Ómolnár Miklós könyvei a rukkolán

Ómolnár Miklós - 12 ​nap, amely...
A ​történelmet címkézni propagandaminisztériumok dolga. Forradalom, népfölkelés, ellenforradalom? Lehetséges-e egyetlen szóval jellemezni sokszorosan összetett, szerteágazó, ellentmondásokkal terhelt történelmi folyamatokat? Mi omlott össze és mi próbált megszületni 1956 októberének utolsó hetében és novemberének első napjaiban? Álmok vagy valós remények éltettek oly sok embert, íróktól villamoskalauzokig, színészektől munkásokig, politikusoktól egyetemistákig...? A kérdések megválaszolásához ismernünk kellene a történeteket, percről percre áttanulmányozni az események menetét, végigkövetni a rádióadásokat, az újságok legfontosabb írásait s a hozzáférhető programnyilatkozatokat, s előbányászni az emlékezet mélyéről a személyes élményeket.

Ómolnár Miklós - A ​megszökött nemzedék
Az ​elmúlt húsz évben vajon hányan szöktek át a kettéosztott Európa másik felébe, vagy még messzebb, Amerikába, Ausztráliába, Új-Zélandra? Csak szerencsét akartak próbálni, vagy az úgynevezett konszolidáció éveiben is olyannyira nyomasztó tudatalatti szorongás elől menekültek? Talán ők se tudják. És az itthonmaradottak? A ma harmincas-negyvenes éveit taposó generáció tagjai miért kérdezték békeidőben oly gyakran saját maguktól: Nem lenne jobb disszidálni? Napi kinlódások, többszörösen skizofrén magyar lét helyett odakint összekalapálni valami boldogságfélét? A korosztályomból eltávozott legalább hetven-nyolcvanezer ember. Egy átlagos magyar város. Ők az én megszökött nemzedékem.

Ómolnár Miklós - Torgyán ​a kapuk előtt
TARTALOM A ​kiadó előszava 7 Vázlatos veszélytérkép 9 Fura ige testté lőn 13 Aki majdnem kiszabadította a hercegprímást 19 Fölfelé a pártlétrán 26 A répa, a furkósbot és a gondolatbűn 35 Szemünk fénye; Harag Napja 48 Ki ette meg a kisgazdákat? 58 Ki fizeti a révészt? 74 Egy messiás stílusa és stílustalansága 94 Mítosz és propaganda 103 Koalíciót egy borítékért 109 Déja vu 126 Ki tudja, merre? 135 Így történt (1988. augusztus-1992. május) 144 Melléklet 297

Ómolnár Miklós - Csak ​a zene van
"Ha ​Charlie-nak nem adja meg a sors végre a lehetőséget, éppen olyan nagy veszteség lett, volna, mint Orszáczky, Baksa, Soós vagy Flamm Ferenc. Nagyon jó, hogy legalább eggyel kevesebb, nem Radics Béla története lett a dologból, aki szegény elakadt a fogaskerekek közöt" Somló Tamás "Akit egyszerre jellemez a gyermeki naivitás, tisztaság és jobb híján "jég dupla whiskyvel jellemezhető vagányság. A Fejlövésben pontosan visszatükrözött egy életérzést. Amikor kamaszok naívan és elszántan a vesztükbe rohannak." Bacsó Péter

Ómolnár Miklós - Rózsa Péter - Bem-Rockparty
Ez ​egy rockkönyv-írják a szerzők az "Állítólagos előszóban".Kortárs újságírók publicisztikája, régi fotókkal, és jó riportokkal. Egy korszak lenyomata, egy kultikus zenei klubról, mely mai is létező hely, mint Művelődési Ház. Nem csak a zenei része érdekes, az akkori "kultúrpolitika" is szerepet kap. Idősebbeknek nosztalgia, fiataloknak egy kis kortörténet!

Ómolnár Miklós - A ​rock napszámosai
"Tudja-e ​majd száz év múltán valaki, hogy az angol road szó egy foglalkozást is takart ... Zenekarok lovagját, kengyelfutóját, földhözragadtabb pakolóemberét, elegánsabb technikusát.. A road? Egy nagy két lábon járó melóorgazmus ... Ha jó lesz a könyved, ennek ki kell derülni belőle! Találkozunk majd bénákkal és ügyesekkel. Kanyhalókkal és önátvágókkal. Lesznek nagypofájúak akikből a végén semmit se tudsz majd kiszedni.. De közben rájöhetsz, hogy ez egy emberfajta. Amelyik megragadta az első lehetőséget ebben az országban, hogy a maga életét élje. Már a hatvanas évek közepén... S ez akkor még a művészeknek sem mindig sikerült... Igaz, igaz a road is szereti a lóvé susogását, de azért ő az ügyet szolgálja. A rockot. Ami még így szétrohadva is többet ér mindennél. Mert kérdem én mi van helyette? A többi csak úgy jött. Rádadták, belegyömöszöltek, végighajottak az egyirányú utcáikon.."

Ómolnár Miklós - R. ​B. kapitány, avagy pengék és halak
"A ​mítoszt nem szabad közelről nézni... a mítosz se nem igaz, se nem hazugság. Aki a kicentizett valóság felől közelít, nyomban pofára esik... ... kell az újabb meg újabb bizonyíték, hogy az ember nem egy racionális kis güzü, aki fölkel, fölöltözik, kimegy, melózik és párzik. Majd meghal, és berakják koporsóstól a földbe... A hős eligazodik a világban. Tudja ki hal, ki penge. Ki az, aki csak úszik az árral és olyan mindegy neki, hogy ezernyolcszáznegyvennyolcat vagy ezerkilencszáznyolcvanhatot írnak... A körülmények betápláltak valamit a fejébe, s ha beszél akkor is csak tátog, bambán meredve maga elé... Bezzeg a pengék akik belehasítanak a dolgok közepébe... csontig hatolnak, metszenek... ők megmutatják mi van a kor bőre alatt... ... ma már nem divat arról beszélni, hogy "alulról jöttem", de mégiscsak jöttünk onnan páran. Rajzottunk a viaszosvászon mellől, tele vágyakkal, illúziókkal... ... vajon nem kollektív kényszerképzet volt az egész, amikor a nagy manipulátorok nadrágok, gitárok és hajviseletek felé terelték az ifjúság örök dühét?... S néhányan túlságosan nagy hévvel kapták be a legyet... ... S valaki a mosdóban, alig láthatóan, csupa kisbetűvel kiírta: amíg a föld kerek, mindig lesznek rockerek... de azt mondja meg inkább valaki: - Penge vagy hal volt ERBÉ kapitány?"