Falvai Mátyás könyvei a rukkolán

Falvai Mátyás - Gépindák
Nem ​lehet megúszni, az emlékezetből történetek lesznek. Akárki nézzen visszafelé, mást, másokat lát, ezzel kezdenie kell valamit. Újramondani, már a saját történeteit, amelyek csak annyiban másokéi, hogy belőlük lettek. Mint ahogy mindannyian másokból lettünk, mi vagyunk a Fater, a Nagymuter, Izing Pityu, és az Indián is. Szöveggyártó erőművek vagyunk öröklött alkatrészekkel és munkaerővel. A Falvai Mátyás által privatizált erőműben még mindig, vagy inkább újra a Tatabánya környéki svábok és tótok, a családi és más legendáriumok alakjai mennek be a gyárba, azzal töltve hétköznapjaikat, hogy elmondják, mit is kell, lehet kérem gyártani, azt is, hogy miből. És az erőmű hol dohog, hol szétveti a röhögés, elhallatszik, hogy jönnek a távolabbi kocsmákból is. De a gépindák már nem távírópóznákhoz kapcsolódnak, az író sem krónikás. Nyelvén új formát kapnak elmúlt életek, leromlott épületek, szétszaladó hangok, ízek, illatok: történetek lettek - a mieink.

Falvai Mátyás - Allegro ​Barbaro
1 ​kisregény + 2 novella. Kínlódások, gyötrődések, szenvedélyek, szexus. Ízek, színek, illatok, dallamok. A fiatal (huszonkét éves) prózaíró első kötetében nem esik túlzásokba. Nem állítja, hogy ő lenne a legjobb író a világon, a legbölcsebb narrátor, a legmélyebb lélekbúvár. De amit tud: hogy teljesen egyéni. És mindennek az alapja a zene. Pontosabban a jazz. Falvai Mátyás arra tesz kísérletet, hogy a jazz sodró lendületét, improvizatív géniuszát, sajátos építkezését és a vakmerőségre alapított etikáját ültesse át irodalmi nyelvre. Jazzőrülteknek kötelező, a modern és olvasmányos próza szerelmeseinek pedig melegen ajánlott. „Úgy érzi, nem tud egyetlen lépést sem tenni, össze akar roskadni, el akar zuhanni a padlón, ott akar megdögleni, kivárni a halált, kivárni, amíg szétmarcangolja a benne dagadó, dagadozó zene, melyet nem tud kiadni magából, bárhogy küzd is vele. Még inkább aludni akar. Le akar feküdni a padlóra, szaxofonját mellére helyezve, és nem is meghalni, csak úgy csinálni, mint aki meghalt, akkor talán végre békén hagyják, és stikában aludhat egy kicsit.”