Ajax-loader

Tóth Klára könyvei a rukkolán


Tóth Klára - Don ​Quijote köpenyében
Kis ​nagy ember - énekelte róla a dalnok, s alighanem ekképpen marad meg bennünk a 60-as 70-es évek meghatározó kritikusának, B.Nagy Lászlónak törékeny alkata és hajlíthatatlan szelleme. Akinek ízlése, műveltsége és öngyötrő elemzőkészsége a film- és az irodalomkritikában nem csupán feledhetetlen írásokat, hanem erkölcsi és szakmai mértéket is teremtett. A Szőts István felfedezte, szellemizgága gimnazista a Görgey-zászlóalj még kiskorú partizánjaként, háború után a filmgyár gyakorta fenyített, végül kirúgott, rendezőként is tevékeny dramaturgjaként folytatta pályáját, hogy aztán a MTA Irodalomtudományi Intézetében a hatalom által megtűrt félállásban, lényegében szabadúszóként alakítsa életét és a korszakban ritka, mert független kritikai magatartást tükröző írói és filmtörténeti jelentőségű filmkritikusi pályáját.

Tóth Klára - Első ​generációs szabadság
Kortárs ​magyar játékfilmekről írott tanulmányok, kritikák, publicisztika.

Tóth Klára - Elem ​Klimov
Elem ​Germanovics Klimov (oroszul: Элeм Гeрманович Климов; Sztálingrád, 1933. július 9. – Moszkva, 2003. október 26.) orosz filmrendező és forgatókönyvíró. Az 1950-es évek végétől rendezett, 1964-től játékfilmeket is forgatott. Leghíresebb alkotásai: Hurrá, nyaralunk! (1964), Agónia (1981), Jöjj és lásd! (1985). Felesége a fiatalon elhunyt kimagasló tehetségű rendezőnő, Larisza Sepityko volt. Klimov járt Magyarországon is. Wikipédia

Tóth Klára - Tóthné Steinhausz Viktória - Gerinciskola ​- Porci Berci barátokat keres
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tóth Klára - A ​láthatatlan ország
Csaknem ​húsz év magyar dokumentumfilmjeit gyűjtötte egybe Tóth Klára A láthatatlan ország című kötete, amelyet a 42. Magyar Filmszemlére időzítve adtak ki. Mint ahogy a szerző írja, a kötet szubjektív áttekintést nyújt: inkább publicista, mint filmkritikusi attitűddel írott cikkekről van szó. A könyv címe arra utal, hogy az országnak az a képe, amely a dokumentumfilmekben látható, nem igazán látszik a mai \"virtuális valóságot dömpingelő\" médiában. Van egy Magyarország, amelyet mutat a televízió, és van az a Magyarország, az a láthatatlan, amely a dokumentumfilmek javából ismerhető meg igazán. S bár az elmúlt negyven évben a dokumentumfilm, mint filmes szociográfia betöltött egy fontos küldetést, a rendszerváltás óta eltelt időszakban elvesztette valódi húzóerejét. Ugyan még elkészülnek a nagyszerű filmalkotások, de a közönség számára nem hozzáférhetőek: a dokumentumfilmek kilencven százalékának nincs mozi-, de még televíziós nyilvánossága sem. A szerző célja az is, hogy ez megváltozzon, s felhívja a figyelmet: a médiának ezen a téren hatalmas a felelőssége. A kötet különböző folyóiratokban 1995 és 2010 között megjelent, viszonylag rövidebb írások gyűjteménye, mely gyakorlatilag a teljes dokumentumfilm-palettát bemutatja. A téma iránt érdeklődő olvasóknak ajánlott kötet.

Kollekciók