Ajax-loader

Ancsel Éva könyvei a rukkolán


Ancsel Éva - Etikai ​tanulmány a tudásról és a nem-tudásról
A ​szerző új könyvében abból indul ki, hogy a tudás nem csupán az ész dolga, mert az, amit hajlandók vagyunk tudni, elválaszthatatlan attól, amit tenni akarunk, avagy amit tettünk és reméltünk. A tudás etikai feltételei ott jelentkeznek a legnyilvánvalóbban, ahol önigazolásunk, vagy a tetteinkért vállalt felelősség függ a felismeréstől. A tudást ilyenkor erkölcsi értelemben is vállalni kell – olykor magunk ellen fordítva ˜– a belőle következő konzekvenciákkal együtt. A könyv kiemelten foglalkozik a saját korunkra vonatkozó tudásunk és nem-tudásunk problémáival. Azt a gondolatot fejti ki, hogy közelmúltunk hű ismeretét sokszor éppen az akadályozza, hogy résztvevői voltunk, hogy tehát az is érvényesül, amit a szerző "nem tudjuk, mert tesszük" szavakkal fejez ki.

Ancsel Éva - Írás ​az éthoszról
Tartalom A ​történelem hallgatása Lehetséges-e ítélet? Az egyidejű tudásról, avagy Iszaak Babelről Visszaadni a bűn nevét A büntetlen bűnökről és az éthoszról Éthosz és a morál Az éthosz értelméről A bűn: Raszkolnyikovtól Joseph K.-ig A bűn és a büntetés kafkai újrafogalmazása Éthosz és egyértelműség A paradoxia vonzerejéről Egyértelműség - jelenidőben Utoszó az emberi kapcsolatok éthoszáról

Ancsel Éva - Polémia ​a történelemmel
A ​tanulmány egy olyan 20. századi gondolkodó látásmódját és útkeresését követi nyomon, aki magáévá tette a történelmi materializmus alapvető elveit, de megtorpant a társadalmi progresszió problémái, az egyenlőtlen fejlődés következményei előtt. Walter Benjamint így egyszerre jellemezte határozott baloldali elkötelezettsége és egyfajta eszmei hontalanság. Benjamin mindenekelőtt a két világháború közötti nyugat-európai kapitalizmus értékpusztító folyamatait elemezte. A polgári civilizáció, elsősorban a fasizmus által veszélyeztetett érték-tradíciók védelmezője volt. Ezért is lett történelemfilozófiájának egyik központi gondolata a múlt értelmezése. A róla szóló esszé nem esztétikai-irodalmi nézeteinek reprodukcióját tekinti elsődleges feladatának - bár ez is helyet kap benne -, hanem történelemfilozófiai gondolataira koncentrál. A baloldali elkötelezettség és az eszmei hontalanság nem egyedül Walter Benjamin életútjának dilemmája, s nem is múlt csupán. Az esszé tárgya tehát a ma gondolkodó-cselekvő baloldali ember útkeresése. S a benjamini gondolat a múlt értelmezéséről, újraértelmezéséről éppen ilyen megkerülhetetlen kötelessége és nehézsége a ma történelemalkotó emberének.

Ancsel Éva - Ancsel ​Éva utolsó bekezdései
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ancsel Éva - A ​megrendült öntudat mítoszai
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ancsel Éva - A ​szabadság dilemmái
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ancsel Éva - Az ​ember mértéke vagy mérték-hiánya
Az ​aszimmetrikus ember, Százkilencvennégy bekezdés az emberről, A szerelemről - komolyan, Töredékek az emberi teljességről - Etikai esszék... A szerző neves filozófus; az olvasóközönség számos művét ismeri és szereti. Írásának alapgondolata, hogy az embert - lévén bizonytalan státusú, rögzítetlen lény - a mérték-hiány jellemzi. Ennek megnyilvánulásait és következményeit elemzi a görög tragédiáktól az újkori ember történelmi reményeinek szertelenségéig. Kimutatja: mihez vezet a gőg, amely elhiteti az emberrel, hogy uralkodhat a természet felett és megrendszabályozhatja a történelmi univerzumot is. A remények sérülésében és a kudarcokban a szerző nem puszta negativitást lát, hanem annak lehetőségét is, hogy fölismerjük határainkat, megértsük a végességet, amely az emberi létezést tiszteletre és figyelemre egyáltalán érdemessé teszi.

Ancsel Éva - Bekezdések ​az emberről
"Az ​ember olyan lény..." olvassuk többször e kötetben. Hogy milyen is - örömében, bűnösségében, tudás birtokában vagy hiányában, szeretetében és szenvedésében -, erre keres választ bekezdéseiben a szerző. Ancsel Éva sok mindent tud rólunk, és szembesíteni segít önmagunkkal. Gondolatainak egy része már megjelent - 1987-ben, majd 1989-ben -, az 1991-ben írottakat most olvashatjuk először az utolsó fejezetben.

Ancsel Éva - Száznyolcvankét ​új bekezdés az emberről
Valamikor ​szerettem volna írni egy könyvet, amelyben egyetlen lélegzetvétellel elmondom, hogy mit gondolok az emberről, de nem sikerült. Azt hiszem, ebből a kudarcból születtek a bekezdéseim. Nem írom nagy betűvel az embert, mert nem elvont fogalmáról akarok szólni, hanem róla, a szorongatott lényről, aki bármilyen esendő is, nem átallja faggatni az eget, az időt, az isteneket. Közelről próbálom megszólítani, olyan közelről, ahonnan észre lehet venni szemének rebbenését meg azt is, ha izgalmában szaporább lesz a lélegzete.

Ancsel Éva - Az ​aszimmetrikus ember
...Szabadnak ​neveztem Hamletet a dán udvar buzgó rabszolgáival szemben. Pedig nem dönt, s ha választ is, alapvetően magatartást, de még inkább önmagát választja - avagy kitart önmaga mellett. Hamlet szabad, bár foglya marad létének, s nem azért, mert fogva tartják, hanem mert azt is tudja, hogy nem lehet kitörnie a börtön-Dániából. Nincs is hová - és nem a szó gyakorlati értelmében. Talán még azt is tudja, hogy máshol is megközelítően ugyanezt a világot találná - számára tehát nincs más lehetőség, mint belülmaradva elkülönülni. Csak léteznie lehet, de úgy, hogy puszta léte - mint mégiscsak sajátos szabadság-manifesztáció - akadály, zavaró körülmény legyen azok számára, akik zavartalanul kívánnak élni és élvezni életüket ebben a Dániában. Magatartása el nem tüntethető kérdőjelekkel szórja tele a többiek életét, kétségbe vonva a dán udvar világának kimondatlan törvényeit, illetve azok egyedüli érvényességét. Hamlet szabadságának konstituens eleme a tiltakozás ama világ ellen, amelyben élni kell - de egyben tiltakozás önmaga ellen is. Ez ad hitelt magánnyal párosuló, de feje felett dicsfényt el nem viselő autonómiájának... ...Ellentétek élő hordozója az ember - mondanánk puszta megszokásból a maga módján rendet teremtő s ezáltal megnyugtató közhelyet. S ez természetesen így is van. De nem középen foglal helyet a pólusok között - nincs az az isteni hatalmú geométer, aki odahelyezhetné. Ehelyett létében, tudásában és tudáshiányában, szabadságában és gúzsbakötöttségében, esendőségében és erejében egyaránt aszimmetrikus. Hol ide dől, hol oda hajlik. Cselekvő lény az ember, de tettei nincsenek szinkronban vele. Elszenvedője is saját tetteinek - különösen azok következményeinek, olykor mértéktelenül. Aszimmetrikus lény az ember, mert hatalmas múltat képes magába fogadni, sőt kénytelen is, de saját életidejéből kilépni nincsen szabadságában. Odúnak tudhatja akár az egész látható világmindenséget, miközben valóságos, emberméretéhez képest is szorongatóan szűk és alacsony falak közé kényszerül...

Ancsel Éva - Az ​élet mint ismeretlen történet
Az ​élet narratív értelemben befejezetlen, amennyiben nem tudom elejét és végét én magam elbeszélni. Ha megölnek, halálom annak számára lesz nagyobb eséllyel sorsesemény, aki megöl, nem az én számomra. Minden élet belefonódik másokéba, s ezeknek a kölcsönhatásoknak a végtelenjét nem lehet elbeszélni.

Ancsel Éva - Ancsel ​Éva összes bekezdése
Vannak, ​akik olyan naprakészen és rugalmasan felejtenek, hogy nem lehet előre látni a múltjukat sem. Az ember majd' minden bűnre képes, csakhogy ne kelljen magát bűnösnek tudnia. A jellemnek - ha van ilyen - csak a legfontosabb dolgainkba nincs beleszólása. Embert csak ember tud a földhöz kötni, nem a nehézkedés. Az, aki senkit sem tud szeretni, bűnt sem tud elkövetni. De ettől még nem bűntelen.

Ancsel Éva - Töredékek ​az emberi teljességről
Ancsel ​Éva 1976-ban megjelent esszékötetének második kiadását új etikai írásokkal egészítette ki. A szerzőnek az a meggyőződése, hogy nem a tévedésektől és a kudarcoktól, de még csak nem is a gyarlóságoktól kell félteni az embereket - mindannyiunkat -, hanem a hazugságoktól. Még az akaratlan és egészen kis hazugságoktól is, beleértve a szavak fölösleges használatát, amelyben ugyancsak köntörfalazást, nyelvi álöltözetet lát. Ezért törekszik a hétköznapok és az emberélet egészét érintő morális problémák tömör megnevezésére. "Mi koptatja az embereket?" - kérdezi indító írásában, hogy válaszként újra meg újra fölmutassa magunk ácsolta korlátainkat, gyávaságból eredő felejtéseinket, arasznyi bűneinket, jobb lehetőségeinket is sokszor elfecsérlő kisszerűségeinket. A hétköznapok etikáját Ancsel Éva nem választja el az emberi szenvedélyek világától, de azokat emeli ki közülük, melyekben ellenőrt lát a morális gyöngeségek leküzdésére. Új írásaiban elsősorban az emberélet történelemmel érintkező morális problémáit fogalmazza meg. Gondolatai József Attila-i magatartás körül rendeződnek el, ez az a középpont, amely felől bírálja a mizantrópiát, az öröm analfabétáit, a sértettek gőgjét, a minden nemet és minden igent elrebbentők kétértelműségeit. A sokat érteni tudó és ennek a világértésnek a terhét vállára emelő, meggörnyedő, de rezignációt nem ismerő ember dicséretét mondja el több változatban is. Azok dicséretét, akik a kifosztottságot nagylelkűségbe tudják átfordítani, s a fele igazságért is úttalan utakra indulnak.

Ancsel Éva - Történelem ​és alternatívák
Tartalom Bevezetés Történelem ​és a tevékenység válaszútjai Alternatív tettek és a történelem "menete" Az alternatív cselekvés lényegéről A történelmi cselekvés alternativitása A törzsegyedtől a társadalmi egyénig Kiemelkedés a természet hálójából Történelmi energia vagy testpedő élet A "szabadságnélküliség demokráciája" és a látszatszabadság világa A szabad egyesülés alternatívája Alternatív cselekvés és humanizáció Tehetetlenség vagy dönteni tudás Szokás, rítus, konvenció Az ember "méretei" A társadalmi tudat útjelzései Az erkölcs különös természetéről Tudjuk, hogy mi a jó, és mégse tesszük A műalkotások mint útjelzők

Ancsel Éva - Három ​tanulmány
Egy ​kötetben adjuk ki Ancsel Éva három írását: A szabadság dilemmáit, A megrendült öntudat mítoszait és az Írás az éthoszrólt. A három írás az elmúlt tíz évben keletkezett. Mindegyik a jelen gondolati megközelítésére tesz kísérletet, ha más is a kiindulópont és az általánosság igénye. Mert mindegyikben van egy azonos gondolati mag: "hogyan találhat az ember történelmileg és etikailag utat az egymásnak sokszor ellentmondó szólítások és dilemmák között - miért jut tévutakra, s hol találhat egyértelműségre." A szabadság dilemmái nyomon követi a közelmúlt történelmi-etikai alternatíváit, a forradalomhoz fűződő remények és fanatikus hitek sorsát, az eszmélés nehézségeit. A megrendült öntudat mítoszai a polgári világ tévutait vizsgálja, a hitetlenség fanatizmusát, a reménytelenség mítoszait. Végül az Írás az éthoszról alapkérdése az, hogy "hogyan cselekedhet az ember, ha egyszer megértette, hogy a történelem nem méri lépteinek ütemét az ő életidejéhez, hogy nem vet számot várakozásaival, s etikailag érvényes mércéi alkalmatlanok arra, hogy megítélésére szolgáljanak". A három írásból tisztán kiviláglik a szerző meggyőződése: "lehet tudni a cselekvés határairól és mégis tenni, amit kell - megőrizve az éthosz érvényességét és igazságát akkor is, ha valóra váltásának rendkívüli akadályai vannak".

Ancsel Éva - Éthosz ​és történelem
A ​szerző új könyve szervesen kapcsolódik korábbi munkáihoz - különösen a Történelem és alternatívák, továbbá az Írás az éthoszról című esszéihez. Ezúttal is az etikum és a történelem érintkezési pontjait keresi - de új kérdéseket tesz fel és a tárgyalásba bevonja a mindennapiság témáját is. Indító problémája: az etikum ereje és erőtlensége. Az éthosz erejét a tett után jelentkező, többnyire néma, a nem szándékolt következményekért is felelősséget vállaló tudatban mutatja fel. erőtlenségének magyarázatát pedig az embert mozdító erők többféleségében látja. Kiemelkedő szerep jut a fejtegetéseiben annak a kérdésnek,hogy mi az etikum sorsa a történelmi határhelyzetekben, milyen utóélete van az ilyenkor tanúsított helytállásnak vagy gyöngeségnek. Az éthosz és a tudás, az emberismerés összefüggéseit vizsgálva jut el a mindennapok és az etikum, majd pedig a mindennapok és a történelem találkozásának, illetve ütközésének problémáihoz. Azt vizsgálja, mintegy közelnézetből, hogyan mutatkozik meg az a legegyszerűbb, leghétköznapibb szituációkban, s hogyan küzdenek meg az emberek a nagy történelmi földmozgások őket érintő következményeivel. A könyv a történelmi fordulatok utóéletét vizsgálva a jelen problémáihoz jut el, azt a sajátos "történelmi hallgatagságot" elemezve, amely akadályt jelent a nemzedékek közötti tapasztalatcserében, a múlt átörökítésében.

Ancsel Éva - Százkilencvennégy ​bekezdés az emberről
A ​kaleidoszkóp egyszerű és bámulatos. Elég, ha tíz különböző alakú, más-más színűre festett üvegdarabkát helyezünk el benne, mielőtt lezárnánk. A tükörrendszer elvégzi a dolgát. Aztán megrázhatjuk tízszer, tízezerszer, és soha többé nem fogjuk látni ugyanazt a mintázatot. Az ember nem egyszerű, de bámulatos. Őbenne nem tíz, nem is tízezer, és nemcsak más-más alakú és színű üvegdarabka van elhelyezve. Különben is, az ember nem lezárható, mint egy kaleidoszkóp, ezért folyton-folyvást belékerül valami új, és mégis van egy ismeretlen pillanat, amikor végérvényesen rögzülnek benne a tükrök. (...) Minden embernek megvan a maga tükörrendszere, ami csak a sajátja.

Kollekciók