Ajax-loader

Wesselényi Miklós könyvei a rukkolán


Széchenyi István - Wesselényi Miklós - Feleselő ​naplók
"Wesselényi ​Miklós közelebbi megismerésével igen sokat nyertem. Vele örökké szoros és felbonthatatlan barátságban fogok élni, érzem ezt" - írta Napló-jában Széchenyi, 1821. augusztus 1-én, egy évvel első debreceni találkozásuk után. Ősszel már eggyütt indultak Bécsbe, s 1822 márciusában héthónapos utazásra német földön, Franciaországon át Angliába. Naplóik örökítették meg, hogyan lett az egymást kölcsönösen tökéletesíteni akaró szándékból "szent ügy": egy ország felemelkedésének, "sárból kivonásának" tervezgetése; az idegen országok politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális modelljének tanulmányozásából a hazai viszonyok jobbításának elszánt programja. A közös külföldi út, melynek során meglátogatták Nyugat-Európa számos kis és nagy városát, mindenekelőtt Párizst és Londont, megtekintették a leghíresebb múzeumokat, középületeket, színházakat, megismerkedtek neves politikusokkal, írókkal, tudósokkal, a társasági élet kedvenceivel, mindkettőjükben mély nyomot hagyott. Élményeiket az egyidejű, de egymással olykor szöges ellentétben álló feljegyzések színesen, elevenen, érdekesen adják vissza, segítségükkel az olvasó nemcsak a korabeli életet ismerheti meg jobban, de hazánk történelmének két kiváló személyiségét is.

Wesselényi Miklós - A' ​régi hires ménesek egyike' megszünésének okairól
A ​legnagyobb dolgokról valamint a legkisebbekről örökké igen különbözik az ítéletek. Kevés tárgy van olly kis értékű, hogy az emberek annak megrostálásával magokat ne fárasszák. Kiki azt önnön tiszta vagy homályos szemeivel látja 's igen sokan az elő - vagy bal-ítéletek' kölönböző színű üvegein által nézik. Bár mi csekély légyen is magában egynehány ló eladása, még is a folyó 1828-dik esztendő' Octobere 1-ső napján történt, kótyavetyélése ménesemnek nem kevés beszédre ' s nagyon sok különböző ítéletekre adott alkalmatosságot. Sokan csodálkoztak ezen cselekedetemen, - mások módiból való anglomaniának 's némellyek hazafiságtalanságnak lenni ítélték, - vagy mint ló-tenyésztőt hibáztattak, jó-tanácsoltak. Ha mind ezek azon részvételből szármoztak volna, mellyel a "Közönség egy régóta elhíresedett ménes iránt viseltetik, örvendeném: mivel a 'ló-tenyésztéshez való buzgóságnak jele lenne. De ez nagyon keveseknél volt, úgy gondolom az eset. Mivel, ha ezen régi híres ménesnek vélt elenyészését közönségesen fájlalták, annak legtermészetesebb következtetése a' lett volna, hogy nagyon sokan igyekezzenek azon drága jó fajokból magoknak valamit szerezni, - 's még is a 'két Magyar Hazából alig találkozott négy vagy öt, a' ki elhatározott vevő szándékkal jött volna hozzám. Már most részemről is légyen szabad ezennel vélekedésemet kifejtenem. Nem a 'gazdagságbeli rossz calculus', vagy a' lótenyésztésre nézve tett hibák' vádja alól akarom magamat kimenteni; mert erszényem's istálóm fogják ezentúl legjobban megmutatni, hogy mint gazda vagy lótenyésztő hibáztam-é vagy nem, - hanem azon hibás balvélekedés megczáfolását érzem kötelességemnek: hogy ménesem ezen eladása bennem hazafiatlanság, vagy a 'lótenyésztés' ügyére nézve káros lett volna. Mellyért Először: a 'Lótenyésztésről közönségesen véve fogom vallomásomat megtenni. Másodszor: Hazánkra alkalmaztatom állításaimat - Megvizsgálván előbb közönségesen világszerte a' lovaknak különböző Nemzeteknél lévő különböző fajjait 's tulajdonoságait; - utóbb pedig röviden kísérvén Nemzetünknél eredetétől fogva ezen időkig a 'lovak' történetét, tekintetet fogok mostani állapotjára vetni. Ebből nyomozom ki, hogy hazafiasság' tárgya lehet-é a' régi mellett való megmaradás' szándéka - és hogy Újjítás helyes-é? Harmadszor: azt vizsgálom-meg miért nincs' nálunk mostan a' lótartásból haszon, - megtekintvén azon nagy változást, melly a 'lovak körül való ízlésben egy darab idő olta világszerte történt. Továbbá ezen változásnak okait, czélarányosságát, s azt fogom fontolóra venni, hogy tartóssághához mennyire lehessen bízni. Ezek tekintetéből. Negyedszer: arról akarok szóllani, hogy nálunk a' lótenyésztés' javtására mit lehet 's kell tenni. Végtére a' tisztelt Közönségt ménesemnek mostani 's elarányozott jövendőbeli állapotjáról kívánom tudósítani. Sibón, Novemberben 1928.

Wesselényi Miklós - Balítéletekről
Wesselényi ​Miklós Balítéletek című munkájában a rendi ellenállást hirdeti. Ő programját a kormánnyal szemben, nem pedig vele akarja végrehajtani.

Wesselényi Miklós - Szózat ​a magyar és szláv nemzetiség ügyében
Az ​1830-1831. évi lengyel nemesi fölkelést I. Miklós cárnak úgy sikerül levernie, hogy az elégedetlen parasztokat saját uraik ellen lázítja fel. A reformkori magyar nemesség legjobbjait megrettenti ez a példa. Legkiválóbb elméi korán eljutnak ahhoz a felismeréshez, hogy ha az elnyomó idegen hatalommal – a bécsi udvarral – szemben sikere akarják vinni a céljaikat, előbb hátországukat kell biztosítaniuk. Azaz, a nemzeti érdekegyesítés jegyében szövetségesükké kell tenniük a jobbágyságot. Wesselényi Miklós báró SZÓZAT A MAGYAR ÉS SZLÁV NEMZETISÉG ÜGYÉBEN című röpirata ennél is tovább megy. Elengedhetetlennek tartja, hogy „jogkiterjesztő asszimiláció” révén az európai alkotmányosság vívmányaiban részesítsék a nemzetiségeket is. Minderre – fejti ki – azért van szükség, nehogy az orosz cári birodalom terjeszkedő politikája a magyarság ellen fordítsa a Kárpát-medence más – főleg szláv – nyelvű etnikumait. Wesselényi, az 1832-36. évi országgyűlés liberális ellenzék vezéregyénisége, igaza biztos tudatában mesteri érveket sorakoztat fel orátori lendülettel. E sokáig méltatlanul mellőzött remekmű a dualizmus korában és a két világháború között az egyoldalú Széchenyi-kultusz miatt merült feledésbe, az elmúlt évtizedekben pedig témája tette lehetetlenné megjelenését.

Wesselényi Miklós - Teendők ​a lótenyésztés körül
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók