Ajax-loader

Csernok Attila könyvei a rukkolán


Csernok Attila - Történelemóra
E ​könyvben aggodalmaimat, kételyeimet, a jövőre vonatkozó gondolataimat írtam meg. Ezek egy része könyveimben, beszélgetésekben, harminc-negyven évvel ezelőtt írt cikkeimben korábban megjelent. A régi gondok mellé újabb vitákkal, új tanulságokkal és teendőkkel találkozik az olvasó. Érdemes beszélgetni a történelemről. Sebeket gyógyít, tévhiteket oszlat, megnyugvást hoz. Ha nem lépünk fel a tények védelmében, egy idő után legendákból áll majd a történelmünk. A civilizáció 1920-ban a magyar parlamentben ért véget. Amikor a képviselők évről-évre, sorban megszavazták a magyar zsidóságot megbélyegző, kirekesztő, fajüldöző törvényeiket. 1957-ben a romokat takarítottuk az utcákról és a lelkekből. Túl sok áldozata volt a néhány napnak. Az áldozatok családjának én nem merném a szemébe mondani: "A forradalom helyes volt." Trianon lehetne az újrakezdés jelképe, ám kilencven év nem volt elég, hogy higgadtan meglehessen beszélni. Nyissunk új lapot a Kárpát-medence történelmében. Barátkozni jobb, mint gyűlölködni. A Kárpát-medence történelméből árad a szenvedés. Ezeket nem lehet összemérni, mert nincs "szenvedés-egyenérték". Csak megbocsátás, felejtés, és közös felemelkedés-egyenérték van. Meg kell békülni végre. Közös hazánk megérdemli, hogy ajtóról-ajtóra járva dolgozzunk érte. Meggyőzni mindenkit, akit lehet. Ahogy a pici kő hullámokat ver a vízben, úgy terjed a felismerés: váltani kell.

Csernok Attila - Mint ​patak a sziklák közt
Egy ​Magyarországunk van. - Elõzõ két könyvemet rokonszenv és egyetértés mellett indulat fogadta. A névvel vagy névtelenül írt elutasító vélemények kendõzés nélkül mutatták, hogy honfitársaink számottevõ része legendákban hisz, nem ismeri saját történelmét. E kötettel folytatom, amit elkezdtem. Adatok, érvek sokasága bõvíti az ismereteket, segíti az olvasót, hogy múltunkról szóló legendák helyett a történelemmel ismerkedjen. Elsõ részében az ismeretek hiánya és az elõítélet okozta téveszmék, a minden alapot nélkülözõ hiedelmek ellen érvelek. A Károlyi Mihály igazságáról és az Erdélyrõl szóló fejezetek például hiteles képet adnak Nagy-Magyarország felbomlása, a trianoni béke hátterérõl. A romániai (erdélyi) és szlovákiai (csallóközi) írások a magyar kisebbség, az együttélés mai gondjairól tudósítanak. Ismerd meg hazádat. Ne csak a tájait, a történelmét is. A második részben arra keresem a választ: mi történt velünk az elmúlt húsz évben? Mi módon jutottunk ide? Ehhez a rasszista és soviniszta indulat fertõzte, egymással is ellenséges, jelentõs részében tudatlan, nyomorgó, utat vesztett néphez. Arról a korról írok, amelyben e nép és választott vezetõi, együtt ismerkedtünk a demokráciával és a piacgazdasággal. Ám a szabadság mámora közben lebecsültük a veszélyt, hogy a társadalomban a háború után törvényen kívül helyezett szélsõjobboldali nézetek terjednek. Közös a felelõsség. A tévutakat, a hatalom birtoklásának vágyát, a jóra való restséget nem könnyû, ám el kell ismerni. A korlátlan hatalom részegítõ tudata mellett a jövõrõl, társadalomról és gazdaságról is gondolkodni kell. Hogyan lehet a gyûlölködõket meggyõzni, gyógyítani? A szétvert magyar gazdaságot okosan újjáépíteni? Hárommillió tanulatlan honfitársunkat felemelni a nyomorból? Beszélnünk kellene egymással, mert ma nincs és e nélkül nem is lesz egységes nemzet. Hazafias és vallásos szólamokkal bõven el vagyunk látva. A népnek munka és kenyér kell. - Csernok Attila

Csernok Attila - Elherdált ​ország
A ​könyv a párizsi békéről, Trianonról szól. Arról, hogy a történelem tényei vesztésre állnak a legendákkal, a mítoszokkal szemben. Tény, hogy a Kárpát-medence már az időszámítást követő első században lakott terület volt, négyszáz éven át rómaiaik éltek e tájon, Pannóniában és Dáciában. A kivonuló római légiókkal nem távozott mindenki. A népvándorlás is hagyott itt kisebb-nagyobb népcsoportokat. Az 5. századtól szlávok és románok éltek az országban. A honfoglaló magyarok emberek, népek által lakott területre jöttek. Későbbi századokban magyar királyok szászokat telepítettek az országba. A török és a Habsburg megszállás is hagyott itt különböző népeket. Tény, hogy nagyjából a 18. század végén, a 19. század elején a nemzeti érzés, a nacionalizmus megjelenésével a Magyarországon élő románok, szerbek, szlovákok tíz- és százezrei emelték fel a fejüket. Évek múltán saját nyelvüket használva szerettek volna élni. Az Osztrák-Magyar Monarchia ,,osztrák fele" felismerte e törekvéseket, választójogot adott a népnek. A Monarchia ,,magyar fele" nem rendelkezett sem a felismerés, sem a megértés képességével. Tárgyalni sem voltak hajlandók a Magyar Királyság területén többségben élő nemzetiségekkel. A nemzetiségek növekvő öntudata a hatalom merev elutasításával találta szembe magát. Tények, események sora bizonyítja, hogy nemzetiségeink a békekonferencia első ülése, 1919. január 18-a előtt kiváltak a Magyar Királyságból. Mire a konferencia összeült, a régi értelemben vett Nagy-Magyarország már nem létezett. Hagyjuk békén a párizsi békeszerződést és Trianont, kevés közük volt a Magyar Királyság felbomlásához. Itt az ideje, hogy megértsük, mindenki megértse és megjegyezze: A Magyar Királyságot, Nagy-Magyarországot nem a párizsi béke, nem Trianon, fél évszázad magyar kormányai elvakult nemzetiségi politikája számolta fel. Mindezt megérteni mindössze jóakarat és gondolkodó fejek kérdése. Bajaink gyökere abban keresendő, hogy nálunk éppen gondolkodó fejekben és jóakaratban volt-van a legnagyobb hiány. Remélem, hogy lesznek új olvasóim. Akik eddig egyetlen írásomat sem olvasták, ám érdeklődnek, mit lehet tudni ma a párizsi békéről. E kötet sok új ismeretet nyújt számukra. Bízom a kíváncsiság erejében.

Csernok Attila - A ​komáromi pontonhíd
"Történelemről, ​politikárói és az életemről akarok írni. ...Benne éltem a történelemben, és idővel rámtalált, majd megfertőzött a politika. Igyekeztem az említett három elemet harmonikus egységgé összehozni, de nem állíthatom, hogy ez sikerült. Hol a történelem, hol a politika, hol az életem uralja a mondanivalót. Ez nem is lehet másként" - írja Csernok Attila, akinek neve ismerősen csenghet az 1968-as új gazdasági mechanizmus időszakára és a bankszakma múltjára emlékezők fülében. A könyv a Csernok Attila születésekor megjeient, az 1929. szeptember 23-i lapokból vett szemelvényekkel indul, s egy magyar-német-szlovák, tipikus monarchiabeli család képe bontakozik ki lapjain. Maid a szerző a történelemmel való találkozását eleveníti fel: főként Mohács, 1848, Trianon, a második világháború, 1956 és a Kádár-korszak valóságáról és legendáiról alkotott véleményét osztja meg az olvasóval, alapos elméleti felkészültséggel. A történelem tudója és átélője kifosztva került vissza az "új" hazába: egy deklasszált fiatalember a népi demokráciában. Az itthoni "kalandok" után 1982-ben a Medicor kiküldöttjeként következett 21 sikeres év Brazíliában, a karnevál, a szamba és az ötszörös futball világbajnok csapat hazájában, ahol egy vegyesvállalat igazgatójaként dolgozott. Üzleti sikerekről és gondokról számol be, élményeiről, tapasztalatairól s egy Európa-méretű ország jókedvű, befogadó, toleráns népéről, sok mindenről, amiben máris jobbak, mint mi. Csernok Attila a rendszerváltást Rio de Janeiróból követte figyelemmel. Célja (s ezért született meg műve, ezért a magyar történelem elemzése és értékelése): "meggyógyítani", jobb minőségűvé tenni, "felemelni" Magyarországot. Párbeszédet kezdeményezni mindenkivel, aki erre hajlandó. Nem könnyű feladat, de nincs más út. Ha nem sikerül, nagyon rossz lesz élni ebben az országban.

Csernok Attila - A ​valóság erejével...
A ​kötet első része a 2008-ban megjelent A komáromi pontonhíd című könyv visszhangjáról beszél. Az ellenvéleményekre, bírálatokra, támadásokra válaszol. Legendákat oszlat. A Trianonhoz kapott észrevételekre válaszolva ismerteti a Magyar Királyság népességi viszonyait. Részletes függelék és két térképmelléklet mutatja be, hol helyezkedett el a magyarság Nagy-Magyarország 71 vármegyéjében. Részletesen érvelve vitatkozik a Horthy-rendszerre, második világháborús szerepünkre és az első zsidótörvénytől, a numerus clausus-tól Auschwitzig vezető út egyes állomásaira az olvasóktól kapott érvekkel, véleményekkel, tévhitekkel. Az ellenvéleményekre adott válaszaival rávilágít az 1848-as és az 1956-os események kevésbé ismert oldalaira, összefüggéseire. Részletes érvelés szolgálja Kádár-korszak tárgyilagos megítélését. A kötet második része a rendszerváltással és az utána következő két évtizeddel foglalkozik. „Rosszkedvű szemelvények”-et olvashatunk a „kamikáze-kormány”-ról, az „öngyilkosok koalíciójáról”, arról, ahogy diktatórikus hajlamú ifjak elképzelték és „művelték” a demokráciát. Szó esik egy pártonkívüli szocialistáról, a köztársasági elnök megválasztását kísérő furcsaságokról, az öszödi beszédről és egy igazi demokrata kormányáról. Végül arról a veszélyről és a szégyenről, amit napjaink Magyarországán a náci eszmék újjáéledése jelent.