Ajax-loader

Benkő Attila könyvei a rukkolán


Benkő Attila - A ​Graviton Küldetés
Az ​EGlobem rádióteleszkópjai segítségével különös, keskeny sávszélességű rádióüzeneteket észlelt, melyek forrása a Gliese 667Cc bolygón lévő valamely Földön kívüli intelligens életforma lehet. A rádióüzenetet 1420,406 Mhz-en vették, tartalma: 6, 14, 26, 30, 19, 5. Az üzenet segélykérő, vagy figyelemfelhívó üzenet lehetett, de vajon ki kért segítséget, vagy mire akart figyelmeztetni? Erre a kérdésre próbáltak választ találni az EGlobem tudósai, majd mivel hasztalan keresték a választ, meghozták a döntést, hogy az ügy kivizsgálását további adatok hiányában a rádiójel forrásánál kell folytatni. Azért, hogy felvegyék a kapcsolatot a földönkívüliekkel, 2115-ben az EGlobem legújabb űrprogramja keretében megtett minden szükséges előkészületet, hogy embereket juttasson a másik naprendszerbéli bolygóra, a 22,3 fényév távolságra lévő Gliese 667Cc-re. Thomas Brand parancsnok és Nicholas Peterson navigátor indul útnak, hogy megfejtsék a rejtélyt. Vajon mi várja őket az idegen bolygón?

Benkő Attila - The ​Stars in the Steel Box
ATTENTION! You ​are warned that you will probably find: * one oblivious scientist with an unknown reset button in his hand, * a strange assistant who is frequently messing around with the equipment and * mysterious unpredictable series of events... in this extraordinary unique science fiction short story.

Benkő Attila - Péntek ​után csütörtök
Benkő ​Attila 1942-ben született, Budapesten. Egyetemi tanulmányait ugyancsak Budapesten végezte, 1967-ben magyar-könyvtár szakos oklevelet kapott. Első verseskötete 1975-ben jelent meg, Köszönet a kulcsokért címmel, Sebestyén András költeményeivel együtt. A Péntek után csütörtök a költő második kötete. Benkő Attila írja: "Nézed az elfogó tájat. Ülsz, de mégis száguldasz: képeket látsz, de ha kidugod a fejed, cibál és zúg a vihar, holott egyébként szélcsend van. Egyszóval utazol. S ekkor útitársad felidézi, hogy tavaly ilyenkor hol járt és mit látott. Még érdekes is lehetne, mint egy kommentár, amelynek vajmi kevés köze a "filmhez", csakhogy nem figyelhetsz kedved szerint a suhanókra. "O. vagy T. között? Megvan! Pontosan T. és O. között történt..." Néha megpróbálod eltéríteni; persze, mire odanéz, a tünemény sosincs ott. "Hol is hagytam abba?..." Nem így az idegenvezető. Magasba tartott esernyővel gyűjti maga köré az elmaradozókat, óvónéni a kisgyermekeit, nehogy elvesszenek a tikkasztó hőségben, és magyaráz és mutogat. Tökéletes szinkron. A sorra kipipált látnivalók közül ő a legmaradandóbb; álmodban is térül-perdül, s ha megkondulnak a harangok, csicsergést hallasz. Humoros? Rémisztően. Akár egy "űrutazás", amely robotokkal, csodalényekkel népesíti be a világot, mintha még nem találtuk volna fel a tükröt. Miért ne lehetne - mondanám a Parancsnoknak - a Földre megérkezni, méghozzá emberként, és éppen ide. Érdemes volna egy kicsit jobban körülnéznünk itt is, nemcsak a Marson. S ha elég sokáig nézelődik az ember, már nem turista-látomások izgatják, "apróbb" dolgokra lesz figyelmes, amelyek egyszerre ismerősek és roppant távoliak."

Benkő Attila - A ​Duna-partról
Több ​mint negyed század verstermésének válogatása A Duna-partról, ilyenformán megbízható áttekintést ad Benkő Attila érdekesen izgalmas objektív költészetéről, arról a versvilágról, amely egyszerre tárgyszerű (sőt tárgyias), konkrétan képi fogantatású, és amely mégis kicsinyítő és fölnagyító, varázsos és ironikus. A költő az élet nyers tényeit vagy apró dolgait és a maga különös - néha rezignált, olykor egyenesen blazírt, egyszer groteszk, másszor abszurd - látomásait vetíti egymás mellé, így legtöbb verse valamifajta billegés után egyensúlyozódik ki az olvasó tudatában, és nyújt teljesség érzetű képet a világ teljességét magába sűrítő részletről. ; Benkő Attila - ahogyan a hátsó borítón újraközölt ajánlásában - egykor Weöres Sándor írta: átértelmezi a világot, ízekre szedi a látványt, kiveszi belőle legjellemzőbb, már-már emblematikus motívumát, szemléletes elemét, magát is belelátja a képbe, majd ezeket az elemeket egészen más, kifordított, átértelmezett, "eltorzított" módon illeszti össze verssé. Ezért tűnik föl sok-sok verse leíró jellegűnek, illetve nominatív stílusúnak, még azok is ilyen benyomást keltenek, amelyekben - persze lírai értelemben - "történik valami". Képek, látványok és látomások, lassú történések, azaz természeti moccanások és emberi mozdulatok torlódnak a versekben, éles kontúrú rajzok és tán sosem visszatérő, de karakteres motívumok sorakoznak egymás után. Mégsem afféle szimpla leírást, helyzetrögzítést, életképet vagy állóképet kap az olvasó, mert Benkő Attila - ahogyan hozzáadja magát az észlelethez - át is lényegíti az ábrázolatot, spirituálissá, több jelentésűvé, metaforikussá teszi, "jelentésessé" avatja (pl. A hontalan Izé vagy a Manzárd a legjobb példa, miképp lesz a csupasz szövegelemekből jelentéses kép). Jellegzetes attitűdje, hogy a költő maga is megjelenik verseiben mint sétáló, utazó, úton lévő szemlélődő, aki nem egyszerűen figyeli a világot, de elkíséri partján a folyót. Ez a vershelyzet jelentékenyen dinamizálja az állóképeket, a lassú történéseket (vélhetően erre utal a kötet címe is). Az átlényegítés nem annyira poétikai, asszociatív eszközökkel, inkább a látványelemek egymásutánjából jön létre, így keletkezik valami olyan transzfer hatás, amely az ábrázolatot megemeli, üzenethordozóvá teszi (pl. az Új kolónia vagy az Egy halálra ítélt szigetért ciklusok darabjai). Mindazonáltal a költő több regiszteren, műfajban játszik, van érzéke a testesebb kompozíciókhoz (Küldeném postagalambbal; Beszámoló a nyaralásról stb.) vagy az enigmatikus, aforisztikus tömörítéshez (pl. a Névtelen ország sorozat), a képvershez (Üdvözlet a Tisza-partról; Puszta; Anno Domini stb.) meg a prózavershez, versprózához (Felhők és romok; Kihallgatás; Idáig stb.). ; Benkő Attila 1972-1998 között keletkezett verseinek gazdag, alfabetikus rendű címmutatóval kiegészített gyűjteményének megjelenése - jelentős eseménye kortárs líránknak.

Kollekciók