Ajax-loader

Hegedüs Géza könyvei a rukkolán


Hegedüs Géza - A ​néhai bűnöző
Részlet ​a könyvből: 1985-ben történt. A tanítást már három éve abbahagytam. De itt-ott azóta is felkérnek szakértőnek, főleg az igazságügyi szervek fordulnak hozzám egy-egy bonyolultabb ügy tényállásának és a rá vonatkozó jogszabályok szövedékének áttekintése végett. Azon sem csodálkozom, ha olykor magánemberek kérnek fel, hogy életük váratlanul bekövetkezett helyzetében tekintsem át, mit is kell tenni ilyenkor. Noha nyugdíjaztatásom és főleg a tanítástól való visszavonulásom óta szellemi tevékenységem főleg személyes élményeimnek, jogászi tapasztalataim érdekes mozzanatainak novellisztikus, nemegyszer anekdotisztikus feldolgozása, ilyen alkalmi tanácsadóként vagy szakértőként némiképpen mégis megmaradtam gyakorló jogásznak is. Tehát nem lepődtem meg, amikor azon a tavaszi napon telefonon felhívott egy magát Olejkár Edwardnak nevező férfi, azonnal közölve, hogy Puerto Ricó-i lakos, amerikai állampolgár, most először jár Magyarországon, de itt van fontos jogi tisztáznivalója. Nagyon örülne, ha ebben - természetesen tisztes honorárium ellenében - segítségére lennék.

Hegedüs Géza - Egy ​jól nevelt fiatalember felkészül
Az ​író megpróbálja jellemezni ezt a könyvet: „A jól nevelt fiatalember - természetesen én vagyok. Dicsértek is, gúnyoltak is ifjúkoromban ezzel a jólneveltséggel. Ez a fiatalember, mint megannyi nemzedéktársa, túl kalandos emberöltők tanúja volt és lett. Ebből a hazai történelemszakaszból szeretnék egytucatnyi esztendőt felidézni, ahogy annak idején én éltem át. Az egész korszakra és egész társadalmi körömre jellemzőnek - ha tetszik: társadalomtörténeti dokumentumanyagnak - érzem azt az utat, amelyet én magántörténetemben éltem át az értelem és az érzelemvilág kibontakozásában gyermekkortól kamaszéveken át a korai ifjúságig. Az elején egy hétéves kisfiú érkezik szüleivel Nagyváradról a forradalmak évadján Budapestre, a végén egy tizenkilenc éves budapesti egyetemista látogat Nagyváradra, hogy amolyan induló értelmiségiként megmutassa magát rokonainak és gyermekkori ismerőseinek. Ami e két személyes dátum között volt, az a történelemben forradalom és ellenforradalom, majd úgy egy évtizeden át a Bethlen-féle konszolidáció, a magyar polgárság végső életképes kora (mert ez már nem volt fénykor, de még életképes kor, utána a polgárság önpusztító elmebaja, a fasizmus következett). Ebben az időben voltam én életre és hivatásokra felkészülő polgár ifjú. Saját példámat olyan példázatnak vélem, amelyből az olvasó sok mindent élhet újra velem egy ma már történelminek mondható korszakból, amely fél évszázaddal ezelőtt lezárult. - Hogy azután mi minden következett? Remélem, még abból is sok mindent tudok majd felidézni. De amit most a kezében tart az olvasó, magában is zárt, kerek krónika egytucatnyi magyar esztendőről."

Hegedüs Géza - Börtönfalak ​ábécéje
Részlet: ​Én, Gerzson Mihály, az ókori, középkori és közel-keleti régészet doktora, hites írásszakértő, címzetes egyetemi tanárként a paleográfia, vagyis a régi írások egyetemi meghívott előadója, több, mint hét évtizeden át magyar állampolgár, a közép-európai történelem kiszolgáltatott, vétlenül többszörösen büntetett előéletű résztvevője - úgy döntöttem, hogy földi életem ama végső szakaszára, amely még megadatik nekem, elhagyom lélekbeli hazámat, Európát. Elmegyek idegenbe, idegennek, hogy remélhető nyugalomban végiggondolhassam, vajon van-e tanulsága mindannak, amit végigéltem. Hiszen mindig úgy hittem, semmi közöm nincs a politikához, minthogy vélt tudásom részletkérdései érdekeltek és foglalkoztattak, s mégis újra meg újra politikai helyzetek sodortak veszedelmekből veszedelmekbe. Szerelmek lelki és testi mámoráról ábrándoztam, és váratlan büntetőügyek vádlottja és elítéltje lettem.

Hegedüs Géza - Arcképvázlatok
Ha ​az olvasó találkozott a szerző A magyar irodalom arcképcsarnoka című könyvével, akár úgy is tekintheti, hogy most annak második kötetét tartja a kezében. Hiszen amiként abban, úgy ebben is kereken száz magyar író és költő arcképvázlatát ismerheti meg; s minthogy ez a könyv később jelenik meg, mint amaz, tehát sorrendben: ez a második kötet. Holott mégsem az, és nagyon kérem az olvasót, ne is tekintse annak. Először is: itt szó sincs semmiféle időbeli folytatás­ról, itt is nagyon régiekkel – XVI. századbeliekkel – kezdődik a névsor, és nemrég elment kortársakkal végződik. De még csak azt sem lehet mondani, hogy okvetle­nül értékrendbeli különbség van a két könyv felidézte íróművészek között. Egy­szerűen arról van szó, hogy itt most azokról beszélek, akik ezért vagy azért nem fértek el abban az Arcképcsarnokban. Mert az ugyan igaz, hogy irodalmunk legvitathatatlanabb klasszikusairól a szerző – mármint én, aki e sorokat írom – az előző kötetbe írta-vázolta azokat a bemutató mondatokat, amelyekkel jelezni kívánta, hogy őbenne milyen fővonásokkal rajzolódnak ki ezek a legnagyobbak, ámde ezeknek a kétségtelenül legnagyobbaknak, legjelentékenyebbeknek a száma alig-alig haladja meg a tucatot. Hogy őmelléjük kik kerültek abba az Arcképcsar­nokba, azt nagymértékben meghatározta a szerző saját ízlése, olvasói emlékeinek követelőzése vagy egyik-másik alak életrajzi érdekessége. És mivel négy-öt író­gépelt oldalnál rövidebben nemigen lehet valamelyest is szemléletes képet vázolni egy-egy íróról, száz ilyen vázlatnál több pedig nem fér még egy viszonylag terjedel­mes kötetbe sem – tehát a kerek százas szám varázsa (amely Dantét is igézte, hogy Isteni színjátéka éppen száz énekre terjedjen, és Boccacciót is arra csábította, hogy száz novellából állítsa össze Dekameronját, és még a mi Szerb Antalunkat is ösz­tönözte, hogy száz versből építse fel a szerintem mindmáig legszebb magyar nyelvű költői antológiát) nekem is azt az egyáltalán nem irodalomtörténeti, hanem iro­dalmi játéknak tekinthető komponáló igényt adta, hogy kereken száz ugyanolyan hosszú – illetve ugyanolyan rövid – arcképpel igyekezzem vágyat ébreszteni az olva­sókban kimeríthetetlen kincsestárunk, a magyar irodalom minél teljesebb birtokba vételére.

Hegedüs Géza - A ​világosság gyermekei
"Kérem ​az olvasót - írja Hegedüs Géza-, hogy ezt a regényt semmiképpen se tekintse afféle szabványos-szabályos történelmi regénynek, még ha teljes egészében bele is illeszkedik nemzeti történetünk oly fontos mozzanataiba, mint a hazai felvilágosodás szellemi áramlata és a Martinovics-per tragikus eseménysorozata. Két hőse - Őz Pál, a forradalmár és Ürményi József, a személynök - hiteles történelmi alak, s felsorakoznak mellettük a kor valóban élt és így élt, így halt fiataljai. És mégsem mondanám, hogy ez a történet, a Martinovics-féle mozgalom regénye, inkább azt, hogy regény a Martinovics-mozgalom korából, amely szeretne minél többet érzékeltetni, az olvasó számára személyes élménnyé tenni abból a kora hajnali világból, ábrándokból, indulatokból, törekvésekből, amelynek múltunk egyik legvonzóbb korszakává teszi a XVIII. század végső negyedét. De még többet is kívánna a regény írója: érzékeltetni próbálta, hogy nemzedékének ifjúkorában mit jelentett ennek a felvilágosodott nemzedéknek felismert emlékezete."

Hegedüs Géza - Az ​erdőntúli veszedelem
A ​magyar történelemnek egy kevéssé ismert szakaszáról, a Budai Nagy Antal-féle huszita felkelés történetéről szól ez az izgalmas, színes regény. Rég elmúlt idők érdekes hősei kelnek e lapokon életre: a Biblia-fordító diák, az újra fegyvert fogó huszita hadvezér, a földesúr testőréből lett lázadó katona, és - ha csak rövid időre is - elénk lép a későbbi magyar történelem halhatatlan alakja: Hunyadi János. Aki szereti a történelmi regényeket - márpedig ki nem szereti? -, annak maradandó élménye lesz Hegedüs Géza sok kiadást megért regénye, amely az olvasók kérésére újból megjelenik a Delfin sorozatban.

Hegedüs Géza - Az ​írástudó
Mindabból ​amit a kezdet kezdetei óta mindmostanáig sikerült létrehoznom - mondja Hegedüs Géza -, ez a regényciklus ér a legtöbbet; legalábbis én ezt szeretem legjobban minden eddigi írásművem közül. regényciklusnak nevezem, habár a maga nem kis terjedelmében összefüggő, egységes történet, akár egy írói képzelet-szülte hajdan volt férfi életrajzának is mondhatók, mégis - ha a szerkezetét tekintjük - négy, különkülön is kerek regény és öt elbeszélés láncolata, amelyből együtt kerekedik ki a XIII. század hazai - s mögötte európai - korképe, előrevivő és visszatartó erőivel. És ez egykori kavargás közepette járja meg életútját a korai értelmiségi, miskolc nembéli Pósa, akivel meghittebb barátságban vagyok, mint bármely más eddigi magamformálta regényhőssel. Ez az írásmű és ez a regényhős együtt fejlődött velem: Pósa egyénisége, jelleme, története akkor jutott eszembe, amikor a felszabadulás utáni hónapokban Buda és Pest romos utcáin járkáltam, s tudván tudtam, hogy voltak itt már régen is romok, s mindig akadtak, akik elszánt lélekkel fogtak neki az újjáépítésnek. Akkor határoztam el, hogy megkísérelem felidézni a réges-régi összeomlásnak, a tatárjárásnak előzményeit. A regényciklus egyes részei azután hosszabb időközökben jelentek meg, és amikor az utolsó rész végső mondatait leírtam, már rég felépültek a romok, és mi magunk nagy léptekkel jártunk már a tervezett jövendő felé vezető úton. Hat-hét év alatt hősöm ugyanannyit fejlődött, mint én magam. És most, magam is világosabban látom, hogy túl a mozgalmas kórképen, túl a mostani és talán a jövőbeli emberkehez szóló múltidézésen, itt egy emberi tudat fejlődéstörténetéről van szó, amelynek ismeretében talán akad egy-két olvasó, aki a maga érzelmeit, a maga olykor gyötrő kérdésiet is jobban megérti. Én legalábbis szeretném és remélem. Persze, hogy az ilyen írói szándék mennyire vált valósággá - azt az olvasók egymás után következő nemzedékeinek kell eldöntenie.

Hegedüs Géza - Előjátékok ​egy önéletrajzhoz
Az ​író - könyvéről: "Nem véletlenül indultam történésznek: saját előzményeimet, személyes élményeimet hajlamos vagyok kívülről is szemlélni. De nem véletlenül kanyarodtam igen hamar a tudománytól az írásművészet felé: számomra a jelen is történelem, és a múlt is személyes kaland. Néha úgy sejtem, hajnalkorom óta készülök erre a könyvre. Abban a sajátos helyzetben növekedtem felnőtté, hogy korai időktől fogva tudtam: az apai ág örökölt mendemondái a XVII. századig, az anyai ág a XVI. századig tartja nyilván az elődöket. Így a többé-kevésbé rendszeresen összegyűjtött családi adatok egyben valamelyes képet adnak a magyar polgárság jó néhány rétegének és árnyalatának fejlődéstörténetéről. Kétségtelen, hogy ez az emlékhalmaz valahogy előkészítette, színezte legkülönbözőbb műfajú írásaimat. De hiszen minden művészi eredmény valahogyan magában rejti létrehozójának múltját, emlékanyagát. De még azt is el tudom képzelni, hogy aki velem együtt végigjárja az én előzményeim útját, menthetetlenül fokozottabban kezd érdeklődni saját előzményei iránt. Hiszen a jelen és a készülődő jövendő csak a megértett előkészítő múlt ismeretével látható egységes és értelmes képnek."

Hegedüs Géza - Az ​olvasás gyönyörűsége
Ezeket ​a beszélgetéseket a rádió ihlette. A szerzőnek immár jó négy évtizede a rádió az egyik legfontosabb kifejezési formája. A rádióbeli dráma - a hangjáték - ugyanúgy saját műfajom, mint a csevegő hangú ismeretterjesztés, amelyet színész barátaim olvasnak fel, mikrofon előtt az érdeklődő hallgatóknak. Nos, évekkel ezelőtt Rádiónk szerkesztőségében feltették nekem a kérdést, hogy miképpen is képzelném el, ha a legszélesebb közönség számára az olvasás gyönyörűségéről kellene beszélnem. A kérdésre még csak gondolkodnom sem kellett: mintha magam is évek óta ezt terveztem volna. Hiszen ifjúkorom hajnali éveitől kezdve szenvedélyes olvasó vagyok; ugyanúgy nem tudom elképzelni napjaimat könyv nélkül, mint étel-ital nélkül.

Hegedüs Géza - Szent ​Szilveszter éjszakája
999-ben ​az örök város, Róma utcáit átjárja az ezredvég rettenete, a végítélet félelme. Vajon mit hoz az ezredik év? III. Ottó császár a szerelem beteljesedésében reménykedik, mely a legyilkolt római lázadó Crescentius özvegyéhez köti. Segít-e vágya elérésében II. Szilveszter, a kor nagytudású pápája, aki valaha az uralkodó tanítója volt? A lendületes regény a két legendás történelmi alak életén keresztül ábrázolja az első ezredvég legfontosabb eseményeit, az éppen kiteljesedő középkor árnyait és fényeit.

Hegedüs Géza - Szatírák ​könyve
Hegedüs ​Géza verses és prózai szatíráinak gyűjteménye 1957-ben jelent meg, a most kiadott munka ennek hasonmása. Az antik versformában közreadott, Juvenalisra, Martialisra és társaikra alludáló költemények, valamint a hasonló hangnemű rövid prózai szatírák persze a kor meglehetősen ideologikus módján, "építő módon" bírálják a közélet és főként az irodalmi, kritikai világ visszásságait, akkor nem éltek számára ma már tulajdonképpen alig érthetően. A nem minden szellemesség nélkül való munka - elsősorban kortörténeti érdekességű.

Hegedüs Géza - Vergilius ​ifjusága
Hegedűs ​Géza nem véletlenül tartozik a legolvasottabb és legnépszerűbb ifjúsági írók közé. Minden írása valami újabb meglepetéssel szolgál az olvasónak; legötletesebb íróink egyike. Éppen ezért nemegyszer kénytelen eltérni a történelmi regények szokásos módszerétől, megőrizve azonban minden esetben a kor levegőjét. Most Vergilius ifjúságáról írt regényt, s mivel Vergilius életének éppen erről a korai szakaszáról: tanulásáról, első költői próbálkozásáról, vagyis az Aeneis megírásáig eltelt időszakról úgyszólván alig van adatunk, Hegedűs Géza meghökkentő módszert választott. Az Aeneis egyes lírai betétjeiből, például Didó és Aeneas szerelméből következtet vissza a költő életére. Aki ilyen szépen és megdöbbentő hűséggel meg tudta írni ezeket az élményeket, annak korábban valamilyen vonatkozásban át is kellett élnie ezeket. Ez a módszer lehetővé teszi az író számára, hogy - bár történelmi adatok nem igazolják ezt - fiatal korában elvigye hősét Görögországba, egy nagy szerelem élményét feltételezze ott, összehozza őt görög földön későbbi barátaival. A feltételezett görögországi szerelmen kívül minden egyéb szempontból hűen ábrázolja a kort Hegedűs Géza, nyelvileg egy bizonyos fajta modernséggel, amely a klasszikus ókort közel hozza, a mához anélkül, hogy a regénynek történelmi ízeit eltüntetné.

Hegedüs Géza - Ágyban ​szerzett diadal
A ​négy kisregény négy különböző és különös történetet beszél el a régi-régi görög és bizánci történelemből, témájuk mégis azonos: mind a négy az ezerarcú szerelem és a hasonlóképpen ezerarcú politika elválaszthatatlan egységéről, olykor egyenest azonosságáról vall. Hőseik egykor valóban élt, múlhatatlan jelentőségű és érdemű államférfiak, Nagy Sándor, Gügész király, Periklész és Justinianus császár, és híresen-hírhedten gyönyörű asszonyok, mint a hetérából az aranykor Athénjának első asszonyává lett Aszpászia, Phrüné, a legnagyobb görög szobrász és festő modellje és szeretője, aki a történelem első sztriptízét mutatta be azért, hogy a "belépti díjból" fölépíttethesse Théba városának lerombolt falait, vagy a bizánci bordélyból a trónra kerülő Theodóra, akinek szépségével csak az okossága vetekedhetett. Legenda és valóság, a régmúlt mitikus ködébe vesző csodás epizódok és hiteles történelmi események szórakoztató, egyszersmind a ma embere számára is bölcs tanulságot rejtő egyvelege ez a tüneményes könyv.

Hegedüs Géza - Palota ​a hegytetőn
Tartalom Palota ​a hegytetőn Katonadolog Idegenben Egy nap Londonban A második karrier Szilveszter Jegyzet az Európa közepén-ből

Hegedüs Géza - Az ​Isten és a részegek
Részlet ​a könyvből: "Amikor Héliosz napisten lassan lefelé gördülő szekere elérte a Tmolosz gerincét, a hegy tövében álló nagy tömör templom csarnokában már javában állt a tanácskozás. Bent az oszlopok között nehézkes Zeusz szobor trónolt, s az istenatya előtt félkörbe állított alacsony székeken ültek Lydia fehér ruhás, komoly, bortermelő földesurai meg az elegáns vendég fríg urak, köztük maga Priamosz, a fiatal trójai király. Megjelent még néhány föníciai hajósvállalkozó is, hogy részt vegyen egy esetleges itt kínálkozó nagyobb üzlet lebonyolításában. - Ezek az idegen - frígek és föníciaiak - fáradságosan jöttek össze erre a gyűlésre, átszenvedvén a kora nyári utazás lydiai melegét, csakhogy együtt beszélhessék meg közös gondjaikat. Lydia és Frygia bortermelő urai súlyos bajban voltak: a szárazföld egészen Áriáig nem tudott annyi szőlőt fogyasztani, amennyit ők termeltek; ügynökeik hiába serkentették Káriát, Kappadókiát, Paflagóniát mindegyre buzgóbban a borivásra - kevés volt a piac, s már-már úgy látszott, hogy a virágzó üzlet belefullad saját gazdagságába. Mert hiába dobták száz szekérderékkal a tengerbe a szőlőt, hiába eresztették szélnek, árverezték el értéken alul a fölösleges taposó-szolgákat - sokat le is öltek, hogy fölöslegesen ne kelljen táplálni őket -, a bor ára csak egyre zuhant s zuhanni fog még tovább is, ha nem találnak új piacot."

Hegedüs Géza - Világirodalmi arcképcsarnok II.
Hegedûs Géza könyve 100 alkotó életútját tárja elénk mívesen megírt miniesszékben, amelyekben a pontosságra, megbízhatóságra való törekvés jól megfér a könnyed hangvétellel, az olvasmányos, színes stílussal és a közvetlen elõadásmóddal.

Hegedüs Géza - Évezredek szép prózája
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hegedüs Géza - Heltai ​Jenő alkotásai és vallomásai tükrében
Első ​verseskötete, a Modern dalok a múlt század végén jelent meg, utolsó, búcsúverse 1957-es keltezésű. A két dátum között egy sokműfajú alkotó és jelentős kultúrpolitikus egymástól elválaszthatatlanul egységes, csaknem áttekinthetetlen méretű életműve teljesedett ki. "Ide-oda csapongó újságíró, szerkesztő, könyvkiadó, színházigazgató, író, drámaíró, kabaréköltő, francia, angol, olasz és német színdarabok és versek fordítója voltam, éltem Párizsban, Londonban, Bécsben, Berlinben, Konstantinápolyban, itthon és külföldön is találkoztam kis és nagy emberekkel, becsületesekkel és csalókkal, szép és gonosz nőkkel, ... s mindebből talán egy-egy figurát tudok csak megvilágítani..." - írja öregkori vallomásában, szerényen elhallgatva, hogy ő teremti meg a magyar kabaréköltészetet, hogy Kató-verseivel új korszak kezdődik irodalmunkban, hogy novelláinak legszebb darabjai a műfaj hazai legjobb remekei közé tartoznak, hogy regényeiben, a bohémvilág, a balkáni uralkodók kisszerű machiavellizmusának ábrázolásával utat mutat a magyar persziflázs-regénynek, hogy egyike legsikeresebb színpadi szerzőinknek, aki az újromantikus versesjátékokat új életerővel töltötte meg, s A néma leventé-vel ma is, most is telt házat teremt színházainkban. Az izgatottan úttörő, folytonosan kezdeményező Heltainak a költők között sajátos helyet jelöl ki az, hogy biztonságosan csevegő újságíró és novellista, a novellistának viszont bravúros hátteret ad, hogy gyakorlott drámaíró, és mindehhez az esztétikai erényhez járul egy ritka és fontos etikai erény: Heltai bármit írt, átsüt rajta az emberi jóság. A Heltai-életmű sokfélesége más-más műfajban más-más jelentőségű. Hogy művei végtelenjében mi az irodalomtörténeti jelentőségű és mi a kiemelkedő rangos írás, azt keresi -kutatja Hegedűs Géza e kötetben oknyomozó lendülettel, értő, irodalomtörténészi lélekkel és a hiátusokat is kitölteni tudó, a mögöttes világ sugárzását is fogékonyan érző írói szívvel.

Hegedüs Géza - Bordélyház ​Bizáncban
Két ​becsvágyó és mindenre elszánt fiatalember találkozik két gyönyörű és okos nővel, s a bordélyházi szerelemből életre szóló szövetség lesz... Hogyan használja ki e négy ember a zavaros vallási és politikai állapotokat és hogyan ragadja magához a hatalmat?... A szereplők valóságos személyek: dicsőséges császár és császárné, nagy hadvezér és felesége, életük telve ármánnyal, erőszakkal, gyilkossággal...

Hegedüs Géza - Sötétség ​és világosság
A ​sötétség és világosság gyűjtőcímű kötet három történelmi regénye a magyar múlt 17. és 18. századbeli kalandjaiból idéz fel jellemző képeket. A Várj, madár, várj... Buda visszafoglalásának kor- és körképe, a Zálogosdi bécsi módra a kuruc kor előjátékainak idején játszódik, A világosság gyermekei a hazai felvilágosodás és ennek tragikus politikai kicsengése, a Martonovics-mozgalom éveinek és jellemző alakjainak idézése. A szerző prózai elbeszélő műveinek java része történelmi regény. Ezeknek hosszú sora szeretné felidézni a magyar századok változatos képeit a realizmus valóságigényével és a romantika kalandosságával, mozgalmasságával, tudomásul véve, hogy ma másképpen kell realistának is, romantikusnak is lenni, mint szüleink, nagyszüleink vagy éppen dédszüleink korszakaiban. Közben azonban szakadatlanul emlékeznünk kell, hogy mi mindent örököltünk ezektől az elődöktől. A szerző szemléletben is, módszerben is úgy kíván túllépni az avult hagyományokon, hogy hű maradjon azokhoz a hagyományokhoz, amelyek avulhatatlanul erőt adnak a felidézett hajdanvolt megírásához is, olvasásához is.

Csillag Ilona - Hegedüs Géza - A ​magyar dramaturgia haladó hagyományai
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hegedüs Géza - Az ​állam én vagyok
"Az ​itt következő regény és utána egy novella immár a hetedik kötete az Európa közepén című regényciklusnak. Ez így együtt összesen tíz hosszabb-rövidebb, műfajilag egymástól igen különböző történetet. Nem sokkötetes hosszú regény ez; hanem szoros értelemben vett regényciklus, ha tetszik: regényfolyam. Valamennyi darabja zárt, önmagában is önálló regény vagy elbeszélés, esetleg novella. Összeköti azonban valamennyit, hogy ugyanabban a társadalmi körben játszódnak, jó néhány szereplő újra meg újra visszatér bennük, habár van számos olyan alak, aki csak egy-egy történetben mutatkozik. Az is előfordul, hogy aki az egyik helyütt éppenhogy a történet szélén jelenik meg, az másutt a történet középponti alakja. A korábbi kötetek olvasója lépten-nyomon ismerősökkel találkozhat, de mindig kénytelen új figurákkal is megismerkedni. És ha még nem olvasott egyetlen regényt sem a ciklusból, akkor is hiánytalan, kerek történetet vagy történeteket kap, bármelyik kötete kerül a kezébe. Az én sokkalandú nemzedékemről szeretnék hírt adni azok számára is, akik kortársként velem együtt élték és élik ezeket az évtizedeket. A régmúlt és a közeli jövő közt azokat a pillanatokat szerettem volna és szeretném megragadni, amelyekben a jelenné érkezett egykori jövendő éppen múlttá válik. Saját bőrömöm tapasztaltam ennek a változásnak gyönyöreit is, veszedelmeit is, szorongásait is, reményeit is. Nagyszerű és rettenetes pillanatoknak voltam részese, cselekvője, szenvedője, tanúja. Művész vagyok: vallanom kell róluk. Feladatomnak tudom több mint két évtizede."

Hegedüs Géza - Magyar ​századok
Hegedűs ​Géza több mint hat évtizedes írói tevékenységének jelentős hányadát a magyar irodalom és a magyar történelem széles körű megismertetésének szentelte. Új könyvében hazánk 1100 éves történelmét tömören, olvasmányos stílusban tekinti át, s a politikai történéseken kívül a magyar kultúra és a magyarság mindennapi életének is nagy figyelmet szentel. A MAGYAR SZÁZADOK olyan könyv, amelyben egy kivételes műveltségű, sokat tapasztalt író mintegy a saját személyes élményeként mutatja be, s ily módon az olvasó számára is saját élménnyé teszi eleink tizenegy évszázados történetét. A kötet Függeléke időrendben közli Magyarország uralkodóinak, államfőinek, kormányfőinek, valamint közoktatási és kulturális ügyekkel foglalkozó minisztereinek a jegyzékét a kezdetektől napjainkig.

Hegedüs Géza - Évezredek ​szépprózája
Ez ​a könyv lehetne kétszer ilyen terjedelmes, lehetne akár négyszer ilyen terjedelmes is, hiszen jelentékeny prózaíró az utóbbi kétezer esztendőben sokszorosan több volt, mint ahányról a szerző ezeket a röpke arcképvázlatokat írta. A cél azonban nem valami irodalomtörténeti teljesség volt. A szerző feltette magának a kérdést, vajon kiket tartanak valóban a legfontosabb szépprózaíróknak. És itt a fontosság nem is mindig esett egybe a legnagyobb írók fogalmával. Mert például, ha megkérdenék tőlem, ki nagyobb regényíró, Defoe vagy Turgenyev, habozás nélkül Turgenyevre szavaznék, s lám, ő nincs a névsorban, Defoe pedig igen. Mert Turgenyev nagy realista volt és megragadó stiliszta, de már Gogol után, és egy időben Flaubert-ral, Dosztojevszkijjal, Tolsztojjal. Az irodalom további útja nélküle is ugyanaz lett volna, míg Defoe Robinson alakjával és történetével újfajta hős, újfajta kalandok felé mutatta az utat. Szaporíthatnám a példákat; Thackerayt is nagyobb regényírónak tartom, mint Dickenst. De a XIX. század nagy orosz és francia realistái mellett a Hiúság vásárának remekírója nem hozott a következendőket módosító újat, míg Dickens részvétteljes romantikája még a realizmusnak és naturalizmusnak is elébe sietett a nyomor mélységeinek feltárásában. És így folytathatnám az indoklást, hogy a következő kéttucatnyi arcvázlat mellé miért nem került még legalább kéttucatnyi.

Hegedüs Géza - Régi ​istenek
Ez ​a három, egymástól témában és mesevilágban merőben különböző történet valahol a mondanivalók mélyén nagyon is összetartozik, s így együtt írói utamnak egy zárt korszakát jelentik. Az első, Az isten és a részegek című regény (amely jó húsz év előtt A mámor zendülői címmel jelent meg), lényegében egy görög mítosz paródiája, amellyel annak idején - a harmincas évek derekán - a bontakozó fasizmusról igyekeztem elmondani annyit, amennyit elmondhattam. A Bálványrombolók a maga ótestamentumi szabadságharcával afféle prózai hőskölteménynek készült, nem is csodálom, hogy az akkor - a harmincas-negyvenes évek fordulóján - már nem jelenhetett meg, hiszen jelképrendszere nagyon is könnyen érthető volt, s így először csak a Felszabadulás másnapján látott napvilágot. A Felszabadulás után kelt elbeszélés, Az öröklét bejárata pedig humoros búcsú volt azoktól a többé-kevésbé vallásos ábrándoktól, melyek az előbbi két regényben elvegyültek az emberséges élet vágyával. Vagyis hát ezek a történetek egyszerre idéznek réges-rég múlt kultúrákat, és szólnak általuk a mi századunk emberéhez. - És most, húsz évvel a legkorábbi, tíz évvel a legkésőbbi után az az érzésem, hogy az olvasó számára talán még érdekesebbek, mint első megjelenésük idején, mert a maguk mesélgető formájában a hajdani hitek és babonák idézgetésén felül saját múltbeli élményeinkről, félelmeinkről és vágyainkról mondanak egyet-mást ezek a régi istenek.

Hegedüs Géza - Mátyás ​király Debrecenben
A ​"Mátyás király Debrecenben" tartalma szerint nem szigorúan vett történelmi színmű, cselekménye a valóságban sohasem történt meg, szereplői közül csupán Mátyás király hiteles történelmi személy, de alakjai és az általuk képviselt társadalmi típusok megfelelnek a 15. század Magyarországának.

Hegedüs Géza - Thézeusz
Hegedül ​Géza Thézeuszról szóló hangjátékait a rádióból már jól ismeri a közönség. Ezek a verses drámák külön-külön is önálló művek, de cselekményben és mondanivalóban egymással öszszefüggnek, és a tetralógia nagyobb egységében bontják ki a hősök sorsában ábrázolt példázatot. Thézeusz házának tragédiáit az ókor óta újra meg újra feldolgozta a drámairodalom: az antik képzeletvilágból örökölt mese és alakok alkalmas keretet adtak ahhoz, hogy bármely kor költői a maguk látta problémákat fejezzék ki a hagyományként kapott regében. Hegedűs Géza tetralógiája a mai ember nem egy zaklató kérdésére válaszol - a hazugság erkölcsi problémáját állítva középpontba -, mintegy időtlenül ragadva meg az időszerűt, amikor az antik mondát a francia klasszicizmus ízlése szerinti drámákban fogalmazza jellemeiben és eszméiben egyaránt izgalmasan modern alkotássá.

Hegedüs Géza - A ​mámor zendülői
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hegedüs Géza - Aktuális ​Aiszkhülosz
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hegedüs Géza - Európa ​közepén III.
Az ​Európa közepén harmadik kötete az ötvenes évek elején játszódik. A regényfolyamban tehát ez a rész is önálló egésznek, egy korszak tükrének tekinthető. Ezen belül azoönban zárt, kerek egész külön-külön is a két regény: A Kálmánszeghyek és a Kettesben a Tragédiával. De a két történetet összefogja, hogy ugyanabban a dunántúli városban, Pusztavárott játszódik. Ez a Pusztavár ugyan az írói képzelet szülötte, de oly módon, hogy körülményei jellemzőek számos hazai középnagyságú vidéki városra. Nagy hagyománya van ennek a magyar irodalomban. Pucufalva Bessenyei Tariménes utazásá-ban, Taksony vármegye Eötvös A falu jegyzője című regényében, Tanúsvár Jókai Kiskirályok-jában vagy Zsarátnok városa Móricz Rokonok-jában mind az írói képzelet szülötte, de nagyon is jellemzőek az ábrázolt korok valóságára. Hegedűs Géza a nagy példák ösztönzésére igyekezett egy elképzelt, de hite szerint igen tipikus vidéki város bemutatásával felidézni sok mindent az ötvenes évek első feléből. A Kálmánszeghyek egy nagy múltú nemesi család történetével jelzi a hajdani dzsentrivilág kiszorulását a magyar történelemből a proletárhatalom kezdeteinek idején. A regény hőse Angyal Mihály, a proletárfiúból lett tanácselnök, akit minden emléke a Kálmánszeghyek elleni harcra ösztökél. S habár szenvedélye elragadja és tragikomikusan magát buktatja el, utána már másmilyen a város képe. A Kettesben a Tragédiával; művészregény. Egy színésznő - Fülöp Veronika, akit az Európa közepén olvasója már ismerhet - Pusztavárra kerül, s itt nem is egészen idegen, hiszen nagy messziről ő is Kálmánszeghy-leszármazott. Itt megkapja Éva szerepét Az ember tragédiájá-ban. És ahogy azonosul a szereppel, úgy éli át saját múltját, az ország múltját és az egész emberiség múltját, hogy jobban értse önmagát és a kort, amelyben él, és amelyben a művésznek oly fontos történelmi feladatai vannak.

Hegedüs Géza - Európa ​közepén I-IV.
Az ​Európa közepén hatalmas arányú regényciklus, mely két évtizedes munkával teljesedett a megrendült régi világ és a felszabadulás utáni élet epikus tükörképévé. A négy kötetre tervezett sorozat első része, mely három regényből és egy novellából áll, a harmincas évektől 1945-ig vezet, vagyis szoros értelemben a felszabadulás krónikája. Az Útvesztő a fasizmusba és a háborúba rohanó országot mutatja be két testvér sorsában. Az egyik testvérben polgári vágyakozások élnek, a másik megtalálja az utat a munkásmozgalomhoz és a vészek között kibontakozó jövőhöz. De már itt feltűnik Káldi Kristóf, a ciklus egyik újra meg újra visszatérő alakja, a későbbi közéleti férfi. A Dermesztő hidegben pillanatkép a háborúból, hőse Boltos Béla, a későbbi történetek egyik középponti szereplője. A sötétség utolsó órái a megaláztatást követő felszabadulás regénye. Internáltak, elítéltek, haláltáborba hurcolt emberek története és a szabadulás pillanataié. Itt kezdődik el az új élet, a mi életünk. A Bojár Bálint egy jó házasság megrendülésének története 1945-ben, a koalíciós korszak első heteiben. Lélektani regény is, korkép is, jellegzetes helyzetekkel, jellegzetes alakokkal. Egy új világ első örömeivel, első tétovázásaival, s a jövendő - azaz a mi emberöltőnk - bontakozó láthatárával. A négy kötetnyi regénycikluson belül ez az első kötet önmagában is teljes értékű, epikusan zárt egység.

Hegedüs Géza - Az ​aranypecsét
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók