Ajax-loader

Határ Győző könyvei a rukkolán


Határ Győző - Pepito ​és Pepita
A ​könyv az ifjúságról, a szerelemről szól - már írása idején is visszatekintő, megbocsátó, humorral leleplezett nosztalgiával. A háborút közvetlenül követő időszakban játszódik, a szétlőtt, felrobbantott Budapest még korántsem biztonságos útjain, amelyek meglehetősen kontrasztos keretet adnak Pepito, a megélhetés után loholó zeneszerző és hárfaművész lázas, trubadúros szerelmének egy isteni díva iránt, s ez a szerelem akkor is igaz, s Pepita ebben a szerelemben akkor is isteni díva, ha a történetnek egy ormótlanul közönséges szempontból egészen másként hangzana a "szüzsé"-je. E szerelmi - vagy "szerelmi" - regény azonban erős atmoszférikus hitelességet áraszt magából a leírt korszak politikai-történelmi viszonyaira nézve. Áthatja az az eufória, ami az emlékei és egyszersmind baljós előérzete szorításában élő - de élő! - népet elöntötte. Az olvasónak az a benyomása támad, hogy akkoriban több volt a fiatal, mint ma, mindenki fiatal volt. Igaz, Pepita szerelmi lázban, és nem az újjáépítés lázában ég, a szerelemben bizonyul túlzottan jóhiszeműnek - mégis: úgyszólván tipikus hőse a kornak.

Határ Győző - A ​fontos ember
Marci ​e szótörmelékeket amúgy is eleresztette a füle mellett, csupán a gyógyító muzsikáját vette be, ahogy a nyámnyoszolya szélén üldögélő és férji homlokát becenevén nyomkodó Marcsicája a fülébe duruzsolta: - Ugye?! Ugye?! Kellett ez neked?! A multkorjában a kisujjad ficamodott ki rajtam, ma a csuklód repedt el. Legközelebb a könyököd fordul ki nekem, te kis utálatos. Szadista ártány. - (Szájbabaszott cigánykurva). - Hányszor mondjam, te kéjbarom, hogy nem Olyan vagyok, amilyennek a te Piszkos Fantáziádban lakozom? Hányszor valljam meg az Igazat, ha egyszer erre az én Igaz Szűzi és Majdnemhogy Ártatlan Mivoltomra süket vagy?! - (Annak is hülye). - Vagy esküdözzem égre-földre, hogy nem vagyok az a sárló kanca, aminek hiszel és magadban kiszínezel?! - (Aki vagy). - Sőt, mire odajuthatnék, épp abból van a zűr, hogy dehogy-is akarok én sárlani. Abból. Hiszen éppen ez: ez az én nagy bajom, abból van a ramazuri. Hogy nem akarok. - (Úgy hazudik, ahogy a lélegzet benne ki-be jár). - Ezért fajult tettlegességig egyik-másik suta kis kalandom, mert az aggok félreértenek és nem megy a fejükbe, hogy nekem csak pántlika kell: a pántlika... - - (Mint a bazilika. Akkorákat). - Marci! Fáj?! Ne vágj nekem ilyen tamáskodó, ilyen hitetlen-ronda pofát.

Határ Győző - Haza ​a magasföldszinten
Mit ​is mondjak, hogy visszatetszést ne szüljön és nehogy a captatio malevolentiae szólama legyen - mivel is kezdjem kemény beszédemet. Ha azt mondanám - soha, pillanatra sem gondoltam erre, hogy ez is elkövetkezik és itt állhatok előttetek, soha nem fogalmaztam meg mondanivalóimat, éppen úgy hazudnék, mintha azt mondanám, valaha is járt eszemben egyébnek a reménye, mint hogy egyszer jön idő és én itt megállhatok előttetek és hosszú életemen át hogy egyéb is fogalmazódott bennem, mint éppen az, ami most in medias res következik. Az a közéleti férfiú vagy asszony, aki szívén viseli az ország gondját, a milliók jólétét, szellemi felemelkedését, és élete minden percét, egész energiáját ebbe öli bele - az a politikus kincset ér: aranyba kell foglalni. De az a közéleti ember vagy közélő asszony, aki folyton-folyvást, vitorlásával az irodalom és a közélet határmezsgyéjén lavíroz, cserélgeti hajójának felségjelvényét és lobogóját; az a politikus, aki mint közíró-publicista elcsáklyázza és más célokra használja az egyetemes irodalom hétezer éves tekintélyét - az nem az én emberem. Vajha ne áldoznátok minden figyelmeteket a publicisztika zsinatjára; és ha ti magatok már nem értek rá, hogy gyakoroljátok a magatokba szállást, a belehallgatást a belső csendbe, tekintsetek e palotás terem falain túlra s figyelmezzetek arra, aki az eleaták gyakorlata szerint él, fogadalmas szívvel esztendőket hallgat és kifigyeli az elemek üzenetét a tengermorajból, mert mivel neki pedig éppen ez a kenyere - a magába szállás, a belső csend szélhárfa-rezdülése.

Határ Győző - Golghelóghi
Herék ​hergelték hurították Gazok gurultában GurítottákTörpének királyok nagyolták – óriásnak nép KicsinyellteMint lett magán-csimpaszkodó Utolsó szalmaszál És lőn akkoron- és olyan-Penetencét, mikoron Minek ereje – kihullott utolsó fogaiglan – elvásik – Lőn megdicsőülése Gyalázatra és nagy Fénylésben Sanyargó ÚjjászületéseM a g n u s L u d u s P a s s i o n a l i s K é p e k Ö t v e n e e z N a g y É r z é k e n y T i t o k j á t é k PROLÓGUSÁTÓL Kezdetre EPILÓGUSÁTÓL Kimenetelelig Olvasódráma. Világdráma. Ötven képben. A sárgyúró gölöncsér-istenről; Szatanael hűbérúri főhatalmáról istenen-teremtésen. Valamikor a kora középkorban. Az emberről. Aki – minden más mindenevőtől eltérőleg – istenevő.

Határ Győző - Szélhárfa
Számos ​szépirodalmi mű után az Özön közöny megjelenésével a bölcselő Határ Győzőt ismerhették meg a hazai olvasók. S ennek szerves folytatásaként most a Szélhárfa három kötetét olvashatjuk (A rákóra ideje, Félreugrók - Megtántorodók, Anfisumma). Az előbbi 1980-ban, az utóbbiak 1982-1983-ban keletkeztek. Határ Győző e bölcseleti aforizmákban elmondja, hogy hatvanéves elmúlt, amikor „filozofálni" kezdett, amikor úgy érezte, eléggé érett ahhoz, hogy korai szerelmei - a zene, az építészet, a belletrisztika - után kipróbálja, mi lett volna, ha filozófus válik belőle. Nem törekszik rendszert építeni. Bravúros nyelvi könnyedségével és leleményeivel megteremti az alig létező magyar filozófiai nyelvezetet, legalábbis az övét: szellem, irónia, anekdota, aforizma, gondolati mélység egyszerre. Szellemi csillagszóró, gondolati tűzijáték-ez a három kötet. Határ Győző elindul egy ponton s az asszociációk révén halad tovább, játékosan, könnyedén. Gyakran beiktatva egy-egy anekdotát, történetet, legendát - többnyire a görög kultúra kincsestárából -, hogy eszmefuttatásai gördülékenyen „szaladhassanak" tovább. Persze ezek a „szabad asszociációk" azért mégis csak egy-egy meghatározott mederben röpködhetnek szabadon. A három kötetnek szigorú tematikai irányvonala van. Mint a címül adott szélhárfa, ha megmozgatja a szél. „már Püthagorasz is észrevette - írja Határ Győző -, hogy a dombtetőre kitett lant, líra, hárfa, összes felhangjaival megszólal, ha a szél belekap hosszan, _sempre forte_ zeng-zendegél: a szélhárfa szolgáltatja a föld legkiszámíthatatlanabb zenéjét de vajon tudja-e a hárfa, mit muzsikál össze s hogyan komponálja a magáét a szél véletleneiből?...de kihalljuk-e belőle, mimondó a szél?" Élményekben, gondolatkötésekben gazdag lecke az olvasóknak. Kimeríthetetlenül gazdag ismeretanyagával Határ Győző úgy bánik, mint instrumentumaival a szél.

Határ Győző - Intra ​muros
A ​kortárs magyar irodalom közelmúltban elhunyt klasszikusának esszénaplója, rövid gondolkodói reflexióinak gyűjteménye, amelyet maga így jellemez: \"mihaszna eszmék turkálója, melyektől mérgében, Szürke Kérgében gondolkodójuk szabadulni nem tud.\"

Határ Győző - A ​fény megistenülése
Az ​Angliában élő Kossuth-díjas szerző szubjektív vallomásait, filozófiai esszéit gyűjtötte össze kötetében, az iszlám misztikáról, a szufizmusról, a zsidó-keresztény és az iszlám világlátás ellentmondásairól, összeütközéseiről, az iszlám fundamentalizmus sajátságairól, az ezzel kapcsolatos nyugati "kancsallátásról". A kötet, melynek a fele kiadatlan írás, igazi vitairat. Akár egyet értünk megállapításaival, akár ellentmondásra ingerelnek a mögötte feszülő indulatok, mindvégig izgalmas szellemi párbajt kínál, bepillantást nyújt egy eredeti gondolkodó különös műhelyébe.

Határ Győző - Medaillon ​Madonna
Határ ​Győző mai magyar irodalmunk egyik legnagyobb alakja. Hatalmas - mindig növekedő - életművének teljes képét, bonyolult szerkezetét, gyönyörködtető díszítményeit egészében talán senki sem ismeri. Ebben természetesen szerepe van annak is, hogy csaknem negyven éven át politikai okokból hermetikusan kizárták a hazai irodalmi életből. Két diktatúra börtöneit is megjárta, a forradalom után emigrációba kényszerült, így műveivel csak egy szűk évtizede ismerkedhetett meg a magyarországi olvasó. A rendszerváltozás kezdetei óta számos könyve, önéletrajzi írása jelent meg idehaza, 1991-ben Kossuth díjat kapott. A Medaillon Madonna az elmúlt években írott verseinek gyűjteménye. Virtuóz költőiség, ironikus hangvétel, keserű, mégis életteli gondolatiság jellemzi újabb líráját is: szenvedélyes és megszenvedett hang, amelynek szépségét és gazdagságát élvezet felfedezni.

Határ Győző - A ​szép Palásthyné a más álmában közösül és egyéb elbeszélések
- ​Nekem semmi se sikerült! Málészájú voltam világéletemben! Amit ember életében elmulaszthat, mulasztottam! Amit elverhettem kockán, elvertem! Amihez nyúltam, arannyá vált, és minden aranyam elolvadt, mint a hó a napon! Aki ráintette tétjét, rajtavesztett! Aki kinyújtott kezemben bízott, megütötte magát! Nincs a teremtésben gyalázatosabb, a reményben vesztesebb, mint én. Én, akinek becsvágya se kincs, se hatalom, sem érvényesülés, se vérfürdô, hadmenet, királysír, se szentség betöltő malasztja nem volt, egyes-egyedül a szerelem felséges édessége és minden ezredévben egyszer visszatérô üstökös csudálatossága! Hiába rágsz, rúgsz, dögönyözöl és gyomrozol, hasztalan minden marcangoló tudományod, rajtam kicsorbul a cinizmus metafizikája. Megvetem meghunyászkodásod, és gôgömmel fogaid alagútján, íme, Üdvömbe repülök, mert íme! Sikerült és csak nekem sikerült, ami se remetének, se pártcsászárnak, se koldusnak, se milliárdosnak nem adatik, és ami embernek ezer mérföldkörben a Föld hátán elôttem mögöttem, ezer esztendőnyire az idô ökörnyálidegén elôttem - utánam csak egyetlenegyszer sikerül. Megtaláltam az Asszonyt, akihez kedvességben, okosságban, szépségben fogható míg a világ nincs, nem volt és nem lehet, mert ízrôl ízre, porcikáról porcikára a teremtô szándék kezdetétôl fogva Páromul szabatott...

Határ Győző - Darályvilág ​Buzdugániában
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Határ Győző - Anibel
Harminc ​évvel a megírása után, 1984-ben, Londonban jelent meg először magyarul ez a regénytrilógia (1969-ben az első kötetét francia fordításban Párizsban kiadták). Az első magyar kiadáshoz készült utószóban Határ Győző megírta a könyv történtetét; ebből idézünk: "1953 végén, barátaim unszolására, a Heliáne, majd a torzójában megrekedt Fakupofa után új regény írásába kezdtem. Elhúzták a mézesmadzagot a szám előtt: az >>olvadás<< meghozza majd a csodák idejét, felvirrad a napja annak is, hogy tőlem a börtönviselt írótól újra kiadjanak eredeti művet is; hogy nem kell eltemetkeznem a műfordítás ergasztulumában. Biztattak tehát, de kérve kértek, ne essek a Heliáne régi hibájába, s hagyjak fel a szertelen avantgárd kísérletezéssel. Az istenért, ne vessem el a sulykot, s legyek közérthetőbb - a magyar olvasótábor nem a francia közönség, alig ismeri az izmusokat, olvasói észjárása gyalogszerrel poroszkál, s nem repül... Hallgattam a szirénhangokra, és megpróbáltam csendeskén folydogáló konzervatív magyar regényt írni, váltig fanyalogva, váltig tamáskodva abban, hogy engem valaha is kiadjanak egy olyan országban, ahol az Irodalompolitika (mi bődületes eufemizmus!) szabócentiméterrel méricskéli, milyen közel szabad merészkedni a tabukhoz, meddig lehet az igazmondásban, szókimondásban elmenni. A menekülésirodalom, a nosztalgiaország irodalma erre az írásra - az Anibel-re is rányomta bélyegét; s ahogy a magyar olvasó akkoriban mákonyt keresett az olvasásban, ugyanúgy magam mákonyt kerestem az írásban: Csodaszert a bezártság skorbutja ellen - s kidesztilláltam az elvágyakozás párlatát. Ha lektűr, legyen lektűr. S jóllehet a >>nagy szerelem<< széphistóriáján kívül, ami ebben a lektűrben van, az a csipetnyi: eltörpül az a >>politika<<, s oly kevés hogy attól a tabuk legfeljebb eltüsszenthetik magukat. ...Újraolvasva sok helyütt elégedetlenül zsémbeltem a szöveggel... De nem akartam utólagos törlésekkel, betoldásokkal >>hamisítani<< és meghagytam az eredeti 1954-es textust változtatás nélkül. Úgyszólván kiveszőben van a giccses, romantikus >>rögeszmés<< szerelemnek a divatja. Ma már a stendhali, >>kikristályosodott<< szerelem sokakat émelyít és taszít: ma már csak valaminek a torzrajzát - már csak a bujaság fénylélekkel, tükörtrükkökkel megszépített változatát, az ódon költőieskedés paroxizmusát látják benne, mely mint önmagába visszahulló vulkán, rövid úton pusztul, és igazi, tartós szerelemhez nincs köze. Történelmi regény? Meg se fordult a fejemben. Ördög akart történelmi regényt írni 1950-51-ről - 1953-ban. Azzá ülepedett, a távolodó századfelező idő az idők mélyére húzta... Mostanság jöttem rá, mennyire kibabráltam magammal, s hogy a szándékoltnál is mennyivel inkább azzá lett - lektűrré... A sztálinizmus országos traumájának elszenvedői, a sebesült, idegroncs nemzedék, meglehet, hogy elérthette vonla a kor tolvajnyelvét, és szívesörömest gyógyult volna tőle - nem tudom, hipotetikus kérdésekre nincs egyértelmű felelet." Jó néhány megjegyzés kívánkozik mindehhez. Például hogy Határ Győző itt sem bújhatott ki írói bőréből, az Anibel modern regény ma, megírása után harminc évvel is az olvasónak nemcsak poroszkálnia, repülnie is kell, ha vele akar tartani. Meg hát a szerelem, a "bujaság" csak divatból mehet ki olykor-olykor - az életből (remélhetőleg) soha. S végül: a lírával, humorral enyhített szarkasztikus igazmondás gyógyító erejére azóta is rászorulunk.

Határ Győző - 2984
A ​kötetben a 2006 novemberében elhunyt, már életében klasszikusnak számító Kossuth-díjas író utolsó éveiben írt filozófiai és lírai-önéletrajzi kisesszéit olvashatjuk. A mester még maga gyűjtötte csokorba írásait, s rendezte ciklusokba. A kötet négy fejezetre oszlik: a "Szemesnek áll a világ" az eszmék hétköznapi megjelenési formáit elemzi. A "Szabad szólás teljessége" a vélemény kimondásának lehetőségeiről szól. "A mindig-új halál" a semmivel való találkozás krónikája. A "Mennyországi Látogatások" lét és máslét kérdéseire fogalmaz meg új kérdéseket a filozófiai esszék és a prózaversek közötti műfaji határmezsgyén.

Határ Győző - Életút ​I-III.
Határ ​Győző univerzális géniusz: költő, író, drámaíró, esszéista, kritikus, akinek életpályája átfogja a XX. század utolsó kétharmadát. Életvallomása - mely Kabdebó Lóránt kérdései nyomán bomlik ki - nemcsak életrajz, memoár, hanem igazi műhelyvallomás is. Művei születésének titkai is feltárulnak a beszélgetések során, melyek a Petőfi Irodalmi Múzeum Oral History sorozatában a Soros Alapítvány támogatásával készültek. A magnetofonfelvételek alapján a szöveget maga Határ Győző írta, az interjúk esetlegességeit, az élőbeszédből fakadó pongyolaságait kiírtottta, s így eredeti, vérbő humorú, évődő stílusú irodalmi művet olvashatunk, melynek kortörténeti, irodalomtörténeti értékei felbecsülhetetlenek. A három kötet tíz évvel ezelőtt, 1993-95 között külön-külön jelent meg igen alacsony példányszámban. A jelen kiadás változatlan formában és szöveggel nyújtja át a három kötetet az érdeklődő olvasóknak, alkotója születésnapja alkalmából.

Határ Győző - Merengő ​éjszakák
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Határ Győző - Szentföld ​a föld
"Minden ​filozófiai irányzat, új bölcseleti „izmus" így van vele: betetőzésnek, megérkezésnek érzi „felfedezését", haragosan morog, ha a „keresők" (szkeptikusok) zarándokmenete mellette elhalad. Most az analitikus filozófusok királykodnak - szerencsére anélkül, hogy a királyok analitikus filozófussá lennének; mert ez az irányzat oldalazó mozgással megfeneklett a nyelvfilozófia rondabugyrában, és olyan „truizmusokat", parlagi alapigazságokat hord halomra, amelyeken az indiai filozófia rég túltette magát. Nem Rorty vagy Quine tehet róla, hogy az analitikus filozófia terminológiáját kisajátítva, főleg francia ösztönzésre, az irodalomtudósok a maguk-alkotta ficcfalaboda-nyelven hadat üzentek egymásnak, s e csatározások közepette jó pattantyúsok módjára már csak egymást látják, vagyis nemcsak a vele-kiönteni való gyereket, de a fürdővizet is kézen-közön elvesztették: látómezőjükből eltűnt író és irodalom." Határ Győző

Határ Győző - Alapigazságaink ​- Nagardzsuna
A ​Londonban élő, immár 89 éves Határ Győzőt - a magyar irodalom jeles alakját, a Széchenyi Irodalmi Akadémia tagját, és irodalmi munkásságát - nem kell bemutatni. Legújabb kötetében azonban nem az íróval, hanem a történelem, a politika és a bölcselet határmezsgyéin járó gondolkodóval találkozunk.Az Alapigazságaink hangsúlyozott töredékessége ellenére egyfajta összegzés, őszinte, kertelés nélküli, kemény ítélet arról a világról, amelyben mindannyian részesek vagyunk.

Határ Győző - Éjszaka ​minden megnő
Határ ​Győző nevét a fiatal olvasónemzedék nemigen ismerheti. Az évtizedek óta Angliában élő, sajátos látásmódot és életfilozófiát képviselő írónak, költőnek és drámaírónak - néhány versén kívül - harminc év után ez lesz az első magyarországi bemutatkozása. Most kiadásra kerülő regénye mégsem példa nélkül való a magyar irodalomban: abszurd látásmódja, szürrealista víziói leginkább Szentkuthy Miklós világára emlékeztethetik az olvasót. Az "Éjszaka minden megnő" című regényét Határ 1972-ben írta; franciaországi kiadása után magyar nyelven 1984-ben jelent meg a müncheni Aurora kiadó gondozásában. Az "Éjszaka minden megnő" különös, bizarr regény: a szerző meghatározása szerint „metafizikai fantasztikus regény”. Keserű gondolatai, sokszor cinikus látomásai mögött ott érezzük az aggodalmat a magunk cinikus és szeretetlen, hamis prófétáktól sem mentes XX. századi világa és a fogyasztói társadalom fonáksága iránt: de a sorok közül kicseng a határainkon túl élő, magyar nyelven író ember nyelvi-társadalmi elszigeteltsége, keserű magánya. A regény főhőse Archie Dumbarton, egy londoni, lexikonokkal kereskedő könyvvigéc és aranykezű ezermester, aki egy szép napon arra ébred, hogy egyedül maradt a Földön: körülötte mindenki halott, beleértve családját: feleségét és két gyermekét is. Magányosan ődöng London utcáin: sorra járja az üzleteket, betér az előkelő szex-shopokba, ahol végrevalahára kedvére kikíváncsiskodhatja magát. Archie kezdetben élvezi korlátlan uralmát a Földön, ám embertársak hiányában ebben sem lelheti sokáig örömét. Kísértet-magánya egyre inkább nyomasztja: egyre többet hallucinál. Képtelen helyzetéből, úgy érzi, a krisztusi Megváltás az egyetlen kivezető út. Archie komputerizált keresztfát bütyköl, hogy megválthassa a világot…

Határ Győző - Özön ​közöny
Egy ​bűnömet kell megvallanom, amelyet illusztris tagunkkal szemben elkövettem. Egyszer ugyanis "a magyar irodalom egyszemélyes nemzeti parkjának" merészeltem mondani az ő - terjedelemre is hatalmas - életművét, amely az irodalom és a bölcselet minden műfajában épül, egymással is szerves összetartozásban, és magasra törően, mint egy csillagtorony - tőlünk távol, Wimbledonban, a Hongriuscule-ban. Most ezt a bűnömet, amely tiszteletlenségnek is tetszhet, megtetézem azzal, hogy eszem ágában sincs megkísérelni, hogy a frivol jellemzés tréfáját jóváteendő, felvázoljam ennek a nemzeti parknak, amely évtizedeken át legfeljebb titkolt büszkeségünk volt néhányunknak, legalább a tervrajzát, flóráját és faunáját; hogy megkíséreljem egy lehetséges - és sajnos, egyre jobban hiányzó - monográfiának legalább a vezér- és mestergondolatait megpendíteni. S mentségem nem a boldog tudatlanság, mint azoké, akik elől 1949-től minimum 1989-ig el volt zárva ez a nemzeti park, ez a több mint félszáz kötetes életmű, hanem, az, hogy éppenséggel tudom, miről van szó, s hogy egy ilyen köszöntő gesztusával mennyire nem lehet elvégezni, még töredékesen sem az irodalomtörténet-írás adósságát; HATÁR GYŐZŐ munkásságának a visszagyökereztetését szellemi életünkbe. Mert ne áltassuk magunkat: a harmincas évektől kezdődően tiltott volt és üldözött volt és megsemmisítésre ítélt. S miközben a világ politikai és történelmi őrületei szélsebesen kergették-váltották és visszaváltották egymást, HATÁR GYŐZŐ életművének a kiközösítése - tűzzel-vassal való exkommunikációja - változatlanul érvényben volt és érvényben maradt. S most jólesik és bizonyos fokig történelmi elégtételül és kárpótlásként - igazságtételként - is hathat, hogy kimondhatom: a kiközösítésnek vége, de tudatában vagyok annak is, hogy a kiközösítés következményeinek koránt sincs vége. Másra szeretnék figyelmeztetni és emlékeztetni ebben a pillanatban. Jól ismert, közismert és szomorú történelmi okok következtében, amelyben a Babits Mihály által is jó néhányszor felpanaszolt példátlan magyar közöny éppúgy szerepet játszik, mint a magyar Ugar bénító gravitációja, irodalmi életünkben, akármerre nézünk, s akármely korban nagyon sok a félbetört tehetség, a hullócsillag. Mert a tehetség nem elég, ha nem társul azzal a munkaerkölccsel, amely - a nálunk oly gyakori - önsajnálat helyett - a nálunk oly sajnálatosan ritka - önkíméletlenséggel kényszerít munkára, HATÁR GYŐZŐ üldöztetések és börtönök intervallumaiban, de a cellafalak között sem, s az emigráció parafarétegekkel szigetelt magányában és visszhangtalanságában sem tagadta meg soha egy pillanatra sem, hogy író számára - hogy az ő szavát használjam - az egyetlen életszentség, életszentelő hűség és gyönyörűség: a folyamatos munka. Élete példájával, életműve példájával hirdette és hirdeti változatlanul ő is, hogy "a működésben rejlik a nyugalom"; s elégtétel is, ha van, mindazért, amit - közös szűkebb hazánkból - Békésből elindulva Wimbledonig meg kellett élnie, el kellett viselnie és - íróként - ki kellett fejeznie. (Elhangzott a Magyar Tudományos Akadémián, 1994 május 31-én.) Domokos Mátyás

Határ Győző - A ​léleknek rengése
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Határ Győző - Heliáne
Szürrealista ​prózaköltemény, kegyetlen, maró korszatíra egy swifti fantasztikus regény köntösébe öltöztetve - ez a Heliáne, Határ Győző első regénye, az 1947-es Könyvhét botrányköve... Hőse, Bikornutusz Barnabás Panpedelupe szigetére vetődik a XXI. században, ahol a Tökéletes Államgépezet kimunkálásán fáradoznak. A szigetlakó hunhuri nép a GAOGAG-Libát imádja, akinek szobra, az óriás Gigantoliptusz, a Rozelinda-dombon áll, a fehérmárvány obeliszk előtt, szétterjesztett szárnyakkal... A GAOGAG-Libát ünneplik a nagy libaünnepen tartott felvonulásokon, hozzá szólnak a költők verseikben, dicsérve őt akképpen, hogy tojásai megzápulhatatlanok. A Határ Győző által megrajzolt totalitárius államgépezet árnyai valamilyen úton-módon mind-mind kiszolgálói ennek a képtelennek tűnő társadalomnak. Arcvonásaikban pedig - nem véletlenül - korabeli vezetőkre ismerhetünk. A szerzőre olyannyira jellemző tobzódóan gazdag nyelvezet, képi fantázia, a költészet és a próza lélegzetvételének sajátos szintézise először ebben a regényében lép elénk a maga teljességében.

Határ Győző - Keleti ​kulisszák
Az ​Angliában nemrég elhunyt neves író és költő négy, eddig csupán Nyugat-Európában megjelent, keleti tárgyú színjátékát gyűjtötte össze. Perzsa eredetű, 16. századi arab erotikus gyűjtemény, Az Ezeregy éjszaka meséi vagy merész álmainak töredékei ihlették a szerzőt hol ezoterikus, hol nagyon is realista báb- és hangjátékainak megírására. Így születtek azok az érzelmes burleszkek, egzotikus költői mesejátékok vagy furcsa abszurdok, melyekben korunk történelmi valósága mutatkozik meg a maga végletes feszültségében.

Határ Győző - Vitézlő ​Tururu
A ​Kossuth-díjas mester Tururu és Türürü, kiadónknál megjelent meseregényének remek, fordulatokban, nyelvi leleményekben gazdag, sziporkázóan szellemes folytatása e könyv, Gyulai Líviusz míves, színes és fekete-fehér illusztrációival. 14 éven felülieknek ajánljuk.

Kollekciók