Ajax-loader

Bulat Okudzsava könyvei a rukkolán


Bulat Okudzsava - Szegény ​Avroszimov
Avroszimov ​úr, ifjú orosz nemes, kétszázhúsz jobbágy büszke tulajdonosa, a cár odaadó híve falujából Pétervárra érkezik. Az a megtiszteltetés éri, hogy írnokként jelen lehet a dekabrista összeesküvők perén. A rázúdoló események súlya és hatása alatt a fiatalember élete, gondolkodása gyökeresen átalakul. A világ hierarchikus berendezkedésének megnyugtató egyértelműsége fokozatosan átadja helyét tudatában egy új értékrendnek: a Cár Atyuska istenből zsarnokká, a dekbrista fővádlott, Pesztyel ezredes pedig félelmetes "gonosztevőből" a szükséges társadalmi várltozásokért küzdő, áldozatkész emberré minősül át.

Bulat Okudzsava - Merszi, ​avagy Sipov kalandjai
Sipov, ​a moszkvai rendőrség nyomozója, zsebtolvajspecialista, aki egy szép napon váratlanul kényes megbízást kap: Tolsztoj grófot s a gróf Jasznaja Poljana-i birtokán folyó állítólagos szervezkedést kellene szigorúan szemmel tartania - természetesen busás fizetség ellenében. Sipov hálás a sorsnak, hogy ily hirtelen kiemelte őt a névtelen-pénztelen rendőrkopók sorából, s hálából egyre küldözgeti kimerítő jelentéseit a gróf "titkos üzelmeiről". A grófot ugyan még nem is látta, sejtelme sincs arról, mi folyhat a birtokon, a csengő rubelek sorra a kocsmárosok zsebébe vándorolnak, de légből kapott beszámolói olyan meggyőzőek, hogy a legmagasabb elismerést is kivívják, neve az uralkodó körökben is közszájon forog. Megbízói az utolsó pillantaig hisznek neki, mert hinni akarnak Tolsztoj gróf bűnösségében, abban, hogy az értelmiség az elindítója minden ellenséges szervezkedésnek. Sipov mindvégig megússza az igazságszolgáltatást, ha másképp nem, hát a regény végén - a szibériai kényszermunka elől a felhők közé emelkedik.

Bulat Okudzsava - Találkozás ​Bonapartéval
Okudzsava ​a nagy előd, Lev Tolsztoj után ismét szembesíti Napóleont és Oroszországot. Nem szolgáltat igazságot a "korzikai lángelmének", "Hannibál késői utódjának", csupán alaposan, XX. századi nézőpontból szemrevételezi azt az orosz társadalmat, melyet Tolsztoj a Háború és béké-ben méltónak ítélt arra, hogy példaként álljon Európa előtt. Ebben az ízig-vérig modern regényben, mely egyszerre érzelmes szerelmi történetek sora, meditáció az orosz fejlődés sajátosságairól, töprengés a lét nagy kérdéseiről, hogy izgalmas sorsú és lelkületű ember meséli el az életét, melyet végzetesen befolyásolt Bonaparte háborúja.

Bulat Okudzsava - Sok ​szerencsét, pajtás!
"Megismerkedtem ​veled, háború. Csupa vérhólyag a tenyerem, fejemben lárma. Aludni szeretnék. Le akarsz szoktatni mindenről, amit megszoktam? Arra tanítanál, hogy ellenkezés nélkül alávessem magam akaratodnak? Vezényel a parancsnok: "Lódulj, teljesítsd!" - harsogd: "értettem!", vágódj hasra, kússzál, aludj mentedben. Süvít az akna - ásd be magad a földbe, túrd az orroddal, kezeddel, lábaddal, egész testeddel, ne érezz közben félelmet, és ne gondolkozz. Egy csajka árpakásaleves - termelj gyomornedveket, állj neki, gyönyörűségtől mormogva, töltsd meg a bendődet, kanalasan törüld a fűbe. Elesnek a barátaid - ássál sírt nekik, hányd rájuk a földet, gépiesen lőjj hármat a levegőbe..." Így vall első benyomásairól e történet hőse: az iskolapadból kikerülő, alig tizenhét éves fiú, amikor megismerkedik a háborúval. "Segítsetek rajtam! Mentsetek meg! Nem akarok meghalni... Hogyan: egy darabka ólom a szivembe, és vége? És az én meleg testem soha többé nem lesz meleg?... Segítsetek! Hiszen szinte nevetséges dolog megölni egy embert, aki még nem csinált semmit... Még a tizedik osztályt sem jártam ki. Segítsetek..." Mély emberi és megkapóan őszinte vallomás ez, és nagy szavaknál meggyőzőbben bizonyítja, mekkora kitartást, lelkierőt és a történelemben szinte páratlan erőfeszítést követelt a szovjet néptől a békés életet felváltó antifasiszta háború. És e körülmények között, a háború hétköznapjai közepette egyszeriben különös jelentőségűvé lesznek az emberi legősibb, eredendő vágyai, szükségletei: egy csajka árpakása, egy meleg zúg, ahol az elgémberedett tagok fölmelegedhetnek, néhány órányi nyugalom, hogy a katona kábult, mély álomba merülhessen, egy új csizma, egy sodrásra való cigarettadohány, és egy hozzánk simuló meleg női test... A front, az első vonal tragikus és derűs mindennapjairól, a katonaélet epizódjairól szól Okudzsava, a népszerű szovjet költő kisregénye.

Bulat Okudzsava - Dilettánsok ​utazása
Részletek ​Bulat Okudzsava és Páskándi Géza párbeszédéből Páskándi: A történelem, a múlt valamilyen formában mindig aktuális. Vagy azért, hogy meghaladuk, vagy azért, hogy például szolgáljon. A történelem maga a letisztult aktualitás, a kristályosság, jól körvonalazottá vált, tehát nem alaktalan időszerűség... Okudzsava: Számomra a történelem relatív fogalom. Hiszen száz esztendő az öröklét mércéjével csupán egy pillanat, ezt a történelem ragyogóan bizonyítja... Változik az öltözék, változnak a közlekedési eszközök, technikai újdonságok születnek, az emberi természet azonban változatlan marad: ugyanazok a szenvedélyek tomboltak elődeinkben évszázadokkal korábban, mint amelyek napjaink emberét hajtják, ösztönzik... ... A történelmi regényen dolgozó író munkája annak az elkerülhetetlen szükségszerűségével fonódik össze, hogy idegen emlékiratokat, leveleket olvasson, mások titkaiba belepillantson. Mert a holt anyag segítségével akadálytalanabbul teleszívhajta magát a korral, annak részleteivel... Ha történelmi témán dolgozom, a cselekmény mindig eredeti, valóságban is megtörtént események köré épül. Szabadabban bánok már viszont hőseim életrajzával... ... Igyekszem elkerülni a nagyszabású történelmi hősöket... Legújabb - szintén történelmi témájú - regényem egy szerelem tragikus története, s a tizenkilencedik század közepén játszódik... Nem szegény kisembert örökítek meg benne, hanem egy gazdag, nagy hatalmú arisztokratát. Hősöm ennek ellenére mégicsak kis figura, mert egy olyan gépezet kerekei közé kerül, mely kérlelhetetlenül maga alá gyűri, kényére-kedvére forgatja, dobálja...

Bulat Okudzsava - A ​boldog írnok gyermekei
"A ​történelem elnehezedett és ormótlanná vált aranyhalacskája a sötét mélységbe bújik, én pedig egy primitív zseblámpával sietek utána, és próbálom megérteni, mi is lehet a keserű értelme annak, hogy az a vak, puha gyermek a fekete fürtjeivel, akiből a tiszta természet illata áradt, ilyen csüggedt, nagydarab teremtéssé változott, ki bár elgyöngült s megereszkedett az oldala, bölcsebb lett megannyi tapasztalattal. És valamennyi bátyám és nénikém, a papa és a mama, a nagypapa és a nagyi akkor, azokban az években vajon borzongó, kiélesedett érzékeikkel megérezték-e a keserű végkifejletet, vagy pedig hetedik érzékük sugallatával mit sem törődve boldog tudatlanságban maradtak?" Akik olvasták Bulat Okudzsava eddig magyarul megjelent írásait, hallgatták lemezeit, amelyeken saját dalait énekelte, tudják, hogy mindezekre igaz volt az elcsépelt, színét vesztett szó: gyönyörű. Ez az öregkori, önéletrajzi könyve sem más - egy gyönyörű regény.

Kollekciók