Ajax-loader

S. Tóth János könyvei a rukkolán


Sinkovics Gábor - S. Tóth János - Volt ​egyszer egy Népstadion
Sztorik, ​nagy meccsek, sztárfellépők, különleges fotógyűjtemény. Gurultunk a Hungária körúton, araszoltunk a Thökölyn, rákanyarodtunk a Stefániára, álltunk türelmetlenül a Kerepesi úton - aztán felpillantottunk és megláttuk. Valahogy mindenhonnan az a hatalmas, tekintélyt parancsoló betonépület nézett le ránk. A félkész felső karéjjal, az egekbe törő reflektoraival. De ha éppen messze jártunk, akkor is velünk, bennünk volt. Cipeltük magunkkal az ott átélt élményeket. Mert hát mindenkinek van legalább egy felejthetetlen Népstadion-emléke. Egy meccs, egy gól, egy győzelem, egy világcsúcs. Itt él a szívünkben megannyi csodálatos pillanat futballmérkőzésekről, atlétikai versenyekről, telt házas színészek-újságírók rangadókról, óriási koncertekről. Sosem feledjük az angolok elleni 7:1-et; Szepesi György legendás közvetítéseit; a világraszóló brazilverést; a botrányt kavaró Mészöly-filmet; Kovács Bütyök elképesztő vágtáját; a kosarasok váratlan sikerét; vagy éppen Lionel Messi első válogatott fellépését... Szinte most is a szemünk előtt van, ahogy Freddie Mercury és a Queen extázisba hozza Budapestet, ahogy Mick Jagger és a Rolling Stones táncra perdíti a közönséget. Mindenre tisztán emlékszünk. A Népstadion, vagy ahogy a fiatalabbak ismerik, a Puskás Ferenc Stadion egy életre velünk marad, hiába nem emelkednek már a magasba a falai, hiába bontották le az ódon létesítményt. Ez a könyv Budapest egyik szimbólumának állít emléket, s azon túl, hogy bemutatja a nemzeti stadion történetét, igyekszik feleleveníteni megannyi varázslatos eseményt, melyek több generáció életét tették boldogabbá. Érzelemdús múltidézésre invitáljuk, kedves Olvasó! És nem lennénk meglepve, ha a közel százoldalnyi különleges fotó lapozgatása, s az olykor kedélyes, máskor szívfacsaró sztorik olvasása közben arra gondolna: a Népstadion most is ott van a régi a helyén, még mindig állnak a betonfalak, elég csak felnézni a magasba, és azok a bizonyos reflektorok máris kigyúlnak... Már az első újkori olimpiai játékok megrendezése előtt felmerült az ötlet, hogy Budapestnek is szüksége lenne nemzeti stadionra. Az évtizedek során tervek sokasága született, az építkezés azonban csak 1948-ban kezdődött el abban a reményben, hogy a magyar főváros elnyerheti az 1960-as ötkarikás játékok rendezési jogát. A Rákosi-rezsim a kor celebjeinek számító élsportolókat is kivezényelte az építkezésre. "Minden úgy ment, mint a pályán - mesélte az Aranycsapat kapusa, Grosics Gyula. - Mi melóztunk, Puskás dirigált." A Népstadion építését ugyan nem sikerült befejezni a sokadik határidőre sem, 1953. augusztus 20-án mégis átadták a létesítményt, amely még így is a világ egyik legmodernebb arénájának számított, és Budapest egyik szimbólumává vált. A hat évtized során azonban alaposan elhasználódott, s noha az 1998-as atlétikai Európa-bajnokság előtt részben modernizálták, végül nem kerülhette el a sorsát a 2002 óta Puskás Ferenc nevét viselő stadion. 2016-ban lebontották, hogy a helyén egy, a XXI. század követelményeinek megfelelő stadion épülhessen.

Ch. Gáll András - S. Tóth János - Tarics ​Sándor
Tarics ​Sándor 2013. szeptember 23-án a 100. születésnapját ünnepelte. Életútja igazi hollywoodi sztori. A szegény óbudai kissrác története, aki először vízilabdázóként jutott el a csúcsig – a horogkeresztes zászlók árnyékában megrendezett 1936-os berlini olimpián az aranyérmes együttes tagja volt. Később új hazájában, az Egyesült Államokban a földrengésbiztos építési technológia kidolgozása repítette az elit tagjai közé. A sors persze Tarics Sándort is meg-megráncigálta – hogy mi mindenen ment keresztül e száz év alatt, kiderül e könyvből, mely tisztelgés a földkerekség legidősebb élő olimpiai bajnoka előtt.

Ch. Gáll András - S. Tóth János - Kalifornia ​magyar grófja
Közép-Wisconsin ​szélfútta prérijétől San Diegóig, majd onnan a San Franciscó-i öböl varázslatos szépségű északi partjáig, a sonomai Hold Völgyéig, s végül a nicaraguai Corinto elátkozott dzsungeléig bármerre is jár a kései magyar felfedező, mindenütt találkozik egy daliás kiállású, termetes magyar nemes, Haraszthy Ágoston nevével. No és a fényképével, merthogy a XIX. század derekán már a technikai fejlődés lehetővé tette a hősök megörökítését - márpedig Haraszthy hős volt a javából. Dicsőséges és tragikus hős. Amíg itthon alig hallottunk róla, Amerika egyes részein legendaként emlékeznek Haraszthy Ágostonra. A Gróf várost alapított Wisconsin államban; 1850-ben San Diego első seriffjeként tette le a névjegyét Dél-Kaliforniában; a San Franciscó-i aranykohó és pénzverde egyik vezetője, majd perbe fogott - s a perből győztesen, megdicsőülve kikerülő - becsüse volt, mígnem megérkezett Sonomába, a földkerekség alighanem legcsodálatosabb bortermő völgyébe. Ha manapság a kaliforniai szőlő- és borkultúra atyjaként aposztrofálják, az nem a véletlen műve - ennek a páratlanul kalandos és termékeny, egy nicaraguai folyóban, nagy valószínűséggel egy krokodil gyomrában véget érő életútnak állít emléket ez a gazdag képanyaggal kiegészülő dokumentum-regény.

S. Tóth János - Jégre ​születtek
Ők ​az igazi sztárok: a magyar jégkorong-válogatott korszakos kiválóságai, akikért egy ország rajong, és akikért egy nemzet könnyezett a 2011-es budapesti jégkorong-világbajnokság alkalmával. Kötetünk e nagyszerű társaság előtt tiszteleg: visszapillant a szapporói csoda óta eltelt időszakra, kiemelve az áprilisi budapesti vb eseményeit. Ezen kívül a csapat tíz legkiválóbb és legkarizmatikusabb egyéniségének karrierje elevenedik meg az olvasók előtt: a játékosok meglepő nyíltsággal és őszinteséggel beszélnek sportpályafutásuk és magánéletük örömeiről és bánatairól egyaránt. A magyar jégkorongsport "szapporói csoda" óta eltelt történései, a 2011-es budapesti világbajnokság, a magyar jégkorong-válogatott 10 legnépszerűbb játékosának exkluzív interjúja, az elmúlt esztendők részletes statisztikája, és több mint 300 eleddig még nem publikált színes fotó.

Dávid Kornél - S. Tóth János - Dávid ​Kornél
Ha ​nem próbálják ráerőszakolni, hogy álljon be a kapuba, Dávid Kornél talán sohasem fordít hátat a futballnak. Védeni azonban nem volt kedve, ezért sportágat váltott, s bár későn kezdett kosárlabdázni, szédületes karriert futott be. Az első és mindmáig egyetlen magyar NBA-játékos kendőzetlen őszinteséggel meséli el, miért fordultak ellene annak idején a szurkolók szűkebb hazájában, Zalában, már élvonalbeli játékosként mi okból kapott pofont az edzőjétől, s arról is kifejti véleményét, hogyan süllyedhetett ilyen mélyre a legutóbbi, 1999-es Európa-bajnoki szereplés óta a férfiszakág Magyarországon. Az eddig sehol fel nem idézett történetekből kiderül, miként tudott hajnalig tartó kaszinózás után is parádézni a sportág történetének legzseniálisabb alakja, Michael Jordan, s vajon miért csatlakozott egy alkalommal rendőregyenruhában a Chicago Bulls küldöttségéhez az extravagáns lepattanókirály, Dennis Rodman. A Chicagonál, a Clevelandnél, a Torontónál, a Detroitnál és a Washingtonnál is megforduló 107-szeres válogatott önéletrajza arra a gyakorta elhangzó kérdésre is választ ad, van-e alapja a földkerekség egyik legsikeresebb sportvállalkozását, az észak-amerikai profi kosárlabda-bajnokságot érő drog- és doppingvádaknak.

Kollekciók