főleg amerikai magyarok különböző csoportjai és egyes képviselői magatartása érdekes, és más könyvekhez képest újszerű.

Végh Antal - Akkor ​is, ha egyedül maradok
Végh ​Antal nevéhez sikerkönyvek és sikeres könyvek, botrányok és botrányos ügyek, perek és perpatvarok egyaránt fűződnek. Neve - áruvédjegy. Végh Antal könyveit veszik. És olvassák. Hogy miért? Kötetünk - amelyben a szerző novelláit a vele készült nagyívű interjú egészíti ki - egyebek mellett ezekre a kérdésekre is igyekszik választ keresni. Egyelőre a legilletékesebbnél - magánál a szerzőnél. Hogyan élte meg ő a vele történteket, hogyan emlékszik a távolabbi vagy közelebbi múltban nagy port felvert eseményekre, egyáltalán milyen képet alkotott önmagáról. Az önarcképfestés lehetetlennek látszott, ezért Sárfán István publicisztikus portrémintázó készségét hívta segítségül a Végh Antalról alkotott izgalmas, ámbár helyenként szubjektív indulatú Végh Antal-vélemény rözítéséhez.

V%c3%a9gh_antal_90_%e2%80%8bperc
elérhető
1

Végh Antal - 90 ​perc
Amikor ​visszajöttek, beszólították Boldizsárt: - Van-e kedved átigazolni? Mi kiadunk! Akkorra Boldizsárral mi már elintéztünk mindent. De úgy tett mindenki, mintha most látnánk őt először. Holott abból a fekete táskából már Boldizsárnak is kiszámoltuk a dohányt! Ő még egy kis tapasztalatlan madárka. Négy tanú előtt vette lel a pénzt. Majd ha ő is túl lesz a harmadik-negyedik átigazoláson...

Végh Antal - Megmondom ​őszintén
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Végh Antal - Az ​utolsó konzílium
-Ezzel ​a dokumentum-összeállítással megint lezárul majd valami az életedben? - Mindig lezárul valami, amikor az ember kiteszi a pontot. És abban a pillanatban mindig újra el is kezd valami mást. Mert már újra gondolkozom, töprengek valamin, mi lesz a szolgálatvállalásomnak a következő fejezet, állomása. - Te egy helyütt azt írtad a sporttal kapcsolatos ténykedésedről, hogy senki ne reménykedjne, mert te nem adod fel. - Örülök, hogy megragadt emlékezetedben ez a \"kitörésem\". Valóban, amíg énbennem szusz lesz, amíg énbennem erő lesz, s amíg én a tollat meg tudom fogni, mindig szolgálni akarok vele. Valaki és valami mellett, és valaki és valami ellen. Nem hiszem, hogy ez bővebb magyarázatot kívánna azoknak, akik olvassák írásaimat.

Végh Antal - Mit ​ér az ember hit nélkül?
Akkor ​írok, amikor valami olyat látok, ami nem hagy nyugodni,amin változtatni szeretnék. Az én egyetlen esélyem a változtatásra, hogy beleszólok valamibe, hogy felhívom mások figyelmét is a torz dolgokra. Móricz azt mondta: Szépen megírni csak azt lehet, ami fáj. Nekem sok minden fáj. Hogy szépen írom-e meg, azt az olvasók döntik el... Két dologtól irtózom: a tétlenségtől és a szürkeségtől. Mindig kell valamit csinálni az embernek, mert másként értelmetlenné válnak a napjai. Mindegy, hogy mit: ír, kapál vagy házat épít, csak hasznosan töltse az idejét. Ez a kötetem egy riport-szociográfiai kötet, az utóbbi években írott ilyen jellegű írásaimat gyűjtöttem egybe. Ez a könyvem sem más, se több, mint bármelyik eddigi: üzenet az olvasónak. Olvasmány és elgondolkoztatás. Én így látom a világot, s vajon ő hogyan? Segítsük egymást a gondolkozásban, legyünk társak a gondolkodás bátorságában. Mert csak így érdemes az írónak tollat fogni a kezébe, és az olvasónak is könyvet - csak ekképpen!

Végh Antal - Akkor ​májusban esett a hó
Rásó ​Gábor faluról származik, úgy érzi, kötelessége jó tanulással meghálálnia parasztszülei támogatását. Mégsem lesz eminens, de ennek nemcsak ő az oka. Az ötvenes évek első felében vagyunk, a debreceni Református Kollégiumban. A kamasz fiúkat több, ellentmondásos hatás éri: Nagytiszteletű úr is - aki hittant tanít - meg akarja nevelni őket, és Kesztyűs tanár úr is hatni szeretne rájuk - Kesztyűs tanár úr történész, minden szavát áthatja a dogmatizmus. "Nagytiszteletű úr szelíd, nyájas. A lélek embere. Ha Kesztyűs tanár úr előtt jár a szám, kihúzom a gyufát. Ő történész. Nem történelemtanár. Tör-té-nész! Amit ront rajtunk Nagytiszteletű úr, azt ő billenti helyre. Viszont ha valaki Kesztyűs tanár úr elmefuttatásait venné komolyan, azt helyre teszik Nagytiszteletű úr ideái. Úgyhogy minden kiegyenlítve! Kesztyűs tanár is idézi magát olykor. De csak Marx, Engels, Lenin és Sztálin után... Kesztyűsnél be vagyok vágódva! Azzal, hogy év elején felírtam a történelem-jegyzetfüzetem első lapjára: "A marxista-leninista történelemtudomány elsajátításának céljából Kesztyűs István történész előadásainak alapján vezeti: Rásó Gábor". Érthető hát, hogy a fiúk nem veszik egyiket sem komolyan, hanem kiélik - a valóságban és a képzeletben - kamaszösztöneiket. Az évek azonban nem múlhatnak el nyomtalanul: közeledik az érettségi, és Rásó Gábor szerelmes lesz...

Végh Antal - Könyörtelenül
Végh ​Antal megtörtént esetet feldolgozó nagy sikerű regénye most új kiadásban kerül az olvasó elé. A határ menti városban lejátszódó túszszedő dráma hat napját gyorsan, döbbenetes erővel pergeti az író, a filmszerű látásmód kemény vágásaival villantja elénk; a tárgyszerű, elfogultság nélküli ábrázolás éles írói reflektorfényei azonban nemcsak a hat napig tart, tragédiával végződő dráma eseményeit és nyomasztó eseménytelenségeit világítják meg, hanem a brutális akcióhoz vezető előzményeket és a következményeket is. Végh Antal műve a világhírű amerikai író, Truman Capote tényregényét, a Hidegvérrel-t is felidézi: az írói eszközök, a stílus nemes egyszerűségével, puritán szépségével és a megjelenítés, elemzés lélektani érzékenységével.

Végh Antal - De ​mi lesz a harangokkal? - Erdély,1988
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Végh Antal - Nyugati ​utakon
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

V%c3%a9gh_antal_forgat%c3%a1s
elérhető
0

Végh Antal - Forgatás
Az ​elbeszéléskötet az író kilenc hosszabb terjedelmû írását tartalmazza,a szerzõ ismert stílusában. Tartalom: A boldogtalan ember, Aranyfog, A szabadcsapat, Doni szerelem, A pohárköszöntõ, A találkozó, A forgatás, A kapcsolat, Magánbeszélgetések.

Végh Antal - Ölbeülni? ​Dorombolni?
A ​zsidókról és a sajtóról A népiekről és az urbánusokról Csurkáról és Csoóriról, Eörsiről és Konrád Györgyről A biróságról és az áőprodott levegőjű tárgyalótermekről Torgyánról és Antall Józsefről Gönz Árpádról és a köztársasági elnök március 15-i haknizásairól Kinyeri a következő választásokat? Lesz-e miniszterelnök Palotás Jánosból?

V%c3%a9gh_j%c3%a9gzajl%c3%a1s
elérhető
0

Végh Antal - Jégzajlás
A ​kötet egy kisregényt és több elbeszélést tartalmaz. A kisregény szép, líraian ábrázolt tragikus történet a második világháború utolsó és a felszabadulás első hónapjairól. Egy szamosháti református lelkész felesége, Zsuzska és a fiatal tanár, Bálint szerelme a háborúban felrobbantott híd újjáépítésének hátterében bomlik ki megrendítő erővel. Végh Antal az új kisregény mellé életművéből válogatott fiatalokról szóló elbeszéléseket, melyek hiteles erős életanyagukkal, úgyszólván az író válogatott novelláskötetének is beillenek.

Végh Antal - Gyógyít6atlan?
A ​szerző könyve közvetlenül az 1986-os, számunkra kudarccal végződött mexikói labdarúgó- világbajnokság után jelent meg. Mik voltak a kudarc előzményei, hogy is volt az a bizonyos 6-0-ra végződő szovjet-magyar mérkőzés...

Végh Antal - Északi ​utakon
Az ​Északi utakon első ízben 1973-ban jelent meg a Magvető Könyvkiadónál. Egy 1969-es skandináviai, elég kalandos útról számolt be. Akkor még nagyon keveset látott egy magyar író a nagyvilágból, sok - ma már nálunk is mindennapi - jelenség csodálkozásra, sőt csodálatra készteti. A nyloning-valuta kora volt ez és a hetvendolláros nyugati utaké. A szerző sok barátot szerez útján és friss, vidám élménybeszámolót ad. Ugyanakkor ma is aktuális témák is hangot kapnak, pl. a magyar gyümölcs exportja és az exporttermelés kérdései.

Végh Antal - Ha ​az Isten Nyulat adott...
Két ​szatirikus kisregényt és elbeszéléseket tartalmaz a kötet: valamennyi írás a mai falu életéről tudósít. Vérbő szatíra a Téeszmetró: a Vörös Rák nevet viselő téesz fantasztikus vállalkozásának meglepő és mulatságos fordulatokban bővelkedő története. A csőd szélén álló téesz, helyzetének javítására, metrót épít a falunak, a vezetőség és a tagok teljes hittel és hatalmas lelkesedéssel vesznek részt a terv megvalósításában. Először kézi erővel, aztán lopott gépekkel és a fővárosi metróépítkezéstől elcsalt szakemberekkel folyik az építkezés, de hajmeresztő korrupciókban, megvesztegetésekben sincs hiány - hisz csak ezek árán jöhet létre a világ első falusi metrója nyugati turisták szórakoztatására. A címadó írásban a "felsőbb szervtől" kirendelt szónok meggyőző beszédekben bizonyítja-magyarázza a téesz vezetőségének vagy a közgyűlésnek, hogy a jó elnököt miért váltják le, a szélhámost miért nevezik ki igazgatónak, a rossz elnök miért kap kitüntetést, a sikkasztó vezető milliós állami támogatást. S ezenközben elmondatik minden napjainkban dívó csalási, megvesztegetési forma és módozat. Az elbeszélések hősei többnyire idős szabolcs-szatmári parasztok, magányos emberek, utolsó képviselői egy letűnt korszaknak, a régi falu világának. A kötetzáró Élet-novella lírai hangvételű vallomás az író gyerekkoráról, családjáról.

Végh Antal - Megfigyeltem
"Megszületett ​ez is. Szám szerint hanyadik is? Az ötvennegyedik talán? Jó lesz a köteteimet számbavenni. Na de ez kis könyvecske, ez vajon hogy született? A címe: adott volt. Az egyik karcolat viselte a Megfigyeltem címet, aztán ami a cím alá került, az már természetes volt. Karcolatok, portrék, emlékek. Mert ezek csakugyan azok. Először csak egyet írtam, aztán hirtelen kijött a tollam alól mindegyik. De egyáltalán nem hebehurgyán, nem meggondolatlanul. Csak a munka menete volt gyors és meglepően élénk. És most megpróbáltam valami újat is alkotni". Úgy hogy ezekkel a kis írásokkal ne sértsek senkit. Remélem, nem is hat sértésnek. Legfeljebb ha csak módjával. De azt - talán - a jószánddék szerint elnézik nékem. Jó volt ezekben a régi időkben kalandozni és megfogalmazni az emlékeket is. Egy kis időre megint az irodalmi pezsgésben" éreztem magam. Azonkívül ezekről az emberekről, literátusi személyekről nem olvasok soha semmit. Úgy felejtették el őket, ahogy vannak. Pedig érdemesek. Most megismerkedhet velük az olvasó. Hogy ismétlésekbe bocsátkoztam volna? Csak látszatra.." A Szerző

Végh Antal - Korkép
Úgy ​látszik, a Fradistákat mindenestől elkapta a hév. A "mindent kibeszélni", a "mindent elmondani" szándéka. Amolyan hattyúdalféle buzgalom lehet ez? Hogy na, most még az egyszer! Egyszer mindenképpen, és utoljára. Mindent, de mindent... A kilenc év kénye-kedve bágyaszt, meg a keserű hallgatás is. Hogy szép volt, hogy minden jó volt, de most már vége... elég volt belőle. Megmásíthatatlan a célkitűzés: menni, elmenni a Fraditól, a Fradiból. Mert nincs Isten, amelyik ezen a szándékon változtatnak. Készül elmenni az egész garnitúra! Legalábbis így mondják! És ez valószínű, hogy így is van! Szívós elmegy és beszél? Nem biztos! Mert amúgy szenzációs lenne, ha ő egyszer kinyitná a száját...

Végh Antal - Hol ​jártál, mikor az ég zengett?
Végh ​Antal életének utolsó szakaszában írta a kötetbe válogatott 'portrékat'. Hirtelen bekövetkezett halála miatt azonban nem kerülhetett sor a kézirat nyomdába kerülése előtti utolsó simításokra, és a tervbe vett valamennyi személy bemutatására sem, az írásokat tehát változtatás nélkül olvashatják az érdeklődők, akik vélhetően nem csodálkoznak majd a szerző - tőle megszokott - szabad véleménynyilvánításán. A két ciklusba (Karcolatok, portrék, emlékek; ...És akiről már nem írhatott) rendezett karcolatok, portrék és emlékforgácsok első sora Török Ferenc öttusázó; Katona Mihály gáborjáni parasztember; Bornemisza István, az író keresztapja; Holdházi Nándor Gáborján község körzeti orvosa; Torgyán József politikus; Csoóri Sándor költő; Varga József 'minden idők legjobb futballistája'; Végh Endre Kisszekeresen élő tanító-igazgató; Vásárhelyi Józsefné, a szerző nagynénje; Kiss Ferenc, a mányi tsz elnöke; Rábold Gábor, a szerző gimnáziumi osztályfőnöke és Simon Béni - aki 'csak bácsi volt' arcélét rajzolják meg. A kötet második ciklusának portréit már nem fejezhette be az író, csupán jegyzetek és hevenyészett följegyzések nyomán idéződik meg egy-egy személy, pl. Főző József kertész- és agrármérnök, Muzsnay Árpád az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület alelnöke, Mikó Kálmán volt megyei rendőrkapitány és az almafák 'szerelmese', Tar Mihály kertész, a magyar irodalom lelkes híve - összesen huszonnyolcan. Sokféle ember sorsa kel életre a kötet lapjain, ám akár egyszerű parasztemberről, híres politikusról vagy éppen népszerű futballistáról van is szó, a szerző érzékelhetően mindegyikükben az embert nézte, és igyekezett érzéseikről is számot adni, miközben a nem minden tanulság nélküli gondolataikat vetette papírra. Az utószót író Szívós István soraival érdemes a kötetet a szerző híveinek figyelmébe ajánlani: 'Minden érdekelte, ami népe sorsával kapcsolatban állt. S mindenbe beleszólt, ami népe sorsára érdemes volt. Mert orv osa nem lehetett, ügyvédje lett nemzetének'.

Végh Antal - Csillagösvényen
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Végh Antal - A ​galambház
Beront ​a tanácselnöki szobába két ismeretlen pufajkás, géppisztollyal a kezében. Se kopogtatás, se bemutatkozás, se semmi. Azt mondja az egyik: ide a kulcsokat, aztán takarodj! Letegezett. Azt mondtam neki, kérem, engem ide a falu lakossága állított, én egyhangú szavazással lettem megválasztva, innen engem csak azok küldhetnek el, akik megválasztottak, akiktől a megbízásom való. Ember olyat még nem látott... Néha még most, harminc-egynéhány év után is a fülembe cseng minden, abba én még most is beleborzongok, ahogy a két pufajkás akkor elkezdett röhögni...

Végh Antal - Nyugtalan ​homok
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Végh Antal - Kruzlics ​engem úgy segéljen
Lám, ​lám megint egy könyv... Talán emlékszik még az olvasó, az utolsó regényemet, az "Azt mondta, hogy igyi szudá"-t megelőzte egy alapos előszó. Van, aki olvasta, van aki nem. De aki mulasztott, most pótolhatja: ezt az előszót ne hagyja ki. A ciklus második darabjáról van szó, a "Kruzlics engem úgy segéljen"-ről. Összefüggésben vannak a részletek. Aki az "Azt mondta, hogy igyi szudá"-t nem olvasta, elmeditálhat a "Kruzlics engem úgy segéljen" felett. Míg azonban jártasságot szerzett az elsőben, könnyen elboldogul a másodikkal. Holott az évek csaknem azonosak mindkettőnél: 1945. Ez a regény is tartalmaz előzményeket és utólagos fejezeteket is. Ebben még hasonlónak is mondható az első regénnyel. Minden a románokkal kezdődik... És minden velük is végződik. Tíz fejezet az előzményből. Aztán jön maga az egész "regénytest" majd' 300 oldalon. Míg a vége megint tíz fejezetből áll utóhangként. Mégis, nézzünk utána, mi történt azokkal, akik a teljes regényt megszenvedték? A helyszín - az előhang és utószó szerint is - Szatmár megye. A falu, a vidék, a környezet. Míg a regény maga: Szatmárnémeti. A befejezés pedig: furcsa félév, 1945 után az elcsatolt Szatmárnémeti, mint megszállt terület, nem fogadja diákjait. A magyar város a maga magyar diákjait. Igaz, változott a határ. Változott megint. Jánkmajtishoz alig egy hajításnyira húzták meg a határvonalat újra, szerencsére, még a terület idecsatolásával. Akik meg a túloldalra estek, lehettek Szatmárnémetiben román ajkú magyar diákok. Az átjárás megszűnt... Aki lakott Szatmárnémetihez tíz kilométerre, attól egy egész világ választotta el a várost. Még a madár se járhatott át. Most egy kicsit másképp van. De még nincs jól semmi. Mégis, egy regény erejéig idézzük fel a múltat. Hadd csengjen a neve Szatmárnémetinek idegen ajkak után fényes, tiszta magyarsággal. Szatmár, Szatmárnémeti, azaz hogy, "Kruzlics engem úgy segéljen." Megvan! Itt van! Bár még csak ideiglenes címekkel is. Mert a "Tavasszal kell a szerelem" még nincs kész!

Végh Antal - Vadrózsa
Egy ​trilógia harmadik kötetét tartja kezében a kedves Olvasó. A közelmúltban megjelent: Hol jártál, mikor az ég zengett? című kötete az író azon karcolatait, portréit tartalmazza, amelyeket nem sokkal halála előtt kezdett írni, de befejezni már nem tudta. Ezzel egy időben jutott el az irodalmat kedvelőkhöz a Gyémánthó, Végh Antal novelláiból készült válogatásalbum. Ám akárhányszor a kezünkbe vettük a ragyogó írások sorát felsorakoztató könyvet, úgy éreztük: sok kitűnő novella hiányzik a vaskos összeállításból. Így természetessé vált, hogy csokorba gyűjtsük további emlékezetes novelláit, és megjelentessük az első kötet folytatásaként. Aki elolvassa majd a Vadrózsa című válogatást, bizonyára egyetért azzal: Végh Antal remek író volt. Egyéni hangulata van szinte minden mondatának. Erről nemcsak a kötetben szereplő írások tanúskodnak, hanem az író valamennyi regénye, szociográfiája, portréja, karcolata is. Ő ugyanis tömören, egyszerűen, és olyan szépen fogalmazott, ahogy csak nagyon kevesen képesek. Jelzői kifejezik az író érzelemgazdagságát, amely nemcsak szerelmes novelláiban, hanem a vidéki emberek életét feldolgozó írásaiban is megmutatkozik. Végh Antal valamennyi alkotásában páratlan eszközökkel formálta meg regényei, novellái szereplőinek portréját, és sajátos látásmódját vetette papírra, sajátos írói eszközökkel...

Végh Antal - Miért ​nem szeretem Horn Gyulát?
A ​politikai pamflet hazánkban is ismert, a demokratikus országokban nem ritka műfaj. A szabad sajtó jellemzői között található a mindenkori választott hatalom bírálatának joga is. Ezzel a joggal él Végh Antal e könyvében, amikor a Magyar Köztársaság miniszterelnökéről ír. Amit viszont joggal várna el tőle olvasója - az hiányzik a vékony kötetből - a jó ízlés.

Végh Antal - Móricz ​Zsigmond szekerén
Ez ​a szekér olyan, mint a gazda, Móricz Zsigmond Tekintetes Úr. Erős, talán örök életű. Széles keréktalpakkal, feszes ráffal, jól feszített lőccsel és hosszú gerendával. Részei mégis könnyedek, szépen faragottak, célszerűek. Mert ez a szekér nem az aszfaltutakon jár. Homokos, szikes dűlőkön, néha úttalan utakon halad, csak úgy toronyiránt, pusztán, semlyéken, csalitoson át. Tanyák mellett, falvak alján, s ha a városhoz ér, ott is a mellékutcákon hajt be. Ennek a szekérnek mindent ki kell bírni, elvinni, aki felült rá, meg kell érkeznie, ahová indult. A gazda ott ül a bakon, egyenes derékkal, megtámaszkodva az üléskarfában, megvetve a lábát, akkurátusan, de nem hanyagul. A fekete kalap alatt őszülő, dús üstök, tekintélyes, nehéz bajusz az arcon, s a kissé összehúzott szemek bölcs, megértő éles tekintete. Hátrapillant utazóvendégeire, akik mögötte ülnek a hosszú gerincű szekéren végignyújtózó kettős padon, egymásnak vetve a hátukat, összeérő vállakkal. Némelyikük tartózkodóan, férfiasan meg is öleli a szomszéd vállát. Ahányan vannak, annyiféle arc, annyi tűnődő, villogó tekintet, annyi deréktartás. Közvetlen a gazda mögött Áron ül, váltanak is néhány szót, de a szekérre fellépvén itt más szerepük adódik. Nem ők beszélnek - róluk folyik majd a szó.

Végh Antal - Aranyalma
Az ​első novella (Anna feketében) az ötvenes évek, a begyűjtési korszak egy kegyetlen pillanatát eleveníti meg; a felidézett történet égő iszonyatát a közben eltelt idő csillapítja. Az utolsó írás (Hárman, árvák) mai hétköznapi tragédiát beszél el. Szenvedő hőse, a magára maradt apa is az időtől várja a fájdalom enyhületét. Mert az idő a "legnagyobb jó, ez a legjobb orvosság minden fájdalomra. Az idő úgy tud gyógyítani, ahogy senki emberfia". Végh Antal új novelláinak láthatatlan, tettenérhetetlen főszereplője: az idő. Az időről szólnak azok az elbeszélések is, amelyek a múltról - a jelen szemszögéből. S még inkább azok az elbeszélések is, amelyek a változás pillanatát érik tetten: a magánparaszti gondolkodásmód tragikus bukását vagy észrevétlen elhalását. Vagy amelyek mintha tagadnák az időt, a paraszti élet változatlannak tűnő örömeit és szenvedéseit, a természettel való harc örök körforgását érzékeltetik, de megmutatva, hogyan sodorja magával a mozgó világ tejút-rohanása a látszólag egy helyben álló sorsokat is. A legizgalmasabb novellák pedig már a változott jelent mutatják, az átalakult élet új típusú konfliktusait. Mert az idő - vagy mondjuk így: a társadalmi fejlődés - természetéhez tartozik, hogy miközben a régi fájdalom emlékké simul, új sebek, újfajta bántások keletkeznek...

Végh Antal - Erdőháton, ​Nyíren
A ​Szamos, a Felső-Tisza és a Túr által közrefogott Erdőhát szinte az ország élő múzeuma. A középkor tárgyi emlékei - halászok, pásztorok, földművelők ősi szerszámai - itt kézen forognak még. S mintha különböző évszázadok emberei élnének együtt: a sokáig terméketlennek vélt homokos-lápos talajon jól jövedelmező almáskertek virulnak, szomszédságában azonban a nomád életmód maradványai láthatók, s néhol az elmaradottság ijesztő képei kísértenek. Ez a táj volt Végh Antal fölnevlő dajkája. Jánkmajtison született 1933-ban, a nagy múltú debreceni kollégium diákjaként tanult, s majd tíz esztendeig a Nyírségben tanítóskodott. Elbeszélései és regényei a különös-furcsa miliő végletes helyzeteit és elárvult alakjait jellemzik. Hősei nemcsak a földdel s a nyomorúsággal küszködnek, de lefojtott indulataiknak is rabjai, a mában élők pedig új életformákkal, a várossal, a nagyüzemmel ismerkednek. Végh Antal szociográfiai igényű műveit az eleve sokat sejtető, sokrétű tényanyag, a megjelenítő készség és a szenvedélyes igazságkeresés teszi értékes - és egyben érdekes - olvasmánnyá. Penészlekről írt riportja is ezért válhatott ki az \"országos feltűnés\"-nél fontosabb vitát, hasznos gondolatcserét. Sok utazás, megannyi \"megfejtésre váró\" élmény előzte meg ennek a könyvnek a születését, melynek második kiadását fogja kezébe az olvasó. A térképen megtalálható minden helység, amelynek teméntelen gondját vállára vette - és biztonságosabbá váló életét is a sajátjaként kezeli - az író. Szabolcs-Szatmárt hírből sokan ismerik (többek közt a szabadító Báthoryak, Rákócziak történelmi tettei révén), emberközelből viszont kevesen látták az 1970-es, még sokáig emlékezetes árvíz előtt. Állítólag ezen a vidéken leckéztette urát Lúdas Matyi, s ami már tény: gyilkoltak apát a fiútestvérek, hazánkban itt a legmagasabb a gyermekszaporulat, s innen jár a legtöbb férfi a legtávolabb eső munkahelyre. Kereskedők ide járnak \" a legszívesebben\" a \"legpirosabb\" jonatánért, a \"legízesebb\" borjúhúsért, pecsenyebárányért. És sürgős segítségként itt realizálódnak a szocialista Magyarország nagy beruházásai, hogy \"lekössék a hallatlan nagy munkaerő-felesleget\". Honnan indult s milyen a nyírségi ember? A korszerű mezőgazdaság térhódítása és az iparosítás hogyan hat az itt élők szemléletére? Honnan jut a mátészalkai ócskapiacra a sok tetszetős ruhadarab? Mit érdemesebb termeszteni a Szamosháton? Ilyen - és ezekhez hasonló - kérdésekre keres zavarba ejtő és megnyugtató, de mindenképp elgondolkoztató választ Végh Antal. A mulasztásokkal szemben cseppet sem elnéző, ugyanakkor - szülőföldje éltető légkörét érezve s gazdag hagyományait becsülve - a Ma igazáért is küzd, sőt a legkisebb erőfeszítést is méltányolja, ha az a köz érdekét s jövendő javát szolgálja.

Kollekciók