Danyi Zoltán könyvei a rukkolán

Danyi Zoltán - A ​dögeltakarító
Meg ​lehet-e szabadulni a háború emlékétől? Lehet-e mást tenni, mint nem megszabadulni tőle? A dögeltakarító a menekülő és a menekülni nem tudó emlékezet könyve. Főhőse, miután átéli a délszláv háborút, keresi a biztonságot és a szabadságot. Útja Splitbe vezet, Budapestre és Berlinbe, miközben Amerika ígéretével csábít, de kérdéseinkre a választ talán egy temerini alkony rejtegeti. Danyi Zoltán regénye groteszk és felkavaró történet arról, hogy az emberi létezés miként tud - és miként nem tud - szabaddá válni néha rémületes, néha felemelő körülményeinktől.

Danyi Zoltán - A ​rózsákról
_A ​dögeltakarító_ szerzőjének új regényében egy rózsakertész tudatfolyamába nyerünk betekintést: a munka rutinjába és saját szabályaiba menekülő főhős monológjából felsejlik, hogyan alakítja a lelket a kiszolgáltatottság, és hogyan próbál az ember ennek ellenállni. Sorsfordító döntések születnek a hazájáról, melyeknek nem lehet részese. A testéről is sorsfordító döntések születnek, melyeknek szintén nem lehet részese. Kelet-európai történet, tömegek története. Miképpen veheti vissza valaki a saját történetét? A rózsák erejével? A mesteri módon megírt hosszúmondatok örvényként ragadják magukkal az olvasót.

Danyi Zoltán - Szívások
"Minden ​fagyott, sehol egy lélek. Hacsak nem az enyém. Leül egy padra. Leülök egy padra, figyelem a felhőket, az új évezred első égboltját. Jó lenne sokáig így ülni, mert ez olyan most, mintha egy gyümölcsben - almában - lennék. Csend van, ember nincs. Csak a városházán villog a sárga, zöld, lila villanykörték füzére, tarka kukac. High-tech karácsonyi dísz. Nálunk kétszer van karácsony, kétszer van újév. Meghalni is kétszer fogunk."

Danyi Zoltán - Átcsúszik ​kékbe
Danyi ​Zoltán 1972-ben született Zentán. A gimnáziumot Szabadkán, az egyetemet Szegeden és Újvidéken végezte. Verseket, novellákat, könyvkritikákat ír. Társszerzője a Tetszőleges irány című versantológiának, kisprózáit egybegyűjtő kötete Szívások címmel jelent meg.

Danyi Zoltán - Hullámok ​után a tó sima tükre
Van, ​aminek örökre homályban kell maradnia, és ez így a jó. Talán a legfontosabb dolgok maradnak homályban. Hiába készítettek volna azon a napon kötetnyi interjút Hölderlinnel, akkor sem tudnánk pontosabban, vajon mire gondolt 1843 júniusának egyik szeles reggelén, amikor kávét iszogatva toronyszobájának ablakából utoljára fürkészte a hullámokat. Van, amit nem lehet elmondani - sem versben, sem prózában. Danyi Zoltán kötete mégis beszél és gondolkodtat. Írónk köztünk van. Vajon ez a kötet rólunk szól? Értünk van? Ha elolvassuk, érezzük. Tudni fogjuk.

Danyi Zoltán - Párhuzamok, ​flamingóval
"Ahogy ​a különféle magazinoknak és divatlapoknak köszönhetően egyre híresebbé vált, mind több és több lány szerette volna neki megmutatni magát. Már egy próbafotózás puszta ígéretéért hajlandók lettek volna bármire. És meg is tettek mindent, Dominik kedvére válogatott közülük. Meglátni és megszerezni, ez volt a vezérelve: meglátni a legjobb beállításokat és megszerezni a legszemérmesebb lányokat. Azt hitte, most aztán megfogta az Istennő lábát. Jól kihasználta őket. Csak utólag, amikor már késő volt, akkor vette észre, hogy maradéktalanul elillant minden varázs és minden báj, amit a nőkben azelőtt olyan vérforralónak talált. A vállak és hónaljak hajlata, vagy egy alabástrom nyak íve nem jelentett többé semmi izgatót, megszűnt számára minden vonzerő." (Részlet a könyvből)

Danyi Zoltán - Kivezetés ​a szövegből
"A ​történelem során ugyanazok a motívumok jelennek meg, ugyanazok a sorsok, problémák és jellemek ismét­lőd­nek, mindig mindenkivel ugyanaz játszódik le az idő forgata­gá­ban, az idő karneváljában." Danyi Zoltán régóta foglalkozik Hamvas Béla életművével, Dúl Antal megbízásából gondozza naplóit és leveleit. Igazi beavatott tehát, és ez a kifejezés...

Danyi Zoltán - Több ​fehér
Danyi ​Zoltán Több fehér című verseskönyve, Nádler István festményeivel illusztrálva. „Danyi Zoltán kötete a maga minimalista kompozíciós technikáival a megfigyelés olyasfajta érzékenységét kínálja és igényli egyszersmind, mely a trauma néma visszhangjait hallhatóvá és kitörlődött képeit láthatóvá teszi. A fehér a kötet kontextusában nem a tisztaság, az ártatlanság, vagy valamiféle „tabula rasa”, „eredendő némaság” színe, ennek a könyvnek a fehérsége a túlexponált fényképek kifehéredő foltjaira emlékeztet, az elviselhetetlen látványok okozta „színvakságra”, az érzékelés visszafordíthatatlan sérülésére utal. A Radikális minimalizmussal, mégis (vagy éppen ezért) kivételes finomsággal és eleganciával.” (Mikola Gyöngyi, www.zetna.org)

Bakos András - Balla D. Károly - Berniczky Éva - Danyi Zoltán - Nagy Abonyi Árpád - Vass Tibor - Kezeit ​csókolja dr. Tóth
„A ​zentai Városi Múzeum gyűjteményéből származó felvétel hozzávetőlegesen száz évvel ezelőtti állapotot örökít meg. A fényképész nem egyszerű látképet kívánt készíteni, mert a folyóparti panoráma előterébe, a lakatlan túlpartra különféle társadalmi helyzetű (a kései elbeszélő által megszólaltatható) alakokat állít. Képeslapot készít. Szándéka szerint idillt ábrázol, egy képben elmondhatót – amely azonban leleplezhető...” Nem rendhagyó dolog, ha szerzőit egy folyóirat szokatlan, provokatív kihívás elé állítja. Példa erre a zEtna 2002–2003-as, Retus munkacímet viselő sorozata, amelyben három országból hat magyar író egy százéves zentai képeslap megelevenítésére tesz eredményes kísérletet.