Ajax-loader

Gyarmati György könyvei a rukkolán


Krahulcsán Zsolt - Müller Rolf - Gyarmati György - Dokumentumok a magyar politikai rendőrség történetéből 1.
Dokumentumok a magyar politikai rendőrség történetéből címmel indít újabb forráskiadvány-sorozatot az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára. A most kézbe vehető, A politikai rendészeti osztályok 1945-1946 címet viselő első kötet a második világháború végén életre hívott szerv irataiból nyújt válogatást. A közreadott dokumentumok segítenek annak megismerésében, hogy a kommunista párt - a megszálló szovjet szervek kulisszák mögötti csendes, de hathatós támogatását bírva - miként jutott kezdettől meghatározó befolyáshoz a politikai rendőrség irányításában. Ugyanakkor bemutatják azt is, hogy e szervezetek működésében miképpen kap egyre meghatározóbb teret az eredendő feladatuk, a háborús és népellenes bűntettek elkövetőinek felderítése mellett a reakciósok, illetve a demokratikus államrend ellenségeivel szembeni fellépés. A kötet lapjait olvasva a kezdeti párhuzamosság, a frissen életre hívott szervek rivalizálása is nyomon követhető. A budapesti ügyekért felelős, Péter Gábor által irányított osztály és a Tömpe András által vezetett ún. vidéki politikai rendészeti osztály között mindvégig jellemző volt a versengés, ami egyre másra egymás lejáratásával párosult, és végül az előbbi győzelmével zárult.

Gyarmati György - Kísértő ​közelmúlt
Ha ​a történteket nem is, ezt a felújított városi legendát 1989 táján sokan érteni véltük. Holott - utólag visszatekintve - úgy tűnik, hogy nem lettünk tőle sokkal okosabbak. Az azóta eltelt bő két évtizedet egyidejűleg különböző státusokban - „egy fenékkel több lovat megülve”- éltük meg, ha tudtuk. Magánemberként, professziószerűen, vagy mindkettőn kívüli közéleti szerepvállalóként. S különböző énjeink mondandója időnként nem kvadrált egymással. Még gyakrabban találkozom ezzel a jelenséggel a - média hathatós közreműködésével - majdhogynem pőre ügynökvadászattá szimplifikált információs kárpótlás kapcsán. E téren is igencsak nagy a véleményszóródás spektruma, attól függően, hogy milyen a megszólaló aktuális pozíciója. No meg pártszimpátia/pártaverzió vagy emberi habitus szerinti „viszonya” az éppen terítékre került lelepleződötthöz. Lehet ez persze a nyakunkba szakadt szabadság, a varietas delectat hozománya is. De csak erről van-e szó? A kérdéskör időközben átmenetinek gondolt rendszerváltási deficitből tartósulni látszó demokrácia deficitté patinásodott. Létrejöttében szerepet játszott az ún. közszereplők körének meghatározását illető politikai huzavonával átszőtt kodifikációs zavarodottság. Ugyanehhez szekundált az egykori hálózati személyek nyilvánosságra hozhatóságának – mindmáig meglévő – tisztázatlansága. Ebből eredően is inflálódni kezdett a rendszer-átalakítás értelme, - kezdetben még hittünk benne - "történelmi jelentősége”. A szerző maga is többféle pozícióban szólal meg e tárgykörben: magánemberként, könyökvédős, törvényszolga hivatalnokként, illetve tanult hivatását művelő történészként.

Gyarmati György - A ​Rákosi-korszak
GYARMATI ​GYÖRGY szerző (1951. 03. 22. -) történelem- földrajz szakos tanár, Kossuth Lajos Tudományegyetem, Debrecen, oktatási területe Magyarország története a második világháború után: a Rákosi- és a Kádár-korszak. Kutatási területe Magyarország politika- és társadalomtörténete a 20. század második felében. * Rákosi Mátyás a sztálinizmus első számú építőmestere volt a szovjet protektorátussá vált Magyarországon. Noha a regnálása harmadannyi ideig sem tartott, mint Sztáliné, terroruralma modern kori tatárjárást jelentett a korabeli magyar társadalom számára. A szerző sorra veszi a diktatúra évtizedében elszenvedett gazdasági és társadalmi veszteségeket, amelyek „harmadik Trianonként” nehezedtek az országra. A kötet lapjain megelevenedik az egymásra torlódott fordulatok időszaka, a kommunista pártegyeduralom kiépítése, a hidegháborús hisztéria, a terrorgépezet működése, a mezőgazdaság kollektivizálása, s a társadalmat ért számtalan trauma mellett az ország irányítását jellemző káosz. S végül elérkezünk 1956-hoz, amikorra már nem csupán a társadalom szembenállása vált nyilvánvalóvá a rendszerrel, de még legközvetlenebb elvtársai is szembefordultak a Rákosival és az általa megszemélyesített uralommal. Gyarmati György kötete az első sok szempontú összefoglaló a magyar történelem egy elfeledett korszakáról közérthetően, számos korabeli forrással és képpel elevenítve meg a mai olvasó számára szinte már elképzelhetetlen korszakot.

Bank Barbara - Gyarmati György - Palasik Mária - "Állami ​titok"
Tóth ​Géza volt a recski tábor legalacsonyabb embere; az egyetlen, aki az emeletes priccsek alsó traktusán egyenesen tudott ülni anélkül, hogy beverte volna a fejét. Korábban a Meteorológiai Intézet egyik vezetője volt. Internálását annak köszönhette, hogy az általa szerkesztett időjárás-előrejelzések egyike másnapra ,,lágy nyugati szellőket" ígért, majd a prognózis úgy folytatódott, hogy ,,a következő napokra északkelet felől" - azaz a Szovjetunió irányából - ,,fagyos légrétegek betörése várható". Másnap letartóztatta az Államvédelmi Hatóság. A - nem meteorológiai - hidegháborús légkör éber fürkészei az előjelzésbe csempészett imperialista propagandával, valamint kémtevékenységgel is meggyanúsították. Utóbbinak az volt az alapja, hogy a jelzett napokon valóban egy új szovjet katonai kontingens érkezett Magyarországra, amiről persze senki illetéktelennek nem volt szabad tudnia, és a rádióelhárítás hivatásosai ennek virágnyelven való megszellőztetését hallották ki az időjóslásból. Így lett a recski rabszlengben Tóth Géza ragadványneve ,,Északkeleti Betörés". Van, aki név szerint, van, aki csak az ,,osztályellenség" és/vagy ,,rendszerellenség" titulussal illetett sokaság egyik névtelenjeként tűnik fel a kötet lapjain. A diszkrimináltak eme második világháború utáni panorámája nem a szorosabb értelemben vett ,,börtönvilág Magyarországon". A börtönbüntetésre ítélteken kívül ugyanis - bírósági bizonyítás nélkül - tízezrek raboskodtak éveken át internáló vagy kényszermunkatáborokban, illetve éltek - lakhelyükről száműzve - meghurcolt páriaként az ,,internálásszerű kitelepítések" zárt táboraiban. Szabadulásuk alkalmával kötelezettségvállalást kellett aláírniuk, hogy mivel a velük történtek - azaz a sorsukat megnyomorító atrocitások - ,,állami titkot képeznek", arról soha, senkinek nem beszélhetnek. Noha ők, a meghurcoltak állnak a leírás középpontjában, kikerülhetetlenül szövődött a történtek felidézésébe az Államvédelmi Hatóság ténykedése, mivel ez a szerv volt a kulcsszereplője - legodaadóbb kiszolgálója és végrehajtója - a Rákosi-kori terroruralom legkülönbözőbb formaváltozatainak.

Villám Judit - Szabó Dániel - Gyarmati György - Soltész István - Sisa József - A ​Magyar Országgyűlés
A ​haza és az ország háza századik esztendeje ad otthont a nemzet törvényhozásának, a magyar népképviseletnek. Ez idő alatt a világ valamennyi magyarjának is jelképes otthonává lett. Nem látszik rajta a kor, noha átélte a viharos, tragikus eseményekkel terhes huszadik századot, megért nagyszerű és szomorú pillanatokat, és maga is gyakran kapott sebeket. Az Országház építésének terve akkor született, amikor a nemzet életének és fejlődésének éppen emelkedő szakaszában volt. Az új - ahogy akkor nevezték: állandó - Országházra gondolva Andrássy Gyula miniszterelnök a londoni parlamentre tekintett. Sokan ellenezték a németnek tartott neogótikus stílust, de a miniszterelnök pártolásának köszönhetően Steindl Imre elképzelése valósult meg. Az építész és korának számos képzőművésze a magyarság akkori erejét és önbizalmát fejezte ki ezzel a pompás alkotással. A változó történelmi időkben különböző helyszíneken ülésező magyar törvényhozásnak nemzeti büszkeségét és önazonosságát is kifejezte az új épület. „Legyen egész alakja és szerkezete egyszerű, de olyan, minő egy alkotmányos szabad nemzetnek méltóságát megilleti" - olvashatjuk egy régi parlamenti dokumentumban. 1989. október 23-án a parlament erkélyéről kiáltották ki a magyar köztársaságot. Az épület 1990 tavasza óta a szabadon választott Országgyűlés otthona. Célunk ma sem lehet egyéb - a haza házát érezhesse és tekintse minden polgár a maga otthonának. Fejezze ki a Ház és az itt folyó munka a szabad nemzetnek és a nemzet polgárainak méltóságát. Most, amikor röviden bemutatjuk olvasóinknak a magyar parlament történetét és jelenét, kívánom, érezzék otthon magukat az ország házában

Gyarmati György - Bibó ​István kortársi környezetben
Hullámvasút ​életútmetszetek a 20. századból. Nevezettek a közéleti nyilvánosságban és a - nem önszántukból választott - cellazárványosságban tekinthetők túlélőművészeknek is. Pályájuk során - időzítésüket és jellegüket tekintve is - rapszodikusan követték egymást rendszerváltó fordulatok. Ezeket megélni épp- oly kiszámíthatatlan volt, mint túlélni. Mindegyikük számontartásra érdemes intellektuális teljesítményt hagyott maga után. Ám a hektikus rendszercsereberékkel függött össze, hogy melyikük mikor vált nemkívánatossá vagy ellenkezőleg, "újrahasznosíthatóvá" - adott esetben az e világi létből való távozás után is. A száztíz éve született Bibó István többszöri megidézésén túl a kötet írásainak többsége nem életútportré. Többnyire csak egy-egy mozzanatot hívnak elő a tollhegyre tűzött személyiség pályájából. Felsorakoztatva őket mégis összecementálódik egy tágabb panoráma a múlt századi Magyarország sokféleképpen nem rendszerkonform kavalkádjából. Az egymást kiszámíthatatlanul váltogató rendszerek labirintusában az atipikus életpályákból áll össze a "tipikus" kortörténet?

Gyarmati György - Demokráciából ​a diktatúrába 1945-1956
A ​kötet két részben tárgyalja a felszabadulás utáni és az 1956-os forradalomhoz vezető eseményeket. Először az 1945–1948 közötti demokratikus éveket taglalja, majd a kommunista diktatúra kialakulásának és megszilárdulásának 1948–1956 közötti éveit, bemutatva a Rákosi-rendszer lényegét, a resztalinizációs lépéseket, Nagy Imre politikáját.

Gyarmati György - Botos János - Zinner Tibor - Korom Mihály - Magyar ​hétköznapok Rákosi Mátyás két emigrációja között 1945-1956
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Gyarmati György - Március ​hatalma - A hatalom márciusa
Gyarmati ​György arra vállalkozott, hogy az 1848-as március szellemének továbbélését kísérje nyomon az egymást váltó hatalmi rendszerekben. A kötet legfőbb célja, hogy március 15. ünneptörténetének "törvényesített" korszakait mutassa be. A köztörténeti periodizációval való összevetésben ez két nagyobb korszakot, a Horthy Miklós nevével fémjelzett két világháború közötti negyedszázadot, illetve a második világháború utáni évtizedeket öleli fel.

Kollekciók