Ajax-loader

Hegedüs Géza könyvei a rukkolán


Hegedüs Géza - Szent ​Szilveszter éjszakája
999-ben ​az örök város, Róma utcáit átjárja az ezredvég rettenete, a végítélet félelme. Vajon mit hoz az ezredik év? III. Ottó császár a szerelem beteljesedésében reménykedik, mely a legyilkolt római lázadó Crescentius özvegyéhez köti. Segít-e vágya elérésében II. Szilveszter, a kor nagytudású pápája, aki valaha az uralkodó tanítója volt? A lendületes regény a két legendás történelmi alak életén keresztül ábrázolja az első ezredvég legfontosabb eseményeit, az éppen kiteljesedő középkor árnyait és fényeit.

Hegedüs Géza - Börtönfalak ​ábécéje
Részlet: ​Én, Gerzson Mihály, az ókori, középkori és közel-keleti régészet doktora, hites írásszakértő, címzetes egyetemi tanárként a paleográfia, vagyis a régi írások egyetemi meghívott előadója, több, mint hét évtizeden át magyar állampolgár, a közép-európai történelem kiszolgáltatott, vétlenül többszörösen büntetett előéletű résztvevője - úgy döntöttem, hogy földi életem ama végső szakaszára, amely még megadatik nekem, elhagyom lélekbeli hazámat, Európát. Elmegyek idegenbe, idegennek, hogy remélhető nyugalomban végiggondolhassam, vajon van-e tanulsága mindannak, amit végigéltem. Hiszen mindig úgy hittem, semmi közöm nincs a politikához, minthogy vélt tudásom részletkérdései érdekeltek és foglalkoztattak, s mégis újra meg újra politikai helyzetek sodortak veszedelmekből veszedelmekbe. Szerelmek lelki és testi mámoráról ábrándoztam, és váratlan büntetőügyek vádlottja és elítéltje lettem.

Hegedüs Géza - Arcképvázlatok
Ha ​az olvasó találkozott a szerző A magyar irodalom arcképcsarnoka című könyvével, akár úgy is tekintheti, hogy most annak második kötetét tartja a kezében. Hiszen amiként abban, úgy ebben is kereken száz magyar író és költő arcképvázlatát ismerheti meg; s minthogy ez a könyv később jelenik meg, mint amaz, tehát sorrendben: ez a második kötet. Holott mégsem az, és nagyon kérem az olvasót, ne is tekintse annak. Először is: itt szó sincs semmiféle időbeli folytatás­ról, itt is nagyon régiekkel – XVI. századbeliekkel – kezdődik a névsor, és nemrég elment kortársakkal végződik. De még csak azt sem lehet mondani, hogy okvetle­nül értékrendbeli különbség van a két könyv felidézte íróművészek között. Egy­szerűen arról van szó, hogy itt most azokról beszélek, akik ezért vagy azért nem fértek el abban az Arcképcsarnokban. Mert az ugyan igaz, hogy irodalmunk legvitathatatlanabb klasszikusairól a szerző – mármint én, aki e sorokat írom – az előző kötetbe írta-vázolta azokat a bemutató mondatokat, amelyekkel jelezni kívánta, hogy őbenne milyen fővonásokkal rajzolódnak ki ezek a legnagyobbak, ámde ezeknek a kétségtelenül legnagyobbaknak, legjelentékenyebbeknek a száma alig-alig haladja meg a tucatot. Hogy őmelléjük kik kerültek abba az Arcképcsar­nokba, azt nagymértékben meghatározta a szerző saját ízlése, olvasói emlékeinek követelőzése vagy egyik-másik alak életrajzi érdekessége. És mivel négy-öt író­gépelt oldalnál rövidebben nemigen lehet valamelyest is szemléletes képet vázolni egy-egy íróról, száz ilyen vázlatnál több pedig nem fér még egy viszonylag terjedel­mes kötetbe sem – tehát a kerek százas szám varázsa (amely Dantét is igézte, hogy Isteni színjátéka éppen száz énekre terjedjen, és Boccacciót is arra csábította, hogy száz novellából állítsa össze Dekameronját, és még a mi Szerb Antalunkat is ösz­tönözte, hogy száz versből építse fel a szerintem mindmáig legszebb magyar nyelvű költői antológiát) nekem is azt az egyáltalán nem irodalomtörténeti, hanem iro­dalmi játéknak tekinthető komponáló igényt adta, hogy kereken száz ugyanolyan hosszú – illetve ugyanolyan rövid – arcképpel igyekezzem vágyat ébreszteni az olva­sókban kimeríthetetlen kincsestárunk, a magyar irodalom minél teljesebb birtokba vételére.

Hegedüs Géza - A ​világosság gyermekei
"Kérem ​az olvasót - írja Hegedüs Géza-, hogy ezt a regényt semmiképpen se tekintse afféle szabványos-szabályos történelmi regénynek, még ha teljes egészében bele is illeszkedik nemzeti történetünk oly fontos mozzanataiba, mint a hazai felvilágosodás szellemi áramlata és a Martinovics-per tragikus eseménysorozata. Két hőse - Őz Pál, a forradalmár és Ürményi József, a személynök - hiteles történelmi alak, s felsorakoznak mellettük a kor valóban élt és így élt, így halt fiataljai. És mégsem mondanám, hogy ez a történet, a Martinovics-féle mozgalom regénye, inkább azt, hogy regény a Martinovics-mozgalom korából, amely szeretne minél többet érzékeltetni, az olvasó számára személyes élménnyé tenni abból a kora hajnali világból, ábrándokból, indulatokból, törekvésekből, amelynek múltunk egyik legvonzóbb korszakává teszi a XVIII. század végső negyedét. De még többet is kívánna a regény írója: érzékeltetni próbálta, hogy nemzedékének ifjúkorában mit jelentett ennek a felvilágosodott nemzedéknek felismert emlékezete."

Hegedüs Géza - Szatírák ​könyve
Hegedüs ​Géza verses és prózai szatíráinak gyűjteménye 1957-ben jelent meg, a most kiadott munka ennek hasonmása. Az antik versformában közreadott, Juvenalisra, Martialisra és társaikra alludáló költemények, valamint a hasonló hangnemű rövid prózai szatírák persze a kor meglehetősen ideologikus módján, "építő módon" bírálják a közélet és főként az irodalmi, kritikai világ visszásságait, akkor nem éltek számára ma már tulajdonképpen alig érthetően. A nem minden szellemesség nélkül való munka - elsősorban kortörténeti érdekességű.

Hegedüs Géza - Palota ​a hegytetőn
Tartalom Palota ​a hegytetőn Katonadolog Idegenben Egy nap Londonban A második karrier Szilveszter Jegyzet az Európa közepén-ből

Hegedüs Géza - Előjátékok ​egy önéletrajzhoz
Az ​író - könyvéről: "Nem véletlenül indultam történésznek: saját előzményeimet, személyes élményeimet hajlamos vagyok kívülről is szemlélni. De nem véletlenül kanyarodtam igen hamar a tudománytól az írásművészet felé: számomra a jelen is történelem, és a múlt is személyes kaland. Néha úgy sejtem, hajnalkorom óta készülök erre a könyvre. Abban a sajátos helyzetben növekedtem felnőtté, hogy korai időktől fogva tudtam: az apai ág örökölt mendemondái a XVII. századig, az anyai ág a XVI. századig tartja nyilván az elődöket. Így a többé-kevésbé rendszeresen összegyűjtött családi adatok egyben valamelyes képet adnak a magyar polgárság jó néhány rétegének és árnyalatának fejlődéstörténetéről. Kétségtelen, hogy ez az emlékhalmaz valahogy előkészítette, színezte legkülönbözőbb műfajú írásaimat. De hiszen minden művészi eredmény valahogyan magában rejti létrehozójának múltját, emlékanyagát. De még azt is el tudom képzelni, hogy aki velem együtt végigjárja az én előzményeim útját, menthetetlenül fokozottabban kezd érdeklődni saját előzményei iránt. Hiszen a jelen és a készülődő jövendő csak a megértett előkészítő múlt ismeretével látható egységes és értelmes képnek."

Hegedüs Géza - Ágyban ​szerzett diadal
A ​négy kisregény négy különböző és különös történetet beszél el a régi-régi görög és bizánci történelemből, témájuk mégis azonos: mind a négy az ezerarcú szerelem és a hasonlóképpen ezerarcú politika elválaszthatatlan egységéről, olykor egyenest azonosságáról vall. Hőseik egykor valóban élt, múlhatatlan jelentőségű és érdemű államférfiak, Nagy Sándor, Gügész király, Periklész és Justinianus császár, és híresen-hírhedten gyönyörű asszonyok, mint a hetérából az aranykor Athénjának első asszonyává lett Aszpászia, Phrüné, a legnagyobb görög szobrász és festő modellje és szeretője, aki a történelem első sztriptízét mutatta be azért, hogy a "belépti díjból" fölépíttethesse Théba városának lerombolt falait, vagy a bizánci bordélyból a trónra kerülő Theodóra, akinek szépségével csak az okossága vetekedhetett. Legenda és valóság, a régmúlt mitikus ködébe vesző csodás epizódok és hiteles történelmi események szórakoztató, egyszersmind a ma embere számára is bölcs tanulságot rejtő egyvelege ez a tüneményes könyv.

Hegedüs Géza - Egy ​jól nevelt fiatalember felkészül
Az ​író megpróbálja jellemezni ezt a könyvet: „A jól nevelt fiatalember - természetesen én vagyok. Dicsértek is, gúnyoltak is ifjúkoromban ezzel a jólneveltséggel. Ez a fiatalember, mint megannyi nemzedéktársa, túl kalandos emberöltők tanúja volt és lett. Ebből a hazai történelemszakaszból szeretnék egytucatnyi esztendőt felidézni, ahogy annak idején én éltem át. Az egész korszakra és egész társadalmi körömre jellemzőnek - ha tetszik: társadalomtörténeti dokumentumanyagnak - érzem azt az utat, amelyet én magántörténetemben éltem át az értelem és az érzelemvilág kibontakozásában gyermekkortól kamaszéveken át a korai ifjúságig. Az elején egy hétéves kisfiú érkezik szüleivel Nagyváradról a forradalmak évadján Budapestre, a végén egy tizenkilenc éves budapesti egyetemista látogat Nagyváradra, hogy amolyan induló értelmiségiként megmutassa magát rokonainak és gyermekkori ismerőseinek. Ami e két személyes dátum között volt, az a történelemben forradalom és ellenforradalom, majd úgy egy évtizeden át a Bethlen-féle konszolidáció, a magyar polgárság végső életképes kora (mert ez már nem volt fénykor, de még életképes kor, utána a polgárság önpusztító elmebaja, a fasizmus következett). Ebben az időben voltam én életre és hivatásokra felkészülő polgár ifjú. Saját példámat olyan példázatnak vélem, amelyből az olvasó sok mindent élhet újra velem egy ma már történelminek mondható korszakból, amely fél évszázaddal ezelőtt lezárult. - Hogy azután mi minden következett? Remélem, még abból is sok mindent tudok majd felidézni. De amit most a kezében tart az olvasó, magában is zárt, kerek krónika egytucatnyi magyar esztendőről."

Hegedüs Géza - Az ​írástudó
Mindabból ​amit a kezdet kezdetei óta mindmostanáig sikerült létrehoznom - mondja Hegedüs Géza -, ez a regényciklus ér a legtöbbet; legalábbis én ezt szeretem legjobban minden eddigi írásművem közül. regényciklusnak nevezem, habár a maga nem kis terjedelmében összefüggő, egységes történet, akár egy írói képzelet-szülte hajdan volt férfi életrajzának is mondhatók, mégis - ha a szerkezetét tekintjük - négy, különkülön is kerek regény és öt elbeszélés láncolata, amelyből együtt kerekedik ki a XIII. század hazai - s mögötte európai - korképe, előrevivő és visszatartó erőivel. És ez egykori kavargás közepette járja meg életútját a korai értelmiségi, miskolc nembéli Pósa, akivel meghittebb barátságban vagyok, mint bármely más eddigi magamformálta regényhőssel. Ez az írásmű és ez a regényhős együtt fejlődött velem: Pósa egyénisége, jelleme, története akkor jutott eszembe, amikor a felszabadulás utáni hónapokban Buda és Pest romos utcáin járkáltam, s tudván tudtam, hogy voltak itt már régen is romok, s mindig akadtak, akik elszánt lélekkel fogtak neki az újjáépítésnek. Akkor határoztam el, hogy megkísérelem felidézni a réges-régi összeomlásnak, a tatárjárásnak előzményeit. A regényciklus egyes részei azután hosszabb időközökben jelentek meg, és amikor az utolsó rész végső mondatait leírtam, már rég felépültek a romok, és mi magunk nagy léptekkel jártunk már a tervezett jövendő felé vezető úton. Hat-hét év alatt hősöm ugyanannyit fejlődött, mint én magam. És most, magam is világosabban látom, hogy túl a mozgalmas kórképen, túl a mostani és talán a jövőbeli emberkehez szóló múltidézésen, itt egy emberi tudat fejlődéstörténetéről van szó, amelynek ismeretében talán akad egy-két olvasó, aki a maga érzelmeit, a maga olykor gyötrő kérdésiet is jobban megérti. Én legalábbis szeretném és remélem. Persze, hogy az ilyen írói szándék mennyire vált valósággá - azt az olvasók egymás után következő nemzedékeinek kell eldöntenie.

Hegedüs Géza - Az ​Isten és a részegek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hegedüs Géza - Az ​olvasás gyönyörűsége
Ezeket ​a beszélgetéseket a rádió ihlette. A szerzőnek immár jó négy évtizede a rádió az egyik legfontosabb kifejezési formája. A rádióbeli dráma - a hangjáték - ugyanúgy saját műfajom, mint a csevegő hangú ismeretterjesztés, amelyet színész barátaim olvasnak fel, mikrofon előtt az érdeklődő hallgatóknak. Nos, évekkel ezelőtt Rádiónk szerkesztőségében feltették nekem a kérdést, hogy miképpen is képzelném el, ha a legszélesebb közönség számára az olvasás gyönyörűségéről kellene beszélnem. A kérdésre még csak gondolkodnom sem kellett: mintha magam is évek óta ezt terveztem volna. Hiszen ifjúkorom hajnali éveitől kezdve szenvedélyes olvasó vagyok; ugyanúgy nem tudom elképzelni napjaimat könyv nélkül, mint étel-ital nélkül.

Hegedüs Géza - Az ​erdőntúli veszedelem
A ​magyar történelemnek egy kevéssé ismert szakaszáról, a Budai Nagy Antal-féle huszita felkelés történetéről szól ez az izgalmas, színes regény. Rég elmúlt idők érdekes hősei kelnek e lapokon életre: a Biblia-fordító diák, az újra fegyvert fogó huszita hadvezér, a földesúr testőréből lett lázadó katona, és - ha csak rövid időre is - elénk lép a későbbi magyar történelem halhatatlan alakja: Hunyadi János. Aki szereti a történelmi regényeket - márpedig ki nem szereti? -, annak maradandó élménye lesz Hegedüs Géza sok kiadást megért regénye, amely az olvasók kérésére újból megjelenik a Delfin sorozatban.

Hegedüs Géza - Vergilius ​ifjusága
Hegedűs ​Géza nem véletlenül tartozik a legolvasottabb és legnépszerűbb ifjúsági írók közé. Minden írása valami újabb meglepetéssel szolgál az olvasónak; legötletesebb íróink egyike. Éppen ezért nemegyszer kénytelen eltérni a történelmi regények szokásos módszerétől, megőrizve azonban minden esetben a kor levegőjét. Most Vergilius ifjúságáról írt regényt, s mivel Vergilius életének éppen erről a korai szakaszáról: tanulásáról, első költői próbálkozásáról, vagyis az Aeneis megírásáig eltelt időszakról úgyszólván alig van adatunk, Hegedűs Géza meghökkentő módszert választott. Az Aeneis egyes lírai betétjeiből, például Didó és Aeneas szerelméből következtet vissza a költő életére. Aki ilyen szépen és megdöbbentő hűséggel meg tudta írni ezeket az élményeket, annak korábban valamilyen vonatkozásban át is kellett élnie ezeket. Ez a módszer lehetővé teszi az író számára, hogy - bár történelmi adatok nem igazolják ezt - fiatal korában elvigye hősét Görögországba, egy nagy szerelem élményét feltételezze ott, összehozza őt görög földön későbbi barátaival. A feltételezett görögországi szerelmen kívül minden egyéb szempontból hűen ábrázolja a kort Hegedűs Géza, nyelvileg egy bizonyos fajta modernséggel, amely a klasszikus ókort közel hozza, a mához anélkül, hogy a regénynek történelmi ízeit eltüntetné.

Hegedüs Géza - A ​néhai bűnöző
Részlet ​a könyvből: 1985-ben történt. A tanítást már három éve abbahagytam. De itt-ott azóta is felkérnek szakértőnek, főleg az igazságügyi szervek fordulnak hozzám egy-egy bonyolultabb ügy tényállásának és a rá vonatkozó jogszabályok szövedékének áttekintése végett. Azon sem csodálkozom, ha olykor magánemberek kérnek fel, hogy életük váratlanul bekövetkezett helyzetében tekintsem át, mit is kell tenni ilyenkor. Noha nyugdíjaztatásom és főleg a tanítástól való visszavonulásom óta szellemi tevékenységem főleg személyes élményeimnek, jogászi tapasztalataim érdekes mozzanatainak novellisztikus, nemegyszer anekdotisztikus feldolgozása, ilyen alkalmi tanácsadóként vagy szakértőként némiképpen mégis megmaradtam gyakorló jogásznak is. Tehát nem lepődtem meg, amikor azon a tavaszi napon telefonon felhívott egy magát Olejkár Edwardnak nevező férfi, azonnal közölve, hogy Puerto Ricó-i lakos, amerikai állampolgár, most először jár Magyarországon, de itt van fontos jogi tisztáznivalója. Nagyon örülne, ha ebben - természetesen tisztes honorárium ellenében - segítségére lennék.

Hegedüs Géza - Világirodalmi arcképcsarnok II.
Hegedûs Géza könyve 100 alkotó életútját tárja elénk mívesen megírt miniesszékben, amelyekben a pontosságra, megbízhatóságra való törekvés jól megfér a könnyed hangvétellel, az olvasmányos, színes stílussal és a közvetlen elõadásmóddal.

Hegedüs Géza - Évezredek szép prózája
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hegedüs Géza - Heltai ​Jenő alkotásai és vallomásai tükrében
Első ​verseskötete, a Modern dalok a múlt század végén jelent meg, utolsó, búcsúverse 1957-es keltezésű. A két dátum között egy sokműfajú alkotó és jelentős kultúrpolitikus egymástól elválaszthatatlanul egységes, csaknem áttekinthetetlen méretű életműve teljesedett ki. "Ide-oda csapongó újságíró, szerkesztő, könyvkiadó, színházigazgató, író, drámaíró, kabaréköltő, francia, angol, olasz és német színdarabok és versek fordítója voltam, éltem Párizsban, Londonban, Bécsben, Berlinben, Konstantinápolyban, itthon és külföldön is találkoztam kis és nagy emberekkel, becsületesekkel és csalókkal, szép és gonosz nőkkel, ... s mindebből talán egy-egy figurát tudok csak megvilágítani..." - írja öregkori vallomásában, szerényen elhallgatva, hogy ő teremti meg a magyar kabaréköltészetet, hogy Kató-verseivel új korszak kezdődik irodalmunkban, hogy novelláinak legszebb darabjai a műfaj hazai legjobb remekei közé tartoznak, hogy regényeiben, a bohémvilág, a balkáni uralkodók kisszerű machiavellizmusának ábrázolásával utat mutat a magyar persziflázs-regénynek, hogy egyike legsikeresebb színpadi szerzőinknek, aki az újromantikus versesjátékokat új életerővel töltötte meg, s A néma leventé-vel ma is, most is telt házat teremt színházainkban. Az izgatottan úttörő, folytonosan kezdeményező Heltainak a költők között sajátos helyet jelöl ki az, hogy biztonságosan csevegő újságíró és novellista, a novellistának viszont bravúros hátteret ad, hogy gyakorlott drámaíró, és mindehhez az esztétikai erényhez járul egy ritka és fontos etikai erény: Heltai bármit írt, átsüt rajta az emberi jóság. A Heltai-életmű sokfélesége más-más műfajban más-más jelentőségű. Hogy művei végtelenjében mi az irodalomtörténeti jelentőségű és mi a kiemelkedő rangos írás, azt keresi -kutatja Hegedűs Géza e kötetben oknyomozó lendülettel, értő, irodalomtörténészi lélekkel és a hiátusokat is kitölteni tudó, a mögöttes világ sugárzását is fogékonyan érző írói szívvel.

Hegedüs Géza - Magyar ​századok
Hegedűs ​Géza több mint hat évtizedes írói tevékenységének jelentős hányadát a magyar irodalom és a magyar történelem széles körű megismertetésének szentelte. Új könyvében hazánk 1100 éves történelmét tömören, olvasmányos stílusban tekinti át, s a politikai történéseken kívül a magyar kultúra és a magyarság mindennapi életének is nagy figyelmet szentel. A MAGYAR SZÁZADOK olyan könyv, amelyben egy kivételes műveltségű, sokat tapasztalt író mintegy a saját személyes élményeként mutatja be, s ily módon az olvasó számára is saját élménnyé teszi eleink tizenegy évszázados történetét. A kötet Függeléke időrendben közli Magyarország uralkodóinak, államfőinek, kormányfőinek, valamint közoktatási és kulturális ügyekkel foglalkozó minisztereinek a jegyzékét a kezdetektől napjainkig.

Hegedüs Géza - A ​végzet sógora
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hegedüs Géza - Szenvedélyek
A ​szenvedéllyé fokozott vágy, a szenvedélyektől felnagyított egyéniség példázatai ezek a kisregények, melyek együtt szinte áttekintését adják Hegedüs Géze elbeszélőmódszereinek. A Szent Szilveszter éjszakája a hatalomért és a szerelemért folytatott szenvedélyes küzdelem története, középpontjában II. Szilveszterrel, a tudós-politikus pápával és III. Ottó császárral. Az óceán vándora: tudósregény. Mikluha-Maklja, a múlt század természettudós kutatója, lelkesítő és tragikus életével a tudásért és az emberségért fellobbanó szenvedélyt példázza. A Kulcsra zárt szobában a fojtogató körülmények közt tehetetlenségre kárhoztatott művészet, a szépség és összhang vágyának regénye s egyben a kiegyezés korának rajza. Az a májusi riadó 1919 ifjúságának hőstörténete, a szabadság szenvedélyének regénye. A négy különböző korban és világban játszódó és különböző stítluselképzelésekkel megírt történet izgalmas helyzetekben cselekvő egyéniségek arcképcsarnoka: ember- és korábrázolás szakadatlan események és fordulatok életidéző elevenségében. Az író felhasználja a különböző stílusoktól örökölt művészi módszerlehetőségeket, a romantika-közelségből eljut az avantgarde-közelségig, formailag is változatossá téve ezt az alakjaiban és helyzeteiben is sokszínű könyvet.

Hegedüs Géza - Ábrahám ​regéje
"Ábrahám ​vezér, akit Isten barátjának neveztek, az özönvíz látta Sém atya ivadéka volt. A bölcs pásztor-családfő hosszú és felettébb kalandos életében, ha kellett, harcias vitéz volt, ha lehetett, akkor békesség-teremtő. Valamikor négyezer évvel ezelőtt élhetett: a Tigris és Eufrátesz közötti ősvárosok világából indult, és Kánaán pusztaságain vezérelte népét. Évezredek emlékezete szerint ővele kezdődik az Egy-Isten-hit, amelyet szakadatlanul őriz a zsidó, a keresztény és a mohamedán vallás. A zsidó nép és az arab nép egyként őt, Ábrahámot tudta ősapjának. Csodákkal teljes történetét az Ó- Testamentum legelső részében Mózes Első könyvének XII-XXV. fejezete örökítette nemzedékről nemzedékre. – Ebből a bibliai regéből a legrégebbi, pásztorkorszaki hőstörténet bontakozik ki az olvasó előtt. Ábrahám hőstetteit hajdanán bizonyára ugyanúgy vándorénekesek vitték pásztortüzektől pásztortüzekhez, mint a sok mindenben hasonló sumér és akkád eposzokat az asszír és babiloni dalnokok, és a homéroszi énekeket a görög rapszodoszok. – A mai költő megpróbálta elképzelni azt a nagyon régi hőskölteményt, amelynek hősét és kalandjait az Ó- Testamentum őrizte meg és örökíthette miránk. És ahogy elképzelte mai tudással, mai nyelvezettel, de híven az emberiség e nagy közös örökségéhez, fogalmazta krónikás énekké Ábrahám regéjét. – A költő úgy érzi és véli, hogy csupán alázatosan újramondja a mostani olvasónak az immár négy évezredes közös örökséget."

Hegedüs Géza - Gyallay Domokos - A ​kalmár és a forradalom / A tábornok paplana
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hegedüs Géza - Körösparti ​metropolis
A ​nyolcvanhét éves korában elhunyt írónak, irodalmi életünk jeles alakjának, Hegedüs Gézának utolsó műve volt Nagyvárad krónikája. A kiadó felkérésére, a Várad, villanyváros sorozat számára készült kötet megjelenését azonban már nem érhette meg. Szeretett városának történetét írta meg benne páratlan műveltségére, történeti és irodalmi forrásokra, a 17. század végétől pedig kiváltképp Lakos Lajos, egykori Bihar vármegyei levéltáros könyvének adataira alapozva. Az Alföld és Erdély határán, a Biharnak nevezett terület középpontjában, a Sebes-Körös két partján fekvő város legendáriumát a honfoglalást megelőző időktől, a feltételezett avar településtől, majd a kazár fejedelemség idejétől beszéli el egészen 1920-ig, a trianoni békekötésig, amellyel a határon kívülre kerülvén befejeződött Nagyvárad magyarországi fejlődésének története. A két dátum közötti időszakban hercegség központja, püspökségi székhely, Szent László legendás városa, Vitéz János püspöksége idején a magyarországi humanizmus egyik központja, majd a Dózsa-féle parasztfelkelés egyik színhelye, az erdélyi fejedelmek vezette függetlenségi harcok fontos szereplője volt, majd a kiegyezéstől az első világháború befejezéséig tartó fél évszázad alatt fénykorát élve haladó polgárvárossá, a Holnap városává, irodalmi központtá fejlődött. Hegedüs Géza a tőle megszokott mesélőkedvvel, lebilincselő történetmondással teszi vonzóvá e várostörténeti munkát - nemcsak a történelem és a város múltja iránt érdeklődők számára, de minden olvasója örömére.

Hegedüs Géza - Várj, ​madár, várj...
Hegedüs ​Géza regénye 1685-ben és 1686-ban játszódik; meghatározó történelmi eseménye: Budavár visszavétele. Főhőse, Dávidházy Máté, átéli azokat a kétségeket, választási lehetőségeket és választási kényszerűségeket, melyek annak idején a magyar emberek javarészét, de leginkább a tanultabb-gondolkodóbb részét meggyötörték. Dávidházy Máté, a kurucok ezeres kapitánya, ebben az európai jelentőségű küzdelemben nem találhatja meg igazán a helyét; sem a törökök, sem Bécs érdekei nem esnek egybe a magyarság reményeivel. De ezredével mégis csatlakozik az Egyesült Keresztény Hadakhoz, részt akar venni a főváros felszabadításában. Ő vezeti az első rohamot a még török kézen levő Budavár ellen. De ha legyőzi is az önvád belülről támadó démonait, ha tisztázza is magában, hogy a harcban való részvétellel nem pártolt át a veszedelmesen hatalmasodó ellenséghez, ha sikeresen harcol is Buda visszavételéért, a sorsa tragikussá válik. A ravaszul fölállított kelepcéket nem tudja kikerülni: elpusztítják. A váradi basa és a bécsi körök egymástól függetlenül, de egyidejűleg parancsot adnak a megsemmisítésért. Váradról az egyik szeretője, Kassáról a másik szeretője indul Budára, hogy megmérgezze. A regény hitelesen idézi a tizenhetedik századot, amikor német és török, kuruc és labanc, pápista és kálomista, udvari és nemzeti, úri és népi szempontok és érdekek között minden döntés életveszélyesen kockázatos volt.

Hegedüs Géza - A ​magyar irodalom arcképcsarnoka
Kereken ​száz, röviden megfogalmazott irodalmi arckép a magyar múlt századaiból, Janus Pannoniustól Radnóti Miklósig. Nem több és nem kevesebb, mint arcképcsarnok. Tehát nem valamiféle rendszeres irodalomtörténet, de nem is anekdotagyűjtemény hajdani írókról, költőkről. Arra jó, hogy az olvasó emlékezetébe idézze az ismert nevű vagy elhomályosodott szerepű írástudókat, a szó magyar művészeit, akik úgy sorakoznak itt, mint képtárban a festmények. A könyv célja: az olvasás gyönyörűségén át érdeklődést kelteni számos író és költő művei iránt, hogy nem csak róluk, hanem tőlük is olvassunk, hogy érzékeljük irodalmunk gazdagságát, és élvezzük szépségeit.

Hegedüs Géza - A ​tegnap alkonya
"Nyolc ​év rövid szakasznak tűnik, ha az ember élete nyolcadik évtizedéből néz vissza rá. De nyolc év sokszínű és sokmozzanatú körképet adhat egy korról, amely feltartóztathatatlanul világégésbe torkollott. Ez a könyv tartalma szerint önéletrajzi részlet: ezt éltem át én 1932 és 1940 között. A benne felsorakoztatott tények szerint azonban kerek történelmi regény, amelyben a vallomásokat tevő egyes szám első személy csupán tanú - ha tetszik, narrátor - a magyar polgári értelmiség út- és tévútlehetőségeinek felidézésében. Szó esik itt a magánélet különböző formáiról, törekvéseiről és színházi próbálkozásairól, egyetemi tanulnivalókról és értelmetlenül kötelező párbajszabályokról, ügyvédi irodák hol bűnközeli, hol mulatságos, hol lélekfásítóan unalmas ügyeiről... És mindennek cselekménybeli középpontjában egy történettudósnak készülő fiatal jogászdoktorról, aki egyenes irányban tart afelé, hogy író legyen. Persze ez vagyok én, aki saját élményeim által vallok az átélt történelemről.- a magyar polgárság egyik jellemző rétegének - társadalomtörténete. Majd írtam fejlődéslélektani regényt saját serdülőkori éveim emlékei alapján. Ez A tegnap alkonya megint más, ezt minden kalandosságával együtt a háború előtti évek dokumentumregényének érzem, amelynek legalábbis alanyi hitelességet ad, hogy én így éltem át. Ez a személyes szempont némiképp lírává teszi, de amit láthattam, az a történelem epikája, és ahogy beletántorogtunk a háborúba, az a nagy közös dráma volt. - Nos hát komorságaival is, vidámságaival is erről szól ez a könyvem."

Hegedüs Géza - Aktuális ​Aiszkhülosz
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hegedüs Géza - Heltai ​Jenő
Első ​verseskötete, a Modern dalok a múlt század végén jelent meg, utolsó, búcsúverse 1957-es keltezésű. A két dátum között egy sokműfajú alkotó és jelentős kultúrpolitikus egymástól elválaszthatatlanul egységes, csaknem áttekinthetetlen méretű életműve teljesedett ki. "Ide-oda csapongó újságíró, szerkesztő, könyvkiadó, színházigazgató, író, drámaíró, kabaréköltő, francia, angol, olasz és német színdarabok és versek fordítója voltam, éltem Párizsban, Londonban, Bécsben, Berlinben, Konstantinápolyban, itthon és külföldön is találkoztam kis és nagy emberekkel, becsületesekkel és csalókkal, szép és gonosz nőkkel, ... s mindebből talán egy-egy figurát tudok csak megvilágítani..." - írja öregkori vallomásában, szerényen elhallgatva, hogy ő teremti meg a magyar kabaréköltészetet, hogy Kató-verseivel új korszak kezdődik irodalmunkban, hogy novelláinak legszebb darabjai a műfaj hazai legjobb remekei közé tartoznak, hogy regényeiben, a bohémvilág, a balkáni uralkodók kisszerű machiavellizmusának ábrázolásával utat mutat a magyar persziflázs-regénynek, hogy egyike legsikeresebb színpadi szerzőinknek, aki az újromantikus versesjátékokat új életerővel töltötte meg, s A néma leventé-vel ma is, most is telt házat teremt színházainkban. Az izgatottan úttörő, folytonosan kezdeményező Heltainak a költők között sajátos helyet jelöl ki az, hogy biztonságosan csevegő újságíró és novellista, a novellistának viszont bravúros hátteret ad, hogy gyakorlott drámaíró, és mindehhez az esztétikai erényhez járul egy ritka és fontos etikai erény: Heltai bármit írt, átsüt rajta az emberi jóság. A Heltai-életmű sokfélesége más-más műfajban más-más jelentőségű. Hogy művei végtelenjében mi az irodalomtörténeti jelentőségű és mi a kiemelkedő rangos írás, azt keresi -kutatja Hegedűs Géza e kötetben oknyomozó lendülettel, értő, irodalomtörténészi lélekkel és a hiátusokat is kitölteni tudó, a mögöttes világ sugárzását is fogékonyan érző írói szívvel.

Hegedüs Géza - Korona ​és kard
A ​könyv az Árpádok korának históriája. Prológusa novellisztikus helyzetképben széles keresztmetszetben mutatja be Géza fejedelem és a "sokszoknyájú" nemzettségfők között feszülő ellentéteket, a korabeli nyelvet, szokásokat, viszonyokat. A további két fejezetben a szerző beszél Szent István király országépítő munkájáról, a trónviszályokról, Szent László és Könyves Kálmán koráról, a bizánci befolyásról és az Árpádok alkonyáról. Hegedüs Géza a jelentős személyiségek mellett a kevésbé kiemelt történelmi szereplőket is egyéníti, s a hazai történetet mindig összekapcsolja az európaival. Anyagát fölényes biztonsággal úgy rendezte, hogy a fiatalság számára könnyű és érthető, megjegyezhető, ugyanakkor érdekes olvasmányt adjon. Az összhatás színes, harmonikus, vonzó.

Hegedüs Géza - A ​Kálmánszeghyek
Az ​Európa közepén című készülő regényfolyamnak ez a negyedik elkészült regénye. (Előbbiek: Útvesztő, A sötétség utolsó órái, Bojár Bálint.) Ez a regényfolyam nem egymás után következő történetek folytatása, hanem zárt, önálló regények rendszere az utóbbi húsz esztendő Magyarországáról. A Kálmánszeghyek Pusztavárott, egy dunántúli kisvárosban játszódik 1952. április elseje és harmadika között. Angyal Mihály, a huszonkét évvel azelőtt elüldözött fiú mint a végrehajtó bizottság új elnöke tér vissza szülővárosába, ahol azelőtt a polgármesteri székben nemzedékeken keresztül a Kálmánszeghyek ültek. Angyal Mihálynak sokszoros személyes elintéznivalója van a Kálmánszeghyekkel, személyes indulatai teljes összhangban vannak az osztályérdekkel, amelyet képvisel. Ugyanakkor a Kálmánszeghy-család még élő igen ellentétes (egymástól is idegenkedő), különböző érdekű emberek. Kálmánszeghy Kálmán évek óta saját családi házukba emigrált, még az utcára sem mozdul ki, Kálmánszeghy Dénes korrupcióból él, Kálmánszeghy Bella megtalálta az utat az új világ felé, s elidegenedett családjától. Angyal Mihály megjelenése és azonnali összeütközése a családdal, a családon belül is fellángoltatja a régóta lappangó ellentétet. Ebbe a nagyon rövid, heves küzdelembe belebukik az új vébé elnök is, aki szenvedélyében hibát követ el, és maga indul el újrakezdeni az életét. De a küzdelem végképp elbuktatja a régi nemesi családot, amely szétszóratva kivonul a történelemből, míg egyetlen tagja, Bella megtalálja az utat Angyal Mihály felé és mind afelé, amelyet Angyal Mihály jelent. - Az új és a régi világ összeütközésében itt is felvonulnak a mostani magyar vidéki élet jellemző alakjai, akiket a történelem színvallásra kényszerít: hol állnak? Álszentségek, nemegyszer nevetséges ostobaságok is kísérik a világ átalakulását. De a világ átalakul, az új győz akkor is, ha egy-egy harcosa belebukik, és a régi elmúlik, habár egy-egy alakja megtalálja a maga útját az új élet felé.

Hegedüs Géza - Kettesben ​a tragédiával
A ​regény főszereplője, egy tehetséges fiatal szí­nésznő, 1954-ben megkapja Az ember tragédiája Éva-szerepét, s a könyv nélkül tudott drámát olvas­va, minden színhez a maga életéből társít esemé­nyeket, helyzeteket és hangulatokat: újraéli a saját múltját. A történet egyidejűleg játszódik egy vidéki város forró augusztusi napján s az 1944–54 között eltelt évtizedben – kalandos életutat, szerelmeket és csalódásokat, pátoszt és tragédiákat s főképp a személyi kultusz éveit idézve –, a háttérben pedig az emberiség évezredei peregnek le. A regény cí­mének tehát több jelentése van. A Kettesben a Tragédiával tizenkettedik elkészült darabja az Európa közepén című regényciklusnak. S akárcsak a többi regény, ez is önmagában meg­álló, zárt kompozíciójú mű, de jó néhány alakját már ismerheti az olvasó a ciklus korábbi regényeiből.

Kollekciók