Hegedüs Géza könyvei a rukkolán

Hegedüs Géza - Az ​Isten és a részegek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hegedüs Géza - Az ​állam én vagyok
"Az ​itt következő regény és utána egy novella immár a hetedik kötete az Európa közepén című regényciklusnak. Ez így együtt összesen tíz hosszabb-rövidebb, műfajilag egymástól igen különböző történetet. Nem sokkötetes hosszú regény ez; hanem szoros értelemben vett regényciklus, ha tetszik: regényfolyam. Valamennyi darabja zárt, önmagában is önálló regény vagy elbeszélés, esetleg novella. Összeköti azonban valamennyit, hogy ugyanabban a társadalmi körben játszódnak, jó néhány szereplő újra meg újra visszatér bennük, habár van számos olyan alak, aki csak egy-egy történetben mutatkozik. Az is előfordul, hogy aki az egyik helyütt éppenhogy a történet szélén jelenik meg, az másutt a történet középponti alakja. A korábbi kötetek olvasója lépten-nyomon ismerősökkel találkozhat, de mindig kénytelen új figurákkal is megismerkedni. És ha még nem olvasott egyetlen regényt sem a ciklusból, akkor is hiánytalan, kerek történetet vagy történeteket kap, bármelyik kötete kerül a kezébe. Az én sokkalandú nemzedékemről szeretnék hírt adni azok számára is, akik kortársként velem együtt élték és élik ezeket az évtizedeket. A régmúlt és a közeli jövő közt azokat a pillanatokat szerettem volna és szeretném megragadni, amelyekben a jelenné érkezett egykori jövendő éppen múlttá válik. Saját bőrömöm tapasztaltam ennek a változásnak gyönyöreit is, veszedelmeit is, szorongásait is, reményeit is. Nagyszerű és rettenetes pillanatoknak voltam részese, cselekvője, szenvedője, tanúja. Művész vagyok: vallanom kell róluk. Feladatomnak tudom több mint két évtizede."

Hegedüs Géza - Egy ​jól nevelt fiatalember felkészül
Az ​író megpróbálja jellemezni ezt a könyvet: „A jól nevelt fiatalember - természetesen én vagyok. Dicsértek is, gúnyoltak is ifjúkoromban ezzel a jólneveltséggel. Ez a fiatalember, mint megannyi nemzedéktársa, túl kalandos emberöltők tanúja volt és lett. Ebből a hazai történelemszakaszból szeretnék egytucatnyi esztendőt felidézni, ahogy annak idején én éltem át. Az egész korszakra és egész társadalmi körömre jellemzőnek - ha tetszik: társadalomtörténeti dokumentumanyagnak - érzem azt az utat, amelyet én magántörténetemben éltem át az értelem és az érzelemvilág kibontakozásában gyermekkortól kamaszéveken át a korai ifjúságig. Az elején egy hétéves kisfiú érkezik szüleivel Nagyváradról a forradalmak évadján Budapestre, a végén egy tizenkilenc éves budapesti egyetemista látogat Nagyváradra, hogy amolyan induló értelmiségiként megmutassa magát rokonainak és gyermekkori ismerőseinek. Ami e két személyes dátum között volt, az a történelemben forradalom és ellenforradalom, majd úgy egy évtizeden át a Bethlen-féle konszolidáció, a magyar polgárság végső életképes kora (mert ez már nem volt fénykor, de még életképes kor, utána a polgárság önpusztító elmebaja, a fasizmus következett). Ebben az időben voltam én életre és hivatásokra felkészülő polgár ifjú. Saját példámat olyan példázatnak vélem, amelyből az olvasó sok mindent élhet újra velem egy ma már történelminek mondható korszakból, amely fél évszázaddal ezelőtt lezárult. - Hogy azután mi minden következett? Remélem, még abból is sok mindent tudok majd felidézni. De amit most a kezében tart az olvasó, magában is zárt, kerek krónika egytucatnyi magyar esztendőről."

Hegedüs Géza - Palota ​a hegytetőn
Tartalom Palota ​a hegytetőn Katonadolog Idegenben Egy nap Londonban A második karrier Szilveszter Jegyzet az Európa közepén-ből

Hegedüs Géza - Szent ​Szilveszter éjszakája
999-ben ​az örök város, Róma utcáit átjárja az ezredvég rettenete, a végítélet félelme. Vajon mit hoz az ezredik év? III. Ottó császár a szerelem beteljesedésében reménykedik, mely a legyilkolt római lázadó Crescentius özvegyéhez köti. Segít-e vágya elérésében II. Szilveszter, a kor nagytudású pápája, aki valaha az uralkodó tanítója volt? A lendületes regény a két legendás történelmi alak életén keresztül ábrázolja az első ezredvég legfontosabb eseményeit, az éppen kiteljesedő középkor árnyait és fényeit.

Hegedüs Géza - Az ​a májusi riadó
„Az ​a májusi riadó azóta kísért. Hétéves voltam, plakátokat bámultam, indulókat hallottam, felnőttek izgatott szavaiból bontakozott elém a történelem. Azután teltek-múltak az évtizedek, nemzedékemmel együtt éltem át a vészeket és reménységeket, és közben újra meg újra felderengtek azok a régi plakátok, régi indulók, annak a májusi riadónak a hangulata. Sokat kellett nekem is átélnem és megértenem, hogy kétségtelenné váljék: azt az utat járjuk, azt az utat kell járni, amelyen ők indultak el. Gyermekkori emlékeim és későbbi tapasztalataim vegyültek el a megtanult történelemmel, hogy segítségükkel próbáljam felidézni a hőstörténetet. Képeket láttam magam előtt, zenéket hallottam a csöndben is, alakok formálódtak képzeletemben: a valóság képei, zenéi, alakjai. És mintha egy újmódi hősköltemény egyik énekét kellene megírnom kellett, mert belülről követelődzött , úgy ültem le, hogy szavakba fogalmazzam olyan emberek kalandjait, akik akkor voltak ifjak, amikor én kisgyermekként plakátokon, énekekben, felnőttek izgatott beszédét ellesve találkoztam azzal a májusi riadóval. Regény? Azt hiszem, hogy az, de mégis sok köze van a hőskölteményhez is. Legalábbis így remélem.”

Hegedüs Géza - Börtönfalak ​ábécéje
Részlet: ​Én, Gerzson Mihály, az ókori, középkori és közel-keleti régészet doktora, hites írásszakértő, címzetes egyetemi tanárként a paleográfia, vagyis a régi írások egyetemi meghívott előadója, több, mint hét évtizeden át magyar állampolgár, a közép-európai történelem kiszolgáltatott, vétlenül többszörösen büntetett előéletű résztvevője - úgy döntöttem, hogy földi életem ama végső szakaszára, amely még megadatik nekem, elhagyom lélekbeli hazámat, Európát. Elmegyek idegenbe, idegennek, hogy remélhető nyugalomban végiggondolhassam, vajon van-e tanulsága mindannak, amit végigéltem. Hiszen mindig úgy hittem, semmi közöm nincs a politikához, minthogy vélt tudásom részletkérdései érdekeltek és foglalkoztattak, s mégis újra meg újra politikai helyzetek sodortak veszedelmekből veszedelmekbe. Szerelmek lelki és testi mámoráról ábrándoztam, és váratlan büntetőügyek vádlottja és elítéltje lettem.

Hegedüs Géza - Az ​erdőntúli veszedelem
A ​magyar történelemnek egy kevéssé ismert szakaszáról, a Budai Nagy Antal-féle huszita felkelés történetéről szól ez az izgalmas, színes regény. Rég elmúlt idők érdekes hősei kelnek e lapokon életre: a Biblia-fordító diák, az újra fegyvert fogó huszita hadvezér, a földesúr testőréből lett lázadó katona, és - ha csak rövid időre is - elénk lép a későbbi magyar történelem halhatatlan alakja: Hunyadi János. Aki szereti a történelmi regényeket - márpedig ki nem szereti? -, annak maradandó élménye lesz Hegedüs Géza sok kiadást megért regénye, amely az olvasók kérésére újból megjelenik a Delfin sorozatban.

Hegedüs Géza - Szatírák ​könyve
Hegedüs ​Géza verses és prózai szatíráinak gyűjteménye 1957-ben jelent meg, a most kiadott munka ennek hasonmása. Az antik versformában közreadott, Juvenalisra, Martialisra és társaikra alludáló költemények, valamint a hasonló hangnemű rövid prózai szatírák persze a kor meglehetősen ideologikus módján, "építő módon" bírálják a közélet és főként az irodalmi, kritikai világ visszásságait, akkor nem éltek számára ma már tulajdonképpen alig érthetően. A nem minden szellemesség nélkül való munka - elsősorban kortörténeti érdekességű.

Hegedüs Géza - Előjátékok ​egy önéletrajzhoz
Az ​író - könyvéről: "Nem véletlenül indultam történésznek: saját előzményeimet, személyes élményeimet hajlamos vagyok kívülről is szemlélni. De nem véletlenül kanyarodtam igen hamar a tudománytól az írásművészet felé: számomra a jelen is történelem, és a múlt is személyes kaland. Néha úgy sejtem, hajnalkorom óta készülök erre a könyvre. Abban a sajátos helyzetben növekedtem felnőtté, hogy korai időktől fogva tudtam: az apai ág örökölt mendemondái a XVII. századig, az anyai ág a XVI. századig tartja nyilván az elődöket. Így a többé-kevésbé rendszeresen összegyűjtött családi adatok egyben valamelyes képet adnak a magyar polgárság jó néhány rétegének és árnyalatának fejlődéstörténetéről. Kétségtelen, hogy ez az emlékhalmaz valahogy előkészítette, színezte legkülönbözőbb műfajú írásaimat. De hiszen minden művészi eredmény valahogyan magában rejti létrehozójának múltját, emlékanyagát. De még azt is el tudom képzelni, hogy aki velem együtt végigjárja az én előzményeim útját, menthetetlenül fokozottabban kezd érdeklődni saját előzményei iránt. Hiszen a jelen és a készülődő jövendő csak a megértett előkészítő múlt ismeretével látható egységes és értelmes képnek."

Hegedüs Géza - A ​világosság gyermekei
"Kérem ​az olvasót - írja Hegedüs Géza-, hogy ezt a regényt semmiképpen se tekintse afféle szabványos-szabályos történelmi regénynek, még ha teljes egészében bele is illeszkedik nemzeti történetünk oly fontos mozzanataiba, mint a hazai felvilágosodás szellemi áramlata és a Martinovics-per tragikus eseménysorozata. Két hőse - Őz Pál, a forradalmár és Ürményi József, a személynök - hiteles történelmi alak, s felsorakoznak mellettük a kor valóban élt és így élt, így halt fiataljai. És mégsem mondanám, hogy ez a történet, a Martinovics-féle mozgalom regénye, inkább azt, hogy regény a Martinovics-mozgalom korából, amely szeretne minél többet érzékeltetni, az olvasó számára személyes élménnyé tenni abból a kora hajnali világból, ábrándokból, indulatokból, törekvésekből, amelynek múltunk egyik legvonzóbb korszakává teszi a XVIII. század végső negyedét. De még többet is kívánna a regény írója: érzékeltetni próbálta, hogy nemzedékének ifjúkorában mit jelentett ennek a felvilágosodott nemzedéknek felismert emlékezete."

Hegedüs Géza - Ágyban ​szerzett diadal
A ​négy kisregény négy különböző és különös történetet beszél el a régi-régi görög és bizánci történelemből, témájuk mégis azonos: mind a négy az ezerarcú szerelem és a hasonlóképpen ezerarcú politika elválaszthatatlan egységéről, olykor egyenest azonosságáról vall. Hőseik egykor valóban élt, múlhatatlan jelentőségű és érdemű államférfiak, Nagy Sándor, Gügész király, Periklész és Justinianus császár, és híresen-hírhedten gyönyörű asszonyok, mint a hetérából az aranykor Athénjának első asszonyává lett Aszpászia, Phrüné, a legnagyobb görög szobrász és festő modellje és szeretője, aki a történelem első sztriptízét mutatta be azért, hogy a "belépti díjból" fölépíttethesse Théba városának lerombolt falait, vagy a bizánci bordélyból a trónra kerülő Theodóra, akinek szépségével csak az okossága vetekedhetett. Legenda és valóság, a régmúlt mitikus ködébe vesző csodás epizódok és hiteles történelmi események szórakoztató, egyszersmind a ma embere számára is bölcs tanulságot rejtő egyvelege ez a tüneményes könyv.

Hegedüs Géza - Világirodalmi ​arcképcsarnok I-II.
Hegedûs ​Géza könyve 100 alkotó életútját tárja elénk mívesen megírt miniesszékben, amelyekben a pontosságra, megbízhatóságra való törekvés jól megfér a könnyed hangvétellel, az olvasmányos, színes stílussal és a közvetlen elõadásmóddal.

Hegedüs Géza - Világirodalmi arcképcsarnok II.
Hegedûs Géza könyve 100 alkotó életútját tárja elénk mívesen megírt miniesszékben, amelyekben a pontosságra, megbízhatóságra való törekvés jól megfér a könnyed hangvétellel, az olvasmányos, színes stílussal és a közvetlen elõadásmóddal.

Hegedüs Géza - Évezredek szép prózája
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hegedüs Géza - Heltai ​Jenő alkotásai és vallomásai tükrében
Első ​verseskötete, a Modern dalok a múlt század végén jelent meg, utolsó, búcsúverse 1957-es keltezésű. A két dátum között egy sokműfajú alkotó és jelentős kultúrpolitikus egymástól elválaszthatatlanul egységes, csaknem áttekinthetetlen méretű életműve teljesedett ki. "Ide-oda csapongó újságíró, szerkesztő, könyvkiadó, színházigazgató, író, drámaíró, kabaréköltő, francia, angol, olasz és német színdarabok és versek fordítója voltam, éltem Párizsban, Londonban, Bécsben, Berlinben, Konstantinápolyban, itthon és külföldön is találkoztam kis és nagy emberekkel, becsületesekkel és csalókkal, szép és gonosz nőkkel, ... s mindebből talán egy-egy figurát tudok csak megvilágítani..." - írja öregkori vallomásában, szerényen elhallgatva, hogy ő teremti meg a magyar kabaréköltészetet, hogy Kató-verseivel új korszak kezdődik irodalmunkban, hogy novelláinak legszebb darabjai a műfaj hazai legjobb remekei közé tartoznak, hogy regényeiben, a bohémvilág, a balkáni uralkodók kisszerű machiavellizmusának ábrázolásával utat mutat a magyar persziflázs-regénynek, hogy egyike legsikeresebb színpadi szerzőinknek, aki az újromantikus versesjátékokat új életerővel töltötte meg, s A néma leventé-vel ma is, most is telt házat teremt színházainkban. Az izgatottan úttörő, folytonosan kezdeményező Heltainak a költők között sajátos helyet jelöl ki az, hogy biztonságosan csevegő újságíró és novellista, a novellistának viszont bravúros hátteret ad, hogy gyakorlott drámaíró, és mindehhez az esztétikai erényhez járul egy ritka és fontos etikai erény: Heltai bármit írt, átsüt rajta az emberi jóság. A Heltai-életmű sokfélesége más-más műfajban más-más jelentőségű. Hogy művei végtelenjében mi az irodalomtörténeti jelentőségű és mi a kiemelkedő rangos írás, azt keresi -kutatja Hegedűs Géza e kötetben oknyomozó lendülettel, értő, irodalomtörténészi lélekkel és a hiátusokat is kitölteni tudó, a mögöttes világ sugárzását is fogékonyan érző írói szívvel.

Hegedüs Géza - Olaszország ​születése
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hegedüs Géza - A ​mindentudás városa
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hegedüs Géza - Európa ​közepén III.
Az ​Európa közepén harmadik kötete az ötvenes évek elején játszódik. A regényfolyamban tehát ez a rész is önálló egésznek, egy korszak tükrének tekinthető. Ezen belül azoönban zárt, kerek egész külön-külön is a két regény: A Kálmánszeghyek és a Kettesben a Tragédiával. De a két történetet összefogja, hogy ugyanabban a dunántúli városban, Pusztavárott játszódik. Ez a Pusztavár ugyan az írói képzelet szülötte, de oly módon, hogy körülményei jellemzőek számos hazai középnagyságú vidéki városra. Nagy hagyománya van ennek a magyar irodalomban. Pucufalva Bessenyei Tariménes utazásá-ban, Taksony vármegye Eötvös A falu jegyzője című regényében, Tanúsvár Jókai Kiskirályok-jában vagy Zsarátnok városa Móricz Rokonok-jában mind az írói képzelet szülötte, de nagyon is jellemzőek az ábrázolt korok valóságára. Hegedűs Géza a nagy példák ösztönzésére igyekezett egy elképzelt, de hite szerint igen tipikus vidéki város bemutatásával felidézni sok mindent az ötvenes évek első feléből. A Kálmánszeghyek egy nagy múltú nemesi család történetével jelzi a hajdani dzsentrivilág kiszorulását a magyar történelemből a proletárhatalom kezdeteinek idején. A regény hőse Angyal Mihály, a proletárfiúból lett tanácselnök, akit minden emléke a Kálmánszeghyek elleni harcra ösztökél. S habár szenvedélye elragadja és tragikomikusan magát buktatja el, utána már másmilyen a város képe. A Kettesben a Tragédiával; művészregény. Egy színésznő - Fülöp Veronika, akit az Európa közepén olvasója már ismerhet - Pusztavárra kerül, s itt nem is egészen idegen, hiszen nagy messziről ő is Kálmánszeghy-leszármazott. Itt megkapja Éva szerepét Az ember tragédiájá-ban. És ahogy azonosul a szereppel, úgy éli át saját múltját, az ország múltját és az egész emberiség múltját, hogy jobban értse önmagát és a kort, amelyben él, és amelyben a művésznek oly fontos történelmi feladatai vannak.

Hegedüs Géza - Kalliopé ​bűvöletében
Kalliopé ​az elbeszélő költészet, vagyis az epika múzsája. A hajdani görög képzelet szerint ő ihleti azokat a hősökről éneklő költőket, majd utódaikat, akik már olvasókra számítva írják a hősökről szóló verses történeteiket. Hőseiben ősidők óta minden kor saját magáról szól. Hőseiről ismerjük fel, hogy melyik időszakban milyennek tartották magukat az emberek, vagy milyenek szerettek volna lenni, vagy milyenek nem szerettek volna lenni. Az epika hőseinek története az embereszmények alakulásának története. Ezt igyekszik nyomon követni ez a könyv, rövid áttekintést adva arról a mintegy 4000 évről, amelyet végigtekinthetünk az európai kultúra történetéből. Ez az európai kultúra az előidőkben Európán kívül - Elő-Ázsiában, Kis-Ázsiában - kezdődik, s évezredekkel később nyugat felé is, kelet felé is túlterjed a földrajzi Európán. De így kap képet az olvasó a világtörténelemben oly döntő fontosságú európai ember arculatának változásairól és mégis maradandóságáról.

Hegedüs Géza - Várj, ​madár, várj...
Hegedüs ​Géza regénye 1685-ben és 1686-ban játszódik; meghatározó történelmi eseménye: Budavár visszavétele. Főhőse, Dávidházy Máté, átéli azokat a kétségeket, választási lehetőségeket és választási kényszerűségeket, melyek annak idején a magyar emberek javarészét, de leginkább a tanultabb-gondolkodóbb részét meggyötörték. Dávidházy Máté, a kurucok ezeres kapitánya, ebben az európai jelentőségű küzdelemben nem találhatja meg igazán a helyét; sem a törökök, sem Bécs érdekei nem esnek egybe a magyarság reményeivel. De ezredével mégis csatlakozik az Egyesült Keresztény Hadakhoz, részt akar venni a főváros felszabadításában. Ő vezeti az első rohamot a még török kézen levő Budavár ellen. De ha legyőzi is az önvád belülről támadó démonait, ha tisztázza is magában, hogy a harcban való részvétellel nem pártolt át a veszedelmesen hatalmasodó ellenséghez, ha sikeresen harcol is Buda visszavételéért, a sorsa tragikussá válik. A ravaszul fölállított kelepcéket nem tudja kikerülni: elpusztítják. A váradi basa és a bécsi körök egymástól függetlenül, de egyidejűleg parancsot adnak a megsemmisítésért. Váradról az egyik szeretője, Kassáról a másik szeretője indul Budára, hogy megmérgezze. A regény hitelesen idézi a tizenhetedik századot, amikor német és török, kuruc és labanc, pápista és kálomista, udvari és nemzeti, úri és népi szempontok és érdekek között minden döntés életveszélyesen kockázatos volt.

Hegedüs Géza - Arcképvázlatok
Ha ​az olvasó találkozott a szerző A magyar irodalom arcképcsarnoka című könyvével, akár úgy is tekintheti, hogy most annak második kötetét tartja a kezében. Hiszen amiként abban, úgy ebben is kereken száz magyar író és költő arcképvázlatát ismerheti meg; s minthogy ez a könyv később jelenik meg, mint amaz, tehát sorrendben: ez a második kötet. Holott mégsem az, és nagyon kérem az olvasót, ne is tekintse annak. Először is: itt szó sincs semmiféle időbeli folytatás­ról, itt is nagyon régiekkel – XVI. századbeliekkel – kezdődik a névsor, és nemrég elment kortársakkal végződik. De még csak azt sem lehet mondani, hogy okvetle­nül értékrendbeli különbség van a két könyv felidézte íróművészek között. Egy­szerűen arról van szó, hogy itt most azokról beszélek, akik ezért vagy azért nem fértek el abban az Arcképcsarnokban. Mert az ugyan igaz, hogy irodalmunk legvitathatatlanabb klasszikusairól a szerző – mármint én, aki e sorokat írom – az előző kötetbe írta-vázolta azokat a bemutató mondatokat, amelyekkel jelezni kívánta, hogy őbenne milyen fővonásokkal rajzolódnak ki ezek a legnagyobbak, ámde ezeknek a kétségtelenül legnagyobbaknak, legjelentékenyebbeknek a száma alig-alig haladja meg a tucatot. Hogy őmelléjük kik kerültek abba az Arcképcsar­nokba, azt nagymértékben meghatározta a szerző saját ízlése, olvasói emlékeinek követelőzése vagy egyik-másik alak életrajzi érdekessége. És mivel négy-öt író­gépelt oldalnál rövidebben nemigen lehet valamelyest is szemléletes képet vázolni egy-egy íróról, száz ilyen vázlatnál több pedig nem fér még egy viszonylag terjedel­mes kötetbe sem – tehát a kerek százas szám varázsa (amely Dantét is igézte, hogy Isteni színjátéka éppen száz énekre terjedjen, és Boccacciót is arra csábította, hogy száz novellából állítsa össze Dekameronját, és még a mi Szerb Antalunkat is ösz­tönözte, hogy száz versből építse fel a szerintem mindmáig legszebb magyar nyelvű költői antológiát) nekem is azt az egyáltalán nem irodalomtörténeti, hanem iro­dalmi játéknak tekinthető komponáló igényt adta, hogy kereken száz ugyanolyan hosszú – illetve ugyanolyan rövid – arcképpel igyekezzem vágyat ébreszteni az olva­sókban kimeríthetetlen kincsestárunk, a magyar irodalom minél teljesebb birtokba vételére.

Csillag Ilona - Hegedüs Géza - A ​magyar dramaturgia haladó hagyományai
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hegedüs Géza - Valló ​Bonifác történetei
"Valló ​Bonifác történeteinek kötete nem önéletrajz - írja Hegedűs Géza -, Valló Bonifác nem azonos velem, noha ugyanabban a világban élt és él, mint én, hasonló - bár nem azonos - kalandok közé került ezekben a kalandos évtizedekben, mint én, és sok mindenben hasonlóan vélekedik, mint jómagam. De miközben Valló Bonifác nem én vagyok, és története nem azonos az én élettörténetemmel, habár van is itt-ott hasonlatosság - a történetek együtt mégis vallomássá kívánnak kikerekedni az én nemzedékem jellemzőélményeiről. Ezért próbáltam elképzelni ezt a Valló Bonifácot, aki - úgy hiszem - nemcsak énrám emlékeztet, hanem velem együtt nagyon sok olyan korunkbeli értelmiségire, akit sodort a történelem, de nem sodort el, aki szerette volna megérteni, mi is van körülötte, és hol értette is, hol nem, és akinek volt elegendő lelkiereje - sőt testi ereje is -, hogy elszántan védje emberségét, lelkének összhangját, s ne érezze idegennek sem a világot önmagától, sem önmagát a világban. Lehetséges, hogy derűs könyvnek fogják mondani Valló Bonifác történeteit, s ez nyilván igaz is, ha a derű az érteni akaró lélek résztvevő, de önmagán is csöndesen nevetni képes mosolyát jelenti. Egy ilyen derűsen értelmes embert a történelem adta tragédiák közepette próbáltam megrajzolni Valló Bonifác alakjában és kalandjaiban."

Hegedüs Géza - Szerelem ​a fűzfák alatt / Sakuntala gyűrűje
A ​szerelemről szól Hegedüs Géza két legenda-feldolgozása. A gőgös előítéletek miatt szerencsétlenné lett szerelmesek a halál után egyesülnek. Mintha _Kádár Kata_ magyar népmesei motívumai szólalnának meg a _Szerelem a fűzfák alatt_ kínai meséjében. A szegény sorsú Liang San-po sírját villám nyitja szét, hogy szerelmese követhesse, Liang San-po és Csu Jing-té lelke madárként repül ki a sírból, hogy a fűzfán együtt dalolja szerelmes énekét. A másik mesejáték az ind mesevilág egy darabját ülteti át magyar nyelvre. A szerelem itt boldog beteljesüléshez vezet, de míg idáig érnek a szerelmesek, az istenek nehéz próbáit kell megállniuk. - Ha a királyfi életét akarod, akkor örökre le kell mondanod a szerelméről - mondja Ganga istennő a hozzá imádkozó Sakuntalának. És Sakuntala szerelme kiállja a próbát - örök remeteségre kárhoztatja önmagát, hogy megmenthesse szerelmese életét. S az indiai istenek megelégszenek a lemondás szándékával, újból egymáshoz vezetik a hű szíveket. Hegedüs Géza gördülékeny és változatos verssorokba öltözteti a két bájos mesejátékot, s verselési művészetével gazdagabbá teszi két távoli nép meséivel a magyar mesevilágot.

Hegedüs Géza - Európa ​közepén IV.
A ​Palota a hegytetőn 1955-ben játszódó szerelmi történet, melynek idillje korántsem harmonikus történelmi viszonyok között szövődik. A Katonadolog nagy lélegzetű monológ egy betegségről, melynek oka, magyarázata részben a főhős emberi környezetében, részben a politikai légkörben van. Az Idegenben disszidens fiatalemberek tétovaságát, tragikus tanácstalanságát, izgalmas sorsfordulóit idézi; a regény főhősét végül hazacsábítják az 1956 utáni konszolidáció eredményei és ígéretei. "Az életművész hagyatéká-ban - írja Hegedűs Géza - korképet kalandregényben próbáltam fogalmazni. Ha tetszik, szélhámosságok sorozata, pesti linkséget gyűjteménye, de ha úgy tetszik: tragikomikus életútja egy olyan embernek, akit nem sok választ el attól, hogy rendes, talán tehetséges és jelentékeny tagja legyen a társadalomnak. De éppen erről a nem sok-ról van szó. Ez a nem sok nagyon is sok: társadalmi helyzet, neveltetés, történelem." Mind a négy regényben a közelmúlt történelme elevenedik meg - jellegzetes alakjaival, meghatározó és izgalmas eseményeivel, realitásukban is meglepően romantikus, romantikájukban is reális fordulataival.

Hegedüs Géza - Bordélyház ​Bizáncban
Két ​becsvágyó és mindenre elszánt fiatalember találkozik két gyönyörű és okos nővel, s a bordélyházi szerelemből életre szóló szövetség lesz... Hogyan használja ki e négy ember a zavaros vallási és politikai állapotokat és hogyan ragadja magához a hatalmat?... A szereplők valóságos személyek: dicsőséges császár és császárné, nagy hadvezér és felesége, életük telve ármánnyal, erőszakkal, gyilkossággal...

Hegedüs Géza - A ​végzet sógora
Ez ​a regény egy közismert mondakört idéz fel: a Labdakidák nemzetékeinek végzettel terhes történetét. A középpontban azonban nem a sok mindenben istenekhez hasonlatos hősök állnak, hanem az a férfi, akit sógorként folyvást ott találunk a közelükben, részt vesz történetükben, de a monda előterébe csak akkor lép, amikor sógorainak halála után - akaratán kívül, sőt annak ellenére - az ő kezébe kerül a legfőbb hatalom, és ezzel a további események felidézője lesz. Az antik tragédiákból jól ismerjük őt, Kreont, aki sógora volt Laiosznak, Oidipusznak, nagybátyja Eteoklésznek, Polüneikésznek, Antigonének.

Hegedüs Géza - A ​méneskúti családirtás
A ​regény megtörtént esemény alapján íródott. Dr. Füleki Bergendy Ákos földbirtokos, államtudományi doktorátust szerzett és diplomát a mezőgazdálkodás tudományából. Ötezer holdat örökölt duhaj apjától, olyan teherrel, ami elviselhetetlen. Bergendy nem akarja, hogy elárverezzék a birtokot, a reménytelen helyzetben nagy bankkölcsönt kér. Kérelmében megemlíti nagyszabású terveit: malmot, sörgyárat, fonó üzemet akar létesíteni. Nyomatékul megemlíti, hogy hamarosan házasságot köt Kunvölgyi Stefániával, aki nemrég örökölt egyetlen bátyjával tízezer holdat tehermentesen. A házasság létrejön, Bergendy megkapja a kölcsönt. Kirí az arisztokraták közül: keményen dolgozik. Feleségével Méneskút faluban él. A jókedélyű asszony igazából nem szeret itt lakni, vágyik a társaság után. Bécsbe utazik ruhát varratni, ilyenkor felkeresi unokabátyját, dr. Franz von Kunvölgyi vegyészprofesszort, Budapesten pedig férje rokonát, Bergendy tanácsos urat. A feleség készfizető kezességet vállal férje bankhitele ügyében, így Ákos megszabadul az adósságtól. Két év múlva vágtató lovas érkezik a körorvoshoz, hogy jöjjön azonnal, baj van. Vacsora után rettenetes görcsös fájdalom tört Bergendy úrra, feleségére, az éppen ott nyaraló Kunvölgyi Tihamérra és a szakácsnéra. Az orvos rohan, hánytatót ad Bergendy Ákosnak, aki a verandát összehányja, de a többieken már nem tud segíteni. A boncolás megállapítja, hogy gombából készült méreg miatt haltak meg hárman. Az orvos tudja, hogy ezt a mérget a bécsi Franz Kunvölgyi professzor kísérletezte ki, de az is kiderül, hogy a professzor már hónapokkal ezelőtt meghalt. Elrendelik a nyomozást, de a legnagyobb titokban... Az izgalmas sztorin túl nagy erénye a munkának a magyar századvég sajátos atmoszférájának felidézése.

Hegedüs Géza - A ​visszanyert élet
Negyedik ​regénye ez önéletrajzi könyveimnek. Regénynek tartom, sőt történelmi regénynek, hiszen elbeszélő formában idéz fel egy egész történelmi korszakot. Sajántossága, hogy ez a történelem a saját félmúltunk, hőse történetesen én vagyok, aki tapasztalati úton ismerem - nyilván mindenki másnál jobban ismerem - ezt a regényalakként ábrázolt egyes szám első személyt. - A három eddigi kötet - Előjátékok egy önéletrajzhoz, Egy jól felnevelt fiatalember felkészül és A tegnap alkonya - egymástól eltérő epikus műfaj ismérveit hordozza, az első családi krónika, a második lélektani fejlődésregény, a harmadik egy évtized korrajza. A visszanyert élet hasonlít legjobban azokhoz a vallomásművekhez, amelyeket memoároknak szoktak nevezni. Ez már történelem és a jelen határvidékén kalandozik. Elbeszélő cselekménye szerint a felszabadulástól 1956-ig terjedő évtized korképe-körképe, persze úgy, ahogy én éltem át. De amit átéltem, abból nem kevés nagyon is jellemező azokra a reményekkel és szoronásokkal teljes esztendőkre. Az epikus cselekményen túl azonban további kilátás nyílik egészen mostanáig, azaz a könyv befejezéséig. Ezzel le is zárul az önéletrajzsorozat, s aki mostanáig vagy reményeim szerint az eljövendőkben elolvassa saját élményeim felidézését, talán meg is ért, meg is érez egyet-mást a mi kalandos emberöltőnkről, és benne a mi nem kevésbé kalandos életünkből.

Hegedüs Géza - A ​tegnap alkonya
"Nyolc ​év rövid szakasznak tűnik, ha az ember élete nyolcadik évtizedéből néz vissza rá. De nyolc év sokszínű és sokmozzanatú körképet adhat egy korról, amely feltartóztathatatlanul világégésbe torkollott. Ez a könyv tartalma szerint önéletrajzi részlet: ezt éltem át én 1932 és 1940 között. A benne felsorakoztatott tények szerint azonban kerek történelmi regény, amelyben a vallomásokat tevő egyes szám első személy csupán tanú - ha tetszik, narrátor - a magyar polgári értelmiség út- és tévútlehetőségeinek felidézésében. Szó esik itt a magánélet különböző formáiról, törekvéseiről és színházi próbálkozásairól, egyetemi tanulnivalókról és értelmetlenül kötelező párbajszabályokról, ügyvédi irodák hol bűnközeli, hol mulatságos, hol lélekfásítóan unalmas ügyeiről... És mindennek cselekménybeli középpontjában egy történettudósnak készülő fiatal jogászdoktorról, aki egyenes irányban tart afelé, hogy író legyen. Persze ez vagyok én, aki saját élményeim által vallok az átélt történelemről.- a magyar polgárság egyik jellemző rétegének - társadalomtörténete. Majd írtam fejlődéslélektani regényt saját serdülőkori éveim emlékei alapján. Ez A tegnap alkonya megint más, ezt minden kalandosságával együtt a háború előtti évek dokumentumregényének érzem, amelynek legalábbis alanyi hitelességet ad, hogy én így éltem át. Ez a személyes szempont némiképp lírává teszi, de amit láthattam, az a történelem epikája, és ahogy beletántorogtunk a háborúba, az a nagy közös dráma volt. - Nos hát komorságaival is, vidámságaival is erről szól ez a könyvem."

Hegedüs Géza - A ​magyar irodalom arcképcsarnoka
Kereken ​száz, röviden megfogalmazott irodalmi arckép a magyar múlt századaiból, Janus Pannoniustól Radnóti Miklósig. Nem több és nem kevesebb, mint arcképcsarnok. Tehát nem valamiféle rendszeres irodalomtörténet, de nem is anekdotagyűjtemény hajdani írókról, költőkről. Arra jó, hogy az olvasó emlékezetébe idézze az ismert nevű vagy elhomályosodott szerepű írástudókat, a szó magyar művészeit, akik úgy sorakoznak itt, mint képtárban a festmények. A könyv célja: az olvasás gyönyörűségén át érdeklődést kelteni számos író és költő művei iránt, hogy nem csak róluk, hanem tőlük is olvassunk, hogy érzékeljük irodalmunk gazdagságát, és élvezzük szépségeit.