Luis Buñuel könyvei a rukkolán

Luis Buñuel - Az ​Egy szobalány naplójától a Tristanáig
A ​L'Harmattan Kiadó Bunuel-sorozatának harmadik kötetében az életművet záró híres trilógia előtt készült három jelentős film, az 1964-es Egy szobalány naplója, az 1969-es A Tejút és az 1970-es Tristana forgatókönyvét találja az olvasó. E három filmet is áthatja Bubuel "harcos antiklerikalizmus, mely ugyanakkor paradox katolicista esztétikával párosul - szinte beteges vonzalommal a keresztény képzeletvilág ikonográfiájához, sőt szexuálpatológiájához". De "ez a tagadás nem tud vagy nem kíván elvonatkoztatni talajától, amelyen létrejött. Ebből táplálkozik érzékisége, humora, »kegyetlen« emberszeretete, kedve a véletlenhez, hűsége a titokzatoshoz. Nem elszakad, hanem mélyre fúr, mint az olajbányász, a közös ösztön- és álomvilágba, ahol a mindannyiunkat mozgató affirmatív energiák ágyazódnak, ezért áll ellen művészete minden dogmatikának. A szürrealista dogmatikának is." A szürrealizmus egykori botránya "valamiféle világosan megőrzött erkölcsi igénnyé tisztult benne, miszerint le kell győznünk az önzést, a hiúságot, a pénzsóvárságot, az önmutogatást, a kényelmesség csábítását, a feledékenységet. A vidámságba mintha némi fausti melankólia vegyülne: »Legszerényebb vágyunk kielégítése is lehetetlen, és erre nincs magyarázat

Luis Buñuel - Three ​Screenplays
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Luis Buñuel - Odalenn
Durtal ​a Triffauges-i Kékszakáll, Gilles de Rais életét kutatja, akit a XV. században több tucat gyermek megkínzásával vádoltak. Ez a munka izgalomba hozza Madame Chantelouve-öt, aki hamarosan beleszeret az íróba. Furtal a nő révén szerez tudomást arról, hogy feketemiséket még az ő korukban is tartanak Párizsban. Az asszony bevallja: ő maga is a Sátán követője... Ez lehetne talán Joris-Karl Huysmans regényének rövid összefoglalása. Bunuel 1976-ban dönt úgy, hogy filmre viszi a történetet. A forgatókönyvben érintetlenül maradt Huysmans sötét miszticizmusa, és előretörnek a rendező örökös kérdései, amelyekre megszállottan kereste a választ: miért létezik a gonoszság?...

Luis Buñuel - Utolsó ​leheletem
Luis ​Bunuel önéletrajza megejtően izgalmas pályakép. Leginkább azért, mert nincs benne semmi nagyképűség. De ahogy elmondja, hogy mi történt vele, mégis mindig fontos dolgokról beszél. Arról, hogy hogy rajzolódik ki egy ember arca. Hogy lesz Párizsban a nevelés, a szokások, a vidéki erkölcs béklyóiból szabaduló spanyol fiúból korszerűen művelt, mindent befogadni kész európai szellem. Hogy találkozik a huszadik század forrongó művészetével, az azóta klasszikussá lett fenegyerekekkel, polgárriogató botránykeverőkkel, García Lorcával és Salvador Dalival, Aragonnal és Tzarával, aztán a modern filmművészet nagyjaival, René Clairrel és Eizensteinnel, Chaplinnel és Erich von Stroheimmal. És megértjük: a nagyságnak vannak gyarló pillanatai, s a hóbortos bohócmozdulatok sokszor a nagyság felé mutatnak. Mikor pedig Bunuel a maga filmjeiről beszél, belelátunk a filmcsinálás titkaiba, és egy kicsit talán megtanulunk a rendező szemével nézni.

Luis Buñuel - Az ​andalúziai kutyától Az öldöklő angyalig
Magyarországon ​ritkán jelennek meg filmforgatókönyvek. Még ennél is ritkább (talán Bergmann az egyetlen kivétel), hogy egy nagy alkotó életművének legjelentősebb filmjeit bemutató kötet látna napvilágot. A L'Harmattan Kiadó ezt a hiányt kívánja pótolni Buñuel-sorozatával, amelynek bevezető darabja a rendező Utolsó leheletem című önéletrajzi írása, a következő három pedig Luis Buñuel tíz forgatókönyvét tartalmazza. Az első kötetben Buñuel első két filmje - a húszas-harmincas évek szürrealista mozgalmának jelentős kortörténeti dokumentumai, a Salvador Dalíval közösen írt Az andalúziai kutya és a Párizsban forgatott Aranykor - mellett a hatvanas évek első felének két kiemelkedő műve, a Spanyolországban készült Viridiana és a mexikói korszak legismertebb alkotása, Az öldöklő angyal kap helyet. A második és harmadik kötet, terveink szerint, három-három forgatókönyvet tartalmaz majd, az Egy szobalány naplóját, a Tristanát és A Tejutat, valamint a hetvenes évek végén forgatott trilógiát, A burzsoázia diszkrét báját, A szabadság fantomját és A vágy titokzatos tárgyát. A sorozat, természetesen, nem törekedhet teljességre egy olyan hatalmas életmű esetében, mint amilyen Buñuelé, így szándékunk inkább az, hogy egyfajta keresztmetszetet adjunk a spanyol filmrendező művészetéről. Forgatókönyvei irodalmi igényű, rendkívüli precizitással és dramaturgiai tudással megalkotott írások, amelyek nem csak a filmkedvelők érdeklődésére tarthatnak számot, hanem a ma filmkészítői számára is tanulságosak lehetnek.