Patay László könyvei a rukkolán

Patay László - A ​Tisza-család szakácskönyve
A ​Tisza szakácskönyv különös érték, aminek azonban nehéz a műfaját meghatározni. Kultúrtörténet? Manapság is használható gyakorlati fogódzó a jó ízeket kedvelő, a hivatásos vendéglátó, vagy a sajnos oly kevés idővel rendelkező "modern" háziasszony számára? Kísérlet a magyar ízek, egykori étkezési kultúrák helyreállítására, útkeresés a hazai étkezési rend s a modern konyha összehangolására? Mindez egyszerre! Tekinthetjük a Zrínyiek reánk maradt konyhai könyve, a Bornemissza Anna fejedelem-asszony számára összeállított Szakáts könyv, illetve Apor Péter által ránk hagyományozott, no meg a XVIII.-XIX. századbéli egyéb jeles "ínyenci feljegyzések" egyenes folytatásának. A magyar múlt szinte kiveszett középnemesi konyhaművészetének mintegy véletlenül fennmaradó, ám a pernye alatt mindvégig hamvadó kései parazsának is, mely most, hogy előkotortuk, szépen fényleni kezdett. Mert igényesebb falusi turizmusunk ugyancsak sokat meríthet, ha akar, az egykori Tisza-konyháról s bevallott célunk éppen az, hogy e kötet közreadásával a vendégfogadó házakat segítsük egy kicsikét. A másoknak főző háziasszonyok, és a kisebb panziók, étkezőhelyek szakácsmesterei nem csak feledésbe merült, remek, és ma is könnyedén elkészíthető ételek hosszú sorát ismerhetik meg belőle, ám éppen az ő vendégkörük az, amely az igényesebb magyar házikonyha páratlan ízvilágának is hírét hordhatják a messzi-világba, új, és még újabb látogatókat csábítva országunkba ezáltal.

Patay László - Szelídíts ​meg!
Ez ​a könyv arról szól, hogyan bánjunk kutyánkkal, macskánkkal, aranyhörcsögünkkel, tengerimalacunkkal, teknősünkkel, aranyhalainkkal házi állatainkkal és egyéb bestiáinkkal. Hogyan győzzük meg aput és anyut, hogy a gyerekek boldogabbak, s jobbak is, ha állataik lehetnek, melyeket szeretnek. Hogyan értessük meg azzal a büdös kölyökkel, hogy nem hozhat állatot lakásba, és végül miért természetesebb, ha állatokkal élünk egy fedél alatt! És mégsem unalmas szakkönyv! A szerző kedves iróniával és végtelen szeretettel mesél benne arról, mennyivel szebb lehetne az életünk, ha megtanulnánk bánni egymással. A kutyával, macskával mi, a gazdival ők. Sajdik Ferenc grafikái szervesen egészítik ki a szöveget, így még élvezetesebbé teszik ezt a szórakoztató olvasmányt, amelyből azért mindenki, aki akar, az állatokról és az emberekről egyaránt nagyon sokat tanulhat.

Patay László - Kutyák
A ​házi kutya (Canis familiaris) a legrégibb háziállat. Mintegy tízezer éve, a kőkor legvégén, az újkőkor elején bukkan fel önálló fajként. Egyenes és az emberhez önként csatlakozott őse - amint ezt a kieli tudományegyetemen bebizonyították - egyedül és kizárólag a farkas (Canis lupus), de szinte bizonyos, hogy az egyéb kutyafélék - például a sakál, coyote stb. - is szerpet kaptak az egyes fajták kialakulásában. Az ember jól kihasználta sokoldalú segítőtársát: vadászott, vagyonát őriztette vele, tereltette a nyájat, ellenségeire uszította, sőt egyes vidékeken a kutyahús még ma is kedvelt csemegének számít. Mint látjuk, elsősorban gazdasági hasznáért tartott az ember kutyát, s kizárólag használhatósága szerint válogatta ki a továbbtenyésztésre szánt egyedeket. Később határozottan elkülönítette egymástól az egyes fajtákat.

Patay László - Sárga ​csikó, csengő rajta
"Sárga ​csikó, csengő rajta, vajon hová megyünk rajta, huzsedáré, huzsedom" - szól a régi népdal. Ugyan hová megyünk mi a Bölcs Bagoly újabb kötetével? Minden gyerek kedvenc állatához, a lóhoz. Lovakhoz a ménesbe, az istállóba, a lovardába, a patkolókovácshoz, a lóversenypályára. Miközben egy pesti kisfiúnak, könyvünk hősének álmai valóra válnak, s minden nyáron egy sárga csikónak viselheti gondját, mi is megtanuljuk, hogyan ápolják, gondozzák a lovakat, hogyan iskolázzák őket is, meg a kezdő lovasokat is. A kötetet Reich Károly illusztrálta.

Patay László - Háziállatok
Azokat ​az állatfajokat és -fajtákat ismertetjük ebben a könyvben, melyek az ember szolgálatában állnak. Ezek egyike-másika, mint a kutya - mellyel önálló kötetben foglalkoztunk -, a ló, a kecske, a juh stb. már évezredek óta háziállat, sőt jelentős szerepe volt az emberi kultúra és civilizáció történetében. Hol kultikus célokat szolgáltak, mint a macska az ősi Egyiptomban vagy a bika Kréta szigetén, hol meg éppen történelmi események részesei voltak, mint a capitoliumi ludak, melyek gágogásukkal felébresztették a barbárok által megtámadott Róma őrségét. A nomád hódítók haditechnikája szélsebes, kitartó és igénytelen lovaikra épült. Más állatfajokat azonban csak néhány évszázada vagy éppen évtizede tenyésztünk. A nem is olyan régen még kizárólag csapdával fogott vagy vadászott prémes állatokat ma óriási farmokon százezerszámra nevelik fel, biológiai kutatás céljára pedig kísérleti patkányok és egerek millióit állítják elő a laboratóriumi állatházak. S még mindig egyre növekszik a háziasításba fogott állatfajok száma! Például a delfin akár a tenger mélyét hódítgató ember "vízi" kutyájává is válhat idővel. A városlakó mai ember egyre ritkábban találkozik az élelmiszert, ipari terméket adó háziállatokkal, ha mestersége nem kapcsolódik valamilyen módon a mezőgazdasághoz. Márpedig a vadon élő állatok mellett velük is illik megismerkednünk.

Patay László - Idomítsunk ​kutyát, macskát, csókát, papagájt, lovat, oroszlánt, elefántot...
Mit ​csináljunk, ha a kutyánk nem szobatiszta? Hogyan tanítsuk papagájunkat beszélni? Idomítható-e a macskánk? Szinte alig akad olyan állattartó, akiben ezek, vagy hasonló kérdések ne vetődtek volna föl, de választ eddig nem vagy csak hosszú utánjárás után kapott. E gondon kívánt segíteni a szerző, aki hosszú ideje foglalkozik állatok idomításával. Könyvét nemcsak állattartóknak, hanem minden állatbarátnak ajánljuk, mert a gyakorlati információkat sok-sok történet, érdekesség egészíti ki. Az utolsó rész például teljes egészében a cirkuszi idomítás titkaival foglalkozik. Megismerhetjük a delfinidomítás fogásait és a vadállatok betanításának trükkjeit. "Szemtanúi" lehetünk egy látványos fóka-shownak is.

Patay László - Vadak
1974 ​- Rajzolta Balogh Péter Ősi, ha nem legősibb sportunk a vadászat. De vajon ki az igazi vadász? Az, aki kapja magát, kiballag a határba, aztán válogatás nélkül minden állatot lepuffant, ami csak elébe kerül? Bizony nem. Az igazi vadász elsősorban az állatvilág oltalmazására gondol, állatokat, fajokat ment meg a végső kipusztulástól, elszaporításukon fáradozik. ha kell, tenyésztéssel is. A környezetet védi, a természetet őrzi, benne a maga mentshelyét is, mert a mai, nagyvárosi beton- és kőrengetegbe zárt ember számára létkérdés a természet utolsó érintetlen foltjainak megmentése. Az ember már réges-régen felborította a természet egyensúlyát, de a vadász puskájával féken tarthatja olyan állatfajoknak az eluralkodását, amelyek az emberi beavatkozást nagyszerűen tűrték, és természetes ellenségeik kiirtása után végzetesen elszaporodtak. Ilyenkor a vadász "gyilkos" golyója a ritka, pusztulásra ítélt fajok védelmében öl. De a könnyelműen kilőtt golyó egy értékes állatfajnak utolsó példányát is leterítheti, amire már bőven volt példa a vadászat történetében. A Búvár Zsebkönyvek kalauzok az erdőt-mezőt járó kisdiák kezében. Madarak, vadvirágok, gombák, halak, lepkék, dísznövények, csigák és kagylók, erdei és díszfák, bokrok, legyek, méhek, darazsak és hangyák után most a sorozat újabb kötete 29 színes tábláján 22 szárnyas és 31 emlős vadat mutat be a hazai és környező területekről, közli a vadászati tilalmi időket, a vadnyomok rajzát is.