Ajax-loader

Sőtér István könyvei a rukkolán


Covers_73071
elérhető
0

Sőtér István - Gyűrűk
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sőtér István - Tisztuló ​tükrök
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sőtér István - Budai ​oroszlán
A ​Budai Oroszlán folytatja Az elveszett bárány című regényt, de önmagában teljes egészet alkot, s az előző kötet ismerete nélkül is megérthető. Az elveszett bárány a helyes élet kérdését tette föl, s hősei azt a Törvényt keresték, mely a mi korunkban élnünk tanít - másoknak, a társadalom tágabb körének éppúgy, mint a szűkebb körnek, a családnak. Magát a Törvényt ez a regény nem fogalmazhatta meg, csak a keresés szükségére hívja föl olvasóinak figyelmét. Ugyanezt teszi a Budai Oroszlán is, melynek hősei újabb és újabb eszmei, erkölcsi dilemmák elé kerülnek. A műben rejlő tanítást Dávid Sándornak, a humanistának szavai fejezik ki: élő kutakká kell válnunk, melyeknek vizét nem pazarolják szét, de nem is hagyják kimeretlenül poshadni. Aki engedi, hogy visszaéljenek életével, az elveszti önmagát, s az ilyen ember másoknak sem tud mit nyújtani - mások számára is elveszett. a helyes, az igaz élet törvénye: erkölcsi törvény, tehát a jelennek is, az új társadalomnak is törvénye, melyet meg kell teremtenünk, és tiszteletben kell tartanunk. A regény alakjai közül ezt leginkább Agostyántól, a régi forradalmártól várhatjuk, aki kevéssel 1956 előtt szabadul a börtönből, és egy tiszta, emberséges világ előhírnökeként áll előttünk 1956 zord égboltja alatt. A Budai Oroszlán a régi és az új értelmiség útjait tekinti át, mert ezek az utak a történelemben szükségszerűen érintkeznek, majd egyesülnek.

Sőtér István - Álom ​a történelemről
Sőtér ​István akadémikus kismonográfiája bravúrosan mutatja be, hogyan kell sokrétűen, e sokrétűségben a kapcsolatok értékrendszerét kimutatva alamazni egy nagy mű eredetét és hatását. A kérdések hatalmas köre kerül reflektorfénybe. A Tragédia szerzőjének egyéni életkörülményei hogyan tükröződnek a mű létrejöttében? Hogyan jut el művészi fejlődésében Madách a Tragédiához? Hogyan foglal helyet a mű és a benne felmerült kérdések a kor Magyarországának történeti viszonyai s a kortársi irodalmi-filozófiai áramlatok között? E tanulmány egyben azt is bizonyítja, hogy a sematizmustól mentes tudományos elemzés egyúttal a legnemesebb ismeretterjesztés is lehet.

Sőtér István - A magyar irodalom története 4.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sőtér István - A magyar irodalom története 2.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sőtér István - Komoly ​ének
Ez ​a könyv Sőtér István önéletrajzi ihletésű novelláinak a gyűjteménye. Ihletkörük tehát ugyanaz, mint a szerző önéletrajzi regényfolyamának, a Bűnbeesés-nek, Az elveszett bárány-nak és a Budai Oroszlán-nak, életre hívójuk pedig az az írói meggyőződés, hogy az írás legfőbb nyersanyaga a megélt élet. Ebből merítenek a kötet novellái is, hol az első személyű elbeszélő forma révén is kifejezve eredetüket, hol pedig áttételesebb szerkezetek alkalmazása révén, például a regényfolyamból már ismert szereplők köré komponálva egy-egy történetet, mint azok nagyobb testéről leszakadt meteordarabot. "A sors fordulópontjait mindig utólag ismerjük föl - olvashatjuk az író vallomását a Telihold című novellában -, mintha életünket is visszamenőleg lehetne csak megélni." Íróilag értelmezni bizonyára nem is lehet másként, s nyilván ez a magyarázata annak, hogy e novellák írója - Szabó Lőrinc Tücsökzené-jének egyik kifejezését kölcsönvéve - mindig "egyszerre két helyen, egyszerre két időben" tartózkodva bontja ki anyagát, s mondanivalóját, amelyben a megélt élet kontúrjai mögött mindig fölsejlenek a háttér - a kor, az elmúlt fél évszázad - nagyobb körvonalai is.

Sőtér István - Bűnbeesés
Az ​író - könyvéről: "A Bűnbeesés-t 1943-ban kezdtem írni, a munkát még katonai szolgálatom alatt, sőt az ostrom idején, a várbeli pincében is folytattam, s a kéziratot 1945 áprilisában, Buda tavaszi romjai között fejeztem be. 1947 könyvnapján jelent meg a Bűnbeesés első kiadása, s kritikusaink közül Lukács Györgynek ugyan jó szavai is voltak róla, de kifogásolta, hogy a regény »erotikus monográfiává« szűkült. Magam is úgy éreztem, hogy ebből az első változatból valami lényeges hiányzik, s ezért a második kiadásban, mely 1961-ben jelent meg, stiláris javításokkal próbáltam a hiányt megszüntetni. Persze ez így nem volt lehetséges, és én éreztem ugyan, hogy változtatásra van szükség, de hogy milyenre, azt nem tudtam még. A Bűnbeesés 1938-ban, az »utolsó békeévben« játszódik. A legújabb, a harmadik változat kéziratának első olvasója, Illés Endre találóan jegyezte meg, hogy ez a mű a magyar Ancien Régime regénye. Miért vált hát számomra szükségessé a Bűnbeesés harmadik kidolgozása? 1970-ben új regényt kezdtem a magyar értelmiség útjáról a háború alatt, és a felszabadulás után. Ennek a regénynek első kötete Az elveszett Bárány volt (1974), a második pedig a Budai Oroszlán (1978). E két regény cselekménye 1942-től 1956-ig terjed. A magyar értelmiség s a polgárság egymástól elszakadása 1938-tól válik szükségszerűvé. A hetvenes években írt két regény mellé ezért kívánkozik oda az azonos környezetben, azonos társadalmi rétegben és részben azonos szereplőkkel felépült új Bűnbeesés, mely most már szervesen kapcsolódik, előzményként, Az elveszett Bárány-hoz, és a Budai Oroszlán-hoz. Domokos Mátyás, az új kézirat másik olvasója szellemesen jegyezte meg, hogy e regények sorrendjében az okozat megelőzte az okot. Ez így is van: 1938-at csak abból a történelemből lehetett megérteni, melyet azóta átéltünk - egymást magyarázza a két korszak, s ezért a Bűnbeesés-t magas is csak a folytatásainak segítségével tudtam, utólag, ezekhez a folytatásokhoz igazítani, azaz benne a történet valódi kezdetét megtalálni és kiformálni."

Sőtér István - Francia ​szellem a régi Magyarországon
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sőtér István - A ​templomrabló / Júdás
Sőtér ​István életműsorozatának jelenlegi kötete egy regényt és egy drámát ad közre. Mindkettő régebben, a negyvenes években keletkezett; a regény, A templomrabló a másdoik világháború vége felé, 1943-ban, a dráma, a Júdás pedig a felszabadulás első esztendeiben. Mindkettőnek a vallás az igazi anyaga, a mitikus "regulio", vagyis a lélek hitbeli függése, de csak a dráma választja Júdás mítoszi témáját; A templomrabló az első világháború utáni, franciák megszállta Szeged történelmi és társadalmi viszonyaiba ágyazott regény az ifjúságról szól, a modern realisztikus regény ábrázoló eszközeinek rugalmas felhasználásával, amelyeket a német romantika elbeszélő irodalma éppúgy inspirált, mint a francia szürrealisztikus regény. A templomrabló-nak gyilkosságba torkolló, izgalmas története is van, mélyebb izgalma - és újdonsága - azonban a nyugtalan időktől űzött, helyüket nem lelő, jövőjüket kereső és eszményekre szomjas fiatal lelkek viselkedésének írói elemzésében rejlik, melynek során Sőtér nemcsak az érettségi előtt álló diákok tisztátalan-zavaros lelkiállapotait ábrázolja, hanem a fiatalokért egymással is csatázó felnőttek világának három, a korra jellemző képviselőjét is. Egy zenerajongó, kételyeit magába fojtó, felvilágosult, humanista paptanár, egy misztikus elragadtatásokban égő, félkegyelmű egyházfi s egy ki tudja, honnan jött, tetteivel az öncélú anarchiát és terrort megtestesítő csavargó: Paszkál, Sekrestyés és Csamangó igyekeznek megszerezni a lelkek fölötti abszolút hatalmat egy züllésnek indult, bomló és értékeit vesztett világban.

Sőtér István - Bárányt ​szoptató oroszlán
Jó ​másfél évtizedes írói vállalkozás: egy klasszikus értelemben felfogott család- és nemzedékregény-trilógia végére tesz pontot ez a mű. Címében, s jelképes igénnyel, a megelőző kötetek (Az elveszett bárány, illetőleg Budai Oroszlán) címeinek a fúzióját is végrehajtva, azt sugallja, hogy a szintézis, vagy ha tetszik, zárókő főhősének, s a főhős életében több-kevesebb szerepet játszó regényalakok körének az élettörténete, a második világháború és Buda ostromába torkolló "békeévek", majd az "oroszlán" - az ötvenes évek - után egy fokozatosan megenyhülő történelmi-társadalmi klímában ér nyugvópontra, amikor a valóságban, tehát "kint az életben" is kirajzolódott már annak a nemzedéknek a végső pályaképe, akikről - és akikért - ez a regényfolyam íródott. "A valóság: a múlt, míg a jelen: kényszer" - olvashatni a regény vége felé. Ez a megállapítás ebben az esetben nemcsak alkotáslélektani értelemben érvényes, hanem olyanformán is, hogy a regényben ábrázolt nemzedék valamennyi szereplője túljutott már élete és pályája delén, tehát olyan életkorba került, amikor a múlt, a megélt élet a maga sorsdöntő "hármasútjaival" és esetlegességeivel együtt természetes és kényszerű módon kerül rá arra a belső erkölcsi mérlegre, amelynek a mutatója jelzi minden egyes ember számára: mi volt, s mit ért az élete.

Sőtér István - Eötvös ​József
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sőtér István - A ​sas és a serleg
A ​sas és a serleg áttekinti azokat a kérdéseket, melyekben az Akadémia az országos kulturális és tudományos fejlődéshez oly alkotóan járult hozzá. A társadalmi, valamint a műszaki és a természeti tudományok hullámzó fejlődése az összképben arról győz meg, hogy a különböző tudományterületek egymással szoros benső kapcsolatban, egymás eredményeire figyelve s azokat hasznosítva tölthették csak be hivatásukat, s az Akadémia történetének valóban virágzó korszakaiban együttműködés jött létre a különféle tudományterületek között. A könyv arcképsort is nyújt az Akadémia legjelentősebb tagjairól, kezdve Széchenyi Istvánnal, Vörösmarty Mihállyal, Erdélyi Jánossal, Arany Jánossal stb., és végül a felszabadulás utáni korszak legjelentősebb elhunyt alkotóinak portréival zárul: Lukács Györggyel, Erdei Ferenccel, Molnár Erikkel, Pais Dezsővel, Novobátzky Károllyal, Hevesi Gyulával, Geleji Sándorral, Rényi Alfréddal, Vadász Elemérrel stb.

Sőtér István - Vacsora ​Carmelben
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sőtér István - Francia-magyar ​művelődési kapcsolatok
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fenyő István - Németh G. Béla - Sőtér István - Irányok ​I-II.
"Kritikatörténeti ​antológiasorozatunk új kötetei - írja Fenyő István - a magyar irodalom egyik legnagyobb korszakának, a 19. századnak irodalmi eszmélkedését mutatják be az olvasónak. nemcsak irodalmunk, hanem irodalomkritikai gondolkodásunk is egész sor kimagasló teljesítményt ér el ebben az időszakban: ez az a kor, amikor az irodalomban a tudománnyal szemben kivívja önállóságát, amikor a kritika polgárjogot nyer a kulturális közéletben, amikor a társadalmi eszmék immár szervesen és folyamatosan alakítják nálunk az irodalommal kapcsolatos igényeket és törekvéseket. A gondolkodó irodalom képe, az írók és az irodalmi élet embereinek az alkotómunkával kapcsolatos önszemlélete rajzolódik ki tehát a széles körű antológia lapjain: a sok esetben gyűjteményes kötetben először közlésre kerülő dokumentumok az áramlatok megvizsgálásával, a programok, tanulmányok, eszmecserék, viták s kritikai harcok árnyalt feltárásával lehetővé teszik a 19. század alapvető irodalmi irányzatainak - a romantikának, népiességnek, realizmusnak és pozitivizmusnak - a jobb megértését. Ugyanakkor elmélyítik a nagy századra vonatkozó irodalom-, sőt művelődéstörténeti ismereteinket is. Remekíróink - Katona, Kölcsey, Vörösmarty, Bajza, Toldy, Erdélyi, Petőfi, Arany, Kemény, gyulai, Reviczky, Péterfy és még sokat mások - ezúttal arról nyilatkoznak meg, hogy mit vártak és reméltek az irodalom hivatásától és társadalmi rendeltetésétől, miben látták önmaguk és írótársaik feladatát, milyen irodalmi eszmékkel kívántak hatni koruk közösségére. Ilyen vonatkozásban az antológia nyomán némiképp átrajzolódik, feldúsul irodalmunk egész egykori csillagképe: új fényben ragyog fel, új összefüggésekben rendeződik egységbe a már ismert szellemi anyag is."

Sőtér István - Az ​elveszett bárány
Két ​évtizednyi idő szellemi, erkölcsi körképe ez a nagy lélegzetű, mindvégig érdekfeszítő, izgalmas regény. Főhőse olyan értelmiségi fiatalember, akinek szellemi birtoka: a tudása és az erkölcsisége. Ez egyetlen fegyvere is az egyre fenyegetőbbé váló világban, a második világháború első éveiben, de a háború zűrzavarában és a háború utáni bonyolult, nehéz években is.

Sőtér István - Fellegjárás ​/ Két iskola
"Aki ​Sőtér István regényét olvassa – írta Halász Gábor –, egyszerre mintha a vergiliusi alvilág árnyai között járna, körvonalak válnak ki a félhomályból, pillanatokra alakokká sűrűsödnek, hogy azután megint szétfoszoljanak a ködben. Pillanatokra öltenek testet, de milyen intenzív pillanatokra! Vonásaikon ilyenkor belső tűz ragyog át, a bonyolult szervezet legkisebb hajszálere is átvilágítva áll előttünk, mint kigyúló üvegtáblákra feszített miniatúrákon. Két jelenetnek alig van több logikus köze egymáshoz, mint egyik képnek a másikhoz; jellemek a szó hagyományos értelmében aligha válnak ki az egymás utáni testetöltésekből. Értelmetlen, fiatalos nyüzsgés, céltalan kószálások és még céltalanabb hirtelen, lázas munka, kamaszszerelmek és kölyökmarakodások, ideges félelmek, váratlan bánatok, beszélgetések és séták, tájak és évszakok jelentik a regény „cselekményét.”

Sőtér István - Nemzet ​és haladás
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sőtér István - Tiszta ​Emma
A ​kötet tizenhat írásműve közül tizennégy szerepelt már a szerző nagy közönségsikert elért, Bakator című könyvében is. Az írások nagy része közvetve vagy közvetlenül a második világháborút, Sőtér István korosztályának legmegrázóbb, sorsdöntő élményét idézi. A katonai összeomlásról, Buda ostromáról, a felszabadulás önfeledt és boldog perceiről, a háborút követő koalíciós évek zűrzavaráról, a feketézésről, az ügyeskedésről, az újjáépítés lázas korszakáról, részletes és kíméletlen következetességgel a régi polgári erkölcs és életforma csődjéről számolnak be ezek a klasszikus tömörségű, nagy műgonddal és a szürrealizmus eredményeit is hasznosító íráskészéggel megalkotott elbeszélések és kisregények. Szereplőik a magyar középosztály, a polgárság tagjai, akik többségükben reménytelenül, tehetetlenül vergődtek és sodródtak a háborúban, és a megváltozott, új világban sem találták a helyüket. E művek, hármat-négyet kivéve, a megírásuk időpontját tekintve is, a múlt illúzióival, hibáival merészen szembenéző és könyörtelen igénnyel leszámoló, a háború után újjászülető prózairodalmunk első korszakának rangos alkotásai közé sorolhatók. A frissebb keletű írásokban pedig a megváltozott társadalmi viszonyok közt élő értelmiség sorsát és lehetőségeit ábrázolja, az öregedés gondjait és problémáit boncolgatja a szerző, tárgyilagosan, mégis fájó nosztalgiával, érzékletesen.

Sőtér István - Werthertől ​Szilveszterig
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sőtér István - Félkör
Sőtér ​István tanulmányainak új gyűjteménye, a Félkör, folytatja azt a korábbi esszégyűjteményt, mely Werthertől Szilveszterig címmel (1976) jelent meg, és a 18. századi, valamint a romantika korszakába tartozó témákat ölelte fel. Az új kötet a 19. század magyar irodalmának fő alakjairól nyújt képet, s melléjük állítja a magyar írók világirodalmi párhuzamait is. Befejező részében olyan elméleti írások foglalnak helyet, melyek a korábbi fejezetekben tárgyalt írókkal és művekkel összefüggnek. A kötet a Széchenyi Naplói-val, valamint Eötvös és a forradalom viszonyával foglalkozó tanulmányokban visszanyúl a 19. század elejére is. A kötet gerincét a Jókairól és Madáchról szóló tanulmányok alkotják. Ezek közül most jelenik meg első ízben a szerző 1941. évi nagy Jókai-esszéje, melyet az 1950-es években készült Jókairól szóló tanulmányok követnek. A Madáchcsal foglalkozó írások közül itt található az az 1955-ös tanulmány, melyet az akkori Madách-vita tett időszerűvé, valamint a Madách életművét összefoglaló Álom a történelemről című esszé is. A Félkör című kötet a 19. század nagy magyar íróiról elhangzott emlékbeszédeket is tartalmazza. A kötet ily módon a 19. század magyar irodalmáról - a Mikszáthról és Bródy Sándorról rajzolt portrékkal, a századvégig bezárólag - csaknem összefüggő képet nyújt.

Sőtér István - Világos ​után
Ez ​a könyv Sőtér István nagy irodalom- és eszmetörténeti tanulmányának, az 1963-as Nemzet és haladás-nak átdolgozott szövegű új kiadása, amely - alcíme értelmében - Aranytól Madáchig tekinti át a magyar történelemnek és a magyar irodalom életének azt a korszakát, amelyben kezdetét vette a polgári Magyarország kialakulása. Nem éppen egyértelmű körülmények és feltételek között, mert a polgári magyar társadalom megszületése, ahogyan a könyv előszavában Sőtér István összefoglalja ennek a korszaknak máig időszerű tanulságokkal is szolgáló arculatát, "a 48-as forradalom bukása után ment végbe, tehát olyan korszakban, mely épp a forradalmi, a demokratikus eszméket nyomta el - de a polgári fejlődéshez annyira nélkülözhetetlen nemzeti függetlenséget is a legnagyobb mértékben veszélyeztette". Sőtér István előszava ezt a történelmi helyzetet, illetőleg kényszerűséget teljes joggal nevezi "baljós örökségnek", s tanulmánya éppen azt ábrázolja, hogy irodalmunkban mindig eleven volt az a törekvés is, amely "nemzet és haladás ügyét egységben kívánta felfogni és érvényre juttatni. A magyar irodalom nagy korszakai mindig e törekvés jegyében bontakoztak ki, másfél évszázad óta".

Sőtér István - Játék ​és valóság
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sőtér István - Fellegjárás
1939-ben ​jelent meg Sőtér István első regénye, a Fellegjárás. A regény szereplői Eötvös-kollégisták, akik a két háború közti Magyarország válsághangulatából a maguk teremtette álomvilágba húzódnak vissza, de be kell látniuk, hogy az irracionalizmus "varázslata" nem megoldás problémáikra. "Aki Sőtér István regényét olvassa - írta Halász Gábor -, egyszerre mintha a vergiliusi alvilág árnyai között járna, körvonalak válnak ki a félhomályból, pillanatokra alakokká sűrűsödnek, hogy azután megint szétfoszoljanak a ködben. Pillanatokra öltenek testet, de milyen intenzív pillanatokra! Vonásaikon ilyenkor belső tűz ragyog át, a bonyolult szervezet legkisebb hajszálere is átvilágítva áll előttünk, mint kigyúló üvegtáblákra feszített miniatúrákon. Két jelenetnek alig van több logikus köze egymáshoz, mint egyik képnek a másikhoz; jellemek a szó hagyományos értelmében aligha válnak ki az egymás utáni testetöltésekből. Értelmetlen, fiatalos nyüzsgés, céltalan kószálások és még céltalanabb hirtelen, lázas munka, kamaszszerelmek és kölyökmarakodások, ideges félelmek, váratlan bánatok, beszélgetések és séták, tájak és évszakok jelentik a regény "cselekményét."

Kollekciók