Konrád György könyvei a rukkolán

Konrád György - Sétabot
A ​nemrég elhunyt Konrád György posztumusz megjelenő kötete az utolsó, amelyen a szerző dolgozott, de megjelenését már nem érhette meg. Az Ásatás című regényfolyam harmadik kötete, a Sétabot újabb kirándulás a nagy életmű rengetegében. A könyv egyszerre regény és napló, memoár és líra. Egy emlék előhív egy másikat, egy félmondat egy újabbat. Évtizedeket és kontinenseket barangolhatunk be így - a kellemes és meghitt séta beszélgetésre, párbeszédre is alkalmas tempójában. A könyv a szerző szellemi végrendeletének is tekinthető.

Konrád György - Kerti ​mulatság
"Ez ​nem regényes regény. Az este folyamán vendégek jönnek, egyre többen vagyunk. Már ismeretlenek haladnak el egymás mellett. Egy lassan olvashatóvá váló titkos partitúrának engedünk. Még íme átéljük a regényben is azt, amit az életben: nem tudjuk, hogy mi lesz. Mert ez is lehetséges, és az is lehetséges. Nem az ív a szerkezeti mintánk, hanem az útkereszteződés... Nem vagyunk a hőseink fölött sem isten, se főhatóság. Az olvasó előtt alakul a regény, itt nem a bénítóan jól értesült providencia beszél, mint egy bábjáték-igazgató." "Ha negyvenötben nem lettem igazán felszabadítva, akkor most én magam fogom ezt a felszabadítást egy lépéssel továbbvinni. Akkoriban sokat beszélgettünk a külső és a belső szabadság megkülönböztetéséről. Kobra azt mondta, hogy mégoly szoros körülmények között is van esély a belső szabadságra. A gondolkodó akkor is dolgozhat, ha nincsen gondolatszabadság. Én meg azt mondtam, elég parókiális valami lesz az az óvatosan körülkerített kis belső szabadság. Nem nagyon hittem a fióknak készülő remekművek legendájában. Az ember egész életében készül arra az üdvözítő pillanatra, és amikor az eljön, már nincs mit mondania, csak vinnyogni tud... A sikeresen átnevelt polgárok elhanyagolják a várost, a házukat, a testüket, nem becsülik egymást, a munkájukat, az idejüket, önmagukat. Kikéredzkednek külföldre, mint az elemisták a vécére kisdolgozni. Azzal a ténnyel, hogy az állandó lakcímem Budapesten van, államtisztviselők kezére adom magamat? Ez a szülővárosom, de vannak más városok is a földön. Giccsesnek éreztem minden indokot az önkiszolgáltatásra."

Konrád György - Öreg ​erdő
Konrád ​György regénysorozatának (Ásatás) második kötete az Öreg erdő újfent az esszé és a próza határvidékén halad. Az egyoldalas strófákból összeálló epikai forma egyszerre ad teret a tág asszociációknak és a tömör megfogalmazásoknak. Ha Konráddal tartunk ebbe a metaforikus erdőbe, akkor egyszerre érzékelhetjük a folyamatos múltidőt és az összetett jelent. Találkozunk az íróval, az életrajzával, a munkamódszerével és legkivált azzal a nyitottsággal és kíváncsisággal, ahogyan egy előtörő emlék, egy írói ötlet vagy egy felbukkanó gondolat nyomába ered. Körbeírja az életét, újabb rétegeket tár fel. Tekinthetjük ezeket a lapokat az író őszikéinek is: merengései, töprengései sajátos ritmusú melódiák. Esszébetétek és naplójegyzetek. Regényforrások és történetfolyamok. Kirándulás egy epikus erdőben.

Konrád György - A ​látogató
"Orvos ​nincs beteg, bíró nincs vádlott, pap nincsen hívő nélkül, mesterségük tárgyaként a másik emberre hajló szakmák körül egymással összenőtt szerepkettősök alakulnak ki, melyeknek egyikét évtizedeken át ugyanaz a személy, párját viszont mindig másvalaki játssza. Könyvem egy ilyen szereppáros regénye, állandó tagját - a szöveg első személyben szóló alanyát - tekintsük egy gyámhatóság képviselőjének, aki az emberi kudarcoknak, a társadalmi együttélés üzemzavarainak, a normáinktól eltérő viselkedésmódoknak főképpen azzal a megszabott körével áll szemben mint anyagával, amelyek gyerekeket sújtanak. Ügyei - emberi sorsok és kapcsolatok rövidebb-tartósabb csődjei - meglehetős bőséggel és bizonyos statisztikai állandósággal újratermelődnek. A szereppár másik tagja tehát folyvást arcot cserél, mégis fájdalmasan ismerős. A regény beszélője egy zsúfolt munkanap lehetséges színhelyein végigmenetelve, rögzítve, amit épp abban a pillanatban, s értelmezve, amit általában csinál, megpróbálja némiképp világosabbá tenni helyzetének megszüntethetetlen konfliktusát: a személyes és a személytelen szolidaritás, morál és gyakorlat ütközéseit, végül is az én és a másik ember kapcsolatának néhány - számára fontos - elemét. Arcok és tárgyak, emlékek és lehetőségek járulnak közben elé, s nem tér ki a kísértés elől, hogy amennyire csak tud, odafigyeljen rájuk. Konrád György"

Konrád György - Itt, ​Európában
Mondhatjuk, ​hogy az Európai Unió új típusú nemzetközösség? Az európai polgárok közössége, vagy a nemzetállamoké, azaz a nemzeti kormányoké? Vállalják-e utóbbiak az Unióval együtt járó szabályokat, kötelezettségeket és azok teljesítésének ellenőrzését? Melyik elkötelezettségük erősebb: a nemzeti vagy az európai, a populista vagy a föderatív? A szovjet blokk, a kommunista pártállamok szétesése után mi keletkezik: nacionalista pártállam vagy liberális demokrácia? Kialakulhat-e az Európai Unión belül egy nemzeti autokrácia? Nyugat vagy Kelet? Megvalósítható-e a szavazattöbbségre támaszkodva a parlamentáris egypártrendszer? Mit jelent a többpártrendszerű demokrácián belül a nemzeti forradalom? Mennyiben jelent a nacionalista felsőbbségi állam vezéri államot? Vezéri párt – vezéri állam? Milyen mértékben jelenthet a kormányváltozás rendszerváltozást? Feljogosíthat-e a parlamenti többség az alkotmányos politikai rendszer, sőt az egész társadalmi rendszer felülről irányított, konszenzus nélküli átalakítására? Hogyan reagál az EU, ha nem egy belépni kívánó tagjelölt, hanem egy elfogadott tagország kormánya rendeli maga alá a gazdaságot, az adminisztrációt, a médiát, az oktatást, a kulturális intézményrendszert, a tananyagot? Kiterjedhet-e az európai-nemzetközi kontroll a gazdaságpolitikán túl a politikák összességére? Mit szól a demokrácia lebontásához az európai közösség? Sérti-e a nemzeti szuverenitást, ha a közös európai intézmények ellenzik az antidemokratikus jogszabályokat és intézkedéseket? Hazaárulás-e a nemzeti kormány visszaéléseivel szemben az európai közvéleményhez fordulni? Ha a kelet-európai nemzeti politikusok parlamentáris teljhatalomra tesznek szert, kiépíthetik központosító pártállamukat vezérkultusszal és kegyenc-burzsoáziával. Vezérnek lenni, cselezni, harcolni kívül-belül szinte mindenkivel: nem könnyű mesterség. Sokan reméljük, hogy a társadalom ezúttal is erősebb lesz, mint az állam.

Konrád György - Hagyaték
Vajon ​Konrád György trilógiája utolsó kötetének miért Hagyaték a címe? A válasz talán a mindhárom regényben megjelenő Melinda apjának, Kadron Jeremisának felbukkanó alakjában keresendő. Ő az, aki - hasonlóan Márquez José Arcadio Buendíájához - az őt ért szerencsétlenségekből felépülve, az agg kort megérve, mitologikus hősként búvik meg a történeti és szereplői szálak mögött...

Konrád György - Harangjáték
A ​Harangjáték című kötettel zárul egy trilógia, amely a Kakasok bánata és az Inga című könyveimmel együtt alkot egészet. Kétszáznegyven miniatűr, egymással lóugrásos kapcsolatban álló mondatok, nem regény és nem esszé, tűnődések a tartásról, önállósított liriko-epigrammatikus szekvenciák, egyszemélyes életfilozófia. Egy ember körbefordul a maga világában, térben és időben, a szövegdarabok véletlenszerűen egymásra találnak, közöttük személyes összetartozás van. Háziiparos vagyok, biográfiám eseményes részét, a leghosszabbat befejeztem. Most éppen ások. Szürke foltokat szeretnék föleleveníteni, kép adja a képet. Lehet, hogy az ásatás végtelenné húzódik. Mint amikor egy csoportfényképből egy arcot kiemelünk, és népes kíséret jön a nyomában. Városokat, tereket keresek, ahol történt valami. Hogyan építi-börtönzi be magát egy ember a sorsába? Lehetett volna másképp is, a megvalósulás rendszerint idétlen. Az irodalommal kutatom, hogyan éljek. Még ha egyes szám első személyben gondolkodom is, érzek magam körül egy többes szám első személyt. Az én mögött lappang egy mi. A pontos emlék kimélyíthető, az igazság érdekes, többletvarázsa van. Asztalhoz ülve, megyek a tollam után, és megsejtek emberi állapotokat. Akarhatom is, hogy ilyen vagy olyan legyek, de az akaratom nem elég erős játékos a sorsommal szemben. Olvasóim felderítője vagyok alkonyi tájakon, félvakon tapogatózom a megvilágítás felé, és csak késve fogom fel, hogy éppen ez a tapogatózás az utam célja. Kenyérkereső munkáim nézőpontnak is megfeleltek. Beleszülettem a témámba, napjaim keretéről mint agyalágyult és fantasztikus történelemről gondolkodhattam. Nem lepődöm meg rajta, hogy a ragadozó húst akar enni, a pók legyet akar fogni, és hogy az ember viszont sok mindent akar. Zéróista vagyok, és a semmihez mérem a történéseket. Mi máshoz mérném a valamit, mint a semmihez? Ha több annál, akkor már valami. Köszönöm, hogy van házam, és lett vacsorám is; emlékezetemben leélni érdemes napokat sorolok egymás mellé. Igyekszem megmenteni valamit jövés-menéssel eltöltött napjaimból, próbálok nem egészen meghalni, csak hogy egy darabig még legyek, mint egy fatörzsbe vésett, vagy egy börtöntéglafalba karcolt monogram.

Konrád György - Útrakészen
„Azért ​kell a művészet, hogy ne legyél mindig itt. Hogy néha máshol is legyél. Azért kell a metafizika, hogy kiszabadulj a fizikából.” „A minőségi demokrácia van most napirenden, más szavakkal olyan rendszer, nyilvánosság és politikai kultúra, amely érzékenyen reagál nem csupán a testi erőszakra, de az egzisztenciális fenyegetések látványos gesztusaira is.” „A magyar nyelv elszigeteltsége a magyar irodalmat úgy vette körül, mint a dió magvát a héja, intenzív bensőséget teremtve egyszersmind oltalmazta is.” Kötetünk Konrád György utóbbi években írt esszéit tartalmazza. A szövegek olyan problémákat tárgyalnak, és ajánlanak továbbgondolásra, melyek intenzíven foglalkoztatják a világ közvéleményét.

Konrád György - Vendégkönyv
Az ​is velem történt, ami veled történt. Ha a szerző képzelődéseiben elrugaszkodna, akkor ezt a fület előszónak tekintené egy előszóhoz, amely egy közeledő regényhez ad némi útbaigazítást, azzal a kommentárral, hogy akit ez érdekelhet, az olvasók egy igen elszánt köréhez tartozik. Miért Vendégkönyv? Az olvasóval kölcsönösen vendégül látjuk egymást. Szemem elé kerül? Már meg is látogattam. Ajtót nyitok előtte, fel-alá kószálhat a házamban, egy élettörténetben, és talán egy írói világszemléletben is, amelybe elég, ha némi betekintést nyer, ennél többet udvarias emberek nem várnak el egymástól, figyelembe véve, hogy én már mióta veckelődöm ezzel a könyvvel, a kedves olvasó pedig ennél jóval kevesebb időt szánhat erre az ismerkedésre. Olvasás közben dönt, hogy letegye, vagy folytassa-e, és hogy a testes könyvben hemzsegő kérdésekről és állításokról hajlandó-e maga is elmélkedni, hogy megenged-e magának egy belső mosolyt olyan mondatok táján, amelyek a szerző szája szélén is egy rejtett mosolyt sejtetnek. Igenlő válasz esetén adódik a következő kérdés: Mi ez a könyv? Válogassunk az alábbi válaszok közül. Maradjunk az előbbieknél, előszó egy regényhez. Tudósítás egy tudatból? Szövegpasziánsz? Vagy máris: regény? Ördög tudja. Ahány címmel felruházott, gépírásos oldal, annyi fejezet vagy strófa. Vagy hétszáz, aztán abbamarad. Hol? Mikor? Amikor abbahagyjuk, mert holnapután van szilveszter, és ebből ennyi elég. Kiadómnak és szerkesztőmnek, Barna Imrének megígértem, hogy Újévkor ott lesz a gépében, most már rajta a sor, hogy ezzel a nagy cupákkal kezdjen valamit, szegény feje. Fogadja köszönetemet mindenki, aki tesz valamit azért, hogy ebből a digitális suhanásból könyv legyen az olvasó kezében. (Cupák vagy suhanás?) Több átszerkesztett régebbi darab, válogatás, véletlen és tetszés szerint. Akkor úgy adódott, most meg így, tömörítem, élesítem, áthelyezem, leválasztom róla a nyűgös szomszédmondatot, időskori szigor és szeszélyeskedés. Észrevételek egy tartásról, az ember iránti humanista hízelgés felfüggesztése, de a mizantrópiát is megelégeljük. Más nincs, csak mi, emberek. Mondhatnám, hogy szedjük össze magunkat, és térjünk észhez, ők meg mondhatnák, hogy elég volt belőlem, mulassak a szobámban, vagy sétáljak föl a Szent György-hegyre, és mossam meg az arcomat az oroszlános címerű kút vízében, amihez hasonló jókat az olvasónak is kívánok.

Konrád György - Az ​író és a város
1997 ​és 2003 között, kétszer három éven át a berlini művészeti akadémiának (Akademie der Künste) voltam az elnöke, és ebben a minőségemben annak termeiben és más városokban előadásokat tartottam, írói esteket, pódiumvitákat vezettem be és kiállításokat nyitottam meg. Mégsem csupán alkalmi írásokat válogattam ebbe a kötetbe: azt a feladatot adtam magamnak, hogy mindaz, amit a színpadon felolvasok, írói igénnyel megírt szöveg legyen, amit annál is könnyebb volt teljesítenem, mivel szokásos munkazugaimban készültek magyarul, sem a tónust, sem a nyelvet el nem térítve attól, ahogy regényben, naplóban beszéltem. Az elnök és az író maradjon ugyanaz, nem is kellett erőlködnöm, hogy így legyen, magától is így adódott. Megtapasztalhattam, hogy a közszereplés nem ellentétes a személyességgel, és az intézményi hang nem kell, hogy megadja magát a hivatali zsargonnak. Bízom abban, hogy az olvasó felismer az egymást követő darabokban egy rajtuk áthúzódó egyszemélyes világlátást, amelyet a szerző használatra és szórakozásra bárkinek készséggel átenged. (Konrád György)

Konrád György - Az ​újjászületés melankóliája
"Mi ​történt velünk 1956 és 1989 között? Nem sok, csak éppen elmúlt az időnk. Másodszor is megnéztük a már ismert darab lanyhább és hosszabb változatát. Kifejezési és mozgási szabadságunk korlátozása elég bágyasztó volt. Túl sok időt voltunk kénytelenek álproblémákra pazarolni... ...Obszerválom a legújabb giccseket is. Látom az egészséges becsvágyat és hatalomvágyat az új politikusokban: a tiszta erkölcs és a közösség szolgálata őket a legmagasabb polcok irányába űzi. Amikor a hasadt tudatú kívülállókból önelégült belülállók lesznek, akkor egy madár kirepült az ablakon..." ...A vak fényképész azt mondta: »A tudás is, a gyönyör is sokszorozás, a lét a végtelennel beszorozva«. Mire egy gúnyos személy, egy hölgy a társaságból azt mondta: »Miért gondolja, hogy a szorzás misztikusabb eljárás, mint az osztás? Lehet, hogy van bennem egy madár, de van egy földevő kígyó is.« A vak fényképész magasba emelte arcát. Ez a fintorgó hölgy pedig erre-arra futtatva tekintetét, azt is észrevette, hogy van a kezemben egy piros nyári alma, amelyet éppen átnyújtani készültem neki."

Konrád György - Európa ​köldökén
„Jólesik ​fölfedezni, hogy azzal is megértjük egymást, aki nagyon különbözik tőlünk. Egy szerető, akinek alig értem a nyelvét, egy ókori kínai filozófus, egy ausztrál kikötőmunkás kézfogása egy tengerparti kocsmában, egy öreg néger szaxofonos mosolya. Az a legjobb bennünk, ami túlhatol rajtunk és eljut a másik emberhez. A szóbeli és szótlan megértés, amely átmegy a határokon.” „Minden regényíró a maga módján foglalkozik műfaja nézőpontjából a cselekmény, az akció, a kaland problémájával. Kézenfekvő: a létezés mint kaland. Az írói túlélés mint kaland. Az alkalmazkodás és elrugaszkodás dilemmája. Realizmus és radikalizmus. Középeurópaiság: a bennünk hordozott, kivethetetlen dilemmák tudatosítása. Nincsenek a huszadik századi kelet-közép-európai történelemben folyamatos hagyományok. Ránk kényszerítődött a változás. Állandóan átmeneti állapotban élünk. Kétszáz éve tart ebben a régióban a késleltetett átmenet a polgári társadalomba. Ha kétszáz éve átmenetben élünk, akkor vajon nem éppen ez a tartós valóság?” „De miért is ne jönne közbe valami trauma? Most először lenne szerencsénk? Nehezen hihető. Miért ne robbanna fel a kísérleti palack? Nem lehetetlen, hogy a demokratikus nyitás ismét kijárási tilalommal és internálásokkal végződik. Hány embert kell letartóztatni, hogy ismét csend legyen? Nem szoktunk túl nagy számot mondani, ha erre fordul a szó.”

Konrád György - Falevelek ​szélben
Konrád ​György új regényfolyamának első kötete képzettársítások, visszaemlékezések, elmélkedések és fantáziajátékok sorozata. Folyamatos utazás egy életrajz és egy életmű fontos állomásai között az írói szabadság átszállójegyével. Így jutunk el Berettyóújfalutól Budapesten és Berlinen át New Yorkig és Kandorig, az író nevének betűiből összerakott képzelt városig. Gyerekkorától '44-en, '56-on és a rendszerváltáson át napjainkig. Találkozhatunk Konrád családjával, barátaival, pályatársaival és alteregójával, Doktor Kalligaróval is. Oda- és visszautazások: egy ötven évvel ezelőtti félmondat folytatódhat a jelenben, egy évtizedekkel ezelőtti motívum kaphat új értelmet; távoli emlékek és közeli benyomások kapcsolódnak össze az író műhelyében létrehozva egy új epikai formát, a strófákból, egyoldalas etűdökből összeálló regényfolyamot.

Konrád György - Kőóra
Ha ​ujjad alatt a térképen megcsillan Európa keleti fele, és városról városra utazik a kezed, mindenütt otthon érezheted magad. A századforduló házai, mellettük a betondzsungelek, nem túl nagy tisztaság ki gondatlan, ki gondtalan tévelyeg az utcákon, s az idő nem halad, szinte megragad. A város neve: Kandor. Valóságos mennyország - mondja a pincér Dragomán Jánosnak, a világcsavargó tanárnak, aki most éppen visszakeveredett arra a helyre, ahol fiatalabb évei peregtek, ahonnét oly nagy elhatározással elszelelt. Mert itt kérdés volt a gondolat szabadsága, és számára nem volt szabadság nélkül gondolat, itt minden cselekedet, minden tett morális kérdéseket vetett fel, s a múlt árnyai, a történelem sorskérdései riogatják azt, aki itt rekedt. Most újra Kandorban. Feltűnnek a régi emberek, Kobra, az otthagyott barát, aki számára ilyen körülmények között is berendezhető volt az élet, Aba Kuno, a kimért tanár, az egyetem rektora, Tombor Antal, a polgármester, s persze nem hiányozhatnak a felszínre, befolyásra, kapcsolatokra ügyelő nők sem: Melinda és Szandra. Vajon sikerül-e hőseinknek számot vetniük a múlttal. 56-tal és a szűklevegőjű hatvanas évekkel, tudnak-e élni egymással, egymás mellett város újraformálódó világában?

Konrád György - A ​városalapító
_A ​városalapító_ban Konrád György a modern hadviselés egyik legvisszataszítóbb aspektusát formázza meg, ami nem más, mint a várostervezők hadüzenet nélküli háborúja a városlakók ellen. Az ügyeskedők hadművelete ez az életet élők ellen, azoknak az erőszakos cselekedete, akik, miközben a mi boldogságunkat tervezgetik, egyben boldogtalanságunkat biztosítják. Nincs ebben semmi meglepő; ez mindig is így volt. Ám, ami változott az a tudatosság foka. Mindegy, mennyire rokonszenves nekünk a görög polis vagy a firenzei városállam, az ő gondjaik iránt csak akkor lehetünk érzékenyek, ha magunk is az övékével hasonlatos gondokkal küszködünk.

Konrád György - Elutazás ​és hazatérés
"Az ​életben maradás gyerekkori kalandjáról szól ez a könyv" - ezzel a mondattal foglalta össze önéletrajzi regényét a szerző. A kaland 1944-ben indul Berettyóújfalun. Itt él az ekkor tizenegy éves Konrád György a családjával. A gyerekkor kivételes szigetét fokozatosan árasztja el a történelmi valóság, aztán május közepén a nyilas cukrász feljelentése után szüleit letartóztatja a Gestapo, a magukra maradt gyerekeknek pedig dönteniük kell: maradnak otthon, vagy útra kelnek Budapestre. Az _Elutazás és hazatérés_ egy esztendő személyes krónikája, a felnőtté válás története, a hazavesztés és a hazatalálás regénye, egy polgárgyermek vallomása, és emlékezés az eltüntetett-elpusztított egykoron élőkre. Így lesz Konrád György érettkori remekműve egyszerre gyászmű és az élet könyve. A Magvető e kötet újrakiadásával emlékezik meg Konrád György születésének 90. évfordulójáról.

Konrád György - Szelényi Iván - Az ​értelmiség útja az osztályhatalomhoz
"Az ​értelmiség minden korban ideologisztikusan, vagy részérdekeivel egyezően írja le önmagát, s ha ezek az érdekek koronként különböznek is, minden kor értelmiségének körös igénye, hogy kontextuális részérdekeit az emberi nem összérdekei gyanánt fogalmazza meg. Az egyetemes, az örök, a legfelsőbb tudás definíciója rendkívüli történeti változékonyságot mutat, de minden korban éppenséggel azt a tudáselemet határozza meg ilyenként az értelmiség, amely abban a korban részérdekeinek leginkább megfelel, s ez pedig nem más, mint a kor tudásának azon része, amelyet saját szerepe monopóliumaként tud és akar fenntartani." "Ahogy tehát a jakobinusok nem láthatták, hogy ideológiájuk egy a forradalom idején még nem létező, de akkor születő tőkésosztály érdekeit fejezi ki, ugyanúgy a 19. század szocialista gondolkodói sem láthatták, hogy ideológiájuk a szocialista forradalom előtt nem létező, de annak nyomában megszülető, elkülönült értelmiségi osztály érdekeit fejezi ki." "Ha az élesszemű nyugati látogató egyszersmind szociológus is, arra a felismerésre juthat, hogy kelet-európai barátai egyazon osztály tagjai, összefogja őket egy közös osztálykultúra, s még ha szidják is politikusaikat, nem egy másik osztály reprezentánsait szidják bennük." "A technokráciának már csak azért is meg kell egyeznie a marginális értelmiséggel, s hozzá kell járulnia ahhoz, hogy ennek szűkebb csoportjai elvégezzék a munkás-osztályérdekek valóságos artikulációját, mert az uralkodó rend jórészt azzal igazolja hatalmát a technokráciával szemben, hogy a munkásosztály érdekeire hivatkozik."

Konrád György - Várakozás
Várakozás ​Csobánkán és Hegymagason egy kertben, vagy az utcákon s a bérházak ölében New Yorkban és Budapesten. Várakozni, hogy elpucoljon végre a színről egy rendszer (nyolcvanas évek), hogy egy induló demokrácia itt-ott felfeslő bőre behegedjen (kilencvenes évek).Várakozni az íróval az országos gondok terepén vagy a magánélet apró eseményeiben. Elidőzni a mondatokban: Ne rohanjon! Járja körül a dolgokat! Mit jelent: szabadon élni? Mit jelent a türelem, a demokrácia, a szabadelvűség, a kulturális tradíció?Konrád György 93-ban és 94-ben írt esszéi és naplójegyzetei erre a várakozásra, elidőzésre hívnak, hogy végiggondolható legyen mindaz, ami személyiségünk és országunk határain belül és kívül zajlik.Külön érdekessége a kötetnek, hogy a 93-as és 94-es írásokat a hetvenes, nyolcvanas években született, a szamizdat múltat idéző szövegek egészítik ki, mintegy ellenpontozva, némikor magyarázva az aktuális történéseket.

Konrád György - 91-93
Alig ​néhány éve alapjaiban megváltozott valami körülöttünk és bennünk. Egy más társadalom másfajta problémáit éljük. Néha megrettentenek a piacgazdaság veszélyei, a megélhetési nehézségek, a pénz nyomulása, máskor a jobboldali kirekesztősdi, a demokrácia döccenései. Ijesztőek a torzulások, az anomáliák, bár a demokrácia - lényegéből adódóan - mindenkire felelősséget ró. Mindenki fel kell tegye magának a morális kérdést: egy-egy szituációban polgár tudott-e maradni? Kedves olvasó, mindannyian átéltük az elmúlt három évet, így-úgy, de áteveztünk rajta, s most e könyv révén újra végigkalandozhatsz '91, '92 és '93 közéleti botrányoktól egyáltalán nem mentes hónapjain, immáron nem a mindennapok torz tükrén át látva az eseményeket, hanem némi távolságtartással. A közelmúltban való kalandozásod során egy sajátos regényszerkezet újabb és újabb bástyáit veheted be. Belekeveredsz magánéletbe, a mindennapok ügyes-bajos történeteibe, amelynek naplószerű feldolgozásából rögtön láthatod, hasonló gondok kínoznak, nyomasztanak, hasonló örömök színesítik a te napjaidat is. Aztán a napló szövegét megszakítják azok az esszék, beszédek, amelyek az utóbbi évek kulcseseményeire reflektálnak. Korántsem a napi zsurnalizmus szintjén, amitől már annyira idegenkedsz, hanem a dolgok mélyére hatolva, az események gondolati hátterét is megragadva. A cselekvés és a véleményalkotás morális kérdései vetődnek fel, a civil társadalom felelőssége és erkölcsi kötelezettségei - éppen azok a kérdések, amelyekről néha úgy hihetnénk, a politika- és pénzcsinálás brutális vágóhídján szinte már elvéreztek.

Konrád György - A ​láthatatlan hang
„Fia ​lévén a zsidó népnek, polgára vagyok a magyar társadalomnak, nemzetnek, államnak. Zsidó és keresztény magyarok között telt el az életem nagyobb része, hogy is ne lennék magyar? Akkor hát mind a kettő? Igen, mind a kettő.” „Kettős baleset, hogy zsidónak és magyarnak születtem. Két, tanulságosan balszerencsés nép. Kétségtelen, hogy például egy fehér, angolszász protestáns léte kevésbé kérdéses, mint egy magyaré, egy zsidóé vagy akár egy magyar zsidóé.”

Konrád György - Áramló ​leltár
Vállalt ​közéleti szerepénél, PEN Klub-tisztségénél fogva Konrád Györgynek sokszor és igen változatos témakörökben kell megnyilvánulnia, előadásokat, bevezetőket, köszöntőket tartania. Legújabb esszékötetében ezeket az írásait adja közre. Látszólag efemer termést, hisz hol általános politikai értékelést kellett végeznie, hol az írók, a könyvkiadás problémáiról szólnia, vendéglátói országáról, városáról beszélnie, a polgármesterek érdemeit, feladatait méltatnia, a gyermekek világát, sorskérdéseit felvillantania stb. Konrád György azonban nem formálisan óhajtott megfelelni e kötelezettségeinek, előadásai semmiben sem hasonlítanak a szokványos protokoll-megnyilvánulásokhoz. Egy-egy témát nemcsak alaposan tanulmányozott, hanem szinte magáévá is élte őket, így mondandója egyszerre újszerűen eredeti és mélyen személyes. ; Kötetének alcímében "elmélkedéseknek" nevezi írásait, és azok valóban leginkább annak tekinthetők. Nem téziseket tár hallgatói-olvasói elé, nem szakirodalmi szemlékkel szolgál (bár egy-egy megállapítása, leírása, gondolatmenete mögött hatalmas szakirányú olvasottság is áll), hanem saját reflexióit, meglátásait, kemény gondolatmunkában tisztázott filozófiáját adja elő. Csak így lehetséges, hogy munkái nem életművének melléktermékei, hanem szerves részei mind a tudós, mind az esszéíró Konrád ouvre-jének. Különös sajátossága ezeknek az írásoknak, hogy bennük a gondolkodó és az író mintegy szövetségre lép: legtöbbször személyes benyomásaival, egy-egy jelenség, város, táj, ember, író, tisztviselő írói módon meglátott és jellemzett képével indít, hogy azután szigorú fogalmisággal e képek mögé felrajzolja a jelenség értelmét, kiderítse a lényeg kapcsolódásait, végezetül egyszerre írói és filozofikus összképpel zárjon. Megoldási javaslatai (hogyan kell megszervezni a könyvpiacot, mit kell tenni a gyermekek érdekében, milyen legyen a jó polgármester, mit tehet egy zsidó, hogyan mérsékelhetők a modernizálódás ártalmai, milyen legyen egy író "hozzáállása" a politikához stb.) nincsenek. Konrád az a módszert mutatja fel, arra ad példát, hogyan ragadhatók meg a kérdések, miként kell róluk adekvátan és árnyaltan gondolkodni. - A kötet a művelt olvasók széles körének ajánlható.

Konrád György - Zsidókról
"Negyvennégyben ​magyar zsidó voltam, negyvenöt óta zsidó magyar vagyok. Mert itt lakom és magyarul beszélek, mert itt vagyok ismerős, mert ennél fogva: ez a hazám. Zsidóként mondom, hogy az enyém. Megfizettem érte eleim sírjával, akik itt vannak eltemetve, meg talán a munkáimmal is. Régtől fogva itt vagyon jó Budán lakásom. Zsidó tanáraim itthagyták a névjegyüket a magyar irodalomban. Vigyük haza Jeruzsálembe Füst Milánt, Karinthyt, Radnótit? Fogjuk a hónunk alá, és vigyük haza a Bibliát? Hangoztassam, hogy hozzátok tartozom? Ezt inkább ti mondjátok, ha úgy gondoljátok, és ha szívesen mondjátok. Mindazonáltal jövőre Jeruzsálemben, száradjon le a jobbkarom, ha elfelejtem. Lehet, hogy leszárad. (...) Fia vagyok a zsidó népnek, és polgára a magyar társadalomnak, nemzetnek, államnak. Zsidó és keresztény magyarok között telt el az életem nagyobb része, hogy is ne lennék magyar? Akkor hát mind a kettő? Igen, mind a kettő. A kettőből csak élethazugság árán lehet egyet csinálni." A Harangjáték "nem regény- és nem esszé-" miniatűrjei után itt az új kötet. A "lóugrásszerű" logikát új szervezőelv váltja fel. Ezeket az 1986 és 2009 között keletkezett rövid írásokat most szigorúbban kapcsolja össze a tematika. A kihívó címnek azonban nincs szűkítő sugallata. A Zsidókról megindítóan pontos és kérlelhetetlenül személyes; privát esszé és tárgyilagos próza: igazi Konrád-könyv.

Konrád György - Szelényi Iván - Az ​új lakótelepek szociológiai problémái
Konrád ​György és Szelényi Iván a hazai településszociológia legújabb eredményeiről számol be, azokról a kutatásokról, amelyeket az ő irányításukkal végeztek az ország több lakótelepén. A modern városszociológia általános eredményeit feldolgozva ismertetik, hogyan alakul új városrészeink társadalmi szerkezete, és bemutatják a "lakótelepi életforma" néhány sajátosságát. Kísérletet tesznek arra is, hogy elemezzék az urbanisztika életforma-alakító szerepét, és szembesítik az urbanisztikai elméletek ideális célkitűzéseit városépítésünk valóságával. Foglalkozik a mű azzal is, hogy a városok szerkezeti átalakulásában milyen következménnyel jár, ha a városfejlesztés főként lakótelep építkezés formájában megy végbe.

Konrád György - A ​cinkos
A ​könyv szemléletmódjában, stílusában az író korábbi regényeihez kapcsolódik (A látogató, A városalapító), de eseménydúsabb amazoknál. Ténylegesem mintegy öt évtized magyarhoni testi-lelki történéseit dolgozza fel öt részre tagoltan. Az első rész helyszíne a bolondokháza, ahol a hős folyamatos hallucinációi során idézi fel a múlt pillanatait: nagypolgári családját megtagadva kerül az illegális munkásmozgalom közelébe, lebukik, s munkaszolgálattal a frontra küldik, ahol élete kockáztatásával átszökik a szovjet csapatokhoz. A Vörös Hadsereg tiszti egyenruhájában tér vissza hazájába, bekapcsolódik az újjáépítés munkájába és a kommunista hatalomátvétel manővereibe, rövidesen azonban egy kirakatper szereplője lesz, szabadulása után Nagy Imre oldalára áll, s lelkesen támogatja őt 1956 novemberében is. Így következik az újabb ítélet, a csak kis híján elkerült kötél, hogy a "nagy kompromisszum" során aztán politikai ambicióit tudományosakra cserélje fel, de végül mégis beleroppan az alkuba: egy bolondokházában ébred rá karakterének, sorsának ellentmondásaira. A regény utolsó része a Búcsú, amely az első részben megismert Intézet nyugalmát hozza vissza, az ágyat, "ahonnan nem muszáj fölkelni, szaladok oda, ahol csengőszóra eszem. Vissza a hozzám hasonló bolondok közé, ahol létem nem kérdéses." A regénynek erre a vázára tapad az ezernyi megtörtént vagy megtörténhető eset. Az epizódoknak ebben a tengerében próbál eligazodni a főhős, aki semmi mást nem csinál, csupán hallgat, máris cinkosa az eseményeknek, ezeket az eseményeket előidéző embereknek. Innen a regény címe és fő mondanivalója. Filozófiai reflexiókkal tűzdelt politikai pikareszk regény Konrád műve, amely hatalom és morál kibékíthetetlennek látszó ellentétére feszíti ki gazdag mintázatú anyagát.

Konrád György - Csodafigurák
Ezeknek ​az arcképeknek a többségét barátokról mintáztam, egy részüket még életükben. Eltávozásuk az oka, ha a szövegekből nekrológ lett. Portrét írni-pingálni jóleső tevékenység. A homályból kiválik egy ember, csak erősen rá kell gondolni, és, lám, itt van, akit hívtunk, vagy akinek búcsút intünk. Írók-nemírók, barátok-nembarátok, mondai hősök és emlékezetünkben megmaradott közemberek, véletlen kaptár, jönnek-mennek a fejünkben, egy könyvben összeverődve talán jól meglesznek egymással. Ahogy egyszer s mindenkorra lehunyták a szemüket, ismerősökből ismeretlenek lettek, megszokottakból csodalények, és a pillanatfelvétel távlatot nyer, megsúlyosodik. A modell már nem az, aki egykor magának valóan volt, hanem inkább csak a kép, amelyet együtt őrzünk róla, és az elbeszélés, amely írva van - saját maga és a barátok által.

Konrád György - A ​közép tágulása
''Európa ​politikai és katonai megosztottsága az elmúlt évszázadban két világháborút (mintegy százmillió erőszakos halált) eredményezett földrészünkön, és egy (teljes pusztulást ígérő) harmadikkal fenyegetett. Egy élő test kettévágása maga a téboly, amely mindenféle tömeggyilkosságot lehetővé tesz. Harminc éven át a cenzúra figyelembevétele nélkül azt írtam és publikáltam erről, amit gondoltam - kényszerűen szembesülve az eszelős hidegháborúval, amelybe Magyarország a rosszabbik oldalon beilleszkedett. Többen gondolták, hogy nem muszáj beleugorni a történelem ránk váró fekete gödrébe. Európa megcsinálható, mondtam európai írótársaim találkozóján, mielőtt az európai politika is ebbe az irányba fordult. Ebben a tágabb keretben tudjuk csak megvédeni az életünket és az értelmünket. Ma már világos, hogy nagy és kis nemzeteknek ezen a kontinentális színpadon kell boldogulniuk és szellemi erkölcsi-arcképüket megmutatniuk. Akarva-akaratlan valamennyiünket áthat egy európai világnézet, amelyet ki-ki a maga módján gondol el. Az olvasó figyelmébe ajánlom az én változatomat, hogy kedve legyen elképzelni a magáét.''

Konrád György - Mit ​tud a levelibéka?
Az ​esszé kihívó műfaj. Egy ember fogja magát és nyilvánosan gondolkodik, mintha nyilvánosan megvacsorázna. Szemérmetlenség! Hogy veszi magának a bátorságot? A nyilvános gondolkodásnak nincs szabálya, csak éppen nem lehet unalmas. A kötéltáncosnak meg van engedve bármiféle mozdulatot tenni – odafönt. Mutasd az észjárásodat. Az elme kilovagol a várból, szabad portyára indul. Az esszéírót sem a narráció, sem a tudományos okfejtés nem kötelezi semmire. Állásait legföljebb megjeleníti, de nem kell bizonyítania. Szabad és nyaktörő monológra hatalmazza fel önmagát. Egyik mondata még itt van a földön, a másik felszáll, aztán valahol ismét le. A gondolkodás esztétikai művelet. Konrád György

Konrád György - Fenn ​a hegyen napfogyatkozáskor
Az ​Elutazás és hazatérés című önéletrajzi könyvemben (2001) egy év történetét igyekeztem elbeszélni, ebben, amelynek a Fenn a hegyen napfogyatkozáskor címet adtam, azt folytatom máig, úgy, hogy anyagdús történeteket - közöttük korcsolyázva - elkerülök, vagy éppen csak megérintek, azzal a hiedelemmel nyugtatva magam, hogy még lesz alkalmam meglátogatni őket, hogy még lesz találkozásunk, ahogy a temetőben is ezzel fenyegetem a föld alatt nyugvókat. Életrajz? Harmincháromban születtem, hatéves voltam, amikor kitört a második világháború, és tizenegy, amikor szerencse és életrevalóság közös műve volt az életben maradás. Tizenkét éves voltam, amikor a nemzeti szocializmust túléltem. Tizenöt éves voltam a kommunizmus erőteljes bevezetésének évében, együtt korosodtam vele, és már ötvenhat éves voltam, amikor a rezsim kimúlt. Amúgy az élet lassú volt, és én ezt nem bántam, mert ami magától jön, az is éppen elég. Minden fontosabb körülményem abból a kamaszkori döntésemből ered, hogy író leszek. Könyvek sora: folyamatos megküzdés egy-egy angyallal, akiket a sorsom elém állított. Nyilvános baktatás, letűzöm nyomaimat, láthatóvá teszem az állomásaimat.

Konrád György - Inga
Elkészültem ​az Inga című könyvvel, történetek, eszmevillanások, tömörre nyesve. Tapasztásos építőtechnikát alkalmaztam. Egy állítás, és ami hozzákapcsolható, egymást körültáncoló képzetek. Milyen szekvenciák keresik meg egymást. Megráztuk a cilindert, és benne a cédulákat. A városi kávéházban van egy nagy kerek asztal, amely körül a vendégek köre és kara cserélődik. Ül az asztalnál egy hetvenöt éves magyar író, ellépek mögüle. Körülnézek ezzel a könyvekre darabolható élethossziglani naplóval, bárhol folytathatom, eltart, ameddig én magam eltartok. Dolgoztam, jöttem-mentem, ezzel-azzal egy asztalnál ültem, forgattam a napirend kerekét. Senki ellen haragot, vádat nem táplálok, velem szemben sincsen tartozása senkinek. Semmisségemet is látva, jól vagyok. Körüljárok egy kezem ügyébe került sorsomtól kapott történetet. Az a jutalmam és a büntetésem, ahogy az időmet töltöm: a hetedik nap az állandó idő. Olyan könyveket írtam mostanában, amelyek mellől bármelyik pillanatban elszólíthatnak, a fonalnak ott van vége, ahol elszakad.

Konrád György - Az ​állami ember és a cenzúra
A ​létező szocializmusban minden hivatalosan támogatott formációban, legyen az film, színház, uszoda, posta vagy bármi más, mindenütt ott volt az állami ember és érvényesítette az állam kívánalmait, útmutatásait. Természetesen az amatőr mozgalom is állami kézben volt, melyet szabályoztak, ám mégis azt kell mondjam: ezekben az időkben is előbb mutatott autonóm törekvéseket az amatőr mozgalom, mint a hivatalos kőszínház

Konrád György - Az ​autonómia kísértése / Antipolitika
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Konrád György - Kakasok ​bánata
A ​Kakasok bánata költői-filozófiai életregény egy képzelt alakról, Kalligaróról, a szerző harmadik személyben tárgyalt, de önálló életre kelő hasonmásáról, akit körüljárva megtekintünk fiatalon és öregen, megtudva, hogy mit akar, és mit nem akar, hogy mit szeret, és mitől akar megszabadulni. Az olvasó rövid strófákban, villanásokban, sűrített prózában megtekinthet egy embert kívülről és belülről, közelről és messziről, örömeiben és halandóságában, és ezzel a kutatóúttal nemcsak Kalligaróban, hanem önmagában is fölfedezéseket tehet.