Ajax-loader

Hegedüs Géza könyvei a rukkolán


Hegedüs Géza - Szatírák ​könyve
Hegedüs ​Géza verses és prózai szatíráinak gyűjteménye 1957-ben jelent meg, a most kiadott munka ennek hasonmása. Az antik versformában közreadott, Juvenalisra, Martialisra és társaikra alludáló költemények, valamint a hasonló hangnemű rövid prózai szatírák persze a kor meglehetősen ideologikus módján, "építő módon" bírálják a közélet és főként az irodalmi, kritikai világ visszásságait, akkor nem éltek számára ma már tulajdonképpen alig érthetően. A nem minden szellemesség nélkül való munka - elsősorban kortörténeti érdekességű.

Hegedüs Géza - Ágyban ​szerzett diadal
A ​négy kisregény négy különböző és különös történetet beszél el a régi-régi görög és bizánci történelemből, témájuk mégis azonos: mind a négy az ezerarcú szerelem és a hasonlóképpen ezerarcú politika elválaszthatatlan egységéről, olykor egyenest azonosságáról vall. Hőseik egykor valóban élt, múlhatatlan jelentőségű és érdemű államférfiak, Nagy Sándor, Gügész király, Periklész és Justinianus császár, és híresen-hírhedten gyönyörű asszonyok, mint a hetérából az aranykor Athénjának első asszonyává lett Aszpászia, Phrüné, a legnagyobb görög szobrász és festő modellje és szeretője, aki a történelem első sztriptízét mutatta be azért, hogy a "belépti díjból" fölépíttethesse Théba városának lerombolt falait, vagy a bizánci bordélyból a trónra kerülő Theodóra, akinek szépségével csak az okossága vetekedhetett. Legenda és valóság, a régmúlt mitikus ködébe vesző csodás epizódok és hiteles történelmi események szórakoztató, egyszersmind a ma embere számára is bölcs tanulságot rejtő egyvelege ez a tüneményes könyv.

Hegedüs Géza - Szent ​Szilveszter éjszakája
999-ben ​az örök város, Róma utcáit átjárja az ezredvég rettenete, a végítélet félelme. Vajon mit hoz az ezredik év? III. Ottó császár a szerelem beteljesedésében reménykedik, mely a legyilkolt római lázadó Crescentius özvegyéhez köti. Segít-e vágya elérésében II. Szilveszter, a kor nagytudású pápája, aki valaha az uralkodó tanítója volt? A lendületes regény a két legendás történelmi alak életén keresztül ábrázolja az első ezredvég legfontosabb eseményeit, az éppen kiteljesedő középkor árnyait és fényeit.

Hegedüs Géza - Börtönfalak ​ábécéje
Részlet: ​Én, Gerzson Mihály, az ókori, középkori és közel-keleti régészet doktora, hites írásszakértő, címzetes egyetemi tanárként a paleográfia, vagyis a régi írások egyetemi meghívott előadója, több, mint hét évtizeden át magyar állampolgár, a közép-európai történelem kiszolgáltatott, vétlenül többszörösen büntetett előéletű résztvevője - úgy döntöttem, hogy földi életem ama végső szakaszára, amely még megadatik nekem, elhagyom lélekbeli hazámat, Európát. Elmegyek idegenbe, idegennek, hogy remélhető nyugalomban végiggondolhassam, vajon van-e tanulsága mindannak, amit végigéltem. Hiszen mindig úgy hittem, semmi közöm nincs a politikához, minthogy vélt tudásom részletkérdései érdekeltek és foglalkoztattak, s mégis újra meg újra politikai helyzetek sodortak veszedelmekből veszedelmekbe. Szerelmek lelki és testi mámoráról ábrándoztam, és váratlan büntetőügyek vádlottja és elítéltje lettem.

Hegedüs Géza - A ​néhai bűnöző
Részlet ​a könyvből: 1985-ben történt. A tanítást már három éve abbahagytam. De itt-ott azóta is felkérnek szakértőnek, főleg az igazságügyi szervek fordulnak hozzám egy-egy bonyolultabb ügy tényállásának és a rá vonatkozó jogszabályok szövedékének áttekintése végett. Azon sem csodálkozom, ha olykor magánemberek kérnek fel, hogy életük váratlanul bekövetkezett helyzetében tekintsem át, mit is kell tenni ilyenkor. Noha nyugdíjaztatásom és főleg a tanítástól való visszavonulásom óta szellemi tevékenységem főleg személyes élményeimnek, jogászi tapasztalataim érdekes mozzanatainak novellisztikus, nemegyszer anekdotisztikus feldolgozása, ilyen alkalmi tanácsadóként vagy szakértőként némiképpen mégis megmaradtam gyakorló jogásznak is. Tehát nem lepődtem meg, amikor azon a tavaszi napon telefonon felhívott egy magát Olejkár Edwardnak nevező férfi, azonnal közölve, hogy Puerto Ricó-i lakos, amerikai állampolgár, most először jár Magyarországon, de itt van fontos jogi tisztáznivalója. Nagyon örülne, ha ebben - természetesen tisztes honorárium ellenében - segítségére lennék.

Hegedüs Géza - Palota ​a hegytetőn
Tartalom Palota ​a hegytetőn Katonadolog Idegenben Egy nap Londonban A második karrier Szilveszter Jegyzet az Európa közepén-ből

Hegedüs Géza - Egy ​jól nevelt fiatalember felkészül
Az ​író megpróbálja jellemezni ezt a könyvet: „A jól nevelt fiatalember - természetesen én vagyok. Dicsértek is, gúnyoltak is ifjúkoromban ezzel a jólneveltséggel. Ez a fiatalember, mint megannyi nemzedéktársa, túl kalandos emberöltők tanúja volt és lett. Ebből a hazai történelemszakaszból szeretnék egytucatnyi esztendőt felidézni, ahogy annak idején én éltem át. Az egész korszakra és egész társadalmi körömre jellemzőnek - ha tetszik: társadalomtörténeti dokumentumanyagnak - érzem azt az utat, amelyet én magántörténetemben éltem át az értelem és az érzelemvilág kibontakozásában gyermekkortól kamaszéveken át a korai ifjúságig. Az elején egy hétéves kisfiú érkezik szüleivel Nagyváradról a forradalmak évadján Budapestre, a végén egy tizenkilenc éves budapesti egyetemista látogat Nagyváradra, hogy amolyan induló értelmiségiként megmutassa magát rokonainak és gyermekkori ismerőseinek. Ami e két személyes dátum között volt, az a történelemben forradalom és ellenforradalom, majd úgy egy évtizeden át a Bethlen-féle konszolidáció, a magyar polgárság végső életképes kora (mert ez már nem volt fénykor, de még életképes kor, utána a polgárság önpusztító elmebaja, a fasizmus következett). Ebben az időben voltam én életre és hivatásokra felkészülő polgár ifjú. Saját példámat olyan példázatnak vélem, amelyből az olvasó sok mindent élhet újra velem egy ma már történelminek mondható korszakból, amely fél évszázaddal ezelőtt lezárult. - Hogy azután mi minden következett? Remélem, még abból is sok mindent tudok majd felidézni. De amit most a kezében tart az olvasó, magában is zárt, kerek krónika egytucatnyi magyar esztendőről."

Hegedüs Géza - Az ​Isten és a részegek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hegedüs Géza - Európa ​közepén II.
Ahogy ​a regényfolyam első kötetében sorakozó történetek a világháború éveit és a felszabadulást idézik, az a második kötet is zárt egésznek tekinthető, a mennyiben az emberi sorsokat bemutatva a nagy infláció zűrzavarától a szocialista átalakulás kezdetéig összefüggő és nagy távlatú képet ad történelmünk változásairól. Politikai események, közéleti kalandok és szerelmek szövődnek össze - életszerűen, izgalmasan - ebben a kötetben. _A pengő boszorkánytánca_ minden idők legnagyobb inflációjának regénye: infláció pénzben, infláció nőkben, infláció eszmékben. A főhős, Boltos Béla - a regényfolyam cselekvő, aktív rezonőrje - csaknem eltéved a nehezen áttekinthető közviszonyokban. A _Párhuzamos életrajzok_ a Népi Kollégiumok hőskorának regénye. Az _Aszály_ - a bankok államosításának hátterével - egy jó szándékú, de az eszmék közt ingadozó, túlérzékeny idegzetű ember története, amelyben apa és fiú ellentéte példázza a polgári családok jó részének szükségszerű felbomlását. _Az állam én vagyok_ úgy idézi fel a gyárak államosítását, hogy egy cselekvésre született férfi magatartásában a hatalom torzító hatását is érzékelteti. A kötetet lezáró _Két év nagy idő_ című elbeszélés pedig egy házasság csődbe jutásának és egy szerelem kibontakozásának megelevenítésével egy korszak lezárulásáról és új korszak kezdetéről vall.

Hegedüs Géza - Európa ​közepén III.
Az ​Európa közepén harmadik kötete az ötvenes évek elején játszódik. A regényfolyamban tehát ez a rész is önálló egésznek, egy korszak tükrének tekinthető. Ezen belül azoönban zárt, kerek egész külön-külön is a két regény: A Kálmánszeghyek és a Kettesben a Tragédiával. De a két történetet összefogja, hogy ugyanabban a dunántúli városban, Pusztavárott játszódik. Ez a Pusztavár ugyan az írói képzelet szülötte, de oly módon, hogy körülményei jellemzőek számos hazai középnagyságú vidéki városra. Nagy hagyománya van ennek a magyar irodalomban. Pucufalva Bessenyei Tariménes utazásá-ban, Taksony vármegye Eötvös A falu jegyzője című regényében, Tanúsvár Jókai Kiskirályok-jában vagy Zsarátnok városa Móricz Rokonok-jában mind az írói képzelet szülötte, de nagyon is jellemzőek az ábrázolt korok valóságára. Hegedűs Géza a nagy példák ösztönzésére igyekezett egy elképzelt, de hite szerint igen tipikus vidéki város bemutatásával felidézni sok mindent az ötvenes évek első feléből. A Kálmánszeghyek egy nagy múltú nemesi család történetével jelzi a hajdani dzsentrivilág kiszorulását a magyar történelemből a proletárhatalom kezdeteinek idején. A regény hőse Angyal Mihály, a proletárfiúból lett tanácselnök, akit minden emléke a Kálmánszeghyek elleni harcra ösztökél. S habár szenvedélye elragadja és tragikomikusan magát buktatja el, utána már másmilyen a város képe. A Kettesben a Tragédiával; művészregény. Egy színésznő - Fülöp Veronika, akit az Európa közepén olvasója már ismerhet - Pusztavárra kerül, s itt nem is egészen idegen, hiszen nagy messziről ő is Kálmánszeghy-leszármazott. Itt megkapja Éva szerepét Az ember tragédiájá-ban. És ahogy azonosul a szereppel, úgy éli át saját múltját, az ország múltját és az egész emberiség múltját, hogy jobban értse önmagát és a kort, amelyben él, és amelyben a művésznek oly fontos történelmi feladatai vannak.

Hegedüs Géza - A ​világosság gyermekei
"Kérem ​az olvasót - írja Hegedüs Géza-, hogy ezt a regényt semmiképpen se tekintse afféle szabványos-szabályos történelmi regénynek, még ha teljes egészében bele is illeszkedik nemzeti történetünk oly fontos mozzanataiba, mint a hazai felvilágosodás szellemi áramlata és a Martinovics-per tragikus eseménysorozata. Két hőse - Őz Pál, a forradalmár és Ürményi József, a személynök - hiteles történelmi alak, s felsorakoznak mellettük a kor valóban élt és így élt, így halt fiataljai. És mégsem mondanám, hogy ez a történet, a Martinovics-féle mozgalom regénye, inkább azt, hogy regény a Martinovics-mozgalom korából, amely szeretne minél többet érzékeltetni, az olvasó számára személyes élménnyé tenni abból a kora hajnali világból, ábrándokból, indulatokból, törekvésekből, amelynek múltunk egyik legvonzóbb korszakává teszi a XVIII. század végső negyedét. De még többet is kívánna a regény írója: érzékeltetni próbálta, hogy nemzedékének ifjúkorában mit jelentett ennek a felvilágosodott nemzedéknek felismert emlékezete."

Hegedüs Géza - Arcképvázlatok
Ha ​az olvasó találkozott a szerző A magyar irodalom arcképcsarnoka című könyvével, akár úgy is tekintheti, hogy most annak második kötetét tartja a kezében. Hiszen amiként abban, úgy ebben is kereken száz magyar író és költő arcképvázlatát ismerheti meg; s minthogy ez a könyv később jelenik meg, mint amaz, tehát sorrendben: ez a második kötet. Holott mégsem az, és nagyon kérem az olvasót, ne is tekintse annak. Először is: itt szó sincs semmiféle időbeli folytatás­ról, itt is nagyon régiekkel – XVI. századbeliekkel – kezdődik a névsor, és nemrég elment kortársakkal végződik. De még csak azt sem lehet mondani, hogy okvetle­nül értékrendbeli különbség van a két könyv felidézte íróművészek között. Egy­szerűen arról van szó, hogy itt most azokról beszélek, akik ezért vagy azért nem fértek el abban az Arcképcsarnokban. Mert az ugyan igaz, hogy irodalmunk legvitathatatlanabb klasszikusairól a szerző – mármint én, aki e sorokat írom – az előző kötetbe írta-vázolta azokat a bemutató mondatokat, amelyekkel jelezni kívánta, hogy őbenne milyen fővonásokkal rajzolódnak ki ezek a legnagyobbak, ámde ezeknek a kétségtelenül legnagyobbaknak, legjelentékenyebbeknek a száma alig-alig haladja meg a tucatot. Hogy őmelléjük kik kerültek abba az Arcképcsar­nokba, azt nagymértékben meghatározta a szerző saját ízlése, olvasói emlékeinek követelőzése vagy egyik-másik alak életrajzi érdekessége. És mivel négy-öt író­gépelt oldalnál rövidebben nemigen lehet valamelyest is szemléletes képet vázolni egy-egy íróról, száz ilyen vázlatnál több pedig nem fér még egy viszonylag terjedel­mes kötetbe sem – tehát a kerek százas szám varázsa (amely Dantét is igézte, hogy Isteni színjátéka éppen száz énekre terjedjen, és Boccacciót is arra csábította, hogy száz novellából állítsa össze Dekameronját, és még a mi Szerb Antalunkat is ösz­tönözte, hogy száz versből építse fel a szerintem mindmáig legszebb magyar nyelvű költői antológiát) nekem is azt az egyáltalán nem irodalomtörténeti, hanem iro­dalmi játéknak tekinthető komponáló igényt adta, hogy kereken száz ugyanolyan hosszú – illetve ugyanolyan rövid – arcképpel igyekezzem vágyat ébreszteni az olva­sókban kimeríthetetlen kincsestárunk, a magyar irodalom minél teljesebb birtokba vételére.

Hegedüs Géza - Az ​erdőntúli veszedelem
A ​magyar történelemnek egy kevéssé ismert szakaszáról, a Budai Nagy Antal-féle huszita felkelés történetéről szól ez az izgalmas, színes regény. Rég elmúlt idők érdekes hősei kelnek e lapokon életre: a Biblia-fordító diák, az újra fegyvert fogó huszita hadvezér, a földesúr testőréből lett lázadó katona, és - ha csak rövid időre is - elénk lép a későbbi magyar történelem halhatatlan alakja: Hunyadi János. Aki szereti a történelmi regényeket - márpedig ki nem szereti? -, annak maradandó élménye lesz Hegedüs Géza sok kiadást megért regénye, amely az olvasók kérésére újból megjelenik a Delfin sorozatban.

Hegedüs Géza - Az ​olvasás gyönyörűsége
Ezeket ​a beszélgetéseket a rádió ihlette. A szerzőnek immár jó négy évtizede a rádió az egyik legfontosabb kifejezési formája. A rádióbeli dráma - a hangjáték - ugyanúgy saját műfajom, mint a csevegő hangú ismeretterjesztés, amelyet színész barátaim olvasnak fel, mikrofon előtt az érdeklődő hallgatóknak. Nos, évekkel ezelőtt Rádiónk szerkesztőségében feltették nekem a kérdést, hogy miképpen is képzelném el, ha a legszélesebb közönség számára az olvasás gyönyörűségéről kellene beszélnem. A kérdésre még csak gondolkodnom sem kellett: mintha magam is évek óta ezt terveztem volna. Hiszen ifjúkorom hajnali éveitől kezdve szenvedélyes olvasó vagyok; ugyanúgy nem tudom elképzelni napjaimat könyv nélkül, mint étel-ital nélkül.

Hegedüs Géza - Előjátékok ​egy önéletrajzhoz
Az ​író - könyvéről: "Nem véletlenül indultam történésznek: saját előzményeimet, személyes élményeimet hajlamos vagyok kívülről is szemlélni. De nem véletlenül kanyarodtam igen hamar a tudománytól az írásművészet felé: számomra a jelen is történelem, és a múlt is személyes kaland. Néha úgy sejtem, hajnalkorom óta készülök erre a könyvre. Abban a sajátos helyzetben növekedtem felnőtté, hogy korai időktől fogva tudtam: az apai ág örökölt mendemondái a XVII. századig, az anyai ág a XVI. századig tartja nyilván az elődöket. Így a többé-kevésbé rendszeresen összegyűjtött családi adatok egyben valamelyes képet adnak a magyar polgárság jó néhány rétegének és árnyalatának fejlődéstörténetéről. Kétségtelen, hogy ez az emlékhalmaz valahogy előkészítette, színezte legkülönbözőbb műfajú írásaimat. De hiszen minden művészi eredmény valahogyan magában rejti létrehozójának múltját, emlékanyagát. De még azt is el tudom képzelni, hogy aki velem együtt végigjárja az én előzményeim útját, menthetetlenül fokozottabban kezd érdeklődni saját előzményei iránt. Hiszen a jelen és a készülődő jövendő csak a megértett előkészítő múlt ismeretével látható egységes és értelmes képnek."

Hegedüs Géza - Világirodalmi arcképcsarnok II.
Hegedûs Géza könyve 100 alkotó életútját tárja elénk mívesen megírt miniesszékben, amelyekben a pontosságra, megbízhatóságra való törekvés jól megfér a könnyed hangvétellel, az olvasmányos, színes stílussal és a közvetlen elõadásmóddal.

Hegedüs Géza - Évezredek szép prózája
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hegedüs Géza - Heltai ​Jenő alkotásai és vallomásai tükrében
Első ​verseskötete, a Modern dalok a múlt század végén jelent meg, utolsó, búcsúverse 1957-es keltezésű. A két dátum között egy sokműfajú alkotó és jelentős kultúrpolitikus egymástól elválaszthatatlanul egységes, csaknem áttekinthetetlen méretű életműve teljesedett ki. "Ide-oda csapongó újságíró, szerkesztő, könyvkiadó, színházigazgató, író, drámaíró, kabaréköltő, francia, angol, olasz és német színdarabok és versek fordítója voltam, éltem Párizsban, Londonban, Bécsben, Berlinben, Konstantinápolyban, itthon és külföldön is találkoztam kis és nagy emberekkel, becsületesekkel és csalókkal, szép és gonosz nőkkel, ... s mindebből talán egy-egy figurát tudok csak megvilágítani..." - írja öregkori vallomásában, szerényen elhallgatva, hogy ő teremti meg a magyar kabaréköltészetet, hogy Kató-verseivel új korszak kezdődik irodalmunkban, hogy novelláinak legszebb darabjai a műfaj hazai legjobb remekei közé tartoznak, hogy regényeiben, a bohémvilág, a balkáni uralkodók kisszerű machiavellizmusának ábrázolásával utat mutat a magyar persziflázs-regénynek, hogy egyike legsikeresebb színpadi szerzőinknek, aki az újromantikus versesjátékokat új életerővel töltötte meg, s A néma leventé-vel ma is, most is telt házat teremt színházainkban. Az izgatottan úttörő, folytonosan kezdeményező Heltainak a költők között sajátos helyet jelöl ki az, hogy biztonságosan csevegő újságíró és novellista, a novellistának viszont bravúros hátteret ad, hogy gyakorlott drámaíró, és mindehhez az esztétikai erényhez járul egy ritka és fontos etikai erény: Heltai bármit írt, átsüt rajta az emberi jóság. A Heltai-életmű sokfélesége más-más műfajban más-más jelentőségű. Hogy művei végtelenjében mi az irodalomtörténeti jelentőségű és mi a kiemelkedő rangos írás, azt keresi -kutatja Hegedűs Géza e kötetben oknyomozó lendülettel, értő, irodalomtörténészi lélekkel és a hiátusokat is kitölteni tudó, a mögöttes világ sugárzását is fogékonyan érző írói szívvel.

Hegedüs Géza - A ​mindentudás városa
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hegedüs Géza - Kettesben ​a tragédiával
A ​regény főszereplője, egy tehetséges fiatal szí­nésznő, 1954-ben megkapja Az ember tragédiája Éva-szerepét, s a könyv nélkül tudott drámát olvas­va, minden színhez a maga életéből társít esemé­nyeket, helyzeteket és hangulatokat: újraéli a saját múltját. A történet egyidejűleg játszódik egy vidéki város forró augusztusi napján s az 1944–54 között eltelt évtizedben – kalandos életutat, szerelmeket és csalódásokat, pátoszt és tragédiákat s főképp a személyi kultusz éveit idézve –, a háttérben pedig az emberiség évezredei peregnek le. A regény cí­mének tehát több jelentése van. A Kettesben a Tragédiával tizenkettedik elkészült darabja az Európa közepén című regényciklusnak. S akárcsak a többi regény, ez is önmagában meg­álló, zárt kompozíciójú mű, de jó néhány alakját már ismerheti az olvasó a ciklus korábbi regényeiből.

Hegedüs Géza - A ​méneskúti családirtás
A ​regény megtörtént esemény alapján íródott. Dr. Füleki Bergendy Ákos földbirtokos, államtudományi doktorátust szerzett és diplomát a mezőgazdálkodás tudományából. Ötezer holdat örökölt duhaj apjától, olyan teherrel, ami elviselhetetlen. Bergendy nem akarja, hogy elárverezzék a birtokot, a reménytelen helyzetben nagy bankkölcsönt kér. Kérelmében megemlíti nagyszabású terveit: malmot, sörgyárat, fonó üzemet akar létesíteni. Nyomatékul megemlíti, hogy hamarosan házasságot köt Kunvölgyi Stefániával, aki nemrég örökölt egyetlen bátyjával tízezer holdat tehermentesen. A házasság létrejön, Bergendy megkapja a kölcsönt. Kirí az arisztokraták közül: keményen dolgozik. Feleségével Méneskút faluban él. A jókedélyű asszony igazából nem szeret itt lakni, vágyik a társaság után. Bécsbe utazik ruhát varratni, ilyenkor felkeresi unokabátyját, dr. Franz von Kunvölgyi vegyészprofesszort, Budapesten pedig férje rokonát, Bergendy tanácsos urat. A feleség készfizető kezességet vállal férje bankhitele ügyében, így Ákos megszabadul az adósságtól. Két év múlva vágtató lovas érkezik a körorvoshoz, hogy jöjjön azonnal, baj van. Vacsora után rettenetes görcsös fájdalom tört Bergendy úrra, feleségére, az éppen ott nyaraló Kunvölgyi Tihamérra és a szakácsnéra. Az orvos rohan, hánytatót ad Bergendy Ákosnak, aki a verandát összehányja, de a többieken már nem tud segíteni. A boncolás megállapítja, hogy gombából készült méreg miatt haltak meg hárman. Az orvos tudja, hogy ezt a mérget a bécsi Franz Kunvölgyi professzor kísérletezte ki, de az is kiderül, hogy a professzor már hónapokkal ezelőtt meghalt. Elrendelik a nyomozást, de a legnagyobb titokban... Az izgalmas sztorin túl nagy erénye a munkának a magyar századvég sajátos atmoszférájának felidézése.

Hegedüs Géza - A ​Szovjetunió és a vallás
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hegedüs Géza - A ​szent doktorok tudománya
A ​középkor filozófiájának ismerete nagyon fontos mindenkinek, aki valamelyest is át akarja tekinteni a gondolkodás fejlődésének útját, mert ez az évezred az átmenet a klasszikus és a modern gondolkodás közt, és a modern gondolkodásnak olyan előzménye és öröksége, amelynek ismerete nélkül nem érthetjük, hol tartunk ma. Ez a csaknem egy évezred kultúr- és filozófiai históriáját - a középkort - áttekintő munka a Hegedüs Gézától megszokott színes, élvezetes előadásban vezeti végig az olvasót a keresztény bölcselet klasszikus korszakán.

Hegedüs Géza - Az ​írástudó
Mindabból ​amit a kezdet kezdetei óta mindmostanáig sikerült létrehoznom - mondja Hegedüs Géza -, ez a regényciklus ér a legtöbbet; legalábbis én ezt szeretem legjobban minden eddigi írásművem közül. regényciklusnak nevezem, habár a maga nem kis terjedelmében összefüggő, egységes történet, akár egy írói képzelet-szülte hajdan volt férfi életrajzának is mondhatók, mégis - ha a szerkezetét tekintjük - négy, különkülön is kerek regény és öt elbeszélés láncolata, amelyből együtt kerekedik ki a XIII. század hazai - s mögötte európai - korképe, előrevivő és visszatartó erőivel. És ez egykori kavargás közepette járja meg életútját a korai értelmiségi, miskolc nembéli Pósa, akivel meghittebb barátságban vagyok, mint bármely más eddigi magamformálta regényhőssel. Ez az írásmű és ez a regényhős együtt fejlődött velem: Pósa egyénisége, jelleme, története akkor jutott eszembe, amikor a felszabadulás utáni hónapokban Buda és Pest romos utcáin járkáltam, s tudván tudtam, hogy voltak itt már régen is romok, s mindig akadtak, akik elszánt lélekkel fogtak neki az újjáépítésnek. Akkor határoztam el, hogy megkísérelem felidézni a réges-régi összeomlásnak, a tatárjárásnak előzményeit. A regényciklus egyes részei azután hosszabb időközökben jelentek meg, és amikor az utolsó rész végső mondatait leírtam, már rég felépültek a romok, és mi magunk nagy léptekkel jártunk már a tervezett jövendő felé vezető úton. Hat-hét év alatt hősöm ugyanannyit fejlődött, mint én magam. És most, magam is világosabban látom, hogy túl a mozgalmas kórképen, túl a mostani és talán a jövőbeli emberkehez szóló múltidézésen, itt egy emberi tudat fejlődéstörténetéről van szó, amelynek ismeretében talán akad egy-két olvasó, aki a maga érzelmeit, a maga olykor gyötrő kérdésiet is jobban megérti. Én legalábbis szeretném és remélem. Persze, hogy az ilyen írói szándék mennyire vált valósággá - azt az olvasók egymás után következő nemzedékeinek kell eldöntenie.

Hegedüs Géza - Négyszemközt ​a mindenséggel
Az ​1972 és 1980 között összegyűlt verseket rendezte kötetbe Hegedüs Géza. Letisztult gondolatok, életbölcsességek, utazási és olvasmányélmények foglalata a ciklusba gyűjtött versanyag. Pallaszt és Erószt vallja a költő vezérlő istenének, ők ösztönzik szellemi és érzéki kalandokra egész életében. "Ki útra kel - kincsekre lel" - írja _Útiláz_ című versében. A kalandok nemcsak újdonságot rejtenek magukban, hanem ráeszmélést is a régiségre. Számára a múlt "kitágult jelen", s verseiben ezeket az időzárványokat világítja át. Nemcsak saját életéből, múltbeli emlékeiből építkezik, hanem az emberiség közös hagyománykincséből, örökségéből is. Költeményeiben a múlt lenyomatát vizsgálja, az egymásra rakódott időrétegeket hántolja le a sokat olvasott ember hozzáértésével. A tanár és a kultúrhistorikus, a próza- és drámaíró mellett semmivel sem marad el a költő Hegedüs Géza - újabb kötete ékes bizonyítéka ennek.

Hegedüs Géza - Évezredek ​szépprózája
Ez ​a könyv lehetne kétszer ilyen terjedelmes, lehetne akár négyszer ilyen terjedelmes is, hiszen jelentékeny prózaíró az utóbbi kétezer esztendőben sokszorosan több volt, mint ahányról a szerző ezeket a röpke arcképvázlatokat írta. A cél azonban nem valami irodalomtörténeti teljesség volt. A szerző feltette magának a kérdést, vajon kiket tartanak valóban a legfontosabb szépprózaíróknak. És itt a fontosság nem is mindig esett egybe a legnagyobb írók fogalmával. Mert például, ha megkérdenék tőlem, ki nagyobb regényíró, Defoe vagy Turgenyev, habozás nélkül Turgenyevre szavaznék, s lám, ő nincs a névsorban, Defoe pedig igen. Mert Turgenyev nagy realista volt és megragadó stiliszta, de már Gogol után, és egy időben Flaubert-ral, Dosztojevszkijjal, Tolsztojjal. Az irodalom további útja nélküle is ugyanaz lett volna, míg Defoe Robinson alakjával és történetével újfajta hős, újfajta kalandok felé mutatta az utat. Szaporíthatnám a példákat; Thackerayt is nagyobb regényírónak tartom, mint Dickenst. De a XIX. század nagy orosz és francia realistái mellett a Hiúság vásárának remekírója nem hozott a következendőket módosító újat, míg Dickens részvétteljes romantikája még a realizmusnak és naturalizmusnak is elébe sietett a nyomor mélységeinek feltárásában. És így folytathatnám az indoklást, hogy a következő kéttucatnyi arcvázlat mellé miért nem került még legalább kéttucatnyi.

Hegedüs Géza - Zálogosdi ​bécsi módra
"Csaknem ​minden ügyfél magyarországi volt. Az Új Szerzemények Bizottságában ugyanis a magyarországi földbirtokok ügyeit intézték; itt könyvelték el, milyen birtokokat koboztak el a megbízhatatlan és folyvást rebellióra kész uraktól, itt tartották nyilván, hogy az elmúlt két évtized folyamán miféle földeket vének vissza a törököktől, itt döntötték el, hogy az arra érdemesnek tartott kérelmezők birtokadományokban részesüljenek-e. Azt is in jegyezték fel titkos jegyzékekre, hogy Magyarországon kik tartanak kapcsolatot a bujdosó kurucokkal, kik vallanak felforgató eszméket, és kik imádkoznak valamelyik protestáns hitfelekezet templomában."

Hegedüs Géza - Kalliopé ​bűvöletében
Kalliopé ​az elbeszélő költészet, vagyis az epika múzsája. A hajdani görög képzelet szerint ő ihleti azokat a hősökről éneklő költőket, majd utódaikat, akik már olvasókra számítva írják a hősökről szóló verses történeteiket. Hőseiben ősidők óta minden kor saját magáról szól. Hőseiről ismerjük fel, hogy melyik időszakban milyennek tartották magukat az emberek, vagy milyenek szerettek volna lenni, vagy milyenek nem szerettek volna lenni. Az epika hőseinek története az embereszmények alakulásának története. Ezt igyekszik nyomon követni ez a könyv, rövid áttekintést adva arról a mintegy 4000 évről, amelyet végigtekinthetünk az európai kultúra történetéből. Ez az európai kultúra az előidőkben Európán kívül - Elő-Ázsiában, Kis-Ázsiában - kezdődik, s évezredekkel később nyugat felé is, kelet felé is túlterjed a földrajzi Európán. De így kap képet az olvasó a világtörténelemben oly döntő fontosságú európai ember arculatának változásairól és mégis maradandóságáról.

Hegedüs Géza - Előszó ​a hőskölteményhez
Hegedűs ​Géza most Vergilius ifjúságáról írt regényt, s mivel Vegilius életének éppen erről a korai szakaszáról, tanulásáról, első költői próbálkozásáról, vagyis az Aeneis megírásáig eltelt időszakról ugyszólván alig van adatunk, Hegedűs Géza azt az első pillanatban meghökkentő módszert választotta, hogy az Aeneis egyes lírai betétjéből, például Dido és Aeneas szerelméből következtet vissza a költő életére, feltételezve, hogy aki ilyen szépen és megdöbbentő hűséggel meg tudott írni ilyen élményeket, annak korábban, valamilyen vonatkozásban át kellett élnie ezeket. Ez a módszer lehetővé teszi az író számára, hogy - bár történelmi adatok nem igazolják - fiatal korában elvigye hősét Görögországba, egy nagy szerelem élményét feltételezze ott, összehozta őt görög földön későbbi barátaival stb. hiszen a költő életének ezt a szakaszát homály fedi. De a feltételezett görögországi szerelmen kívül minden más egyéb szempontból hűen ábrázolja a kort Hegedűs Géza., nyelvileg egy bizonyos fajta modernséggel, mely közelebb hozza a mához a klasszikus ókort anélkül,hogy a regénynek történelmi ízeit eltüntetné.

Hegedüs Géza - Sötétség ​és világosság
A ​sötétség és világosság gyűjtőcímű kötet három történelmi regénye a magyar múlt 17. és 18. századbeli kalandjaiból idéz fel jellemző képeket. A Várj, madár, várj... Buda visszafoglalásának kor- és körképe, a Zálogosdi bécsi módra a kuruc kor előjátékainak idején játszódik, A világosság gyermekei a hazai felvilágosodás és ennek tragikus politikai kicsengése, a Martonovics-mozgalom éveinek és jellemző alakjainak idézése. A szerző prózai elbeszélő műveinek java része történelmi regény. Ezeknek hosszú sora szeretné felidézni a magyar századok változatos képeit a realizmus valóságigényével és a romantika kalandosságával, mozgalmasságával, tudomásul véve, hogy ma másképpen kell realistának is, romantikusnak is lenni, mint szüleink, nagyszüleink vagy éppen dédszüleink korszakaiban. Közben azonban szakadatlanul emlékeznünk kell, hogy mi mindent örököltünk ezektől az elődöktől. A szerző szemléletben is, módszerben is úgy kíván túllépni az avult hagyományokon, hogy hű maradjon azokhoz a hagyományokhoz, amelyek avulhatatlanul erőt adnak a felidézett hajdanvolt megírásához is, olvasásához is.

Hegedüs Géza - A ​pengő boszorkánytánca
"Infláció ​pénzben, nőkben, eszmékben..." ezzel a regényből vett mondattal lehetne a legrövidebben s a legtalálóbban jellemezni azt a képet, melyet Hegedüs Géza fest a Pengő boszorkánytáncában, az ostrom után felocsúdó Budapest életéről. A történet hőse Boltos Béla, akit a szerző korábbi regényéből, a Sötétség utolsó óráiból ismertünk meg, a nagy humanista műveltségű, haladó, baloldali gondokodású, örök vitatkozó pesti polgár, aki ötévi sanyarúság, megaláztatás, életveszély, nélkülözés után keresi a helyét a felépülő új társadalomban.

Hegedüs Géza - Valló ​Bonifác történetei
"Valló ​Bonifác történeteinek kötete nem önéletrajz - írja Hegedűs Géza -, Valló Bonifác nem azonos velem, noha ugyanabban a világban élt és él, mint én, hasonló - bár nem azonos - kalandok közé került ezekben a kalandos évtizedekben, mint én, és sok mindenben hasonlóan vélekedik, mint jómagam. De miközben Valló Bonifác nem én vagyok, és története nem azonos az én élettörténetemmel, habár van is itt-ott hasonlatosság - a történetek együtt mégis vallomássá kívánnak kikerekedni az én nemzedékem jellemzőélményeiről. Ezért próbáltam elképzelni ezt a Valló Bonifácot, aki - úgy hiszem - nemcsak énrám emlékeztet, hanem velem együtt nagyon sok olyan korunkbeli értelmiségire, akit sodort a történelem, de nem sodort el, aki szerette volna megérteni, mi is van körülötte, és hol értette is, hol nem, és akinek volt elegendő lelkiereje - sőt testi ereje is -, hogy elszántan védje emberségét, lelkének összhangját, s ne érezze idegennek sem a világot önmagától, sem önmagát a világban. Lehetséges, hogy derűs könyvnek fogják mondani Valló Bonifác történeteit, s ez nyilván igaz is, ha a derű az érteni akaró lélek résztvevő, de önmagán is csöndesen nevetni képes mosolyát jelenti. Egy ilyen derűsen értelmes embert a történelem adta tragédiák közepette próbáltam megrajzolni Valló Bonifác alakjában és kalandjaiban."

Kollekciók