Ajax-loader

Tompos Lilla könyvei a rukkolán


Oborni Teréz - Tompos Lilla - Bencsik Gábor - A ​régi Erdély népeinek képeskönyve
A ​17-18. század fordulóján, feltehetően azonos erdélyi műhelyből egy sor kézzel festett viseletkódex került ki, melyeknek lapjain az alkotók a fejedelemség népeit és főembereit örökítették meg. A kódexek Bukaresttől Londonig szerteszóródtak a világban, közülük az egyik legszebbet és legbővebbet az Országos Széchenyi Könyvtár őzi. A jelen kötet ezt a kódexet adja közre elemző tanulmányok kíséretében.

Katona Edit - Tompos Lilla - Gyöngy ​az úri és népi öltözködésben
Könyvünkben ​a gyöngy sokféle alkalmazását korszakonként, egységes szempontok szerint ismertetjük. Érintjük a jellemző gyöngyféléket, a folyamatosan bővülő beszerzési forrásokat, valamint az egyes technikai sajátosságokat. Foglalkozunk a jellemző gyöngyfelhasználási módokkal: az önálló gyöngyékszerekkel, továbbá a ruházathoz szorosan kapcsolódó gyöngyös díszítőelemekkel. A gazdag műtárgyanyag lehetőséget nyújt arra, hogy végigkísérjük a gyöngyök szerepét az egyes korszakok divatjában, a főurak, a köznemesek, a városi polgárok és a jobbágyok/parasztok öltözködésében. Ezt tartjuk könyvünk egyik különlegességének, hiszen ritkán kerülnek így egymás mellé ezeknek a társadalmi osztályoknak a viseletei, kiegészítői. E vezérfonal mellett tárgyaljuk a gyöngyök különböző funkcióit. Munkánk nem törekedhet a teljességre, csupán felvillantja egyes korszakok főbb jellemzőit, a változások irányvonalát. Különösen igaz ez a köznépre, amelynek 17. század előtti gyöngyfelhasználásáról csupán szórványos adatok állnak rendelkezésre, a 19-20. századi kultúrájának gazdagságából pedig a válogatás elkerülhetetlen. Könyvünk anyagát a Néprajzi Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum és az Iparművészeti Múzeum gyűjteményének műtárgyaiból válogattuk, amelyet néhány esetben vidéki múzeumok anyaga, a Győri Egyházmegyei Kincstár műtárgya és az Országos Széchényi Könyvtár tulajdonát képező viseletábrázolások egészítenek ki.

Tompos Lilla - A ​díszmagyar
Évszázadok ​alatt formálódott, nemesedett a magyar kultúra egyik messze földön híres alkotása, a magyar díszviselet, a 19. századtól használatos nevén a díszmagyar. Sok száz névtelen és elhíresült szabómester, csizmadia, ötvös, kardműves formálta, alakította a magyar hölgyek és urak pompás viseletét, hogy a nemzeti tradíció és a művészi alkotóerő együtthatásának remekműveként a 19. századra elnyerje végleges formáját. A végleges azonban nem jelent befejezettet - a nemzeti díszviselet formavilága máig tovább él, hétköznapjaink és ünnepeink része. Tompos Lilla művészettörténész, a Magyar Nemzeti Múzeum textiltárának vezetője e pompás viselet történetét írta meg az érdeklődő nagyközönség, a viselettörténettel hivatásszerűen foglalkozó szakember és a magyar díszviselet formavilágát ma is alkalmazó ruhatervezők számára egyaránt. A kötet gazdag képanyaga legfontosabb közgyűjteményeink számos olyan kincsét is bemutatja, melyek még soha nem voltak láthatók a nagyközönség előtt.

Kovács Ferenc - Rédey Judit - Tompos Lilla - Török Róbert - Fardagály ​és kámvás rokolya
A ​Fardagály és kámvás rokolya – 19. századi divatképek című tárlat a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) 2010-ben indított, A Felemelő Század című kétéves, átfogó programjának keretében valósult meg, amely múzeumi, zenei, irodalmi, építészeti és közművelődési programok sorával tiszteleg a 19. század sikerei, vívmányai előtt. A kiállítással együtt elkészült a Fardagály és kámvás rokolya – divat és illem a 19. században című könyv is, amely a század divatlapjain, és az öltözködés változásának különböző állomásain kívül bemutatja a pesti magyar divatáru-kereskedelem legfontosabb szereplőit, bepillantást enged a korszakra jellemző illemszabályokba és a hölgyek által alkalmazott legyező-, kesztyű- és zsebkendőnyelvbe is. A tárlaton a látogatók megismerkedhetnek az 1840-es évektől a század végéig terjedő időszak divatirányzataival, elsősorban a nemzeti romantikához kapcsolódóan. A kiállított művészi szépségű divatképekkel, a korabeli ruhákkal, köztük a leginkább krinolin néven ismert kámvás rokolyával, vagy a fardagállyal (a szoknya hátsó részét kitömő kispárna), érdekes kiegészítőkkel – táncrendek, vizitkártyák, kesztyűk, korabeli parfümök – a tárlat összeállítói nem pusztán esztétikai élvezetet akartak szerezni a közönségnek, de segítségükkel a már-már elfeledett emberi, női értékeket is fel kívánták eleveníteni. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum páratlanul gazdag divatkép-gyűjteményének legszebb darabjaival gazdagon illusztrált kötet az 1840-es évektől a 19. század végéig mutatja be a divatirányzatokat. A kötet bepillantást enged a kor társadalmi, kulturális és viselkedési szokásaiba, ugyanakkor képet kaphat az olvasó a kor gazdasági, politikai sokszínűségéről is. A 19. századi divatlapok és divatképek bemutatása mellett a dísz-magyar öltözetről, a pesti divatáru-kereskedőkről és a 19. századi illemtanról is külön fejezetek szólnak.

Kollekciók