Ajax-loader

Kálnay Adél könyvei a rukkolán


Kálnay Adél - Örökség
-A ​maga élete biztosan kész regény - mondja valaki beszélgető társának Kálnay Adél, új novelláskötete egyik elbeszélésében. -Kié nem az - válaszolja az illető, aztán nyomban hozzáteszi - a legszörnyűbb, ha az ember rájön, hogy egy másik regényt szeretne, mert ebből a mostaniból elege lett. Kálnay Adél hősei mindannyian egy másik regényre vágynak, mint, mint amiben élniük kell csendes és szomorú, lemondásokkal terhes életregényüket; persze mindhiába, mert a sorson nem lehet és nem is tudnak változtatni. A könyv elbeszéléseiben megidézett életekből éppen az hiányzik, amire minden eleven lény vágyik: a szeretet. A szeretet, amely Pál apostol szerint ugyan ,,el nem fogy", de csak akkor, ha van. A szeretet hiánya azonban ugyanígy végtelen, és Kálnay Adél írásai a korunkbeli szeretet nélküli létezés állapotrajzait jelenítik meg nagy lélektani hitelességgel és fojtott lírával.

Kálnay Adél - Titkok ​egy régi kertben
Ági ​és Fanni, akik már születésük óta a legjobb barátnők, a nyári vakáció néhány hetét egy olyan helyen töltik, ahol még televízió sincs. Szünidejük unalmas lenne, ha nem találkoznának Mári nénivel. A híres mesemondó elmeséli nekik Amália, a titokzatos és tündéri fiatal lány történetét, aki kétszáz éve halt meg, de - a legenda szerint - nem tud megnyugodni, mert elvesztette a gyűrűjét, s azóta itt lebeg, újra és újra megjelenve az emberek álmaiban. A két kislány álmában is felbukkan, hogy a segítségüket kérje...

Kálnay Adél - Törött ​tükör
Tíz ​év novellaterméséből válogatva született meg ez a kötet, amely egyben az írónő tizedik kötete.

Kálnay Adél - Ami ​marad
Soha ​nem lehettem annyira jókedvű, hogy lelkem mélyét ne lepte volna be egy ismeretlen szomorúság finom, áttetsző szö­vedéke, és soha nem lehettem annyira szomorú, hogy a két­ségbe­esés legsötétebb mélyén ne pislákolt volna a remény tétova, halvány fénye. Prózaíró vagyok. Verset akkor írok, ha meghallom azt a különös dallamot, amelyről ugyan még nem derítettem ki, honnan jön, mégis annyira ismerős! Azt gondolom, ha hagyom, hogy megemeljen, s elvigyen magával, megtudok valami fontosat. Valami fontosat a látható és a nem látható világról. S valóban! Olykor mintha sikerülne...

Kálnay Adél - Fénykép ​anyám kezében
1986 ​óta foglalkozom írással. Folyóiratokban megjelent novelláimon kívül 1990-ben látott napvilágot első meseregényem, Zsuzsi címmel, s jelenleg nyomdában van a második, egy verses képeskönyv: A tündérek éneke. A fénykép anyám kezében első írásaimat tartalmazza, két kisregényt és négy novellát. Azt hiszem, egyetlen dologról írtam, s írok azóta is. Arról, ami elérhetetlen vágy, aminek hiánya elviselhetetlen, amit önző, s tökéletlen módon tudunk csak utánozni, de lelkünk mélyén ott világít a maga tökéletességében, egyedülvalóságában. A szeretetről beszélek, amely olyan pontosan adja meg a helyes irányt annak, aki rá figyel, mint a sarkcsillag az utazóknak. S jól van ez így, hisz utazók vagyunk mindnyájan,folyton nekiindulók, eltévedők, bátrak és tétovák, de biztos jelzőfény nélkül csak bolyongás vár ránk, míg elfogy az idő.

Kálnay Adél - Szindbád ​ismét elindul
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kálnay Adél - Háborús ​történet
A ​József Attila-díjas prózaíró a kilencvenes évek elején tűnt föl erős atmoszférájú elbeszéléseivel a kortárs magyar irodalomban, először a Holmi hasábjain, s azóta jelen van szinte valamennyi rangos fórumon. Tehetséges és termékeny író: 1990 óta, meseregényeit is ideszámítva, tíz kötete látott napvilágot, s a Háborús történet a tizenegyedik. Kálnay Adél a lélektani realizmus ábrázolójaként szuverén módon szembemegy a mindenkori divattal: írási érzékeny művészettel rajzolt látleletek azokról a sebekről, amelyeket a világ vagy az oly gyakran kegyetlen dramaturgiával dolgozó emberi sors üt a lelkeken. A Háborús történet, melynek életideje az első világháború, szorongató valószerűséggel jeleníti meg hőse, az esztelen öldöklés vágóhídjára hurcolt, majd orosz hadifogságba esett és hazájától örökre elszakadó Lakatos József csendes kálváriájában a sok-sok százezer névtelen közkatona közös emberi sorsát, szenvedéstörténetét. (Domokos Mátyás)

Kálnay Adél - Zsuzsi
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kálnay Adél - Tündérhajszál
A ​Tündérhajszál az 5-8 éves korosztálynak szóló poétikus mesegyűjtemény. Ötvenkét történet: minden hétre egy mese. Kálnay Adél negyedik, gyermekeknek szóló könyvének főhőse Fanni, egy hatéves városi kislány, akivel mindig történik valami. Otthon, az iskolában, a nyári és téli vakáción, városban és falun, hegyvidéken és tóparton napról napra fedezi fel maga körül a világot, s e felfedezésbe játszi könnyedséggel vonja be kicsi és felnőtt olvasóit egyaránt. Amolyan beszélgetős könyv a Tündérhajszál. Fanni nem csupán körülötte élő embereket, családtagokat, osztálytársakat, szomszédokat szólít meg és von be a történeteibe, de a gazdag képzeletvilágában megjelenő tündéreket, az apró pindurokat, a réten pompázó margarétát, s nem utolsósorban Kismókit, a kutyát vagy éppen Macit, a tengerimalacot is meséinek hőseivé avatja. A világ kis fürkészői, a gyerekek számtalan kérdést tesznek fel a felnőtteknek, akik bizony néha fáradtak megfelelni a mégoly életbevágóakra is, mint mondjuk az, hogy: Miért nem tud az ember repülni? A Tündérhajszálban viszont mindig akad egy madárka, amelyik még ezt is tudja...

Kálnay Adél - Tükör
Soha ​nem lehettem annyira jókedvű, hogy lelkem mélyét nem lepte volna be egy ismeretlen szomorúság finom, áttetsző szövedéke, és soha nem lehettem annyira szomorú, hogy a kétségbeesés legsötétebb mélyén ne pislákolt volna a remény tétova, halvány fénye. Prózaíró vagyok. Verset akkor írok, ha meghallom azt a különös dallamot, amelyről ugyan még nem derítettem ki, honnan jön, mégis annyira ismerős!. Azt gondolom, ha hagyom, hogy megemeljen, s elvigyen magával, megtudok valami fontosat. Valami fontosat és a látható és a nem látható világról. S valóban! Olykor mintha sikerülne...

Kálnay Adél - Az ​igazi ajándék
A ​főszereplő egy Zsuzsi nevű játék baba. Kalandjai akkor kezdődnek, amikor kimenekítik őt a játékbolt unalmából, hogy karácsonyi ajándékként örvendeztessenek meg vele egy kislányt. Csakhogy Zsuzsit egy veszekedés után a játszótéri padon felejtik...

Kálnay Adél - Szivárványország
"Mindannyiunkkal ​történnek csodák, talán csak nem vesszük észre őket, elmegyünk mellettük, és büszkén hirdetjük: csodák pedig nincsenek! Gergő észrevette a maga csodáját, átélte, és megváltozott tőle. Így írom le, ahogy tőle hallottam, nem teszek hozzá, el sem veszek belőle - ennek nem örülne. Azóta már felnőtt, de nem felejtett el semmit. Olvasd hát figyelmesen, és hidd el, ha csodára vársz, és nagyon akarod, megtörténik! Ami vele megesett, az bárkivel, bárhol megtörténhet."

Kálnay Adél - Régi ​képek
Az ​aknaszlatinai asszony egy hűvös tavaszi délután érkezett, s rögtön nagy feltűnést keltett. Szekerét egy ló húzta, ő maga nadrágban, hajadonfőtt ugrott le a bakról. Semmiben nem hasonlított az itteni asszonyokhoz. Magas volt, keskeny derekú, de telt keblű, erős csípőjű, haja rövidre vágva, hangja rekedt a dohányzástól, erős és durva. Hatalmas zsákokban sót hozott, azt akarta árulni a környéken. Jolsván szállt meg, szobát bérelt egy háznál, ahogy beszélték, határozatlan időre. Nagyon sokat beszéltek az aknaszlatinai asszonyról, akit Jelenának hívtak, de azt mondta, szólítsák csak Ilusnak. Az apja magyar volt, az anyja ukrán, az egyik nagyanyja lengyel, a másik orosz. Egyik nagyapja szintén magyar, a másik német. Jól össze van keveredve bennem a sok vér, mondta nevetve. A haja vörös volt, a szeme vakító kék, az orra kissé horgas, szeplős, arca piros, a szája, mint a penge, és ha nevetett, gyönyörű hófehér fogak villantak elő a szájából. Azt mondta, három gyereke volt otthon, akikre a nagyanyák vigyáznak, az ura meghalt már két éve, rászakadt a bánya, de mit lehet tenni, élni kell tovább.

Kálnay Adél - Kövek ​ideje
Néhány ​esztendővel ezelőtt, s postán - Dunaújvárosból - küldött kéziraton találkoztam először Kálnay Adél nevével. Hosszú ideig nem is tudtam róla többet, de kézirataiból lassan kirajzolódott a legfontosabb tudnivaló: egy igazán figyelemre méltó és eredeti látásmódú írói személyiség vízjele, lényegesebbet árulva el világra figyelő lényéről, mint bármilyen életrajz lexikon adatai. Mindenekelőtt arról tanúskodnak ezek az írások, akárcsak ez a könyv, hogy Kálnay Adél a lélektani realizmus elbeszélője, hogy az ő számára a világtükre az emberi psziché, amelyet különben minden eszközzel megfosztani igyekszik jogaitól az elsilányuló élet s nyomában némely irodalmi divatok. Ennek a könyvnek az írója viszont az ősi, elemi érzések és tiszta, emberi vágyakozások rehabilitációjára törekszik, mert legfontosabb tapasztalata, amit meg akar osztani olvasóival, az a fölismerés, hogy a 20. századvégen egyetemes szeretethiánytól fuldoklik az emberi világ. Keserves csalódások és megrázkódtatások sorozata után korunk szomorú hőse nem meri vállalni és életével képviselni a szív jogait, miközben egyre mohóbban és persze reménytelenebbül szeretné, hogy szeressék és "látva lássák". Tehetsége és életismerete Kálnay Adélt jó ösztönnel megóvja attól, hogy írásaiban érzelmes legyen, a hangja pedig az az írói hang, amelyen a világhoz szól, s ami az irodalomban fontosabb, mint a téma, a történet vagy a stílus, mert ettől függ az írói megszólalás végső indokoltsága, valamilyen megejtő - kedvem volna azt mondani, hogy: álomjáró - hitellel képes megidézni a napi élet szürke prózájának rejtett és varázsos költészetét.

Kollekciók