Ajax-loader

José Saramago könyvei a rukkolán


José Saramago - Das Evangelium Nach Jesus Christus
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

José Saramago - Tutti ​i nomi
Il ​Signor Josè è l'unico che ha un nome proprio in questo romanzo. Il Signor José è scritturale ausiliario presso la Conservatoria Generale dell'Anagrafe di una città anche lei senza nome. Il Signor José è un modello di abnegazione al lavoro e rispetto delle gerarchie. Finché un giorno, dedicandosi alla sua collezione di ritagli di giornale e foto, s'imbatte nei dati di una sconosciuta. E il mite scritturale si trasforma in ladro e falsario, pur di rintracciare la donna senza volto.

José Saramago - Memorial ​Do Convento
Aproximam-se ​agora um homem que deixou a mão esquerda na guerra e uma mulher que veio ao mundo com o misterioso poder de ver o que há por trás da pele das pessoas. Ele chama-se Baltasar Mateus e tem a alcunha de Sete-Sóis, a ela conhecem-na pelo nome de Blimunda, e também pelo apodo de Sete-Luas que lhe foi acrescentado depois, porque está escrito que onde haja um sol terá de haver uma lua, e que só a presença conjunta e harmoniosa de um e do outro tornará habitável, pelo amor, a terra. Aproxima-se também um padre jesuíta chamado Bartolomeu que inventou uma máquina capaz de subir ao céu e voar sem outro combustível que não seja a vontade humana, essa que, segundo se vem dizendo, tudo pode, mas que não pôde, ou não soube, ou não quis, até hoje, ser o sol e a lua da simples bondade ou do ainda mais simples respeito. São três loucos portugueses do século XVIII, num tempo e num país onde floresceram as superstições e as fogueiras da Inquisição, onde a vaidade e a megalomania de um rei fizeram erguer um convento, um palácio e uma basílica que haveriam de assombrar o mundo exterior, no caso pouco provável de esse mundo ter olhos bastantes para ver Portugal, tal como sabemos que os tinha Blimunda para ver o que escondido estava... E também se aproxima uma multidão de milhares e milhares de homens com as mãos sujas e calosas, com o corpo exausto de haver levantado, durante anos a fio, pedra a pedra, os muros implacáveis do convento, as salas enormes do palácio, as colunas e as pilastras, as aéreas torres sineiras, a cúpula da basílica suspensa sobre o vazio. Os sons que estamos a ouvir são do cravo de Domenico Scarlatti, que não sabe se deve rir ou chorar...

José Saramago - Seeing
On ​election day in the capital, it is raining so hard that no one has bothered to come out to vote. The politicians are growing jittery. What's going on? Should they reschedule the elections for another day? Around three o'clock, the rain finally stops. Promptly at four, voters rush to the polling stations, as if they had been ordered to appear. But when the ballots are counted, more than 70 percent are blank. The citizens are rebellious. A state of emergency is declared. The president proposes that a wall be built around the city to contain the revolution. But are the authorities acting too precipitously? Or even blindly? The word evokes terrible memories of the plague of blindness that had hit the city four years before, and of the one woman who kept her sight. Could she be behind the blank ballots? Is she the organizer of a conspiracy against the state? A police superintendent is put on the case. What begins as a satire on governments and the sometimes dubious efficacy of the democratic system turns into something far more sinister. A singular novel from the author of Blindness.

José Saramago - A ​Noite
Este ​jornal é uma força, meu caro Valadares, uma força.

José Saramago - Ensayo ​sobre la lucidez
Saramago, ​un escritor que se ha convertido en la conciencia lúcida de una época cegada por los mecanismos del poder, lanza una llamada de alerta: «Puede suceder que un día tengamos que preguntarnos"¿Quién ha firmado esto por mí?"». Es día puede ser hoy. «Aullemos, dijo el perro.» LIBRO DE LOS CONTRARIOS Durante las elecciones municipales de una ciudad sin nombre, la mayoría de sus habitantes decide individualmente ejercer su derecho al voto de una manera inesperada. El gobierno teme que ese gesto revolucionario, capaz de socavar los cimientos de una democracia degenerada, sea producto de una conjura anarquista internacional o de grupos extremistas desconocidos. Las cloacas del poder se ponen en marcha: los culpables tienen que ser eliminados. Y si no se hallan, se inventan. Los protagonistas de esta novela de Saramago, un inspector de policía y la mujer que conservó la vista en la epidemia de luz blanca de Ensayo sobre la ceguera, dan muestras de la altura moral que los ciudadanos anónimos pueden alcanzar cuando deciden ejercer la libertad.

José Saramago - Ensaio ​sobre a Lucidez
Numa ​cidade sem nome, que pode ser a nossa, realizam-se eleições. Contados os votos ao fim do dia o resultado é surpreendente - mais de setenta por cento dos votos são votos brancos. Apanhados de surpresa por este resultado, os políticos - todos eles - decidem repetir a votação alguns dias depois, preparando o acto com todos os cuidados. Mas o resultado foi ainda mais surpreendente - o número de votos brancos subiu para oitenta e três por cento. Que se passou? Não se passou nada, parece dizer o autor. O voto branco está previsto na lei, é uma possibilidade real e legal, posso legitimamente usá-lo como hipótese para construir um romance. Que se passou? Só pode ser uma conspiração, diz o governo, não há outra explicação. Há que descobrir os conspiradores, por todos os meios, a exterminá-los implacavelmente, para salvar o sistema. E enquanto se desenrola esta história, ao longo das páginas deste _Ensaio sobre a Lucidez_, o leitor é convidado a uma reflexão sobre a verdade e a mentira na vida política contemporânea.

José Saramago - A ​Viagem do Elefante
Em ​meados do século XVI o rei D. João III oferece a seu primo, o arquiduque Maximiliano da Áustria, genro do imperador Carlos V, um elefante indiano que há dois anos se encontra em Belém, vindo da Índia. Do facto histórico que foi essa oferta não abundam os testemunhos. Mas há alguns. Com base nesses escassos elementos, e sobretudo com uma poderosa imaginação de ficcionista que já nos deu obras-primas como Memorial do Convento ou O Ano da Morte de Ricardo Reis, José Saramago coloca agora nas mãos dos leitores esta obra excepcional que é A Viagem do Elefante. Neste livro, escrito em condições de saúde muito precárias não sabemos o que mais admirar - o estilo pessoal do autor exercido ao nível das suas melhores obras; uma combinação de personagens reais e inventadas que nos faz viver simultaneamente na realidade e na ficção; um olhar sobre a humanidade em que a ironia e o sarcasmo, marcas da lucidez implacável do autor, se combinam com a compaixão solidária com que o autor observa as fraquezas humanas. Escrita dez anos após a atribuição do Prémio Nobel, A Viagem do Elefante mostra-nos um Saramago em todo o seu esplendor literário.

José Saramago - Az ​embermás
Tertuliano ​Máximo Afonso éppen depresszióval küszködik: történelemtanárként unalmasan csordogálnak a napjai, s miután néhány éve elvált, belesavanyodott az egyedüllétbe. Van ugyan szeretője, aki szívesen hozzámenne feleségül, de Tertuliano vele is szakítani akar... Egyszóval igen nagy szüksége lenne valamire, ami kizökkenti jelen állapotából, ami értelmet, célt ad az életének, s amitől megtudja, hogy ki is ő igazából. S ekkor élete váratlan fordulatot vesz: egy silány filmvígjátékban felfedezi a tökéletes hasonmását – s ha eddig nem volt tisztában önmagával, igazi vágyaival, törekvéseivel, most még az is nehezíti a helyzetét, hogy kettő van belőle. Elképzelhető, hogy ő csak valakinek a másolata? Egyáltalán: miként lehetséges a józan észnek, a természet működésének ellentmondó tökéletes azonosság? És milyen (egyelőre beláthatatlan) következményekkel járhat ez a felfedezése? Feldúltan nyomozni kezd, s egyszer csak egymással szemben állnak ők ketten: Tertuliano Máximo Afonso és a hasonmása, egy színész, akinek még az ujjlenyomata is pontosan ugyanolyan, mint az övé. Saramago legújabb regényében meghökkentő fordulatokban bővelkedő történetet sző a világirodalom egyik hagyományos témája, a hasonmásmotívum köré – s nemcsak az irodalmi előzmények, hanem a mű groteszk-sejtelmes atmoszférája is tragikus végkifejletet sugall...

José Saramago - Kicsi ​emlékek
Rendhagyó ​Saramago-könyvet tart a kezében az olvasó: nem regény, nem fikció, hanem könnyedén folyó, mesélő kedvvel írt emlékirat. Az író a gyermekkorából hozza felszínre emlékeit. Ennek az izgalmas időszaknak a megidézésével egy letűnt világ képeit tárja elénk, belekóstolunk a portugál falusi élet ízeibe, hangulatába, értékeibe, de megismerjük szegénységének, elmaradottságának természetét is. És persze elkalauzol bennünket a húszas-harmincas évek Lisszabonjába - emlékezésének másik színterére. Mint minden tisztességes emlékirat, ez sem mellőzheti az első szexuális-szerelmi élmények, régi nagy és beteljesületlen álmok elbeszélését, az iskolai emlékeket. Éppúgy hangsúlyt kapnak az első nagy társadalmi összeütközések - a "gazdagok" világával való sokféle találkozás, vagy a Salazar-rezsim cenzúrája... Vázlatosan felsejlik a család krónikája is. A töredékekből kirajzolódik egy tehetséges gyerek arcképe azokban az években, amikor figyelme kinyílik a világra. Egy nagy író kedves, megkapóan nyíltszívű vallomásban tárja elénk a múlt egy szeletét, amíg még lehet. A Nobel-díjas portugál szerző eddigi utolsó műve valódi irodalmi gyöngyszem.

José Saramago - La ​balsa de piedra
Una ​grieta abierta espontáneamente a lo largo de los Pirineos provoca la separación física de la península ibérica, que se aleja de Europa flotando en el Atlántico. La balsa de piedra es, en palabras del propio autor «una novela profundamente ibérica», relativa a «Portugal y al conjunto de los pueblos españoles, que siento que comparten una cultura común, una cultura que no es rigurosamente europea: es otro mundo, un mundo con un carácter tan fuerte, tan propio, que los pueblos de la Península deberían hacer un gran esfuerzo de entendimiento mutuo para resistir a las presiones de la cultura europea, que no es sino la cultura de los tres países dominantes, Francia, Alemania e Inglaterra.» La maestría expresiva de José Saramago sirve, pues, aquí a un audaz planteamiento narrativo que, en la mejor tradición de Swift o de H.G. Wells, apunta al centro mismo de una verdadera «cuestión palpitante»: las relaciones de los pueblos ibéricos con Europa.

José Saramago - O ​Ano da Morte de Ricardo Reis
Foi ​na biblioteca da escola industrial que O Ano da Morte de Ricardo Reis começou a ser escrito... Ali encontrou um dia o jovem aprendiz de serralheiro (teria então 17 anos) uma revista - "Atena" era o título - em que havia poemas assinados com aquele nome e, naturalmente, sendo tão mau conhecedor da cartografia literária do seu país pensou que existia em Portugal um poeta que se chamava assim: Ricardo Reis. Não tardou muito tempo, porém, a saber que o poeta propriamente dito tinha sido um tal Fernando Nogueira Pessoa que assinava poemas com nomes de poetas inexistentes nascidos na sua cabeça e a que chamava heterónimos, palavra que não constava dos dicionários da época, por isso custou tanto trabalho ao aprendiz de letras saber o que ela significava. Aprendeu de cor muitos poemas de Ricardo Reis ("Para ser grande sê inteiro/Põe quanto és no mínimo que fazes"), mas não podia resignar-se, apesar de tão novo e ignorante, que um espírito superior tivesse podido conceber, sem remorso este verso cruel: "Sábio é o que se contenta com o espectáculo do mundo". Muito, muito tempo depois, o aprendiz, já de cabelos brancos e um pouco mais sábio das suas próprias sabedorias, atreveu-se a escrever um romance para mostrar ao poeta das "Odes" alguma coisa do que era o espectáculo do mundo nesse ano de 1936 em que o tinha posto a viver os seus últimos dias: a ocupação da Renânia pelo exército nazista, a guerra de Franco contra a República espanhola, a criação por Salazar das milícias fascistas portuguesas. Foi como se estivesse a dizer-lhe: "Eis o espectáculo do mundo, meu poeta das amarguras serenas e do cepticismo elegante. Disfruta, goza, contempla, já que estar sentado é a tua sabedoria..." José Saramago

José Saramago - A ​Bagagem do Viajante
Estas ​crónicas foram publicadas, pela primeira vez, no diário _A Capital_ (1969) e no semanário _Jornal do Fundão_ (1971-1972). « _A Bagagem_ [_do Viajante_] é um livro escrito semana a semana, crónica após crónica, pequeno sismógrafo atento aos acontecimentos de fora e as lembranças de dentro.»

José Saramago - As ​Pequenas Memórias
Cai ​a chuva, o vento desmancha as árvores desfolhadas, e dos tempos passados vem uma imagem, a de um homem alto e magro, velho, agora que está mais perto, por um carreiro alagado. Traz um cajado ao ombro, um capote enlameado e antigo, e por ele escorrem todas as águas do céu. À frente caminham os porcos, de cabeça baixa, rasando o chão com o focinho. O homem que assim se aproxima, vago entre as cordas de chuva, é o meu avô. Vem cansado, o velho. Arrasta consigo setenta anos de vida difícil, de privações, de ignorância. E no entanto é um homem sábio, calado, que só abre a a boca para dizer o indispensável. Fala tão pouco que todos nos calamos para o ouvir quando no rosto se lhe acende algo como uma luz de aviso. Tem uma maneira estranha de olhar para longe, mesmo se esse longe seja apenas a parede que tem na frente. A sua cara parece ter sido talhada a enxó, fixa mas expressiva, e os olhos, pequenos e agudos, brilham de vez em quando como se alguma coisa em que estivesse a pensar tivesse sido definitivamente compreendida. É um homem como tantos outros nesta terra, neste mundo, talvez um Einstein esmagado sob uma montanha de impossíveis, um filósofo, um grande escritor analfabeto.

José Saramago - The ​Gospel According to Jesus Christ
This ​book is a retelling of the Gospel following the life of Christ from his conception to his crucifixion. A naive Jesus is the son not of God, but of Joseph. In the desert it is not Satan, but God that Christ tussles with, an autocrat with whom he has an unbalanced and unsettled relationship.

José Saramago - The ​Stone Raft
The ​Stone Raft (Portuguese: A Jangada de Pedra) is a novel by Nobel Prize in Literature-winning Portuguese writer José Saramago. It was written in 1986, and was translated into English in 1994. The basic premise of the novel is that the Iberian Peninsula has broken off the European continent and is floating freely in the Atlantic Ocean; bureaucrats around the world are forced to deal with the traumatic effects, while five characters from across Portugal and Spain are drawn ever closer to one another, embarking on a journey within the peninsula as the landmass journeys itself. (Wikipedia)

José Saramago - The ​Year of the Death of Ricardo Reis
The ​world's threats are universal like the sun but Ricardo Reis takes shelter under his own shadow. Back in Lisbon after sixteen years practicing medicine in Brazil, Ricardo Reis wanders the rain-sodden streets. He longs for the unattainably aristocratic Marcenda, but it is Lydia, the hotel chamber maid who makes and shares his bed. His old friend, the poet Fernando Pessoa, returns to see him, still wearing the suit he was buried in six weeks earlier. It is 1936, the clouds of Fascism are gathering ominously above them, so they talk; a wonderful, rambling discourse on art, truth, poetry, philosophy, destiny and love.

José Saramago - O ​Caderno 2
Esta ​obra reúne o conjunto de textos que diariamente José Saramago foi escrevendo no seu blog entre Março de 2009 e Novembro de 2009. Representa as reflexões, as opiniões, as sugestões, críticas aos mais diversos assuntos e sobre as mais diversas questões.

José Saramago - Terra ​do Pecado
_Terra ​do Pecado_ é o primeiro romance de José Saramago. A primeira edição data de 1947. E só cinquenta anos depois, em 1997, o autor concordou em publicar a segunda edição. No ano seguinte, José Saramago é galardoado com o Prémio Nobel de Literatura. Entre uma e outra data é toda uma vida de trabalho árduo e persistente, de que resultou uma grandiosa obra conhecida e admirada em todo o mundo. No prefácio a esta edição, José Saramago afirma que "escreveu este livro porque numa antiga conversa entra amigos, daquelas que têm os adolescentes, falando uns com os outros do que gostariam de ser quando fossem grandes, disse que queria ser escritor". O sonho cumpriu-se.

José Saramago - La ​caverna
Con ​las dos novelas anteriores Ensayo sobre la ceguera y Todos los nombres, este nuevo libro de José Saramago, forma un tríptico en que el autor deja escrita su visión del mundo actual. Una pequeña alfarería, un centro comercial gigantesco. Un mundo en rápido proceso de extinción, otro que crece y se multiplica como un juego de espejos donde no parece haber límites para la ilusión engañosa. Todos los días se extinguen especies animales y vegetales, todos los días hay profesiones que se tornan inútiles, idiomas que dejan de tener personas que los hablen, tradiciones que pierden sentido, sentimientos que se convierten en sus contrarios. Una familia de alfareros comprende que ha dejado de serle necesaria al mundo. Como una serpiente que muda de piel para poder crecer en otra que más adelante también se volverá pequeña, el centro comercial dice a la alfarería: «Muere, ya no necesito de ti».

José Saramago - Festészeti ​és szépírási kézikönyv
"Amikor ​S. belépett a műterembe, rögtön tudtam, alaposan ki kell őt ismernem, hogy a mélyére hatolhassak annak a magabiztosságnak, annak a hidegvérű nyugalomnak, annak a szépséget és egészséget kísérő iróniának, annak a nap mint nap tanult nyegleségnek, hogy ott sebezhessem őt meg, ahol a legjobban fáj. Sokkal többet kértem tőle, mint amit egy képért kérni szoktam, de szó nélkül rábólintott. Pedig le kellett volna tennem az ecsetet rögtön az első ülés után, amely annyira megalázott, bár magam sem tudom, valójában mivel, mert egy szó sem hangzott el. Egyetlen pillantást vetettem csak rá, és azt kérdeztem magamban: Ki ez az ember? Ez az a kérdés, amelyet egyetlen festő sem tehet fel magának, én mégis megkérdeztem." A Nobel-díjas portugál író 1970-es évek második felében kezdődő érett korszakának első regénye a Salazar-diktatúra végnapjaiba kalauzolja olvasóit. A történet főhőse és egyben elbeszélője, H. másodvonalbeli festőművész, aki többnyire gazdag és befolyásos lisszaboni megrendelőinek készít tucatportrékat. Egy rutinmunka közben azonban végérvényesen meghasonlik önmagával, és úgy érzi, folytathatatlanná válik a művészete. Titokban belekezd egy második portréba is, viszonya lesz kuncsaftja titkárnőjével, és naplóírásba fog, mégsem tud kitörni a művészi sematizmus, az érzelmi sivárság és a politikai szabadsághiány fojtogató csapdájából. Saramago "kézikönyve" meditatív, labirintusszerű szöveg a művészi alkotás folyamatáról, a művészet társadalmi, politikai szerepéről és az állampolgári elkötelezettségről.

José Saramago - Alentejo
Balladás ​hangú regényében José Saramago a Portugália déli részén elterülő Alentejo tartományba vezeti el olvasóit, és egy nincstelen parasztcsalád négy nemzedékének életén keresztül mutatja be az alentejo-i parasztság XX. századi történetét. Az elbeszélt események 1905 körül kezdődnek, ez az évszám azonban a regény során esetlegessé válik, mivel Portugáliának ezen a vidékén az emberek szinte időtlen viszonyok között léteztek évszázadokon át. Életük belesimult a tájba, a természet örök körforgásába, és a létezésüket fojtogató múltba. Nemcsak az elmaradottság, a középkori szinten megrekedt birtokviszonyok miatt, hanem mert a régmúlt idők visszatérő árnyai is folytonosan ott settenkedtek körülöttük, akár a földesurak egymást követő nemzedékeiben továbbélő Lamberto Horques Alemão, a német lovag, aki a XV. században kapta hűbérbirtokul ezt a vidéket I. János királytól, akár az egyház örökös hatalmát képviselő vidéki papok. Ugyanígy a múltat idézik a Mau-Tempo család négy évszázad óta időről-időre kék szemmel megszülető gyermekei is, emlékeztetve arra az ötszáz évvel korábban élt hajadonra, akivel egy forrásnál erővel kedvét töltötte a föld idegen ura…. Saramago jó harminc éve ezzel a már sajátosan egyéni hangú regényével kezdte meg a portugál történelem egy-egy jelentős korszakával foglalkozó műveinek sorát. Nélküle nem volna teljes magyarul sem a Nobel-díjas portugál írónagyság életműve.

José Saramago - El ​lagarto
Un ​precioso álbum infantil de José Saramago con las magníficas xilografías de J. Borges. El Lagartoes una historia corta incluida en _El equipaje del viajero_ (1973), un volumen que reunió las crónicas escritas por José Saramago para el diario A Capitaly el semanario Jornal do Fundãoentre 1971 y 1972. La historia narra la aparición en Chiado de un misterioso lagarto, cuya presencia sorprende a los transeúntes y moviliza a los bomberos, el ejército y la aviación. Con un estilo claro y preciso, la fábula ofrece una pluralidad de direcciones capaz de cautivar a los lectores de todas las edades.

José Saramago - O ​Homem Duplicado
Tertuliano ​Máximo Afonso, professor de História, vive só num bairro da cidade sem nome, só com a sua solidão. Um dia aluga um velho filme para ver em casa como repouso do cansaço que lhe deu a correcção dos trabalhos dos alunos. E acontece algo que lhe modificará a vida de solitário e pacato cidadão - um dos actores secundários do filme é exactamente igual a si próprio, é o seu duplo. Inquieto com a possibilidade de existir, eventualmente perto de si, na sua cidade, um outro que é ele próprio, lança-se numa investigação para encontrar esse outro, provocar um encontro, medir-se com ele. Com base neste ponto de partida, com uma intriga complexa conduzida com mão de mestre, José Saramago oferece-nos com _O Homem Duplicado_, um dos seus mais belos romances.

José Saramago - O ​Caderno
_Disseram-me ​que reservaram para mim um espaço no blog e que devo escrever para ele, o que for, comentários, reflexões, simples opiniões sobre isto e aquilo, enfim, o que vier a talhe de foice._ Esta obra reúne o conjunto de textos diários balizados temporalmente entre Setembro de 2008 e Março de 2009. Representa as reflexões, as opiniões, as sugestões, críticas aos mais diversos assuntos e sobre as mais diversas questões. Será uma obra em construção que conta com os artigos diários de Saramago publicados na página infinita da Internet.

José Saramago - Levantado ​do Chão
Um ​escritor é um homem como os outros: sonha. E o meu sonho foi o de poder dizer deste livro, quando o terminasse: «Isto é o Alentejo.» Dos sonhos, porém, acordamos todos, e agora eis-me não diante do sonho realizado, mas da concreta e possível forma do sonho. Por isso me limitarei a escrever: «Isto é um livro sobre o Alentejo.» Um livro, um simples romance, gente, conflitos, alguns amores, muitos sacrifícios e grandes fomes, as vitórias e os desastres, a aprendizagem da transformação, e mortes. É portanto um livro que quis aproximar-se da vida, e essa seria a sua mais merecida explicação. Leva como título e nome, para procurar e ser procurado, estas palavras sem nenhuma glória - _Levantado do Chão_. Do chão sabemos que se levantam as searas e as árvores, levantam-se os animais que correm os campos ou voam por cima deles, levantam-se os homens e as suas esperanças. Também do chão pode levantar-se um livro, como uma espiga de trigo ou uma flor brava. Ou uma ave. Ou uma bandeira. Enfim, cá estou outra vez a sonhar. Como os homens a quem me dirijo.

José Saramago - Las ​intermitencias de la muerte
¿Y ​si la gente dejara de morirse? Una brillante sátira del Nobel de Literatura que juega c más profundo del ser humano. «Sabremos cada vez menos qué es un ser humano.» LIBRO DE LAS PREVISIONES En un país cuyo nombre no será mencionado, se produce algo nunca visto desde el principio del mundo: la muerte decide suspender su trabajo letal, la gente deja de morir. La euforia colectiva se desata, pero muy pronto dará paso a la desesperación y al caos. Sobran los motivos. Si es cierto que las personas ya no mueren, eso no significa que el tiempo se haya detenido. El destino de los humanos será una vejez eterna. Se buscarán maneras de forzar a la muerte a matar aunque no lo quiera, se corromperán las conciencias en los «acuerdos de caballeros» explícitos o tácitos entre el poder político, las mafias y las familias, los ancianos serán detestados por haberse convertido en estorbos irremovibles. Hasta el día en que la muerte decide volver... Arrancando una vez más de una proposición contraria a la evidencia de los hechos corrientes, José Saramago desarrolla una narrativa de gran fecundidad literaria, social y filosófica que sitúa en el centro la perplejidad del hombre ante la impostergable finitud de la existencia. Parábola ...

José Saramago - Der ​Stuhl und andere Dinge
Ein ​Sofa erkrankt an Fieber, Türen werden zu angriffslustigen Kreaturen, Briefkasten, Treppenhauser und ganze Gebaude verschwinden, um zu Menschen zu werden. In seinen phantastischen Erzahlungen nahert sich der grosse portugiesische Schriftsteller José Saramago einem tiefgründigen und facettenreichen Thema. Was hat es mit "den Dingen" auf sich, die uns alltaglich mit scheinbarer Selbstverstandlichkeit umgeben? Welche Macht haben sie über uns? "José Saramago fabuliert so hintergründig, dass auch der Leser, der sich straubt, in den magischen Bann der Geschichten hineingezogen wird" ("Welt am Sonntag").

José Saramago - A ​Jangada de Pedra
O ​romance que então escrevi - A Jangada de Pedra - separou do continente europeu toda a Península Ibérica para a transformar numa grande ilha flutuante, movendo-se sem remos, nem velas, nem hélices em direcção ao Sul do mundo, "massa de pedra e terra, coberta de cidades, aldeias, rios, bosques, fábricas, matos bravios, campos cultivados, com a sua gente e os seus animais", a caminho de uma utopia nova: o encontro cultural dos povos peninsulares com os povos do outro lado do Atlântico, desafiando assim, a tanto a minha estratégia se atreveu, o domínio sufocante que os Estados Unidos da América do Norte vêm exercendo naquelas paragens ... Uma visão duas vezes utópica entenderia esta ficção política como uma metáfora muito mais generosa e humana: que a Europa, toda ela, deverá deslocar-se para o Sul, a fim de, em desconto dos seus abusos colonialistas antigos e modernos, ajudar a equilibrar o mundo. Isto é, Europa finalmente como ética. As personagens da Jangada de Pedra - duas mulheres, três homens e um cão - viajam incansavelmente através da península enquanto ela vai sulcando o oceano. O mundo está a mudar e eles sabem que devem procurar em si mesmos as pessoas novas em que irão tornar-se (sem esquecer o cão, que não é um cão como os outros ...). Isso lhes basta.

José Saramago - Lisszabon ​ostromának históriája
"... ​könyvem, ne felejtse el, történelmi munka. Valóban így határoznák meg a műfajok hagyományos osztályozása szerint, az én véleményem azonban az, noha nem szándékom más ellentmondásokra rámutatni, hogy minden, ami nem élet, uram, az irodalom. A történelem is, Elsősorban a történelem" Saramago regénye játékos kísérlet a történelmi múlt és a történelemmé érő jelen egybeforrasztására. Raimundo Silva korrektor egy szöveg javítása közben megváltoztat egy szót, és ezzel mintegy átírja Portugália történelmét. De vajon merészsége következtében valóban másfelé fordul-e a történelem kereke, vagy csupán önnön személyes történelmét - esetleg a kettő valamely ötvözetét - tereli új irányba? "...megpróbáljuk rekonstruálni azt a pillanatot, amelyet azért nem tudtunk felismerni, mert az éppen egy másik pillanat rekonstruálása közben telt el, és így tovább, pillanatot pillanat után, az egész regény ez, merő kétségbeesés, meghiúsult szándék, hogy a múlt ne vesszen el véglegesen. Csak arra nem talált még választ az ember, hogy a regény akadályozza-e meg a felejtést, vagy a felejtés képtelensége készteti-e arra, hogy regényeket írjon."

José Saramago - Skylight
A ​previously unpublished novel by a literary master, Skylight tells the intertwined stories of the residents of a faded apartment building in 1940s Lisbon. Silvestre and Mariana, a happily married elderly couple, take in a young nomad, Abel, and soon discover their many differences. Adriana loves Beethoven more than any man, but her budding sexuality brings new feelings to the surface. Carmen left Galicia to marry humble Emilio, but hates Lisbon and longs for her first love, Manolo. Lidia used to work the streets, but now she’s kept by Paulo, a wealthy man with a wandering eye. These are just some of the characters in this early work, completed by Saramago in 1953 but never published until now. With his characteristic compassion, depth, and wit, Saramago shows us the quiet contentment of a happy family and the infectious poison of an unhappy one. We see his characters’ most intimate moments as well as the casual encounters particular to neighbors living in close proximity. Skylight is a portrait of ordinary people, painted by a master of the quotidian, a great observer of the immense beauty and profound hardships of the modern world.

José Saramago - A ​barlang
A ​barlang története tipikus saramagói vízió, mely a platóni múlt és a Szép új világ-ban felvázolt embertelen jövő közötti jelent villantja fel. Megszokott barokkos stílusában a szerző derűs távolságtartással, mégis empátiával mutatja be Cipriano Algor falusi fazekasmester konfliktusát a környéket egyre inkább eluraló gigászi Központtal, mely egyszerre lakópark, pláza, vidámpark és temető - város a városban, vagy talán inkább egyfajta kafkai-orwelli hangulatú rendőrállam az államban. Egy napon a Központ bürokratái közlik a fazekassal, hogy termékeire többé nem tartanak igényt. A következő hetekben a mester lányával és a Központban őrként dolgozó vejével összefogva, erejét megfeszítve küzd a megélhetéséért, alkalmazkodni próbál, ám hiába, a végkifejlet elkerülhetetlen: a kis családnak be kell költöznie a Központba. Itt egy éjjel Cipriano Algor megdöbbentő felfedezést tesz, s ez ismét új irányba fordítja mindannyiuk sorsát. Mint több korábbi kötetében, a szerző ebben a regényében is egy igen egyszerű alaphelyzetből bontja ki a metaforákban és filozófiai párhuzamokban gazdag történetet. Miközben az egyén, a kisember sorsát vizsgálja, akinek adott történelmi és társadalmi helyzetben kell megteremtenie létezése feltételeit, a rá jellemző enyhe iróniával kipellengérezi a fogyasztói társadalom elidegenítő hatásait, és nem fél némi archaikus romantikát csempészni a szereplők életébe. Talán nyíltan vállalt pesszimizmusából eredeztethető a benne rejlő makacs tagadás, melyre már a Lisszabon ostromának históriája is épült, és ami A barlang végső feloldását is meghatározza. „Mert van-e annál felemelőbb érzés - kérdezi Saramago -, mint amikor az ember teljesen szabad akaratából azt mondhatja, hogy nem?

Kollekciók