Ajax-loader

Szabó Magda könyvei a rukkolán


Szabó Magda - A ​csekei monológ
Az ​író másképpen olvas, mint az olvasó, mert tudja, hogyan jött létre a mű, nemcsak a szöveg színét érti meg, a visszáját is, hiszen ő maga is alkotó. Egész életemben a könyv volt betegség idején az orvosság, irodalompolitikai hajótörésben mentőcsolnak, a béke ritka óráiban gyönyörűség. Minden érdekelt, ami betű, egy-egy mű belső üzenetének feltárására is, a nyomozómunka, amelyet a szerző megkérdezése nélkül pusztán az elébe került szöveg értelmezésével végez. Az Egyetem irodalomtörténészek nevelt, jövendőbeli esztéták vagy szövegkutatók között képzelte el a helyemet, s tulajdonképpen, mert e mostani írásaim arányában tévedett, mert e mostani könyvem a negyedik esszékötetem, s a valaha tanult szabályokat sem sértettem: csak úgy állítottam fel a megszokottól eltérő tételt, ha filológiai tekintetben is tudtam igazolni. Első esszékötetem fogadtatása eldöntötte, érdekli az olvasót a hajdani vers vagy alkotó friss elemzése; azt is, vizsgáljam különös gonddal a sztereotíppá mitizált iskolai anyagot, hátha más írói arckép fordul korunk felé, mint amikor Jókai fantazmagóriának gyanított látomásai még nem tudták cáfolni a támadóit, pedig a műanyag és az űrutazás, sőt Habsburg Ottó nemzetünk iránt számtalanszor igazolt szimpátiája éppúgy ott van a Jövő század regényében, ahogy a soha figyelemre nem méltatott kisregényekben a diadalmas nőmozgalom. A második esszékötetet útja nyílegyenesen vitt el a Vörösmarty-monográfiáig, A lepke logikájá-ig, s talán a negyediket, A csekei monológ-ot se volt felesleges megírnom, mert az első világháború irodalmunkon belüli értékelésével szomorú adósságben vagyunk, nem árt újra kézbe venni, mit írtak a kortárs írók 1914-ről.

Covers_449405
elérhető
48

Szabó Magda - Születésnap
Mennyi ​mindent vár Illés Bori attól a májusi vasárnaptól, amelyen betölti tizennegyedik évét! Úgy érzi, ez a nap határkő lesz életében, ettől a naptól fogva nagylánynak tekintheti magát, s nagylánynak tekintik a felnőttek is. De a várva várt tizennegyedik születésnap csak csalódást, keserűséget tartogat Bori számára. Az igazi születésnap, amely véget vet a gyermekkornak, nem esik egybe a naptár szerinti születésnappal. Váratlanul érkezik a kislány életébe az első komoly próbatétel, amely eldönti: nagylány-e már Illés Bori, kiérdemli-e a felnőttek bizalmát. Szabó Magda kitűnő regénye az igazi születésnap történetét meséli el a fiatal lányolvasóknak.

614035_5
elérhető
25

Szabó Magda - Freskó
"Pályám ​kezdetén, mint a Lengyel Balázs immár legendás Újhold-ja köré csoportosuló fiatalok egyike, költőként indultam, második verseskötetemre 1949-ben kaptam az osztályidegen voltomra való hivatkozással még aznap vissza is vett Baumgarten-díjat. A zsdanovi gesztus hazai irodalompolitikánkban való érvényesítése startpisztoly dörrenése volt, az Újhold nemzedék, amely megalkuvás nélkül szembeszállt a követelményekkel, kivonult az arénából, s kollektív döntése: nem publikálunk többé, évekre megbénította a reális magyar irodalmi életet. A bekövetkezett helyzetre ki-ki írói alkata szerint reagált, volt, akit a helyzet brutalitása némaságba merevített, nálam a felháborodás kifejezési formaváltozást eredményezett, saját személyemről elfordult a tekintetem, elkezdtem figyelni, majd ábrázolni a meggyalázott országot, abbahagytam a versírást, és egy megrendítő családi haláleset után átélt temetés keserves élménye meg is hozta első regényem, a Freskó témáját. A mű 1953-ban íródott, s ha nem megfelelő kezekbe kerül, bármit eredményezhetett volna, akár a Gulágot is. Tudtam, mit ábrázolok, nem is mertem otthon tartani a hamar bujdosóba adott kéziratot, rejtegette azt Lengyel Balázs és Nemes Nagy Agnes, volt Ottlikék, volt Kálnoky László őrizetében, egy példány Debrecenben, anyámék szenespincéjében a szén alatt. 1956 aztán meghozta a megoldást: az elnémult írókat a kiadók keresték fel, kéziratot kérve, így került nyilvánosság elé a Freskó is 1958-ban, első kritikáját, ismét csak fejét kockáztatva, Lengyel Balázs írta meg. A Freskó-t a megalázott kitaszítottak jóvátételt ígérő Istene kísérte: itthoni, meglepően kedvező fogadtatása eljutott az akkor még nyugatnémet Insel kiadóig, és a könyv kikerült a nemzetközi könyvpiacra. Váratlan sikert aratott idegenben is, itthon meg a kínosan megdöbbent marxista kritikusok eddigi támadásaikat udvarias elismeréssé mitigálták. Az Újhold egykori fiataljai közül elsőnek én kaptam Kossuth-díjat, ez annyit jelentett, nincs mit kezdeni velem, ha eddig nem változtam, már aligha fogok akkor, mikor már a nemzetközi sajtó is véd. A Freskó egyetlen nap története: Annuska, aki kezéből a festőművész ecsetjét kitépte a hatalom, aki dísztárgyak készítésével keresi a szülői házból való szökése után a kenyerét Pesten, anyja temetésére hosszú távollét után először látogat szülővárosába, s mikor ismét szembesül élete hajdani irányítóival és tanúival, zavart megrendüléssel éli át, senkinek nincs már hatalma felette, nem rettegni: szánni valók a családtagok, Tarba lakói, mindenki, aki egykor bántotta vagy akitől iszonyodott. Annuska úgy tér vissza a fővárosba, hogy nem visz magával mást, csak a szánakozást, a hajdani félelemmel együtt egész Tarba emlékként marad vissza a Pest felé futó gyorsvonaton. A regény szerkezete akkor még feltűnéskeltően új volt. Nem a móriczi hagyományt követtem, hanem belső monológokkal dolgoztam. Annuska figuráját mindig más családtag, barát vagy ellenség szemszögéből ábrázoltam. Most, hogy újra elolvastam a könyvet, elfogott a borzongás: mi lett volna, ha ez az ábrázolás, amelyről azt hittem, sose lát nyomdagépet, akkor vetíti ki a letagadhatatlan igazságot, mikor boldog felszabadulttá hazudtak egy boldogtalan és megszállás alatt élő országot? Úgy meglepett, hogy nem kerültem börtönbe. A Freskó számomra örökre az újrakezdett írói élet szimbóluma marad, eltaposott fiatalságunk húsvéti csodája, a feltámadás. Egyszer, az üldözöttség legmélyebb bugyrában majdnem számonkérő indulattal faggattam Istent, ha arra teremtett, amit élnem kell, ugyan miért tette. Ma már tudom, Isten a Freskó-val válaszolt." Szabó Magda

Szabo_magda_alarcosbal
elérhető
55

Szabó Magda - Álarcosbál
A ​nyolcadikos Krisztina álarcosbálra készül: fontos nap ez az életében. Cigánylánynak öltözve, álarcosan és minden eddigi kötöttségtől szabadulva arra készül, megkéri feleségül kedves tanárnőjét édesapja számára... Krisztina árván nőtt fel, édesanyja a háború alatt meghalt, és tudja, hogy édesapja és a tanárnő szeretik egymást, csak a körülmények és a felnőttek érzékenysége megakadályozza kettőjük kapcsolatának kiteljesedését. A szerző egyéb könyveire is jellemző izgalmas fordulatok, plasztikusan megformált jellemek sora teszi élvezetessé ezt az újabb olvasói nemzedékek körében is sikeres lányregényt

Szabó Magda - Az a szép, fényes nap
Hogy Szabó Magda színdarabjai zajos sikert keltenek, nem csak drámaírói képességére jellemző, hanem az 1956 után bekövetkezett helyzetre: a saját nemzeti múltjától rendeletekkel eltiltott haza szomjas saját történetének megismerésére. Az író a szimfóniák előtt etűdökön gyakorol, hangjátékokkal jelentkezik, míg első nagy sikere, az Az a szép fényes nap megszülethetik, s lévén egyetemi tanulmányai egyike hazája történelme, boldogan próbálja újraértelmezni nemzete felejteni- és tanulnivalóját. Sok nemzeti nagyság története bírja munkára, a tatárdúlta hazát újjáépítő Béla király gyerekkorától kedvence. Micsoda család - tűnődik -, az anyját, a Bánk bán Gertrudisát cafatokra tépi a felháborodott önérzet, a húga Szent Erzsébet, maga, aki újjáépíti a tatárdúlás miatt dehumanizálódott szerencsétlen országot, sose kerül az Árpád-házi szentek listájára. Királynak születik egy királyi házaspár gyermeke, de adottságai és jelleme nem bizonyos, hogy megfelelnek a születés adta rangnak. A Béla király arról szól, hogyan válik egy kezdetben szinte minden rosszul lépő, olykor halálos bűn elkövetésére szorult, helyzete szerint király népe valóságos vezetőjévé, igazi királlyá, aki már nemcsak büntetni, de megbocsátani és megérteni is tud, nagy távlatokban gondolkozni és méltó családpolitikával baráttá, sőt rokonná tenni hajdani vetélytársa, az idegen Kötöny családját. A dráma trilógia, nagy uralkodók lassan fejlődnek azzá. Az író annak idején , a vesztett második világháború tán azért vállalt a fővárosban állást, hogy részt vehessen a nagy demokratikus átalakulás kezdeti munkálataiban. Az éhségtől már szinte őrületbe űzött magyarság embert eszik a tatár pusztítás idején, Béla emberfölötti erővel megállítja az idegenek nyomában keletkezett romboló erőket, ezért nevezzük második honalapítónak. Az író néha beleolvas színdarabjába, ilyenkor nem önmagára büszke. Újra meg újra megrendül, amikor átélheti, van az Árpád-háznak egy olyan szentje, akit sosem avattak azzá, ő is megérhette volna, de az egyházi, világi politika mást kívánt, elfogadta hát alázattal. Az író azért büszke, mert bűn és bűnhődés arányát itt találta el darabjai között a legpontosabban, s örül, hogy érzékeltethette, van, aki azért nem kapja meg a nagy egyházi visszaigazolást, mert hazája sorsának intézése nem hagyott időt neki arra, hogy úgy élhessen, mint a szentek. <div class="grid-full mrg-bot-10"><p class="pad-top-10 pad-lft-20 pad-rgt-20" style="background-color:#3E3E3E; color: white;">Hopp, itt egy nyom: <span class="bold">K</span> - "(nw)Mi ez?":http://www.rukkola.hu/blog/bejegyzesek/389-nyomozz_velunk___konyveket_es_pontokat_szorunk_a_rukkolasok_koze</p></div>

Szabó Magda - Mózes egy, huszonkettő
Az olvasót félre ne vezesse a Bibliát idézõ cím, nem a Ben Hur vagy a Quo vadis kései testvérét tartja kezében, hanem az ószövetség Ábrahám–Izsák epizódjának a magyar közelmúltat ábrázoló parafrázisát. A regény születése idején már elhagytam számûzetésem színhelyét, az állásvesztésem után munkahelyemül kijelölt általános iskolát; az intézkedést a hajdani vallás- és közoktatásügyi minisztériumból eltávolított, „osztályidegen” tanárnõ életében nem jutalomnak szánták, hanem büntetésnek, s hogy áldássá fordult, nem a sors vigyora, Isten kegyelme tette. Eredménye Az õz után legnagyobb külföldi sikert elért regényem lett, a Mózes. Sosem írtam volna meg, ha az általános iskolai oktatás gyakorlata nem szembesít naponta három nemzedék problémáival, kudarcával és a jövõ miatti nyugtalanságával, a tanácstalan Ábrahámok – nagyszülõk, szülõk – és a nagyon is világosan látó Izsákok – a fiatalság – aggodalmaival, rémületével, reményével és reménytelenségével. A könyv miatt egyszerre öt helyen jelentettek fel, s már zúzdában volt, mikor kiadója megmentette a bezúzástól, mert nyilvánvalónak látszott, hogy az akkor már külföldön sem ismeretlen író meghurcolása nem használ sem a magyar bel-, sem a külpolitikának. Így a regény megmenekült, a hazai kritika vette kezelésbe, de abba is belemosolygott a véletlen, a francia kiadást elolvasta az egyik leghíresebb és legtekintélyesebb francia esztéta, André Wurmser, aki elemzõ tanulmányban rögzítette, az idegen fiatal nõ végre megértette vele, miért a diáklázadások és a tökéletesen más jelleget öltött nemzetközi fiatalság döbbenetes és megható változása. A sajátságos sorsú könyv tíz francia kiadása lezárta a Mózes-ügyet, amelynek hazai visszajelzései se voltak akármilyenek, hetekig ismeretlen fiatalok vándoroltak el a lakásomra az ország szinte minden részérõl, tarisznyával, hosszú hajjal, hibás kifejezõkészséggel, ital vizet kértek és egy kis beszélgetést, boldogan és riadtan néztem a váratlan erõvel mellettem, mögöttem felsorakozó lányokat, fiúkat. A Mózes pyrrhusi gyõzelem lett, megnyerte a fiatalokat, de a rendszer volt vagy akkori kiszolgálói nem kedveltek meg miatta. A regény, mint jeleztem, parabola, Ábrahám a vének, öregek, középkorúak, Izsák a fiatalok jelképe. A bibliai rész szerint az Úr azt kívánja Ábrahámtól, engedelmessége és tisztelete jeléül áldozza fel neki Izsákot, a fiát. Ábrahám megszakadó szívvel már-már megteszi, de Isten kegyelme elhárítja a gyilkosságot, az apa nem kényszerül rá. Az én regényemben az én Izsákjaim azt érzékeltetik, csak a saját istenükért hajlandók odaadni az életüket, s nem vállalják, hogy családi döntés szabja meg, mi a neve az áldozatkérõ istennek, aki-ami eszmének vagy ideológiának is nevezhetõ. Ötvenhatban a gyerekeink a nemzettel együtt, a maguk választotta szabadságigény eszméje miatt kínálták akár a halálnak is alig megkezdett életüket. A regényt most olvastam életemben másodszorra, mikor ezt az új kiadást nyomdára elõkészítettük. Kirázott a hideg, ahogy néztem hajdani arcomat a fényképen, és azt kérdeztem magamtól, micsoda semmivel nem törõdõ nemzeti és magánsebzettség diktálta ezt a szöveget a másfél méter nagyságú alkotónak, aki úgy ordít a közélet arénájában, hogy megint megpróbálják elnémítani. A történés idejét ötvenötre tettem, nem véletlen az idõpont. Az ötvenes évek legelejétõl már ígérte magát valamilyen formában a jövendõ. Még nem volt itt ötvenhat, de közelgett. Mint az Arany-balladában, mindenki érezte: „villámlik messzirõl.” <div class="grid-full mrg-bot-10"><p class="pad-top-10 pad-lft-20 pad-rgt-20" style="background-color:#3E3E3E; color: white;">Hopp, itt egy nyom: <span class="bold">Ó</span> - "(nw)Mi ez?":http://www.rukkola.hu/blog/bejegyzesek/389-nyomozz_velunk___konyveket_es_pontokat_szorunk_a_rukkolasok_koze</p></div>

Szabó Magda - Pilátus
Tudtam, hogy el kell mennem tőled, mielőtt rám ragad iszonyatos fegyelmed, amellyel magadat óvod meg a munkád nyugalmát, és mielőtt annyira hozzád forrok, hogy megtanulok a szemeddel látni, és megértem én is, hogy Dorozs víz és gyógyszálló, beton és üveg, valutáris lehetőség, és nem egy régi forrás igazolása és nem valami iszonyú vágy, hogy jóvátevődjék, amit jóvá kell tennie az időnek: Én nem tudtam veled élni. Szabó Magda <div class="grid-full mrg-bot-10"><p class="pad-top-10 pad-lft-20 pad-rgt-20" style="background-color:#3E3E3E; color: white;">Hopp, itt egy nyom: <span class="bold">J</span> - "(nw)Mi ez?":http://www.rukkola.hu/blog/bejegyzesek/389-nyomozz_velunk___konyveket_es_pontokat_szorunk_a_rukkolasok_koze</p></div>

Szabó Magda - Mondják meg Zsófikának
„Mit jelent az, ha egy gyerek nem stimmel? Hogy rossz?” Zsófika, a regény főszereplője nem tartozik az eminens tanulók közé, látszólag mindig bajt okoz, esetlenül csetlik-botlik a világban. Egyetlen ember volt, aki mindig megértette őt, az apja. „Élete utolsó percében is rá gondolt… miután rosszul lett, csak egyetlenegyszer szólalt meg már, azt mondta: „Mondják meg Zsófikának.” Valamit üzenni akart neki, de mit? Már nem tudta befejezni a mondatot.” Zsófika egyedül kell hogy megkeresse, „mit csináljon, ha stimmelni akar ”. És Zsófika nemhogy kitűnőre vizsgázik emberségből, helytállásból, de ösztönös gyermeki ráérzéssél „beleszól” a felnőttek életébe… És ami a legfontosabb, közben igazi társakra, barátokra lel a felnőttek között. <div class="grid-full mrg-bot-10"><p class="pad-top-10 pad-lft-20 pad-rgt-20" style="background-color:#3E3E3E; color: white;">Hopp, itt egy nyom: <span class="bold">T</span> - "(nw)Mi ez?":http://www.rukkola.hu/blog/bejegyzesek/389-nyomozz_velunk___konyveket_es_pontokat_szorunk_a_rukkolasok_koze</p></div>

Szabó Magda - Zeusz küszöbén
A Szabó Magda-életműsorozatnak ez a kötete, amely először 1968-ban jelent meg, egy görögországi nyaralás élményeinek krónikája. Az írónő személyes, szubjektív hangvételű naplót ad az antik görög világgal való találkozásáról, amely több, mint egyszerű úti élmény az ókori kultúra bűvkörében felnőtt, s klasszika-filológiát végzett Szabó Magda számára. Nemcsak a mitológiai és történelmi emlékek, a csodálatos múlt érdekli, hanem az olykor kellemetlen meglepetéseket hozó jelen is, a tarka, nyüzsgő élet, az emberek és az állatok, amelyekhez különleges gyengédséggel közeledik. Miközben elkalauzolja az olvasót Athénbe, Epidauroszba, Rhodoszba, a szigetekre és városokba, a hely szelleméhez méltó iróniával és öniróniával írja le a csőstül rázúduló úti viszontagságokat. Könyvében nemcsak a görög táj és történelem elevenedik meg, hanem a mindennapok Görögországa is, s benne a kispénzű magyar turisták humoros csetlése-botlása. <div class="grid-full mrg-bot-10"><p class="pad-top-10 pad-lft-20 pad-rgt-20" style="background-color:#3E3E3E; color: white;">Hopp, itt egy nyom: <span class="bold">A</span> - "(nw)Mi ez?":http://www.rukkola.hu/blog/bejegyzesek/389-nyomozz_velunk___konyveket_es_pontokat_szorunk_a_rukkolasok_koze</p></div>

Szabó Magda - Szüret - A szerző válogatása életművéből
Örökségünk könyvsorozatban jelent meg a könyv, nem azonos az ugyanezzel a címen megjelent kiadvánnyal!!! (abban válogatott versek olvashatók)

Szabó Magda - Marikáék ​háza
Verses ​képeskönyv

Szabó Magda - Üzenet ​odaátra
Szabó ​Magda írói hagyatéka akár egy kimeríthetetlen, feneketlen kincsesláda. Valahányszor felnyitja az ember, és belepillant, mindig talál újabb csodákat. Ezúttal olyan novellákat, útirajzokat, visszaemlékezéseket, kisprózai írásokat, amelyek gépiratban maradtak fenn, vagy eddig újságok, folyóiratok régi számaiban rejtőztek. Az Üzenet odaátra novellái egy részének a hősei kamaszok, akik most keresik helyüket a világban, most birkóznak érzéseikkel, gondolataikkal. A többinek ő maga a főszereplője, "két tündér gyereke", "harminckét kiló fantázia", aki olthatatlan kíváncsisággal csodálkozik rá környezetére, és mohón birtokba veszi azt, minden színével, ízével, illatával. Hol már-már hivatalos tárgyilagossággal, hol kitárulkozó őszinteséggel megírt önéletrajzaiban családjáról, önmagáról, életéről, emberi és írói fejlődéséről vall, alkotói titkaiba is bepillantást engedve. "Voltam én minden", írja egy helyütt, és az olvasó most megtudhatja, mit is takar a "minden" szó. A novellákból és önéletrajzokból megismert szeretteitől, akik egyben alkotótársai is voltak, torokszorítóan fájdalmas és mégis felemelően szép írásokban búcsúzik. Búcsút vesz édesanyjától, akinek ugyan egyetlen könyve sem jelent, ám meséivel gyönyörűvé varázsolta körülötte az olykor nagyon is komor valóságot, és soha el nem fogyó útravalót adott neki egész hátralévő életére. Barátjától, Janikovszky Évától, aki a legnehezebb időkben állt ki mellette. Útirajzaiban az olvasó vele együtt barangolhat nemcsak Magyarországon, de a nagyvilágban is Szombathelytől kezdve Párizson, Amszterdamon, Hágán át egészen New Yorkig. Idegen tájakat, másféle embereket megismerve erősödik benne meginghatatlan bizonyossággá az, amit mindig is tudott: hogy ő ide tartozik, "csak erre az egyetlen pontjára a világnak, hogy magyar vagyok, hogy sose szeretnék, szerettem volna más lenni." Szabó Magda most első ízben megjelenő prózakötete üzenet az olvasónak: mindig van mit felfedezni a világban és egy író életművében!

Szabó Magda - Régimódi ​történet / Kiálts, város! / A macskák szerdája / Fanni hagyományai / Az a szép, fényes nap / Béla király (trilógia)
Szabó ​Magda drámaírói munkásságának reprezentatív darabjait tartalmazza a kötet. Az írónő két ciklusba csoportosította drámáit. Az elsőben, mely A város címet kapta, azok a művek szerepelnek, melyek a szűkebb világ, a szülőföld, Debrecen szellemi és érzelmi vonzásában keletkeztek: a Régimódi történet, a Kiálts, város! és A macskák szerdája, melyet a közönség Szent Bertalan nappala címen ismer. Az ország című ciklusban a tágabb haza emberi és sorsproblémáit megfogalmazó színművek kaptak helyet: a Fanni hagyományai, Az a szép, fényes nap és a Béla király című trilógia.

Szabó Magda - Liber ​Mortis
Szabó ​Magda kézírásos hagyatékának talán legbecsesebb része a Liber Mortis (Halottaskönyv) címet viselő, 1982. május 25-étől 1990. február 27-éig vezetett napló. 1982. február 26-án halt meg Szobotka Tibor író, műfordító, irodalomtörténész, az imádott férj, Szabó Magda szemében a mellőzött és legalább posztumusz jóvátételt érdemlő zseni, s a napló - a magára maradt asszony és írótárs rögzített belső monológja - a gyászmunka megrendítő, intim, vallomásos dokumentuma, amely egy már-már mitológiai szerelemnek állít emléket. Szabó Magda hitt a halottak jelenlétében, az e világ és a túlvilág közötti átjárásban, és úgy beszél a naplóban Szobotkához, mintha ő hallaná, még ha nem válaszol is. Újra meg újra felidézi az együtt töltött harmincnégy év szépséges és fájdalmas eseményeit, felejthetetlen pillanatait; újra meg újra kinyilvánítja halálvágyát, létének értelmetlenségét, de ugyanakkor okot is talál a továbbélésre: feladatának tartja a holtában is jelenlévőnek érzett társ életművének gondozását, s ez ad neki erőt a folytatáshoz.

Szabó Magda - Nekem ​a titok kell
Szabó ​Magda édesapja halála után örökségként Szabó Elek legértékesebb kincsét, svájci szerszámosládáját és a fiókjában talált rézsípot meg cirmos üveggolyót vitte magával Budapestre. Ha a golyót a fénybe tartotta, mindig más színnel ragyogott fel. Mint a cirmos üveggolyó, olyan ez az eddig napi- és hetilapokban, folyóiratokban rejtőzködő, kötetben még soha meg jelent írásokat tartalmazó könyv. Sokszínű. Novellák, tárcák, vallomások, interjúk, levelek, versek - megannyi műfaj, megannyi téma és forma. Hol szikár és mégis torokszorítóan drámai, hol megkapóan lírai novelláiban a sorsfordító pillanatot ragadja meg, amikor valakinek az élete más irányt vesz. Az eszmélés pillanatát, amikor megszólal az a bizonyos belső hang. Pontosan dokumentált, tárgyszerű vagy éppen játékos, humoros tárcáiban, amelyek új minőséget hoznak a műfajba, "utazik". Utazik a hazában, Magyarországon, és utazik az emberi lélek mélyére, amelynek oly kiváló ismerője. Új helyeket, tájakat, városokat fedez fel. És persze embereket, ismeretleneket, akiknek a titkát kutatja. Varázslatos gyerekkorát, mozgalmas életének és pályájának fontos állomásait felidézve váratlan őszinteséggel saját magáról vall, önnön titkait tárja az olvasó elé az interjúkban és vallomásokban. 1938 és 1942 között született verseiből egy, társát és útját kereső, "ezüst sikert álmodó", "arany csodára váró" érzékeny, fiatal nő bonyolult érzésvilága bontakozik ki. A neki és az általa írt levelek pedig magánéletéről adnak hírt, ahol "rossz meg jó vegyesen" fordul elő. Az Urbán László összeállította Nekem a titok kell című kötet az újdonság és meglepetés erejével hat, még közelebb hozva az olvasóhoz Szabót Magdát, az embert és az írót.

Szabó Magda - Disznótor
"A ​Disznótor fedett aknamező, mindazé, aminek elemeit későbbi pályámon annyiszor felhasználom, olyan alapkönyv, amelynek kincsestárából napjainkig gazdálkodtam. Ha úgy tetszik: Mykene, Agamemnon felbontott sírjával. A siker és támadások, a pozitív olvasói és szakmai válasz hatására a Jókai Színház megkért, írjam a regényt színpadra, ez fordulópont volt pályámon, akkor jegyződtem el a drámaírással is. Ajtay Andor volt a Kígyómarás címmel létrejött színdarab rendezője. Kirobbanó siker lett, be is tiltották, mihelyt a kulturális területet ellenőrző illetékes megnézte. Engem viszont már nem lehetett betiltani, a nyugati sajtó és a nemzetközi PEN már figyelte, mi történik velem. A könyv kétféle fogadtatása forróból hidegbe és hidegből forróba mártogatott, megviselt, de büszke is voltam rá."

Szabó Magda - Eleven ​képét a világnak
KÍGYÓMARÁS Színmű ​három felvonásban Bemutatta a Jókai Színház 1960-ban LELEPLEZÉS Színmű három felvonásban Bemutatta a Nemzeti Színház Pesterzsébeti Kamaraszínháza 1962-ben FANNI HAGYOMÁNYAI Színmű három felvonásban (Kármán József műveinek felhasználásával) Bemutatta a Katona József Színház 1964-ben A HALLEI KIRURGUS Rádiójáték Händel életéből Bemutatta a Rádiószínház 1963-ban BÉKEKÖTÉS Rádiójáték Bemutatta a Rádiószínház 1965-ben A RAB Rádiójáték Bemutatta a Rádiószínház 1965-ben

Szabó Magda - In ​Memoriam Szabó Magda
A ​Szabó Magda halálának első évfordulója alkalmából készült összeállítás az írónő hangján megszólaló visszaemlékezésre (2004-ben készült interjú) felfűzve idéz életrajzi vonatkozású részleteket regényeiből. A sajátos vallomás életéről, munkásságáról a Bánsági Ildikó, Kútvölgyi Erzsébet, Piros Ildikó, Ráckevei Anna előadásában elhangzó hangosregény részletekkel érdekfeszítő és megható történetté válik. Igazi különlegesség, mely kizárólag eredeti szövegeket tartalmaz.

Szabó Magda - Angyal ​és más novellák
Szabó ​Magda az Alvók futása című kötetéből válogatott történeteit hallgatva úgy érezzük magunkat, mintha egy zegzugos labirintusban bolyonganánk, ahol minden fordulónál más-más alakokkal találkozunk. Szelíd öregekkel, elrontott vagy szeretetre sóvárgó gyerekekkel, és nem utolsó sorban az ő problémáik iránt többnyire érzéketlen közbülső nemzedék képviselőivel. A szerző a tőle már megszokott érzékenységgel fordul hősei felé, és villantja fel életük drámáját egy-egy sorsfordító pillanatképben.

Szabó Magda - Nyusziék
Vonalas ​irka, rajta a cím: Nyusziék I. Ilyen közönséges iskolai füzetekbe írta Szabó Magda 1950 és 1958 között most felfedezett és még soha nem publikált naplóit, férje, Szobotka Tibor és önmaga számára, hogy ne felejtse el napjaikat, az együtt töltött boldog pillanatokat: „Mindennap írnom kellene ebbe a füzetbe, rögzítenem a mosolyodat, a szádat, szavaid, az ölelésedet.” Egy saját maguk által saját maguknak alkotott, külön és különös világot zár be a naplók lapjaiba, amelynek ők ketten az egyedüli lakói. Ebben a világban önfeledt játékokat lehet játszani, kitalált nyelven lehet beszélni, és a másik nélkül elképzelhetetlen a létezés. Két, az életben és az alkotásban egyformán szenvedélyes ember szerelmének a története bontakozik ki az olvasó előtt, és ez a szerelem az idő múltával nemhogy lanyhulna, de egyre szenvedélyesebbé válik, valóságos morfium lesz számukra. Az ötvenes évek gyötrelmes valósága, az állástalanság, a pénztelenség, a kilátástalanság, a szüntelen megaláztatások és csalódások elől egymás karjába, ölelésébe menekülnek, az este, az éjszaka hozza el számukra az enyhülést, a feloldozást és feloldódást. A Naplókban nem az író, hanem a nő, a feleség, a szerető vall legrejtettebb magánéletükről, már-már szemérmetlenül őszinte és megrendítő kitárulkozással.

Szabó Magda - Katalin ​utca / A szemlélők
„A ​Katalin utca egyszerre valóság, egyszerre jelkép: emlékeinkben életünknek – helyszíneivel, rokonainkkal, barátainkkal együtt – rögzült szakasza, amelyet ha tehetnénk, ahogy a videofelvételen lehetséges, annyiszor játszanánk, élnénk meg újra, ahányszor csak menekülni szeretnénk a jelenből abba a boldogító irrealitásba, ami rég szétfoszlott már, csak éppen feledhetetlen. Mindenkinek megvan a maga Katalin utcája, olykor álmodik is vele, és ha felébred, csalódottan és nyugtalanul szomorú. Ebben a könyvben azt szerettem volna megírni, hogy csak az találhatja meg visszakívánt Katalin utcáját, aki nem vétett ellene. Az író most beavatja az olvasót titkába: ő milyennek képzeli el a halál utáni életet, a túlvilágot, az élők és holtak érintkezését és folyton változó viszonylatait, s megpróbálja körbevilágítani az etikai több mint faux pas-t, amikor szándékosan, olykor szándéktalanul, de vétkezünk. Három családot költöztettem a Katalin utcába, egy fogorvost feleségével, lányával, egy pedagógust, Irén és Blanka nevű gyerekeivel és egy őrnagyot, akinek fia van, Bálint. A három ház szomszédos, talaj tekintetében azonos egység, s a lakók barátok. Az olvasó majd látni fogja, hogyan szövődnek és kuszálódnak össze a szoros egymás mellett élés szálai a családok életében, ki hogy viselkedik válságos pillanatokban, s miután a regény végére elkészül az egyenleg, el is falazza a visszatérés akár álombeli lehetőségét is attól, aki nem érdemli meg: azontúl soha nem mehetnek végig a régi kövezeten, annál kevésbé, hiszen az első világháború utáni környezetváltozások magát a helyszínt is megváltoztatták. Az író szívből reméli, aki ezt a könyvet végigolvassa, megérti érvelését, bármilyen bizarr is, azt is, hogy az elvesztett háború után új Katalin utcák létesülnek mások számára, de ezek a mások voltaképpen azonosak azokkal, akik valaha gyermekként viháncoltak vagy könnyeiket törölgették a három kertben. Csak a személyek fordulnak meg tengelyük körül, ebben a regényben, ahol a holtak úgy járnak-kelnek, mint az élők, az olvasónak meg kell éreznie, nincs valódi halál, csak visszatérés valamibe, ahonnan egy időre kiszálltunk és hogy az apostolnak, aki olyan megindítóan prédikált a szeretetről, bizony, igaza van. Az író egyik legkedvesebb gyermekét teszi le az olvasó elé, mint az ókor római polgárai, ha felemelték a csecsemőt, magukénak ismerték el. Most elindulnak a rejtelmes utca lakói, s az író az olvasótól is azt kéri: hozza haza Blankát. Mindenkit, aki helyettünk lakol addig sosem ismert paraméterek közt azért, mert elkövette helyettünk mindazt, amit mi nem mertünk, mert ahhoz is gyávák voltunk, hogy vállaljuk önmagunk negatív állóképét.” A szemlélők ha úgy tetszik voltaképpen szerelmes regény, ám egymásba szerető, ezúttal még csak nem is fiatal hősei nyugati és kelet-európai szemléletük következtében nem egyesíthetik életüket: a jelenkori Montague és Capulet csak olyan kurta időre állapodhatik meg egymás mellett, amennyire egy madár költöző útján pihenni ereszkedik alá a lomb közé. Persze nemcsak szerelmes regény. Nincsenek kipreparálható, elidegeníthető, csak önmagukban egyedül jelentkező érzelmek, minden mindennel összefügg. Ebben a könyvben is.

Szabó Magda - Drága ​Kumacs!
Annak ​idején, 1960 körül Hermann Hesse fedezte fel Szabó Magdát a nyugatnémet Insel könyvkiadónak, s így közvetve a Nyugatnak, a nagyvilágnak. Szabó Magda számára akkor és később is, a korabeli magyar kultúrpolitikának a „tiltás, tűrés, támogatás” hármasszabályával jellemzett viszonyrendszerében roppant fontos volt a külföldi ismertség, a nyugati visszajelzés, amely nemcsak az irodalmi életben, hanem egzisztenciálisan is valamiféle védettség- és biztonságérzetet adott neki. Részben ez is indokolhatja, hogy a leghosszabb, leghűségesebb, legbizalmasabb barátság – az Ókút-beli Agancsos mellett – egy külhoni magyar irodalmárhoz, műfordítóhoz, kritikushoz, a Neue Zürcher Zeitung munkatársához, Haldimann Évához fűzte. Persze ebben fontosabb körülmények is közrejátszottak: a nagy műveltségű, kifogástalan ízlésű, ízig-vérig európai barátnőt Szabó Magda rokon léleknek érezte; nemhiába írja neki egy helyütt: „rengeteget gondolok Rád, és néha eltűnődöm, milyen érdekes, hogy Neked semmit se kell és kellett soha magyarázni, mindjárt megértetted a játékaimat, mintha a kishúgom volnál...” Több évtizedes kapcsolatuk során csak nagy ritkán találkoztak személyesen. Érintkezésük legfőbb eszköze a levelezés volt. Az itt közreadott, 1970 és 2005 között keletkezett százhatvanöt levélből jól látható, hogy Szabó Magda a négyszemközti beszélgetés megfelelőjeként használta a kommunikációnak ezt a formáját: kendőzetlen nyíltsággal, őszinte fájdalommal vagy éppen sugárzó derűvel számolt be mindarról, ami történt vele és körülötte, hétköznapi életéről, utazásairól, betegségeiről, közéleti szerepéről, egyházról, pályatársakról, az irodalmi életről a rendszerváltás előtt és után, sikereiről és az őt érő méltánytalanságokról, imádott férjéről, Szobotka Tiborról, kedvenc kutyáiról-macskáiról, egyszóval bármiről, ami csak barátok közt felmerülhet. Ezekben a levelekben – ahogy Haldimann Éva írja – „benne van az egész élete, hiszen ebből a zseniből csak úgy folyt a téma és a szó”.

Szabó Magda - Az ​órák és a farkasok
Ebben ​a kötetben két történelmi drámát kap kézhez az olvasó. A debreceni Csokonai Színház óriási sikerű előadássorozata után 1974 decemberében a tévénézők a televízió képernyőjén is végigkísérhették a Kiálts város! hősének, a városáért, hazájáért nemcsak a haladó idő kerékkötő eszmeiségét, de önmagát is feláldozó Gál Nagy István főbírónak a történetét. E könyv lapjain az olvasók most újra találkozhatnak a főbíróval, kalmár Sztavriásszal, a főbíró anyjával, Eszter lányával, újra átélhetik. mint változtatja meg egy történelmi esemény - Bocskai fejedelem álmosdi csatája - nemcsak az ország politikai helyzetét, de egy család minden tagja jövőjének alakulását is. A rádió "Petőfi" hangjátékpályázatán díjat nyert Az a szép, fényes nap itt közölt színpadi változatát viszont a budapesti Nemzeti Színház iktatta műsortervébe. E darabban Géza fejedelem vívja meg nagy küzdelmét önmagával, míg eldönti: népe ősi hitének, szokásainak védelmezője legyen-e, vagy vállalja, hogy előkészíti a kereszténység felvételét, s ezzel, ha a nép egy részének pusztulása árán is, de biztosítsa a magyarság végleges helyét Európa nemzetei között.

Szabó Magda - Záróvizsga
Kiváltságnak ​tartom, hogy előszót és ajánlást írhatok ehhez a kötethez, amely válogatás Szabó Magda életműve javából. Nagyon kevés ez a nagy műből, de arra jó, hogy betekintést adjon az író életébe, alkotó műhelyébe, azokba a nagy eszmékbe, amelyek életét vezérlik, és ösztönzést adjon az egész életmű megismeréséhez. Nemcsak mint tiszántúli püspök, elnöktársa ajánlom ezt a kötetet mindenkinek egyházunk határain innen és túl, aki szereti a szépet és az igazat és akinek ügye népünk és az emberiség jövője, de ajánlom úgy is, mint olyan ember, aki hasonló történelmi háttérből jöttem és hasonló nevelésben részesültem a debreceni Kollégiumban. Amikor Szabó Magda egyik művét először a kezembe vettem és olvasni kezdtem, rögtön megéreztem, hogy egy olyan „rádió-leadóra” találtam, amelyre érdemes ráhangolni szívemet és értelmemet. Ajánljuk ezt a kötetet magának Szabó Magdának is egyházunk tiszteletének és szeretetének jeleként 70. születésnapja alkalmával. Kérjük a mindenható Istent, adjon őneki még számos éven át jó egészséget és üde alkotó erőt, hogy tudja szolgálni kapott kegyelmi ajándékaival hazáját és gazdagítsa szellemi kincseivel egyházunkat is. Dr. Kocsis Elemér püspök

Szabó Magda - Sziget-kék
Hogy ​milyen szín az a sziget-kék? Nem sötét, és nem is világos, olyan, mint a tenger, de olyan is, mint az ég, mégse hasonlít egyikhez sem, mert benne van a világ minden kéksége. Ez a soha nem látott kékség sugárzik majd a kísérleti lombikból, ha a tudósoknak végre sikerül előállítani a csodaszert, az egyetlent, amitől a nagybeteg Mami meggyógyul. Ezt várja szívszorongva Valentin, aki olyan kimondhatatlanul árva, amióta Mami kórházban van, s ezt várja a Sziget minden polgára is, tele reménnyel és aggodalommal. De aggódni, bánkódni nem elég. A Mami iránt érzett szeretet azt diktálja Valentinnek hogy noha csak nyolc éves kisfiú, mégis próbáljon úgy cselekedni ahogy Mami tenné, ha nem feküdne gyengén és betegen a kórházi ágyon. S Valentin - szíve parancsára - elindul azon az ezer veszélyt és csodát tartogató nehéz úton, amely végül a sziget-kék orvosság megszerzéséhez vezet.

Szabó Magda - A ​félistenek szomorúsága
Szabó ​Magda esszéi, tanulmányai, műhelyvallomásai a bizonyságok arra, hogy szakítanunk kell a tabukkal és a közhelyekkel. Mert milyen is volt valójában Vörösmarty ideálisra színezett anyja? Tényleg Lauráról szól _A merengőhöz_? Egy indokolatlanul elcsattanó pofon Mikszáth híres novellája, _„Az én pohárom"_ és a _Liliom_ összehasonlítására készteti az írónőt, aki kapcsolatot talál a _Szeptember végén_ és a korai Tóth Árpád-vers között is. Megismerhetjük a _Hajnali részegség_ előképét, variánsát, vagy a szinte ismeretlen Jókai-dráma elemzése alapján a nagy regényíró asszonyokhoz fűződő kapcsolatát. Tanárok, diákok tanulhatnak Szabó Magdától: hogy lehet másként látni mindazt, amit „megmásíthatatlannak" hittünk. Ugyanez a krimiszerűen izgalmas nyomozás köti le műhelyvallomásainak olvasóit is. _A macskák szerdája_ kapcsán fölfejti Csokonai debreceni kirúgatásának indokait, az 1990-ben megjelent és nagy sikert aratott _A pillanat_ című „horror pikareszk" regény keletkezéstörténete pedig nem csupán a vergiliusi mitológia fejtetőre állításának folyamatát tárja fel, hanem az _Újhold_ nemzedék tagjának, Szabó Magdának a kitárulkozása is. „Én, költő, Saboas, aki régen nem vagyok költő, akartam még egy legutolsó verset írni, amely részint az én hexameterben fogalmazott nekrológom, részint egy nemzedék sírfelirata".

Szabó Magda - Kívül ​a körön
Tárgyukban ​és módszerükben változatos, szemléletük szerint mégis összetartozó írásokat gyűjt egybe Szabó Magda tanulmánykötete: íróarcképeket, verselemzéseket, kritikákat, esztétikai elmefuttatásokat, írói-önéletrajzi vallomásokat, emlékezéseket. Az esszék az írónő sokoldalú érdeklődéséről adnak hírt: Szabó Magda érzékletes, árnyalt portrékat fest irodalmunk népszerű vagy kevésbé ismert, méltatlanul elhanyagolt nagyjairól - Jókairól, Szenczi Molnár Albertról, Apáczai Csere Jánosról, Kármán Józsefről, Kerényi Frigyesről -, az explication de texte-ek módszereit szellemesen, eredetien megújító verselemzésekben tárja föl Szentjóbi Szabó László, Gyulai Pál, Nadányi Zoltán és mások verseinek titkait, a sznobokkal perlekedve mutatja ki Dickens művészetének értékeit, érvényességét, élet és irodalom kölcsönhatását vizsgálja a tulajdon regényeit és drámáit tárgyaló írásokban, művelődésünk és közéletünk kérdéseihez szól hozzá "postá"-jában - végül pedig lírai vallomásokban idézi meg a "Holtig haza", Debrecen hagyományait és jelenét.

Szabó Magda - A ​macskák szerdája
Négy ​dráma "Az első, magam kívánta darab ötlete olvasmányaim segítségével jelzett bennem, szülővárosom történetét olvastam és szíven ütött múltbéli történelmi szerepe, amelyet sorsunk rászabott Bocskai fejedelem idejében. Így írtam meg a Kiálts, város!-t, aztán az összes többi darabot, hadd kerüljenek a nézők szembe saját előttük élő halottaik egykor ontott könnyeivel, elcsengett nevetésével. A Debrecennek önmagáról írt Kiálts, város!-t sűrűn követték az immár természetes kifejezési formának érzett új darabok, míg a legelső formálására készültem, rengeteg történelmi anyagot néztem át, mire észrevettem magam, testközelben éreztem Csokonai Vitéz Mihályt, s ahogy a darab ábrázolta a felejthetetlen életű és életművű alkotót, már kezdhettem is színpadra álmodni Kármán József levél- vagy naplóregényét, a Fanni hagyományai-t: Törőcsik félig még gyermeklány figurája ott fehérlik ki a Martinovics-összeesküvés általa fel nem ismert vértócsáiból. Amit az olvasó ebben a könyvben kap, az egy főbíró, egy világhírre érdemes költő, egy öntudatlan fiatal lány, Fanni és egy nagyon is tudatos és a saját tragikus sorsán mindig túlemelkedő csoda, édesanyám, Jablonczay Lenke és családunk egy részének története. Én szívesen adtam volna azt a címet a kötetnek, ami egy Csokonai-vers sora, de mindent elmond, amihez nekem ezer meg ezer szó kell: "kedv, remények, Lillák". Mindkét nembeli Lillák játszanak velünk, míg eltipródik a kedv és a remény. Aztán mégis maradtam A macskák szerdájá-nál, mert abban mindez benne áll. Könyörgésemet, az író rettentő fohászát majd a Fanni férfi főszereplője mondja ki, mert voltaképpen erről szól mindegyik darab: "Isten vigyázzon minden magyart, kisasszony!" Isten vigyázzon minden magyart! Emlékezzék az olvasó azokra, akik ezért a földdarabért odaadták az életüket." - Szabó Magda

Szabó Magda - Az ​őz
Az ​őz gyilkosok és áldozatok regénye. Gyilkolt Józsi, a Három Huszár kocsmárosa, és gyilkolt Encsy Eszter, a történet hőse, a színésznő: ki-ki a maga eszközeivel. De a két gyilkos mögött ott lapul a harmadik is, a legveszedelmesebb: a kor, amelyben a színésznő született, amely iszonyatba fullasztotta gyermekéveit, aknamezőre küldte Emilt, korai sírba a munkára képtelen, virágait babusgató édesapát, s örökre kipusztított Encsy Eszterből minden hitet, bizalmat, örülni tudást. Mindaz, amit az élettől kap, későn érkezik: sem siker, sem elismerés, sem pénz, még szerelem se váltja meg többé iszonyú önmagától. És Encsy Eszter, ahogy attól a társadalomtól tanulta, amelyben él, amely fölnevelte, öl: megöli az egyetlen embert, aki valaha szerette, és tettével halálra ítéli önmagát is. Az őz megjelenése idején 1959-ben úgy robbant, mint a bomba. Hermann Hesse ajánló sorai egyengették külföldi útját, azóta harmincöt nyelven olvasható. Én, aki írtam, ha elkerülhetem, nem olvasom: félek tőle. Pedig a nemzetközi sajtó akkor tanulta meg szülővárosom, Debrecen nevét, mert úgy értékelték: ...míg a történet gyilkosai és áldozatai megfutják pályájukat, a regény lapjairól az irgalmatlan szenvedélyek forróhidege fagyaszt-éget.

Szabó Magda - Magdaléna
1935 ​nyarán egy tizenhét éves lány száll le a vonatról degeszre tömött bőröndjeivel a bécsi Westbahnhofon. A fiatal Szabó Magda, aki eddig jóformán csak a szülővárosát, Debrecent ismerte, ezen a napon lép ki, vagy inkább be a nagyvilágba. Bécs, a "mágikus város" egy életre rabul ejti. Ám egy másik szerelem is vár rá itt, és hosszú jegyesség egy fiatal osztrák vegyészmérnökkel, Gerhard Ehrlichhel. Erről a két szerelemről és a "mindig megújuló, megölhetetlen, visszahozhatatlan, de elfelejthetetlen, tündökletes ifjúságról" szólt volna eredetileg a Für Elise című regény, amelyben azonban végül élete debreceni fejezetét örökítette meg Szabó Magda. És a folytatás - bár az írónő ígérte, és nagyon sokan várták - már nem készült el. A Magdaléna ennek a másik Für Elise-könyvnek a nyomába ered, titkait kutatja, mozaikdarabkák összeillesztésével, a múlt egymásra rakódott rétegeinek felfejtésével egy soha meg nem írt regény lapjait próbálja rekonstruálni. Fellelt regénytöredékekből, a hagyatékból nemrég előkerült német nyelvű és most lefordított levelekből, egy mindeddig kéziratban lappangó elbeszélésből, az élete bécsi korszakát felidéző Szabó Magda-interjúból és egy Bécsről szóló történelmi-kultúrtörténeti tanulmányból, az írónő fényképalbumából való exkluzív korabeli felvételekből és egy mai novellából bomlik ki a közelgő háború árnyékában megélt és mégis csodálatos, négy önfeledt és szabad szerelmes nyár története. Amelynek főhősei Magdaléna, azaz maga a fiatal Szabó Magda és osztrák vőlegénye, mellékszereplői az írónő "bécsi családjának" tagjai, barátok, ismerősök, a díszletet pedig a szeretett város, a második otthon, Bécs utcái, kastélyai, parkjai, szobrai alkotják. Már csak az olvasón múlik, hogy mindebből milyen regény születik - a képzeletében.

Szabó Magda - Bárány ​Boldizsár
...az ​az ismerős alak, piros cipő, zöld kalap, vállán uzsonnáskosár... Tudod, hogy ki. Ugye, tudod? Bárány Boldizsár. A Bárány Boldizsár (1958) címszereplője a mese tizennyolc "bégetése", azaz fejezete során nagy utat jár be: a másokkal mit sem törődő, tetteinek következményeire fittyet hányó, iskolakerülő, sőt hazudni és lopni sem átalló, vásott kisbárány eljut a keserves bűnbánatig, a szeretetteli együttérzésig, és hősies erőfeszítéssel jó útra tér. Atmoszférateremtő erejével, sziporkázó ötleteivel, játékos rímeivel, kivált pedig a jó és rossz küzdelmének példázatos ábrázolásával a Bárány Boldizsár régóta az "alapmesék" közé tartozik.

Szabó Magda - Békekötés
A ​Für Elisé-ből már tudják az olvasók, anyám-apám zeneértő tehetsége belőlem sem hiányzott, csak a hangokat bennem szöveg kísérte. A szöveg hamar megszólalt, nekem is örömömre, más kérdés, hogy iskolámban praktikusabb lett volna, ha elfogadják az iskolai zenei élet mesterei a szavak üzenetét, de a szomorú békekötés után nem lett volna megnyugtató szembesülni egy elkeseredett gyermek igazmondásával. Az olvasó e kötetben azokat a hangjátékokat találja meg, amelyeket az apa-anya tehetségét más szinten-formában örökölt Szabó Magda tud felmutatni. Szondy tanár úr esküszik zenei tehetségére is, a tíz-tizenhárom éves korában papírra álmodott zenés játékait a haza bánata, a síró folyók ihlették, sok mindent tud már, sok mindent még nem. Majd megtanulja. Ha nem is erről ír, Európával van gondja, az értelmetlen zenehallgatókkal, a tényleges helyzet mögül vérszínnel világító sebesülést siratja a gyermek-alkotó, aki két évtizeddel később már színpadképes játékba zárja megrettent haza- és művészet-szeretetét. Még hogy sejtené, hogy pár évtized elteltével a szicíliai Palermóban neki ítélik a fődíjat, s régóta ismerik színpadszerű alkotásait, amelyeket végigsír-nevet a közönség. A hangjátékok már előre jelzik a rövidesen színpadot nyerő drámai alkotások létrejöttét.

Kollekciók