Ajax-loader

Marsall László könyvei a rukkolán


Marsall László - Negyvenegy ​öregek
Részletek ​egy Marsall Lászlóval készült rádióinterjúból: - Aki Marsall Lászlóval behatóbban akar megismerkedni, három verseskönyvét tanulmányozhatja. Az első címe Vízjelek, a másodiké Szerelem alfapont, a harmadiké: Portáncfigurák. Most az öregek felé fordultál. Miért? - Talán azóta foglalkoztatnak az öregek, amióta kezét csókolomot köszönnek nekem a gyerekek. Azóta érzem azt, hogy nekem is be kell szállnom abba a hajóba nemsokára, amelyik az öregeket szállítja az időóceánon. Attól fogva elősorjáztak bennem azok az öregek, akikkel kapcsolatba kerültem, tanáraim voltak, vagy alkalmi ismerősök, vagy a történelem, a mitológia kivetülő és kimerevített árnyképei, nagy példái az öregkornak. Hirtelen elkezdett az egyik vers a másikhoz kapcsolódni... - Az öregség foglalkoztat, vagy a halál? - Mind a kettő. Az öregeket szánja az ember, mert az a korszak gyerekcentrikus korszak. Az öregek legjobb esetben úgy jönnek számításba, hogy jó az öreg a háznál; de legtöbb esetben teher a háznál, teher a társadalom számára is. Eltartottak. Nincsenek kialakult intézményeink, amelyek az öregekkel foglalkoznának. Egyfelől így. Másfelől: a világ elöregedőfélben van. Ezt tudjuk. Egyre sokasodik az öregek száma az elkövetkező évtizedekben, és elsősorban nem amiatt, hogy a halálozási arány csökken, hanem a születési arányszám, az csökken. - Az utóbbi két-három esztendőben igen sok verset publikáltál. Azokban egy áradóan gazdag, eleven majdnem azt mondtam, pompázó természetben jelenik meg a halál, valamilyen nyers, kíméletlen, már-már ordításra kész fájdalom kíséretében. - Valahogyan úgy érzi az ember, hogy az élet értéke a halálban, mint tükörben jelenik meg. Úgy, ahogyan Rilke beszélt erről több versében, hogy az ember saját halálával szemben áll, az állatnak csak veszte van. Az élet értékét az ember számára éppen a halál alapozza meg. Fekete tükröt látsz, és abban színes tükröződést. Meg kellett tanulnom, mi az, hogy az ember elveszíti valaki legkedvesebb hozzátartozóját, s ezzel a halál sokkal közelebb kerül hozzá, mint a saját halála. Felhívja a figyelmet minden halállal összefüggőre. Többek közt előtérbe kerül az, amit Heidegger említ valahol, a gondoskodás, a lét pásztorlása. Egyébként az öregségnek-öregedésnek kultúrája van. Meg kell tanulni öregnek lenni, hogy az ember megkönnyíthesse életének ezt a korszakát, akkor személyiségében is erősebb lesz. - Segíteni akarsz a versekkel? - Esetleg, ha ezzel lehet. Nem tudom, hogy mit akarok, az embernek nincsenek szándékai, amikor verset ír. Jönnek, egyik a másik után, öregek - versek... Felvonul bennem az öreg nemzedék. Talán ez a felvonulás érdekel.

Marsall László - Tatus ​és szörnyei
Színműveknek ​nevezi a szerző a kötetbe foglalt írásait, ám ez nem egészen igaz. Ugyanis ezek az írások igenis olvasásra valók, mert egy-egy elhangzott mondat, megállapítás ismét fölidézhető, ha visszalapoz a kötetben az olvasó. Az írások ugyanis elgondolkodtatóak, annak ellenére, hogy helyenként parodisztikusak, a szójátékok, furcsa gondolattársítások révén szinte kabaré szintűek, ám ennek ellenére mégis filozofikusak, mert az írások mindegyikében az élet mindennapi történései mutatkoznak meg a "görbe tükörben". A Misztériumjáték öreg gyerekeknek című színműben egy teljes emberi élet tárul föl, míg A Tatus és szörnyei remek szójátékokkal, kifejezéstalálatokkal tarkított paródia, rólunk és a lehetséges életről, s bár kacagnunk kellene, inkább könnyezünk olvasásakor. A Prof. Kalmár György estébe hajló viszontagságos délutánja olyan mint egy krimiparódia. A professzort ugyanis két jeles diákja magával viszi lakást fosztogatni. A Hogyan találkozhatnánk, ha. eredetileg rádiójátéknak íródott. Férfi főszereplője mindvégig mindenkiben azt a lányt keresi, akivel a történet elején a vonaton találkozott. Boldogságkeresése megannyi embertársához hasonlatos, ám egyetlen mondata sok mindenről árulkodik "mit csináljak egyetlen életemmel?". A Sziporka és a sárkány műfaja szerint mesejáték, ám korántsem gyermekeknek szól. Felnőtteknek való mese ez a javából, életünkről, döntéseinkről, lehetőségeinkről és korlátainkról. Az írások közül kiemelkedik a Fővárosi história, avagy az összes lehetséges történés egy szála című filozofikus magasságokba hasító elbeszélés. Félelem, kiszolgáltatottság, szerepcserék, bizonytalanság, ezek jellemzik életünket. Mégsem teszünk ellene semmit csak éljük tovább az életünket. Az elgondolkodtató írások - széles körű ajánlásra érdemesek.

Marsall László - Portáncfigurák
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Marsall László - Szikrák ​és tövisek
A ​nyelvi humor, a bravúros játékosság, a fanyar irónia jellemzi Marsall László rajzocskákkal illusztrált, szövegjátékokat, hangjátékokat is magukban foglaló verseit, rövidprózáit. Hommage-verseiben például nemcsak költőelődeinek állít emléket, de saját pályafutása elé is görbetükröt tart, máskor a magyar irodalom klasszikusait vagy épp olyan jelképes alakjait, mint Szabolcska Mihály, figurázza ki, parafrazálja, ugyanakkor értelmezi is: Az az Igazság,/ hogy idejön Kassák/ az ablakon át/ tövises gránát/ - Nahát! Nahát! -/ berobban üvegestül/ úriszobába/ bakunyini bomba/ a kávézó Szalonba,/ tíz visszeres/ kaláberes belepistul - zuhan tíz oldal avas szalonna. A kortárs irodalom kedvelőinek érdemes ajánlani.

Marsall László - Egy ​világ mintája
A ​költő vallomása: "Az időrend szerint ez a negyedik verseskötetem. A benne be- és megmutatkozó versek viszont nem követik az időrendet - mint egyetlen kötetben sem -, nem a keletkezés, a kronológia sorrendjéhez igazodnak. Hogy melyik hogyan és miért kerül egymás mellé-mögé, azt mintha nem én, hanem elsősorban ők döntenék el. Gyatrácska hasonlatként egy jól összekevert kártyacsomagra hivatkozom, amelyet rendezni kell. A színek, a figurák vagy talán a lapok értéke szerint. Maguk a lapok - versek - vonzzák vagy taszítják egymást, szomszédok akarnak lenni, vagy más vonzódásokhoz igazodva, messzi kerülni egymástól. Látszólag önkényes játék - valójában mintha ők választanák meg partnereiket, szövetségeseiket, mint a honfoglalók, a szűzföldeket megszálló telepesek, és nekem csak egy tétova, úgy-ahogy tájékozott bíró szerepe jut. Benne munkálkodtam - a rendezés és rakosgatásban -, amikor váratlanul és »tragikus körülmények között« - az újságírás tárgyilagossá koptatott mintáját most szándékosan vetem ide - meghalt a fiam, a kamaszkorból éppen kilépő. Hallgathattam volna, hallgathatnék róla, mint a fájdalmukat is temetni tudók. Azt mondom neked, akárki vagy: ember - nekem ez nem sikerül. Szembekerülni a brutális és érvénytelennek tetsző halállal, a tény úgy igyekszik szorongásokat sugalló és csak körülírható fenséggé lenni benned, ahogyan - utólag - a versek, a kártyák rendezésének műveletét látod mihasznának. Alsók, fölsők, dámák és királyok, a halál ütésének távlatából, ha nem is vesztik el értéküket, és nem lazulnak vonzalmaik: átváltoznak, mintha a megtörtént után másként néznének egymásra. Shelley Óda a nyugati szélhez című versének sóhaja jut eszembe, Tóth Árpád fordításában: »csak kora kamaszidőmnek térne ki gyermeki víg lelke vissza«. Lehetetlen élnem, mint éltem, ha el nem utasítanám is, elkerülne ez a lehetőség, meggyökken a lélek - kiütés az ökölvívásban -, visszavonhatatlan, és mégis mintha káprázat volna."

Marsall László - Holnapután?
Marsall ​László Kossuth-díjas költő verseinek a nyelvezete olyan, mint valami üledékes kőzet, egymásra rakodnak a legősibb, a Halotti beszédet és az Ó-magyar Mária siralmat idéző nyelvi rétegek, a nyelvújítás korának furcsa leleményei, valamint (poszt)modern társadalmunk zsargon-hadaréka. Mintha nyelvünk története - mely egyszersmind közös történetünk is - ebben a költészetben egy pontba sűrűsödne, és ezzel az alkimista művelettel meg lehetne jeleníteni nemcsak az odaveszett, a visszahozhatatlant, hanem a soha-sem létezőt is... Bátor költészet ez, hiszen a költő úgy teríti elénk vadászzsákmányát: a reménytelenséget, mintha okunk lenne bizakodni. Holnapután? Talán.

Marsall László - Szélketrec
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók