Práczki István könyvei a rukkolán

Práczki István - Kémjátszmák
Práczki ​István (1926) életútja a sokak által már csak történelemkönyvekből ismert korokba is betekintést enged. 1948-ban, a „fordulat évében” lett katona, 1950-től tisztként szolgált. Egy évtizeddel később viszont Milánóban, Damaszkuszban tűnt fel kiállítás-szervezőként, majd Rómában, Párizsban, az USA-ban kereskedőként. Harminc év leforgása alatt számos vállalatnál több tucat munkakörben megfordult, cégeket igazgatott, volt kereskedelmi attasé, szaktanácsadó és tolmács. Ám mindeközben egy állandó, a nyilvánosság előtt ismeretlen munkahellyel is rendelkezett: a Magyar Néphadsereg Vezérkara 2. Csoportfőnökségének titkos állományú hírszerzőjeként a feladatai nem értek véget a munkaidő lejártával… A „magyar James Bond” persze nem az a karatézó, hangtompítós revolverrel hálószobákba lopakodó, helikopterre kapaszkodó sármőr, mint amit a filmekből ismerünk, hanem egy információkat gyűjtő, tárgyaló, nyelveket beszélő, talpraesetten küzdő kém. Filmbe illő ügyei viszont neki is voltak. Emlékiratain keresztül betekintést nyerhetünk a titkosszolgálat rejtélyes világába, megismerhetjük, miként működött a katonai hírszerzés a kiképzéstől az éles bevetésekig. De megtudhatjuk például azt is, miért jutott kiemelkedően fontos szerep a magyar delegációnak a vietnami háború záró fejezetében. Práczki István memoárja kuriózum, a hírszerzői munkával kapcsolatos kulisszatitkok eleddig ismeretlenek voltak mind a nagyközönség, mind a történészek számára.

Práczki István - Minek ​nevezzelek?
A ​könyv szerzője: Práczki István közíró (ny. hírszerzőtiszt, volt diplomata, egyetemi és főiskolai tanár), aki tavaly a nagy vihart keltett „Magyar az Isten” című műhelymunkájával jelent meg az „ősnyelvi piacon”, most újabb meghökkentő művel folytatja a nyelvi régészkedést. Most is a „fordított ékezésnek” nevezett módszerével vallatja – szólaltatja meg a –magyar és idegen – ősszavakat és neveket. Ma azt tanítják, hogy a világ Nyolc Csodája az ókori műveltség utánozhatatlan gyöngyszemei. A magát „amatőr” nyelvésznek és történésznek tartó (tucatnyi világnyelvet beszélő) szerző a Kilencedik Világcsodának a magyar nyelvet tartja, mely nem más, mint a bibliai „egy-nyelv”, amit az ókor beszélt. Ebben a műben igyekszik ennek a „délibábos” megállapításnak hitelt szerezni. Ha elolvassuk a művet, megítélhetjük, van-e esély a fentiek bizonyítására.

Práczki István - Atilla ​eposz
A ​világtörténelem talán legnagyobb talánya, hogy a művelt és fényes ókort miért követte egy sötét és véres középkor? Vajon miért nem derítette ezt ki a történelemkutatás? Vajon miért kerüli e kérdésnek még a feltevését is a mai tudományos gondolkodás? A titok az időben, annak értelmezésében rejlik. Heribert Illig német kutató kiderítette, hogy nagy sötét lyukak tátonganak a történelmi univerzum egén. Egy ilyen lyukat tárt fel a Kitalált évszázadok című munkájában, melyben leleplezte a pápaság nagy hamisítását. Kiderítette, hogy Nagy Károly világhódító frank császár bizony „Fiktív Károly", uralkodása és fényes tettei csak kitalálás ! A „hivatásos" történészek persze azonnal tagadták a felfedezés valódiságát, de a tárgyilagosabb kutatók ráéreztek az igazságra. Az ókori és középkori mítoszok és legendák áthághatatlan óriási „Patyomkin-falán" keletkezett nagy résen belesve ugyanis teljesen új világkép körvonalai bontakoztak ki. Az „Atilla eposz" szerzője, Práczki István maga is átlépett az „Időkapun" és meglátta, hogy újabb akadály tornyosul eléje, az „Agyonhallgatás Fala". Ezen túljutva azonban már kitárulkoztak a valóság körvonalai. A szerző kiderítette, hogy ˝Fiktív Károly˝ hatalmas alakjával valamit és valakit el kívántak takarni. A valaki nem volt más, mint Atilla és az Ural-Altájtól az Ibér-félszigetig terjedő nagy Hun Birodalom, mely tízmilliós szittya hunjaival és avar gepidáival együtt szinte egyetlen varázsütésre nyomtalanul eltűnt a történelem színpadáról. Ez az abszurdum joggal ütött szöget a szerző fejébe. Práczki István ny. vezérkari hírszerző tiszt, ősnyelv- és ősvalláskutató merészen túllépett a hivatalos történelemírás és tanítás roskatag keretein. A kémszakmában jól bevált kódoló és kódfejtő tapasztalatait felhasználva behatolt az ókori és középkori történelem legsötétebb bugyraiba is, ahol megtalálta nemcsak az agyonhallgatott szittyák, hunok és Atilla valódi történetét, de nyomára bukkant a misztifikált kelták, gótok, dákok, gepidák, mórok és más kihalt népek ősmondáinak is. Az „Atilla eposz" tehát egy olyan sajátos vállalkozás, mellyel a szerző megkísérli rekonstruálni azt a múltat, melynek a magyarázata is történelemhamisítás. A munka fő célja azonban egy mai fejjel is megérthető felelős ókorkép kialakítása. Ez viszont visszautasítja az eddigi „nemzeti önfeladó" szemléletet és hadjáratot indít a korunkban is hiteles dokumentumokként kezelt hamis legendák elfogadása ellen.