Heinrich Böll könyvei a rukkolán

Heinrich Böll - Csoportkép ​hölggyel
A ​hölgy a csoportkép közepén: Leni Gruyten. Neve, alakja nyugatnémet hazájában már közismert, és a nevét alighanem beiktatja majd az európai irodalomtörténet a híres nőalakok névsorába. Nem dáma, a képen látható alakok többsége szerint csak egy lecsúszott nő, a múltja zavaros, a jelene kétes. Kommunistagyanús személy. Negyvennyolc éves, de még fiatalos. Rajnai eredet, a nem-rajnai vérmérsékletű németek többsége szerint érzéki, felelőtlen, préda. Városában és városa peremén élte meg a nácizmust, a háborút, ott élte meg a folytatását, azt éli máig - 1969-et írunk - ; a képen látható jól öltözött urak és hölgyek körén kívül éli, a rosszabbul öltözöttek igen szűk körében. A jól öltözött volt nácik és volt nem-nácik, volt és mai etablírozottak, jóléti tőkések, magánzó kívülállók, akik a hölgy sorsát nyomozó írónak (az ő öltözete igen hanyag) rendre elmondják, amit tudnak, általában szemére vetik Leninek, hogy saját maga közösítette ki magát a szolid társadalomból. Az iskolában rosszul tanult, pályát nem választott, férjhez ment, de talán kétszer se hált daliás férjével, és mint hadiözvegy ma se gyászolta. Amikor a nagypolgár-gazdagságból kibillent - hadigazdag apjának a hadigazdálkodást váratlanul és érthetetlenül megcsúfoló üzelmei miatt -, még a számára megmentett családi házat se bírta megtartani, elherdálta: nevetségesen kis lakbéreket szedett, külföldi vendégmunkás lakóitól szinte semennyit se szed, még ma sem. Fizikai munkára kényszerült, majdnem három évtizede koszorúkat köt egy temetői kertészetben. Összeállt viszont, még 1944-ben, egy szovjet hadifogollyal, akitől törvénytelen fia született; a háborús pokol utolsó napjaiban egy temetői kriptában szülte meg a fiút, elbújva a világ meg a hatalom elől. És azóta? Semmi ambíció, kétes ismerősök, kommunisták, rajnai szeparatisták, félprostituált barátnő, egy öreg cseléd, egy félbolond zenekritikus, eszménynek egy régen meghalt apáca, aki zsidónak született, s amíg tehette, a testi ösztönök szépségére tanította növendékeit, új ismerősnek egy (igen hanyagul öltözött) író, új szeretőnek egy török vendégmunkás, egy szemétfuvarozó török, aki Leni Gruyten második gyermekének lesz az apja.

Heinrich Böll - Biliárd ​fél tízkor
Heinrich ​Böll Nobel-díjas német írót szokás volt már életében a németség lelkiismeretének nevezni. Lassan klasszikussá érlelődő kitűnő regényének játékideje alig egy nap: 1958. szeptember hatodika. A Fähmel család feje, az öreg építész, ezen a napon ünnepli nyolcvanadik születésnapját. De ez a nap magába sűríti a német történelem fél évszázadának eseményeit is a Fähmel család történetén keresztül: attól a pillanattól, mikor a még ismeretlen ifjú építész vakmerően benyújtja pályázatát a Sankt Anton apátság felépítésére, két világháború hányattatásain, a fasizmus évtizedein át, 1958 jelenéig. Közben rommá lesz és felépül körülöttük életük színtere, a város, felépül, rommá lesz s újból épülni kezd a Sankt Anton apátság is, ez a szimbolikus jelentőségű épület, melynek sorsában részes a Fähmel család mindhárom nemzedéke. Az 1950-es, 60-as évek regényei egy keserű Böllt mutattak, ő volt az, aki nem felejtett semmit, miközben körülötte mindenki ünnepelni akarta a gazdasági csodát.

Heinrich Böll - Gondviselő ​ostromzár
Védeni ​kell az öreg Fritz Tolm sajtófejedelmet. Valamilyen - mindegy, milyen - csúcsegyesülés elnökévé választották, ezentúl tehát gondot kell viselni az életére. Őr, rendőr, titkosrendőr, géppisztoly, URH, helikopter, páncélautó kell, fegyvergyűrű, nyomozóháló, áttörhetetlen ostromzár. Védelem az öregúrnak, a családjának, őrizet feddhetetlen családtagjainak, szakadatlan ellenőrzés a feddhetőknek - mert, bizony, többszörösen sebezhető ez az új elnök, ez a félproletár-sorból fölkapaszkodott sajtófejedelem, ez a véletlen közéleti nagyság és nagyhatalom, ez a voltaképpen csak félbemaradt művészettörténész: igencsak vörösök ennek a fiai, kommunista asszonnyal él együtt az egyik, környezetvédőbalos a másik, egy gonddal neveltetett istápoltja bujkáló terrorista valahol, volt menye azzal a terroristával bujkál és merényletre készül. Csak az a lánya feddhetetlen az öregúrnak, aki egy áruháztulajdonos nagymenő felesége, aki úrlovas, aki színes magazinok gyakori címlapfotó-témája. Ostromzár kell e köré a család köré, képtelenségig áttörhetetlen, magánéletet és szabadságot megszüntető, a rendőrállam szuperszervezete - nem is a család köré, hanem a fönnálló rend, az uralom, az érdekszövetség védelmére. Aztán teherbe esik a feddhetetlen úrlovasdáma, férje hosszú távolléte idején, nem tudni, kitől. Áttörhetetlen az ostromzár! Aztán az ostromgyűrűbe zárt vagy beszorult ismerősök sorsa fordul másfelé, mint a rend kívánná. Aztán valahonnan, talán a Közel-Keletről elindul egy merénylő a rajnai táj felé, egy robbanóanyaggal töltött kerékpár közeledik. És minden széthull, nagyságok törnek meg, titkosrendőrök futkosnak eszüket vesztve, lángokban a sajtófejedelmi kastély, és harmadnapra oda az elnök elnöksége, mert Tolm nem az egyik - öngyilkos - közéleti nagyság temetésére megy el, hanem az általa is elítélt terroristáéra, s ott derűsen azt mondja: "szocializmusnak kell következnie, győznie kell". Példátlan kritikai vihart támasztott hazájában a Nobel-díjas Böll 1979 nyarán megjelent új regénye. Szentimentális giccslektűrtől riasztó politikai krimiig mindennek nevezték, és csak a legkíméletesebb kritikusok szánakoztak azon, hogy milyen "fáradt, kétségbeesett", nézetei micsoda hullámvölgyében vergődő író ez az író, milyen íróiatlan író is, hiszen föltűnően sűrűn él olyan elhasznált jelzőkkel, mint "kedves", mint "cinikus", dohog olyan szavakat használva, mint "pornófranc"... A kérdés csak az, hogy milyen világ milyen társadalmához milyen nyelven, hangon lehet, kell szólni. Akit támadtak azzal, hogy "Praeceptor Germaniae"-nak véli magát, és támadnak azzal, hogy lompos ruhás, plebejusbeszédű "kölni-bohóc", most kétségtelenül az utóbbi hangján támad. Várak, fellegvárak, a szabadság nevében képtelen erőszakot művelők ellen. Gúnyolódik, csúfolkodik, csapkod és odavág. Vár- és fellegvárlakók nehezen tűrik ezt.

Heinrich Böll - A vonat pontos volt
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Heinrich Böll - Erzählungen ​(Easy readers / Leicht zu verstehen)
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Heinrich Böll - Korai ​évek kenyere
Böllt, ​a mai nyugatnémet haladó prózairodalom kiemelkedő mesterét jól ismeri és kedveli olvasóközönségünk. Kötetünkben közölt három kisregényéből kettő a szegények, az elesettek sorsát mélyen átérző, s azt lírai erővel megformáló írót mutatja be. Az "És száját nem nyitotta szóra", már biblikus címével is a némán szenvedőkre utal, a "jóléti társadalom" félrelökött áldozataira, akiknek már a vallás is alig nyújt vigaszt. A regény két boldogtalan hőse éveken át úgyszólván a utcára szorul házaséletével, belefásul, belerokkan a kínzó otthontalanságba, az albérleti odú nyomorába, a kilátástalanságba, pénztelenségbe. A "Korai évek kenyeré"-nek magányos fiatalemberét viszont, akinek nagyobb anyagi gondjai nincsenek, hisz jól kereső műszerész, egy váratlan szerelem döbbenti rá arra, hogy utálja foglalkozását, a pénz utáni hajszát, a megalkuvásokat, melyekre inaséveinek nélkülözése vitte rá. Most már nemcsak kenyérre, de szeretetre, emberi életre is éhezik, s van ereje hozzá, hogy ezt válassza. A harmadik kis remekmű, az "El a csapattól" a ragyogóan szellemes és kesernyés szatíraíró Böll-lel ismerteti meg az olvasót. A háborúról szól, mégsem háborús regény, hanem gúnyos fricska a fasiszta "életeszmény"-nek, a született antikatona mulatságos önéletrajza, a háború embertelenségének nevettető de épp ezért gyilkos leleplezése, leszámolás a múlttal és figyelmeztetés a jelennek.

Heinrich Böll - Magukra ​maradtak
A ​nyugat-németországi irodalom kimagasló elbeszélőjének ez a regénye a legmaibb máról szól, az 50-es évek elejéről, de a regényben szereplő nyugatnémet városok és az előtérben álló két család története és minden emberi kapcsolata magában hordozza még a hitlerizmus korának átkait, mert mindkét családfő, a nagypolgári származású költő és a kalauz is elesett a háborúban, hanem mert az egyik asszony keserves és futó viszonyai s a költő özvegyének sznobisztikus széplélek-flörtjei, a költő barátjának kiáradó szeretete és a két gyerek riadt út-keresése - mind elválaszthatatlan a múlttól és a múlttól való szabadulás nagy erőfeszítésétől. Böll regénye modern lélektan mély kutatásait s a kísérletező művészeti irányok formatörekvéseit egészséges realizmusban feloldó, ízig-vérig modern líra.

Heinrich Böll - A ​nyolcadik parancsolat
Ez ​a könyv hosszmetszet, amely megismétli a 60-as években megjelent pompás szatírákat, cikkeket, 1981-ig bővíti sorukat. A múlt tapasztalataival nem törődő felelőtlenséget támadják ezek az írások, elemi gúnnyal, haraggal, nemes elfogultsággal pécézik ki az erőszak, az embertelenség, a politikai hazugság, a társadalmi és politikai intolerancia eseteit. Böllt hazájának viszonyai tették a német lelkiismeret kíméletlen zaklatójává, ellenfeleit és barátait egyaránt nyugtalanító jelenséggé: az NSZK-ban nagy az ellenzéke, hiszen német író létére ő írta meg a legtöbb rosszat a német múltról, ő fedezi föl a legtöbb hibát a német jelenben. Egész Európának mutatja fel írásaiban egy emberibb világ képeit, lehetőségeit, egy olyan világ ellenében, amely békétlen, rideg, amelyet a Böll támadta társadalmi, gazdasági rend, közöny, érdek és az emberiség jövőjével felelőtlenül játszó fegyverkezés - a "fegyverdögvész" - egy olyan katasztrófa pillanatával szembesít, amely elsöpörné az emberi jogokat, az emberi szabadságot, az embert is.

Heinrich Böll - Asszonyok ​rajnai tájban
A ​"nagy kölni bohóc" keserűen fájdalmas, mély emberi melegséggel és aggodalommal átszőtt, együttérző-ironikus "testamentuma" lett e szokatlan, különös, megint egyszer a bölli eredetiséggel meglepő "monológ- és párbeszéd-regény", e sajátos dramatizált epika, az 1985-ös megjelenésű posztumusz mű - az utolsó könyv.

Heinrich Böll - Ende ​einer Dienstfahrt
Heinrich ​Böll hat in seinen Werken nicht nur Material seiner Heimatstadt Köln aufgegriffen, um einen Rahmen für seine Erzählungen zu konzi- pieren. In "Ende einer Dienstfahrt" beispielsweise spielt das umliegen- de Rheinland eine große Rolle: Die Menschen mit ihrem rheinischen Dialekt und die rheinische Landschaft mit ihren flachen Rübenfeldern.

Heinrich Böll - Destinul ​unei ceşti fără toartă
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Heinrich Böll - Katharina ​Blum elveszett tisztessége
A ​kötet az Irodalmi Nobel-díjasok Könyvtára sorozatának 6. köteteként jelent meg és Böll 2 kisregényét tartalmazza a Katharina Blum elveszett tisztessége és A hagyaték címűeket.

Heinrich Böll - A ​hagyaték
Heinrich ​Böll eddig ismeretlen, 1948-ban íródott, de 1982-ben még nem publikált kisregényét adjuk most közre. A hagyaték, A vonat pontos volt és az Ádám, hol voltál című művek megírása között keletkezett, és sokáig ismeretlen helyen kallódott. Nemrégiben a Bostoni Egyetem által a Kölni Városi Könyvtár részére átadott anyagok, kéziratok között találták meg, s az író fia, René Böll kiadója gondozásában jelent meg első ízben tavaly. A kisregény cselekménye 1943-ban Franciaországban és az orosz hadszíntéren, a kerettörténet a keletkezési évben, 1948-ban, a háború utáni Németországban játszódik. Az elbeszélő főhős rádöbben, hogy a háború romboló erői, az egykori gyilkosok "köztük élnek", újra virulnak, és szégyentelenül, mindent feledve, semmit - még a szándékos emberölést sem - megbánva, újra a helyzet és a társadalom urai.

Heinrich Böll - Írországi ​napló
Lehet ​látszólag jelentéktelen dolgokról írni és mégis a lényeget megmutatni - ezt példázza Heinrich Böll írországi naplója. Tájak, városok, emberek, épületek villannak föl az olvasó szeme előtt, s e szinte ötletszerűen felvillanó részletekből végül mégis egységes kép bontakozik ki bennünk Írország mai életéről. Böll finom és bölcs iróniával fűszerezve mondja el írországi élményeit. Hangja, stílusa tartózkodó, de humanizmusa, emberszeretete átsüt a szavakon, és magával ragadja az olvasót.

Heinrich Böll - Doktor ​Murke összegyűjtött hallgatásai
"Mindig ​írni akartam, már korán megpróbáltam, de csak későn találtam meg a szavakat" - mondja Heinrich Böll 1958-ban a Magamról című rövid önjellemzésében. Ezek a megtalált szavak Böllt a XX. század második felének egyik legkiemelkedőbb, ma már a klasszikusok közé sorolható német írójává teszik. Számtalan elbeszélésében és feledhetetlen regényeiben (Biliárd fél tízkor, Csoportkép hölggyel) kezdetben a második világháború megrendítő élményét dolgozta fel, hatását a túlélők mindennapjaira és pszichéjére. S hiába, hogy a nagy háború már több mint fél évszázada elviharzott Európa felett, amit Böll elmond róla, az mindig és minden időben érvényes: a háborús gépezet darálóját véletlenül túlélő ember örök életére sérült marad. A háború alatt és közvetlenül utána játszódó novellái erről az őrületről, erről a kiszolgáltatottságról szólnak (A vonat pontos volt, A késdobáló, Odesszában, annak idején). És amikor az ötvenes évek elején felvirágzik a német gazdasági csoda, Böll írásai egyre ironikusabbak, egyre szatirikusabbak lesznek. Böll nem kedveli az újgazdagok világát, a hamar felejtőkét, a köpönyegforgatókét, a nácikból nácikra vadászókká átvedlettek világát. Böll nagyon nem kedveli a hazugságot. Ezért gyűjti össze kötetünk címadó novellájának szereplője, doktor Murke, az író alteregója, az egyik nagy rádióadó reményteljes, ifjú és tehetséges szerkesztője a magnószalagokról kivágott hallgatásokat, a csöndet, amely legalább nem hazudik. Ezt a csöndet hallgatja pihenésképpen a gazdagságért, a hírnévért, a sikerért folytatott nagy tülekedésben.

Heinrich Böll - Wo ​warst du, Adam?
Eine ​Weltkatstrophe kann zu manchem dienen. Auch dazu, ein Alibi zu finden vor Gott. Wo warst du, Adam? »Ich war im Weltkrieg.« Theodor Haecker, »Tag- und Nachtbücher«, 31. März 1940 In seinem frühen Roman schildert Heinrich Böll den Krieg als eine Krankheit. Es ist daher nur folgerichtig, daß er nicht die Mechanismen einer Schlacht beschreiben wollte, sondern den einzelnen Menschen in den Vordergrund stellt. Böll geht vom Detail aus und öffnet so den Blick auf das Ganze. Er zeichnet seine Gestalten, Landser und Generäle, SS-Führer und gehetzte Juden, Frauen und Mädchen im Hinterland, ohne zu verzerren oder zu idealisieren. Viele Bücher sind gegen den Krieg geschrieben worden. Aber nicht alle wurden so verstanden. Ungewollt ließen sie einen Rest von Sinngebung oder gar eine Faszination am Grauen und an der zerstörenden Gewalt des Krieges zu. Bölls Roman ist unmißverständlich. So macht zum Beispiel die Geschichte eines Wachkommandos bei einer Brücke, die von Partisanen gesprengt und von den Deutschen wieder aufgebaut wird, um gleich wieder vor den anrückenden Russen gesprengt zu werden, die organisierte Sinnlosigkeit des Krieges deutlicher als jedes grausige Schlachtenpanorama.

Heinrich Böll - Katharina ​Blum elvesztett tisztessége
"Az ​elbeszélés szereplői és cselekménye kitaláltak. Ha némely ábrázolt zsurnalista mesterkedése mégis hasonlítana a 'Bild-Zeitung' mesterkedéseire, akkor ezek a hasonlóságok nem szándékosak, nem is véletlenek, hanem elkerülhetetlenek." Elkerülhetetlenek, mert Böll új kisregénye éppen ezekről a mesterkedésekről szól, mert éppen a 'Bild-Zeitung' jóvoltából saját bőrén is tapasztalhatta őket. Emlékezetes eseménye volt ugyanis néhány évvel ezelőtt az NSZK-beli reakciós és haladó erők párharcának, hogy a 'Bild-Zeitung' rágalomhadjáratot indított Böll ellen, amiért egy cikkében tárgyilagos hangot követelt az újbaloldali anarchisták, személy szerint az Ulrike Meinhof körül keltett mesterséges hisztériában. Indíttatásában tehát Böll új kisregénye válasz erre a rágalomhadjáratra, leleplezése a közvélemény-manipuláló mesterkedéseknek, végső formájában azonban sokkal több pamfletnél: igazi irodalmi alkotás, méltó folytatása a Csoportkép hölggyel című regényének: középpontjában szintén egy rokonszenvesen határozott, végleteivel is harmonikus egyéniségű "hölgy" áll, Katharina Blum, aki amolyan Kohlhas Mihályként maga szerzi vissza elorzott tisztességét: lelövi az újságíróját annak a lapnak, amely tönkretette nagy gonddal és fáradsággal fölépített tisztességes életét.

Heinrich Böll - Egy ​szolgálati út vége
Gruhl ​asztalosmester és katona fia egy forgalmas útkereszteződésnél elégeti a hadsereg gépkocsiját, amelyen a fiatal Gruhlt szolgálati útra küldték. Heinrich Böll remek szatírában mutatja be ennek a szokatlan, különös "bűntény"-nek körülményei. A regény voltaképpen a reggeltől éjfélig tartó bírósági tárgyalás története, melynek keretében fény derül a tett elkövetésének indítékára, és feltárul az egész nyugat-németországi kisváros atmoszférája, élete. Böll szinte jegyzőkönyv módjára sűrített stílusban mutatja be a városka, a járás lakosságának legjellegzetesebb típusait s az életüket szövevényesen összekötő szálakat, és szinte csak a cselekmény végén vesszük észre, hogy a távlatok közben kitágultak, a kép, amit Böll a kisvárosi társadalomról rajzolt, valamiképpen nagyobb és jelentékenyebb lett, hogy itt az egész bonni rendszer szelleméről van szó. Heinrich Böll annyi szép, emocionális hatású regény szerzője, ezzel a könyvével bebizonyította, hogy szatíraírónak is kiváló, hogy humorral és iróniával is tud harcolni humanista eszméiért.

Heinrich Böll - Die ​verlorene Ehre der Katharina Blum
Am ​Vorabend von Weiberfastnacht verläßt eine junge Frau von siebenundzwanzig Jahren gegen 18.45 Uhr ihre Wohnung, um an einem privaten Tanzvergnügen teilzunehmen. Vier Tage später klingelt sie an der Wohnungstür des Kriminaloberkommissars Walter Moeding und gibt zu Protokoll, sie habe mittags gegen 12.15 Uhr in ihrer Wohnung den Journalisten Werner Tötges erschossen ...Das Netz von Beziehungen, in welches Böll diese Menschen verstrickt, das labile Gebäude von Abhängigkeiten, das er mit stillem Humor und sprühendem Witz nach und nach sichtbar werden laßt, erscheinen keinen Augenblick als „Konstruktion”. In der abgerundeten, ausgeglichenen Form dieser auf knappstem Raum entwickelten brillanten Komposition bewährt sich ein großer Erzähler. - Neue Zürcher ZeitungPersonen und Handlung dieser Erzählung sind frei erfunden. Sollten sich bei der Schilderung gewisser journalistischer Praktiken Ähnlichkeiten mit den Praktiken der Bild-Zeitung ergeben haben, so sind diese Ähnlichkeiten weder beabsichtigt noch zufällig, sondern unvermeidlich.Eine Gestalt wie Katharina, die zwei lebensgefährliche Eigenschaften hat: Treue und Stolz, spricht eine Hoffnung auch in der Zeit der Gewalt aus. - Dorothee Sölle

Heinrich Böll - Frankfurti ​előadások
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Heinrich Böll - És ​száját nem nyitotta szóra
A ​Nobel-díjas író kötetünkben szereplő hat kisregénye írói pályájának és egyben az elmúlt harminc év nyugatnémet valóságának keresztmetszete. Hienrich Böll az egyik legjelentősebb és legnépszerűbb író napjainkban. Műveiben mindig azokkal az időszerű kérdésekkel foglalkozik, melyeket a kor változásai és a történelmi fejlődés állít a gondolkodó, politizáló, az emberi sorsokért felelősséget érző író elé. Az 1949-ben írt, A vonat pontos volt című kisregény még a háború nagyon is közeli emlékeit eleveníti fel, a halálát biztosan megérző, szabadságáról a galíciai hadszíntérre visszautazó katona történetében. Továbbá három, 1953 és 1964 között keletkezett kisregényének (És száját nem nyitotta szóra, Korai évek kenyere, El a csapattól) is a háború témája, de közvetetten. Böll sorsokat ábrázol itt, a nyomor, majd a kezdődő prosperitás idején - sorsokat, szerelmeket, kapcsolatokat, melyek valamiképpen eltorzultak; embereket, akik nem tudnak egymásra találni, és magukra sem, mert a történelem torz korszaka - a háború évei - kitörölhetetlen nyomot hagytak bennük. Azonban ahogy változik a világ, ahogy újabb és újabb kérdéseket vet fel a fejlődés, úgy változnak Böll témái is. A hatvanas évek végétől már nem a háború és ennek hatása foglalkoztatják, hanem az újra talpra állt, az anyagi jólét magas színvonalára eljutott nyugatnémet társadalom egyéni életekben és a közéletben megmutatkozó ellentmondásai. Az Egy szolgálati út vége azt firtatja, miféle törvények, miféle igazságszolgáltatás alapján ítélhetnek el jóravaló polgárokat, a hatalommal való legcsekélyebb szembefordulás esetén. A Katharina Blum elveszett tisztessége is végső soron az egyéni lét biztonságát kérdőjelezi meg egy szilárdnak látszó társadalomban. Böll művei a nyugalmas felszín alatt csak az éles szemű és kritikus elméjű megfigyelő számára érzékelhető, lassan-lassan feszültségeket teremtő válságjelentéseket tudatosítják az olvasóban. Teszik ezt mindig magas művészi színvonalon, változatos formai megoldásokkal, mert az író egyaránt könnyedén kezeli a hagyományos formát és a modern regény legújabb módszereit.

Heinrich Böll - Egy ​bohóc nézetei
Hazájának ​kritikusai ennek a regénynek a megjelenése óta nevezik - hol megbecsülő jellemzésül, hol lebecsülő minősítésül - bohócnak, kölni bohócnak, esetleg "a nagy kölni bohócnak" a Nobel-díjas Heinrich Böllt. Nem tiltakozott emiatt sohasem az író. Bohócának, Hans Schniernek életrajzilag legtávolabbról sem rokona, de ez a hőse az első olyan hős, akinek a nézetei mindenképpen az ő nézetei. Schnier az, aki szenvedélyesen és konokul megtagadja azt a világot - társadalmat, jólétet - , amelyben berendezkedhetnek, élhetne (nem kellene ehhez más, mint némi nyájas megalkuvás). Schnier az, aki már képtelen nem fellázadni a történelemfelejtés múltkozmetikája ellen, aki képtelen elfogadni erkölcsi dogmákat és osztálydogmákat: az öreg, dúsgazdag "barnaszenes" (bányatulajdonos és részvényes) Schnier fiaként fölcsap bohócnak, pantomimot táncolva, bukfenceket hányva vállal szatirikusi szerepet. Hivatása kényszerpályáján vállalja a lecsúszást is, nagyobb színpadokról kisebb színpadokra szorul, lecsepüli a kritika, a regény végén a bonni pályaudvar lépcsőjén ülve gitározik és énekel, és rézpénz hull adományokért kitett kalapjába. Elhagyott, szomorú szerelmes férfi is Hans Schnier: szeretett egy lányt, hált vele, megszökött vele, boldogok voltak szegényen, bolondos-gondtalan vadházastársakként járva az országot. Mindaddig, amíg kettőjük közé be nem férkőzött a vallási és a polgári erkölcs szerelemnyomorító törvényrendje, s el nem hagyta Schniert a kedves Marie. Schniert a galád és álszent társadalom megakadályozza abban, hogy a szerelemben, a szerelemmel valósítsa meg az ember szabadságát.

Heinrich Böll - Ansichten ​eines Clowns
Bereits ​mit dem Vorabdruck dieses Romans in der › Süddeutschen Zeitung ‹ wurde eine überaus intensive und ungewöhnlich weitreichende Diskussion ausgelöst. Bölls › Ansichten eines Clowns ‹ standen über Monate hinaus im Brennpunkt des Gesprächs, und nicht allein bei der literarischen Kritik. Das Mißverständnis vom angeblichen »Anti-Katholizismus« des Autors trug nicht wenig zu dieser starken Resonanz bei. Jedoch hat Böll nur einen Außenseiter dargestellt, der mehr als andere unter den bornierten Phrasen, der Unbarmherzigkeit und bequemen Moral unserer Wohlstandsgesellschaft leidet. Hans Schnier, Sohn aus reichem Hause, will lieber ein ehrlicher Clown als ein Heuchler sein. Sechs Jahre lang hat er mit Marie in einer nicht legalisierten Ehe gelebt. Marie verläßt ihn, weil er sich nicht verpflichten will, die aus dieser freien Ehe zu erwartenden Kinder katholisch erziehen zu lassen. Schnier ist diesem Verlust nicht gewachsen. Einst ein durchaus gefragter Pantomime und Spaßmacher, sitzt er am Ende zum Bettler degradiert mitten im Karnevalstreiben auf den Stufen des Bonner Bahnhofs, wo Marie, die inzwischen einen einflußreichen »fortschrittlichen« Katholiken geheiratet hat, von der Hochzeitsreise zurückkehren wird. »Böll hat sich diesmal von einer heilsamen Bitterkeit leiten lassen, und sie hat ihn weitergebracht als der begreifliche Wunsch nach Einebnung und Begütigung es hätte tun können. Der Clown Hans Schnier scheitert, aber der Anblick seines Scheiterns leistet mehr als ein Sieg, denn er trifft uns wie eine persönliche Schuld. « (Günter Blöcker)

Heinrich Böll - Az ​angyal hallgatott
A ​regény hőse, egy fiatal katona, megszökött a frontról, és éppen a német kapituláció napján érkezik haza szülővárosába, sejthetőleg Kölnbe. Hans nem találja sem az otthonát, sem a hozzátartozóit, és városát sem, hiszen az rommá lett lőve. Egyedül bolyong, élelmet, fedelet, de főleg emberi kapcsolatokat keres, szeretetre vágyik, bár a háború megedzette, sőt elsivárította a lényét, vágyik a fészek meghittségére. A szörnyű nyomorban mindenféle emberrel találkozik, de azért örömmel állapíthatja meg: sok németből a megpróbáltatások ellenére sem veszett ki a jóság, a remény. Aztán találkozik egy sok nyomorúságon átment lánnyal, aki megsajnálja, befogadja otthonába. Lassan a két összetört ember kitárulkozik egymás előtt, majd fokozatosan kibontakozik köztük a bátortalan szerelem is.

Heinrich Böll - És ​lőn este és reggel
"Böll ​újra és újra elragad: nem lehet letenni, végig kell olvasni egy szuszra minden novelláját, a régieket és az újakat egyaránt. Pedig azt hittük, hogy hol van már az a háború, hol a lövészárkok hajdani félelme, a szűkölő rettegés a haláltól, fiatalemberek értelmetlen halálától egykori iskolájuk kórteremmé alakított tantermének egykori táblája alatt, ahol a haldokló még saját kézírását véli felfedezni egy boldogabb és békésebb világból. S azt gondoltuk, hogy hol vannak már az életben maradottak, de testi-lelki megnyomorítottak, akik vádló árnyakként tébolyognak az ötvenes évek Németországában és Európájában. Hát itt vannak még, ma is köztünk vannak, mint Böll novellái is tanúsítják, ha nem is rongyosan már, de lelkileg toprongyosan, áldozatként, tanúként vagy vádlóként, hogy többé ne történhessen meg, ami majd fél évszázada megtörtént itt Európában. Böllnek a hetvenes években és a nyolcvanas évek elején írt novellái is, amelyek mind kiváló életképek és a mai nyugati világ hű tükrei, arról szólnak, hogy lehet-e ma tisztességesen élni."

Heinrich Böll - Ádám, ​hol voltál?
Ki ​lehet-e bújni a felelősség alól azzal, hogy parancsot teljesítő katona volt valaki? Vagy éppen az ellenkezője: nem áldozat-e a katona maga is? Böll regénye a második világháború Sztálingrád utáni szakaszában játszódik. Feinhals-Ádám a "rugalmas elszakadás" parancs jegyében sodródik a visszavonuló német csaptokkal Ukrajnán, Magyarországon, Csehszlovákián keresztül Németországba. A regény bemutatja a háború képeit, hosszan elidőzik egy magyar kisvárosban. A lelkesedni soha nem tudó, leginkább csak a világ elől elbújni akaró német katona szemszögéből ábrázolja a még hátországban élők sorsát. Akiben majd ugyanúgy, mint rajta, keresztül fog gázolni az értelmetlen halál.