Ajax-loader

Orbán Dezső könyvei a rukkolán


Orbán Dezső - A ​fehér korall
Hallatlanul ​izgalmas ifjúsági regény! Hol található a Szent Grál titokzatos kincse, kik és hogyan lehetnek az õ Lovagjai?

Orbán Dezső - Sióparti ​nyárfás
"Mint ​olvasó, bosszúsággal és sokszor felháborodással vettem tudomásul a kisvárosi középosztály lenéző beállítását. Ez ellen tiltakozott ezer érintkezése és életem hosszú tapasztalata. A kisvárosi, erkölcsisége és magyarsága az én szememben töretlen érték, s még nemzetközi összehasonlításban is becsületére válik nemzetünknek. Szerintem egyenesen elégtételre tarthat igényt a sok irodalmilag beállított ösztönös duhaj, korcs jellem és aljasul bonyolódott életformák tipikus alakjai után. Ebből az elégtételből egy leheletnyit nyújtani, feladatomnak éreztem. Ábrázolni akartam a kisváros hangulatát, kezdve szürke unalmától - mely kivülálló körülmények adottsága - egészen a felemelő szépségig, mely sajnos, láthatatlan az elfásultak előtt. Úgy láttam, rendezni ezt a miliőt érdekes feladat, beálllítani a kisváros élő lakóit az elfásultaktól a fogékonyakig. Sok emberábrázolásra, okfejtésre és magyarázatra ad ez alkalmat, lehetetlen nem magyarul megnyilatkozni. A nemzetközi társadalmi kérdések minden részlete a kisujjunkban van, csak a legfontosabb, tulajdon magyarságunk ismeretlen folt előttünk, mégha piros-fehér-zölddel színezzük is. A Sióparti nyárfás ad valami részletfeleletet, beleágyazva a regény szövetébe." Orbán Dezső

Orbán Dezső - Szent ​István barbárjai
Niketasz ​Szklerosz a porból minden halandó ember feje fölé emelkedett udvar szolga, a lábával csodálkozott. A lábával, amely aranyzsinóros, kék, szattyánbőr fűzős cipőben s lehelletvékony talpával barbár földön állott, nem pedig a bizánci szent paloták valamelyik márványkockáján. A fekete-piros-fehér bizánci tükörpadló is hideg, de ez a barbár föld itt a talpa alatt hideg és nedves. Sárgaszínű, ami már magában is baljóslatú jel. Csúszós és mégis ragad, s ahol valami tüskés kórót tapostak bele az imént, ott úgy töri a talpat, mint a kínszenvedés. Niketasz Szklerosz talpa csodálkozott és tűrt. Mert azt már tudta, hogy odébb menni egy fél lépéssel, nem megoldás. Amerre patanyomok húzódnak, megállt bennük a víz s a betaposott szitytyó alatt békatetemek pihennek. Egy merev, nyurga békaláb magasan ki is nyúlik a sárból, - márpedig egy bizánci nagyúr, minden udvarszolgák legelseje, döglött békára rá nem lép soha, inkább meghal. Szóval a bizánci császár fényes követsége Péter herceggel és annak édesanyjával, Ilona dogareszszával, a barbár István királyhoz vonulóban elérkeztenek három hadigályával az alsó Dunára, s padlókat rakván az északi partra, kikötöttek, hogy innét tovább már nyeregben folytassák az utat befelé, ahol kimondhatatlan nevű várakban borzalmak napjai következnek, mint ahogy az barbár földeken szokásos

Orbán Dezső - Az ​ezüstflotta kincse
A ​regény hősei nem kisebb feladatra vállalkoznak, mint hogy a magyar Bende Ákos találmányának segítségével eltűnt kincseshajókat kutassanak fel. A regény megírása óta sok-sok évtized múlt el, s ma már mosolygunk talán a szerző technikai ötletein. De hiszen Verne könyveiben sem a modern technikát keressük! Elsősorban izgalmas, fordulatos regényt akarunk olvasni bátor és leleményes emberektől. És ebben a nagyszerű könyvben mindezt megtaláljuk.

Orbán Dezső - A ​székely gesta
ÉLETRAJZ Minden ​gyermek szívesen barangol a mesék csillogó világában és fantasztikus, rejtelmes birodalmában. Én is így voltam vele, s mivel a kézdi székelyeknek mesékkel színültig tele országában születtem, s növögettem, e tekintetben nagy szerencsém volt. Bőven tudtam hódolni a szenvedélyemnek, Még pendelyes gyermek voltam, amikor az önfeledt lelki táplálkozásom közben egyszer csak azt vettem észre, hogy ezen a földön, mármint Székely-országban a mesék birodalma mellett egy másik birodalom is van, mely fantasztikus eseményekben, szereplőkben és más egyebekben legalább olyan gazdag, mint a mese világa. A kettőben rengeteg az azonos vonás. Van azonban egy jellegzetesség, amiben élesen különböznek egymástól, mert míg a mese állandó beszéd, témás lelki felüdülés, addig a székely múlt, mert az a másik birodalom, olyan mint egy titokzatos várkastély, mely a látogatók elől el van zárva. Titkolózás lengi körül, s beszélni sem szoktak róla, már csak azért sem, mert jobb hallgatni róla. már csak azért is, hogy a lélek ne háborogjon. Rejtelmes titokzatosság lengi körül és síri csend, másfelől a néma tanúk, mint például a várhegyi vár, a „Székely bánja” várának maradványa, amelynek tövében éldegéltem, s olyan megmagyarázhatatlan jelenségek, hogy a székely ember marka a Báthori név hallatára összerándul, az egész ember olyan alakot ölt, mint egy ugrásra kész fenevad, anélkül, hogy tudná, hogy miért. Ezért jegyeztem el magam már negyedik gimnazista koromban a székely históriával. Mikor a Székely Mikó Kollégium kapuján kicsengettek, az igazgató, Csutak Vilmos magához hívatott, és azt mondta: „Fiam. neked jó történelmi érzéked van. Ne hagyd abba a történelemkutatást, hanem foglalkozz a te nemzeted, a székelyek őseinek a kutatásával, de ne járj a kitaposott úton!” Én negyven éves koromig mégis a kitaposott úton jártam, s végig tanulmányoztam az összes kezembe került dokumentumokat, amik a székelyekre vonatkoztak, és végül ugyanabba a zsákutcába kerültem, mint a többiek. Pedig már betöltöttem a kilencvenkettedik évemet is. Elindultam az új úton, és próbáltam megírni a székely történelmet székely szemmel nézve, és lett belőle az, amit most a kedves olvasó a kezében tart. Ne tegye le, olvassa el türelemmel, mert érdemes! Márkosfalvi Orbán Dezső (Kézdivásárhely)

Orbán Dezső - Zórád Ernő - A ​titkos övezet rejtélye / Az ezüstflotta kincse
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Orbán Dezső - F. ​D. 6438
Előszó: ​"Alig tudom leküzdeni meghatottságomat. A XXVI. század embere vagyok, telítve mindazokkal az előítéletekkel, melyek rugalmas jelenkorunkban mindannyiunk közös sajátja. Nem szeretünk a múltba visszatekinteni. A múltat elítéljük, megtagadtuk és kiirtottuk emlékeinkből. Ez, hogy igazságos, abban nem kételkedik közülünk senki. Meggyőződéssel valljuk magunkat a jelen embereinek. E mellett azonban méltányoljuk azokat a változásokat is, melyeket a természet, önmagunk, gondolkodásunk felmutat és szemünk elé tár. Könnyen el tudjuk képzelni, hogy utódaink másként látnak majd, másként éreznek, sőt - amit ugyan csak fenntartással merek leírni - másként fognak majd gondolkodni is. Kapcsoljuk ki ez utóbbi alig hihető feltevést, de akkor is lehet, hogy látásunk és érzésünk megint kedvteléssel fordul majd vissza a múlt felé, mely számunkra jelenleg érintetlen sötétség. S ha így történnék, vajon hogyan igazodhatnának el a múlt homályos semmijében? Mi most még a választó vonalon élünk, ahonnan visszanézni könnyebb és még egyáltalában lehetséges. Ezért határoztuk el, a Sarkoktól az Egyenlítőig összegyűjtött barátaink tanácsában, hogy feljegyezzük a múlt nyomait, amikor az még nem haladja meg az emberi képesség határait."

Kollekciók