Ajax-loader

Déry Tibor könyvei a rukkolán


Déry Tibor - A ​gyilkos és én
A ​Kedves bópeer...! főhőse, egy idős budapesti író, életének utolsó kalandját beszéli el a regényben: hogyan lobban föl benne a vágy egy szép, fiatal leány iránt, aki fölszítja betemetettnek hitt szenvedélyeit, utoljára a végső, néma csönd előtt. A regény egyszersmind az öregedés folyamatának nemcsak fájdalmas, hanem kajánul ironikus, mesteri rajza is. A félfülű egy amerikai milliomos unokájának mulatságos és izgalmas históriája; a váratlan fordulatokban bővelkedő, játékos művészettel megírt történet egyben alkalom arra, hogy az író erőszak és anarchia kapcsolatait fölvázolva napjaink nagy történelmi-erkölcsi kérdéseire keressen választ. Ki vagyok én? - kérdi regényének címében a nyolcvankét éves Déry Tibor. Életének legfontosabb epizódjait villantja fel, örvénylő forgatagban, sodró lendülettel; emlékei ezúttal a szatíra fénytörésében jelennek meg, hogy a kaleidoszkóp arabeszkjei mindjobban kirajzolják egykori és mai ismerőseinek alakját, a városokat, ahol élt, élményeit és képzelgéseit, a valóságot és az álmokat. A gyilkos és én mintegy rímelés a Kyvagiokén-re: egy németországi kéjgyilkosság rémtörténetének tükrében Déry Tibor, az ember mindenkori agressziójának természetrajzát mutatja fel, s túl azon, művész és társadalom kapcsolatát, kölcsönhatását elemzi.

Déry Tibor - Niki ​és más történetek
Déry ​a Niki és más történetek című kötetében szereplő novellák hozadékát mintegy szintetizáló, az ötvenes évek közepén keletkezett világhírű Niki, finom áttétellel egy foxi történetébe ágyazva mutatja be az ötvenes évek hazai világának nyomasztó körülményeit; hogyan válik a lelkiismeretesen dolgozó mérnök személyi bosszú áldozatává, hogyan kezd új életet a börtönből szabadulva. Ebben a regényében a személyi kultusz embertelenségét leplezi le az író. A játékos kedvű kutya a cselekmény kezdetén minden erőltetettség nélkül testesíti meg a háború befejezése után éleződő, tétova reményeket, majd gazdája nyilvánvalóan törvénytelen bebörtönzése után hiábatartó várakozásával, szűkülő mozgásterével, sorvadó vitalitással, idő előtti pusztulásával megintcsak jelképpé magasodik: a megalázott, halálra kínzott ártatlanok sokaságának szimbóluma lesz. A kisprózai remeklések művészi vonzereje nem csupán Déry korabeli viszonyokkal dacoló, szókimondó bátorságában rejlik. Az író tökéletesen élt a kispróza kínálta atmoszférikus sűrítésben rejlő lehetőségekkel.

Darvas József - Déry Tibor - Kassák Lajos - Nagy Lajos - Virradat ​előtt
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Déry Tibor - A ​kéthangú kiáltás
Déri ​Tibor négy ifjúkori regényét gyűjti egybe ez a kötet. A kéthangú kiáltás a Déry-életmű első szakaszának jellegzetes alkotása: lázas, zaklatott, expresszionista iheltésű hangjával, a fantasztikus elemek alkalmazásával az első világháborút követő évek hangulatát, a háborúban megcsömörlött és meghasonlott ember életérzését fejezi ki. Az Országúton az anarchikus társadalomellenesség regénye: a főhős, aki első személyében mondja el csavargásainak történetét, nem találja helyét a világban, egyéni lázadásban keresi a feloldódást a magány szorongató gyötrelmeiből. Dérynek ezt a regényét a szürrealista költészet formai vívmányainak mesteri áthasonítás jellemzi. A Pesti felhőjáték (mely először Az átutazó címmel jelent meg) groteszk szerelmi történet, egy különös, életidegen, de minden érzelmi és gondolati behatásra kivételesen fogékony pesti fiatalember tragikomikus kalandjainak és reménytelen magányának megkapó regénye. A Szemtől szembe - amelyet Déry már A befejezetlen mondat ujjgyakorlatának nevez - témájában és hangjában egyaránt sítlusváltozást jelez: az 1932-es berlini munkásfelkelés eposza, s egyszersmind kísérlet egy új, korszerű realista regényforma és ábrázolásmód kialakítására.

Déry Tibor - Vidám ​temetés
Az ​ötvenes évek történelmi eseményeinek emléke olyan kisregények, novellák megírására késztette Déry Tibort, amelyek nem csupán ezeknek az eseményeknek embertelen, törvénytelen, szorongató világát örökítették meg, hanem fölmutatják az emberi tartalékot, amely biztosítékot jelent az író hősei - és az olvasók - számára is, hogy az erőszak testet-lelket pusztító újjászületése ellenére mégis léteznek tartós kapcsolatok, sérülés nélküli érzelmek, emberség, tisztesség, tisztaság hangját hallató hősök. Törvénytelenség, embertelenség és tisztán megőrzött érzelmek egymással feleselve viszik előre a kötetünkben közölt öt kisregény és novella történetét. Az 1955 és 1962 között született Déry-írásokat ez a tartalmat is kifejező szerkesztési elv kapcsolja össze. Az ártatlanul bebörtönzött hősök és a szabadulásukat otthon váró társaik; a játékból ketrecbe zárt kisgyerek és a kiszabadításáért szót emelő fiú; a haláltusa utolsó óráiban számvetést készítő haldokló és a halált leső környezet olyan ellentéteket szembesít, amelyekből a történetek záróakkordjaként mindenkor a tiszta emberség hangja csendül ki.

Déry Tibor - A ​napok hordaléka
Déry ​Tibor 1964-től 1977-ben bekövetkezett haláláig írt cikkeinek legteljesebb - eddig kiadatlan írással is kiegészített - gyűjteményét találja az olvasó ebben a kötetben. Az író ezekben a cikkekben életének apróbb eseményeiről szólt - de nem annyira magukról az eseményekről, mint arról, amit róluk gondol: a Balaton-vidéki tájról vagy a technikai civilizáció veszedelmeiről, az öregedésről, az évszakok változásairól stb. Az egymástól oy távol eső témákat az író szemlélete fogja egységbe: a korában benne élő, annak jelenségeire érzékenyen válaszoló ember felelősségérzete, önvizsgálata, iróniája és öniróniája. S mindenekelőtt mesterségének tisztelete. "Mit őrizzen meg az író fiatalságából késő napjaira is? - kérdi Déry Tibor. - Egyet őrizzen meg épségben, akkor még bátran elengedheti tollát: a tiszteletet az üres, fehér papírlap iránt, melyet az íróasztalához ülve maga elé terít. Engem egy-egy önkéntelen mélyebb légvétel figyelmeztet még ma is arra, amikor golyóstollamat a kezembe veszem, hogy izgatott vagyok: íráshoz készülődöm." Ezt az izgalmat, a gondolkodás és az alkotás izgalmát közvetítik Déry Tibornak az életműsorozat utolsó kötetében összegyűjtött írásai is.

Déry Tibor - Válogatott ​versek, kisregények, novellák / Ítélet nincs
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Déry Tibor - Kedves ​bópeer...!
"Születtem ​Budapesten, a kilencvenes évek vége felé, így ha jól számítom, még közelebb járok a hetvenhez, mint a noylcvanhoz. Családi okmányaim, születési bizonyítványom s keresztlevelem is Budapest ostroma idején lebombázott házunk romjai alatt elvesztek, az azóta eltelt három évtized alatt másolatokat szerezni, úgy látszik, nem volt időm" - kezdi elbeszélést, vallomását Déry Tibor regényének hőse, az idős budapesti író. Amit elbeszél - önmagának beszéli el -, az a világirodalomban meglepően ritkán szereplő tárgy: az öregedés folyamata. Nemcsak fájdalommal és halálfélelemmel, hanem valamilyen furcsa, kaján luciditással figyeli írásának legfőbb témáját, önmagát: hogyan meszesedik maga az agyvelő is, hogyan alakulnak ki rigolyái, hogyan lobban fel benne - mégis! - a vágy az új gyönyörök, új szerelem, talán a halhatatlanság iránt, hogyan ismerkedik meg menyével, egy szép, fiatal lánnyal, aki felszítja benne a betemetettnek hitt szenvedélyeket, utoljára, a végső, néma csönd előtt.

239201
elérhető
1

Déry Tibor - Kyvagiokén
Ki ​vagyok én? – kérdi a nyolcvankét esztendős Déry Tibor új regé­nyének címében. De hiszen ezt kérdezte mindig is, ifjúkori naturalista novelláiban és szürrealista-expresszionista-dadaista verseiben csak­úgy, mint A befejezetlen mondatban, az Ítélet nincs-ben, a Kedves bópeer…!-ben. A Kyvagiokénben Déry Tibor életének legfontosabb epizódjait villantja fel, örvénylő forgatagban, sodró lendülettel; emlékei ezúttal az irónia, a szatíra fénytörésében jelennek meg, hogy a kaleidoszkóp arabeszkjei mind jobban kirajzolják egykori és mai ismerőseinek alakját, a városokat, tájakat, ahol élt, élményeit és képzelgéseit, a va­lóságot és az álmokat, kiváltképp pedig mindenkori hősét: önmagát. Az író hol tündérien játékos, hol fogcsikorgatón keserű humora, akasz­tófahumora emeli ki az egyéni sors esetlegességei mögött megbúvó mélyebb tartalmakat: Déry Tibor megszenvedett, ellentmondásokból kialakult és ma is termékeny, ellentmondásokkal gazdag filozófiáját. A Gyilkos és én, e kötet másik nagyszerű írása, mintegy rímel a Kyvagiokén-re: a németországi kéjgyilkosság rémtörténete csak al­kalom és ürügy arra, hogy az író, mintegy behelyettesítve magát a gyilkos személyébe, az ember mindenkori agressziójának természet­raját adja, s túl azon művész és társadalom kapcsolatát, viszonyát fogalmazza meg.

Déry Tibor - Felelet ​I-II.
Déry ​Tibor nagysikerű regénye két ember útját követi nyomon. Az egyik Köpe Bálint, egy kistarcsai kastély özvegy házmesternéjának fia, a másik különös, sőt különc férfi: Farkas Zeno professzor, a világhírű tudós. A professzor és a fiatal munkás a társadalom két ellenkező pólusán áll, de a maguk módján mindketten megsínylik a kor nyomorúságát: Bálintot a nyomor, a gazdasági válság, a munkanélküliség sújtja, Farkas Zenót a Horthy-Magyarország, a fasizálódó Európa szellemi közviszonyai nyomasztják. A regény két hőse a magyar irodalom emlékezetes, nagy alakjai közé tartozik. Rendkívüli lélektani tudással, árnyaltan megrajzolt figurájuk köré kristályosodik ki a kor magyar valóságának sok problémája, a pontosan megrajzolt vagy éppen csak jelzett mellékalakok részint társadalmi magatartás-lehetőségeket, részint egyéni, személyes választásokat testesítenek meg. A Felelet, kiváltképp második kötete, megjelenéskor viták kereszttüzében állt. Ma már, új kiadások és fordítások, a mű népszerűsége nyomán - e viták letűntével - bizonyosan tudjuk, hogy újabb irodalmunk maradandó, értékes alkotása.

Déry Tibor - Képzelt ​riport egy amerikai popfesztiválról
"De ​voltunk néhányan, talán hatvanan-nyolcvanan a háromszázezerből, akik elhatároztuk, hogy eltakarítjuk az égig bűzlő szemetet; addig nem megyünk haza, amíg be nem gyógyítjuk a föld sebeit, ahogy egyikünk mondta."

Déry Tibor - A ​félfülű
Ifjabb ​Hamilton György, egy amerikai milliomos unokája, egy átmulatott éjszaka után haza igyekszik a római Fórum klubból Via Avelinó-i nyolcszobás lakásába. Egy elhagyott sikátorban váratlanul ismeretlen férfiak rohanják meg, tarkón ütik, egy lefüggönyözött Ford-kocsiba tuszkolják, szemét fekete kendővel kötik be, szájába nedves zsebkendőt tömnek... Ezzel az izgalmas jelenettel indul Déry Tibor új regénye - ám A félfülű persze mégsem pusztán kalandregény, "rémtörténet", ahogy maga az író nevezi irónikusan. Déry Tibor a leggazdagabb amerikai ember unokájának elrablását, ifjabb Hamilton György viszontagságait és tűnődéseit nem csupán regényanyagnak, hanem ugródeszkának is tekinti: a váratlan fordulatokban bővelkedő, rendkívüli lélektani-nyelvi tudással, játékos művészettel megírt történet egyszersmind alkalom arra, hogy az író a vak erőszak és az anarchia kapcsolatait elemezve napjaink nagy történelmi-erkölcsi kérdéseire keressen választ.

Déry Tibor - Újabb ​napok hordaléka
A ​napok hordaléka és az Újabb napok hordaléka, Déry Tibor cikkeinek gyűjteményei nagy sikert arattak. Déry Tibor ezekben az írásokban életének apróbb eseményeiről szólt - de nem is annyira magukról az eseményekről, mint arról, amit róluk gondolt: a Balaton-vidéki tájról vagy a technikai civilizáció veszedelmeiről, az öregedésről, az évszakok változásáról stb. Gyűjteményünk az 1975. május - 1977. június között keletkezett "hordalék"-okat foglalja magába, az előző kötetek szerves folytatásaként és fejezéseként. Déry Tibor most is jegyzeteket rótt korunk nagy problémái vagy az őt foglalkoztató személyesebb kérdések margójára: a tamáshegyi kert tenyészete mintegy az élet jelképeként jelenik meg tűnődéseiben, ember és állat, ember és természet kapcsolatáról elmélkedett, kommentálta a tévében és a napilapok hasábjain érkező híreket, kivált azokat, melyek az emberiség elvadult ösztöneiről értesítenek, elmondta véleményét a gerontológiáról, a riói karneválról, az igazságszolgáltatás érvényéről és kudarcairól, VI. Pál pápa nyilatkozatáról, beszámolt jugoszláviai utazásáról - változatos, színes témákról. Kiemelkedik a gazdag gyűjteményből Déry Tibor: Jegyzetek a múlandóságról című megrendítő tanulmánya. A "hordalékok" és Déry Tibor életműve ezzel a kötettel lezárul. Az író 1977 őszén meghalt.

Déry Tibor - Liebe - Love
Angol - német kétnyelvű, magyar író tollából származó regény.

Déry Tibor - A ​ló meg az öregasszony
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Déry Tibor - Botladozás ​I-II.
Déry ​Tibor műveinek életmű-sorozatában az író hat évtizedes tanulmányírói munkásságának, az irodalom művészetek és az emberi élet, történelem összefüggéseire, egymást feltételező és egymással olykor szembeforduló viszonyára vonatkozó töprengéseinek mindeddig legteljesebb gyűjteménye ez a kettős kötet. Olyannyira az, hogy az itt szereplő írások egy részét, a két háború közt keletkezett cikkek, tanulmányok egyikét-másikát, az író életművének kutatói is csak most ismerhetik meg. A 20. századi elemző és intellektuális igényű magyar próza jelentős mesterének cikkeiből, tanulmányaiból, különböző időpontokban olykor azonos kérdésekre adott különböző természetű tanulmányírói és interjúválaszaiból a figyelmes olvasó nyomon követheti Déry Tibor gondolkodásának fejlődését - avagy változásait, nemegyszer ugyanazokkal a társadalmi vagy művészetelméleti és gyakorlati kérdésekkel kapcsolatban. S nyilván ezekre a hat évtized változó körülményei között elkerülhetetlen módosulásokra utal a kötet önironikus címe: a "botladozás", amellyel (céltudatos vargabetűkkel és akaratlan kitérőkkel, már ahogyan ki-ki a kortársak közül megítéli ezt a pályát) hat évtized tanulmányaiban is csökönyösen járja a maga útját a Befejezetlen mondat írója.

Déry Tibor - Ló, ​búza, ember
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Déry Tibor - Alvilági ​játékok
A ​második világháború végén a szovjet hadsereg Budapestet ostromolja. A bombázások és harcok elől a civil lakosság óvóhelyekre menekülve próbál élni, túlélni. A szűk helyre összezárt, az életveszéllyel naponta szembenéző emberek az érzelmek teljes skáláját élik át, miközben várják, hogy a történelem vihara elvonuljon felettük. A régi rend összeomlott, az új még meg sem született, a kiszolgáltatott, rettegő, éhező férfiak és nők egyik szélsőségből a másikba zuhannak. Déry Tibor nagyszerű novellagyűjteménye kiváló emberismeretről számot tevő, mély humánummal áthatott bepillantást enged a szélsőséges helyzetet átélő emberek lelkébe.

Déry Tibor - Ébredjetek ​fel
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Déry Tibor - Alkonyodik, ​a bárányok elvéreznek
Déry ​Tibor munkáinak életmű-sorozatunkban megjelenő új kötete az író három ifjúkori kisregényét gyűjti egybe. A kéthangú kiáltás a Déry-életmű első szakaszának jellegzetes alkotása: lázas, zaklatott, expresszionista ihletésű hangjával, a fantasztikus elemek játékával az első világháború végének hangulatát, a háborúban megcsömörlött ember életérzését fejezi ki. Az Alkonyodik, a bárányok elvéreznek - más címen: Országúton - az anarchikus társadalomellenesség regénye. Az első személyben beszélő hős a történet során céltalan csavargásainak históriáját mondja el: nem találja helyét a világban, személyes lázadásában keresi a feloldódást. Dérynek ezt a regényét a szürrealista költészet formai vívmányainak mesteri áthasonítása jellemzi. A Pesti felhőjáték - mely először Az átutazó címmel jelent meg - groteszk szerelmi történet, egy különös, életidegen, de minden érzelmi és gondolati behatásra kivételesen fogékony pesti fiatalember tragikomikus kalandjainak és feltörhetetlen magányának megkapó regénye.

Déry Tibor - Kéthangú ​kiáltás / Niki / Kedves bópeer...!
A ​futóvadlövészetben az a szép, hogy a cél mindig mozog. Ha egy kritikus szeretné belőni magának Déry Tibort, alaposan fel kell rá készülnie. Nem várja meg a lövést. De nem csak a szakmai ítész bizonytalan. Az olvasó is. Mire átrágja magát a Befejezetlen mondat-on, belekezd egy másik műbe és már egy teljesen más író néz vissza rá. Bizonytalan főszerkesztők, irodalomtanárok, színházi szakemberek. Itt egy teljes életmű, és mozog. Nem lehet eltalálni. Csak ritkán. A csonttuberkolózisnak már négyéves korában el kellett volna vinnie magával a gyermek Déry Tibort, mégsem tudta megtenni. A kisfiú túl mozgékony volt, kicsúszott a szorításból, elszaladt. Déry jómódú családban nőtt fel, ez a betegség a nincstelenek jussa, értelmetlen az egész, hagyjuk is. Tanuljunk a legelegánsabb intézetekben, utazzunk St. Gallenbe, és sajátítsunk el ott nyelveket. Déry Tibor esetében semmi akadálya nem volt a jómódú tanulóéveknek. A St. Gallen-i iskolában, ahol két évet töltött 1911/12-ben, szép nyugodtan megtanult három nyelvet, mintha tudta volna, később ebből fog megélni mint műfordító. Akkor már kereskedelmi iskolát végzett. Apja bérházak tulajdonosa, a századforduló aranykora véget nem érőnek tűnik, a család úgy gondolja, ez már mindig így is marad. A gyerek hazajön, és a Nasici Rt., taringyártással és gőzfűrészeléssel foglalkozó szerb vállalat alkalmazottja lesz kerek hét évre, a világháború sem okoz különösebb törést a család életében.

Déry Tibor - Az ​óriáscsecsemő
"Nekem ​nincsenek problémáim. Én halhatatlan vagyok. Nekem az élet engedelmeskedik, mert én vagyok a kezdet..." A születése pillanatálól járó, értő, beszélő, önmagát élet és halál urának tudó óriáscsecsemő, akit apja eladott, akit pár órásan már a cirkuszban mutogatnak, aki játékból öl, ugyanolyan ártatlan és naiv mint egy újszülött. Vagy mégsem? Hiszen ő tudja, hogy "nincs szebb, mint amikor az ember éhes, és nem lakik jól, mintha fázik és nincs takarója, mit ha beteg, és nem gyógyul meg." Ha mindenki megelégszik a saját paradicsomával. Mire - három rövid felvonásban - ideje lejár, kénytelen rádöbbeni, hogy ezen a Földön nem lehetbűntetlenül a világra jönni, ingyen élni és meghalni... legfeljebb feltenni a kérdést: "Mi volt értelme? És kérdem, mi volt halálom értelme?" (Déry Tibor)

Déry Tibor - Börtönnapok ​hordaléka
"Ha ​valaha lesz rá módom, megírom az önéletrajzomat annak a példázására, hogy egy emberszerető, ártalmatlan s jóindulatú ember élete milyen fölösleges, haszontalan, sőt kártékony tud lenni. Hogy hogyan s miképp, az magából az önéletrajzból kell hogy kiderüljön; elég itt annyit megemlíteni, hogy életem legvégén az ellen vétettem, amiért egész életemben küzdöttem, s most börtönben ülök. Hatvannégy éves vagyok. Kétséges, hogy e hatvannégy év alatt volt-e annyi érdemem a szocializmusért végzett munkámban, mint amennyi kárt tettem néhány hónap alatt. Mit érnek a könyveim?... Nem tudom. Le kell mérni: egy, hogy az ember önmagát boldoggá tudta-e tenni; kettő, hogy hasznára volt-e embertársainak. Egyik a másik nélkül semmit sem ér. Számomra olyan nehéz feladat, mint puszta szemmel megszámolni a véglényeket egy csepp vízben, megtalálni az okokat s okozatokat. Ha nagyjából hátratekintek, csupa fájdalom az egész. De a jegyzetek készítése közben nem szabad érzelgősnek lennem, különben semmit sem érnek. Hogy valami hasznuk legyen, annyi szeretettel és megértéssel kell írnom az emberekről, mint amennyi szigorral s gyanakvással magamról."

Déry Tibor - A ​talpsimogató
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Déry Tibor - Illyés Gyula - Szembe ​nézni / Az éden elvesztése
A ​somogyjádi irodalmi színpad felkérésére írta Illyés Az éden elvesztése c. oratóriumát. A két nagy fogódzó, a Biblia és a Fizika könyörtelenségével, az embertelen istennel, az ember nélküli természeti törvényekkel egy általános érvényű humánumot állít szembe, egy emberközpontú, mondhatnánk, Somogyjád-központú filozófiát. A mű gerincében az atomháború reális veszedelme áll, az a tény, hogy a felhalmozott nukleáris fegyverek elegendők az egész emberi lét megsemmisítéséhez, s ennek következményeként a kipusztulásnál is drasztikusabb fenyegetés: az emberi kultúra megsemmisülése. Illyés legdrámaibb kérdése: mi nagyobb veszedelem: kipusztulni, vagy állattá válni? Válasza: tovább tökéletesedni: A tökéletesedés útja, hogy mindenki megtegye a kötelességét, s az atomháború elkerülhető, ha a somogyjádiak, a világ összes somogyjádjának lakói küzdenek ellene. Az embertelenedés ellen is ez a fegyver, jóval küzdeni a rossz ellen, nincs nagyobb emberi feladat a szerény kötelességek teljesítésénél. S ha az emberek Somogyjádon emberibbé válnak, nem lehet nélkülük dönteni az emberiség sorsáról. Déry műve, a Szembenézni, válasz Illyés oratóriumára, s noha kevésbé optimista, éppen keserűsége, kétkedése okán talán drámaibb. A Szembenézni párbeszéd Somogyjád és Kakukháza - Ábel és Káin - a jó és rossz között, tehát olyan parabola, mely gondolatmenetét az egész emberi történelmet és sorsot jelképező bibliai drámává mélyíti el, és hitelesíti; a párbeszédet az író kommentárjai kísérik, aki saját sorsában a mai ember buktatókkal teli, nehéz életét ábrázolja. Ha Illyés Vörösmarty versét állítja kulisszaként oratóriuma mögé, Déry ugyanezt tesz az Ember tragédiájával; s valóban a lét teljességét érintő kérdéseket sorjáztat a drámai párbeszéd során. S azt is, ami kérdésekből logikusan következik: megéri-e? Déry a megéri-e kérdésére voltaire-i választ adja: műveljük kertjeinket. Ha teljesíti kötelességünket, közelebb jutunk a nagy kérdések megoldásához is. A művet csak az író zárja voltaire-i derűjével, azzal az önmagának adott tanáccsal, hogy végezzük kötelességünket, hogy bénulás veszélye nélkül szembenézhessünk kétségeinkkel; Ábel és Káin parabolikus párbeszédét az anya fejezi be, aki szenvedélyes szeretetében arról vall, hogy kész újra szülni a gyilkos Káint és Ábelt, az áldozatot. Ellentmondás? Kétségkívül, de szükségszerű ellentmondás, mert áltat naivitással, nem hiteti el, hogy a kert művelése megóvja az Ábeleket a gyilkosoktól. Még sokáig születnek Káinok, s éppen ez a pesszimisztikusnak ható befejezés igazolja a voltaire-i biztatást.

Déry Tibor - „Liebe ​mamuskám!”
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Déry Tibor - Útkaparó
A ​szerző publicisztikáit és irodalomtörténeti írásait tartalmazza a kötet.

Déry Tibor - A ​felhőállatok
Déry ​Tibor verseit csak az író leglelkesebb hívei és az irodalomtörténészek ismerik - nem csoda, hiszen több mint negyven éve nem jelent meg verseskötete. Korai költeményeiben az európai avantgarde áramlatához, Kassák forradalmához csatlakozva énekelte meg bánatát, lázadását, idegenségét az emigrációban és az ellenforradalmi Magyarországon, majd költői ötletekben páratlanul gazdag dadaista korszaka után egyre ritkábban jelentkezett verssel - nagy, prózai művein dolgozott. 1929-1938 között írt költeményei, amelyek a Nyugatban, a Gondolatban, a kolozsvári Korunkban jelentek meg, hangváltásról tanúskodnak: a költő némileg kötöttebb formában, a görögökhöz, Berzsenyihez és talán Hölderlinhez is visszanyúlva igyekszik új formanyelvet teremteni; ezek a versek most jelennek meg először könyv alakjában. Gyűjteményünk gazdag válogatás: merít a Ló, búza, ember (1922), Énekelnek és meghalnak (1928) anyagából, válogatást ad a csak folyóiratokban, hírlapokban megjelent versekből, közli a kiadatlan verseket, a 700 éves Szent Ferenc-et, valamint az Ébredjetek fel! c. prózaverset és költői jelenetét, a Szembenézni-t.

Déry Tibor - Képzelt ​riport egy... / A félfülű
Déry ​Tibor (1894-1977) érett művészetének két remekét adja ez a kötet. A Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról - amely 1971-ben jelent meg először - formája szerint riport ugyan egy amerikai beategyüttes hangversenyéről, valójában több annál: a korokon átívelő emberi agresszivitás és gonoszság rajza, azoknak az indulatoknak fájdalmasan ironikus ábrázolása, amelyekkel minden időben és társadalomban szembeszegül a szeretet, szerelem, a jóság újra meg újra föllobbanó örök kísérlete. A félfülű (1974) - melyet írója rémtörténetnek nevez - igencsak aktuális problémát helyez a cselekmény központjába: a terroristák emberrablását, zsarolását. A váratlan fordulatokban bővelkedő, játékos művészettel megírt, opalizáló történet alkalom arra, hogy erőszak és anarchia kapcsolatait fölvázolva az író napjainak nagy történelmi-erkölcsi kérdéseire keressen választ.

Déry Tibor - A ​kiközösítő
Ambrus, ​Milánó szent életű püspöke a főhőse Déry Tibor nagy sikerű regényének: a híres egyházi szónok és kitűnő költő Szent Ambrus. 370 körül Valentinianus római császár nevezte ki a milánói tartomány helytartójává, majd a monda szerint egy gyerek felkiáltására - Ambrus legyen a püspök! - akarata ellenére választották meg püspöknek, hiszen még meg sem volt keresztelve. A kiközösítő, mely egyszerre történelmi regény és ironikus példázat, vagy más szóval áltörténelmi filozófiai regény, a mondai és történeti tényekből indul ki ugyan, de az események ábrázolásában és kiváltképp értelmezésében merészen elrugaszkodik tőlük, hogy a szent püspök példájában nagyszerű lehetőséget találjon egy különös emberi magatartás rajzára, egyén és közösség, tömeg és hatalom, hit és kétely örök problémájának megfogalmazására. A regény, Déry Tibor egyik legkitűnőbb, legszellemesebb és egyszersmind legmélyebb munkája, nemcsak nálunk, hanem világszerte is nagy sikert aratott: németül, franciául, angolul, szlovákul is megjelent.

Déry Tibor - Szerelem ​és más elbeszélések
Déry ​Tibor és a Szerelem kötelező olvasmány, érettségi tétel. A remekmívű filmes feldolgozásból a legmagasabb színvonalú tolmácsolásban ismerhettük meg az elbeszélés erényeit. S nemcsak a címadó novelláét, a másik forrás, a Két asszony szépségét is. Maga a kötet - a szerző börtönből szabadulása után elsőként - 1963-ban jelent meg. Részben 1950-56 közötti írásokat tartalmaz, de a legfrissebb, a forradalmat követő élmények feldolgozása is helyet kap benne. Közülük is tévéjáték formát öltött egy, a Philemon és Baucis című történet. Ebben tömör, szikár jelenetekből bontakozik ki két öreg több évtizedes kapcsolatának minden rezdülése. De valamennyi novella - a műfaj követelményeinek megfelelően - erőteljes és képszerű. Némelyikben az irónia, sőt a szarkazmus játssza a főszerepet (Vidám temetés), másutt a tragikum (A tehén) vagy éppen a líra (A fehér pillangó) kap nagyobb hangsúlyt. A cirkusz mámoros, játékba belevadult gyerekei fenyegetően hatnak. A fanyarul humoros Libikókában az író pergő párbeszédekkel jellemzi hol a félfelnőtt fiatalokat, hol a disszidensek IKKA-utalvánnyal sorban álló hozzátartozóit. Bár egyes kritikusok Déry Tibort világirodalmi jelentőségűnek mondják, igazi élvezői a 20. század magyar valóságát közvetlenül vagy akár közvetve átélt olvasói.

Déry Tibor - A ​befejezetlen mondat
"Több ​mint ezeroldalas regény olvasását fejezetem be; évekig olvastam, olyan mértékben, ahogy egy-egy fejezete elkészült. A művet nemcsak terjedelménél fogva tartottam rendkívülinek. Nagyobb irodalmi igénnyel írt regény régóta nem volt kezemben... A mű nem jelent meg, és alig van remény, hogy rövidesen megjelenjék. Túlságosan jól sikerült ahhoz, hogy nyomdába kerülhessen. Az írónak túlságosan sikerüt célját elérnie: azt, hogy hű lesz mesterségéhez, azt, hogy meg nem alkuvóan bátrat, azaz igazán irodalmit alkot... A regény nemcsak a legidőszerűbb társadalmi és lélektani kérdésekről nyújt hatalmas kompozíciót; tükre egyúttal egy sereg stílusproblémának is, a regényírás új útjainak. " Illyés Gyula (1939) "Déry víziójában két kompakt csoportra bomlik az emberiség: a kizsákmányolók és kizsákmányoltak csoportjára. A két emberfajta csak a térben érintkezik egymással, lelki értelemben minden csoport külön világot alkot, a másik csoport számára hozzáférhetetlenül... A regény a dubrovniki nyár s a bécsi munkásházak összelövésének epizódját kivéve elejétől végig Pesten játszódik. Abban az időben, amikor az uralmához görcsösen ragaszkodó magyar kormányzati rendszer vad rendőrségi terrorral fojtott csírájába minden forradalmi megmozdulást. A munkásság azonban nem hagyta megfélemlíteni magát. A nyomás éberen tartotta, szította dühét, válaszra ingerelte. A regény e küzdelem története, egyebek közt. A történet regényes, de részleteiben pontos, hiteles, autentikus. Autentikusak a figurák is. Mindegyik külön, mással összetéveszthetetlen személy. Proletárjai nem tömegemberek, hanem individuumok. Magyar prolik... Ez a gyönyörű regény harcias, mint az Iliász, és gyengéd, mint az Odüsszeia. Kívül csupa tüske, belül csupa bársony." Német Andor (1947) "Déry regényeit az emeli világirodalmi színvonalra, hogy rendkívüli ember-, probléma- és helyzetérzékenysége ugyancsak rendkívüli evokatív erővel párosul. Felvevőképességének érzékenységét felületesen és így eltorzítva írják le azok, akik kizárólag a pillanatnyi hangulatok, az érzéki megjelenés finomságaira helyezik a hangsúlyt. Ez Dérynél - mégpedig a fejlődés folyamán egyre erősödő mértékben - csak nélkülözhetetlen eszköz arra, hogy jelentős típusokat, típus-csoportokat, típusoknak egymáshoz kapcsolódó szövevényes társadalmi vonatkozásait művészileg megérzékíthesse." Lukács György (1954)

Kollekciók