Ajax-loader

Tomaz Salamun könyvei a rukkolán


Tomaz Salamun - Almafa
Salamun ​Tomaz 1999-ben elnyerte az egyik legjelentősebb szlovén költészeti elismerést, a Preseren-díjat. Első versesköteteiben, mint a Póker (1966; 1988) és a Pelerin szándéka (1968), ironikus és parodisztikusan játékos, igyekszik megszabadulni a hagyományos ideáloktól és esztétikai korlátoktól, a felszabadult és bátor magatartás mellett foglal állást, ellenáll a lelkesüléstől mentes kisstílűségnek. A hetvenes évekbeli köteteiben a szokatlan és ellenőrizhetetlen dolgok tárulkoznak fel, a nyitottságon és a világ végtelen változatosságai iránti érzékén keresztül szemlélte a szlovén életmódot, történelmet és jövőt. Újrafogalmazta a költő szerepét és helyzetét, aki mint alkotóművész az én és a felfoghatatlan között tölt be közvetítő szerepet. 1980-as években, a dél-amerikai indiánok ősi civilizációjával való megismerkedése után lobbanékony költészete mélyebb reflexiókban, lelkiségben és érzésekben nyugodott meg. Verseit az elveszettség és az áldozat fájdalma járja át, küzdelemmel teli hűséggel, saját nyilvános másával dialogizálva. A kötet Salamun teljes költői életművének első magyar nyelvű áttekintése.

Tomaz Salamun - Megrozsdáll ​a szerelem, ha követelik
Kicsiny ​területű szomszédunk, Szlovénia költészetéről keveset tudunk, jóllehet számos jelentős lírikussal büszkélkedhet. A modern szlovén költészeti irányzat elindítója a fiatalon elhunyt Sreèko Kosovel, akit Tomaž Šalamun követ. Tomaž Šalamun (1941) Kosovel nyelvi újításait fejlesztette tovább, szinte a végletekig. 1967-ben üdvözölte Kosovel dekonstruktivista verseinek megjelenését, és ezzel hivatkozhatott arra, hogy amit ő a költészetben művel, az valójában nem is radikális #újítás#, hanem elsősorban a kosoveli hagyomány folytatása. Šalamun művészetének szokatlan képi világa és mondatainak nyelvtani szabályokat felrúgó szerkezete azt jelzi: vagy a lelkes befogadással, vagy a teljes értetlenséggel lehet itt dolgunk. A nyelvi hierarchia felforgatásáról, a határok olyasfajta kitágításáról van itt szó, amely szoros kapcsolatban áll a dolgok szavakba foglalásának kimeríthetetlen gyönyörűségével, a megnevezés vágyával. Költészete a Póker című 1966-ben megjelent híres kötete óta nem ismer hagyományos költői programot, inkább ún. spirálisan körkörös; költői énje bármely lelki és földrajzi tájra elutazhat, ám ott is mindig szembetalálkozik önmagával, önmaga körül forog, avagy távolságtartás nélkül átadja magát az előtte feltárulkozó szenzációknak. Ám nem túl hosszú ideig: belső idejének ritmusa elválaszthatatlan kapcsolatban van a nyelv fékezhetetlen sodrával, a szavak és a dolgok a priori megkülönböztethetőségével # újabb és újabb megnevezéseket, egy-egy újabb póker partit keresve (jelenleg a 35. kötetnél tart). Verseit értelmi úton nehéz megközelíteni, épp ezért arra késztet, hogy egyfajta út nélküli úton, az értelem kizárásával próbálkozzunk, és egyszerűen csak élvezzük annak játékosságát. (Magyarul 1993-ban ugyancsak Póker címmel jelent meg tőle válogatás a pécsi Jelenkor Kiadónál.) Šalamunra nagy hatással volt Kocbek költészete, nyíltan ki is állt mellette, és mikor hetvenedik születésnapján verssel köszöntötte a költő-ideológust, őt is üldözni kezdték emiatt. Később pedig, amikor Kocbek rövid hallgatás után újra megszólalt, költészetét šalamuni jellegzetességek kezdték átszőni.

Kollekciók