Ajax-loader

P. A. Kropotkin könyvei a rukkolán


P. A. Kropotkin - Egy ​forradalmár feljegyzései
Az ​Egy forradalmár feljegyzései ma már a memoárirodalom klasszikus alkotásai közé tartozik. Szerzője, Pjotr Kropotkin herceg, előkelő ősnemesi család sarja volt, ugyanakkor az anarchizmus egyik fő ideológusa és vezére, emellett kiváló geológus, jó megfigyelő, avatott tollú publicista és író. Kropotkin könyve alighanem a leghitelesebb útikalauz azok számára, akik meg akarnak ismerkedni a XIX. század Oroszországával. Bemutatja az orosz földbirtokosok és jobbágyok életét, elvezeti az olvasót a cári udvarba - szellőztetve annak féltve őrzött titkait -, a korabeli orosz bürokrácia útvesztőibe, a telepesek és száműzöttek Szibériájába és az orosz Bastille-ba: a Péter-Pál-erődbe. A Feljegyzések második részében Kropotkin a hatvanas-hetvenes évek orosz forradalmárait vonultatja fel, és megismertet a kor nemzetközi munkásmozgalmának számos csoportjával, áramlatával; a megörökített jelenetekkel, apróbb és nagyobb - gyakran humoros - mozzanatokkal, jellemző epizódokkal kitűnően érzékelteti a kor levegőjét. Kropotkin visszaemlékezéseit különösen érdekessé teszi a kortársak személye. Az író egyaránt jól ismerte II. Sándor cárt és az ellene elkövetett merényletek résztvevőit, a cári udvar bennfenteseit és a francia kommünárokat, Turgenyevet, valamint a kultúra és a tudomány más nagyságait. A gazdag élményanyagot felölelő memoárkötet - amelynek az olvasó első teljes magyar kiadását kapja most kézhez - ritka élvezetes, sőt izgalmas olvasmány.

P. A. Kropotkin - A ​francia forradalom I-II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

P. A. Kropotkin - Egy ​orosz forradalmár emlékiratai I-II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

P. A. Kropotkin - Forradalmi ​kormányok
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

P. A. Kropotkin - A ​kölcsönös segítség mint természettörvény
Kölcsönös ​segítség mint természettörvény Az állatok életéből két jelenet hatott rám erősen utazásaim közben, amelyeket fiatal éveimben tettem nyugati Szibérián és északi Mandzsurián át. Az egyik, hogy a legtöbb állatfaj nagyon kemény harcot folytat a zordon természettel, az élőlények óriási mértékben pusztulnak, ezt időszakonként természetes okok idézik elő és ami ebből következik, az élőlények száma nagyon csekély azon a nagy területen, amelyen megfigyelésemet végeztem. A másik pedig az, hogy sehol nem tudtam fölfedezni elkeseredett küzdelmet a létföltételekért ugyanazon fajhoz tartozó állatok között, még azokon a kivételes helyeken sem, ahol az állatvilág nagy számban él, holott ezt nagyon gondosan kutattam. Pedig ez az a küzdelem, amelyet a legtöbb darwinista - maga Darwin azonban egyáltalán nem mindig - a létért való küzdelem tipikus ismertetőjelének és a fejlődés főtényezőjének tart.

Kollekciók