Ajax-loader

Vajta Gábor könyvei a rukkolán


Vajta Gábor - Idelent
Új ​hazámat egyre gyakrabban hívják Óz földjének: de mi volt előbb, a tündérmese vagy a becenév? Az Aussie (ausztrál) szót mindig ozzinak ejtették idelent, és L. Frank Baum Óz könyveiben feltűnően sok az utalás Ausztráliára. Ha véletlen is az egybeesés, a helybéliek jobban szeretik, ha a vendég a csodák csodájával és nem a fegyencmúlttal hozza őket kapcsolatba. Húsz év tapasztalatai alapján nem tudok nem egyet érteni velük. A másik epitethon ornans, a Szerencsés ország kicsit sántít. Egy ország nem lehet kétszáz évig folyton szerencsés, vagy ötszáz évig folyton szerencsétlen. A rossz időket át kell vészelni - fogcsikorgatva, nekigyűrkőzve, hittel, önbizalommal és optimizmussal, sőt derűvel: a szerencsét pedig ki kell használni - de legalábbis nem kell elszúrni. E könyv egy szerény kísérlet arra, hogy összefoglaljam, miként történt mindez, és mire vezetett. hogyan lett egy éhhalállal küszködő nyomorult fegyenctelepből a világ (egyik?) legélhetőbb országa, hogy egyesítette a távoli kontinens az Ó- és Újvilág értékeit, és hogyan ötvöződik mindez békésen a világuralmat átvenni készülő Délkelet-Ázsia szárnyalásával. Hogy lehet a másutt vergődő eszmékkel ezerféle kutlúrát megőrizni és egyetlen gondolat jegyében összefogni. És hogyan lehet bevándoroltként (lassanként) elfeledni a görcsöket és megnyílni egy emberibb élet felé. Belős békével túltenni magunkat az itt is létező hibákon, becsülni, ami megadatott, és nem elrontani azt, ami hátravan.

Vajta Gábor - Levelek ​Jyllandról, avagy Miért más Dánia?
Múltjuk ​hasonló: ezer éve végigrabolták a világot, majd nagyhatalommá váltak. Aztán századokon át minden háborújuk vereséggel végződött, az ország darabokra hullott, végül csak a főváros és a környező lapos vidék maradt meg. Túltették magukat rajta. Önmarcangolás helyett Tivoli parkokat, és Legolandot építettek, téglát téglára rakva és sohasem rombolva létrehozták a világ talán legnyugodtabb, legemberibb országát. A lombikbocikat gyártó szerző mikroszkópjából fel-felpillantva elámul Jylland csodáin; hogy itt a család többet, a pénz kevesebbet jelent mint másutt; hogy nincs rohanás, nincs idegesség, csak mosolygós béke; nincs kivagyiság, státusszimbólum; hogy a legnagyobb érték az emberi boldogság; aztán leül a számítógépe elé, hogy beszámoljon minderről ugyancsak idegenbe szakadt kutató barátjának: „Kedves Csongor...”

Vajta Gábor - Egy ​klónozó vallomásai
Vajta ​Gábor frissen megszerzett kandidatúrával, 1989-ben, 37 évesen hagyta el a patológiát és mondott le az orvosegyetemi oktatásról, hogy emberek helyett állatokkal, tetemek helyett embriókkal foglalkozzék. Lelkes kutatócsoportjával a gödöllői Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpontban rövid idő alatt létrehozta a régió első lombikborját, és belevágott számos ambiciózus programba (embrióbiopszia, ivarmeghatározás, klónozás). Méltánylásképpen négy év elteltével fegyelmi indításával távolították el munkahelyéről. Egy év állás- és munkanélküliség után elhagyta Magyarországot. Dániában él, ahol az elmúlt tíz év alatt végleges állást, nagydoktori fokozatot és professzori címet kapott, Ausztráliában pedig állampolgárságot szerzett. Több mint húsz országban vett részt kutatásban, megalkotta Afrika első klónozott állatát, tanulmányait mind az öt kontinensen alkalmazzák. Jelenleg Skandinávia egyetlen klónozólaboratóriumának vezetője, és az EU által támogatott, az állatklónozás etikai kérdéseit vizsgáló nemzetközi munkacsoport tagja.

Kollekciók