Ajax-loader

Diósi Pál könyvei a rukkolán


Diósi Pál - Nem ​kell ész, csak jogosítvány?
"....Mert ​kérdezd meg a tradicionális szakmákban dolgozó vasas vagy cukrász maszekot vagy bármelyik szolgáltatótól, ... kisiparosnak tart-e bennünket. Nem. Sőt, szerinte iparosok se vagyunk... Azt mondják, hogy az ő munkájuk mestervizsgához van kötve, a miénkhez pedig nem kell ész, csak jogosítvány meg egy autó. Ja, meg valaki, aki megmondja, hogyan kell csinálni. Én azt tartom fuvarosnak, azt a keveset, aki képes megmondani. Akinek meg kell mondani, azt pedig sofőrnek..."

Diósi Pál - Bolhát ​pórázon
„Az, ​hogy a mellékzöngék milyenek voltak, hogy a felhangok milyenek voltak, az nem ránk tartozik. Mint ahogy az sem a mi ügyünk, hogy kik próbáltak a mi létránkon, a fejünk fölött a kormányhoz felmászni. Mi nem vagyunk hajlandók sem a hátunkat, sem a létránkat tartani másoknak. Nekünk egyetlen célunk volt, és azt elértük. Még egy darabig életben tudtunk maradni, még egy darabig életben tudjuk tartani a családunkat, még egy darabig van munkahelyünk.”

Barczy Magdolna - Diósi Pál - Rudas János - Vélemények ​a másságról - előítéletek a fiatalok körében
A ​szerzők valaha a Tömegkommunikációs Kutatóközpont munkatársaiként dolgoztak - amely üde színfolt volt a Kádár-rendszer szürkeségében. Jelenleg a Bar Kochba Intézet keretében, a Soros Alapítvány támogatásával végezték el a kötet tudományos bázisául szolgáló felméréseket. Ma, amikor milliós tömeg leledzik a társadalmi változások frusztráló présében, és emiatt hatalmasan felfokozódik a bármifajta kisebbséget megcélzó bűnbakképzés, az érzelmi reagálás veszélye, nagyon fontosak az ilyen objektív, empirikus elemzések - kijózanító tükörként szolgálnak, amikor cigányokról, zsidókról, a hétköznapi másságról vagy a migrációról szóló előítéletekkel szembesülünk, illetve megoldásokat keresünk

Diósi Pál - Ez ​nem kéjutazás
Társadalmi, ​morális, egészségügyi, közrendészeti probléma a prostitúció, semmi kétség. Mindenkinek van rá kényelmes szentenciája. De kevesen értik, tudják, hogy a prostitúció egy-egy életpálya elkerülhetetlen állomása: az egyén és a társadalom tehetetlenségének hozadéka. Diósi Pálnak sikerült elkerülnie a prostitúcióról szóló, nem túl bő irodalom mindkét szélsőségét. Sem szemöldökét megrovóan felvonni, sem cinkosan "falazni" nem látjuk. Egyedülálló értéke ennek a könyvnek, hogy az életükről nyilatkozó prostituáltakat és futtatóikat valóban nyílt, bizalmas, szinte baráti szóra bírja. A nyilatkozók nem takaróznak a kényelmes mentséggel, hogy "ez is csak olyan szakma, mint a többi", de hiányzik az önmarcangolás is a nyilatkozatokból. Noha a férfi-nő kapcsolat legtorzabb válfajának kivitelezői ők, legtöbbjük nem csupán áhítozik egy tartalmasabb, igazabb élet után: meg is próbálja azt birtokba venni. Emberekként, noha károsodott, sok tekintetben csonka emberekként ismerjük meg a Rákóczi tér környékének lányait és fiúit, de a könyv minden lapjáról kisütő életközeliség, valódiság eléri, hogy ne sommás ítéletekkel, hanem beleérző megértéssel közeledjünk Diósi Pál könyvének figuráihoz. Az életpályák bemutatása révén Diósi Pál könyve egyúttal a hetvenes-nyolcvanas évek Magyarországának szélesebb társadalomrajzával is szolgál.

Kollekciók