Ajax-loader

Szilágyi Zsófia könyvei a rukkolán


Szilágyi Zsófia - Móricz ​Zsigmond
Szilágyi ​Zsófia közel egy évtizedes irodalomtörténészi kutatómunkájának eredménye e nagyszabású, a teljes írói életművet átfogó Móricz Zsigmond-monográfia. A szerző nemcsak az ismert vagy eddig ismeretlen írói élettényeket, dokumentumokat helyezi más összefüggésbe, hanem a szépirodalmi művek újraértelmezésére, esztétikai átértékelésre is vállalkozik.

Szilágyi Zsófia - A ​féllábú ólomkatona - Irodalmi mű-hibák
Az ​irodalom csodájához szeretnének közelebb vinni ennek a kötetnek az írásai, a passzív csodálat helyett a csodálkozás, a váratlan felfedezések örömét átadva az olvasónak. Az irodalmi mű-hibák feltárásával nem perbe szeretnénk fogni a vizsgált szerzőket: éppen a zárt tökéletesség képzete okozhatja egy mű halálát, hiszen a hibátlan remekműhöz csak ájult rajongó kell, nem társszerzőként együttműködő olvasó. A ciklusként egységgé formált tanulmányokban és kritikákban a kortárs írók irodalomtörténeti tárgyakká, a klasszikusok pedig bírálható, eleven kortársakká változnak. A hiba sokrétű jelentést kap a kötet írásaiban: lehet a novellaciklusban fellelhető ellentmondás, ami olvasói értelmezést követel meg; repedés, amin keresztül más szövegekre látni rá; a klasszikus, szoborszerű remekmű képzetét kikezdő, az írás lezárhatatlanságát bizonyító jelenség. A mű-hiba tehát, ha irodalmi, az életet jelenti a szövegek számára: hiszen minden kötetet, így ezt is, csak az olvasók tarthatnak életben.

Szilágyi Zsófia - A ​továbbélő Móricz
Gyakran ​hangoztatott igény, hogy a kortárs irodalom felől értelmezzük egy-egy klasszikus nagy író életművét, hiszen azt csak az élő irodalom írhatja tovább – különben óhatatlanul feledésbe merül. S ne tagadjuk, az elmúlt másfél-két évtizedben a Nyugat klasszikusai közül Móricz Zsigmond életművét övezte a legkisebb szakmai érdeklődés. Ezért is örvendetes, hogy Szilágyi Zsófia – az újabb irodalomtörténész és -kritikus nemzedék egyik legfelkészültebb értelmezőjeként – a móriczi oeuvre újraolvasására vállalkozott. Mégpedig a magyar értelmezői hagyományban szokatlan módon: egyszerre közelített a kortárs prózairodalom újabb alkotásai (Nádas Péter, Tar Sándor, Oravecz Imre, Háy János, Grecsó Krisztián és mások művei) felől, másrészt irodalomtörténeti távlatból vizsgálta a móriczi epika eddig periférikusnak hitt kérdéseit és műveit. Szilágyi Zsófia alapos műfajtörténeti és invenciózus poétikai elemzései nem lezárni, hanem megnyitni akarják a kortárs olvasás felé irodalmunk egyik legnagyobbjának életművét. Vagyis arra biztat minket, hogy élő íróként olvassuk Móriczot!

Szilágyi Zsófia - Ferdinandy ​György
A ​Magyarországról 1956-ban, 21 évesen elmenekülő, az emigrációban magyar íróvá váló Ferdinandy György nem a visszavágyódást, a honvágyat állította munkássága középpontjába. Már ebből is látható, hogy a magyar irodalom "trópusi írójaként" számon tartott Ferdinandy műveit nem értelmezhetjük a nyugati magyar irodalomra érvényesnek vélt klisék mentén. Az újraközlésekkel tarkított, csaknem kizárólag novelláskötetekből álló életmű, amelyben a megírás, lekerekítés helyére az írás életben tartó megszakítatlansága kerül, folyamatosan irodalomértésünk sablonjainak felülvizsgálatára, újragondolására késztet.

Szilágyi Zsófia - Az ​éretlen Kosztolányi
"Össze ​ne csirizeld holmi bárgyú mesével. Maradjon minden annak, ami egy költőhöz illik: töredéknek." Ha költőinek aligha is lehet nevezni egy tanulmánykötetet, a célom nem volt más, mint Estié: nem a teljességre törekedve, de valamelyes egységet mégis létrehozva beszélni Kosztolányiról, remélhetőleg izgalmas problémafelvetéseken és műelemzéseken keresztül. Döntően a fiatal szerzőre voltam kíváncsi, de nem kezeltem átléphetetlen határként az 1920-as évet, hiszen éppen ezzel szerettem volna érvénytelenné tenni, hogy kizárólag az "érett" Kosztolányira legyünk kíváncsiak.

Kollekciók