Ajax-loader

Albert Camus könyvei a rukkolán


Albert Camus - A ​pestis / A bukás
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Albert Camus - Jacques Ferrandez - Az ​idegen
Képregény ​Albert Camus Az idegen (Közöny) című regénye nyomán Albert Camus azonos című regényének adaptációja a gyűjtők számára is értékes lehet. A művet Bayer Antal műfordító, a Magyar Képregénykiadók Szövetségének elnöke ültette át magyar nyelvre. A francia mester klasszikusa egy Meursault nevű algíri francia hivatalnokról szól, aki elkövet egy gyilkosságot, el is ítélik miatta. Meursault büntetése halál, a regény pedig a büntetés előtti börtönnapjait tárgyalja. A végkifejlet nem kétséges, a tanulság azonban meghökkentő. Miközben ugyanis Meursault ellen emberölés vádjával jogos eljárás folyik, egyúttal koncepciós per áldozata is. Ha ugyanis az öncélú gyilkosságot elkövető tettest beszámíthatatlannak nyilvánítanák, megmenekülhetne a fővesztéstől. A bírák azonban végső soron a meursault-i mentalitást, az abszurd emberi mivoltot büntetik. Feláldozzák Meursault-t azért, hogy ne kelljen szembenézniük saját létük abszurditásával.

Albert Camus - A ​száműzetés és az ország
Kevés ​életmű volt nagyobb hatással a XX. század francia irodalmára - és ezen keresztül az európai közgondolkodásra -, mint az, amelyet rövid élete során Albert Camus (1913-1960) alkotott meg. Camus-nek nem kellenek "trükkök", külsőségek: szembeszökően szerves és természetes minden eleme, nyelvi dísze a dísztelenség, a belső súly adta erő; torkot szorongatóan sűrű atmoszféráit a végső egyszerűségig tisztult szenvedély teremti, azok az erős kötelékek, amelyek az embert tájhoz és emberhez köthetik: a hazaszeretet furcsa, megindítóan letisztult, magasrendű képletei, bizonyságául annak, hogy a haza a születés és a gyerekkor színhelye. Mert Camus az afrikaiak nagy írója: belőle a modern ember életérzése, a kor, a belső magány, számkivetettség és a boldog Ország utáni vágy franciául is, magyarul is "afrikai nyelven" szól. Hat novella van ebben a kötetben: változatos módon, de valamennyi az emberi magány termékeny feloldásáért való szűntelen küzdelmet ábrázolja, az Ország keresését, ahol a magány úgy oldódik fel, hogy összeolvad a többi magánnyal.

Albert Camus - A pestis / Sziszüphosz mítosza
A mû a pestissel jelképezi – szimbolikus formában és meggyõzõen – a fasizmus iszonyatát. Egy csendes kisvárosban pestisjárvány tör ki, s egyre inkább elhatalmasodva, egyre több embert legyilkolva hatalmába keríti a várost. A fõhõs, Rieux doktor, Camus leghíresebb korai esszéjének – Sziszüphosz mítosza – irodalmi megtestesülése, aki nem hajlandó tudomásul venni a vereséget, újra és újra lázad a könyörtelen sorssal szemben, s az emberi lét értelmét a küzdelemben keresi, mely bármennyire reménytelen is, az ember gyõzelmét képviselheti a vak végzettel szemben. A regény egyike a legnépszerûbb mûveinek, a járvány teremtette sajátos világ kiválóan alkalmas a legkülönbözõbb magatartásformák bemutatására.

Albert Camus - Az ​első ember
„Végül ​is azokról fogok írni, akiket szeretek. Csakis őróluk. Mélységes öröm” – írja a Nobel-díjas francia író Az első ember-hez írott egyik jegyzetében. Ezúttal nem mitikus parabolát, hanem nagyon is személyes hangú, hús-vér „közvetlen” regényt akart írni. A nagylélegzetű, önéletrajzi indíttatású műnek azonban csak egy része készült el, a munkát 1960. január 4-én félbeszakította a halál, az író autóbalesete. A most megjelenő félbemaradt írás mégis kerek egész. Camus beszámol benne a születéséről, a családja múltjáról, az algíri kopár szegénynegyedben töltött gyermekkoráról, az apa hiányáról, az iskoláról, a gimnáziumról, felemelő és torokszorító élményekről, egy különös, hol melegséget árasztó, hol kegyetlen mikrovilágról, s mindenekelőtt hallgatag anyjáról, akire mindig néma, tehetetlen, sóvárgó szeretettel nézett föl. Rendkívüli írói tehetséget felragyogtató, érzékeny, hiteles és felkavaró vallomás ez a könyv, melyből elementáris élni akarás árad.

Albert Camus - La ​chute
Sur ​le pont, je passai derrière une forme penchée sur le parapet, et qui semblait regarder le fleuve. De plus près, je distinguai une mince jeune femme, habillée de noir. Entre les cheveux sombres et le col du manteau, on voyait seulement une nuque, fraîche et mouillée, à laquelle je fus sensible. Mais je poursuivis ma route, après une hésitation... J'avais déjà parcouru une cinquantaine de mètres à peu près, lorsque j'entendis le bruit, qui, malgré la distance, me parut formidable dans le silence nocturne, d'un corps qui s'abat sur l'eau. Je m'arrêtait net, mais sans me retourner. Presque aussitôt, j'entendis un cri, plusieurs fois répété, qui descendait lui aussi le fleuve, puis s'éteignit brusquement.

Albert Camus - Caligula
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Albert Camus - Az ​akasztófák szocializmusa
Sajnálatos, ​hogy a XX. sz. e nagy írójának, etikusának írásairól - mi magyarok - megfeledkeztünk, regényeit, esszéit nem olvassuk, színműveit nem játsszák színházaink. Pedig kijózanítólag hatnának a globalizáció materializmus által megmérgezett, kizsákmányoló, szellemileg elszegényedett társadalmára. A Gloria victisben A magyarok vére címen megjelent, s a már-már bonmot-ként használt idézetek kivételével szinte nem ismerünk semmit a francia gondolkodó műveiből. Pedig megérdemelné, hogy legalább utcát nevezzünk el róla!(...) Szégyenletes, hogy időközben forradalmunkat is elfeledjük, elfeledtetjük, vagy közömbösek vagyunk népünk eme áldozata iránt. Itthon talán még jobban, mint külföldön, pedig 1956- tal beiratkoztunk - ahogy Camus is kiemeli - a szabadságszerető népek élvonalába. Szabadságharcosaink áldozatát - a holtakét és élőkét - talán meg sem érdemeltük, hisz a felejtés mellett sokszor az az érzésünk, hogy ünnepi beszédet mondó politikusaink inkább saját személyüket polírozzák fel, mintsem '56 hőstetteire, mártírjainkra és a kádári véres megtorlásra emlékeznének, emlékeztetnének. Camus, a XX. század nagy morálfilozófusa mérceként, csúcsként értékeli szabadságharcunkat és axiómaként mondja ki: "A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hűek Magyarországhoz, ha soha és sehol nem áruljuk el amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol - még közvetve sem - igazoljuk a gyilkosokat."

Albert Camus - The ​Outsider
The ​Outsider, by Nobel Prizewinner Albert Camus, is considered to be one of the most important French novels, and is the forerunner of a great deal of contemporary writing. Meursault is a young man who works as a clerk in Algiers. He lives in the usual manner of a French-Algerian, middle-class bachelor - cooking his evening meal for himself in his small flat, sleeping with his girl at the weekends, bathing, going to the pictures. But he has a glaring fault in the eyes of society - he seems to lack the basic emotions, reactions (and hypocrisy) that are required of him. He observes the facts of life, death, and sex from the outside. Even when he is involved in a personal tragedy which results in a frightening and unjust trial, he considers his own feelings and the actions of others with a calm and almost ironic truthfulness.

Albert Camus - Az ​idegen
Albert ​Camus talán leghíresebb regénye L'étranger címmel a 20. század derekán, 1942-ben látott először napvilágot. Népszerűségét mutatja, hogy mintegy negyven nyelvre fordították le, 1967-ben, Luchino Visconti rendezésében film is készült belőle. Témája a camus-i filozófia alapélménye: az abszurd. A mű egy Meursault nevű algíri francia hivatalnokról szól, aki elkövet egy gyilkosságot, el is ítélik miatta. Meursault büntetése halál, a regény pedig a büntetés előtti börtönnapjait tárgyalja. A végkifejlet nem kétséges, a tanulság azonban meghökkentő. Miközben ugyanis Meursault ellen emberölés vádjával jogos eljárás folyik, egyúttal koncepciós per áldozata is. Ha ugyanis az öncélú gyilkosságot elkövető tettest beszámíthatatlannak nyilvánítanák, megmenekülhetne a fővesztéstől. A bírák azonban végső soron a meursault-i mentalitást, az abszurd emberi mivoltot büntetik. Feláldozzák Meursault-t azért, hogy ne kelljen szembenézniük saját létük abszurditásával. A mű 1948 óta számtalan kiadást ért már meg Közöny címen Gyergyai Albert fordításában. Ádám Péter és Kiss Kornélia nagyszerű, új fordítása az év nagy irodalmi eseménye, mely aligha csak a címet viszi közelebb az eredetihez: a minden ízében pontos, kristálytiszta és mai szöveg remélhetőleg a következő évtizedek olvasóit is rabul fogja ejteni.

Albert Camus - Közöny ​/ A bukás
"Hinni ​akarom, hogy erősnek és boldognak kell lennünk, mert csak így segíthetünk az embereken a bajban. Aki csak vonszolja az életét, és összeroppan a súlya alatt: senkin sem segíthet." (Albert Camus)

Albert Camus - Boldog ​halál
"... ​Azelőtt hosszú időn át vágyott egy nő szerelmére. De valahogy nem szerelemre termett. A rakparti irodában, szobájában és álmaiban, megszokott éttermében és szeretőjében, egész élete során szinte kizárólag a boldogságot hajszolta, melyet lelke mélyén, mint mindenki, lehetetlennek hitt. Azzal játszott, hogy boldog akar lenni, de sohasem vágyott erre tudatosan és eltökéltséggel. Soha, egészen addig a napig, míg..." És attól a pillanattól kezdve, egy teljes józansággal kiszámított mozdulat jóvoltából, egész élete megváltozott, s a boldogság sem tűnt lehetetlennek. Kétségkívül fájdalommal szülte ezt az új lényt. De mégis milyen kicsinység volt a lealázó komédiához képest, amelyet azelőtt játszott?

Albert Camus - A ​pestis
A ​mű a pestissel jelképezi -szimbolikus formában és meggyőzően- a fasizmus iszonyatát. Egy csendes kisvárosban pestisjárvány tör ki, s egyre inkább elhatalmasodva, egyre több embert legyilkolva hatalmába keríti a várost. A főhős, Rieux doktor, Camus leghíresebb korai esszéjének -Sziszüphosz mítosza- irodalmi megtestesülése, aki nem hajlandó tudomásul venni a vereséget, újra és újra lázad a könyörtelen sorssal szemben, s az emberi lét értelmét a küzdelemben keresi, mely bármennyire reménytelen is, az ember győzelmét képviselheti a vak végzettel szemben. A regény egyike a legnépszerűbb műveinek, a járvány teremtette sajátos világ kiválóan alkalmas a legkülönbözőbb magatartásformák bemutatására.

Albert Camus - Regények ​és elbeszélések
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Albert Camus - Caligula ​/ Félreértés
Albert ​Camus két legfontosabb, klasszikus drámai művét tartalmazza a kis kötet. Camus különös egységet valósított meg e két művében: mindkét dráma a francia egzisztencializmus alapmondandóit sűríti magába, valóságos filozófiai traktátusok, ugyanakkor élő, vérbeli drámák, remekül előadható, minden filozófiai műveltség nélkül is érthető-élvezhető irodalmi produkciók. A Caligula történelmi díszletek előtt játszódik, hőse azonban természetesen nem az ókori császár, hanem az ő "álarcában" az egzisztencialista világbavetettséget, a határhelyzetben állás ellentmondásait, a világ és az emberi egzisztencia abszurditását felismerő és végiggondolni tudó és akaró modern ember, akinek ki nem mondott alap axiómája a híres-hírhedt dosztojevszkiji tézis: ha isten nincs, mindent szabad. Caligula vérgőzös tettei, gyilkosságai és abszurd, "ingyenes" (action gratuite) kihívásai környezete. a világ és az üres ég ellen mind-mind próbálkozások önmaga, az ember, az emberi szituáció, a cselekedetek értelmének megfogalmazására. ; A Félreértés kevésbé tűnik tézisdrámának, ám köznapibbnak látszó cselekménye mögött itt is filozófiai problémák és kategóriák húzódnak meg. Anya és lánya, akik fogadójuk vendégeinek meggyilkolásából kívánnak anyagi biztonságot szerezni későbbi éveikre, egyszer különös vendég elszállásolására kényszerülnek. Jan, a gazdagnak látszó fiatalember húsz éve eltűnt fiuk. A gépezet azonban leállíthatatlan, ez a vendég is szükségszerűen úgy végzi, mint számos elődje. A mű véres iróniája a modern antropológia egzisztencialista alapfogalmainak, az inkognitónak, a determinációnak, az akaratszabadságnak, a tékozló fiú visszatérése lehetetlenségének klasszikus bemutatása és értelmezése. A két klasszikus remekmű - minden gyakorlott olvasónak ajánlható.

Albert Camus - A ​Happy Death
Is ​it possible to die a happy death? This title tells the story of a young Algerian, Mersault, who defies society's rules by committing a murder and escaping punishment, then experimenting with different ways of life and finally dying a happy man.

Albert Camus - The ​Plague
A ​gripping tale of human unrelieved horror, of survival and resilience, and of the ways in which humankind confronts death, The Plague is at once a masterfully crafted novel, eloquently understated and epic in scope, and a parable of ageless moral resonance, profoundly relevant to our times. In Oran, a coastal town in North Africa, the plague begins as a series of portents, unheeded by the people. It gradually becomes a omnipresent reality, obliterating all traces of the past and driving its victims to almost unearthly extremes of suffering, madness, and compassion.

Albert Camus - La ​peste
“Naturellement, ​vous savez ce que c’est, Rieux ? - J’attends le résultat des analyses. - Moi, je le sais. Et je n’ai pas besoin d’analyses. J’ai fait une partie de ma carrière en Chine, et j’ai vu quelques cas à Paris, il y a une vingtaine d’années. Seulement, on n’a pas osé leur donner un nom, sur le moment… Et puis, comme disait un confrère : ”C’est impossible, tout le monde sait qu’elle a disparu de l’Occident.” Oui, tout le monde le savait, sauf les morts. Allons, Rieux, vous savez aussi bien que moi ce que c’est… - Oui, Castel, dit-il, c’est à peine croyable. Mais il semble bien que ce soit la peste.”

Albert Camus - Sziszüphosz ​mítosza
Most ​először olvashatjuk teljes terjedelmükben magyarul a Nobel-díjas francia író, Albert Camus tanulmányait, amelyek hosszú éveken keresztül meghatározták a nyugat-európai és az amerikai szellemi életet. Camus mint szépírói műveiben, esszéiben, tanulmányaiban is egy-egy igazságot, tanulságot próbál szívünkbe lopni, fel akar vértezni bennünket az élet meglepetései s értelmetlenségei ellen, hogy jobban lássuk és tűrjük a lét csapdáit. A Közöny filozófiai alapvetéseként számon tartott Sziszüphosz mítosza valójában arra tanít, hogy hős az ember, aki mindenre képes végzete ellen, s büszke maradhat a harcban. A Gondolatok a halálbüntetésről rendkívül meggyőző írás e büntetés ellen. A Levelek egy német baráthoz egyik darabjában először fogalmazódik meg az egyesült Európa eszméje. Az irodalmi tanulmányokból egy biztos ízlésű, nyitott, tájékozott ember szól hozzánk. A két Stockholmi beszéd a művész felelősségéről, feladatairól vall. Szerepel kötetünkben Camus első könyve, a Színe és visszája, amely algériai élményeiből táplálkozik, valamint a lírai mediterrán hangulatú Nász és A nyár.

Albert Camus - Közöny
"E ​kis könyv minden lapjáról a szegény és magányos nagyvárosi fiatalság szűkszavú s mégis oly beszédes, tömör és izzó lázongása, panasza és vágya száll fel - panasza e civilizáció megalázó rendje ellen, s vágya egy nyíltabb, szabadabb és igazibb élet után... Az, aki Meursault történetét tisztán emberi távlatban nézi, a kisember lelki nyomorát, magányát, elidegenülését érzi benne, azét a mai kisemberét, aki távlattalanul él a mában, emlék nélkül, reménység nélkül, mélyebb emberi kapcsolatok, komolyabb feladatok nélkül, s aki sejti, hogy börtönben él, s nem tud vagy nem akar szabadulni. Sorsa nem egyéb, mint sok száz és sok ezer hasonló kis életének pattanásig feszített szimbóluma, végletesen logikus és kérlelhetetlen beteljesülése."

Albert Camus - The ​Stranger
Through ​the story of an ordinary man unwittingly drawn into a senseless murder on an Algerian beach, Camus explored what he termed "the nakedness of man faced with the absurd." First published in English in 1946; now in a new translation by Matthew Ward.

Albert Camus - L'Étranger
Le ​jour où sa mère est morte, Meursault a remarqué qu'il faisait très chaud dans l'autobus qui le menait d'Alger à l'asile de vieillards, et il s'est assoupi. Plus tard, dans la chambre mortuaire, il a apprécié le café que lui offrait le concierge, a eu envie de fumer, a été gêné par la violente lumière des lampes électriques. Et c'est avec une conscience aiguë du soleil qui l'aveugle et le brûle que l'employé de bureau calme et réservé va commettre un acte irréparable. Camus présente un homme insaisissable amené à commettre un crime et qui assiste, indifférent, à son procès et à sa condamnation à mort.

Albert Camus - Ostromállapot ​/ Az igazak
Camus ​két, magyarul eddig meg nem jelent drámáját tartalmazza a kicsiny kötet, teljessé téve a szerző drámai munkáinak magyar fordítását (a Caligula és a Félreértés legutóbb: 9720156). Mindkét mű abszurd drámának számított első bemutatásakor (1948., illetve 1949-ben), mára, Beckett után egészen más műfajú-alkatú daraboknak vélheti őket az olvasó. Mindenekelőtt filozófia-bölcseleti allegóriáknak, egzisztencialista erkölcsfilozófiai traktátusoknak, a nagy Camus-regények drámává komprimált-sűrített-töményített változatainak. Mivel az Ostromállapot a kora újkori, 16-17. századi spanyolországi pestisjárvány kapcsán bontja ki mondandóját, sokan az író A pestis című műve (921147) drámai variációjának tartják, de nemcsak az író tiltakozott ez ellen igen élénken, a figyelmes olvasó is rájöhet, hogy itt egészen másról és másképp van szó. Ezúttal a Pestis megszemélyesített alakja dominál, egy totalitárius zsarnok, aki ellen az elnyomottak, leigázottak, minden módon manipuláltak fellázadnak. A középpontban azonban nem a lázadók és a lázadás áll, hanem a totalitárius szisztéma rendszerének filozofikus bemutatása, annak ábrázolása, hogy "ahol zsarnokság van, ott zsarnokság van" mindenben, külsőségekben és mentalitásban, szokásrendben és megszólalásban, a felület és a lélek mélyein is. Az Ostromállapottal szemben Az igazak a zsarnokság elleni lázadást vizsgálja minuciózusan. Hősei század eleji orosz forradalmárok, "nihilisták", akik a jó ügy érdekében nemcsak megengedhetőnek tartják a gyilkosságot és a terrort, de egyenesen szükségesnek és nélkülözhetetlennek is. Hogy ez a "pozitív" terrorizmus milyen torzulásokat okoz az azt vállalókban, erről szól a feszes szerkezetű, ragyogóan összecsiszolt párbeszédekből felépített dáma. Történelmi tapasztalatok birtokában lévő olvasók számára persze bizonyos profétikus-előrelátó vonása is van a két színműnek, napjaink manipulációinak és terrorizmusának nagyszabású víziója is benne rejlik a művekben. - A kötet minden igényes olvasónak ajánlható.

Albert Camus - Noteszlapok ​I.
Albert ​Camus (1934-1960) Nobel-díjas író, filozófus 1935-től haláláig füzetekbe jegyezte fel ötleteit, gondolatait, reflexióit. Ez a hét füzet három kötetet tesz ki. Az első kötet füzetei az 1935. májusától 1942. februárig tartó időszakot ölelik fel. Ez az az időszak Camus életében, amikor házasságot köt (1934), ugyanebben az évben belép a kommunista pártba. 1935-ben bölcsészdiplomát szerez és megalapítja a Théâtre du Travail-t. 1936 nyarán Ausztrián és Prágán át Olaszországba utazik. Házassága nem sikerül, elválik. 1937 nyarán beteg tüdeje miatt Franciaországba utazik. 1937 szeptemberében megkapja tanári kinevezését Szidi-Bel-Abbeszbe, de az állást nem fogadja el. Ebben az évben végleg szakít a kommunista párttal. 1938-ban az Alger-Républicainben (1939-től Soir-Républicain), Pascal Pia lapjánál kezdi meg újságírói pályáját. 1940-ben Camus Pascal Pia után utazik Párizsba, a Paris-Soir-nál helyezkedik el. 1940-ben másodszor nősül. 1941-ben visszamegy Oranba, magániskolában tanít. Ezekben az években jelentek meg alapvető esszéi: L’Envers et l’endroit (magyarul: Színe és visszája, 1990), Noces (magyarul: Nász, 1990), Le Minotaure ou la Halta d’Oran (magyarul: A Minótaurosz avagy a pihenő Oranban, 1990), Le Mythe de Sisyphe (magyarul: Sziszüphosz mítosza, 1990), regénye, a La Mort heureuse (magyarul: Boldog halál, 1984), és talán leghíresebb regénye, a L’Étranger (magyarul: Közöny, 1948, 1957, 1962, 1970, 1979, 1983). A Noteszlapok első kötete a Színe és visszája, a Közöny, a Sziszüphosz mítosza hátterének tekinthető, az ötlet felvillanása, a gondolat kikristályosodása, a későbbi nagy művek vázlatai az írói alkotóműhelybe kísérik el az olvasót. A Noteszlapok naplószerű feljegyzéseiben megtaláljuk azokat az élményeket, benyomásokat, amelyekből az esszék és a regények kicsíráztak; a mű tervét, vázlatát, az alkotás érlelődésének folyamatát. Egy nagy író jegyzetei egyébként is mindig érdekesek: nemcsak az élet mozzanatairól, eseményeiről vallanak, tájékoztatnak, hanem kirajzolják a művek hátterét is. A három kötetes Noteszlapok a Camus műveivel, alkotói módszerével foglalkozók számára megkerülhetetlen forrás. Camus egész életműve egyetlen logikát jár végig: ha nem hiszünk semmiben, ha a világban nincs rajtunk kívüli, minket meghaladó, szilárd értékrend, akkor minden lehetséges. „Nem az a fontos tehát, hogy a dolgok gyökeréig hatoljunk, hanem hogy tudjuk, a világ olyan lévén, mint amilyen, miképpen viselkedjünk benne.” Mint minden vérbeli francia esszéíró, Camus is moralista. Mint minden jó esszéíró, a tovatűnő, elillanó jelenségekben is az örök dolgokat keresi – feljegyzései ezért nem forgácsok, hanem az írói életmű szerves részei.

Albert Camus - Summer ​In Algiers
In ​May 2005 Penguin will publish 70 unique titles to celebrate the company's 70th birthday. The titles in the Pocket Penguins series are emblematic of the renowned breadth of quality of the Penguin list and will hark back to Penguin founder Allen Lane's vision of good books for all'. Camus and his writing are intimately bound up with his native Algeria. These three essays evoke different aspects of the place - the title essay The Minotaur and The Return to Tipasa.

Albert Camus - Közöny ​/ A pestis / A bukás
Hinni ​akarom, hogy erősnek és boldognak kell lennünk, mert csak így segíthetünk az embereken a bajban. Aki csak vonszolja az életét, és összeroppan a súlya alatt: senkin sem segíthet. (Albert Camus)

Albert Camus - A ​lázadó ember
"Napjaink ​eseményei arra késztetnek bennünket, hogy kimondjuk, a lázadás az ember egyik alapvető dimenziója. A mi történelmi valóságunk... A mindennapokban a lázadás olyan szerepet játszik, mint a cogito a gondolkodás rendjében..."

Kollekciók