Ajax-loader

Pozsonyi Ádám könyvei a rukkolán


Pozsonyi Ádám - Irgalom ​atyja, ne hagyj el!
Naiv ​(és kevésbé naiv) hazafiak. Ravasz, profi és cinikus kultúra és nemzetgyilkosok. Reakciósok, liberálisok, festők és költők, muszlimok, ateisták és katolikusok. Képtelen helyzetek, képtelen figurák, tragikum és humor - tehát a mai Magyarország és a mai Európa. A kisregény lapjain még régi ismerőssel is találkozhatunk, ugyanis egy jelenetben felbukkan maga Keskeny Károly - ködlovag és hivatásos reakciós - is. Ha lehet, még több gunyorossággal hangjában, ám itt-ott már őszülő halántékkal. A kötet többi részében az író szatirikus és komoly írásaiból, elbeszéléseiből találunk egy csokorra valót – bár a kettő Pozsonyi Ádámnál általában nem válik el határozottan egymástól.

Pozsonyi Ádám - Még ​néhány ötlet a liberálisok pukkasztásához
A ​tavalyelőtt megjelent, nagysikerű Hogyan pukkasszunk liberálisokat? c. kötet folytatásában Pozsonyi Ádám vitriolos publicisztikáin kívül olyan szatírák és humoreszkek találhatók, melyeknek közlése vagy valami okból elmaradt, vagy pedig eleve nincs az az épeszű orgánum, amely a leközlésükre egyáltalán vállalkozni merne. „A modern dolgok rosszak. Számítógép, nyelvtudás, űrkutatás, levespor, műanyagok, gépek: nem jók. A régi dolgok jók. A kisbíró feladata kidoboltatni a falu főterén, hogy kit kell lecsukni. »Zsandárt közterekre, kalodát és bitót / Botozással teremtünk majd européer nívót!« Ez jó. A lóca is." „Az emberek ne utazzanak. Mindenki maradjon a fenekén. Teljesen fölöslegesek az országutak, a vasút, a légi közlekedés. Az én filozófiám: aki Szakályhőgyészen született, ott is haljon meg. Ne menjen ki a faluból. Minek?!" (A Kultúrrendőrség botjának suhogása - interjú a szerzővel, - Magyar Demokrata, 2001. szeptember 20.) "Adolf Hitler, vezér és kancellár - akit mellesleg nem különösebben kedvelek, mivel roppantul pocsék zenei ízlése volt - 1940-ben, amikor elfoglalta Párizst, azt tervezte, hogy földig romboltatja az Eiffel-tornyot. Ez a mesés terv végül is nem került a megvalósulás stádiumába. Azt hiszem, ez az egyetlen momentum is bőven elegendő ahhoz, hogy a harmadik birodalom politikáját kemény kritikával illessük." (Beszélgetés a szerzővel, Mókus söröző, 2004. október)

Pozsonyi Ádám - Jönnek ​a kispolgárok
„Az ​elmúlt száz évben egyre tökéletesedő világunkban a magukat rosszul érző írók száma ijesztő mértékben megcsappant. Mára szinte a nullával vált egyenlővé. A magyar írótársadalom is már csak a formán vitatkozik, de a lényeget illetően nem hajlandó többre az udvari bolond szerepénél. (…) Pozsonyi Ádám életének eddigi 36 éve az őszinteségről, a gondolkodás bátorságáról szól. Publicistaként éppen úgy mint íróként nem görbe tükröt tart elénk, csak nekünk már a normális tükör tűnik görbének. A normalitás hat abszurdként. Ez voltaképp munkássága fő üzenete is. Nem dől be a rendszerváltás hazugságának sem. Látja, hogy lényegileg semmi se változott. A demokrácia éppen úgy abszurd és hazug, mint a kommunizmus. Helyzetünk abszurditását azonban csak groteszk módon lehet láttatni. A groteszket a maga tisztaságában talán ma ő képviseli egyedül irodalmunkban.” Bognár József

Pozsonyi Ádám - Rebellió
"Pozsonyi ​Ádám (1969) regénye ravasz könyv. A felszínen egy abszurd és szürreális elemekkel tűzdelt történet, mely a 80-as évek pesti undergroundjában játszódik. Az első magyar punkregény. Ám ha mélyebbre ásunk, a szerző az un. "lázadás" és a különféle szubkultúrák valódi arcát mutatja be, és egy teljes generáció, sőt, a mai modern ember életképtelenségéről mond ítéletet."

Pozsonyi Ádám - Forradalmi ​ostobaságok versenye
A ​szerzőre jellemző abszurd, groteszk és olykor szürreális jelleg – mellyel korunk kötelező „haladó szellemű” béklyóit teszi nevetségessé – itt is megtalálható, de az írások hangulatára mégis rányomja a bélyegét némi szomorúság. A sorrendben 10. Pozsonyi-kötetet külön érdekessé teszi a három, eddig kiadatlan Keskeny-novella. A kiadványt – a sorozat hagyományaihoz hűen – a szerző saját kezű rajzai díszítik. "Mióta itt arról a másik világról tudomást szereztek, azóta a cseléd szemtelen. A béres nem akar dolgozni. Ha rászólnak, csak nyeglén rángatja a vállát. (Ezért Tömösváry uram akkora nyaklevest kent le neki, hogy a fal adta a másikat, s a csattanás zajára a cselédlány elejtette a levesestálat. Kemény keze van a Tekintetes úrnak). Börtsök Samu felesége írónő akar lenni. Elhanyagolja az urát. Felesel. Szerkesztőkkel találkozgat. Azelőtt férfiemberrel a hites ura nélkül szóba sem mert volna elegyedni, most meg úgy beszélget velök, mintha maga is férfi lenne. A gyermekei is nyelvelnek, az egész környéken megbomlott a rend, a fegyelem, a működőképes élet. Tűzre dobtam a franciás könyveimet, uram! Csak bajt okoztak. Az összes nem más, mint forradalmi szemét. Utópista maszlag."

Pozsonyi Ádám - Keskeny ​Károly élete és kora
"A ​Keskeny Károly élete és kora" a XXI. század elejének Budapestjén játszódik. Keskeny Károly – ködlovag és hivatásos reakciós – mint holmi utolsó szalmaszál és végső szellemi-morális mentőöv bukkan fel egy pesti bohémekből álló társaságban, hogy jellemével, egyéniségével, elveivel és egész lényével kapaszkodót nyújtson ebben a modern, nivellált és gyökereitől megfosztott világban. Az abszurd és szürreális kalandok során, melyben hihetetlen figurák bukkannak fel (Szomszéd úr, ki hét gyermek atyja, Boros úr, az örök agglegény, Mihály úr, a Demokrácia Üldözötteinek Szövetsége elnöke, a Ludovikás – aki annyira ellenzi a szabadosságot, hogy az utcasarkon precíz, 90 fokos szögben fordul be, Knittel Konrád, akinek mindig mindenben igaza van, valamint maga a Mester), az olvasók korunk legégetőbb kérdéseivel szembesülnek. Olyan kérdésekkel, amiket az elmúlt ötven év alatt soha senki nem vetett még fel Magyarországon.

Pozsonyi Ádám - Harcra ​fel!
Az ​öt különálló fejezetre osztott gyűjtemény az elmúlt 15 év terméséből válogat, s jó részük nemhogy kötetbe gyűjtve, de sehol nem volt még korábban olvasható.

Pozsonyi Ádám - A ​Lenin-szobor helyén bombatölcsér tátong
Páratlan ​kötetet vehet most kézbe a nyájas olvasó. Tartalma két élesen elütő részre oszlik. (Ezeket valójában külön kötetbe kellett volna rendezni, de hát a jelen korszak kulturális és piaci körülményei ezt nem teszik lehetővé. Az első rész, a "Lázadásom története" című kis groteszk inkább az irodalom hatáskörébe tartozik, míg "A magyar punk története" - a hazai könyvkiadás történetében először - megpróbálja áttekinteni e sajátos szubkultúra fejlődését, a kezdetektől egészen a rendszerváltásig. A könyvet - és a korrajzot - bőséges dalszöveg melléklet egészíti ki.

Pozsonyi Ádám - Göre ​Gábor mint filozófus
"Akkor ​láttunk osztán tiroli parasztokat is, mert sokan béültek, oszt salytot öttek. Elmondom róluk, hogy mijenek. Hát az a nép nem ojanforma mint mink vagyunk, hanem másforma. De takarékos. Hogy ögyebet ne mongyak, a tiroli embör életibe tsak egyször vesz tzipőt mög nadrágot. A tzipőt mán kisded korába akkorára szabati, hogy nagykorába is viselhesse, oszt a talpát teli veri patkó szöggel, de sürüven. Igy oszt a bűr soha el nem kopik. Nadrágot is tsak gyermök korába szabat, de mán hogy azt nagyot nem viselhet gyermök korába, hát kitsit visel, oszt nagy korába mán ojan rövid neki, hogy a térgyekalátsa is ki fitog belűle. No mondok hála a jó Istennek sógor, hogy magyarnak születtünk." Létezik-e oly magyar ember, ki nem ismeri Göre Gábort? Ha igen, az nagy szégyen, mivel e jeles úr cselekedetei a maga korában (XIX. sz. vége, XX. sz. eleje) igen népszerűek voltak - noha szerzőjük, Gárdonyi Géza, idős korában már kissé restellte őket, s roppant szórakoztató olvasmányok ma is. Ám aki ösmeri is eme derék magyar viselt dolgait, az is minden bizonnyal félreérti őt. Ponyvának, marhaságnak, vagy - mint a hivatalos irodalomkritika -, a buta, leragadt paraszt kifigurázásának véli eme groteszk történeteket. Tévedés! Pozsonyi Ádám legújabb kötetében most ím bebizonyítja, hogy Göre Gábor (lepéndi bíró, s a falu legokosabb embere) nem más, mint a legnagyobb magyar filozófus, s az ő figuráját, történeteit, ill. bölcsességét felhasználva mondja el lesújtó véleményét korunkról: a haladásról, a tudomány hiábavalóságáról, az emancipációról, az oktatásról, a modern művészetről, s a mai emberről általában. A szerző függelék gyanánt a műhöz csatolta egy ősrégi - a témához szervesen kapcsolódó -, publicisztikának álcázott kis szatíráját is. Tartalom: - Elöljáró beszéd - A magyar filozófus - Haladó eszmék, utópiák és világmegváltás - A tudomány hiábavalóságáról - Az emancipáció tébolyáról - A modern oktatásról - Ne utazzunk. Minek? - A faji kérdés - Tömeg, egyenlőség, demokrácia - A modern kultúra - Hátuljáró beszéd - No még öggyet! (Záró gondolatok) - Függelék: Maguk sem tudják, férfiak vagy nők, s erre roppantul büszkék

Pozsonyi Ádám - Czímeres ​ökrök panoptikuma
"Én ​nem értem kérem ezt a Molnár Lajos dolgot. Ilyen nevű ember mit keres egy minisztérium élén? A régi normális világban - mikor még a haladás nem fertőzte meg az emberek elméjét – adtak az ilyesmire. Mert kérem a forma, az nagyon sok mindent elárul. Életkoromból adódóan nem nagyon emlékszem a Bárdossy- vagy a Teleki-kormány összes miniszterére, de azt például tudom, hogy a Bánffy-kormányban Wlassics Gyula volt a vallás és közoktatásügyi miniszter. Értik, ugye? Ha ifjúkorom letűnt napjait idézem elmémbe, a távolság megszépítő ködéből - mint holmi távoli hajókürt zaja -, előkúszik egy név: Dr. Schulteisz Emil. Na, ez már valami! Az ilyenről az ember elhiszi, hogy no, ez itt kérem egy főorvos. Úgy tűnik, még az átkos Kádár-rezsim is tudta, hogy azért mindennek van határa. Mert különben hová is lenne a világ? Ha a közelmúlt, az elmúlt évtized történéseit vesszük górcső alá, bizonyára önöknek is beugrik egy különös érzés, ha mindössze ennyit mondok: Csehák Judit. Ez ugyan kétségkívül ronda név, meg – lássuk be - ez se túl miniszteres, de legalább meglehet jegyezni. Molnár Lajos! Az ilyesmi előtt körültekintően kell, kérem eljárni. Előbb mindig meg kell nézni az illető nevét, s csak aztán kinevezni. Nagyon fontos kérem a név. A hangzás, a hangulat. Molnár Lajos! Nem térek magamhoz. Hogy lehet ilyen névvel valakit miniszternek kinevezni? Ilyen névvel az ember nem a bársonyszékben ül, hanem a XVI. kerületi Tátika élelmiszerbolt üvegvisszaváltó részlegénél ücsörög az üvegablak mögött, s szignálja egy apró fecnire: „Négy sörös, két boros, egy cseresznye, a vodkást, azt nem vesszük vissza. Kétszázhuszonhárom forint”. A fenti idézet Pozsonyi Ádám legújabb, a héten megjelent kötetéből, a Czímeres ökrök panoptikumából származik. Kiváltó oka –mármint a kötet létrejöttének - amúgy maga az elégedetlenség, mellyel a szerző a jelen Magyarországát szemléli, s eredménye az az elégedettséggel vegyes derültség, mellyel a kéziratot átlapozta nyomdába adás előtt. Eme derültség az, amit a szerző kiváltani óhajt a Tisztelt Olvasóból is. Mindössze ennyi, mert „ezekkel” a jelenben mást - mármint, hogy jól kiröhögi őket az ember - nemigen lehet tenni. Prímán be vannak ők ágyazva. A jövő az már sokkal bölcsebb ebből a szempontból. Elintézi ezt kérés nélkül is. S nem kell hozzá más, mint az úgynevezett „normalitás” ereje, mely sokkal hatalmasabb, mint ahogy ezek a kis senkik hinnék. A jövőben ők - mármint eme kis kötet szereplői - névtelen epizódszereplőkké válnak, s maximum kuriózum voltuk miatt kapja fel majd rájuk fejét a holnap embere. Pár név, akik tisztességesen el vannak küldve a gyűjteményben. Esterházy Péter, Heller Ágnes, Molnár Lajos, Demszky Gábor, Para-Kovács Imre, Andrassew Iván, Bozóki András, Bacher Iván, Tóta W. Árpád, Müller Péter Sziámi, Petri Lukács Ádám, Gusztos Péter, Fiala János, Nagy Bandó András, Kóka János, Mohácsi Viktória és mások. Külön érdekesség, hogy a szerző mindegyik percemberkét saját kezű rajzzal leábrázolta hozzá. A kötet inkább kuriózumjellegű, így kis példányszámban került kiadásra. Elsősorban a szerzőtől lehet megvásárolni, a pozsonyiadam@freemail.hu címen. (http://pozsonyiadam.blogspot.com/)

Pozsonyi Ádám - Hogyan ​pukkasszunk liberálisokat?
Ez ​a sajátos címmel ellátott kis kötet, a magát szerényen csak a nemzeti avantgárd géniuszának kikiáltó szerző, Pozsonyi Ádám munkásságából ad rövid ízelítőt. Ezekben az írásokban mestereihez, Mikszáth-hoz, Hasek-hez, Mrozek-hez és Chesterton-hoz hűen, a groteszk, az abszurd, az irónia és a gyilkos humor minden eszközét latba veti, hogy leleplezze a mai kor felvilágosult ostobaságait, szabadelvű agymosását ls fricskát mutasson a tolerancia egyetemes diktatúrájának. Amennyiben szabadelvűek társaságába indulunk, ajánlatos betartanunk néhány kötelező illemszabályt és fárasztó formaságot. Tanácsos, ha mindjárt a bemutatkozás után teszünk néhány haladó szellemű kijelentést, például: Ami új, az rossz!

Kollekciók